Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-28 / 294. (2515.) szám

10 TRAUíŰt-MAGfea-PfníLSP mmm— 'iMBdiMMww—hwwewwimmiw vésztőjével, amelyen alacsony vízállás mel­lett már számtalan hajé ment tönkre, azután a csaknem állandóan viharos Kap Horn, Dél- amerika legdélibb csúcsa, azután Dánia északi A huszadik század embere szereti korát a felvilágosodás és a villámgyors haladás száza­dának nevezni. Komolyan azt hiszi magáról, hogy sokkal előbbre van, mint még csak az öt közvetlenül előző nemzedék és bizonyos le­kicsinylő mosollyal néz végig azon, aki afféle maradinak tetsző nézetet hallat. Hogy meny­nyire jogosult a huszadik század emberének ez az ön tudatossága, hogy ne módjuk öntelt­sége, hamarosan ki fog tűnni az itt követke­zőkből. Mert a technika csodálatos fejlődésé­nek az idejében, amikor egyik találmány tü­relmetlenül követi a másikat, valóban nehezen órtehető, hogy az emberek nagyobb mértékben hajlanak, mint valaha, a megfoghatatlan, a miszticizmus felé. Ujbban sokat hallani W-eissonberg József­nek a nevét. íü ez a Weissenberg József? Egy hatvenkétéves kajlahajszu, áimatagszemü öregember, aki Berlinben lakik s akinek szek­tája 150.000 hivőt számlál és körülbelül ezer- négyszáz hitközséget (részben nem is Német­országban, hanem külföldön), amelyek Weis- senbergben tisztelik megváltó mesterüket. Weissenberg híveinek Berlin mellett sa­ját templomuk is van. Hogy mit hirdet Weissenberg és hogy mily elveknek köszön­heti százötvenezer Mvét, ezt pontosan senki sem tudja, csak annyi bizonyos, hogy nemcsak híveinek lelkiéletővel íoglalkozk, hanem fizi­kai betegségek gyógykezelésével is. Nagyon valószínű, logy végeredményben ezzel iudta leginkább meghódítani híveinek a szivét. Mit mond Bismark és Nagy Frigyes — IVcisscnbergrőí Ámde nemcsak a magnetikus támogatás ere- jébn hisznek ezek a jámbor hívők, kanéin Weissenberg újságjában is, ami nem csoda, mert hiszen ennek az újságnak hasábjain túl­világ! hangok, szólalnak meg. .,A fehér hegy" hasábjain olyan szerzők neveivel találkozunk, mint például Bismarck herceg, Bülow herceg, vagy Mussolini, akik közül a két előbbi ugyan már régen nincs életbe, de — mondja az öreg Weissenberg — „annyi baj legyen". Hogy az hogyan érkezett el hozzájuk. Az ugynevezbt admi­nisztratív ügyek voltaik az okai annak, hogy Evelin kisasszony Írógépe a számokban ki- néni fejezett évek során egyszer sem Írták le azt a szót, hogy: fiatal; ami különben egyszerű és természetes, mert az úgynevezett adimánásztraibiv ügyek kozott a fiatalság mint ilyen, neon szerepel. Evelin kisasszony a későőszi délutánba ti egy kis határozatlan ijedtséggel nézte a szőke gyerme­ket, a szőke gyermek kezében csokorra fogott sá- padt-arany leveleket. A levelek bronzbavert pom­pájuk ellenére tagadhatatlanul hervadtak voltak és immáron nem várt rájuk más, mint hogy a gyermek, akii összeszedte őket, ismét beszórja oda, ahova fáradt, hűvös őszi szél sodorta valamennyit: a földre. A szanatórium ikertreaiyitő üvegajtajában fiatal cő jelent meg és odakiálbott a kielánynaik: — Lenkice, hazaunegyümk! A kiosike szépen elköszönt és szaladni kezdett. Evelin kisasszony majdnem szórakozottan bólin­tott, aztán megfordult ő is és az üvegajtó felé nézett. A fiatal nő, aki ott állít, sápadt volt és nagyon egyszerűen öltözött, de karcsú vélt, magas és na­gyon, nagyon szomorúan szép. Antikor a kislány odaért ©lébe, lehajolt hozzá és mondott neki vala­mit, mire a gyermek engedelmesen szétnyátotita ujjait és az összegyűjtött leveleik alázatosam lehul­lottak a földre. Evelin kisasszony érthetetlenül összeborzongotft, megfordult és amire nem volt még példa: ezen a délutánon negyedórát elsétált a hivatalos időből. Az egyetlen mondat, amelyet ezen a délutánon még hallottak tőle, a kopogó fruskák egyikéhez volt intézve és így szólt: — Margit, üljön egyenesebben a gépe mellett. Másnap délután Málnlka nővér enyhe csodálkozá­sára Evelin kisasszony öt percig e' bit az első- emeleti főfolyosón, özvegy Krémemét ezen a délutánon csak egy nagyon sovány öregnr láto­gatta meg és Evelin kisasszony az öt perc eltelté­vel visszatért az úgynevezett adminiszlratlv ügyek .közé. Két nappal később özvegy líráméra ó nem egészen váraüariul, de nagyon csöndesen elhunyt. Ezután Evelin kisasszony ideig nem látta viszont sem a t-zőke gyermeket, e>m a sápadt fiatal asszonyt. A leveleikkel együtt ellhervadt az ősz is, és'tórj csúcsán a Skageu-fok. Jaj a hajónak, aimely ilyen veszélyes helyre kerül, a naélyaég raga­dozó karmaival megkapja, magával rántja, embereit meg kincseit mindörökre eltemeti. elhunyt szerzők Írásait ki írja, az titok, ellen­ben az elhunytak nem tiltakoznak ez ellen, hogy az idegen kéztől és agyból származó írá­sok fölé az ő nevüket írják oda szerzőként De hogy is -tiltakozhatnának a szerzői jog ilye­tén megsértése ellen Bülow és Bismarck, ami­kor szomszédjukban Luther Márton, Nagy Frigyes, sőt Gábor és Rafael arkangyalok sze­repelnek mint munkatársak. Nem érdektelen fellapozni „A fehér hegy*1 egy számát, hogy lássuk, miket írnák Wéissen- berg e kitűnő munkatársai. Bismarck például egyik helyen ezt írja: Én, Bismarck Ottó mondom, hogy a föld sohasem fog kihűlni. Ez a veszedelem elmúlt abban a pillanatban, amikor Wiessenberg József a megtestesült vi­lágosság, a hússal övezett szentlélek fbelszen­telt lábait erre a földiekére értette. Ominózus borogatás — a tarával Weissenberg Józsefnek, a vallásaiapitónaik, a fehér hegyek urának messzeföldőn megálla­podott nagy híre van tehát és ezzel a ténnyel szemben meg kell hajolni. Ellenben Weissen­berg, a bölcsek bölcse egy kis hibái követett el a legújabban. Olyan gyógykezelési módhoz folyamodott, — amint erről a P. M. H. már egyszer megemlékezett — amely nem méltó' egy reszkető kezeiből mágneses erőt kisugárzó szent emberhez. Elkezdte betegeit töpörtyü.- v-el és túróval gyógykezelni. Mégha legalább kisebb-nagyobb adagokban etette volna velük a töpörtyüt, aligha származott volna ebből na­gyobb baj. Elkövette azonban azt a könnyel­műé éget, hogy borogatásnak töpörtyüt és túrót rendelt. így egy szembeteg csecsemő szemére töpörtyüből borogatást ordínált. A csecsemő ugylatszik averzióval viseltetett a töpörtyű iránt, mert belevakult ebbe a kezelésbe. Ke­véssel utóbb pedig egy cukorbeteg embernek a nyakán keletkezett kelésre tétetett töpörtyüs borogatást. Ennek a kezelésnek ugyancsak gyors, ám épp oly váratlan ered­ménye volt; a cukorbeteg vérmérgezésben meghall. El is ítélték ezért az „apostolt", de az ítélet nem befolyásolta a híveket abban, hogy továbbra is kövessék a ,^fehér hegy urát." Nágei az ótnejsi vándorprédiháior Van azonban a németeknek egy másik nagyhírű prófétája is, ártatlanabb de min­denesetre eredetibb figura: Nagel Gusztáv. ,,Vándorpródikátör,nak és Isten kegyelméből való templomőrnek" nevezi magát. Eredeti­leg prófétai pályafutása kezdetén mint afféle termés zeüimádó és természetes életmódot hirdető apostol tűnt fel. Mezítláb, zsáksző- vebbol készült bő ingben, kusza Krisztus-sza- kállal és széttárt karokkal szaladgált Berlin legforgalmasabb uecáin, versenyt futva a vil­lamoskocsikkal. Majd áttette működése he­lyét a vidékre. Az országút közelében bar- langtfélét ásott magának és ott húzódott meg Nagel, a próféta. Nyilván, hogy próféciájának és példaadásának nagyobb hatása legyen, nem egyedül vonult vissza © barlangba, ha­nem egy fiatal leány társaságában, ügy lát­szik azonban a csendes remeteéletet csakha­mar megunta és vándorútra kélt. Csavargás miatt nem egyszer került börtönbe, sőt több elmegyógyintézet nyitotta meg előtte hivoga­Vérszegény gyermekek igyák * i. Csizi-vizet, Csizffirdő tó kapuit, míg utóbb egy vándorcirkusz szol­gálatába állt és végül hogy hogy nem Kon­stantinápolyban kötött ki, ahol oly nagy ha­tással volt egy bécsi származású hölgyre, hogy az a felesége lett. Nejével azután haza­tért Németországba és ott rendezett nagy szerű nászlakomát, amelynek fejedelmi étlapján nyersalmá és hideg- és melegvíz szerepelt. Nagel tudniillik szigorúan vegetáriánus és ezen az elvi álláspontján, mint ifjú férj sem változtatott. Nagelné őnagysága azonban nyil­ván csakhamar megunta a nyersalmát és a melegvizet és elhagyta férjét. Becsben indí­tott férjeura ellen válópert, amelynek során különös dolgok sültek ki az Ur kegyelméből való vándor prédikáló r ról. Kitűnt, hogy Na­gel, a próféta, könnyelmű ember, Nem tud a pénzzel bánni, mert a régi békeidőben ha­vonta megkeresett 1500 márka keresetét az utolsó krajcárig elverte és vegetáriánus ide vagy oda a próféta igen melegen érdeklődik a gyöngébb nem iránt. Nagelt ez a válóaffér ngylátszik megrendítette, mert újból vándor­útra kélt s vándorufeja során híveinek óriási tömege jelentétében Chemnitzben friss lako­dalmat ült, egy harmadik élettárssal. Eleinte úgy látszott, hogy ez a harmadik az igazi, mert Nagel megnyugodott és abbahagyta a vándorlást. Egyelőre. Ám chemnitzi életpár­Gallérját, ingét Pozsony - Bratisl&va, Zemtká Banka - palota ja is otthagyta, mire Nagel kénytelen vnoB bufelejtönek negyedszer is megnősülni s ez­úttal egy magánál busz esztendővel fiatalabb leányra esett a választása. 1926-ban Arend- seebén hatalmas gyógyházat épített, amely­nek hirdetőtábláján csakhamar megjelent egy ökölnyi betűkkel nyomott szózat, amely­ben a próféta közli kiveivel, hogy ötödik fe« leséget keres. Közben képviselőnek is fellé­pett, de bárha az általa alapított pártnak el­nevezése fölötte kecsegtető volt, (német-ke­resztén y-középo sztálybeli-néppárt) mégis meg­bukott Prófécia — részletre Weissenberg és Nagel vezér,képviselői © különös szerzet: próféták, igehirdetők és csodadoktorok seregének, ámde kiviilők még számosán vannak szerte Európában, fő­képp Berlinben, akik a hipnózis és a magne* tikus gyógyítás katedra nélküli professzorán Javarészük féltucat titkárnővel, óriási leve­lezéssel, inasokkal, szóval nagy apparátus­sal dolgozik, akárcsak egy nagyvállalat ve­zérigazgatója. És valóban csak mosolyogni lehet azon, amit ugyancsak a gazdasági vi­szonyok magyaráznak, hogy már ez a foglal­kozási ág (mert hivatásnak talán mégsem nevezhetjük) is részletfizetésre dolgozik. így persze a vesébélátó próféták, csodadoktorok és apostolokkal is megesik, hogy egyik-má­sik kliensük „meglép" a hátralékkal, de ez nimbuszukat egyáltalán nem csökkenti, mert — üzleti titok lévén —- nem igen szivárog ki. A huszadik század „prófétái" létüket és érvényesülésüket nem a maguk legtöbbször egyáltalán nem is létező különleges képessé­geinek köszönhetik, hanem kizáróan elszánt arcátlanságuknak s főképp a tömegpszichó­zisnak. Reuzálásuk egyetlen ritka — eihber- társaik feneketlen ostobasága. „Conaw a két gömbbel ellátót! üveg kávéfőző. Öt féle nagyságban. A legszebb aján­dék. Mindenütt kapható. Gyári lerakat: Dnschinsky Bratíslava, Köztársaság-tér 11, Kérjen árajánlatot, Ti8s,as3$l®t Bmr Prága I., Na Músfcku 3, Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és _____ külföldi borok. f hu llott a hő. Karácsony este Evelin kisasszony gyertyát gyújtott a szobájában egy fenyőágon, meg­várta, míg elég. azután megevett vacsorára három lágytejást és elment az éjféli misére. De alig érintette bele ujjait a szeniteltvizlaraóba, egyik kabálgomöjét hevesen megrántotta valaki. — Némi, kezicsókolom, — suttogta egy örömös 'kis hang és az ajtónál hullámzó tömegben Evelin •kisasszaajuiak. meglehetős megerőltetésébe került valahol a kabátja aljánál fölfedezni a kislányt, aki vidáman furakodott mellette — Óh, Lenkice! — ijedt meg Evelin kisasszony —■ hát te nem fázol itt ilyen későnI A következő pdlilaniaitban meglátta a fiatal asz- szunyt is, aki a szeuteltvirtarbő mögött ált és hiá­bavalóan erőlködött, hogv a gyermeket maga mel­lett tartsa, itt, a kórus alatt már csak gyéren fosz­lott szét a fényessége© kivilágítás, árnyékok iim- bolyogtek az emberfejében és Evelin kisasszony kétszeresem megdöbbent attól, amit látott. A szép, sápadt, fiatal, asszonyain: most sovány volt, fakó és sovány; és élettelenül vigasztalanul, halálosan fáradt. Kopott kis kalapján gyűrött veit a gyász- fátyol, szemei körül öreges, mély barna árnyékek ülték, vékony szája néma volt, mozdulatlan, mo­soly tálán ; ennek az asszonynak a lelke volt halá­losan fáradt. — Lenkice — mondta hirtelen Ijedt sejtéssel Evelin kisasszony és mélyen lehajolt a gyermék- hez — Lenkice, megvan még a kis aranygyűrűd? — Hát hogyne, néni, itt van a gyűrűs ujjúmén, azért hívják gyűrűs ujjúmnak, mert van rajta gyűrű. És ma esté kaptam a Jéauskától égy gyér- tyás karácsonyfát, meg egy alvó babát, amelyik­nek ágya is van, meg egy egész kis tortát és árt én fogom megenni egészen egyedül I Evelin kisasszonyt az iménti szomorú meglepe­tés diplomatává tette. — De az apunak adsz a tortából, Lenkice? — Apu nincs is otthon. Apu kórházbán van, sók- szőr megverte anyut é$ aztán elvittek, anyu na­gyon sírt és nemi akarta engedni, liogy elvigyék, de azt mondták, hon-y apu beteg. — És___ az anyu___ — dadogta Evelin kis­as szony és a torira elszorult— anyu hivatalba jár? — Persze, te most nagyon messzire jár hivatal­iba ! Úgy hívják, hogy liaminiucihámrnaH villamos, azzal jár hivataliba és minden este fázik, amikor hazajön­— Tudo-m... ■— suttogta Evelin kisasszony és keze eltétovázo'tt a kislány homloka fölött. ... Ettől kezdve Evelin kisasszonynak — ami­kor es'bénkint hazafelé ment a szanatóriumból — az ucoa és a forgalom felé irányuló minden ér­deklődését a harmínchármas villamosok kötötték lé. Egyszer sikerült is meglátnia a. fiatal asszony sápadt, fáradtan klbámuló arcát az egyik kocsi ablaka mögött. Olyan lélektelenül üres szemekkel bámult ki az ablakon, hogy Evelin kisasszony ezen a? estén nagyon levertem ért haza. A három lágytojás helyett csak kettőt fogyasztott el és se- hogyaem tudott tisztába jönni magával. Érthetetlen gondolatokkal volt tele a feje, olyan mondatokkal ée szavaikkal, amilyenekről étidig fogalma sem volt: —- Borzasztó. Rettentő valami ez igy, hogy egy fiaital élet ennyire üres legyen. Meri üres az élete, ölt van ez az üresség az arcán. Olyan halálosan fáradt, mint akinek mindéin mindegy. Aki fiatal, airpalc nem szabad, hogy minden mindegy legyen. Valaki nem lehet fiatal csak azért, hogy muszájból dolgozzék- A muszáj nem cél, a céflüélküti élet pedig üres élet. És az üres élet nehezebb, mint a dolgozó élet, az üres élettől hamarabb lesz kerek a fiatal hát. Aki fiatal, az tartozik az életének azzal, hogy k ivar-ekedje tőle a fiatalságát. Evelin kisasszony sóira életében miég nem fogal­mazta meg azt a szót, hogy: kiverekedni. — És csak azért legyen ez így, mert egy pezsgő- ivó gazember... Itt Evelin kisasszony maga is megijedt kicsit e váratlan gorombaságtól, amit gondolatban kimon­dott, megijedt és sietve le feküdt. Ezentúl minden este pontosan megjelent a meg­állónál és várta a barminöháirmas kocsit, amely el­hozta az üvegen keresztül a sápadt arcot. De aztán kegyetlenül hideg napok jöttek, a villiamosablako- kat vastag jégvirágok páncélozták és Evelin kis­asszony estéről estére leveplebbeu ment haza, miig ólvadozni nem kezdett a hideg. Az ueeáík úsztak a bóléban, 'Evelin kisasszonynak lucskos lett a ezoknyaszégé’lye, de a barin iinchárnvas villamosuk ablakain be lehetett liátoi és Evelin kisasszony ugy érezte magát, mint akii missziója betötbéséhez ( íköieledve végre, valami nagy találkozásra késiül. A harminchármas kocsik azonban üresek voltak, mint egy céltalan élet és Evelin kisasszony lássan- k'ipt megint megszokta, ho,gy terveik nélkül, hosszú töprengésekkel íkilgoflödölit gyönyörű mondanivallók méHkül és a megállóig tölt kerülő aéUkiüJ menjen ■haza lehajtóit fejével. De egyszer még találkozott Evelin kisasszony a sápadt, fiatal asszonnyal. Nyárutó volt ég Evelin kisasszony a ligeten keresztül ment délutáni hi­vatalos ügyeire a szanatóriumba, amikor nyílegye­nesen nekiszaladt egy hófebérruihás szőke kislány: — Néni, kezicsókolom! — óh, Lenkice! — sóhajtotta csaknem álomban Evelin kisasszony — Lenkice, milyen szép vagy te! Milyen gyönyörű, gyönyörű uj ruhád van... Len­kice, mondd meg nekem, az édesanyud mit osináll — Ott van anyu is, ott ül a pádon, játszunk! Igen, ott ült a pádon és kedves mosollyal bólin­tott Evelin kisasszony felé. Sápadt vök és szomorú- sísemü, de szép, szép, büszke és ragyogóan fiatal Evelin kisasszony e?v elámult, boilidogsagos mosollyal feledkezett ezen a békés, szép ifjú arcon. — Lenkice — sóhajtotta csaiknem könnybe- borulva — hát ilyen szép a te ódesanyud! Nézd csak, ugye sohasem lesz kerek a háta! — De nem bizony néni, mert anyu már nem is jár hivataliba. — Nem jár...! — Evelin kisasszony lehajolt a gyermekihez és a torka úgy elszorult egyszerre, mint télen a templomban, az éjféli misén — Len­kice, hát akkor az apu ... az édesapád ... — Melyik apumait mondja a néni, a Krámeir apumat, vagy a Gerhard apumat? Mert a Kiámer apum egészen elment, egészen. Evelin kisasszony lehunyta.a szemeit. Az arcán meleg, bágyadt, szomorú mosolygás suhant át, mint altkor, amikor először mosolygott rá a kis arany­gyűrűre a gyereKfeteen. Aztán fölnyrtoTTa a sze­meit és első pillantása a gyűrűt kereste. Ott volt a helyén A kövér és fehér uijacskán ragyogott, a gyünisujjacskáu. Evelin kisasszony nagyot sóhajtott, megtámogatta a kislány szőke haját, elfáradt szájjal rámoeoly- gott a fiatal asszonyra és tovább ment határozott lépéseivel az adminisztnatív flgjek felé. Az igiaiv- gatósági szárnyaesajiő előtt megállt és titokban megtörülte a szemeit. Valami kegyetlenül fájt néki -- nem, nem tudta volna megmondani, hogy micsoda. De úgy érezte, hogy valaki kifogott rajiba. Hogy valaki kihagyta valamiből. A szobába már szigorúan, határozottam és komo­lyan lépett be. Szétnézett, becsukta az ablakot és egy nagy beletörődte hall; sóhajával mondta: — íréin, üljön t'gycnesőbben a gépe mellett. Akik a XX. század emberéi az orránál lógna vezetik Alpróiéták, csodadokforoh, valíáswapitók és egyéb kóklerek* kék korul hívok tízezrei tolonganak

Next

/
Oldalképek
Tartalom