Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-28 / 294. (2515.) szám
10 TRAUíŰt-MAGfea-PfníLSP mmm— 'iMBdiMMww—hwwewwimmiw vésztőjével, amelyen alacsony vízállás mellett már számtalan hajé ment tönkre, azután a csaknem állandóan viharos Kap Horn, Dél- amerika legdélibb csúcsa, azután Dánia északi A huszadik század embere szereti korát a felvilágosodás és a villámgyors haladás századának nevezni. Komolyan azt hiszi magáról, hogy sokkal előbbre van, mint még csak az öt közvetlenül előző nemzedék és bizonyos lekicsinylő mosollyal néz végig azon, aki afféle maradinak tetsző nézetet hallat. Hogy menynyire jogosult a huszadik század emberének ez az ön tudatossága, hogy ne módjuk önteltsége, hamarosan ki fog tűnni az itt következőkből. Mert a technika csodálatos fejlődésének az idejében, amikor egyik találmány türelmetlenül követi a másikat, valóban nehezen órtehető, hogy az emberek nagyobb mértékben hajlanak, mint valaha, a megfoghatatlan, a miszticizmus felé. Ujbban sokat hallani W-eissonberg Józsefnek a nevét. íü ez a Weissenberg József? Egy hatvenkétéves kajlahajszu, áimatagszemü öregember, aki Berlinben lakik s akinek szektája 150.000 hivőt számlál és körülbelül ezer- négyszáz hitközséget (részben nem is Németországban, hanem külföldön), amelyek Weis- senbergben tisztelik megváltó mesterüket. Weissenberg híveinek Berlin mellett saját templomuk is van. Hogy mit hirdet Weissenberg és hogy mily elveknek köszönheti százötvenezer Mvét, ezt pontosan senki sem tudja, csak annyi bizonyos, hogy nemcsak híveinek lelkiéletővel íoglalkozk, hanem fizikai betegségek gyógykezelésével is. Nagyon valószínű, logy végeredményben ezzel iudta leginkább meghódítani híveinek a szivét. Mit mond Bismark és Nagy Frigyes — IVcisscnbergrőí Ámde nemcsak a magnetikus támogatás ere- jébn hisznek ezek a jámbor hívők, kanéin Weissenberg újságjában is, ami nem csoda, mert hiszen ennek az újságnak hasábjain túlvilág! hangok, szólalnak meg. .,A fehér hegy" hasábjain olyan szerzők neveivel találkozunk, mint például Bismarck herceg, Bülow herceg, vagy Mussolini, akik közül a két előbbi ugyan már régen nincs életbe, de — mondja az öreg Weissenberg — „annyi baj legyen". Hogy az hogyan érkezett el hozzájuk. Az ugynevezbt adminisztratív ügyek voltaik az okai annak, hogy Evelin kisasszony Írógépe a számokban ki- néni fejezett évek során egyszer sem Írták le azt a szót, hogy: fiatal; ami különben egyszerű és természetes, mert az úgynevezett adimánásztraibiv ügyek kozott a fiatalság mint ilyen, neon szerepel. Evelin kisasszony a későőszi délutánba ti egy kis határozatlan ijedtséggel nézte a szőke gyermeket, a szőke gyermek kezében csokorra fogott sá- padt-arany leveleket. A levelek bronzbavert pompájuk ellenére tagadhatatlanul hervadtak voltak és immáron nem várt rájuk más, mint hogy a gyermek, akii összeszedte őket, ismét beszórja oda, ahova fáradt, hűvös őszi szél sodorta valamennyit: a földre. A szanatórium ikertreaiyitő üvegajtajában fiatal cő jelent meg és odakiálbott a kielánynaik: — Lenkice, hazaunegyümk! A kiosike szépen elköszönt és szaladni kezdett. Evelin kisasszony majdnem szórakozottan bólintott, aztán megfordult ő is és az üvegajtó felé nézett. A fiatal nő, aki ott állít, sápadt volt és nagyon egyszerűen öltözött, de karcsú vélt, magas és nagyon, nagyon szomorúan szép. Antikor a kislány odaért ©lébe, lehajolt hozzá és mondott neki valamit, mire a gyermek engedelmesen szétnyátotita ujjait és az összegyűjtött leveleik alázatosam lehullottak a földre. Evelin kisasszony érthetetlenül összeborzongotft, megfordult és amire nem volt még példa: ezen a délutánon negyedórát elsétált a hivatalos időből. Az egyetlen mondat, amelyet ezen a délutánon még hallottak tőle, a kopogó fruskák egyikéhez volt intézve és így szólt: — Margit, üljön egyenesebben a gépe mellett. Másnap délután Málnlka nővér enyhe csodálkozására Evelin kisasszony öt percig e' bit az első- emeleti főfolyosón, özvegy Krémemét ezen a délutánon csak egy nagyon sovány öregnr látogatta meg és Evelin kisasszony az öt perc elteltével visszatért az úgynevezett adminiszlratlv ügyek .közé. Két nappal később özvegy líráméra ó nem egészen váraüariul, de nagyon csöndesen elhunyt. Ezután Evelin kisasszony ideig nem látta viszont sem a t-zőke gyermeket, e>m a sápadt fiatal asszonyt. A leveleikkel együtt ellhervadt az ősz is, és'tórj csúcsán a Skageu-fok. Jaj a hajónak, aimely ilyen veszélyes helyre kerül, a naélyaég ragadozó karmaival megkapja, magával rántja, embereit meg kincseit mindörökre eltemeti. elhunyt szerzők Írásait ki írja, az titok, ellenben az elhunytak nem tiltakoznak ez ellen, hogy az idegen kéztől és agyból származó írások fölé az ő nevüket írják oda szerzőként De hogy is -tiltakozhatnának a szerzői jog ilyetén megsértése ellen Bülow és Bismarck, amikor szomszédjukban Luther Márton, Nagy Frigyes, sőt Gábor és Rafael arkangyalok szerepelnek mint munkatársak. Nem érdektelen fellapozni „A fehér hegy*1 egy számát, hogy lássuk, miket írnák Wéissen- berg e kitűnő munkatársai. Bismarck például egyik helyen ezt írja: Én, Bismarck Ottó mondom, hogy a föld sohasem fog kihűlni. Ez a veszedelem elmúlt abban a pillanatban, amikor Wiessenberg József a megtestesült világosság, a hússal övezett szentlélek fbelszentelt lábait erre a földiekére értette. Ominózus borogatás — a tarával Weissenberg Józsefnek, a vallásaiapitónaik, a fehér hegyek urának messzeföldőn megállapodott nagy híre van tehát és ezzel a ténnyel szemben meg kell hajolni. Ellenben Weissenberg, a bölcsek bölcse egy kis hibái követett el a legújabban. Olyan gyógykezelési módhoz folyamodott, — amint erről a P. M. H. már egyszer megemlékezett — amely nem méltó' egy reszkető kezeiből mágneses erőt kisugárzó szent emberhez. Elkezdte betegeit töpörtyü.- v-el és túróval gyógykezelni. Mégha legalább kisebb-nagyobb adagokban etette volna velük a töpörtyüt, aligha származott volna ebből nagyobb baj. Elkövette azonban azt a könnyelműé éget, hogy borogatásnak töpörtyüt és túrót rendelt. így egy szembeteg csecsemő szemére töpörtyüből borogatást ordínált. A csecsemő ugylatszik averzióval viseltetett a töpörtyű iránt, mert belevakult ebbe a kezelésbe. Kevéssel utóbb pedig egy cukorbeteg embernek a nyakán keletkezett kelésre tétetett töpörtyüs borogatást. Ennek a kezelésnek ugyancsak gyors, ám épp oly váratlan eredménye volt; a cukorbeteg vérmérgezésben meghall. El is ítélték ezért az „apostolt", de az ítélet nem befolyásolta a híveket abban, hogy továbbra is kövessék a ,^fehér hegy urát." Nágei az ótnejsi vándorprédiháior Van azonban a németeknek egy másik nagyhírű prófétája is, ártatlanabb de mindenesetre eredetibb figura: Nagel Gusztáv. ,,Vándorpródikátör,nak és Isten kegyelméből való templomőrnek" nevezi magát. Eredetileg prófétai pályafutása kezdetén mint afféle termés zeüimádó és természetes életmódot hirdető apostol tűnt fel. Mezítláb, zsáksző- vebbol készült bő ingben, kusza Krisztus-sza- kállal és széttárt karokkal szaladgált Berlin legforgalmasabb uecáin, versenyt futva a villamoskocsikkal. Majd áttette működése helyét a vidékre. Az országút közelében bar- langtfélét ásott magának és ott húzódott meg Nagel, a próféta. Nyilván, hogy próféciájának és példaadásának nagyobb hatása legyen, nem egyedül vonult vissza © barlangba, hanem egy fiatal leány társaságában, ügy látszik azonban a csendes remeteéletet csakhamar megunta és vándorútra kélt. Csavargás miatt nem egyszer került börtönbe, sőt több elmegyógyintézet nyitotta meg előtte hivogaVérszegény gyermekek igyák * i. Csizi-vizet, Csizffirdő tó kapuit, míg utóbb egy vándorcirkusz szolgálatába állt és végül hogy hogy nem Konstantinápolyban kötött ki, ahol oly nagy hatással volt egy bécsi származású hölgyre, hogy az a felesége lett. Nejével azután hazatért Németországba és ott rendezett nagy szerű nászlakomát, amelynek fejedelmi étlapján nyersalmá és hideg- és melegvíz szerepelt. Nagel tudniillik szigorúan vegetáriánus és ezen az elvi álláspontján, mint ifjú férj sem változtatott. Nagelné őnagysága azonban nyilván csakhamar megunta a nyersalmát és a melegvizet és elhagyta férjét. Becsben indított férjeura ellen válópert, amelynek során különös dolgok sültek ki az Ur kegyelméből való vándor prédikáló r ról. Kitűnt, hogy Nagel, a próféta, könnyelmű ember, Nem tud a pénzzel bánni, mert a régi békeidőben havonta megkeresett 1500 márka keresetét az utolsó krajcárig elverte és vegetáriánus ide vagy oda a próféta igen melegen érdeklődik a gyöngébb nem iránt. Nagelt ez a válóaffér ngylátszik megrendítette, mert újból vándorútra kélt s vándorufeja során híveinek óriási tömege jelentétében Chemnitzben friss lakodalmat ült, egy harmadik élettárssal. Eleinte úgy látszott, hogy ez a harmadik az igazi, mert Nagel megnyugodott és abbahagyta a vándorlást. Egyelőre. Ám chemnitzi életpárGallérját, ingét Pozsony - Bratisl&va, Zemtká Banka - palota ja is otthagyta, mire Nagel kénytelen vnoB bufelejtönek negyedszer is megnősülni s ezúttal egy magánál busz esztendővel fiatalabb leányra esett a választása. 1926-ban Arend- seebén hatalmas gyógyházat épített, amelynek hirdetőtábláján csakhamar megjelent egy ökölnyi betűkkel nyomott szózat, amelyben a próféta közli kiveivel, hogy ötödik fe« leséget keres. Közben képviselőnek is fellépett, de bárha az általa alapított pártnak elnevezése fölötte kecsegtető volt, (német-keresztén y-középo sztálybeli-néppárt) mégis megbukott Prófécia — részletre Weissenberg és Nagel vezér,képviselői © különös szerzet: próféták, igehirdetők és csodadoktorok seregének, ámde kiviilők még számosán vannak szerte Európában, főképp Berlinben, akik a hipnózis és a magne* tikus gyógyítás katedra nélküli professzorán Javarészük féltucat titkárnővel, óriási levelezéssel, inasokkal, szóval nagy apparátussal dolgozik, akárcsak egy nagyvállalat vezérigazgatója. És valóban csak mosolyogni lehet azon, amit ugyancsak a gazdasági viszonyok magyaráznak, hogy már ez a foglalkozási ág (mert hivatásnak talán mégsem nevezhetjük) is részletfizetésre dolgozik. így persze a vesébélátó próféták, csodadoktorok és apostolokkal is megesik, hogy egyik-másik kliensük „meglép" a hátralékkal, de ez nimbuszukat egyáltalán nem csökkenti, mert — üzleti titok lévén —- nem igen szivárog ki. A huszadik század „prófétái" létüket és érvényesülésüket nem a maguk legtöbbször egyáltalán nem is létező különleges képességeinek köszönhetik, hanem kizáróan elszánt arcátlanságuknak s főképp a tömegpszichózisnak. Reuzálásuk egyetlen ritka — eihber- társaik feneketlen ostobasága. „Conaw a két gömbbel ellátót! üveg kávéfőző. Öt féle nagyságban. A legszebb ajándék. Mindenütt kapható. Gyári lerakat: Dnschinsky Bratíslava, Köztársaság-tér 11, Kérjen árajánlatot, Ti8s,as3$l®t Bmr Prága I., Na Músfcku 3, Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és _____ külföldi borok. f hu llott a hő. Karácsony este Evelin kisasszony gyertyát gyújtott a szobájában egy fenyőágon, megvárta, míg elég. azután megevett vacsorára három lágytejást és elment az éjféli misére. De alig érintette bele ujjait a szeniteltvizlaraóba, egyik kabálgomöjét hevesen megrántotta valaki. — Némi, kezicsókolom, — suttogta egy örömös 'kis hang és az ajtónál hullámzó tömegben Evelin •kisasszaajuiak. meglehetős megerőltetésébe került valahol a kabátja aljánál fölfedezni a kislányt, aki vidáman furakodott mellette — Óh, Lenkice! — ijedt meg Evelin kisasszony —■ hát te nem fázol itt ilyen későnI A következő pdlilaniaitban meglátta a fiatal asz- szunyt is, aki a szeuteltvirtarbő mögött ált és hiábavalóan erőlködött, hogv a gyermeket maga mellett tartsa, itt, a kórus alatt már csak gyéren foszlott szét a fényessége© kivilágítás, árnyékok iim- bolyogtek az emberfejében és Evelin kisasszony kétszeresem megdöbbent attól, amit látott. A szép, sápadt, fiatal, asszonyain: most sovány volt, fakó és sovány; és élettelenül vigasztalanul, halálosan fáradt. Kopott kis kalapján gyűrött veit a gyász- fátyol, szemei körül öreges, mély barna árnyékek ülték, vékony szája néma volt, mozdulatlan, mosoly tálán ; ennek az asszonynak a lelke volt halálosan fáradt. — Lenkice — mondta hirtelen Ijedt sejtéssel Evelin kisasszony és mélyen lehajolt a gyermék- hez — Lenkice, megvan még a kis aranygyűrűd? — Hát hogyne, néni, itt van a gyűrűs ujjúmén, azért hívják gyűrűs ujjúmnak, mert van rajta gyűrű. És ma esté kaptam a Jéauskától égy gyér- tyás karácsonyfát, meg egy alvó babát, amelyiknek ágya is van, meg egy egész kis tortát és árt én fogom megenni egészen egyedül I Evelin kisasszonyt az iménti szomorú meglepetés diplomatává tette. — De az apunak adsz a tortából, Lenkice? — Apu nincs is otthon. Apu kórházbán van, sók- szőr megverte anyut é$ aztán elvittek, anyu nagyon sírt és nemi akarta engedni, liogy elvigyék, de azt mondták, hon-y apu beteg. — És___ az anyu___ — dadogta Evelin kisas szony és a torira elszorult— anyu hivatalba jár? — Persze, te most nagyon messzire jár hivataliba ! Úgy hívják, hogy liaminiucihámrnaH villamos, azzal jár hivataliba és minden este fázik, amikor hazajön— Tudo-m... ■— suttogta Evelin kisasszony és keze eltétovázo'tt a kislány homloka fölött. ... Ettől kezdve Evelin kisasszonynak — amikor es'bénkint hazafelé ment a szanatóriumból — az ucoa és a forgalom felé irányuló minden érdeklődését a harmínchármas villamosok kötötték lé. Egyszer sikerült is meglátnia a. fiatal asszony sápadt, fáradtan klbámuló arcát az egyik kocsi ablaka mögött. Olyan lélektelenül üres szemekkel bámult ki az ablakon, hogy Evelin kisasszony ezen a? estén nagyon levertem ért haza. A három lágytojás helyett csak kettőt fogyasztott el és se- hogyaem tudott tisztába jönni magával. Érthetetlen gondolatokkal volt tele a feje, olyan mondatokkal ée szavaikkal, amilyenekről étidig fogalma sem volt: —- Borzasztó. Rettentő valami ez igy, hogy egy fiaital élet ennyire üres legyen. Meri üres az élete, ölt van ez az üresség az arcán. Olyan halálosan fáradt, mint akinek mindéin mindegy. Aki fiatal, airpalc nem szabad, hogy minden mindegy legyen. Valaki nem lehet fiatal csak azért, hogy muszájból dolgozzék- A muszáj nem cél, a céflüélküti élet pedig üres élet. És az üres élet nehezebb, mint a dolgozó élet, az üres élettől hamarabb lesz kerek a fiatal hát. Aki fiatal, az tartozik az életének azzal, hogy k ivar-ekedje tőle a fiatalságát. Evelin kisasszony sóira életében miég nem fogalmazta meg azt a szót, hogy: kiverekedni. — És csak azért legyen ez így, mert egy pezsgő- ivó gazember... Itt Evelin kisasszony maga is megijedt kicsit e váratlan gorombaságtól, amit gondolatban kimondott, megijedt és sietve le feküdt. Ezentúl minden este pontosan megjelent a megállónál és várta a barminöháirmas kocsit, amely elhozta az üvegen keresztül a sápadt arcot. De aztán kegyetlenül hideg napok jöttek, a villiamosablako- kat vastag jégvirágok páncélozták és Evelin kisasszony estéről estére leveplebbeu ment haza, miig ólvadozni nem kezdett a hideg. Az ueeáík úsztak a bóléban, 'Evelin kisasszonynak lucskos lett a ezoknyaszégé’lye, de a barin iinchárnvas villamosuk ablakain be lehetett liátoi és Evelin kisasszony ugy érezte magát, mint akii missziója betötbéséhez ( íköieledve végre, valami nagy találkozásra késiül. A harminchármas kocsik azonban üresek voltak, mint egy céltalan élet és Evelin kisasszony lássan- k'ipt megint megszokta, ho,gy terveik nélkül, hosszú töprengésekkel íkilgoflödölit gyönyörű mondanivallók méHkül és a megállóig tölt kerülő aéUkiüJ menjen ■haza lehajtóit fejével. De egyszer még találkozott Evelin kisasszony a sápadt, fiatal asszonnyal. Nyárutó volt ég Evelin kisasszony a ligeten keresztül ment délutáni hivatalos ügyeire a szanatóriumba, amikor nyílegyenesen nekiszaladt egy hófebérruihás szőke kislány: — Néni, kezicsókolom! — óh, Lenkice! — sóhajtotta csaknem álomban Evelin kisasszony — Lenkice, milyen szép vagy te! Milyen gyönyörű, gyönyörű uj ruhád van... Lenkice, mondd meg nekem, az édesanyud mit osináll — Ott van anyu is, ott ül a pádon, játszunk! Igen, ott ült a pádon és kedves mosollyal bólintott Evelin kisasszony felé. Sápadt vök és szomorú- sísemü, de szép, szép, büszke és ragyogóan fiatal Evelin kisasszony e?v elámult, boilidogsagos mosollyal feledkezett ezen a békés, szép ifjú arcon. — Lenkice — sóhajtotta csaiknem könnybe- borulva — hát ilyen szép a te ódesanyud! Nézd csak, ugye sohasem lesz kerek a háta! — De nem bizony néni, mert anyu már nem is jár hivataliba. — Nem jár...! — Evelin kisasszony lehajolt a gyermekihez és a torka úgy elszorult egyszerre, mint télen a templomban, az éjféli misén — Lenkice, hát akkor az apu ... az édesapád ... — Melyik apumait mondja a néni, a Krámeir apumat, vagy a Gerhard apumat? Mert a Kiámer apum egészen elment, egészen. Evelin kisasszony lehunyta.a szemeit. Az arcán meleg, bágyadt, szomorú mosolygás suhant át, mint altkor, amikor először mosolygott rá a kis aranygyűrűre a gyereKfeteen. Aztán fölnyrtoTTa a szemeit és első pillantása a gyűrűt kereste. Ott volt a helyén A kövér és fehér uijacskán ragyogott, a gyünisujjacskáu. Evelin kisasszony nagyot sóhajtott, megtámogatta a kislány szőke haját, elfáradt szájjal rámoeoly- gott a fiatal asszonyra és tovább ment határozott lépéseivel az adminisztnatív flgjek felé. Az igiaiv- gatósági szárnyaesajiő előtt megállt és titokban megtörülte a szemeit. Valami kegyetlenül fájt néki -- nem, nem tudta volna megmondani, hogy micsoda. De úgy érezte, hogy valaki kifogott rajiba. Hogy valaki kihagyta valamiből. A szobába már szigorúan, határozottam és komolyan lépett be. Szétnézett, becsukta az ablakot és egy nagy beletörődte hall; sóhajával mondta: — íréin, üljön t'gycnesőbben a gépe mellett. Akik a XX. század emberéi az orránál lógna vezetik Alpróiéták, csodadokforoh, valíáswapitók és egyéb kóklerek* kék korul hívok tízezrei tolonganak
