Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
1930 december 26, csütörtök 11 GORILLA Dzsungel-történet !' A „Prágai Magyar Hírlap14 számára irta: PALÁSTHY MARCELL Nem természetrajzi előadás ez. Dzsungel-történet, még pedig pesti. Nem tísztavdzü, mint a hegyi patak és nem rejtelmes. mint a tengerszem, de a pocsolya is ragyog, ha a melengető napfény ontja rá verőíényét s e történeten is ott csillog ez az arany. Hiszen majd látni fogj áh. A történet arról az emberről szól, aMt Gorillának hívtak a társai. Az igazi nevét, — mely sima szerepelt besúgók jelentéseiben és kellemetlen rendőri -iratokban, — legjobban szerette' volna teljes elfelejteni és kedves terviként szövögette, hogy a kisfia nevét megmagyanosiitja, ha nagykorú lesz, — talán a magáéval együtt már előbb is. Az igazi neve, — hiszen már tudják, csúnyán el volt viselve. A Gorilla nevet azonban bizonyos büszkeséggel viselte. Félelmetes erejének s könnyen felhorkanó indulat osságának szimbóluma volt ez a név. Abban a különös és korrekt társaságban, amelyben a közéjük keveredett „úri elem" képviselte a legalsóbb söpredéket, — a vagány-ok világában, amelyben ólt, — a város közepén bár és mégis távol a társadalomtól, — félteik a Gorilláitól. A fizikai erejétől fedtek a társadalmon kívül álló társaságban, amely fűm igái ja a törvényt, fütyül az erkölcsökre, de ahol tekintélye van a furfangnak s a nyers erőszaknak és imponál az ököljog. Sörtéshajzaitu koponyájából alacsony eresz módjára ugrott elő két szeme fölött kidudorodó homloka, e könnyen haragos ráncokba gyürödő homlok, amely alatt bozontos szemöldök árnyékában pislogott a csontüreg mélyén két apró és eavőszi- mü szemének állati lámpása. Tökéletes majomarc volt a Gorilláé, csakhogy naponta simára borotválva. Mert Gorilla adott a külsejére. A borotválkozáshoz kölnivizet is használt és hajsörtéét illatos po- mádókban’ fürösztó, kauceuk-gadórját mindennap maga sikálta csillogó fehérre a vízcsap sugarában szappanos, ócska fogkefével. Ruhája & rendes lett volna, csak szokatlanul, félszegen lógott rajta, épp mint két hosszú (karja. A térden alul érő két izmos végtag két nagyfejü csoníbuzogányba® végződött Ujjai fürgék voltaik, ügyeeék 4* aapi munkáját amint gyúrta, üresen visszaihajlók. S kezének erre a mozgékonyságára és markainak terpedt, csontos sátorára szüksége is volt mesterségének üzére közben. Mert Gorilla, ez nem maradt tótok, — Gorilla, kérem, hamiskártyás volt. A páquet-játék volt a főiparága és ennek naponta remeklő mestere is volt Gorilla. Nem kellett osztás közben meglopnia a partnere kártyádnak tót- kát, nem kellett kicserélnie a talon-t, mégis ^biztosra ment”, ahogy ezt azon tájékon mondják. Bizalmas cimborák körében szeretett ie eldicee- kednii vele: — Én nem veszek egy kukk fér-t, én nem megyek be kétszer. Én, kedves haver, ikeverós közben gyúrom meg a tésztát. A pali kinézheti a szemét Egy bizonyos: nyerni nem fog! Hiába, Havliceek nagy svarokünsztler volt fi én megtanultam tóié jól a leckét Csakugyan jól megtanulta s többet tudott, mint mestere, a hajdani bűvész, aki neon a brettlim aratta igazi sikereit, hanem kurta kocsmákban s hölgy- zenekaros zugkávéházafcban, amelyekben vásárok idején gyakorta megfordult, mint bekecses, brú- oseszes és lakkesriamás vásári álkupec az öreg Hav- láesek. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a Gorilla mestersége fenékig tejfel volt. Nem tudta fölvere- kedni magát tőkepénzessé az ő kiváltságosán fejlett művészetével. S ennek főként szerencsétlen külseje volt ez oka, amely csúnyán árulkodott a gazdájára. Külső megjelenése valósággal determinálta helyét a nap alatt és pedig pontosan a társadalmon kdvüL Éppúgy nem járhatott ő úri és valóban pénzes társaságba, kaszinóikba vagy mondáin fürdőhelyekre, mint annyi uiribanddta ahogy oda járhat, — mint ahogy a farkas nem sétálhat a Váci-uccában, vagy a majom sem, — ha egyszersmind nem világifi is az a majom. Harmadrendű kávéházakba járt Gorilla. Azoknak is csak a dzsungeliébe, a kártyaezobálkba, ahová igazi balek ritkán fordul meg s a dzsungel őe- lakói, — akikben már vérré vált az „iparúik” — jobb üzlet hijján többnyire egymást kénytelenek marcangolni és persze tiszta játékkal, mert ahol mindenki tudja ugyanazokat a keverési fitt iákat, bízvást lehet rendesen is játszani. Kapcabeíyár is az, aki még a zsi vány becsület ellen is vétkezik. Szemétre való éppúgy, mint a besúgó. A kártyacsomagofeban bujkáló szerencse — vagy szerencsétlenség?) — szóval a kártyaördög pedig 1 * * * S egészen szeszélyes démon, akinek jóindulatára biztosan számítani nem lehet, ha a zsiványbecsület tiltja, hogy „a tésztát méggyurják” a szakemberek. De ha elvétve horogra is akad egy-egy igazi ‘ balek, az sem százszázalékos üzlet a vendégsze- : reptő művész számára, mert hiszen az egész konzorciumnak játszik. ] A részvénytársaság, amely ilyenkor hirtelen megalakul a pali kiaknázására, oly nagy, hogy elnök- 1 .igazgatói, tautiémje a szerencsét korrigáló megbi- 1 aottnak alig több, mint egy-egy részvényes osztaléka. 1 Az altruizmust sokkal inkább megközelítő rend- 1 ezer ez, mint amilyen a közgazdasági élet egyéb ágaiban van meghonosítva. Az a bizonyos piquet-parti, mely csaknem tragikus módon zavarta meg Gorillának izgalmakban és idegurankáiban gazdag és mégis szürke életét, még estefelé kezdődött. A pala megtévesztésére alkalmazott „falazök”, okik Gorillát a kávéházi előkelőségeknek kijáró tisztelettel övezték s fcávoltartották a betolakodó idegeneket az aranymezőt jelentő játékasztaltól, az .áldozat háta mögül cigaret ta fényjelekkel s egyéb tájékoztató dolgokat lemorzózó „drótozok” és egyéb haver-ek társaságának legénytagjai, jól meg- sziva magukat nyereséggel, már reg elmentek mulatozni nőikhez megszokott lebujaikba; — ám az emberkaréj, mely falánk kíváncsisággal és könnyű J pénz után Lihegve vette körül Gorillát és partnerét, rendületlen tömörségéből mit sem veszített. Ennek a esi kasz-fctkánalk csak a tagjai cserélődtek és váltakoztak, létszámuk azonban nem apadt. Hajnalban a gondos családapák hazavitték a zsákmányt és a hamiskártyások asszonyai már lá- 1 bával és minden más földi jóval tömött szatyor- jaiikat lóbálva tértek hazafelé a Garai-piacról, amikor az előrelátók, akik úgy az áldozat készpénzállományáról, mint a távjáték időtartamáról jól voltak tájékozva, pár órau alvás után a hivatalba- járók igyekezetével siettek vissza a Napoleon-ká- véházba. Az éröektársaeág íalamksza rendületlenül állt a hajnali és korareggel órákban is még. Akikor is, amikor a botrány bombája felrobbant. * Mert felrobbant és nagyon csúnyán. Az áldozat egy brdeseszes és sárgagalióru lakkcsizmás, pödrött bajszai, barma piros arcú és nagyon sok duplaborovicskát ivó félig unú, félig parlagi figura volt. Kasra ár leve tett, hagy ma rhabizományos. A maga ura semmiesetre sem. A bankók, amint egy-egy játszma végén egymásután húzta elő őket a bő rm étién ve belső zsebében duzzadozó degesz-bugyeilárisábői, szinte hallhatóan sikítottak: — Jaj! jaj! Sikkasztott pénz vagyak. De ezt ott vagy nem hallották, vagy nem törődtek vele. Eleinte ő maga sem. Látszott radta, hogy e saját kártyatudományának és a nagy tőkének gőgjével bízik abban, hogy a nagy hal végiül mégis csak felfalja a kicsinyeket. Csak arról a nagyon lényeges körülményről nem volt tudomása, hogy a legnagyobb hal 6em tudja lenyelni a legkisebbet is, ha horog van a szájába akasztva, vagy az agyát maszlag r észégi ti halálos mámorba. * ö pedig horgon is volt üt és a kártyának borovicskával kevert részegsége is elhatalmasodott rajta. — Bankó! Tessék, urak, bankáram! — mondogatta gépiesen és szédülten minden játszma végén — meg lehet duplázni a téteket. Mindent tartok, így, igy. Csak 'kitenni a placcra! Éfe a Napóleon törzsvendégei, valamint a pecro- nyeszagra rejtelmes módon odasereglett haverek, hitették a téteket a placc ra. Hogy is ne tették volna ki, mikor a kártya a Gorilla boszorkányos közéiben volt? ♦ Aa tapáruformáju feupec bugyelMrijsa egyre apadt és úgy félnyolc óra tájt reggel, már úgy meg volt főve, szegény feje, mint a rák. Egyre sűrűbben hajtogatta a dupla borovicskákat és közben; — mert mér mégis csak gyanús volt néki a Gorilla ördönigős szerencséje; — maga elé motyogta olykor: — Ez nem tiszta munka! Ez már nem; a kine- Iejzumát! — Hát csak nézzen ide, szomszéd úri — felelte nyugodtan Gorilla. — Süssön ide, hogy hogyan keverek. — Nono, hiszen... Engem bajos ifi megfőzni. Ezt nem valami sok meggyőződéssel mondta és! elkezdett ügyelni. * ... Az egyik közeli sikátor egyik vedlett falu, szennyes és sivár bérfoaszárnyájának nyirkos kapu- aljából egy göndőrfejü, szőke gyerek sasározott ká a verőiényes, júniusi reggelibe. Matiózruhácska volt rajta, tiszta és gondozott volt ez a gyerek. A hóna alatt iskolatáskát szorongatott s a másik keze sem volt facér. Egy karéj szép, fehérhusu, liibazfíiros kenyeret tartott ebben. Azt majszolta. Ment, mendegéM, ugrált, tipegett, kóricáít játékos kedvvel. Ment az iskola felé. Csokros lakktopánkájia csillogott, mint két szarvasbogár. A kis Legényről szinte sugárzott a polgári jólét. De azért — úgy bévül — nem volt megelégedett. Egy ©uikrásbolt -tarka és csillogó kirakata keverte bele az elégületlenség elemeit boldogságának derűjébe. Sóvárogva és szomorúan megnyúló arcocskával állott ez édes kincsek kimesesbáza előtt, aztán hirtelen kiraigyogott a szeme és felkiáltott: — Jé! Milyen csacsi vagyok, hogy ez nem jutott az eszembe! S csakugyan egyszerű is volt a megoldás. Majd beszól az apukához és kér tőle húsz fiiért csokoládéra. Nem, nem! Pralinét fog venni, vagy fagylaltot ostyapohárban. * A rákpirosból most már szatíyái)6árgára áporo- doft arou kupecformáju ispán elvesztette ezt a játszmát is. Pedig már egészen feléje hajlott, de az a boszorkánymeeter kilencvenes figurát osztott ki magának. Kidiózódő szemmel meredt maga ©lé és bőszülten akkorát fújt, hogy kész csoda, mint maradhatott meg benne e szufla után a lelke. Aztán előáeta a bőrlajhi be’ső zsebéből a siralmasan összetötfyedt bugyelánist és kiszedett belőle néhány bankót. A feje egyro jobban kavargóit s nem is hallotta a ceuíondárofl megjegyzéseket, amelyeket azért ■ Tiszti összeesküvést lepleztek le Oelgrádban B^lgrád, december 23. Az utóbbi napokban számos jugoszláv tisztet letartóztattak. A letartóztatások oka az, hogy nemrégiben egy liga alakult a tisztek körében, amely ligának a neve a szabadság és az igazság ligája. Ez a liga ugyanis komolyan figyelmeztette a királyt kötelességleire és követelte, hogy a diktatúrát szüntesse be, térjen át alkotmányos útra és ejtse el Zsivkovics uralmát. A letartóztatott tisztek száma körülbelül 17 és az égés* ország különféle garni ionjaiból szedték össze őket. Az összes letartóztatottakat, akik között számos magasrangu tiszt is van és akiknek neveit teljesen titokban tartják, erős fedezet mellett Belgrádiba szállították, ahol Zsivkovics tábornok személyesen hallgatja ki őket. Hir szerint a király palotájának őrségét is megkétszerezték. Wegener professzor sorsa miatt nem keli aggódni Bécs, december 23. A Prágai Magyar Hírlap tegnapi száma részletesen beszámolt Wegener Albert dr.-nak, a tudós gráci professzornak grönlandi expedíciójáról, ameiynek az a célja, Hogy fontos csillagászati helymeghatározásokkal szerezzen bizonyítékokat a Wegener-eImiiét mellett, amely szerint Grönlan-d állandóan távolódik a zeurópai partvonaltól. Ha ez a részletkutatás pozitív eredménnyel zárul, akkor Wegener elméletének általános része döntő bizonyítékot nyer. Legújabban riasztó hirek láttak a sajtóban napvilágot arról, hogy Wegener professzor és társai a fehér halál birodalmában elpusztultak volna. A német tudomány szükségegyesülete teltek a díszes társaság tagjai, mert szemmellétható volt, hogy az áldozat pénze nagyon a végét járja, nincs hát ok attól félni, hogy felocsúdik s elmenekül. Szegény feje, nem hallott az eemmilt, csak nézett. Egyetlen figyelő szeim volt az egész ember. Hátha észrevesz valami suskust a keverés körül. Nem tudta ugyan, hogy mi haszna válhatdk abból, de mint valami kénysaerképzet, aminek engedelmeskednie kellett, úgy ült .rajta az eltökélt szándék, hogy ő figyelni fog. Figyelni és leleplezni ... Ige®., le fogja leplezni, ha tetten éri a partnerét. Leleplezni és megtorolni a kifosztódásét. Féloldalit dűlve az asztalnak könyökölt s másik kezével közben a nadrágja zsebében motoszkált. A szől&e kisfiú feje most a Napóleon diávéház ablaka előtt bukkant föl. Megállt a matrózruhás Legénybe a Iégypdszkos tükörablak előtt, amelyen át kémlelni kezdte a belső terepet, Pár reggeliző vendég Ütt e külvárosi hodály pri- miitóv asztalai mellett, az újságok érdekességeibe merülve, gondterhes életük egyhangú szürkeségéből. Egy rövidlátó, sovány as együk között asztalnál ez állást keresők mohó ezima-toláeávaJ bujt az apróhirdetések közé, amelyeken kívül má sem érdekelte a kerek világon. A kis legény orra egészen odalapult ez üvegtáblához. Piros pofácskája közepén úgy fehérlett ez az ellapuló orrocska, mint egy pecsétostya. Bemenjen-e az apaikához, akiről tudta, hogy rendes apukához illőn mindig megtalálható e Napóleoniban, ahol biztosan valami komoly hivatala van. Vagy megvárja inkább, araiig kijön. Erre határozta végül magát, mert apuka nem szereti, ha zavarják. „Gyereknek árt a kávéházi füst.** Fel fi alá kezdett hát sétálni a ikávéház előtt. * És apiára nem sokkal később M fis jött i * A vászonkorsóezinü ember féloldalit dűlve az asztalnak könyökölt s másik kezével a nadrágja zsebében motoszkált... Figyelt, feszülten figyelt és készült a nagy pillanatra, amikor majd... S hirtelen úgy tetszett neki, hogy fölfedezte azt, amire lesett. Felugrott az asztaltól, kés villant meg a kezében és beledöfte azt a Gorilla kezefejébe, amint az komótosan és szakértelemmel pörgette az asztalon a kártyát. Miközben lefogták a hirtelen ismét kigyulladt arou embert, az eszelősen üvöltötte: — Megfizettem a gazságodért, büdös sipista!... Volt lelked elrabolni) a keservesen lopott... E vallomás valami bugyborékoló nyögésbe fulladt. A Gorilla ugyanis a® asztal fölött előre hajolva, karjának hoszunyelü pörölyével a támadójára sújtott, mire az az asztal alá zuhant. A kártyaszobában a félrelökött székek, dobogó lábaik, a nyüzsgés, meg a lázas kiabálás hangzavarában kavargóit. Csal? a Gorilla maradt vészesen, konokan nyugodt Kihúzta a kést a kezei éjéből, amely mint holmi óriási denevér oda volt szegezve a® asztalhoz ... Hangtalanul hárította el az ápolására sereglöket, előhúzta sárgák ab os zsebkendőjét és vér- benfii-rdő kezelője köré csavarta azt. Aztán zsebéibe gyűrte bankóit a jelzőtábla alól. Még ahhoz is volt idege, hogy elmenőben egy huszpengőst nyomjon a tehetetlenül topogó és szolgálatkészen körötte síi rögve sipitpzó felszolgáló- pincér kezébe. (Tanú tesz hiszen az is, még pedig elfogulatlan.) — Hová mégy, Gorilla? — kérdezte az. — Jobb. ha magáim jelentem a dolgot., mint hogy ha a kibererek visznek be. Apuka igy jött ki a kávéháziból, ahol nem szabad őt zavarni.,/ az elmúlt napokban Bécsiben tanácskozást tartott, amely a Wegener-expedició sorsával m foglalkozott. A tanácskozás elnöke, Schmidt dr. professzor kijelentette, hogy a grönlandi expedíció sorsa miatt támasztott aggodalmak teljesen indokolatlanok. Wegener expedícióját egészen 1931 április végéig tervezte; ezt az időt tehát nyugodtan be kell várni, mert nyugtalankodásra semmi ok nincs. Az értekezleten különben egyéb fontos tudományos kérdések is szőnyegre kerültek. így elhatározták, hogy megszerkesztik a német nép nagy térképét és befejezik a Grillparzer-kiadá- su monument":6 térképet, amelyet Sauer dr. prágai profes.'^or kezdett meg. I tflLrtcUr^ jobb tzc&osdobaA- laaji&alóé A matrózruhás fiatalúr eléje ugrott s elkapta a kezét. A 6árgababos kendővel körüLcsavart, nagy, roppant kezét kapta el, amelyen átütöm véres volt már a kendő. Elkapta és megcsókolta. Csak azután ijedt meg az egyre szélesedő vöröfi folttól. — Jaj!... Édesapám!... Gorilla megsimogatta a másik kezével a kisfia szőke fejét, leguggolt melléje s megcsókolta az arcát jobbról is, balról is. — Ne félj, kisfiam. Semmi ez. Katonadolog. Megvágtam a kezemet egy kicsit. Majd a doktor ur beköt s meggyógyul. Mit akarsz gyómántocekázn ? Miiért jöttél ide? —- Csokoládé... eaepegte a gyerek. — Csokoládé? Hát persze, hogy az kett az éra kisfiamnak. Urigyerek ő. No, nesze. Itt egy tizes. De ne sirj. Nem szeretem ezt... És várj csak! Ezeket a bankókat pedig vidd haza a mamának. Vigye át a Lima néniékhez, hogy tegyék el nekem. De jól tegyék eL így mondd! Megértetted? — Igenis, édes apuska. — Aztán siess az iskolába. — Igenis, édesapa. Ráérek. FélMíleuare kell bent lenni. — Neon nyolcra? — Nem, édesapa. Ma vizsgánk van. — Milyen vizsgátok? —- Hittanból. Gorilla elgondolkozott. Meg volt illetőd ve, minit minden rendes apa. — Hittanból... hittanból — ismételte motyogva és borz arcán ritka vendég jelent meg: a meghatottság. — Tudsz-e jól imádkozni, kisfiam? — Igenis, édesapa! — felelte gyorsan a gyerek, közben mindama drágaságokra gondolva-, amiket most összevásárol majd. — No, meglátom, mennyire tudsz imádkozni, kisfiam. Eredj szépen. Igenis apuska! — e újra megcsókolta az apja kezét. Azt a kezét csókolta meg és sietve fordult a lakásuk fel s nyargalva vitte a pénzes postát az édesanyjának. Az apja utána nézett-, amíg látta, aztán nekifohászkodott, hogy bemegy a főkapitányságra 6 bejelenti ezt az üzemi balesetet, mint panaszos. Az ember játszik, ugy-e. Adófizető polgár csak játsz'hatik egy kis komumercet. Nyert ée a vesztő lekésetté. Tanuk vannak rá, kéri szépen, hogy rendesen játszott. Már jó párszáz lépésnyire járt a Napoleon-tól, mikor utolérte egyik cimborája. — Ne fázz, Gorilla! Már feltápásakodott a pasas, Nem tetted hidegre. Pedig mindnyájan attól féltünk már. — Hál’ Istennek! — Tört ki a* öröm Gorillából, — Látom, a kis kölyköm mégis jól tud imádkozni. De a cimborája nem értette gorillát. — Ne félj, nem megy az panaszra, hiszen kiderülne, hogy lopott dohányt szórt el. Ne fázz, ha mondom, Gorilla. S Gorilla nem is fázott. Amint a haverja mellett bandukolt a járdán, vissza a Napóleon felé, hogy békeeségesen elkenje a dolgot a pali-vali, egészen különös, meleg érzéssel tett meg. (Majd visszaadunk neki egy kié gubát.) ... A gyerekére gondolt most és az asszonyára. Ezekért, ugy-e keli? Ki miit tud? Nem lehet mniideniki bankigazgató...
