Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-21 / 291. (2512.) szám
6 <pto<OT-MAfiÍARFnrai® Tisza Kálmán száz éve Irta: Schöpflin Aladár Budapest, december. Akik a kilencvenes évek elején kerültünk mint fiatal fiuk Pestre, még az emlékeink közt van a csontváznseványságu test, hófehér szakáll és fekete pápaszem, egy kopottas Bakerben szinte összeroskadva: Tisza Kálmán képe, ahogy az uocai járókelők agyában lerajzolódott. Mi meg emlékszünk izgalmai? politikai napokra, mikor ez a sovány öreg ember vad parlamenti harcok középpontjában állt, rendületlenül, szemvedélytelenül, a levegőben sustorgó panamavádakra, a szegre akasztott bihari gondok, fantasztikus pártkasszák, Becsnek eladott Magyarország legendáira, a hallatlan presztízsre és hallatlan népszerűtlenségre, mely a köré az öreg ember köré felgyülemlett. Mi már éltünk abban a Magyarországban, amelyre mint egy éremre volt kivésve Tisza Kálmán egyénisége. Most, mikor észrevesszük, hogy ez a különös, majdnem rejtélyes, de mindenesetre korszakos határu politikus pontosan száz évvel ezelőtt született, feltolulnak bennünk annak a Magyarországnak az emlékei, amely a mi fiatal korunkban még volt, de azóta elenyészett, már a század fordulóján gyökeresen átalakult, de a határát, következményeit még ma is érezzük. Tizennégy évig volt miniszterelnök. Rajongtak érte, kevesen, gyűlölték sokan, félt tőle mindenki. Pályája étappejai: rendíthetetlen aulikus apa, ama keménykezü hires bihari adminisztrátor fia s a szabadságharcban vitéz honvédtiszt, az abszolutizmusban csendes gazdálkodó, a kiegyezéskor népszerű ellenzéki vezér a határozati párt élén, aztán-a Deák-párt megbuktatója és egy uj 67-es kormánypárt megalapítója, 14 évig miniszterelnök. bukása után a szabadelvű párt. háttérbe kuzódó közkatonája. Ezek persze csak külső adatok, amelyek nem magyaráznak meg semmit abból, hogy mi volt a titka roppant hatalmának és mi volt a történelmi küldetése Ma, amikor megszoktuk, hogy a parlamenti élet mindenütt a világon gazdasági és szociális kérdések körül forog, alig tudjuk megérteni azt az Időt, mikor döntő fontosságú gazdasági é<? pénzügyi javaslatok általános rész- vétlenség közben intéződtek el, szociális kérdések jóformán szóba sem kerültek, ellenben roppant fontosságúiknak látszanak és országos izgalmakat keltettek olyan kérdések, hogyha az egyéves önkéntes megbukik a táaztá vizsgán, meg kell-e Ismételnie az évet. vagy hogy milyen kardbojtot hordjanak a csendőrök. Azok a közjogi szubtili tások,, melyekkel a 67-es kiegyezési törvényeik egye? 9zubtildtásait magyarázták, csürték-csavarták, szűkítették és tágították, ma, amikor a 67 épugy belezuhant az idők sötétségébe, mint a 48, ép oly irrelevánsaknak látszanak, mint azok az országra szóló politikai akciók, melyek szenvedélyes hangú vezércikkekben és interpellációkban tomboltak, ha a kávéház- ban egy-két becsi pett hadnagyocska meg- kardlapozott egy-két hasonlóan becsipett polgárembert. Ezeknek a közjogi harcoknak a zárótüze mögött azonban csaknem észrevétlenül egy nagy belső átalakulás ment végbe. A Tisza Kálmán 14 éve alatt alakult ki a magyar társadalom modern képe, az, amibe mi már mint valami készbe kerültünk, ami már az életünk természetes atmoszférája volt s aminek ma is érezzük hatásait. Ami csuzdája volt bukásuknak, de az is, ami ma erőforrásunk, az lényegében mind abból a világból való örökség, amelyre Tisza Kálmán szellemi arcképe van rá vésve. Budaipest még mindig kisváros. Az országban alig egy-két gyár, a kereskedelem egészen kezdetleges s ami van, az is Bécs expe- ditúrája. A mezőgazdaság jórészt még a XV11Í. századi módszerek szerint ólt, tudományos alapú gazdálkodás, legfeljebb ha néhány külföldön járt fantaszta képzelődésében. A faluban szétmálló vagyonú, sirva-vi- gadó földesurak és tengődő parasztok. Az iskola-ügy csak a törvényben rendezve, valóságban még a kezdet kezdetén, az egyetem fele elmaradt, grapla öreg tanárokkal é? Bukóvá y Abrentius tipusu jogászokkal. Az úri osztály féllábbal még a 48 előtti rendi világ eszmekörében, a parasztság tömegei Írástudatlanok s egyetlen féltudatos politikai gondolata az, hogy: Kossuth apánk. Az ország nagyobb része még parlag, amelyen most kezd kinőni valami fiatal növényzet, értékes gyümölcs és haszontalan duóvá vegyesen. Közigazgatás rendezetlen, pénzügyek rendezetlenek, intelligens és szakértő munkaerő kevés, különösen a modern életben legfontosabb ágakban, minit Ipar, kereskedelem, pénzügyek, technika, orvostudomány. Ez -volt az a Magyarország, mely felett Tisza Átvette az uralmat. A kereteket nagyjában már megcsinálta a kiegyezés nemzedéke, de ezek a keretek még nem voltak, tartalommal megtöltve. Ez a feladjat várt Tisza Kálmánra. Sürgős feladat volt. A modern élet követelései keményen zörgettek a kapukon. Az ország nem élhetett meg ipar és kereskedelem nélkül, az uj gazdálkodás nagyszabású bank- rendszert kívánt. A földbirtok kezdett kicsúszni a régi családok kezéből, jövedelmezősége megrendült. Egészen uj életformákra volt szükség, amelyek át kellett, hogy alakítsák a közgondolkodást, amely még mindig elavult eszmék igézete alatt állott. Mindehhez uj közigazgatás és uj tanítási rendszer kellett. És kellett egészen uj személyzet az egészen uj intézmények sokaságához, — egy egészen uj intelligens osztály. Ennek kialakulása a Tisza-korszak nagy társadalmi eseménye. Honnan vette Tisza a személyzetet az nj bürokráciához? Onnan, ahonnan lehetett. Ez a kor összeesett a földbirtok átalakulásának korával. A rendiségről a gazdasági szabadságra, a terménygazdálkodásról a pénzgazdaságra való hirtelen áttérés következménye,/ ennek a generációnak kellett levonni. A régi birtokos családok igen nagy része nem tudta tartani birtokát, részint, mert elégtelen volt az úri igényekhez képest, részint a gazdálkodni nemtudás és boros-cigá nyes-kártyás könnyelműség miatt. Minden átalakulás áldozatokat követel, a magyar életben megállta a helyét az abszolút igénytelen paraszt, konjunktúrára talált az ügyes iparos és kereskedő ,áldozatul esett a nemesi eredetű földbir- toko'sság tömege. Mikszáth kíméletlen szatírával irta meg ezt a nagy földcsuszamlást, melyben része volt az egyének erkölcsi és gazdasági gyengeségén kívül ax idők fordulásának is. A kormánynak hivatalnokokra volt szüksége. A „végzett földesurak" ivadékainak hivatalokra volt szüksége. A kormánynak nem volt más rezervoárja a hivatalok személyzeti ellátására, mert másutt nem találhatott intelligens embereket, viszont a bukott zsentri egyedüli mentővára a hivatal volt. így a viszonyok kényszeréből búrokra fixálódé tt a birtokos osztály é* zsentrisedett a hlvataL Tiszát bizonyára politikai gondolat Is vezette, mikor megnyitotta a hivatalok kapuit a földtolón zsentri előtt. Maga is ehhez az osztályhoz tartozott, szociális értelemben konzervatív gondolkodású volt: konzerválni akarta a zsentrit, hogy a hatalom a kezében maradjoOM Emögütt ott volt az a gondolat Is, hogy a mar gyár elem kezében maradjon a hatalom. Emellett nem zárta ki az alulról jöttékét, • falusi nép, a kisiparosság, a kereskedők kolavégzett fial is beiejuthattak a hivatalokba, szükség ia volt rájuk, mert ők adták le# nagyobbrészt a technikusok, tanárok, orvosok, pénzügyi szakom borok uj nemzedékéit Majdnem kizárólag a vármegyét, túlnyomóan a minisztériumokat foglalta el a zsentri, a többi, kevesebb tradícióju, modernebb hivatali ágakban a „felcseperedettek" voltak nagy többségben. Még mindig maradt egy hivatás: az ipar és kereskedelem számára, amelyekre a zsentri nem volt beidegezve, vonakodott la tőlük, szintén kellett intelligens személyzet. Ezt ellátták & tömegesen beözönlő zsidók. Eleinte sok baj volt ezzel az uj hivatalnok- réteggel. A tönkrement földemrből nem mindig lett jó hivatalnok, nem mindegyikben volt erre elég lel ki Ismeretség és becsilletér- zés. Hivatali visszaélések, apró és nagyobb panamák napirenden voltak, az ország tele volt eltűnt áirvapénzekrŐl és egyéb közpénzekről szóló keserű anekdotákkal, az atyafl- ságos protekció, hivatali elnézés, a törvényekkel való laza bánásmód állandó panaszanyag volt. Idővel azonban a zsentri is hozzátört az uj világihoz. Az egykori végzett földesurak fiaiból és unokáiból, akik már az i*J viszonyok között uj igényekkel és uj gondolkodásmóddal nevelkedtek, akik magukhoz asszimilálták az alsóbb rétegekből fölemelkedett intelligenciát, kitűnő és szakképzett hivatalnoksereg lett, gerince ma is még a magyar intelligenciának. A magyar bíróságok, közigazgatás, egyetemi és tudományos élet ma ir túlnyomórészt ebiből a forrásból táplálkozott. A magyar társadalom átszervezése a század végén végre volt hajtva. Nem feladatom ebben a kis cikkben ennek az átszervezésnek kritikáját adni, csak a képét akartam leírni. Annyit meg lehet állapítani, hogy az igy alakult társadalomban, melyet a viszonyok, kényszere teremtett meg Tisza Kálmán irányított, benne voltak az ország későbbi romlásának csirái, de benne volt az OTszág erőtartaléka i». Ma 1* abból élünk, amit ez a társadalom teremtett. Ma, amikor egy uj történelmi helyzetben egy uj átalakulásv kényszere alatt állunk s ez az átalakulás már megindult, bár még nem mindenki vette észre., legfőképpen ebben kell látnunk Tisza Kálmánnak és korának történelmi jelentőségét a a mai időkre is kiterjedő hatását. Étterem MátteS kávéház Igazgatósás’i 426-63 jr* ' t r n .< • Étterem t 435-62 Pacal es Pauihomer Kávéházi 435-61 Francia konyha — Cukrászda — Bridjje Roo.-n — Daniin? —- Szombaton éa vasárnap ötórai te*. E. PACAL, a nemzetközi háló- és étkezÖkocai társasé? sok éren át volt föpincére. LEVELEZŐLAP Tizenhétéves koromig gyűjtöttem, akkori felhagytam vele. De mosd újra fogom kezdeni a képeslevelezőlap gyűjtést, csakhogy, mivel most uj értékére lettem figyelmes, más formák között. Akkor képes oldalukkal kifelé, legyezőalakban ragasztottam fel egy kartonra a levelezőlapokat s az előszobának apám Által gyűjtött, anyám által kegyesen elnézett, a cseléd által rajongva csodáló díszét képezték. Most az írott oldalukkal kifelé, az Íróasztalom közelében fogom alkalmazni őket, mert még az előbbi alkalmazásban csupán a cseléd- leánynak nyújtottak a brómezüst kivitelű, galambbal és nefelejtssel dekorált csókoló//) szerelmes párok némi szerelmi instrukciót, így tanulságos dokumentumokkal szolgálnak a levelezőlapok bárminő komoly lélekbúvár számára. Mert a kedve? megemlékezők nem is sejtik, hogy az a 9X12 felületű megemlékezés olyan hatalmas és sokoldalú tükör, mely tetőtől- talpig, jobbról és balról, sőt: a lelkűk fenekéig megmutatja őket. Legújabb gyűjteményem eddig mindössze két darabból áll, ennyit kaptam ezidén utazgató ismerőseimtől, de mind a kettő igen érdekes, az egyik ősi, a másik újabban kifejlődött pszichikai típust mutat. Az uj típus Nápolyban fotografálódott ti- zennyoloesztendős leányismerősömről, aki az .úgynevezett jobb, sőt magasabb körökhöz tartozik. Kötelességemnek érzem az úgynevezettel másokra hárítani e megállapítás ódiumát, mrt én nem vagyok hajlandó feltétlenül azt a kört tartani legjobbnak, amelyet bizonyos tradíciók és társadalmi előítéletek helyeznek a legmagasabb nivőra. De hát mondjuk a többséggel, ha nincs Is igaza: tizennyolc esztendős ifjú barátnőm a legjobb körökből származik és ennélfogva módjában állott, hogy beutazza Olaszországot. Majdnem irigyeltem. Nem a tizennyolc évéért és nem is Olaszországért. Én is voltam tizen nyolcéves, én i? láthatom Olaszországot. Hanem e két eset brilliáns találkozásáért. Mert Istenem, mennyit jeleni az, tizennyolc évvel látni a világ szépségeitI Micsoda gyönyörű, extatitkus láz, micsoda nokitárulkozása, hatalmas befogadóképessége a léleknek! Hogy habzsol, hogy zsákmányol, akkor az ember! Annyit cipóim agával mindenünnen, hogy a későbbi, dvárabb életkorra is feltétlenül marad belőle. S az 0 pnroxIzmusig fokozódó lelkesedés, Irta: N. JACZKÓ OLGA I amilyen nincsen aztán soha többé az életben! Tizennyolcéves diákokkal volt az, hogyha egy heti vacsora pénzük bői eem futotta a belépőjegyre, felkapaszkodtak a ko.rcsmaudvar legmagasabb akácfájára, ahonnét élet és nyaktörés között balanszírozva, esetleg megláttak a színkörré előléptetett szekérszin iha- sadékán át egy Hitlert a hősszerelmes lovag páncéljából, meghallottak a nagy ezerelmi dialógusból egy „és“-t vagy „meg“-et. Tízen- nyolcévesek vették föl valamikor a vörös-sipkát, meg még náluk is fiatalabbak, ilyen kiskorú lengyelekből alakult a világháború alatt a hon felszabadító légió. Sapkájuknál piros őszirózsával láttam menetelni Homonim felé, hallottam nótázni a tizennyoloéveseket akkor, amikor tudták, hogy kilenc kilométernyire vannak a homonnai sáncoktól ér látták, hogy a vonatok nem diadalmas, ujjongó hősöket, hanem golyószóró által kettészelt mellkasokat, végtagoké nélküli torzókat hoznak vissza onnan. Olyan nekitámilkozva, mosolyogva tették ki ifjú szivüket a halálnak, mint a sapkájuk, mellé tűzött, gyanútlanul virágzó őszirózsát a kíméletlen, taroló fagynak. Bár más körülmények, más formák között, ma is a tizen nyolcévesek privilégiuma igy nekifutni a világnak az ideálért, hogy a vége koplalás ]'?, rendőri beavatkozás vagy: halál. Az ő irigylésreméltó képességük annyira szomjazni a szépet, hogy megfeledkeznek mellette a jóról, habzsolva tömni a lelkűket és nem törődni a fizikai rzkséglei ekkel. Később, mikor már az emberrel ugyancsak elbánt az élet, a szive, a lelke összezsugorodik, mint egy leforrázott bőrdarab, akkor már megleshetik, hogy a Sixtina kápolnáiban csak az óráját nézi s düninyögi hozzá: — Szép, szép; de hol van itt a közelben egy osztéria, ahol nemcsak paradicsomos makarónit lehet enni? De tizennyolcévvel! Legjobb körökből . származó ifjú barátnőmet arra kértem, írja meg nekem olaszországi impressziói legerősebbjét, S az én tizennyolcé vesem ezt irta. Nápolyiiéi, mikor a Vezúv éppen megkezdte szinjátékait: „Nem volt érdemes ezzel megrontani a nyaramat. Mert. egész Olaszországban nagyon rossz a koszt". Tabló. Én, amint leülök s nyögöm: uj ti- pusl Mert az én tizennyolcé vés korom tizennyolcéi veséi között Ilyenre nem volt példaVagy... lehetett? Csakhogy én nem Ismertem akkor a magasabb körök tizennyoloéve- seit?... A másik érdekes dokumentumot barátom szolgáltatta. Ez már egy régóta tenyésző fajnak prototípusa. Százával szaladgálnak közöttünk az ilyen széplelkek s kísértésbe jöttem, hogy tollhegyre szegezzek belőlük egyet s tintában konzerváljam. Ebben a típusban igen nagy a mohóság, de ez inkább valami gazdasági ambició> beraktározás! szenvedély és nem igaza léJekéhség. Meggondolás nélkül gyűjtenek, csak azért, hogy .gyűjtsenek s bár igen eofcat latolgatnak, a fontoskodásuk legfeljebb jó költségvetést csinál, nem, egy fillért sem akarnak kiadni fölöslegesen, ellenben a beszerzendőket illetőn soha sem találják el, mit kell megnézniök, micsoda impressziókat szippantaniuk, hogy tényleges szellemi szükséget elégítsenek ki. Ha eltalálnák, soha sem mennének könnyű vinkót inni és kalábriászozni kollégákkal. Meg nem is lehet eltalálni, mert voltaképpen nem is éhesek, nem is szomjasak. De szisz tematikus és engedelmes lelkek, iskolai tankönyveikben azt olvasták, hogy az utazás szükséges- az ember szélesebb körű művelődéséhez, tehát engedelmesen utaznak. így utazgat öreg barátom is. Hová? Oh, egyáltalában nincs egyéni vágyaiból kibuggyanó terve, csak úgy nézi a prospektusokat, a zarándoklatok .hirdetéseit és amely a leghangzatosabban dicsekszik s költségvetése összevág a tárcája tartalmával, ahhoz fölcsap. Ezekről az utazókról jut eszembe gyerekkorom egyik meséje a stindisznőról, amely betévedt egy háztartásiba s fellelkesedve a háznép jóhangzásu buzgalmán, elhatározta, hogy ő is úgy fog élni, mint a környezete. Megfigyelte a ház lakóit és mindenben a látott példa szerint járt el. Almát, diót gyűjtött a polcra, mézet, lekvárt, zsírt csurgatott a bőd pnökbo, kolbászt aggatott a kéménybe és fehér lisztet töltötte a ládát. Gyönyörűen ment minden. De mikor beköszöntöttek a fagyok, a sün egyedül annak érezte szükségéi, hogy jó mélyen beletörődjék a földbe és átszundikálja a telet. A háziak éltek, gyarapodtak a gyűjtött, javakból, jótékonykodtak, örömet szereztek általuk. Nagy álmosan a sünnek is eszébe jutott még, hogy Illenék valamit tenni a kincseivel, de mivel nem értett: az ajándékozás művészetéihez, mindent veszendő sorsára hagyott és álomba gömbölyűdét!: a kamrafal üregében. Tavasszal látta, Tiogv ' éléstárának dús felszerelése niegrol- liadl, megavasodotl, megnőnés/esedetl, de ez >em érintette valami különös roeszérzéssel. Egyszerűen faképnél hagyta az egészet, ki- hemperedett a legközelebbi barázdába és elégedetten lesett egyedül szükséges, megfelelő tápiá lékára: az egérre. így az öreg barátomfélék is. Begyűjtik az agyuk, a lelkűk kamráiba az egész világot, anélkül, hogy akár maguknak, akár másnak: örömet vagy hasznot szereznének vele. Hiszen nem is tudják az egyes részeket megfelelő helyre állítani, úgy hogy összeálljon bennük egy kompakt, gyönyörködtető és boldogító szubjektív meglátásé világ. A dél pálmáit jégmezőre ültetik, a Tátra nyári havát aszalóra vetik, ingoványra állítják a rajnamentí várakat, zsákba gyömöszölik a hollandiai szélmalmok szárnyát és a tengeri szelet. Ha megpróbálják feltárni a bensejüket, a hozzáértő kétségbeesve látja, hogy a jéghegyek eggyé váltak náluk a török cukrászda tányérján szétmálló fagylalt maradékkal, a büszke sziklává rak mocsárba süppedtek és a vitorlákat duzzasztó, hullámokat korbácsoló szél emlékét úgy őrzik, mint valami kis léghuzat hatását odvas fogaikban... öreg barátom ezidén nem ment messzire, csak éppen beugrott a szomszédba, Becsbe és onnan Máriacellbe. Bécsből küldte egyetlen lapját, amelyet érdemesnek tartok szó szerint leközölni. Hadd pukkadjanak a világ összes riporterjei, pszichiáterjed, antropológusai, földrajztudósai, amikor igy, egy koponyában és egy toliban látják Összesüritve mindeme tudományoknak s a közlés művészetének általuk meg sem közelitett szédítő lehetőségeit, így; „Béna nincB akkora, mint Berlin. Már!acél pedig falu Bée.shez képest. Az emberek olyanok, mint másutt. Érdekes, hogy itt is vannak olyan városrészek, amelyek éjjel forgalmasabbak, mint nappal."-----------Ta lán elég. Mert több ia voít belőle No jó, hocsássuk meg, hiszen nem teremtett az Isten mindenkit művésznek és minden oldalról közhasznú embernek; öreg barátom az által használ a köznek, hogy az állam életében fontosnak és lényegesnek mondott aktákat szerkeszt, nem pedig a nép-, vagy földrajzi tudomány, a lit-era- tura müve lése által. Az utazás nála egy mindenkinél megengedhető és érthető öncél. Azért mégis fáj, az fáj, hogy amint ez a lap Is bepillantást enged a lelke kamaráiba, önmaga sarai vesz hasznot a tapasztalataiból. Élvezés nélkül válnak nála élvezhetetlenekké a szépségek. Hosszú óvok múlva ecet lég ráakad emlékei között a párisi Notro Damera, mint a polc résében véletlenül megakadt, szín, iz és szagtalanná konzerválódott aazaltsz.ilvára s hircMMvji fogja mondani k&láhrié/*o*ó koilétfátaftku 1930 Aeeemfe** 91, raagrarap.
