Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-18 / 288. (2509.) szám

6

Nyakkentiü-iiiiioiiságok, iehc nemű mérték után tíáJek & fesáfnái, Pozsony-Bratislava, Zemska Banka - pa

é*> igy aligha fog jogalapul szolgálhatni a netán keresztülvinni szándékolt kisebbségi jogmeg- szoritásokra. — Hiszen a népszámlálás bármilyen hivatalos eredménye" dacára itt vagyunk és itt maradunk: magyarok, németek, szlovákok, rutének, lengyelek stb. és maradunk azoknak, amik vagyunk: magyarnak, németnek,

szlováknak, ruténnek, lengyelnek stb. és tudjuk ezt nemcsak mi, de tudja az egész világ!

Az ilyen népszámlálásiból tehát nem születik meg a nemzeti állam és továbbra is igaz marad az a tény, hogy Csehszlovákia egy sokféle nemzetből összetett állam, ahol az ilyen bel'kormány- zással a belső rend nem a lelkek teljes megbékélésén, hanem nem csekély mértékben még mindig csak az óriási méretű és a költségvetési törvény tanúsága szerint százmilliókat elnyelő : rendőri és csendőri készültségen nyugvó.

A kisebbségi kuffurpolitika

A kisebségí jogok ily módon való kezelése, a

kisebbségi érdekek ilyen mellőzése mellett, ily tényekkel szemben azután alig is lehet vonzó, még kevésbé meggyőző hatása reánk pl. Hodía volt iskolaügyi miniszter urnák Parisban — ahol előszeretettel szokott nyilatkozni — épp’ e napokban tett azon állítása, hogy „az itten: politika nem iránynál kulturális, vagy nyelvbeli asszimilációra". — Éppen az ő volt tárcájának ügyei, a kisebbségi iskolaügy kezelése, az egész kultúrpolitika mond ennek ellent.

J5f iskoíaügyl kultúrpolitika

Mayr-Harting dr., a most ismét az ellenzé-k soraiban küzdő német nemzetiségű volt igazságügyminiszter említette föl a kulturtárca képviselőházi tárgyalása során, hogy a költségvetési tételek fölmutatása mellett megkérdezte egy külföldi ismerősét, hogy mit ért ő a kisebbségi iskolák alatt és milyennek találja azoknak támogatását. Az idegen persze azt válaszolta, hogy a német, magyar stb. kisebbségi iskola- ügynek fölkarolását érti ez alatt és megelégedéssel látja, hogy a kormány a „kisebbségi iskolák" céljaira tiz éven belül — de már korábban is fölhasználható módon — majdnem háromszázmillió koronát kíván fordítani.

Nem tudom, mit válaszolt ez az idegen, a volt (miniszter ur ama fölvilágositására, hogy ez a nagy összeg korántsem a német és magyar kisebbségek iskolaügyének fölkarolására van szánva, hanem, hogy itt oly iskolák létesítéséről, berendezéséről és fönntartásáról van sző, amelyeket — ha tíz gyerek érdeke kívánja — a magyar és német vidékeken lakó cseh családok. illetve azok gyermekei részére létesítenek, g* Még jobban érdekelne azonban, mit szólna az elfogulatlan idegen ahhoz, ha látná, hogy a „^költségvetés tételeiből mi esik pl. a magyar iskolai oktatásra?

Megengedem, hogy a mi viszonyaink között ez naivság, de én úgy vélem és vallom, hogy a hatalmasabbnak, az erősebbnek, a gazdagabbnak ..előjoga" — a még később pár szóval megvilágítandó politikai erkölcs alapján — az volna, hogy elsősorban a gyöngébbet, a szegényebbet, segítse meg, — de mindenesetre az ezen államban a sors szeszélyéből folyólag kisebbségi sorsba jutott nemzeteknek és ezek között a legjobban sújtott magyarnak, legalább azt nyújtsa, ami számaránya szerint minimálisan megilleti.

Ámde. ha összevetjük az állami költségvetésnek az 1930. és 1931. években iskolai célokra fölvett tételeit, akkor azt kell látnunk, hogy a tavalyihoz képest — dacára annak, hogy akkor a legobjektivebb alapon kimutattam, minő mostoha elbánásban részesül itt a magyar iskolaügy — semmi javulás sem észlelhető. Tavaly kiszámítottam pl., hogy az eddigi hivatalos arányszám — 5.57% — mellett a főiskolai oktatásra szánt összegből a magyarságot

8.800.000 korona illetné. Miután most több —

105.074.000 korona — a főiskolák céljaira beállított összeg, most ugvanezen alapon 9.194.000 korona járna, — amiből bőven el lehetne látni egy magyar tanyelvü főiskolát. Ámde nemcsak, hogy erről nincs szó. nemcsak, hogy semmiféle magyar tannyelvű főiskola nincs, nemcsak, hogy párhuzamos tanszékek sincsenek, hanem a magyar főiskolai oktatásnak ma is egyetlen jele. a pozsonyi filozófiai fakultáson lévő ék- itori állás, ámde azóta annak betöltője. Bújnák Pál dr., értesülésem ezerint docens lett a prágai egyetemen is és most két egyetemen egy személy tart előadást, ami igazán nem egyéb, Illetve nem sokkal több a puszta látszatnál.

A középiskoláknál a tavalyi kimutatásomban csak hozzávetőleges szám volt a 11,435.470 K, mert a csehszlovák középiskolák magyar tagozatai nem voltak a költségvetésbo külön föi- véve. Ezidén a különválasztás a költségvetésben megtörtént, s eszerint a pozsonyi, kassai, Ipolysági, losonci, rimaszombati, érsekujvári ee beregszászi középiskolák magyar tagozataira

5.011.000 korona lesz fordítva. Tehát a magyarságot megillető arányszám helyett az összköltségvetési tételnek csupán 2.4%-a, vagyis kevesebb, mint amenyit tavaly én magam föltételeztem.

A tanítóképzőknél felvett összeg az arány- szám szerint járó összegnek ma is 0.52 százalékát teszi ki.

A szakiskoláknál nincs kimutatva külön a jrmgyar tagozatok költségvetési tétele és így az egésznek — mint legjobb eshetőséget — a felét vettem. Eszerint pedig a pozsonyi és munkácsi kereskedelmi iskolánál, valamint a Jca -ai ipariskolánál 104 százalék, az 5.57 fVzalók helyett a magyarság részesedése.

Az elemi okUUáfivM, miut tftfftlft W.

____________1930 december 18, csütörtök

m0SOMON KÍVÜL

inat MÁRA! SÁNDOR

SEX APPEAL

idén sem mutatja ki a költségvetési törvény a magyar célokra fordított összegeket, ellenben ezzel szemben ékesen beszél a magyar iskolák számának stagnálása és az említett cseh „kisebbségi iskolák" számának szaporodása.

Sokszor felpanaszolt és egyáltalán semmi figyelemre nem méltatott kiáltó sérelem a tizenkilenc katolikus középiskolának elvétele, valamint az ungvári Drugetli-alapi- fcásu volt katolikus gimnáziuminak a lefoglalása

és az a tény, hogy a katolikus egyházközségek alapszabályai jóvá nem hagyattak sem Pozsonyban, sem Kassán s igy ezeknek a békeszerződés értelmében felekezeti iskolákat fenntartani módjukban nincsen. Ez egyik leg- kiáltóbb iskolaügyi sérelme Szlovenszkó tul- nyomórészben katolikus és különösen magyar népességének, amelynek orvoslására irányuló igényét most is, továbbra is, ez utón is fenntartja.

Gazdasági háStérbeszoritásunk

Hogy a gazdasági téren való há t tér beszór i- tásunk milyen mértékű, annak megvilágítását hagyom a pártjainkhoz tartozó többi szónok fejtegetéseire, én csak arra óhajtok rámutatni, hogy nem igaz az, mintha mi mindig és kizárólag csak közjogi és sérelmi politikát űznénk, mert hivatalosan az e tekintetben felhozott sérelmek mellett évenként általunk is javasolt megoldási módokra és arra i?, hogy a gazdasági válsággal kapcsolatban az év őszén Losoncon és Kassán tartott nyilvános gyűléseken mondott beszédeimben többek között én is rámutattam a szlovenszkói bajok speciális okaira, — igy a helytelen külkereskedelmi és nemzetiségi politikára is —, de rámutattam az orvoslás legalább részleges módjaira is, amelyekhez hasonló eszközöket óhajt a szenátus költségvetési bizottságában elmondott javaslata szerint a kormányelnök ur is igénybe venni. (Termelési kölcsön, ezután a munkanélküliség apásztása, a helyi munkaerők alkalmazása stb.). Erre csak azért mutatok rá, mert ez is bizonysága annak, hogy mi népünk érdekében szintén iparkodunk a nyomorúságból kivezető utat keresni é? megtalálni.* Most csak arra vagyok azonban az eddigi tapasztalatok után méltán kiváncsi, hogy vájjon a segítő kéz eljut-e majd a magyar gazdához, a magyar kereskedőhöz, iparoshoz, a magyar munkáshoz, a magyar intellektüellhez is? Eddigi tapasztalataink — mint már előbb is említettem, — ugyanis olyanok, hogy a mi panaszainkra ügyet sem vetettek, a mi javaslatainkat észre sem vették, közeledéseinket is, még a szlovákság is (Hlinka, Tiso) elkerülték, hogy ne mondjam, hogy visszautasították.

Csillogd szavak és rideg tények

A kisebbségekkel, de különösen a magyar kisebbségekkel szemben tanúsított és a merev és barátságtalan magatartás után kissé meglepő volt tehát a költségvetés képviselő- házi tárgyalása alkalmával két felszólalás. Az egyik a mai vitában már többször említett cseh agrárpárti Csernyé, a msik a cseh nemzeti demokrata Ivánka dr.-é. Az előbbi a német kisebbséggel való együttműködés fontosságát, az utóbbi a magyar kisebbséggel való jobb bánásmód szükségességét hangoztatta.

Csatlakozik ezekhez Hodzsa volt miniszter urnák már emlitett, Párisban a minap mondott beszéde, amelyben a fenti számokkal egyértelmüleg a kisebbségekkel tanúsítandó liberális politika szükségéről szólott. Kiemelte azt is, hogy ez a szorosabb együttműködés annyival is inkább szükséges, mert hiszen Középeurópa államainak mindegyikébe kisugároznak a szom szód államok nemzetiségei és igy szerinte csak ezen az utón és nem határrendezés utján érhető csak el a kisebbségi kérdés megoldása.

Ezekhez a tisztán elméleti fejtegetésekhez hozzá kell fűznöm, hogy ezek épugy lehetnének argumentumok egy célszerűbb határrendezés mellett is, de hogy a tárgytól mesz- szire el ne térjek, maradok csak annál, hogy az előbb megnevezett urak és a Hodzsa által fejtegetett gondolatot eredetileg MacDonald juttatta kifejezésre, de az általa átérzett politikai erkölcsi felelősség alapján sokkal mélyrehatóbb következtetést vont le belőle. Egy népszövetségi beszédében ugyanis az angol miniszterelnök azt fejtegette, hogy „az európai viszonyok között" „a megoldás az összetett népességű", tehát nem a nemzeti állam és „a többségi népek nagy előjoga, éppen az, hogy a kisebbségek sorsát könnyűvé tegyék és oly magatartást tanúsítsanak, hogy a kisebbségek büszkén vallják magukat azon állam részeseinek, amelyben élnek."

Ugyancsak az angol premier fejtegette a Sun- day Times 1929 junius 16-iki számában., hogy „a béke és a demokratikus intézmények védelmének érdekében meg kell fontolni, hogy milyen jogok illetik meg a kisebbségeket és melyik az az álla.mpolitika, amelyet őket illetően követni kell." — „A cél nyilvánvalóan ez kell, hogy legyen" — mondotta, _ „hogy a kisebbségek helyzetét ebben az országban, amelynek állományához tartoznak, olyan kellemessé kell fenni, hogy az állami munkában résztvo- hessonek".

Tisztelőt.tel kérdőm azonban, hogy akkor, amikor nyilván a kisebbségi kérdés ilyen •melkedettebb aéaőpantból való megbgyeleNem tudom, más hogy* van vele, de egyidő óta nyugtalanít a gondolat, hogy talán nincs iu sex appealem? Avagy, ha van ie — ieteuem, miért ne, minden szamárnak van sex appeal- je — talán nem az igazi, talán nem az a száz- percentes 6ex appeal, ami kellene, hogy legyen. Nem az a fajta sex appeal, amilyen például Novacseknek van. Ezzel kínzóm magam.

Az ember, ugy-e, nem dől be jelszavaknak. Az ember, nem tartja kötelezőnek, hogy feltétlenül sex appealje legyen, csak azért, mert ez van most divatban, ez a kelléke annak, hogy rendes embert befogadjanak a társaságba, hogy egyáltalán meghívják vacsorára. Ha én nem vagyok nekik jó, igy, ahogy vagyok, az én szerény sex appealemmel, amivel a természet megáldott, kissé mostohán, — nos, akkor ne hívjanak, maradok egyedül, sőt csak maradjanak egymás között, a sex appeal esek, a majmok.

Kantnak például nem volt sex appealje.

Schopenhauernek sem volt

Goethének, igaz, állítólag volt. Erős sex appealja volt, még öregkorában is. Napóleonnak, Cézárnak nem volt. Mussolininek, nem tudom, van-e sex appealja, reám például nem hat. Ezzel nem mondok sokat, mert reám Gre- ta Garbó sem hat, akinek aztán igazán óriási

s.oí appealja vn, bizonyos érttelemben ő találta fel a sex appealt. Meg a Valentino.

De Chaplin sex appealja nulla. Ki ismeri itt ki magát?

Amennyire meg tudjuk ítélni, nem volt sex appealja Nagy Frigyesnek, Clémenceau- nak, Hmedesnek és G. B. Shawnak. Szerény kis sex appealja van H. G. Wellsnek és Tho- mas Mannak Óriási sex appealja van Cleo- pátfának é* a klasszikus Casanovának, aki csak bement egv szobába s rögtön ájuldozni kezdtek sex appealja varázsától a nők s a férfiak. Egyáltalán nincs sex appealja Herriot- nak, Gál Jenőnek, Unamunónak. Egészen enyhe, d’szkrét kis sex appealjuk van Einsteiniünk, Weisz Fülöpnek, — éppen csak, hogy! Jeritzának hatalmas erejű sex appealja vau.

Ha elmerülünk a témakörben, kinzó zavar fogja el a kutató*. Volt egy idő, mikor valamirevaló ember, aki adott magára, nem mehetett úgy ki az uocara, hogy ne legyen egy tisztességes komp’exuma. „Milyen komplexuma van?" kérdezték fiatal leányok bemutatkozás után s há jósán csicseregték: „nekem ödipus", Gyerekek sirva jöttek haza az iskolából, mert a kis Ferinek nagyobb komplexuma volt s a

tanító néni megdicsérte. Ahogy volt komplexum, vagy van ma sex appeal, sex appeal veleszületett, nem pedig szerzett tulajdonságot jelöl, olyasféle, mint a cs. és kir. kamarásság. Akinek van, az kiírhatja névjegyére, mint egy rangot.

Tudniillik s ez a sex appeal titka, akinek van, az nemcsak bizonyos személyekre, hanem áltáléi osar. az egész emberiségre hat a maga sex appealjával.

Apróbb, házi használatra való sex appealja végre is mindenkinek van. Amolyan kiéin, aber mein-sex appeal még nem az igazi. Az igazi sex appeal, igy mondják, mindenkire hat, aki megpillantja, a varázsa elé kerül. A aex appeal tehát olyan titok, mint a madarak költözködése, a keringek vándorlása, a Golf- áram, az elektromosság. Csak hatását ismerjük, természetét nem. A sex appeal az a titokzatos hatás, amelyet egyes nők vagy férfiak a másnemüek világára gyakorolnak, összetételét nem ismerjük. Egyszerűen hat, mint a fény vagy a meleg, mindenkire.

S ahogy van erotikus sex appeal, úgy van politikai, irodalmi, sportszerű, színházi, sőt gazdasági és kereskedelmi sex appeal is. Ebből a szempontból vizsgálva, meg lehet érteni, hogy meglehetősen közepes teheséggel megáldott emberek miért csinálnak oly köny- nyüszerrel közgazdasági vagy politikai kar- riért? Sex appealjük van, melynek környezetük behódol.

Bizonyos íróknak feltétlenül van ilyen sex appealjük, zenészeknek is. X. jobban, okosabban, mélyebben, erőteljesebben ir, mint Y. s mégsem kell senkinek, a publikumnak Y„ kell, aki sekélyes. erőltetett, együgyű, de sex appealja van neki. Sex appealja volt Petőfinek, Aranynak nem volt s az volt Adynak. Titok.

Vagy lehet az, hogy a sex appeal mégis csak bizonyos hasonló vonzású, rokontermészetü tömegekre hat?

S ne ragaszkodjak inkább meggyőződésemhez, hogy sex appeal nincs s amennyiben van, úgy menedzserek és kiadók és sznobok trükje — s sex appeal ide vagy oda, minden komoly és szép dolog a világon, úgy mint a szerelem vagy az irodalom, vagy a zene, vagy a szépség mindig csak magánügye, akinek éppen tetszik?

S annál inkább s annál valóságosabban az, mentői exkluzívabban magánügy.

Látja például ott, balra, a harmadik sorban, azt a nőt? Ennek nincs jex appealje.

Kezd tetszeni nekem . . .

sének láttára és annak hatása alatt itt benn, vagy a külföldön adódó alkalommal, el is hangzik, egy-két megnyugtatni és a való állapotokról a figyelmet legalább „odakint" — elterelni akaró szó, hol van itt nálunk ide- benn ez a bánásmód?

Hogy az idő rövidsége miatt mostani, csak vázlatos fejtegetéseimre mutassak vissza, talán a magyarság állampolgársági ügyének kezelése, — talán a népszámlálás mikénti keresztülvitele, — talán a magyar iskolaügy és kulturigények emlitett kielégítési módja stb. volna az?

Vagy az igazságügyminiszter ur megnyugtatni akaró nyilatkozatai dacára a rendtőrvé- nyes ügyeknek szaporodó folyamatba tétele, — a folytonos lap- és könyvelkobzások, — az uj adók behozatala, a forgalmi adó fenntartása, a világszerte a gazdasági krízisből kivezetni akaró árleszállitási tendenciák idején a szlovenrzkói és ruszinszkói kereskedelmet és üzletet még nehezebbé, még nyomasztóbbá tevő vasúti viteldíjemelések, a pénzügyminiszter urnák a kisebb pénzintézetek beszüntetésére irányuló, a magyar intelligencia egy jelentékeny rétegét újra az elproletárosodás útjára taszító terve ér igy tovább és tovább, azok a tények, amelyek a „kisebbség életét kellemessé teszik?"

A csillogó szavak mellett hol van tehát csak egyetlen tény is. amely a MacDonald által, tehát a kisebbségi helyzetet garantáló nagyhatalmak egyik illetékes képviselője által körvonalozott és megkívánt kisebbségi politika meglátását bizonyítaná?

Melyik a költségvetésnek az a számoszlopa, amely számarányunk és adózásunk mérvének megfelelő részvételünket igazolná a közéletben, gazdasági téren, kulturális és társadalmi életviszonyainkban?

Hol van a süllyedő Szlovenszkó és Ruszin- szkó legjobban fuldokló magyar népének csak esryetlen indoka is, amely az ilyen kormányzási szollemmel, az ilyen politikával szemben való bizodalmát indokolná, amely megengedné, hogy az ilyen kormányzáshoz való eszközöket a sokat szenvedő, sokat tűrő, de önérzetes nép itteni képviselői szavazatukkal még önként szállítsák is?

A vázolt kisebbségi és röviden megvilágított kormánypolitikái irányra való figyelemmel ellenzéki álláspontunkon tehát nem vál- 1 tazUtbatuuk 4a eaen politikai irány elleni

tiltakozásunk jeléül a kői tt ségve lést nem szavazzuk meg!

A Prager Presse ..tévedése"

Prága, december 17.

A Prager Presse mai számában Farkas Zoltán dr. csehszlovák szociáldemokrata szenátor beszédének ismertetéseképpen ée azzal kapcsolatban nekimegy a magyar ellenzéknek, különösen a magyar keresztényszocialistáknak, szemükre hányván „azt a lehetetlen magatartást, hogy az állammal szemben teljesen elutasító állásponton vannak és minden alkotó munkában való részvételt elutasítanak, panaszaikkal pedig a külföldi sajtóhoz, a népszövetségihez stb. fordulnak, hogy az államot diszkreditálják, ahelyett, hogy az illetékes helyen, a parlamentben tárnák fel bajaikat."

Eltekintve attól, hogy a népszövetség arra való, hogy a békeszerződésekből folyó bajok orvoslása iránt az érdekeltek kölcsönösen oda fordulhassanak, — a Prager Presse valótlanságokat állít 8 enyhén mondva: kijelentései megfogalmazásánál felületesen jár eL Ezt bizonyítják a magyarság törvényhozóinak legutóbbi parlamenti beszédei, igy Gros- sohmid Géza dr. épp fennt közölt beszéde is, amelyben az országos keresztényszocialista párt szenátora ismét az ilctékes fórum, a szenátus előtt indokolta meg a magyar ellenzék magatartását. Hangsúlyozta továbbá, hogy úgy a köztársasági elnöknek délszlovenszkói látogatása alkalmával a magyar törvényhozókhoz intézett felhívása, de viszont, annak alapján is, hogy éppen a költségvetési törvény mint bizalma? kérdés tárgyalása a legalkotmányosabb forma és időpont a kisebbségi sérelmek megtárgyalására és azért terjeszti elő azokat most és ott, a szenátusban.

A Prager Presse azonban csak olyasmit lát elfogult szemüvegén keresztül, hall é? ir, ami az ő propaganda céljainak kedves, állításai igy ellentétben állnak a való tényállással. amelynek megcáfolhatatlan bizonyítéka az épp föntebb közölt, a nemzetgyűlésen elhangzott beszéd is.

A Prager Presse által ajánlott illetéke? fórumokon épp elégszer hangzanak el a magyar kisebbség panaszai és jogos követelései, azonban a legllletékesebh belföldi tényezők nem akarják ezeket meghallani. Itt van az igáéi „lehetetlen magatartási"