Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-18 / 288. (2509.) szám

4 ^MCMMag^ARHÍMiAP mBmmmmmmmmmmmmmmuHmmmmmmmmmmam——a Hodzsa kormánypárti szlovák blokkját szkeptikusan fogadja a szlovák néppárt Hodzsa Kitűnő szenei beszéde és a Slovák válasza Prága, december 17, A prágai politikai körökben nagy föltünést keltett Hodza leg­utóbbi szenei beszéde, amelyben HodZa a szlovák panaszok jogosságát s a szlovák tör­vényhozók együttműködésének szükségét hangoztatta. A Siovenská Politika keddi je­lentése szerint Hodza többek között ezeket mondotta: — Az utolsó időben komoly mértékben halmozódtak föl panaszok, és pedig jogos szlovák panaszok egy sereg lehetetlen in­tézkedés ellen. Csupán az állami szállítások, a tarifák, a dunai kikötők és a vizgazdasági alap kérdését érintem, amelyekben a kor­mány egyik tagja a másik miniszterhez uta­sítja Szlovenszkót, ez utóbbinak azonban nincsen megfelelő fedezete. Ez és egy sereg más ilyen ügy .járul a gazdaság; válsághoz, amely egyenesen kimeri főleg hat az Összes szlovenszkói erőkre, és pedig már nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi erőkre is. Egyszóval itt a legfőbb ideje annak, bőgj- a szlovák egvfittmiiködést alkalmas formában meg- valós'tsuk. Minket, republikánus pártot, mint a legnagyobb szlovák kormánypárti eröcsoportoí, illet meg a kezdeményezés kötelessége. Épp azért megkezdem a töb­bi pártok képviselőivel a tájékoztató ta­nácskozásokat és indítványozom, hogy a kormánypártok szlovák törvényhozói kon­ferenciákat tartsanak. Ennek a szlovák konferenciának először az lesz a föladata, hogy megállapítsa, mely szlovák kívánságok lehetnek és lesznek az egységes szlovák akció programpontjai. Ha ebben az irányban nehézségek támadnak, azokat egyesült erővél győzzük lé . Követe­léseink számára azonban meg kell nyer­nünk az egész Ország területére kiterjedő pártokat, amelyekhez tartozunk. Egészen más az, ha a szlovák követelések ér* húsz szlovák képviselő száll síkra, vagy pedig ha az összes csehszlovák pártok állnak a szlo­vák követelések mellé. Azt is ajánlani fo­gom, hogy konferenciáinkon a ruszinszkói kormány- párti törvényhozók is részvehossenek, ha ezt kívánják é« mezállapodunk abban, hogy mely követelések lehetnek közösek. Ami az ellenzéket illeti, nézetem szerint a kormánynak és a kormánypártoknak kap­csolatban kell lenniök az ellenzékkel, ter­mészetesen amennyiben államalkotó érzel­mű. Éppen azért úgy tervezem és ajánlom, hogy informatív tárgyalásokat fogok folytatni a szlovák néppárttal is. Ha a néppárt ezt elutasítaná, hosszú időre súlyos felelőssé­get vállal ezért magára. Ami a magyar kisebbséget illeti, a tájékoztató tárgyalá­sokat illetően azok a csoportok jöhetnek tekintetbe, melyeknek államh őségéhez nem fér kétség. Ha valamelyik párt vagy parkcsoport meg­hívásunkat elfogadná, azonban azután nem konstruktív módon, hanem szűk nézőszöggel és pártegoizmussal járna el, ezért súlyos fe­lelősséget vállal s viseli a következményeit és maga fogja diszkreditálni saját magát. A S’owák kételkedik Hodrsa tervének szerében A Slovák igen szkeptikusan fogadja Ho­dza szenei beszédét s vezércikkében többek között a következőket írja: — Hogy a kormánypártiak belemenuek-e a Hodza-íéle együttműködésije, nem tudjuk. De azt hisszük, hogy aligha, mert Hodía a saját pártjának cseh részében ne-m kedvelt személy, — már pedig ez a cseh szárny tartja a kezében a Hodza-féle szlovenszkói pártpolitikai intézmények egyedül' pénzügyi hatalmát — és bizonyos, hogy a többi cseh­szlovák pártok cseh szárnyai is hasonlókép­pen ellenséges érzülettel viseltetnek Hodza iránt. Az várható tehát, hogy ezek a pártok szlovenszkói törvényhozóiknak egyszerűen megtiltják a Hodza által kezdeményezett vállalkozáshoz való csatlakozást. Mit ered­ményezhet ma a szlovák együttműködés? Legfeljebb azt szorgalmazhatja, hogy a Szlo- venszkó számára elő irányzott költségvetési tételeket Szlovén szkó valóban meg is kapja. Ennyi az összes munkája. Uj törvényterveze­tekkel, nevezetesen anyagi fedezetet igény­lő törvénytervekkel már nem találkozhatik sikerrel, mert azok a pártok, amelyek szlo- venszkói képviselőket és szenátorokat tarta­nok. egyszerűen rámutatnak Englis pénzügy- miniszterre, ő pedig Iakonikus megjegyzés­sel intézi el őket: „Erre nincs fedezet a köl tségve tésben Ha a kormánypárti szlovákok szakítanának a saját cseh érdekeket védő pártjukkal, két- három hét alatt megfosztják őket mandátu­muktól és megindul ellenük a „szlovák" sajtó s a „szlovák" szervezeti apparátus ostroma és Szlovenszkóról egy uj mameluk-garnitura megy föl Prágába, amely már nem fogja a fejét törni azon, hogy kellene a szlovák erők összefogásával segíteni Szlovenszkón. Jani­csár zsoldért híven fognak szolgálni éa — hallgatni. Szkeptikusan nézzük Hodzsa eme kezdeménye­zését mindaddig, amíg a kormányképviselők Hodzsával egyetemben azt gondolják, hogy a csehszlovák pártok segítségével lehet tenni va­lamit Szlovenszkő érdekében, amely pártokat Hodzsa véleménye szerint a szlovenszkói köve­telések kielégítésének szükségességéről előbb még a szlovenszkói képviselőknek kell meg­győzniük. Hát vájjon 1918 óta a szlovák kor­mánypárti képviselők nem tudták pártjaikat meggyőzni és ha igen. akkor miért van az. hogy Hodzsa is. aki már néhányszor földművelésügyi és iskolaügyi miniszter volt és igv alkalma le­hetett sok jó szolgálatot tenni Szlovonszkónak. maga is azt mondja, hogy ..kivágnunk kell, hogy sokkal teljesebb mértékben respektálHk a szlovenszkói gazdasági kérdéseket". Miért van az. hogy az országos pártok eddigelé nem elégítették ki a szlovenszkói követeléseket? Azért, mert ezek a ..szlovák" képviselők Prá­gában főleg abból nyerik energiáinkat, hogv gvalázzák a tubák okát és aláássák a szlovák néppárt tekintélyét, araikor a csehek nagy örö­mére az összes általa előterjesztett szlovák kö­veteléseket ..szeparatizmusnak", „klerikaMz- müsaiak" és ..magyarónságnak" minősítik. &, kérdjük, hogy a történtek után az illetékes országos pártok elhiszik-e Déremek, Hodzsának, Hrusovsky- nak, avagy Ivánkának, amikor Prágába fog­nak menni ugyanazokkal a követelésekkel, hogy ezek nem szeparatisztikus, hanem igaz­ságos és százszázalékos szlovák követelé­sek? Bizony még ilyen nehézségeket is le kell majd győzni. A kormányképviselőknek éa szenáto­roknak kell ezeket a nehézségeket leküzdeniök. mert hiszen Prágában a maguk nemszlovlk magatartásával hozták szörnyű szituációba sa­ját szülőföldjüket. Hodzsa szavai után az összes szlovenszkói parlamenti tényezők tetteire várunk és e tettekhez fogunk igazodni. A nők utazás közben Irta: Bárdossy Eugénia Sohasem tűnik ki az ember valódi lénye job­ban. mert sehol sem tagadja meg az ember kul­túráját. oly könnyen, mint éppen utazás közben. A legtöbben, mint valami kényelmetlen, szoros cipőt, dobják le magukról a műveltség mázát, mihelyt utón. idegenek közt vannak. A férfivi­lág a kötelező udvariasságot vetkőzi le elsősor­ban. A női ié;<"' megnyilatkozása utazás köztien az. ami többé-kevésbé alaptulajdonsága is: a naivitás. Szinte hajmeresztő az a nyíltság, amellyel olyik a sötét éjszakában .águldó gyorsvonaton teljesen ismeretlen nőtársának életének legintimebb részleteit elbeszéli. Ezen megnyilatkozásokból igen határozottan rajzolólik ki az. egyes fajok jellege, nívója is. Már a régiek is vallották, hogy egy nép i ikü- ietének képét a nő viseli. Ha iskolaügyi ndnsz- ter lennék, már tisztán presztízs kedvéért is nagyobb gondot fordítanék a nőnevelésre. Mert valahogy úgy van az., ha. férfit képeznek ki, csak egy müveit tagot adnak a társadalomnak. De ha a női lelket nivellálják, akkor központi fényt gyújtanak, amelynek sugárzása kiterjed a családra s arról a nemzetre. így különböző utaimon, más és más országon keresztülutazva, sokat ellestem a nőkkel való társalgásból az illető népek lelkivilágából, egyé­ni kultúrájából. Spanyolországon kezdem. Az andaluziai szé­pek fekete csipkefátyolukkal, selyemtekintetü, hosszú szempilláju kreolszépségükkel a nőies­ség vonzó típusát képviselik. Fölemelt kézzel szörnyüködnek az én több országon való ke­reszti! Vzágukiozásairrion. Látszott, hogy még fantáziájuk sern győzi ezeket az utakat megten­ni. Primitivielkü. nehézgondolkodásu asszo­nyok. akik behízelgő mosolyukkal pótolják azt, amit szóval kifejezni ne-m tudnak. A kocsiban különben két férfi összeszólalkozott. Hogy vitá­juk tárgya politika, vagy szerelem volt-e, már nem emlékszem. De az asszonyok szarvast éhé­nek hzelid bárgyuságával lesték, hogy mikor kerül elő az övékből a tőr. Vájjon nem hason­ló-e a spanyol hikaviadalok tőmegps.zíhéje is? A francia határon találkoztam a francaiból. Fodros selyemruhában, ékszeresen szállott fők Még a bokájára is jutott egy aranylánc. Mind­járt hadiszemlét tartott az utasokon. Egy ott­ülő, csinos fiatal asszonyra ellenséges pillantá­sokat. lövelt. Azután számba sem véve az együttutazó férfiak jelenlétét, elővette utikész- letét és nagy gonddal hozzáfogott a toilette- jéhez. A kölni vízzel való mosakodás után jött egy csomó króm, kenőcs, festék. Minden arcré- széhoz más és más szerszám. Hosszadalmas, fá­rasztó munkát végzett, míg nem egészen fiatal arcát üdévé tette. Az atropinnal kitágított szempupillák beteges, merev tekintetet mutat­tak. Bámulva és mélységes részvéttel kisértem műveleteit. íme, ennyi gond és fáradság, csak­hogy szép és hóditó legyen. Valamikor régen Cyulaynak azt a munkáját olvastam, amelyben a nőket irja le tükör előtt. S magam előtt lát­tam o szegény nőt, amint tükre pár év múlva minden kendőzés ellenére is szemébe vágja nyers őszinteséggel, hogy a tetszés ideje elmúlt. Valóságc*= tragédia lesz az első ősz hajszál, a szemek körül jelentkező szarkalábak. amelyek arra figyelmeztetik, hogy a matrónák sorába kell lépnie. Oh, minő csalódottan, mily sivár szomorúsággal tekint öregsége elébe. Lényé­nek értékesebb részét, szellemét művelni rá nőm ért. Az, amibe minden energiáját beleölte. szi­szifuszi munkának bizonyult. Á regényírók ke­veset írtak azokról a néma, de véres könnyek­ről, amelyekkel sok nő varázst el jes fiatalságát megeiratta. Valamikor régen Páriából jövet orosz nőkkel utaztam együtt ugyanezen a vonalon. Orosz diákleányok voltak, akik férfikollegáikkai egész uccá.kat laknak a Quartier latinben. A legtöbb sokat nélkülözve végzi tanulmányait. De ez a kedélyükön nem látszott meg. Lecsün­gő sárga kontyaikkal, sokszor mosott vászon- blúzaikban fittyet látszottak hányni a gondok­nak. Harsogó*, csengő kacajuk betöltötte a Puümann kocsit. Az egyik, egy gődrösarcu leány áthajolt egy elszundikált olasz abbé fölé, kinek kopasz fejét stirü hajkorona övezte és pajzánul énekelte: Au clair de la lnne... amit a többi harsány kacajjal honorált. Csak egy fehérarcu leány nem osztozott az általános derűben. Magábavouultan, csöndesen üldögélt a sarokban. Szürke szeme a távolban révedezett- Megkísértettem vele társalgásba bocsátkozni. Csak annyit tudtam még tőle, hogy modíka. A többiek azt suttogták felőle, hogy nihilista. — Nemde, ősszel ismét visszatér Párisba? — kérdem tőle. — Az még nem egészen biztos, — felelte — é? kissé elpirult. Később azután, mikor orosz bombamerény­letekről, vonatfelro'bbaűtásokról olvastam, mindig megremegett kezemben a lap. Meg­jelent előttem a márványáról leány, amint fanatizálva a férfiösszeesküvőklől, gyilkot vet, hogy életet kioltson. Holott éleladásra, szeretetre, ápoló irgalomra született. Vajjou él-e még? S ha igen, vájjon örül-e a termés­nek, amelynek magvait ő maga is hintegette? De ime, az olasz határra értem s máris mel­lettem ült a Mater latina törvényes leánya, az olasz nő. Keze, lába kicsiny, formás, homlo­ka gondolkodó, öltözködése utazásnak meg­felelő. Kellemes társalgó. Beszél és beszéltet. Kissé elfogultan, félénken kérdi az Idegen véleményét saját népe felől. Egész lényéből kisugárzik az öntudatos fajbüszkeség. Nem, a világháború eredményeivel nincs megelé­gedve. Rajong Mussoliniért s reméli, hogy hazája e nagy fia révén nemsokára a prim- hegedün fog Európa koncertjében játszani. A görög nő utazás közben félszeg, gyá­moltalan. Nem találja fel magát. Annál bizto­sabb íöllépésü az angol nő. Ha rezerváltsága csigaházából kilép, elég kellemes utitárs. Pénzével hihetetlenül óvatosan bánik. Még a legelőkelőbb sem ambicionálja, hogy a pin­cérek grófnőnek szólitsák. A germán fej asszonya előtt mindig meg kellett az elismerés lobogóját hajtanom. Pó­zolás nélkül tárja fel lelkének értékeit. Nem titkolja, hogy életének tartalmát asszonyi gondjaiban, a gyermeknevelésben látja. Le­mondása, türelme a végletekig törjed. Külső­ségekkel nem törődik. Orrfintorgató feltűnést kelt, amikor szeges cipőjével, Dirndl-ruhájá- val az előkelő termekben megjelenik. De a fölháborodást fölényesen ignorálja. Van a né­met népnek egy megható hibája, amelyből minden tragikus csalódása ellenére sem tud kigyógyulni. Missziójának képzeli, hogy a vi­lág minden népének Sebülmeister-je tegyen. A német asszony is mindjárt kész tanár,sok­A pápa magyar búzából készült kenyeret eszik Róma, december 15. A magyar búza és a magyar liszt külföldi jó hire, amit a háborús évek megtépázlak, kezd ismét helyreállni. Nemrégiben Anglia kötött le nagymennyiségű magyar gabonát, most pedig a vatikáni állam is magyar lisz­tet fogyaszt. Ezelőtt néhány héttel ugyanis a vatikáni állam több vagon búzát rendelt. Ez a küldemény a napokban már meg is érkezett a pápai állam gazdasági hivatalá­hoz, mely a küldemény átvételéi igazoló le­velében közölte azt is, hogy az átvett áru ,,a hivatal legteljesebb megelégedésére szol­gált". A pápai államnak magának van mal­ma és olt őrlik lisztté a kitűnő magyar bú­zát; a pápai állam állandó fogyasztója lesz a magyar búzának. Elsőrendű tiszavidéki, nagyfajsulyu búzából állott az első külde­mény és már táviratváltás történt újabb kö­tésre vonatkozóan is. Rákóczi ágyúja a tiusztl vár romjai között Vngvdr, december 17. (A P. M. H. távirati jelentése.) A huszti dombon roskadozó Rá- kóczi-vár romjai között Pecsanica Mihály gaz­da régi réz ágyucsőre bukkant. Az ágyú Rá­kóczi korából való. Az értékes relikviát a munkácsi Lehotzky-múzeumba szállítják. A pénzügyi szem ész halálos d sznótora Ungvár, december 17. (A Prágai Magyar Hírlap távirati jelentése.) Mack Károly pénz­ügyi ezemlész házában disznóölés volt s a szemlész sok ismerőst hivott meg a vidám torra, amely a késő éjszakai órákba nyúlt. Másnap a házaspár nem hagyta el lakását ée mikor órák telvén sem adtak életjelt maguk­ról, a szomszédok rosszat sejtve behatoltak a lakásba. A házaspárt ágyukban holtan talál­ták. A fából való falak a kályha erős tüzétől lángra kaptak s a kifejlődött füst megfojtotta a két szerencsétlen embert Világhírű £ L B E O- továbbá francia, angol selyemharisnyák, valamint min­dennemű kötött áru t,ETA“ üzletben, kaphatók, BRATISLAVA, Halászkapu 1 kai, praktikus utasításokkal szolgálni az ide­gennek. S megemlékezzem-e még az osztrák nőről is, aki mindig szerény és udvarias s akinek igénytelensége határt nem ismer? Az inflá­ció idejében utaztam vele. Csendes, szenvte­len hangon mondja el, hogv7 Wien asszonyai demonstratíve tiltakoztak a szülési kényszer ellen, mert amig az újszülöttnek a legelemibb életföltételeket biztosítani nem lehet, addig úgy rá, mint a közre nézve is jobb, ha a vi­lágra sem jön. Valóban a lemondásnak a szob­rát lehetne róla lemintázni. A megismert női típusok közül a legneve­letlenebbnek az amerikait találtam. Nemcsak a képtárakban és a múzeumokban hangosak és kíméletlenek, de tudatlanságuk is határo­zottan derűt keltő. Még az engroskirakatok előtt sem lehet közömbösebben álldogálni, mint ahogy ők lefumigálják a hírneves vász­nakat. Egy mükereskedésben időztem éppen, amikor egy amerikai milliomosnő annak a szobornak a fotográfiáját kérte, amelynek cí­me: Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni! S mikor a kereskedő a bibliai jelenetet mu­tatta neki, élénken tiltakozott. Végre nagy- nehezen megértették, hogy a római Nílus is­tenszobor képét óhajtja, amelyen kis pultok fel s alá mászkálnak. Keleti utamon találkoztam a modernizált török és a még csesáfos arab nővel. Az előbbi is maga alá szedett lábbal üldögélt a II. osz­tály bőrülésén. Ugylátszik, Kemál pasa illem­kódexe ilyesmire nem terjedt ki. Az arab nő a csinos háziállat és rabszolganő közötti át­meneti lény képét mutatta Egy arab négy nőjével szállott be. A nagy hőségt>en megen­gedte, hogy fályolukat felemeljék. Mind a négy egyforma ruhát és ékszert viselt, homlo­kuk és álluk kék festése is egyforma rajzu volt. Úgy mondták, nem féltékenyek egymás­ra, sőt közösen keseregnek sorsuk mostoha- ságán. Szóval mindenütt egy-egy darab kulturkép a nő az egészből. A jó Isten segítségével sok országot hejár­tam és több népet megismertein a maga sa­játosságában, de mindig örömmel és annak megállapításával tértem otthonomba: Nem vagyunk a világnak legutolsó népei 1930 december 18, csütörtök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom