Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-18 / 288. (2509.) szám

2 'PRXGM-MAGtaR-HlRLAP 1930 december 18, csütörtök. dasági károkat okoz, azonkívül következ­ményekkel lesz Magyarországhoz való egész viszonyunkra, amely természet­szerűleg kiéleződik, talán vámháborura vezet, amit Bethlen Magyarországa más államoknál bizonyára minden módon a köztársaság ellen fog kihasználni. A Lidővé Noviny felveti azt a kérdést, vájjon megérte-e a liszt kötelező keveré­séről szóló törvény azt, hogy a tárgyalá­sok megszakadjanak. A magyarok ennek a törvénynek a mérsék­lését kérték és a csehszlovák kormánynak módjában lett volna ezt kormányrendelettel megadni. Az agrárpárt azonban nem enged-: te meg ezt, holott egy olyan tö-vényről van szó, amelynek gyakorlati eredményéi még a mezőgazdák is szkeptikusan fogadják Hibás Magyarország is, mert eme követelésével szemben Csehszlovákiának semmi kompen­zációt nem ajánlott, mindamellett kérdés, nem lett volna-e jobb az. agráriusok nagyobb ,jóhiszem"fsége, amely a további tárgyalások­ra alapul szolgálhatott volna. A magyar jelentés • Budapest, december 17. (Budapesti szer kesztőségünk telefoDjelentése.) A Magyar Távirati Iroda félhivatalosan je'enti, hogy miután Csehszlovákiával a kereskedelmi tár­gyalások eredménytelenül megszakadtak, a magyar de’egáció hazautazott Budapestre. A kormány tagjai kedd este 6 órakor összeül . tek, hogy a beállott uj hc’yzettel kapcsolato- _san a szükséges intézkedéseket megvitassák. Búd Jánce kereskede’mj miniszter is­mertette a kérdést, majd az előterjesztett javaslatokhoz a nrnisztertanáos hozzájárult.- A tanácskozás este 8 órakor fejeződött be. Jelentkeznek a ssabaádi vélt iratra az idegen texiílcégek Budapest, december 17. (Budapesti szer­kesztőségünk te’efonje’entése.) A tegnap be- következett vámháborut a kereskedelem telje­- een hidegvérüen nézi: minthogy télire a textil­lé cikkeket már ősszel beszerezték. Azzal számol é a kereskede’em. hogy sok külföldi gyár, amely a cseh textilgyárak erősen kiépített összeköt- 5tétesei miatt még csak kísérletet sem tett i-gyártmányaink propagálására, most elérke­zettnek látja az időt arra, hogy készítményei­vel, akár dumpi agáron is, akciót kezdjen Ma­gyarországon. Már eddig is több osztrák, német, svájci, olasz és fran­cia kereskedő bejelentette, hagy igen elő­- wnrnfmmiumtBüimiiimKmMwmEtmsEnMiaaminawmmmmmm nyös ajánlatot tesz a magyarországi keres­kedőknek. Niki nyilatkozik Budapest, december 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Niki Alfréd dr., a Prágából hazatért magyar delegáció vezetője, a sajtóban nyilatkozik prágai tár­gyalásairól. Megállapítja, hogy a csehszlová­kok semmilyen módon nem akartak komo­lyan belemenni a tárgyalájsokba, még akkor j sem változtatták meg álláspontjukat, amikor ! a magyarok minimumra szállított kívánsá­gaik közül is fontolóra vették egyik-másik elhagyását. Egész idő alatt a lehetetlen lisztkeverési törvényekre hivatkoztak. Ha­zaérkezésünk után — mondotta Niki — megái lapíthatjuk, hogy utunk teljesen fölös­leges volt, mert a csehszlovákok nem jutot­tak jobb belátásra. Mit mond a magyar sajtó Budapest, december 17. A magyar-csehszlo­vák kereskedelmi szerződés ügyében ma Ká­rolyi külügyminiszter beható tanácskozásokat kezdett May ér János földmivelésügyi és Búd János kereskedelemügyi miniszterrel, Niki Alfréd, a Prágába küldött magyar delegáció vezetője szintén ma tett jelentést tárgyalásai­nak eredményéről. A mai reggeli sajtó egyébként — a Népsza­va kivételével — nyugodtan fogadja a 6zerző- désné'küli állapotot. Valamennyi lap megál­lapítja,, hogy a külföldi ipar. különösen Ausz­tria máris oly mértékben érdeklődik a ma­gyarországi piac iránt, hogy ezzel az elmaradt csehszlovák behozatal bizonyára könnyen le­het majd pótolni. A Népszava a polgári saj­tó álláspontját kifogásolja és azt állítja, hogy a vámháborunak mindkét fé’re nézve súlyos következményei lesznek és a vámháborut a magyarországi és a csebszovákiaj jobboldali körök osztályérdekékből provokálták ki. Éber Antal optimista nyilatkozata Budapest, december 17. Az uj helyzetről Éber Antal, a budapesti kereskedelmi és ipar­kamara elnöke, a sajtó számára a következő­képp nyilatkozott: — Bármily sajnálatos is, hogy két szomszé­dos és gazdaságilag egymásra utalt és egymást kiegészítő állam nem tud vámviszonya tekinte­tében rn egál! a pori nt£ -'nYégts a.' magyar közönség­nek tisztáh kell látnia,' nogy nekünk a-vámhá­ború bekövetkezésétől s illetve esetleges .állan- dósulálától nincs mit tartanunk és csak öröm­mel üdvözölhető, hogy kormányunk erélyes magatartást tanusiit. —- Mezőgazdasági szempontból úgy áll a do­log, hogy a csehszlovák szerződésben lekötött igen fontos ipari cikkek vámtételei most fölsza­VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (4) Weii még nem végzett. — A császár Hollandiába szökött. Ez már föiébreszt berniünket. Weii kétség­telenül megőrült. Hehi pinykavörös lesz és or­dítani kezd: — Hazug gazember! Weii átnyújtja neki az újságot. Hehl ösz- szegyüri és dühöngve mered Weilra. Nem " szivieli ezt az embert, meri folyton csak üldö­gél és könyveket olvas. Hehl pedig erőszakos, támadó természet. — Hülye fecsegés -— morogja és úgy néz Weilra, mintha föl akarná falni. Max kigombolja a zubbonyát és egy másik különkiadást vesz elő. Hehl rápillant a lap­ra, aztán darabokra szaggatja és a szállására megy. Weii újra összerakja az újságot és fel­olvassa nekünk a híreket. Úgy ülünk ott, mint részeg tyúkok. Ezt aztán nem érti senki. — Ál.itólag azért, hogy elkerülje a polgár­háborút. — Marhaság — kiált fel Kosole. — És ha mi is ezt mondtuk volna, még akkor? . . . Hogy a keserves! ... És ezért tartott ki az ember! — Jupp, fogj csak meg, élek-e még — mondja Bethko és a fejét csóválja. Jupp meggyőzi, hogy él. — Hát akkor mégis igaznak kell lennie, — folytatja Bethke — de azért egy kukkot sem t értek belőle. Ha közülünk tette volna ezt va­laki, agyonlőtték volna. — Csak Wessüng meg Schröder ne jusson eszembe, — mondja Kosole éa keze ökölbe szorul — különben szétrobbanok. Kis csibe Schröder, hogy odamázolták a földhöz! Ée moet meg az, akiért elesett, megugrik 1 Azt a Fordította: Szabó Lőrinc hétszentséges . . . És bakancsa sarkával egy sörösbordót kezd döngetni — Beszéljünk másról, — ajánlja Willy Homeyer — ez az ember az ón számomra végkép leszerepelt. Weii elmagyarázza, hogy sok ezrednél ka­tonatanácsok alakultak. A tisztek — mondja — nem feljebbvalóink többé. Soknak letép­ték a vállzsinórját. És Weii is katonatanácsot akar alakítani- Csakhogy kevés viszontszerelemre talál. Mi már semmit sem akarunk alakítani. Mi haza akarunk menni. És haza igy is eljutunk. Végül mégis választottunk három bizalmit: Betbkét, Weilt és Ludwig BreyerL Weii azt kivánja Ludwigtól, hogy vegye le a vállzsinórját. — Itt — mondja Ludwig fáradtan és a homlokához nyúl. Bethke visszatolja Weilt. — Breyer közénk tartozik — mondja kur­tán. Ludwig mint önkéntes jelentkező került a századhoz és hadnagy lett. Nemcsak velünk, Trosskéval, Homeyerrel, Brögerrel és velem legeződlk, — ez magától értetődik, hiszen kollégái vagyunk még a diákidőkből — ha­nem idősebb bajtársaival is, ha nincs tiszt a közelben. Ilyesmi pedig nagy érdemnek szá­mit a legénységnél. — De Hehl okvetlen — makacekodik Weii. Azt már meg lehet érteni. A főhadnagy sokat piszkálta Weilt, — nem csoda, hogy a fiú most ki akarja élvezni a diadalát Nekünk snupe az egész. Hehl ugyan keményen bánt az emberrel, de úgy harcolt, mint Blücher, mindig legelő] járt. fis a baka ezt is tekin­tetbe veszi. — Hát hiszen szólhatsz neki — mondja A jövő évi községi választásokra minden magyar biztosítsa választójogát! A múlt évben lezajlott nemzetgyűlési válasz­tás alkalmával Szlovenszkóban és Ruszinszkón az Őslakosság soraiból ezer meg ezer választó neve maradt ki a választói névjegyzékekből s igy nem kaptak szavazó lapokat, amiért nem Is szavazhattak. Ennek tőoka az volt, hogy válasz­tó polgárainak legtöbbje nem tartotta érdemes­nek a betekintésre kiállított választói névjegyzé­kekben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban s igy természetesen elmulasztotta a törvényes batáridőt is az esetleges fellebbezés­re. Aki tehát a multévi szavazásnál ezen okok következtében nem szavazhatott, azt saját hibá­jának tudhatja be. Hogy ez újra meg ne Ismétlődjék, felhívjuk az Őslakosság figyelmét arra, hogy az állaudó választói névjegyzékeket most állítják össze és december 15-től 22-ig bezárólag közszemlére fogják kitenni a városokban a házak kapui alatt, vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségé­ben. Mindenkinek kötelessége, hogy utána néz­zen, vájjon benne van-e a neve a választói név­jegyzékben, mert az 1931. évben megtartandó badulnak és igy nem csupán Csehszlovákiával, hanem Ausztriával és Németországgal szemben is az autonóm vámtarifa lép életbe, ami ked­vező tárgyalási alapot nyújt nekünk az ezekbe az országokba irányítható mezőgazdasági cik­keknek . vám,kedvezése tekintetűben. Ha ezt-a kedvező alkalmat fölhasználjuk, mezőgazdasá­gi exportunknak ez a — remélhetően csak át­meneti — vámháboru még előnyére fog válni. —: Attól pedig igazán nem kell a mai viszo­nyok között tartani, hogy a magyar ipar, vagy kereskedelem a fokozott vámvédelem bekövotr kéz tét az árak emelésére fogja fölhasználni. — A mai nehéz időkben a vevő az ur és a nagy árukészletek, a gyárak és a kereskedők versenye kizárják azt, hogy bárki is visszaél­hessen a helyzettel, a fogyasztó rovására. Kis­hitűségre tehát semmi ok sincs. Sőt valóban, itt volt az ideje annak, megmutatnunk, hogy minden béketürésünk mellett sem engedünk magánkkal a vámpolitika terén úgy elbánni, ahogy ezt a cseh agráriusok elképzelhetőnek tartották. Januárban ul tárgyalásokT Prága, december 17. Az Expres jelentése szerint januárban fogják újból fölvenni a csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgya­lásokat. A tárgyalások ez alkalommal Buda­pesten lesznek. községi választásokon csak az szavazhat, aki­nek nevét a választói névjegyzék föltüntetL Választói joga van minden csehszlovák ál­lampolgárnak, aki életének 21, évét 1930. december 31-ig betölti és legalább bárom hó­nap óta, azaz legalább 1930. szeptember 15-ike óta tartózkodik a községben. Tartománygyülési és járási képviselőtestületi választásoknál a 24-ik, szenátusi választásoknál pedig a 26-ik életévtől van választói jogosult­ság. Minthogy a választói jog igazolásához az ál­lampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol be­jelentő hivatal van, a bejelentő lapnak előmuta- tása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat. Főképpen a lakásváltozás jeleutendő be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzék­ben szereplő név és születési évszám hibás, amit szintén ki kell javittatni. Fölvilágositással készségesen szolgálnak párt­jaink szervei. Az éielm szerárak esését várják Magyarországon Budapest, . december 17. A Csehsz’ovákiával folytatott vámháboru miatt a magyar erport- forgalom teljesen uj irányokba orientálódik. Már a mai napon a nagykanizsai vámhivatal 30 százalékkal magasabban vámolta el a né­met árut is. Az import áruk vámemelései miatt, főleg azonban a csehszlovák export megszűnése miatt a mezőgazdasági cikkek és élelmiszerek árának esését biztosra veszik és még karácsony előttre jósolják. Legalább húsz .százalékos áresést várnak az élelmi­szerárakban az uj helyzet következtében. Parisban 188 bankár ellen folyik eljárás Páris, december 17. A párisi bankárszindi- fjjájtps nyilatkozatában a lehető legélesebben tiitakozik Óboron igazságügyminiszter beje­lentése ellen, amelyben az igawágügyminisz- ter közli, hogy Páris bán 188 bankárt és pénzn­emben helyeztek vád alá e ezek közü; har­mincötöt letartóztattak. A szindikátus megál­lapítja, hogy 207 tagja közül egyetlen sincs a vádlottak között. Bethke. — De jó lesz, ha mingyárt kötést is viszel magáddal — kiált utána Tjaden. A helyzet azonban máskép alakult. Hehl akkor lép ki az irodából, amikor Weii éppen be akar menni. Néhány IraLminta van a ke­zében. Rájuk mutat. — Stimmt, igaz, — mondja Maxnak. Weii beszélni kezd. Mikor a vállzsinór­nál tart, Hehl hirtelen mozdulatot tesz. Meg vagyunk róla győződve, hogy most mennek ölre, de a század parancsnok legnagyobb cso­dálkozásunkra egyszerre igy szói: — Igaza van­Aztán Ludwighoz fordul és vállára teszi a kezét. — Persze, maga nem fogja megérteni, Breyer, mi? Legénységi zubbony és — a má­siknak lejárt az ideje. Egyikünknek sincs egyetlen szava sem. Ez már nem az a Hehl, akit mi ismerünk, aki éjszaka csak úgy puszta séta pálcával ment járőrbe és akiről az a legenda járta, hogy nem fogja golyó; ennek az embernek már nehezére esik állni és beszélni is. Este, mikor már alszom, mormogás kelt föL — Képzelődsz — hallom Kosole hangját. — De igen! — jelenti ki Willy. — Jöjj magad. — Zörögve feltápáiszkodnak és az ud­varra mennek. Az irodában világosság van. be lehet látni. Heh] ott ült az asztalnál. Tisz­tikabátja- előtte fekszik. A vállzsinór hiány­zik róla. ő maga legénységi zubbonyt visel. Fejét tenyerébe hajtotta ő is — de hisz ez lehetetlen — még egy lépéssel közelebb me­gyek — Hehl, Hehl sir. — Nahát — súgja Tjaden. — Kotródjatok — mondja Bethke és bele- í rúg Tjadenba. Megdöbbenve lopakodunk vissza. Másnap reggel halljuk, hogy a szomszéd ezred egyik Őrnagya agyonlőtte magát, ami­kor a császár szökéséről értesült. Hehl jön. Arca szünke, kialvatlan. Halkan adja meg a szükséges utasításokat. Aztán visszamegy. Mindnyájunknak kutyarossz kedvünk van. Elvették tőlünk a legutolsót, amink még volt. Egyszerre elvesztettük tal­punk alól a földet. — Az ember igazán úgy érzi, hogy elárul­ták — mondja Kosole mérgesen. Nem a tegnapi, egészen más már az a csa­pat, amely sorakozik és komoran tovább ma­síroz. Elveszett század, elveszett hadsereg. Minden lépésnél zörög az ásó — egyhangú dallam — hiába — hiába. Csak Ledderhoae jókedvű, mint egy rigó. Amerikai készletéből kouzerveket és cukrot árul. Másnap este elérjük Németországot. Most, amikor mér nem beszélnek többé franciául körülöttünk, lassanként mégis igazán hinni kezdünk a békében. Eddig titokban folyton valami parancsra vártunk, hogy meg kell fordulnunk és vissza kell mennünk a lövész­árokba; mert a katona bizalmatlan a jóval szem-ben és okosabb dolog kezdettől fogva az ellenkezőre számítani. Most azonban szelíd láz gyullad ki bennünk. Bevonulunk egy nagy faluba. A főucca fö­lött néhány hervadt girland lóg. Már bizonyá­ra annyi csapat vonult itt keresztül, hogy a legutolsók kedvéért nem érdemes valami különlegesre vállalkozni. így aztán meg kell elégednünk néhány esőverte plakái megfakult Istenhozottjával és a zöld papirból készült tölgykoszoru-utánzattal, amely a plakátot övezi. Az emberek már alig nézitek ránk, amikor elvonulunk elöltük, annyira megszok­ták a látványt. Nekünk azonban újság ideér­kezni és csak úgy éhezünk néhány barátságod szóra és tekintetre, bármennyire mondogat­juk is, hogy fütyülünk rá. Legalább a lányok felsorakozhattak volna az ut mentén és inte­gethetnének. Tjaden és Jupp minduntalan próbálkozik; megszólítják egyike*, másikat, de nincs sikerük. Valószínűleg túlságosan piszkosak vagyunk. Abba Is hagyják a kísér- létezést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom