Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-17 / 287. (2508.) szám
2 TOX<aU-MAfiá«RHtMiAP T>---------------------------------- ~~ dá k elfogadni s így nem minket terhel % felelősség a beállott helyzet miatt. * A ma -élet beléptetett csehszlovák autonóm vámtarifa következő tételei vonatkoznak a magyar mezőgazdasági termékekre és árukra: Élő állatok: Korona ökör és bika száz kiIograménként élő súlyban 260 . Tehén ‘ 240 Borjú és üsző 210 Juh é? kecske példányonként 25 120 kilónál könnyebb súlyú sertések után száz kg-ként 567 120 kilónál súlyosabb sertések 100 kg-ként 567 Bél és hólyag 100 kg-ként 48 Sertészsír és szalonna 100 kilo- gra monkónt 660 Sertéshús 100 kg-ként 520 Földolgozott hup 840 Vágd a lék 1200 Búza- és liszt vámok: Búza 100 kg-ként 60 Rozs " 56 Árpa -14 Zab 48 Tengeri 32 Lisztvárn vámkezelési illeték nélkül 100 kg után 120 Vámkezelési illeték: Búza 25 Rozs 50 Árpa 36 Zab 34 * A magyar—csehszlovák kereskedelmi tárgyalások eredménytelen befejezésével a cseh sajtó is élénken foglalkozik. A szociáldemokrata Právo Lidu úgy tudja, hogy a tárgyalások a cseh agrárpárt intranzingens m aga tar- ■ tása következtében hiúsultak meg, mert az agrárpárt végrehajtóbizottsága tegnap olyan álláspontot foglalt el. melyet nem lehetett a magyar állásponttal összhangba hozni. Az iparospárti Reforrna élénk sajnálatá- Iának ad kifejezést és megállapítja, hogy' Csehszlovákia külkereskedelmi helyzete nem a legrózpásabb és éppen a szomszédál lomokkal vannak nehézségei a kereskedelmi tárgyalások alkalmával. t. 1. ★ ★ ★ A csehszlovák-magyar határon szünetel az áruforgalom Budapest, december 16. Éjfél óta valóság gal megszűnt a forgalom a magyar—cseh-‘ szlovák határállomásokon, Hidasnémetibe : mindössze csekély mennyiségű faáru érkc- j kezeit. A szobi határkirendeltsóghez meg-1 keresés érkezett, hogy a csehszlovák és j magyar kereskedők részéről oda érkező > Házkutatás a Prágai MagyarHirlap helyiségeiben A rendőrség lefoglalta a szerkesztőség és kiadóhivatal nyolc Írógépét, néhány levelet és több lappéldányt Prága, december 16. Tegnap, hétfőn este háromnegyed kilenckor, lapunk megjelenése után megjelent szerkesztőségünkben egy de- tektivekből és rendőrökből álló, mintegy húsz főnyi csoport Hóra dr. rendőrbiztos vezetésével, aki a még jelenvolt főszerkesztőnk előtt felmutatta Dolejs dr. prágai rendőrigazgatósági elnök írásbeli rendeletét, amellyel az ügyészség fölhatalmazása alapján házkutatást rendelt el a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségi és kiadóhivaíali helyiségeiben. Hóra dr. rendőrbiztos személyzetével, azonnal megkezdette a szerkesztőség nyo’c és a kiadóhivatal öt helyiségének átkutatását, amelynek eredményeképpen lefoglalt három levelet, egy kéziratot és néhány ujságpél- dányt. Ugyancsak lefoglalta a szerkesztőség és kiadóhivatal nyolc írógépét, amelyeket a házkutatás 11 órakor történt befejeztével a rendőrségre szállítottak. A távollevő munkatársak lezár irodaasztalait, összesen hatot, lepecsételték, a kiadóhivatalban szintén lepecsételtek hat asztalt, öt szekrényt. Az aktus befejeztével, melynek lefolyása teljesen nyugodt és sima volt, Hóra dr. preciz jegyzőkönyvet vett föl, amoiyet főszerkesztőnk aláirt. Ma délelőtt Eokován dr. vezetésével ugyanaz a rendőrségi csoport a lezárt iróasztaok tartalmát viszgálla át és egy levelet foglalt le. A rendőriga/gatósági elnök közölte főszerkesztőnkkel a házkutatás tualjdonképpeni okát, de mivel eddig a rendőrigazgatóság nem adott ki jelentést az ügyről, tartózkodunk az eset mindenr.ein i kommentálásától. árukat egy-két napig ne vámolják el. Nyilván abban bíznak, hogy mégis létrejön a megegyezés. A magyar sajtó visszhangja Budapest, december 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti sajtó kivétel nélkül oldalakon át foglalkozik a magyar—csehszlovák vámháboru kitörésével. Valamennyi lap a csehszlovák kormányt okolja a történtekért és egyesek a legerélyesebben követelik a csehszlovák áru teljes bojkottját. A Pesti Hírlap azt Írja, hogy Csehszlovákia eddigi eljárása világosan meg mulatta, hogy gazdasági téren meg leéli mérkőzni a csehekkel. Minden jel arra vall, hogy az a mérkőzés, ami a magyar—csehszlovák szakítással kezdődik, felkelti irántunk a szolidaritás érmését minden agrárállamban és hogy objektivek legyünk, Csehszlovákia mellé állíthatja » szomszédos ipari államokat. Az ipari országok nyílt csoportosulása az agrárállamok csoportjával azonban úgy keresztül hasíthatja a mai politikai határokat, hogy alpjában megráz minden alkotást, amit a békeszerződések létrehoztak. A Pesti Hírlap egy táblázatot közöl, hogyan emelkednek az egyes vámtételek a szerződésen kívüli állapoi esetén a cseh exporttal szemben. A Pesti Napló abból, hogy a magyar delegáció még nem hagyta el Prágát, azt a reményt táplálja, hogy pár nap múlva mégis sikerülni fog a megegyezés. Wekerle a helyzetről Wekerle Sándor pénzügyminiszter a vám- háboruról a ház folyosóján a következőket mondotta: Este tiz óráig ültem hivatalomban és vártam az utolsó jelentést és amikor megérkezett, aláírtam az autonóm vámtarifát életbelépte tő rendeletet. Ez addig lesz érvényben, amíg újabb megállapodás létre nem jön. Más rendelkezés részemről nem történt. Ellentétek a kormányban a szerződésenkiviili állapot miatt? Prága, derem bér 16. Parlamenti mun- ka társunk jelenti: A minisztertanács ma egész délelőtt ülésezett. A tanácskozás egyetlen tárgya a esehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés érvényének vesztése következtében előállott helyzet volt. A minisztertanács ülésén a kiszivárgott hírek szerint viharos jelenetek játszódtak le. A szociáldemokraták, a nemzeti demokraták és a cseh néppárt tagjai indítványt tettok arranézve, hogy a kormány engedékenyebb magatartást tanúsítson a lisztkevercs kérdésében. Indítványukat azzal támasztották alá, hogy a lisztkeve- rósről szóló törvény módot ad a keverési aránynak a minimumra való csökkentésére, sőt hatályon kívül lehet helyezni az egész törvényt. Kormánylnivássa! számolnak a román lapok 'Bukarest, december 16. A sajtó, köztük & kormánytámogató lapok is erélyes támadást intéznek a kormány ellen abból az alkalomból, hogy a belügyminiszter nem akar tágítani az ut- levélkiáílitási illetékek fölemelésétől, melyet tudvalévoleg a jelenlegi 500 lejről 10.000 lejre emelnének föl. A lapok bizonyosra veszik, hogy az erről szóló javaslat föltétlenül megbuktatja a kormányt, annál is inkább, mert. állítólag a király is rósz- szalja a kormánynak ezt az erőszakoekoná-át, amely a román népet a külföld előtt olybá tünteti föl, mintha az ország vesztegzár alatt élne, de ezenkívül is súlyos károkat pkoznara kereskedelemnek. amit a drága útlevéllel valósággal megbénítanának. A Curentu! valószínűnek tartja, hogy a kormányt e javaslattal leszavazzák es emiatt kénytelen lesz lemondani. A kormány íávo- j zása után a király hir szerint úgynevezett politikai tekintélyeket fog megbízni kor- j mányalakitással és ezek közűi elsősorban Titulescunak, vagy Argetoianunak. ajánlja föl a megbízatást. | A kormány bukását a sajtó a jövő hétre jósolja. Az indítvány az agrárminiszterek ke- ! vés ellenállásán meghiúsult s az elnöklő Udrzal miniszterelnök nem is bocsátotta azt szavazás alá, mert a szavazás során az amugyis elszigetelt agráriusok kisebbségben maradtak volna. A minisztertanács a déli órákban érdemleges határozat nélkül befejezte tanácskozását és nem is foglalkozott a szerződésen kívüli állapot következtében előállott helyzettel. Jól értesült parlamenti körökben akut kormányválságról beszélnek, mely azonban karácsony előtt már nem fog kiroh- i bánni. A szocialisták és a cseh néppárt tagjai az agrárokat teszik felelőssé a szer- zödésnélkiili állapot következményeiért s rámutatnak arra, hogy a 'nagyiparban újabb üzembeszüntetések várhatók, aminek a munkanélküliek növekedése lesz a következménye. — Két letartóztatás a handlovai iskolai botörés ügyében. Nyitrai tudósítónk jelenti: Napokkal ezelőtt hirt adtunk arról hogy a handlóval polgári iskolában éjnek idején betörők járlak, akik feltörtek néhány szekrényt és azokból több mint ezer korona értékben különféle iskolaszereket és egyéb tárgyakat loptak el. A nyomozás során a gyanú Svecz Ferenc ée Senkó Mihály munkásokra terelődött, akiket a csendőrség tagadásuk dacára letartóztatott és a nyitrai ügyészségi fogházba kisért. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai l MagyarHirlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (3) Indulunk. Az amerikaiak kiabálnak és in tegetnek utánunk. Főként a drezdai sergeant fáradhatatlan. Kosolét is elfogja a meghatottság, már amennyire ilyen öreg katonát el foghat Röfög néhány búcsúszót és integet; de mindez nég m.ndig úgy hat, mintha fenyege tea volna. Aztán Bellikéhez fordul: — Egész értelmes fickók, mi? Adolf bólint. Némán marsolunk tovább. A falubeliek utánunk bámészkodnak. Egy vasúti őr ház ablakában virágok vaunak. Duz zadómellü asszony gyermeket szoptat. Kék ru bája van. Kuiyák ugatnak mögöttünk. Az or szágutón egy kakas ráugrik egy tyúkra. Sem mire se gondolunk, cigarettázunk. Ludwig Breyer a kekszét eszi, A mi kényé rtinket már nem bírja, túlsók benne a piszok és Luwig gyomrának minden erejét elvette a rengeteg orvosság. Weil ugyan készített neki valami gipszkását, hogy kicementezze a beleit, még'e minden pillanatban meg kell á’lnunk, hogy egy bokor mögé vigyük. Nyög kínjában, mert már csak vér jön belőle. Masírozni, masírozni. A tábori kórházak zónája. Az élelmezési hivatalok zónája. Platánom nagy park. A fák alatt hord ágyak és se belliitek. Hullanak a levelek és befödik őket vörössel és arannyal. Gáz-kórház. Nehéz esetek, transzponálásról szó som lehet. Kék, vtaszkos, zöld arcok, halott szemek, amelyeket szót mart a sav, hörgő, fuldokló haldoklók. Mintha nem mindegy volna, hol halnak meg. Próbáljuk vigasztalni őket és azt mondjuk nekik, hogy « amerikaiaknál Jobb ágoláót Fordította: Szabó Lőrinc fognak kapni. De nem hallgatnak ránk. Szakadatlanul csak azt kiabálják, hogy vigyük őket magunkkal Egynéhány, aki tud járni, csatlakozik hozzánk és csoszogva igyekszik velünk maradni. Nem hiszik, hogy valameny- uyiüket el lehetne szállítani, mié ott megjönnek az amerikaiak. Az egyik vérömlést kap és négy perc múlva halott. A kiabálás rettenetes. A sápadt arcok teljesen valószerűtlenül hatnak itt kont a tiszta levegőn. A iegszöruyübb azonban a szakáll. Mennyi szakáll! Mintha valami sajátságos, kü- ön életet élnének, makacson, keményen, bur- jánozva növik körül a süppedő állakat, mint megannyi fekete gombatelep, amely annál jobban virul, minél inkább összeesik az arc. A nehéz sebesültek közül néhányan vékony, szürke karjukat nyújtogatják, mint a gyerekek. — De hát vigyetek magatokkal, bajtáreak, — könyörögnek, — vigyetek magatokkal, bajtársak. Szemük üregében mély, idegen árnyak kuporognak, amelyekből, mint vibefuló, már csak a szemgolyők próbálnak gyötrődve kiemel ked- porognak, mélyekből, mint vizbefuló, már csak a szemük követ, amíg el tud érni. Az egyik megFordul A hasán fekszik és a fejét a karjaiba nyomja. Lehet, hogy nem akar látni bennünket, de az is lehet, hogy talán csak golyót kapott a fenekébe és most igy kell feküdnie. \ Apránként e’ihal a kiáltozás. Az uocák lassan vonulnak el előttünk. Sok holmit cipelünk, hiszen valamit csak kell vinnünk az otthoniaknak. Az égen felhők lógnak. Délután áttör á nap és nyírfák ■— már alig van valamicske lombjuk — tükröződnek az úti pocsolyákban. JUhuÚftti kék illat láng a* ágak közt Mialatt megyek — borjúval a hátamon, le- horgadt fejjel — látom, az ut szélén, az eső után maradt tiszta tócsákban a világos és selymes fák képét s a kép ebben a véletlen tükörben határozottabb, mint a valóságban. A barna talajba ágyazva egy darab ég fekszik itt, fák, mélység és tisztaság és hirtelen megborzongok. Nagy idő óta először érzem megint, hogy valami szép, hogy ez itt egyszerűen csak szép, szép és tiszta, ez a kép itt előttem a pocsolyában — és ebben a borzongásban ujjongani kezd a szivem, egy pillanatra minden teher lehull és először sejtem meg ezt a szót: Béke, — látom: Béke, — egészen átérzem: Béke Enged a nyomás, amely eddig elmozdithatatla- nul rámnehezedett, valami ismeretlen, uj röppen föl, sirály, fehér sirály: Béke. remegő láthatár, remegő várakozás, első pil'antás, sejte lem, remény, valami dagadó, közelitő: Béke. Felriadok és körülnézek; — messze mögöttünk ott fekszenek most a bajtársaim a hord ágyakon és még mindig kiabálnak. Béke van, és mégis meg kell halniok. Reszketek az örömtől és nem szégyelem magamat. Különös ez . . . Talán csak azért törnek ki mindig uj és uj háborúk, mert az egyik ember sohasem tudja teljesen érezni azt, amit a másik szenved. II. Belgiumban ránk lőnek a házak mögül. Megrohamozzuk a kerteket, de már csak né-, hány elhányt német gyalogsági fegyvert találunk. A hadtáp vagy Kihagyta vagy eladta őket a be’gáknak. Az a tucatnyi lövés azonban, amit leadtak belőlük, elég volt ahhoz, hogy Heizmannat teteritse. ő volt köztünk a legöregebb. Negyvenkétéves, négy esztendőt töltött elől a lövészárokba.n, sohasem kapott karoolásnyi sebet sem, — és most két tüdőlövés hátulról. A golyók benne maradtak. Átkutatjuk a házakat. Néhány öregasszony lapui a konyhákban, mint megannyi varjú. Egyébként sehol egy lélek. Lépteink visez- baagja gúnyosan recseg mögöttünk a lépcsőkön Szétdobáljuk az ágyakat és beledöfünk a ruhaszekrényekbe. Semmi. Heilzmann nehezen hal meg. Egy hónappal ezelőtt visszaérkezett a harmadik század egy szabadságos katonája és nem volt sürgősebb dolga, mint elmesélni Heinzmannak, hogy a felesége hetenként váltogatja az ágyában a férfiakat. Kosole és Wi.ly Homeyer a szabadságot kékre-zöldre verték ugyan, — de a mi késő, késő. Heizmaun attól kezdve alig beszélt; csak amikor berúgott, kezdett káromkodni, hogy még Kosole is megsokalta. Csak azért a pillanatért élt, hogy hazakerüljön és leszámoljon. Most itt fekszik és a vér habosán fut a szájából. Két keze görcsösen összeezorul. Kosole melléje guggol és vad keserűséggel mondja: — Te, Heinzmann, én majd elintézem helyetted, bizz bennem, ügy szétverem a pofáját, hogy nem lesz dög, aki vele háljon! Heinzmann már nem ért semmit. Hörög és hánykolódik; mert már a megfulladás előtt vau és tüdejét elfutotta a vér. Minden leiek- zetvételnél fuldokolva hányja a véres tajtékot. De Kosole akarja, hogy még meglegyen ez az utolsó öröme. Ezért egészen lehajt ik hozzá és megint a fülébe ordítja: — Meglesz, Heinzmann! Gondoskodom róla! Megkapja tőlem a magáét! Heinzmann mégegyszer felveti a szemét. Neki már minden mindegy. Hamarosan a végét járja'. Két óra mu va a föld alatt van. * * * Délután egy sörfőzde udvarán ülünk. Hehl főhadnagy, a századparancsnokunk, kijön a gyárirodából és összehív betűiünkéi Parancs érkezett, hogy a legénység soraiból b zalmiférfiakat keli vá asztani. Csodálkozunk. Eddig nem volt ilyesmi. Ekkor jelenik meg Max Weil az udvaron. Újságot lobogtat és kiált: —- Berlinben forradalom van. . Hehl.megfordult. — Hülyeség, — mondja élesen Berlinben nyugtalanság van. 1930 december 17, szerda.
