Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-16 / 286. (2507.) szám

^IWGMtMAGfeAR-HlRItAP 1930 december 16, kedd. lentés és egy ezzel szemben történt ellen­kező értelmű belügyminiszteri utasítás. — A beiügyminiszter nyilatkozata az ellen védekezik, ami ellen most nem panaszko­dunk. Mi elvileg ellene voltunk a kormány- rendeletnek, mert előre láttuk, mi követke­zik ebből, lia bizalmi férfiak nélkül a járás­főnök által kinevezett biztosok írják össze a feleket, ha a rendelet négyszemközti kapaci- tálást vezet be. Módosító javaslatainkat en bloc vissza utasít tót iák. Am sérelmeink nem csupán a rendelet és a „hivatalos" instruk­ciók szövegében állanak. Azt sérelmezzük, hogy a tartományi elnökök, a járási főnökök, a különböző radák és ligák egyszerűen nem érvényesítették még ennek a veszedelmes kormányrendeletnek és instrukcióknnak szellemét és betűit sem. A belügyminiszter elméleti lehetőségekre hivatkozik, hogy hogyan kívánta biztosítani a megszámláltalak az ellenőrzés jogát az összeirási iv használata esetén. Nem felel azonban arra, hogy mit ér az olyan ellenőrzési jog, amikor esetleg akaratom ellenére más nemzetisé­gűnek írnak be, vagy a járási hivatalba ci­tálnak be és ott vezetnek be más nemzeti­ségűnek^ — Okmányokkal, aktákkal igazolt jogos sé­relmeink és panaszaink vannak és módunk­ban lesz ezeket a parlament fórumán a bel­ügyminiszter tudomására hozni Ám azt a jogunkat sem veheti el senki, ami a belügy­miniszternek a rendelkezésére áll, hogy tud­niillik felvilágosítsuk a közvéleményt a mi szempontunkból, vájjon szigorúan objektiv- nek tekinthető-e az 1980 évben végrehaj­tott második csehszlovákiai népszámlálás. Összefoglaló helyzetjelentés az ungvári nagy ütközetről Ungvár, december 15. Az ungvári nép­számlálási harc, mely izgalmasságában túl­tett minden eddigi választási harcon, véget ért. A harci zaj elült, Ungvárott a népszám­lálás hivatalosan befejezést nyert. De csak hivatalosan, meri csupán a jó Isten tudná megmondani, hány ember maradt ki a megszámláltak so­rából, akik azonban inkább hallgatnak, nehogy a hatósággal dolguk akadjon. flf a bizonyos „nemzetiségi" kulcs Már a biztosok kinevezéséné1 előre látható volt, hogy milyen szellemben kívánják Ung­várott a népszámlálást végrehajtani. Igaz ugyan, hogy szemfényvesztésül magyar nem­zetiségű számláló biztosok is akadtak, de a 42 szláv biztossal szemben a 13 magyar biz­tos állott szemben ez ősrégi magyar város­ban, mely dacára a sok vér-vesztésnek, még mindig magyar! fi népszámlálási front sebes&itjei Az egyes ecetek felsorolása itt nem célom, már helyszűke miatt sem. Ahogy megindult az összeírás, egymás után jelentkeztek a magyar pártiro­dában a panaszosok. Megindult a reménytelen küzdelem a magyar j pártiroda é sa főjegyzői hivatal, valamint a.n- J nak szervei között. Áz esetekről jegyzőkönyvet ! vettem fel, a legkomolyabb és legkiáltóbb sé- j relmekre azonnali orvoslást követeltem e a vá­lasz, — néhány esettől eltekintve — hitetlen fejcsóváláe, a biztosok pártatlanságának han­goztatásából állott, mert amint a főjegyző unos- un tálán hajtogatta, a biztosok alapos Instrukció­kat kaptak. Hogy ezek az instrukciók a zsidó vallásu magyarokra vonatkozólag hogyan hang­zottak ,arról nem nyilatkozott bővebben a fő­jegyző ur, ón azonban tudnék róla egyet s mást mondani. Zsdó vallásu — zsidó nemzetiségű Az első panaszok a zsidó vallásu magyarok részéről futottak be. A biztosok legtöbb helyen nem intéztek kérdést nemzetiségükre vonatko­zólag. hanem vallásuknak bemondása után egyszerűen zsi­dó nemzetiségüeknek vették őket Ilyen esetek tömegesen fordultak elő, különösen a Munkácsy Mihály uccában, ahol a zsidók kompakt tömegben élr.ek s ahol kizárólag cseh nemzetiségű biztosok számoltak. Ezeknek ne­vében, valamint saját esetéből kifolyóan M. K. magántisztviselő tett panaszt. Ugyanilyen ese­tek fordultak elő a Bozos uccában, a Masaryk- téren. Követeltem a főjegyzőnél, hogy utasítsa a revizorokat a sérelmezett hibák kiigazításá­ra, ez azonban egy-két esettől eltekintve, nem történt meg. A revizorok beosztásáról a közönséget egy­általán nem tájékoztatták, azt a főjegyzői hivatal hivatalos titokként ke­zelte s igy a közönség nem is tudhatta, hogy melyik revizorhoz forduljon orvoslásért. Már a jegyzőkönyvezett anyag hü képét mutatja an­nak az eljárási elvnek, melyet egyes biztosok alkalmaztak, sok százra rúg azonban azoknak az egyszerű zsidóknak a száma, akik ugyan magyarnak érzik magukat, de nem mernek jogaik védel­mében sikra szállani, nem mernek esetükről jegyzőkönyvet felvétet­ni. Az általános jelekből Ítélve Ungváron a zsi­dóknak csupán nagyon kis töredéke tudta ma­gát. magyar nemzetiségűnek beíratni. De nem volt rózeásabb a szláv hangzású név­vel bírók, valamint a gör. kát. vallásu magya­rok helyzete sem. Ezeknél egye** biztosok bosz- S7/U vallatást alkalmaztak. Kivallatták a de­likvenst egész családfájára nézve s bizony jaj volt annak, aki olyan helyen született, ahol a lakosság nem szinmagyar. Ami a legszomorubb, az ilyen biztosok között egy ungvári őslakos számlálóbiztos nyerte el a pálmát, ő végezte a magyarok közt a legnagyobb pusztítást. A felemelő példák A lélek szava, a becsületes meggyőződés, a sók elszomorító kép mellet, gyönyörű példákat k teremtett Annál maghatéhb OMCt ennek a becsületes magatartásnak hősei egy­szerű napszámos emberek, kocsisok, üres zse- bü, korgógyomru nincstelenek, rongyos ru­hájú, de szikrázó tekintetű kisemberek sorá­ból kerültek ki. Álljon itt világitó példaként kettőnek a neve: Tisztelet adassák Weisz Hermán piaci árusnak, ki nem sajnálta otthagyni gesztenyesütő kály­háját, hogy a magyar pártiroda segítségéve! megvédje féltve őrzött magyar nemzetiségét, melytől a számlálóbiztos elütötte. Le a kalappal egy Árpa István nevű, sok gyermekes, földhöz­ragadt szegény kocsis előtt, ki munkáját hagy­ta abba s napokat vesztegetett el, hogy magyar nemzetiségét visszaverekedje! És adassák tisz­telet á sok névtelen magyarnak, akikben 3 vér még magyarul lüktet! Az ungvári népszámlálás nem volt mentes olyan botránytól sem. mely bizonyára egyedül­álló a maga nemében. A Bozos ucca 22. szám alatt lakó P. K. zenész lakásán a népszámiáló- biztos, — a családnak általam jegyzőkönyvbe vett értelmű vallomása szerint, — erőszakot akart elkövetni a ház asszonyán az alvó férj jelenlétében s csupán a férj feléb­redése után menekült el. A férfiúi önérzetében mélyen megsértett férj a rendőrségen is jelen tést tett az esetről, melynek súlyos bűnvádi következményei lesznek. Akiket nem számláltak meg December 10-én a biztosok befejezték munká­jukat s a főjegyző jelentése szerint a népszám­lálás véget ért. Ezzel szemben nem került kü­lönösebb fáradságomba másnap, tehát decem­ber 11-én kinyomozni, hogy a Munkácsy Mihály uccában körülbelül 10 házban, éppen azokban, melyekben keresz­tény magyarok laknak, egyáltalán nem mu­tatta még magát a népszámlálóbiztos. Közbelépésemre a hiányt pótolták. Ugyanez az eset forgott fenn a Pincesor ucca és a Mélyut egy részén is. Sőt ma. december 14-én még mindig jelentkeznek emberek, akiknél nem járt még a biztos. A biztos uraknak nem volt fon­tos egy sereg magyar család kimaradása. A megnyirbált titoktartás Ami a biztosok hivatali titoktartását illeti, arranézve is gyönyörű példát szolgáltatott az ungvári népszámlálás. Az Ungvárott megjelenő „Podkarpatské Hlaey“ című cseh lap a denun ciálásnak minden ismérvét magán viselő gonosz cikkben ront neki folyó hó 13-iki számában Gurka Ferenc és Titl Őslakos, erdőhivatali tiszt­viselőknek, a<zzal vádolva őket, hogy nevezet­tek a számlálóbiztos ejőtt kereken megtagadták az államnyelv használatát s csak magyarul vol­tak hajlandók beszélni. Nevezett lap szemére veti a két becsületes és inukszakadtig dolgozó tisztviselőnek a fizetést, melyet húznak, majd feellősségre vonja az erdöhivatal vezetőségét, hogy hogyan tűrhetnek ilyen embereket a hiva­talban. Természetesen az egész vád koholmány, első betűtől az utolsóig hazugság, mert a két tisztviselő nem is volt odahaza, amikor a szám­lálóbiztos lakásukon járt és hozzátartozóik dik­tálták be őket. A két megrágalmazott tisztvise­lő eljárást indít egyrészt a lap ellen, másrészt feljelenti az illető népszámlálóbiztost a büntető bíróságon s alkalmat ad neki arra, hogy meg­tanulja azt, hogy az 1919. évi 49. számú törvény 8-ik §-a 1Ó.000 korona pénzbüntetéssel, vagy két évig terjedhető fogházzal bünteti azt a btü- tost, ki a hivatali titoktartást megsérti. Vég­nélkül lehetne folytatni ezeket az eseteket, de legyen elég belőlük. Köszörű Károly. Kassán még mindig néni fejeződött be a számlálás Kassa, december 15. (Kassai szerkesztősé­günktől.) A népszamlási technika alkalmazott módja miatt már az első napokban nyilván­valóvá lett, hogy a népszámlálást a kitűzött határidőre, de­cember 5-re nem lehet befejezni s a három nap helyett csaknem három hétig fog tar­tani a népszámlálási akció. Előrelátható volt, hogy olyan népszámláláson, amelyen minden egyes családban órákig tartó nyomozást folytatnak a 15. rovat adatának meghatározása miatt, a munka csak lassan és vontatottan halad előre. így a-ztuán semmi cso­dálkoznivaló nincs azon, hogy még az elmúlt hét végén, szombaton is sorjában jelentkeznek a magyar nemzeti párt irodájában házcsoportok, sőt fél ucca- sorok lakói azzal a panasszal, hogy a har­madik hete folyó népszámlálás során őket még mindig nem számolták meg, holott hi­vatalosan és a legtöbb számlálóbiztos már befejezte munkáját. A pártiroda a kimaradottat személyes panasz- tétel oéljából a városi jegyzői hivatalba utalja. A rekriminálók természetesen mind magya­rok s amennyiben megszámlálásukra pótló- 'ag nem kerül a sor, nyilvánvalóan a nép­számlálási törvény súlyos megszegéséről vagy szabó tála sár ól lesz szőj Kassa környékéről Zsebes községből érkez( uek súlyos panaszok. Ez a község szlovák többségű, azonban a magyar kisebbség is elég jelentékeny számban van képviselve és a magyarság itten főleg református vallásu. Ezek a magyar reformátusok a népszámlálás alkalmával gerincesen ellentállottak a szám­lálóbiztos azon törekvésének, hogy őket szlo­vákoknak akarta beírni és egész reformátu­sokból álló uccasor nem kapitulált. Amikor már a második és harmadik ház lakói is kö­vetkezetesen ragaszkodtak a magyar nemze­tiség beírásához s a rubrikát másként kitöl­teni nem engedték, a számlálóbiztos fenyege­tésének záporába kerültek. Ez sem használt s erre a biztos egyszerűen abbahagyta a számlá­lást, napokat töltött el a csendőrökkel való megbeszéléssel és végül azt a terrorisztikus megoldást választotta, hogy ezeknél a re­formátusoknál két csendőrrel folytatta a népszámlálást. A népszámlálási munka tehát a kormányren­delet legsúlyosabb sérelmével csupán decem­ber 7-én kezdődött meg Zsebes községben é? ekkor is csendőri asszisztenciával hajtották végre. A zsebesi magyarokat tízezer koronáig terjedhető pénzbírsággal fenyegették meg 6? amikor még ez sem hatott, akkor egyszerűen szlovákoknak jrták be őket. Igy igyekezett a biztos egynyelvűvé tenni Zsebes községét. Ugyancsak súlyos sérelem érte a bároai BUfyanfifot Ja. Bároa kftcaég Kassa közvet­len déli szomszédságában van, többnyire szlo­vák lakosságú, de jelentékeny a református vallásu magyar kisebbség is. A község három falu reformá tusságá na k a székhelye s az it­teni református iskolába járnak be a szom­szédos községek iskolaköteles magyar gyer­mekei is. Ilyenformán a számláló biztos meg­döbbenve konstatálta, hogy Bárcán még akad­nak magyar nemzetiségűek. Persze ezekkel szemben is a fenyegetés mindenféle eszközét igénybe vették és többeket akaratuk ellenére csehszlovák nemzetiségieknek írtak be. A mátyócl népszámlálási csokor Ungvár, december 15. Az ungmegyei Má- tyóc községben számos súlyos sérelem esett a magyarságon, amelyekről hiteles jegyző­könyvek számolnak be. Ezekből a jegyzőköny­vekből közlünk néhány kivonatot: Hava Al­bert és felesége, Muszka Erzsébet a követ­kező sérelmüket panaszolják: Pireczky Mik­lós igazgató-tanitó, számlálóbiztos a nemzeti­ségi adat megállapításánál hosszabb ideig időzött. Mivel a felek magyaroknak vallották magukat, különböző kérdéseket adott fel. Megkérdezte, hogy hol született Hava édes- atyja. Midőn Hava Albert édesatyja születése helyéül Árva megye egyik községét nevezte meg, a biztos azt a kijelentést tette, hogy ezen az alapon a fél határozott kívánsága dacára sem írhatja be magyar nemzetiségűnek, mi­vel az Árvamegyéből srármazó atyja csak szlovák nemzetiségű lehetett és igy a felet is csak szlováknak fogja beírni. Hava Albert ez ellen tiltakozott és kijelentette, hogy ő Vaján községben született, a magyar nyelven kivül más nyelven nem iv beszél, s úgy családjának körében, mint embertársaival való érintkezé­sében csakis a magyar nyelvet használja. A biztos erre kijelentette, hogy becitáltatja a já­rási hivatalba, ahol majd megkérdezik Havá­tól, hogy miért akar mindenképpen magyar nemzetiségű lenni. Ezután Havát kiküldte a lakásból ér megkezdte a* asszonnyal való tárgyalást. A biztos azt kérdezte az asszony­tól, hogy miért nem beszél szlovákul és miért nem vallja magát szlováknak. Azt is megkér­dezte, hogy milyen nyelven beszélt vele édes­atyja és édesanyja, mire az asszony azt vála­szolta. hogy szüleivel mindig csak magyarul beszélt s más nyelven nem ir tud jól beszélni. Szlovákul csak néhány szót tanult meg, de nem ber^l folyékonyan. Erre a biztos köve­telte az asszonytól, hogy vele szlovákul tár­gyaljon, amit az asszony nem volt hajlandó megtenni. Erre a biztos kijelentette, hogy ezt az esetet is bejelenti a járási főnöknek. Lébega Mihály szintén amiatt emelt pa­naszt, hogy Pileczky Miklós sem őt., sem két kiskorú gyermekét nem akarta magyarnak be­írni* mivel — ai ő tudomása szerint —. Lebe j ga Mihálynak atyja Tibán született s igy úgy ő, mint kiskorú gyermeked szlovákok. A fe­lek itt is a járási hivatalba kerültek. Tircsik Mihály Tireczky biztos szlovák köszöntését magyarul fogadta, mire a biztos rászólt: — Tudom, hogy maga beszél szlovákul* miért nem felel nekem ezen a nyelven? Hi­szen édesatyja is szlovák volt? Tircsik áLhatatosan ragaszkodott a magyar 1 nemzetiség felvételéhez, mire ^ biztos a csa- Iádatgokat ki akarta küldeni, hogy négyszem­közt kapacitálja a felet. A családtagok azon­ban nem mentek ki, mire a biztos az ő jelenlé­tükben folytatta Tircsik kapacitálását. Hason­lóképpen panaszt tett Szabó János és felesé­ge is, akiknek magyar vallomását a biztos nem akceptálta és a járási hivatalhoz idézte be. Panaszt emelnek Pileczky ellen Barancsák János és felesége Román Hona is, akikkel a biztos szintén nem akart magyarul tárgyalni és a magyar vallomás megtétele ellenére is szlováknak irta be a feleket. Mráz Máriát a biztos szintén a járási hivatalba citálta be. Vékási Imrét Pileczky ugyan magyar nemze­tiségűnek irta be, de már feleségét, Sogán Erzsébetet, azzal az indokolással, hogy édes­atyja lakádi lakos volt és igy ruszinnak kel­lett lennie, a járási híratalha idézteti. Vancza Sándorné, született Jáger Zsófiától a biztos azt kérdezte, hogy milyen nyelven imádkozott vele az édesanyja, mert tudomása szerint az édesanyja szlovák volt Az asszony azt felelte, hogy úgy ő, mint édesanyja magyarul imádko­zott. A biztos ennek az asszonynak nem en­gedett betekintést az összeirási Ívbe. Hasonló­képpen megtagadta az összeirási iv megmuta­tását Kocsis Jánosnénak. Beidézteti a járási hivatalba Gálya Péternél, született Kondor Máriát. Igen érdekes eset a Sogán Józsefé. Sogán Józsefnek 15 éves leánytesvére és 17 éves öcsse van. Mikor a biztos megtudta, hogy aty­juk szlovák volt, anyjuk azonban magyar, megkezdte a kapacitálást. Sogán azt válaszol­ta, hogy ő magyar és az édesanyját nem csú­folja meg. A biztos erre megint a járási hiva­tallal fenyegetőzött A 15 éves leányka any- hyira megijedt hogy sírva fakadt. Amikor a biztos észrevette a hatást, azt mondotta a leánykának: — Ha te szlovák nemzetiségűnek iratod be magad, nem kell majd bemenned Kapósra., A kislány, hogy a további zaklatástól meg­meneküljön, belegyezett, hogy nemzetiségét szlováknak jegyezze be i biztos. Sogán József és öcsse azonban szilárdan kitartott a magyar nemzet'ségü vallomás mellett Letárgyalták a nyltrai népszámlálás során felraerQlt panaszokat Nyitru, december 15. (Saját tudósitönktől.) A nyitrai népszámlálás során a népszámláló- biztoeok ellen felmerült panaszok ügyében szombaton délben tartották meg a tárgyalást a városi jegyzői hivatalban Szmiesko János vá­rosi jegyző, népszámlálási főbiztos előtt A tárgyalásra beidézték a járási hivatalhoz be­adott öt írásbeli feljelentésben szereplő 11 pa­naszost, úgyszintén az országos keresztényszo­cialista párt nyitrai csoportjának egyik veze­tőemberét, aki a felek beleegyezésével vett részt a tárgyaláson A felek kívánságához ké­pest a számlálási főbiztos betekintést engedé­lyezett a számlálási ivekbe, melyekből meg1- állapitást nyert, hogy a panaszosok kivánsár gukhoz képest magyar nemzetiségűnek lettek felvéve. Az egyik panaszos ügyében a számlá­lóbiztos hivatalból javította ki az összeíró által szlovák nemzetiségűnek felvett panaszos nem­zetiségét magyarra, mig három panaszos ügyé­ben, akik a tárgyalás során hagoztatták, hogy magyar nemzetiségüket ceruzával vezette be a számlálóbiztos — megállapitóst nyert, hogy a nemzetiség rutával van bejegyezve. A pana­szosok ezután is megmaradtak azon állításuk mellett, hogy a számlálóbiztos az összeírás al­kalmával ceruzával töltötte ki az ivet Tekin­tettel arra, hogy a számlálóivek ilyenformán nem estek kifogás alá, & panaszosok vala­mennyien visszavonták a járási hivatalhoz be­nyújtott panaszukat, illetve a számlálóbiztos ellen beadott feljelentést, minek alapján az eljárást beszüntették. A szóbeli panaszok ügyében a jegyzői hivatal szintén eljárt a fe­lek kívánsága szerint A tárgyalás alkalmával hivatalos jegyzőkönyveket vettek fel, melyek szerint a tárgytalanná vált panaszok ügye be­fejezést nyert. A tárgyalásra beidézték lapunk nyitrai tudósitóját is, aki azon a felek bele­egyezésével vett részt A tárgyalás befejezte után külön jegyzőkönyvet vettek fel a keresz­tényszocialista párt megbízottjával és lapunk tudósítójával, mely szerint tudomásul veszik, hogy az írásban beadott fenti panaszok tárgy­talanokká váltak. Hivatalos helyen nyert in­formációnk szerint Nyitrán a számlálóbiztoso­kat Szmiesko János városi jegyző, számlálási Helienőr indítványára, ne lupédig a szlovák liga ajánlatára nevezték ki 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom