Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-16 / 286. (2507.) szám
sara 1930 december 16, kedd. Diez politikai vezért állítólag agyonlőtték a rendőrök. területére, mint ahogy azr a forradalmáról- remélik Az ayerbei fölkelés Paris, december 15. A spanyol kormány az ostromállapotot, amelyet idáig csak Aragónia tartományban tartott fenn, egész Spanyolország területére ki akarja terjeszteni. A forradalmi felkelés részleteiről még a következők váltak ismeretesekké: A fölkel ők csupán hétszáz főnyi erő felett rendelkeztek és kevés gépfegyverrel, meg ágyúival voltak fölszerelve. Teherautókon indultak ki Huesea város megvételére. Huesea katonai kormányzója autón jött elébük, hogy jó szóval rábírja őket a megnyugvásra. A kormányzót sortiizzel fogadták és karján könnyebben meg is sebesült. Szárnysegédje meghalt. Ayerbe völgyében a iölkelők több kormánycsapattal ütköztek össze. Itt is megadásra szólították fe! őket. Tisztjeik vezetésével azonban a felkelők nyomban támadásba mentek át. — Ne Jöjjetek, mindnyájan testvérek vágyniuk! Éljen a köztársaság! — igy kiáltoztak a felkelők tisztjei a kormánycsapatok felé. A kormánycsapatok soraiban bizonyos meg- zavarodottság is keletkezett, amire a pa- - rancsnok a tüzérséget léptette munkába, amely zárótüzzel borította el a kél küzdő fél közötti teret. A fölkelőknek a tüzérségi tűz két halott és több sebesült főnyi veszteséget okozott, úgyhogy ágyuk nélkül kilátástalannak látták a harcot és megfutamodtak. Egy tisztjükéi; 198 emberrel elfogták. Ayerheben azután hat tiszt és háromszáz ember letette a fegyvert. Kit fölkelő tiszt kivégzése Közben a karabinierik Jacában teljesen lefegyverezték a fölkelőket, kiszabadították a letartóztatásban lévő kormányhü tiszteket s ezzel végetveíettek a forradalmi felkelésnek. A vétkes tiszteket hadbíróság elé állító 1 iák. Két halálraítélt tisztet Ayerbe közelében agyonlőttek. Az ítélet végrehajtását a zaragozai gyalogezred egy osztagára bízták, amelynek kormány- hűsége kétségesnek látszott. A két elitéit bátran nczett szembe a hálállak Kivégzésük előtt átölelték egymást és „éljen Spanyolország!“ kiáltással állottak a fegyverek csöve elé Az egyiket nyomban megölték a golyók, a másik azonban csak súlyos sebesülést kapott, úgyhogy a vezénylő tiszt könyörületből agyonlőtte. A kormány még nem döntött arról, hogy mi történik a felkelő sereg elfogott katonáival. Bizonyos, hogy a. lere-nvség a forradalom célját nem ismerte és csupán vak engedelmességből követte a felkelő tisztekéi. Politikusod letartóztatása j Madridi jelentés szerint a két republi-! kánus vezért Zaorát és Maurát, a volt mi-) niszterelnöknek fiát húsz baloldali politi-j- ' Madrid, december 15. Hétfőn reggel tiz órától katonai repülőgép kering a város felett, proklamáció Kát dob le a város köz- ’ j oon^'i és a kaszárnyák fölött s ezek a prok- hunációk azt hirdetik, hogy a forradalom egész Spanyolország területén kitört. A I felhívás felszólítja a katonákat, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, különben boní- ' báziii fogják a kaszárnyákat. A nyomtatott felhívás igy szól:- „Katonák! Elmúlt éjszaka egész Spanyol- ország területén végre kitört a régén óhajtott köztársasági mozgalom, amely után mindenki vágyódott, akinek szive az igazságot keresi. Nép és hadsereg egyesülve- hajtották végre a forradalmi tettet. Azok a hírek, amelyeket a már működő forradalmi kormánytól kapunk, megerősítik a forradalom eredményességét, amint az várható is volt. Mindenkinek csatlakozni kell forradalmunkhoz, hoyg a polgárháború elkerülhető legyen. Ha ezt teszitek, kiéixlemlitek a haza háláját és megakdályozzátok, hogy • ártatlan áldozatok essenek. Ha azonban gyengeségből, vagy a helyzet nem ismeréséből ellenállásra szálltok a nemzeti akarattal, ti lesztek az első áldozatok. Ha nem vetitek alá magatokat azonnal a forradalmi kormány rendelkezéseinek, fél órán belül bombázni fogják kaszárnyáitokat. Éljen Spanyolország! Éljen a forra- öaIom!“ Madrid egyelőre nyugodt. Franco őrnagy vezeti a forradalmai? Senki sem sejti, hogy hol van a forradalmi kormánynak a székhelye.. Azt mindenki tudja már hosszabb ideje, hogy a forradalmi mozgalom kitörése esetén valamely tartományban fogja működését megkezdeni a forradalmi kormány* Franco repülő őrnagyot tartják a mozgalom egyik fővezére Állítólag már vasárnap délután zendülés tört •ki az egyik madridi tüzérlaktanyában. Délelőtt fél tizenegy óra.. Diszegyenruhá- ban menetel egy gyalogos ezred Madrid főterére, amint az mindén nap történni szokott, hogy a várőrségeit fölváltsa. Nagyon érdekes látvány, amint a királyhü rezred a vár elé vonul és felette a felkelők .<pgy ropülőgépe. koring, amely, a katonákra próklamá- ciókat szór. A hírszolgálat megbízhatatlanul működik. Egyes jelentések szerint az általános sztrájk már kitört Santanderben, Bilbao- ban, Valenciában, San Sebastianban, Sevillában, Cadixban, Barcelonában é« még néhány más városban. Annyi bizonyos, hogy Spanyolország súlyos órákat él át. Madrid, december 15. Megerősítik azt a hirt, hogy Bilbaoban az általános sztrájk már megkezdődött. A sztrájkvezetőség forradalmi proklámációt bocsátott ki. Madridban ez idő szerint még mindig nyugalom uralkodik.- Betolakodni oda, ahol részesedés van a hatalomban... — ezek a Benn! lestől mameiyk-tsnássa a szlovákok számára Prága, december 15. A Slovensky Dennik vasárnapi száma érdekes állásfoglalást tartalmaz a szlovák törvényhozók parlamenti blokkjának kérdésében. Az agrárpárti lapról épp egy nappal előbb állapította meg: Rázus lapja, hogy álláspontja tipikus „ma-í mel,uk“ álláspont, az említett cikk a véletlen ironikus játéka következtében csattanósan illusztrálja Rázusék megállapi fásának találó voltát. Az agrárlap természetesen el-; utasítja a szlovák blokk ötletét és a szlovák-; ság számára egyedüli orvosságnak a kor- j mányba való tolakodást ajánlja! Még igy lap Le nem leplezte magát. A pártmeg oszlás valamelyes fontosabb megváltozására — írja az agrárlap — belátható időn belül nem tehet számi tani Erről a napi tapasztalatok újból és újból meggyőznek s az egész országra kiterjedő pártok Szlovén szkon való meggyökeresedését véglegesnek kell tekinteni. A háború előtti országrészek szerinti pártdeoenlralizáció, úgy látszik, végleg megbukott s a tartományi berendezkedés sem fogja újból feltámasztani. Mert hiszen az országos pártok megoszlása egész a falvakig elhat. Azom > kívül szlovén szkői érdeket szolgál és a csehek és szlovákok viszonyára nézve kedvező dolog az, ha a szlovák elem behatol az államélet minden szakaszába, amire viszont az országos csehszlovák pártokban való részvétel a legjobb alkalom. Az izoláltság, melyhez ráadásul bizalmatlanság íb tapad, mint ahogy az nálunk, sajnos, megvan, még főbb kárt okozhatna Szlovenszkónak. Az esetről esetre való együttműködés egyes konkrét ügyekben nemcsak kivána- j tos, hanem a legnagyobb mértékben szűk-1 séges is. j De ilyesmi valóban létezik is már, amint gyakran láthattuk Szlovenszkó különböző speciális igényeinél. A szorosabb összefogás, az intim ebb együttműködés azonban csak a kormánypártok között lehetséges. Ez az ellenzékiség átka. Szlovenszkó egyetlen képviselője valamelyik csehszlovák klubban, mely bár csak tizenkét tagot számlái, sokkal többet használ Szlovenszkónak, mint ennek a képviselőnek a huszonöt főnyi szlo- venszkói ellenzékkel való szövetkezése. Behatolni mindenüvé, betolakodni oda, ahol részesedés van a hatalomban, az összes politikai pártokba, a hivatalokba, a különböző szervezetekbe stb.: ez az egyetlen tevékeny aktiv hivatása a jól felfogott szlovenszkóiasságnak. Gyönyörű politikai krédó. A Slovonsky Dennik nőm átallja őzt nyiltan hirdetni. Most már értjük, mért nincsen súlya a szlovák politikai fényezőknék a oseh politikai körök szemében. Ezért. Ezek miatt a politi** kai elvek miatt. „Betolakodni oda, ahol ré>= szesedés van a hatalomban. A jóérzésül, gerinces szlovákság — hála Istennek, vannak még ilyenek! — most meztelenre vetkőzve láthatja maga előtt a centralista politika szlovenszkói főhirdetőjének politikai erkölcsét. Poimaré beteg Pária, december 15. Poincaré, aki a kormányalakítást megrongált egészségi állapotára való hivatkozással utasította vissza, ma hivatalosan beteget jelentett Egészségi állapotáról buhetinfc adtak ki, mely szerint Poincaré rendkívül kimerült és gyenge s ezért többnapos pihenésre van szüksége. VISSZA A HÁBORÚBÓL EncK Mária Rémarque regénye (Copyright by U. Feature Synd’eate and by Prágai: Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosain is tilos.) 2 Valaki elfojtja a felkiáltását és hirtelen a se- besü.tjein'k kötésére mutat. A kötés krepp papír és madzag tekeri körül. Valamennyien odanéznek, aztán pár lépést hátrálnak ás suttogni kezdenek. Barátságos arcukon részvét ömlik el, mert látják, hogy nálunk már gézre se futja. Az az ember, aki z imént megszólított bennünket. Beühke vállára teszi a kezét. — Németek, — mondja, — jó katona, bátor katona. A többiek buzgón bólintgatnak. Nem válaszolunk, mert most nem tudunk válaszolni. Az utolsó hetek szörnyen megki- uoztak, mert mind a békét vártuk és mégis újra meg újra tüzbe kényszerültünk és sok embert veszítettünk fölöslegesen. De nem sokat kérdezgettünk, hanem végeztük a dolgunkat, ahogy végeztük az egész idő alatt és végül a századunkban harminckét ember maradt a kétszázból. És úgy szabadulunk, anélkül, hogy egyebet gondo’tunk vagy többet éreztünk volna, mini azt, hogy pontosan megtettük, amit ránk bíztak. Most azon Lan, az amerikaiak szánakozó piK lan tás a alatt, megértjük, mily értelmetlen volt minden. Nagyszerűen felszerelt,' végtelen ősz* lopaikat látva, egyezerre átérezzük: embernek A* anyagnak mily reménytelen túlsúlyával izemben álltunk helyet. A jakunkba haraptunk ős ösezenőzünk, züllött banda, siralmas hősiesség és vigasztalan ság rongy serege, kiéhezettek, betegek, szánalmasaik, valameny- iiyien mo/oé'yegezoüek és; .--cuki, aki egész ember maradt volna, — de éppen mert rá- d&bbeatak, hogy mennyire hiábavaló voR Fordtfoffa: Szabó Lőrinc minden: valami végső, szomorú büszkeség ébred fői beunÜDk, amely köunyen sirvafakad- na, ha még egyáltalán tudnánk sírni. Bethke elhúzza a vállát az amerikai keze alól, Kosole maga elő bámul, Ludwig Breyer kiegyenesedik, — szorosabban megmarkoljuk a puskáinkat, csontunk megfeszül, pillantásunk megkeményedik és nem keresi a földet, megint végignézünk a nagy eikon, ahonnan, jövünk, arcunk elzárkózik minden mozdulat elől és mégegyezer átfüt bennünket a forróság: minden, amit csináltunk, minden, amit szenvedtünk és minden, amit elhagytunk. Nem tudjuk, mi van velünk: de ha most egy éles szó csapna ránk, akarva-akaratlanul összerán dúlnánk, el őre rontanánk és hajrá, vadul és kifulladásig, őrülten és elveszetten: harcolnánk — mindennek ellenére megint harcolnánk. * * * Egy zömök amerikai sergeant -izgalomtól kipirulva tolakszik hozzánk. Német szavak özönével árasztja el Későiét, akit legközelebb talál. Ferdinánd összerezzen meglepetésében. —- Hisz ez éppúgy beszél, mint mi — fordul csodálkozva Bettikéhez. —• Mit szólsz hozzá? Sőt, a idegen katona még jobban és folyékonyabban beszél, mint Kosole. Elmeséli, hogy a háború előtt egyideig Drezdábao élt és ott sok barátja van. — Drezdában? — kérdi Kosole, akinek csodálkozása nőttön nő. —• Hisz ott én is voltam két esztendeig ... Az altiszt mosolyog, mintha kitüntetést kapott volna. Megmondja az uccát, ahol lakott, — Alig ötpercnyire tőlem — válaszol Izgatottal! Ferdinánd. —- Ej, hogy nem láttuk egymást! Nem ismeri vélet'enül Özvegy Fohlbét, a j Jaluumiaguee aorkAa? Olyan íeketehaju, kövér nő. Az volt a gazdasszonyom. Az altiszt az özvegyet ugyan nem, de ismeri Zander számtanácsost, akire viszont Kosole nem bír emlékezni. De mindkettőjük emlékezetében ott él az Elba és a kastély, igy hát elégedetten ragyognak egymásra. Ferdinánd barátságosan karon löki az amerikait: — No nézd, nézd, úgy beszél németül, mintha ott vénült volna meg! És járt Drezdában! Ember, hát akkor tulajdonképpen miért harcoltunk mi egymás ellen? A aergaent nevet s ő sem tudja, Először egy csomag cigarettát és megkínálja Kosolét. Kosole mohón kap utána, hiszen egy jó cigarettáért akármelyikünk boldogan odaadná a fele üdvösségét. A mi cigarettáink büíkkfalevél- ből ée szénából vannak és ez még a jobbik fajta. Valentin Laher szerint a közönséges cigaretta tengerifüből és lóganéjból készül, —• és Valentin szakértő. Már egész erdőket és matracokat elfüstöltünk. Kosole végtelen gyönyörűséggel fújja magából a füstöt. Mi só várán szí pakolunk, Laher elsápad. Az orrcimpál remegnek. — Adj egy elukkot — szól könyörögve F©r- dinándboxMielőtt azonban átvenné a cigarettát, egy az arcát. Vonakodva nyújtja vissza a dohányt, nyújt feléje. Valentin hitetlenül néz rá. Aztán elveszi és megszagolja. Üdvözölt fény önti el az arcát. Aonakodva nyújtja vissza a dohnáyt. De a másik nem fogadja el ás hevesen mutogatni kezd a pléhjelvényre egy rohamkésen, amely Laher kény őrzsák jából kandikál ki. Valentin nem érti. — Cserébe akarja adni a dohányt—- magyarázza a drezdai sergeant. Ezt még kevésbé érti Laher. Ilyen elsőrangú dohányt egy bádogkokárdáért, — biztosan mogkergült az amerikai! Valentin meg nem vált volna a dohánycsomagtól, még ha azon nyomban altisztté vagy hadnaggyá léptetnék is elő érte. Rögtön az egész sapkáját ajánlja fel a másiknak és reszkető kézzel, mohón tömi meg az első pipát. tMoat már mi történt. Kezdődik a csereüzlet. Látnivaló, hogy az amerikaiak még újoncok a háborúban: még gyűjtenek emlékeket, vállzsinórt, kokárdát, derékszijesattot, rendjeleket, uniforinisgombokat. Mi viszont szappannal, cigarettával, csokoládéval és konzerv ekkel látjuk el magunkat. Még a sebesültjeink is jól járnak. Egy amerikai, akinek annyi aranyfoga van, hogy ötvös- műhelyként ragyog a szája, véres sebkötésron- gyokat kér; bizonyítani szeretné otthon, hogy a német sebesülteket végül már valóban csak papírral tudták bekötözni. Elsőrangú kekszet és Lucky Strike cigarettát kínál érte. Gondosan és rendkívül megelégedetten rakja tárcájába a rongyokat, főleg melyeket Ludwig Brey- ertől szerzett be. Ez ugyanis hadnagy-vér. Ludwignak ceruzával rá kellett írnia a nevét, a helyet és a csapattestet: hadd lássa Amerikában mindenki azonnal, hogy nincs svindli a dologban. A vérhasban gyötrődő Breyemek egyenesen megváltás a keksz. Ezután Tjaden próbálja — eredménytelenül —- áruba bocsátani a lábszártekercsét, mint Hindenburg ajándékát. Senki sem hiszi el, a lábszárvédő túlságosan piszkos, A legjobb üzletet azonban Arthur Led- derhose köti. Előhurcol egy láda vaskeresztet, amit egy elhagyott irodaszobában talált. Egy époly ráncos és époly citrom-arcú amerikai, mint ő, en gros meg akarja venni az egészet De Ledderbose csak ránéz, szemét kissé ösz- szebuzva, hosszú, fölényes pillantással. Az amerikai époly mozdu'atlanul és látszó’aar jámboran állja tekintetét. Háború és halál fölött most egyszerre egymásra talált valami, ami mindent tu’élt: az üzleti szellem. Ledderhose ellenfele csakhamar be'át ja, hogy itt bizony nincs mit tennie, mert Artúrt nem lehet becsapni: sokkal jobban jár, ha a sok vaskeresztet egyenkint adja el. Gyors végeladás kezdődik, mig csak ki nem ürül a láda. Mellette lassankint egész halom csereáru gyűl össze, még vaj, selyem, tojás, fehérnemű és pénz is és Ledderhose végű] úgy áll ott, mint egy 0-lábakon mozgó, eleven füszerke- xe&kedéa, 2 Repülőgép proklamálja a forradalmat nus&al együtt letartóztatták. A jascai fülkelök által mint felbujtónak megnevezett Pio
