Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-14 / 285. (2506.) szám

1980 íwwriKcIr 14, Twfcrnarp. Á spielbergi kazamaták A castrum brunense szöiík bejáratánál, nehéz lépcsők fölött, őrség. Komor, mogorva kapunyi- lás, folyosónak is bei! lene. Szemben mered a dobos belvár, híd, alatta tizenhat méter mély sáncárok. A falakon lőrés, rácsos ablak. Lenn alszik a város, köd borul a szemére. Megvan az engedély, ilyen időben, déltájt, kivételesen. Szorongva belépünk. Lefelé vezetnek, lefelé, lefelé. Ott vagyunk a sáncárok szintjén. Fö'lnyitják a nehéz, fontos lakatot. A kisérő katonák szurokfáklyát gyújtanak, maró, izgató füst csap az arcomba, kinyílt a börtön aj tó. Becsapódik mögöttünk. Hosszú, végelátbatlan folyosó. Messziről egy vöröses esik imbolyog: a folyosó túlsó végén álló őrség. Nedves hideg van. A föld alatt vagyunk, a boltozatos folyosó faláról csöpög a talajvíz. Balra egy lánc a falban. Fölötte lyuk. A lán­con nincs ember. Ajtók és ajtók. Az egyiknél megállunk. Az őr fölnyitja. A falban karvastag nyílás. Belőle lánc lég ki, azon vaskarika. Az őr megrántja a láncot. EllentálL •— Ott van. A* ablaktalan, levegőtlen, földalatti kazama­tákban, a vakságra Ítélt rabokat így tartják számon. Ha a lánc enged, valahogy megszökött. A lánc másik vége a rab lábára van laíkato'va. — öt óve van itt, évente egyezer egy órára mehet a kápolnába. Különben nem lát napot. Ez tavaly megvakult, még egy félévig kibírja, aztán elpusztul. Berntről, a lyukon át, nyög, nyöszörög valaki a vaksötétből. Misiik ajtó. Belépünk. A fáklyáiénynél tíz piszkos, össze­tört emberroncs. Kezük-lábuk a falhoz láncolva. — Ez a száraz szoba. Akik itt vannak, nem kapnak enni. Megőrülnek és éhen halnak. A borzalom azonban csak a nedves szobá­nál vár reánk. A fal mellett, sorban lábukon, kezükön szoro­san a falhoz, kis bemélyedésekbe kötözött nyo­morultak. Vagy heten. A nyakukon vasörv, nem mozdulhatnak. Irtózatos jajgatás, orditás, állati üvöltés. A fejük fölött féknéter magasan kis fa-, vagy vaevályu, ebből lassú osöppekiben zuhannak a vizcsöppek a kikötözöttek fejére. Egy-két óráig bírják, aztán előveszi őket ennek a barbár, pri­mitív kinzéeszlköznek, a koponyára hullajtott vizcsöppnek kimondhatatlan kínja, őrjöngeni kezdenék. Ki tovább, ki kevesebbig bírja, a vég az, hogy megörülnek a kíntól s ott fetrengenek a láncon, míg ki nem száll belőlük a pára. Az ember rutai szeretne. —1 A legszelídebb epielbergi halálmód, —• szól a magyarázat. —• A rabok napközben kinn dolgoznak, árkot ásnaJk, követ hordanak, estére kenyeret és vizet kapnak. Este a lábukat vé­kony lánccal kötik össze, a láncokat ideer ősi tik ehhez a vasrudhoz —■ megfogja a rudat, a falon fúrt nyíláson kivezet a folyosóra —, a végén lévő vaskampót egész éjszakán át minden negyedórában megrántja az őr, a láncok megfe­szülnek r azoknál fogva egy percig rángatja a rabokat. Nappal nehéz robot, éjszaka ne<m lehet elaludni. Akiket erre ítéltek, nem bírják soká. Ez itt a legszelídebb halálnem, de annál bizto­sabb. Az „előkészítő" kamrában vagyunk. Jobbra a feszitő létra, baba az emelő kerék kamrái. Üresek. A feszítő létra a kínzások magasabb foka már. Fej fölé emelt karral a felső fokára kötik ki az elítélteket, meztelenül. A guzsbakö- tőtt lábtól kötél vezet a csavarig. Ezzel feszi- tik, feszítik, izmok pattannak s a szerencsétlen combját éfl karját késekkel vagdalják. Az emelő kerék kamrájából sem jön ki ékve ember. A menyezetről lógó csigához hátracsavart gézzel kerül az elitéit s úgy húzzák föl a leve­gőbe. A lábára súly jön. Ott van mind a kettő a földön. Egy 25 fontos ée egy 44 fontos. Előbb Ö 25 fontost kötik rá. Akkor aztán a nagy ké­vékkel fölhúzzák a magasba s hirtelen leejtik, de hogy főidet ne érjen. A. bőr fölszakad a testén. Ha vall, kegyelem: a lenyakazás. Ha nem, jön a 44 fontos lásuly és a rángatás, ejtés, amíg a szó szoros értelmében két darabra nem szakad a teste. Az ajtó bepattan, a, fáklyák félig> égtek. A másik folyosón igyekszünk vissza a föld felszínére. Már nem borjuk a borzaJImat. Muszáj. A hűtlen asszonyok szobája, öten a „nedves" sarokba állítva őrjöngenek, kikötve, megtébo- lyodva, a többinek nézni kell, amíg reájuk ke­rül a sor. Csak a hullákról oldják le a láncot » uj nő kerül a nyakörvbe, a viz halálos, őrjítő csöpögése alá. Sokan megőrülnek a látványról, mielőtt reájuk kerülne a sor. Azokat már té- ■bölyodottan kötik a falhoz. Szemközt a ^boszorkányok" ordítanak. Eze­ket egyszerűen bedobják a vaksötét hatalmae verembe, s étien-szomjan egymást marcangol­hatják. Ha minden csönde« fe»z, egy-két hét és máris, az össz erőn csőif-, egymástól összerágott tetemeket kidobják a patkányoknak. Már mindjárt vége. A folyosó kijáratánál vagyunk. De még itt ordít egy nyomorult. A folyosó közepén, a wennycaatorna fölött egy Imszmé- tere*, löderéfc. vastag árok, téglából. A végén \ függőleges rács. Ez zárja el a szűk aknától. Az aknában, derékig bebocsátva egy. meztelen férfi. Már bekötözték, körülötte eltömik a nyí­lást deszkával. A függőleges rács mögött az árok teltetnie ezer és ezer patkánnyal. A sze­rencsétlen ott kínlódik, míg el nem ájul, de ad­digra a lábáról, combjáról az éhes dögök ele­venen rágják le a húst. Hányinger fog el. Szerencsére a másik őr szobához érünk. Két borzalmas óra után kinn vagyunk a szabad le­vegőn. Lenn a kazamatákban csöpög a viz, dü­höngnek az őrültek, folyik a vér, ordítanak az asszonyok és egymást rágják a kiéheztetett rabok. * Ezeket látta volna egy-két századdal ezelőtt az ujságiró, ha ellátogat a brünmi Spielberg föld­alatti börtöneibe, riportért. így csak az őr mesél a kínzásokról, a dohos termekről 6 csiak a hallomástól is undort és bor- zadályt reszkető irtózat látja a múlt drasztikus barbárságát: a kazamaták elítéltjeit. (Alfa.) I Ilii ifi községi választásokra minim magyar biztosítsa választójogát! A múlt évben lezajlott nemzetgyűlési válasz­tás alkalmával Szlovenszkóban és Ruszinszkón az őslakosság soraiból ezer meg ezer választó neve maradt ki a választói névjegyzékekből s igy nem kaptak szavazó lapokat, amiért nem Is szavazhattak. Ennek lőoka az volt, hogy válasz­tó polgárainak legtöbbje nem tartotta érdemes­nek a betekintésre kiállított választói névjegyzé­kekben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban g igy természetesen elmulasztotta a törvényes határidőt is az esetleges föllebbezés- re. Aki tehát a multévi szavazásnál ezen okok következtében nem szavazhatott, azt saját hibá­jának tudhatja be. Hogy ez újra meg ne ismétlődjék, felhívjuk az őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választói névjegyzékeket most állítják össze és december 15-től 22-ig bezárólag közszemlére fogják kitenni a városokban a házak kapui alatt, vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségé­ben. Mindenkinek kötelessége, hogy utána néz­zen, vájjon benne van-e a neve a választói név­jegyzékben, mert az 1931. évben megtartandó községi választásokon csak az szavazhat, aki­nek nevét a választói névjegyzék föltüntetL Választói joga van minden csehszlovák ál­lampolgárnak, aki életének 21, évét 1930. december 31-ig betölti és legalább bárom hó­nap óta, azaz legalább 1930. szeptember 15-ike óta tartózkodik a községben. Tartomány gyűlési és járási képviselőtestületi választásoknál a 24-ik, szenátusi választásoknál pedig a 26-ik életévtől van választói jogosult­ság. Minthogy a választói jog igazolásához az ál­lampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol be­jelentő hivatal van, a bejelentő lapnak előmuta- tása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat. Főképpen a lakásváltozás jelentendő be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzék­ben szereplő név és születési évszárn hibás, amit szintén ki kell javittatni. Fölvilágositással készségesen szolgálnak párt­jaink szervek Feszty Árpáé Látogatás Feliemé-Feszty Editnél, a „happy end wómennél", aki maga is festőmiivésznő Egy nemes, paritás kúria finom eWkiélŐséggtal berendezett lakásában, nagy park közepén. Szlo- vensakó talán 'legszebb falujában él Feszty Árpád unokahuga, Pederné—Feszty Edith. Ez igy, bevezetőül, majdnem szárazán éa háva- teloean hangzik, de meg keli vaiLahogy adná a be­vezetést, a miliőt, hogy ebben az egyszerre európai és egyszerre vidéki magyar úri oouteur locaLban megfelelő módon helyezhessük el a ház úrnőjét, aki most, ahogy a haliban megjelenik, az érdekes, a nem mindennapi asszony mozdulatai­val, gesztusával, tea-toalettjében, emlékeztet ama társasági hölgyekre, akik a Die Danié cimii német folyóirat oiim!lápjain ez olvasóra néznek. Az őszi lombok mér lehullottak a park fáiról s a nem messze fekvő Konkoly-Thego park thuja- íái között raillagviaagálő szerszámok húzódnak meg s a meteorológiiaii intézet ezéllapátkáit forgat­ja a decemberi szél. Itt, a Feszty-parkban miniden csendes mér és téli illatú; kis kutya húzódik be ijedten a melegre, csak néhány fenyőfa állja a vértét türelmesen. Bent a szobákban egy kulturált nő kezenyoma mindenütt, a bútorokon, a képeken, a lámpa- ernyőkön és az áitt-bt elszórt szövetbabákon. A sokrétű női lélek egyik arca mutatkozik 'be itt, először a vendégfogadó háziasszony és nagyvilági hölgy formájában, hogy a másak pillanatban az ipanmüvósznő, banmadtikban a festőmiivésznő, az agilis ezin inendező és koreográfus, a karácsony jó­tékonysági vásárjának szervezője, a Kulibur Egylet tagjainak verbuválója szerepében mutatkozzon be, egy uj pillanatig, amikor az írónő kerül elő, aztán a sport-lady. A nagyon érdekes modern asszony megtestesí­tője, aki benne él a művészetekben s a művésze­tek ő benne lüktetnek viszont. Lelkes és agilis, ógyalla kulturóletének vezető egyé­nisége, fáradhatatlan a munkában, találékony q m egold fisokban, szerepet visz a nyilvánosságban és elmélyedő, magánakvaló órákat áldoz a mű­vészetnek otthonában e amit nyári utazásain magábasziv, impresszióit a télifi. időkben dolgozza fel. Nagykultúráin fiatal magyar hölgy, reprezen­táns jelenség, nem típus, hanem egyén. Alakijában, mozdulataiban, arokltejezésóben van valami Josephine Bakerből. A huszadik század asszonya e ahogy a zöldernyős, hatalmas álló­lámpa alatt beszélgetünk, hirtelen meg kell mondanom: — Olyan az egész, Asszonyom, min/t egy francia társalgási színdarab második felvonásában a páros dialógus. —■ Vigjá'bók, — Javítja ki, — vígjátékot mond­jon, happy-end-dél. — Ez a bappy-eud jéltemzi az egész asszonyt. Lelki struktúráját a tartalmas és alkotó akarat képezi, a kedvező megoldás felé viszi minden vágya. Ast mondják ilyenkor, egy fórifi veszett ed benne. Dehogy pedig. Igazi nő. Tanulmány, író­nak. S ezt, azt hiszem, tudja is. Rácé. Mint teelőniüvésznőneik, legelső mestere nagy­bátyja, Feszty Árpád volt. A művész-vér benne van a waládbnn, hisz a másik Feszty-lény, Masa, Perien araija a d iadat-okaít. De Feszty Edit tanít­ványa vo&t Szabija—Friedhaiui Ferencnek, Komá­romi—Kacz Endrének, Rétttiy Istvánnak, Iványi- Grümwaddnak is, csupa eJeő mestereknek. Az akadémikus hatásokat levetve azonban egyre in­kább megtalálta a maga útját, most a kiforrott művész útjához fut egyre közelebb. Kiállított Pozsonyban, ismételten Komáromiban, Pesten az Ipar csarnokban és a Lipótvárosi Kaszinóban, nyert Állami Ezüstérmet ipairosarmoki kiállításával, most pedig a tavaszon Komáromban állit ki, ké­sőbb ismét Pesten. Lakásában és műtermiében rengeteg 'kép. Hittel és kedvvel alkotott akvanelltek, olajfestmények és pasztellek. Mindegyikben más-más értékek ugyan, de ami összeköti őket s ami a művész egyéniségét revellálja; az a szin. Mindent színben és tónus­ban lát, a rajzok is e szintek függvényei, noha a rajz törvényeit különben rutinnal ismeri AikvaireHjeá dúsak, nedveseik, szinpompásak. Viiiágcsendéletefiben a nagyszilrmu virágok plaszti­kusan válnak el a papírtól, különös, csak odado­bott, részlelteién hátterűktől, élnek a rózsák és virágzanak a dáliák. Balatoni akvarétijeiből egész sorozat van fala­kon, mappában, műteremben- A Balatont, mely­nek szerelmese, minden hangulatában lefesti: szeszélyesen, haragosan, békésen, naposán, viha­rosan. De csak vizét és egét. Viz és ég, pára, ned­vesség, felhő kergeti egymást. A Balaton hálás rekviri tárnáit, a pillangós vitorlákat, a etramdodó- kot, a kabinokat és a badacsonyi hegyeket mű­vészi ökonómiával még csak etaffázsként sem hasz­nálja, hogy annál inkább adni tudja magát, a Balaton ezeri'lilatu levegőjét. Szinte újból felfedezte a Balatont. Portréiban ismét más cédáiról mutatkozik be: markáns és erős. Peíller Sándornak, vagy édesap­jának portréjában a meglátásnak és a jellemző erőnek kvalitásaival dolgozik, egy műtermi képe a cigányról határozottan kitűnő munka, karakte­risztikus. Poszt elijed ben is feltűnik ez a karaik Ionizáló erő, a lágyságnak és a határozottságnak különös keve­réke, reprezentálván magát a művésznő egyénisé­gét is öntudatlanul. A lágy pasztellfejek, finoman aláhúzott kon túrjaival egy pillanatra Kőröefői Kriiesch Aladárra emlékeztettek, de nem volt sze­rencsém a megemlítésével, mert a művésznő kedvesen, de határozottam jelentette ki, hogy a maga útjait szeretné járni és senki hatására nem pályázik. Nagyon művésziek téli tájakat ábrázoló olaj- képei is: mindegyiken a természeteit szerető, an­nak különböző hangulatait kereső művészi lélek jegye. Tájképein bizonyos borús, komoly és férfias látás húzódik meg s a technika is pompásan ido­mul kezében a kifejezni szándékolt hangulatok­hoz, mertlhiszen nemcsak balatoni képein, — e nagy magyar tó levegőjét a szobába varázsolva, — nemcsak virág és gyűniöles-cseudíáleteim, hanem miég portréd® is hangulatok tükröződnek vissza: a kép hangulata a meglátó és reprodukáló mű­vész 'telkében. Igazi impresszionista. Ez a meg- i határozás nem skatulyázó értelmű. Ülünk a tootnpafényü toáaósarokban a beszélge­tünk. Nem interjú, ment a kérdések éa feleletek esek a pütamat hangutataiíból következnek. Ebbe® a lakásban, ahol még a lámpaemyőtre applikált madarak is a háziasszony művészi kezétől illato­sak, a hangulat halk szárnyainak van elsősorban röpködési joguk. Szól a rádió, a teáihoz ütő délu­táni jazz, valahonnan Németországból, most írá­sokról beszélgetünk, mert a Nagyságos Asszony­ban egyidejűleg kollégámat is üdvözölhetem, lírá­sait a finom megfigyeld készség jellemzi. Elmeséli a Markoviira Rodion -interjút, aztán hirtelen át­térünk a Sztovenszkód Magyar Kuteur Egylet ógyalítai fiókjára. A szervező-megbeszélés előtt, agilisén annyi tagot gyűjtött, hogy elvben máris megalakult a SZMKE helyiceoportja. Később kopogtatnak és egy ógyaJlai leány cso­magot hoz be. Ftamell-ruha van a csomagban, karácsonyra készült, szegény gyermekek ajándé­kának. Sok-sok Mcoflásgyermeket ellátnaik ruha­neművel b mindezt P. Feszty Edit agilitása ter­vezi, rendezi Tizennegyedikén kiállítás less a karácsonyi holmikból, majd szétosztják a gyerme­kek között, az egész kAáfUiiás anyagát. „Nagyon kedvező kiállítás*4, — mondom. Mosolyog. „Heppy- end karácsonyra", — feleld. „The happy-end vromen, vrith se* appeait.*4 Ezt kell mondanom, ha a ház úrnője nem is mozi- ezinésznő. De van annyira sokrétű, mint egy szám- patikus modem asszony a filmen. Hátranézek, a zöngő rádió felé és várom, hogy az egészet fitmreforgassáík. Képek és lámpa­ernyők, zöld ernyő, zöld párna, zöld terítő, zöld szőnyeg. Szereti a remény színét, a finom hangu­latokat és azt a szót: Európa. Családi bútorok vannak itt és családi hagyományok. Európai zug ez, bizony fcis sarok csak, mert néhány kilométerrel odébb kis híja, hogy bele nem fuFfldtuiník multikor ALapy Gyula Bátyámmal a feneketlen sárba, kocsistul, lovastul. Ezek az ellen­tétek adják igazában a magyar életet s Szioven- szkót Jól esik az liílyen oázis s egy produktivitásában örökké aktív magyar asszonyi lélek megismerése. Künn sár és küzdelem, itt harmónia és művé­szet. szociális érzés. Valaki szélesen nyit ajtót. Benevet, bemoeolyog egy fürtös kis fiufej, köszön, végigtáncol a szobán, apának puszit ad, aki az irodából jött, aztán na­gyon fontos kérdést ad föl: Rövid mássalhangzóin szót kell iroi, tizet, mert m a feladat. Segítünk a rövidimássalhangzóju sza­vak tengerében zátonyra jutni, ez mindnégyűn- ket nagy megelégedéssel tölt eb „A művésznő egyik legkiválóbb alkotása", — mint Feszty Masa mondta Pubira, — vissza vonul s később a német kisasszonnyal küzd, eiká át­viszi a nagymamához, aludni Pubiit, mert az ne- nyon mulatságos, a nagymamánál, aki a szomszéd traktusban lakik. A rádió németje Hitlerről beszél már, vataM, paraszfclegény, dalol ez ablak alatt s a Mmpa- eroyő zöld reflexei között csak ülünk csendesen, kiszakadva egy pillanatra a mindennap szomorú­ságaiból, minit, mondom, ama társalgási vígjáték, vagy leözépfaju dráma szereplői, telvemásvég előtt. Happy-end. Függöny^ Szombathy Viktor. A csehszlovákiai cserkészszövetség magyar osztályának ülése Léva, deoember 1»). (Saját tudósítónktól.) A cseh­szlovákiai cserkészszövetség magyar alosztálya e napokban tartotta Léván tanácskozását Mrenna József tainá-r-parancsnok, országos magyar titkár vezetésével. A gyűlésen a kibocsátott összehívó le­vélre minden magyar csapat képviseltette magát.. a rimaszombatit kivéve, amely csapat működése elé még most is akadályokat gördítenek hivata­los kezek, dacára annak, hogy elvben működése már engedé­lyezve van s a csapat rehabilitációja a rendőrigaz- gatőság részéről is teijes mértékben megtörtént. A cserkész vezetők lévai tanácskozása fényes doku­mentuma volt a cserkészvezetők teljes egyetértésé­nek minden kérdésben s bizonysága egyszersmind a oserkészkörök régen óhajtotl békéjének is, amely viszont záloga az ideális cserkAszmunkánaik. A gyűlésen megjelentek: Marczell Zoltán, Weisz István^ B. K. K., ifj. Aixinger László, Forray Tibor, dr. Frühwirth Gyulámé Pozsonyból; Biró Lucián, Palenyik Lajos Komáromból; Mrenna Jós^f, Han­gos Aladár, Tatamiik Emil Érsekújvárról; Proeohin- ger Jóffief Rozsnyóról; Havas Vilmos, Rakottyay Győző Losoncról; cserkészparancsnokok. Az ipoly- sági vezető betegsége miatt mentette ki magát. iA tárgysorozat pontjain elsőnek a ttitkáni beszá­molót tartotta meg Mrenna József orsz. títikár, jie - lentést téve az egyes csapatok működéséről e a tit­kárság mmkájárób Majd az egyes parancsnokok je­lentették csapataik létszámát és átlipotát. Az ös­szegezésből kiderült, hogy ez évben Sslovenszkón e*er magyar eserkésrfin van. Az egyenruházat kérdésében elfogadták a aserkés*- kalap mellé tűzött áiTvalányhajat, mint a osehszlo- vákdad magyar cserkészek közös jelvényét. Elhatá­rozta a gyűlés, hogy hivatalosan kiadja a másod­ra eleőoeztáílyu cserkészpróbák anyagát, könyvben. Slzó volt az uj regisztrációról és egységes tőrraia- pokról. Elhatározták továbbá, hogy meghívásra részt vesznek a szláv eserkéss-jamboreen, melyet jövő évben tartanak Prágában. Egyszersmind nyári közös tábor felépítését fa elha­tározták. A tábor vagy ugyanakkor Prága mellett lenne, vagy’ pedig a Vág völgyén. Iüdítvényok ke­rültek még sorra s a ceerkiészvezotők a Jót végaett mimika tudatában tértek vissza csap aljaikhoz. A Lévai Kaszinó látta o vezetőd tanácsot vendégül he­lyiségeiben. Remélhető, hogy n csehszlovákiai egységes ma­gyar ceerlcészmunka miinél s®élesebb rétegekben szoroz baníít.o(lcat s egyra inkább tőrt hódit eszméje az llltjueág között is, nagy segítségére a pedacó^á- noJk b g BBOKHoaek. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom