Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-14 / 285. (2506.) szám
'ERXGM-i^AGSíAR-HlRIjAI? 19S0 deMjnher 14, Tsaaáxnap. abból az óbból nem tudta a magyar kormány elfogadni, mert az eddig fönnálló kereskedelmi szerződés fölmondásával problematikussá válik az állatvámegyezmény és a magyar kormány csupán a vámtételek magasságáról hajlandó diskusszióba bocsátkozni. A Prager Presse értesülése szerint a magyar kormány rekompenzá-cióképpen azt kívánja, hogy a Csehszlovákiában törvényileg megállapított belföldi lisztnek külföldi liszttel való keverési kvótáját szállítsák le 75 százalékról 50 százalékra és a hízósertések vámja az eddig megállapitot nívó alapján stabilizáltassék. A csehszlovák kereskedelmi és iparkamara központjának kereskedelempolitikai bizottsága ülést tartott, amelyen ugyancsak a Magyaror- vSzággal való kereskedelmi kapcsolatok kérdését vitatták meg. Félhivatalos jelentés szerint a bizottság teljesen magáévá tette a hivatalos delegáció eddigi eljárását. Saiiővisssfiang A félhivatalos Öeskoelovenská Repoblika vezércikkben foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon lehetséges-e a gazdasági megegyezés Magyarországgal. Az eddigi tárgyalásoktól mi várható? Vagy uj vámtarifái szerződés, vagy szerződés a legmagasabb kedvezmények alapján, avagy a «z,erződésnélküli állapot. Az első lehetőségnek a gyakorlati keresztülvitele technikai nehézségekbe ütközik. Néhány napon belül ugyanis a vámtarifában megegyezni szinte lehetetlenség. S amellett Magyarország csak azon föltétel alapján hajlandó ilyen szerződést megkötni, ha a liszt vámját, leszállítják, jóllehet ezt törvény rendeli, tehát szerződéssel le nem szállítható és csakis uj törvénnyel módosítható. A legmagasabb kedvezmények alapján való megegyezés ismét a magyar föltételeken akadt meg, jóllehet Csehszlovákia hajlandó lenne koncedáíni a legmagasabb kedvezményeket és lemondana az eddig reá nézve kedvező vámtarifái engedményekről. Ha ez nem sikerül, úgy a felelősség Magyarországra bárul. A helyzet igen komoly. Néhány napon belül eldől, vájjon a két szomszéd továbbra, is békés gazdasági együttműködésben élhet, avagy sor kerül a vámháborura. Mindkét állam hivatalos körei a jó és barátságos együttműködés mellett nyilatkoztak s e szándék becsületességében kételkedni nem lehet. Nehézségek merültek föl A magyar álláspont Budapest, december 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A magyar gazdasági élet érdeklődésének homlokterében a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés megkötése áll. Bár a mezőgazdaságot közelről érdekli az esetleges gazdasági háború, mégis a kereskedelem és az ipar mutat nagyobb igyekezetét a vámbéke létrehozása érdekében. A magyar sajtó pártkü- lönbség nélkül egyetért abban, hogy a csehszlovák kormány feltételei Magyarország részéről el nem fogadhatók, de a ma reggeli laTUNGSRAM A.-G., Bratislava, Movzesová 8. rész etfizetési feltételeket. Pontos cím ------------------------------------------Kü ldjön ingyenes prospektust, árjegyzéket és Aspirin tabletták fájdalom ellen! Orvosoktól ajánlva. Ügyelj ea a BAYER-kereszire! mindkét részről, csupán azt kell kérdezni, vájjon azok olyan jellegűek, hogy egy kis jóakarat mellett nem Lehetne-e őket eltávolítani, vagy legalább mérsékelni. pok már örömmel állapítják meg, h.ogy a csehszlovákok részéről is javult, az atmoszféra és hajlandók egyes kérdésekben méltányolni a magyar álláspontot. Tegnap a gyáriparosok országos szövetségének közgyűlése foglalkozott e kérdéssel. A közgyűlés egyhangú határozatban megállapította, hogy a magyar ipar a csehszlovákok oldaléról felidézett küzdelemben minden fenntartás nélkül a magyar kormány és a magyar mezőgazdaság álláspontján van és amennyiben december 15-én megkezdődnék a vámliáboru és egyes iparcikkek vámjai emelkednének, a magyar ipar nem fogja ezt áremelésre felhasználni. Mezőgazdasági körökben az a felfogás, hogy a magyar mezőgazdasági export vitális érdekeit egy pillanatra sem szabad kockáztatni egy esetleg elsietett engedékenységgel. Csehszlovákia az őrlési és kezelési törvénnyel oly helyzetet teremtett, hogy Magyarország csak a stahisquo visszaállításával mehet bele a legtöbb kedvezmény elvén felépülő vámszerződ lésbe. Tegnap a felsőház közgazdasági bizottsága is foglalkozott e kérdéssel. Szterényi József báró hangsúlyozta, hogy Magyarország a leg- előzékenyebh magatartást tanúsította a tárgyalások folyamán, de jogos önérdekeit nem áldozhatja fel. Sajnálatos lenne a szerződés nélküli állapot, ezért azonban kizárólag a csehszlovákok a felelősek, akik felajánlották ugyan átmenetnek a legtöbb kedvezményen alapuló megoldást, ez azonban épen a felmondásra okot adó csehszlovák prohibitiv behozatali törvények miatt illuzórius. A jelenlegi megszorítások mellett nem lehetne Magyarországból agrártermék eket kivimii. Búd miniszter válaszában ismertette a tárgyalások menetét, majd kijelentette, hogy Magyarország a legerólyesebben megvédi saját érdekeit, végül rámutatott arra, hogy | egész Európában igyekeznek az agnárorszá- | gok prosperálását megkönnyíteni, egyedül , Csehszlovákia teszi az ellenkezőjét. a nenzetgyfilés lifiitüi prspifüii Prága, december 13. A képviselőház tegnapi ülésén elfogadta az alimentációs törvényt és a fiatalkorúak büntethetőségéről szóló törvényt. A képviselőház legközelebbi ülése hétfőn délután három órakor lesz. Napirendjén a 150 millióról szóló meghatalmazása törvényjavaslat szerepel, amelyet a külügyi bizottság még tegnap délután elfogadott. A szenátus ugyancsak hétfőn délután három órakor ülésezik és megkezdi a jövő évi költségvetés tárgyalását. A javaslat főelőadója Stodola Kornél szenátor. tessfmld sisüáter interveniált i rimaszombati vizsgátaíf fsisisl ériekében Prága, december 13. A rimaszombati aférbe sodort vizsgálati foglyok érdekében a család tagok megkeresésére Gtos- schmid Géza dr. országos kereszíényszocia- lista szenátor interveniált az igazságügymi-'‘ Hisztériáimban és kérte a vizsgálat mielőbbi lefolytatását és a vizsgálati foglyok ssa- badlábraJbuely esését. BmmBmanmBmmBmmEBsmammaaB&BamttmEmBUBSBBaBmmm VISSZA A HÁBORÚBÓL Fordította: Szabó Lőrinc Erich Mária Remarque regénye Utánnyomás kivonatosan is tilos ELSŐ RÉSZ I. Az utak hosszan nyúlnak a tájon ál, szürke fényben pihennek a falvak, zugnak a fák és hullanak, hullanak a levelek. Az országúton fakó, szennyes egyenruhában, — bal-jobb, bal-jobb — vonulnak a szürke menetoszlopok. Az acólsisak alatt keskeny, torzonborz arcok, éhség és nyomorúság behorpasztotta őket, elcsigázott vonalaikban egy rajzba olvad össze irtózat, hősiesség és halál. Vonulnak, hallgatagon, ahogy már annyi utat megjártak, annyi marha vág ónban ültek, annyi fedezékben kuporogtak, annyi gránát-tölcsérben feküdtek; csak néha esik pár szó: igy vonulnak most ezen az utón, amely a hazájukba és a békébe viszi őket. Csak néha esik pár szó. Szakállas öregek és karcsú, alig húszéves fiuk; bajtársak, nincs köztük különbség. Mellettük a hadnagyaik, félig gyerekek, de vezérek sok éjszakában és sok támadásnál. És mögöttük a halottak hadserege. így vonulnak előre, — bal-jobb, bal-jobb — betegen, félből tan a nélkülözéstől, muníció nélkül, megritkult századokban és a szeműik még mindig nem bírja megérteni: ki a pokolból — visz- sza az életbe. Lassan menetelünk, mert fáradtak vagyunk és sebesültjeink vannak. A szakaszunk emiatt lassanként visszamarad. A vidék hullámos és amikor emelkedik az ut, a dombtetőről egyik oldalt láthatjuk elvonuló csapataink maradékát, mögöttünk pedig az utánunk nyomuló, süjü, végtelen sorokat. Amerikaiak. Mint szöges folyó, hömpölyögnek oszlopaik előre a fák kettős sora közt és fölöttük fegyverek nyugtalan villogása futkos. Köröskörül pedig itt vannak a csöndes szántóföldek és a fák orma komolyan ée részvétlenül mered ki őszi színeivel az előretörő áradatból. Éjszaka egy kis faluban táboroztunk. Reggel, induláskor, két emberünk fájdalmakról panaszkodik. Max Weil kiszedi torniszteréből a kötszer-táskáját ée hőmérőt kotor elő. Kort- haus rögtön a hóna alá veszi, Ludwig Breyer azonban, aki karlövésen kívül vérhast is kapott, nem akarja megmérni magát; fölösleges fáradság, mondja. Komolyan a lelkére kell beszélnünk. Mindketten lázasok és Weil, ahogy lehet, újra bekötözi őket. Van még néhány aszpirin-tablettája is. Lenyelik. Aztán összeszedjük a holminkat. A házak mögött, amelyekben aludtunk, patak folyik. Partján ezomorufüzek. Mellette keskeny ösvény fut, arra megyünk. Kosole az élen. Ahol az ösvény a fo-utba torkol, vezetőnk egyszerre hátraugrik. — Vigyázat. A következő pillanatban már lerepül a fegyver a vállunkról és mi szétrebbenüuk. Kosole tüzelésre készen az országút árkában fekszik. Jupp és Trosske kérni el ődve lapul egy bodzabokor mögött. Willy Homeyer kézigránátot rángat a derékszíjáról s még Breyer és Koríhaue is harcrakész. A falu íőutjain amerikaiak jönnék. Nevetnek, beszélgetnek. Az élcsapat, amely utóiért bennünket. Közülünk csak Adolf Bethíke maradt nyugodtan, Pár lépést tesz előre. Kosole megint főikéi. M! többiek szintén észretérünk s zavartan és ügyetlenül igazgatjuk az övünket, meg a fegyverszijat — persze, hisz néhány napja már nincs ütközet. Az amerikaiak mikor meglátnak, meghökkennek. Beszélgetésük félbeszakad. Lassan közelebb jönnek. Mi egy pajta felé húzódunk, hogy hátulról fedezve legyünk és várjuk, mi lesz. A sebesülteket közrefogjuk. Egy percnyi hallgatás után az egyik égimeszelő amerikai elénk lép a csapatból és int. — Halló, kamerád!! Bet'hke visszaint neki. — Kamerád! A feszültség enged. Az amerikaiak hozzánk lépnek. Egy pillanat múlva már körülvették a szakaszunkat. Eddig csak akkor láttuk ilyen közelről őket, ha foglyok vagy halottak voltak. Különös pillanat. Szótlanul nézzük őket. Félkörben állnak köröttünk, csupa nagy, erős ember, rögtön látni rajtuk, hogy mindig jóllakhattak. Valamennyien fiatalok; — egy sincs köztük, aki akár csak megközelítőleg olyan idős volna, mint Adolf Belhke vagy Fer- dinand Kosole. Pedig köztünk nem is ez a kettő a legöregebb. De olyan fiatal sincs közöttük, mint Albert Trosske vagy Kari Bröger; pedig nem is ezek a legfiatalabbjaink. Az egyenruhájuk uj és a köpenyük uj; a bakancsuk vízhatlan és pontosan simul a lábhoz; a puskáik jók s minden zsebük tele van lőszerrel. Valamennyien frissek és elhaszná- latlanok. Hozzájuk képest mi valóságos rablóbanda vagyunk. Egyenruhánknak színét vette az évek piszka, az Árgonne-ok esője, a Champagne luesze, a flandriai mocsárviz; — köpenyünket ronggyá tépték a szilánkok és srapnelek, szövetét, amelyet goromba öltések foltoznak, anyag és néha vér merevvé tette; — csizmánk szétlöttyent, fegyvereink rozzantak és kitágultak, muníciónk csaknem kifogyott; — va’a- mennyien egyformán sárosak, egyformán elvadultak, egyformán fáradtak vágyóink. Nincs ember, aki leolvasná rólunk, hogy mik voltunk valaha. Mint egy gőzhenger, ment végig múltúnkon a háború. Breyer, Trosske, Bröger meg én cimborák vág jóink a gimnázium és a szeminárium idejéből; de már régóta hajszálnyit sem különbözünk a többiektől, hozzájuk tarozun'k és ők mihozzánk. Ludwig Breyernek tiszti vállzsinórja van ugyan; azonban tulajdonképpeni vezetőnk Adod Bethke, a suszter. Egyre több csapat érkezik. A tóir megtol ük kiváncsiakkal. Mi az egyik sarakban Állunk, szorosan a sebesültjeink körül, — nem mintha félnénk, hanem mert összetartozunk. Ai amerikaiak Qgymást lökdös ik és kopott, ócska felszerelésünkre mutogatnak. Az egyik egy darab fehér kenyeret kínál Breyernek, de az nem fogadja el, noha szemeiből sir az éhség(Folytatjuk.) A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben 1 Leoegő Fúrd© Napfény Diéta I Jmé j i fi i § ? § ■§ A? igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. 2
