Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-12 / 283. (2504.) szám
6 1930 december H, péntek. „Höler“-jelentések a népszámlálás munkácsi frontjáról Újabb »rohamok« — A magyarság állja a harcol, s nem vonul vissza »hedvezőbb hadállásokba a — A szakáll, mint snemzeiiségi kritérium• Munkács, december 10. Tegnap egy hete kezdődött a nagy ütközet és immár kilencedik napja tart szakadatlan hevességgel a támadók részéről. Csütörtökön a biztosok újabb magerőéi test nyertek az ellenőrökkel, akik egy-egy házat kétszer, háromszor újból megostromolnak és valósággal második meg harmadik népszámlálást tartanak. Kár, hogy a népszámlálásra, melynek legvadabb csatái nálunk dúlnak, nem hívtak meg külföldi attasékat, kik az itteni „harci eszközökéből és módokból igen sokat tanulhatnának. Ahogy Munkácson harcolnak a biztosok, úgy még soha sehol sem harcoltak. Regényt lehetne s kell is majd Írni mindarról, ami itt történt. Egyelőre azonban regényírásra nincs idő, csak rövid, szűkszavú harctéri jelentések leadására. Szóljon tehát a munkácsi „Höfer“: XII. 2. — Főhadiszállás (magyar nemzeti párti ügyvezetőség) reggel 8 óra. A támadóttak felkészülten várják a támadókat, de bíznak abban, hogy a harc tiszta lesz, a genfi konvenciót pótló törvényesség eszközeivel vívott. 8 ó. 10 p. Az iroda uccai ajtajában állok. Jön egy tekintélyes munkácsi dpőkereskedő és jelenti a következőket: — Fél 8-kor megjelent nálam a biztos. Az 1—14 rovatok kérdései után azt kérdezi németül (magyarul a biztos egy szót sem tud), hogy milyen vallásu vagyok, — izraelita, felelem, — milyen templomiba jár, kérdezi tovább, — a zsidóba, felelem. Aztán a 17—23. rovat kérdései. — És mi lesz a nemzetiséggel? — kérdem én, — azt már beírtam (mondja ő). mert maga zsidó vallásu, zsidó templomba jár. — De én magyar vagyok, annak írjon be! — Maga zsidó, (mondja ő).mert zsidó a vallása. Itt az utasításunk, hogy aki zsidó, azt nekünk zsidó nemzetiségűnek kell beírnunk. (És kivesz valami nyomtatott, cseh- nyelvü füzetet). — Veszekedünk. Végre beírja, hogy magyar, de beidéz a városi jegyzői hivatalba. Jól kezdődik. Beküldőm az irodába jegyzőkönyvezni. Egy doktor siet felém. 8 ó. 25 p. — Barátom. nálam volt a népszámlálóbiztos. Csak a vallást kérdezte (németül gyengén beszélve — magyarul nem tudva). — Kérdem: miért nem kérdezi a nemzetiséget. Azt mondja, az az utasítás, hogy aki zsidó vallásu, az zsidó nemzetiségű. Hosszas veszekedés után magyarnak ir be. Jegyzőkönyv. — 8 ó. 30. Egy szakállas zsidó vallásu fuvaros rohan az irodába. — Beidéztek a jegyzői hivatalba, mert magyarnak mondottam magam. Jegyzők ön yzv. — 8 ó. 35 p. — Egy körülbelül 16 éves, jóképű fiú, csinos lány. Egyszerre beszélnek: — Most volt nálunk a biztos, ki magyarul nem tud, németül is csak dadog. Veszekedtünk, majdnem verekedtünk vele, mert magyaroknak nem akart beírni, pedig 12-en vagyunk^), mivel zsidó vallásnak vagyunk. Azt sem tudjuk, beirta-e a nemzetiséget, vagy nem. s ha igen, minek? Jegyzőkönyv. Sürgöny a Prágai Magyar Hírlapnak. Fel a jegyzői hivatalba, hol panaszt teszek s hol nem hiszik a panaszokat. Azt mondják, ők nem adtak utasítást arra, hogy a zsidó vallásait zsidónak kell beirni. Hazamenet számtalan ember elfog az uccán (10 ó. 10 p.) és innen is onnan is mesélik a hasonló eseteket. — Otthon mór két jegyzőkönyv vár. 11 ó. Egy asszony jön. Görög katolikus vallásu. oroszul nem tud. Nem akarták beirni magyarnak, a biztos beidézte másnapra a városházára. És igy megy tovább egész nap. Minden uccuból, minden biztosról jön a panasz, mely egységes: a zsidó és görögkatolikus vallásunkat nem írják be magyaroknak, azokkal veszekednek, mert magyaroknak mondják magúikat. Akit zsidónak, vagy görögkatoli- Ikusnak tippelnek a biztosok, azoktól a nemzetiséget nem is kérdik. Némelyik biztos ci- riltikéval ir, a megszámlált el sem tudja olvasni, hogy mit írnak be róla. Estére zug az egész város. Senki sem gondolta, hogy ilyen lesz a népszámlálás. A népszámláló biztosok este 6-kor jelentkeznek kommandójukon. Panaszkodnak. Panaszkodnak amiatt, hogy a zsidók és görög- katolikusok tömegesen magyaroknak mondják magukat. Panaszkodnak, hogy a magukat magyaroknak valló zsidók és görög-katolikusok nem engednek a beroédmefc, topádi tálásoak, csak magyarok akarnak lenni. Különösen vitézek a zsidók, hiába mondják ne- ' kik, hogy Gömbös szerint sem magyarok, ’ sem vitézek nem lehetnek a zsidók. Panaszkodnak a biztosok, hogy maucta, vagy poos- tennie köszöntésükre,' amint belépnek valahová, — jónapot kívánok — a válasz és csak magyarul akarnak velük beszélni. Némely helyen kikészítették „Az öslakó“-t az aisztal- ra és nemzetiségi vallomást kapacitálni akaró biztost leintik. XII. 3 .— reggel fél nyolc óra. Már négy panaszos, (3 zsidó, 1 görögkatolikus vallásu) kiket nem akartak beirni magyaroknak, vár. — Jegyzőkönyv. — Hadsegédem marad az irodában a panaszok felvételére, én megyek a tegnap be i d ézettek kel a „nemzetiséget megállapító*1 kihallgatásra. Megkezdődik a kihallgatás. A „vádlott** egy kb. 55 éves zsidó vallásu magyar. A kérdések, melyeket a „nemzetiséget megállapító*- blanketta tartalmaz, a következők: — Apja, anyja neve, — apja,anyja születési helye, milyen nyelven tudott s beszélt az apja és anyja, — milyen nyelvet tanult a szüleitől, milyen iskolákat járt, — járt-e chaidrbe (zsidó iskolába), feleségével, gyermekeivel milyen nyelven beszél, milyen társasága van, — társaságban milyen nyelven beszél, hol tanulta meg azt a nyelvet, melyet anyanyelvének vall? Ezek a kérdések és ezekre kell 10.000 K va?v 3 hónap büntetés terhe alatt az igazat válaszolni s az ezen kérdésekre adott feleletekből állapítják meg a beidézett kétesnek talált nemzetiségét. A vádlott felel: — Apám 45, anyám 44 évvel ezelőtt meghalt, hogy milyen nyelven beszéltek, nem tudom, — szüleimtől magyarul és zsidóul tanultam, de már jól nem tudok zsidóul (ez utóbbit nem Írják be, mert azt nem kérdezik, hogy a gyermekkorában el sörnek tanult ..nyelvet beszéli-e még vagy sem), jártam chaidrbe nun t mindén más egyszerű zsidó fiú, feleségemmel, gyermekeimmel többször magyarul, ritkábban zsidóul beszélek. — Mi az, hogy társaság? (És ugyanígy számtalan egyszerűbb beidézett ember megakad ennél a kérdésnél). Én iegtöbbnyire magyarul beszélek, de ha kell, beszélek zsidóul, értek oroszul is egy kicsit. Magyar újságot olvasok, ha olvasok. — Azt tetszik kérdezni, hogy színházba járok-e s milyenbe? — mi az hogy színház? — nem vagyok én fiatal! — A magyar nyelvet gyermekkoromban tanultam meg. Így szól a „vádlott** és ebből állapítják meg, hogy milyen nemzetiségű, mert az ő vallomását, hogy: magyar, nem fogadják el. Én — mint védő —- egy mentő kérdést teszek fel: — Mondja, milyen nyelven tud s beszél maga a legkönnyebben és legszívesebben? — Magyarul, — hangzik a válasz. Hogy milyen nemzetiségűnek állapítják majd meg a szerencsétlen vádlottat, nem tudom. ő sem tudja. Azóta vagy hetven ilyen kihallgatáson vettem részt. A kihallgatottak főként 30—60 év közöttiek voltak. Es ezek nemzetiségének megállapításánál az a fontos, hogy szüleik honnan valók, szüleik milyen nyelven beszéltek. Szóval már nemcsak az állampolgár- sági kérdésiben kell hosszú évtizedekre visz- szamenőleg kutatni, hanem a nemzetiség megállapításában is. Jaj annak a 60 éves férfinak vagy nőmek, ha egyébként egész életében is magyarul beszél, ha apja, anyja nyelve, beszéde nem elsősorban a magyar volt, ha apja s anyja nem magyar községből való volt, akkor ő hiába született Debrecenben is, már nem lehet magyar! Vájjon mit szólna ehhez Scotus Viatotr?! Vannak olyan „vádlottak**, kik közismerten magyar ellenzéki pártiak, kik bangossza- vu magyarok, de mert vallásra zsidók s mert apjuk, anyjuk ezelőtt 60—80 évvel egy ruszin ialuba.n élt vagy született, már „kétes** magyarok és nem állapíttatnak meg magyaroknak. Azzal a zsidó vallásai vádlottal, ki magyarnak mondva magát elárulja, hogy németül is tud, a nemzetiséget megállapító biztos, ki keveset tud németül, csak németül akar beszélni, hogy mindenáron zsidónak állapíthassa meg nemzetiségét. Az itteni nemzetiségi megállapításnál Rioh- ter János szenátorunkat vagy SziiUő Géza országos elnököt, mert hídnak szlovákul, né- ' metül, nem igein állapítanák meg rnagyar- - nak. (!) Folynak a „vádlottak** kihallgatása. Köz- . ben izgatottan bejön egy biztos. Izgatásában Külön bizottság tárgyalja a pozsonyi keresztényszocialista városatyák inségakciő-javaslatait Poasony, december 11. A december 9-én tartott rendes közgyűlés napirendjén szerepelt a városi munkások karácsonyi remunerációjának kérdése is. A tanács csupán az állandóan alkalmazott munkásoknak kívánta megadni a remunerá- ciót, ami ellen a keresztényszocialisták élénken tiltakoztak és azt követelték, hogy az évadmunkások is kapjanak remunerációt. Aixinger László dr. fejtette ki a keresztény szocialisták álláspontját és erélyesen követelte, hogy az évadmunkások is részesüljenek remunerácidb&n. Ezzel kapcsolatban felhívta a csehszlovák szociáldemokratákat, akiknek pártjához tartozik Czech népjóléti miniszter, hogy ők is bátrabban álljanak a munkások és munka- nélküliek mellé és követeljenek nagyobb támogatást a pozsonyi nyomorgók, munkanélküliek és hajléktalanok részére. Eddig ugyanis a szociáldemokrata népjóléti miniszter csupán 125.000 koronát utaltatott ki a pozsonyi munkátlanok részére, ami nevetségesen csekély összeg. Aixinger dr. ezután azt fejtette ki, hogy elsősorban az állam kötelessége a munkanélküliség leküzdése, annál is inkább, Gallérját, ingét Pozsony - Bratislava, Zemslcá Banka - palota mert Pozsony városa ezen a téren már erejét meghaladó mértékben vállalt magára terheket. A kommunista SingeTrel polemizált ezután és a polgári osztály, vállalkozók, iparosok súlyos helyzetét ismertette. Osztályharccal, gyűlölettel a válságot nem lehet megoldani. Végül követelte, hogy a keresztényszocialistáknak a téli inségakcióra vonatkozó javaslatát, aim''1yet két hete nyújtottak be, most már sürgősen tárgyalják le. A képviselőtestület nagy többséggel elfogadta a javaslatokat és igy legközelebb külön bizottság fogja tárgyalni a keresz- tényszocialisták indítványát, amely az inségakcióra vonatkozóan konkrét javaslatokat tartalmaz. Különös, hogy ily fontos javaslatot két hétig fe...wiek a városházán, holott küszöbön a tél és a nyomor, az elkeseredés egyre fokozódik. s nem veszi észre s figyelembe jelenlétemet és a következőket mondja: — X. Y.-nál voltam. Megkérdeztem vallásukat s mivel zsidó, zsidó nemzetiségüeknek írtam be őket. Tiltakoztak. Megmondtam nekik: Ez az utasitáe! A nemzetiséget megállapító biró az gyors ,.lám-lám“-ra erősen elpirul. Én gyorsan megkérdem a biztost: mi volt, hogy volt? — A biztos ismét elszánja magát: — Igen, utasításom alapján beírtam őket, mert zsidó vallásnak, zsidónak! Három Bercsényi uccai hölgy kihallgatása következik. Mindhárom görögkatolikus és mindhárom magyarnak mondta magát. A kihallgató mindenáron oroszul akar velük beszélni, de nem tudnak oroszul. Az egyik felcsattan (mert azt mondja, hogy a piacon tudja oroszul megkérdezni: van-e tej, hogy a tojás, mennyi a csirke és erre a kihallgató máris orosznak szeretné tudni)— Magyar vagyok, magyarul imádkozom, tessék békét hagyni! így megy egész délelőtt. Faggatják a magukat magvaroknak mondó zsidó és görögkatolikus vallásuakat afelől, hogy hol születtek, hogy beszélt apjuk, anyjuk! Í2 óra. Otthon már egész csomó újabb jegyzőkönyv vár. És így megy mindennap azóta. Egy pár jellemzőbb ügy: — Ma 11 óra után nálam volt a biztos. Megkezdte a kérdéseket. Azok során azt nem kérdezte, hogy milyen nemzetiségű vasryok, hanem csak azt. hogy milyen vallásu. Miért nem kérdi nemzetiségem? „Azért, mert a zsidó zsidó nemzetiségű. Tegnap este utasítást kaptunk (mondja a biztos!), hogy a zsidót, ha nem mondja magát zsidónak, kihallgatásra idézzük be.“ — Tegnap este 7 órakor a nálam megjelent népszámlálóbiztos előbb vallásom kérdezte. Görögkatolikus vagyok, de magvar és magyarnak Írjon be. Erre egy előadást kellett végighallgatnom, hogy ezer évig elnyomták itt az oroszokat stb. Hosszas vita után irt be magyarnak. Aztán átment sógoromhoz, aki református, felesége azonban görögkatolikus. Itt megkezdődött az előbbi rábeszélés és kijelentette a biztos, hogy csak a református és a római katolikus lehet magyar, a görögkatolikus nem, az csak ruszin! 1, 2, 3, 4, 5, 6. Elsőnek nem a nemzetiséget, hanem a vallást kérdezte a biztos. — Nemzetiséget nem kérdezett a biztos. — Magyarnak mondottam magam. A biztos azt mondta, zsidó nem lehet magyar. „Vagy azt írja be, amit diktálok, vagy nem felelek a kérdéseire**. Erre beirt magyarnak, de 7 éves kisfiamnak, ki cseh iskoláiba jár, azt mondta, hogy ki lesz dobva. Rendben van, akikor magyar iskoláiba adom. — Az egyik biztos három tanú előtt kijelenti egy helyen, hogy nekik az az utasításuk: görögkatolikust magyarnak ne írjanak he. — Egy Holzapfel nevű embert, Id németül egy szót nem tud, ki magyarnak mondta magát, mert neve német, beírta németnek. — Nemzetiségemet hosszas kapacitálás után beírta ugyan magyarnak, de csak ceruzával. — Engem és feleségemet beirt ugyan magyarnak, de 4 gyermekemet, kik mind 15 éven aluliak, köztük egy kétévest is, zsidónak irta be. Görögkatolikus vallásu magyarnak vallottam magam. — „Nem szégyen!i magát, — kérdezte a biztos, — hogy görögkatolikus lőttére magyarnak mondja magát.** Minek irt be, nem tudom, mert cirillikával irt. — Egy szót sem tudok ruszinul, de mert görögkatolikus vallásu vagyok, 5 és 3 éves gyermekeimmel együtt ruszinnak irt be. Egy rendkívül intelligens zsidó vallásai családnál a népszóm 1 á Ióbiztoe a szülőket beírta magyaroknak. A 18 éve« fiút, kit tanít is, oroszra akarta beirni. mert a* orosz gimnáziumba jár. „Hát, hogy lehetne orosz o fiaim, — szól rá a biztosra az apa —- miikor nem tud oroszul, hiszen éppen a tanár ur buktatta meg oroszból!** XII. 4. Ma megindultak az ellenőrök. Egyesek köziülőik bejárnak minden házat és újból kikérdezik mindazokat, kik magyaroknak vallották magukat. A Főucca 1. számú házban 4-én, 5-éo, 6-án, 7-ésn. ismételten megjelenik, állandóan ott tartózkodik aa ellenőr. Faggatja a lakókat, különösen szombaton s vasárnap, ebédelni sem tudnak tőle, mert magyaroknak vallották magukat. Sokan jelentkeznek, kiket a népszónál áló beirt magyarnak, harmad s negyednapra azonban idézést kapnak nemzetiséget megállapító kihallgatásra. Aa ellenőrök soknak találják a magukat magyaroknak mondók számát. Az ellenőrök újabb népszámlálást tartanak a magukat magyarnak mondottaknál, de egyetlen olyan eset sem volt, hogy egy olyat találtak volna kétes nemzetiségűnek, aki esettnek, ruszinnak, vagy zsidónak mondotta magát. A város egyre jobban izgul. Féltik a 20 százalékot. Félnek attól, hogy a ke paci tálások. befolyásolások, beidézések, az ellenőrök, megfélemlitik a még meg nem számlábakat. Csütörtökön este 11 órakoT egy tizenegy gyermekes családapa keres fel. Gör. katolikus vallása magyar. Nem volt otthon, nem tudja minek írták be őt és családját. Egy főuocai házban megjelenik az ellenőr. A zsidó vallásu szakácsnőt faggatja nemzetisége felőL Azt kérdi az ellenőr: Viselt szakállt az apja? (így akarná zsidónak megállapítani). .,Mi köze ahhoz az urnák?“ pattog a válasz, melyet a szakácsnő igy folytat: „De nagy coreszben lehetnek az urak, hogy igy dolgoznak! “ (Tehát a szakállviselet is nemzetiségi kritérium. E szerint Kossuth Lajost is zsidónak irta volna be a munkácsi ellenőr.) XII. 6. Eldördült a 42-es. Egy zsidó vallását 100<' egy másik zsidó vallását 2000 koronára büntetett meg a főjegyzői hivatal, mert „tudatosan hamis nemzetiségi vallomást tettek, mivel magyaroknak mondották magúkat.** A büntetés hire megrémíti a várost, megfélemlíti a még meg nem szá mohákat. Egy ellenőr utólagos nemzetiségi megállapításra beidéz egy zsidó vallásu magyart, mert ellenőrző utján zsidóul beszélni is hallotta az udvarában az illetőt. Egy hölgyet hallgat ki a nemzetiségi bíró. ..Zsidó vallásuak vagyunk, de magyarok. A biztos kifogásolta, hogy a római katolikus magyar zárda- iskolába járatjuk kisleányunkat. 2 éves kisgyermekemet a biztos behozatta az udvarról és faggatta, hogy milyen nemzetiségű. Gyermekem magyarul mondotta: mama, apa.“ XII. 8. Az ellenőrök tömeges, utólagos idézése. És igy megy ez végig. Ez, ilyen a népszámlálás Munkácson! Mi történik «z ivekkel? — miképpen ellenőrzik, javítják azokat, csak a jó Isten tudja. A® Isten kezében vagyunk! R. Vozáry Aladár. — A vasúti könyvekről és a vasutakxa szerzett zálogjogokról szóló törvény a csehszlovák állam törvényeinek és rendeletéinek gyűjteményében, ennek hatvanadik füzetében jelent meg. A magyar hivatalos fordítás a kassai Ü- lamnyomd ánál rendelhető meg. Írtak be a népszámlálási ivekre. A magyarság pártjai ez ügyben megkeresték a prágai közös parlamenti klubot és inter★ V ncióra kérték fel a belügyminiszternél és a miniszterelnöknél. ★ t
