Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-11 / 282. (2503.) szám

1930 december 11, csütörtök. iwiMtnrnriTT'iTinmnT»m'rnTT----rí—nnmnrninirm ~i---r ^M GHMA&^ARHTTaj® Beszakadt a haj és hatvan ember a tengerbe zuhant Súlyos tömegszerencsétlenség Susák kikötőjében S u s á k, december 10. Az itteni kikötőben tegnap délután két órakor, neru sokkal a Popoia személyszállító gőzös kikötése után súlyos lömegszerencséílenség történt. A gő­zösre várakozó utazóközönség tülekedve igyekezett a hajóhídon át a íedélzetre jutni. A korhadt hajóhíd nem bírta e! a nagy meg­terhelést összeroppant, beszakadt és a rajta álló hatvan ember a tenger hullámaiba zu­hant. A váratlan fürdőben leírhatatlan pánik tört ki az embereken. Csendőrök és pénzügy­őrök siettek a fuldoklók megmentésére és egymásután hifzták partra a baleset áldoza­tait. A katasztrófának két halottja és har­minc sebesültje van, pontos kimutatást azon­ban még nem állíthattak össze, mert lehetsé­ges, hogy a beomlott hajóhidról olyanok is a tengerbe zuhantak, akikről a hatóságok még nem tudnak. A holttestek után tovább folyik a kutatás. Kaionaszőktetés gyanúja miatt ieteseiéziaitakkét igazdái Három csehszlovákjai katonaszökevényt átsegítettek a magyar határon Ungvár, december 10. (Rus/ánszkot szsr'kesztőségünktől.) Érde­kes hátterű .bűnügyben tartóztatott le a t'.-íaágteiieki csend őrség két odavaló módos gazdaembert. A letartóztatás a pozsonyi katonai bíróság megkeresésére történt. Arról volt szó, hogy az osztrák hatóságok három morvaországi illetőségű katouaszök-e- vényt adtak ki Csehszlovákiának. A három retrru Iának ©z év októberében llngvároa kéből 1 volna jelentkeznie a rk-roroknól, de mindhárom gyalogosan indult el a magyar határ felé. Tiszaágt&leken, mely közvetlenül a magyar határ mentén van, állítólag Szabó József és Szatmári’ István, j két odavaló módos gazda, segítette őket j át a magyar határon, ahol letartóztatták j őket. A katonaszökevények a magyar határőrök j előtt úgy vallottak, hogy osztrák állampolgá­rok, mire a magyar hatóságok Ausztriába I toloncolták őket. Ausztria végül is kiadta őket Csehszlovákiának. I Po.asonyi tárgyalásukon a szökevények a két! gazdára hivatkoztak, mint szöktetőkre s igy j a csendőrség letartóztatta és az ungvári ügyészség fogházába szállította a megvádolt \ gazdákat. nyiak, nem pazarolja egykönnyen dicséretét s elismerését. A Pannóniában a pozsonyiaknak alkalmuk volt a soproni férfidalkőr művésze­tében is gyönyörködni, mely kiváló karna­gyának vezetésével szebbnél szebb dalokat adott elő. Még a hajnali órákban is együtt volt a társaság java-része. A bucsuzás Vasárnap délelőtt a pozsonyi vendégek a soproniak kalauzolása mellett megtekintették a város nevezetességeit, délben pedig a Pan­noniá bau gyűltek egybe ebédre, ahol folytató­dott a pozsonyiak ünneplése. Itt Thurner Mihály dr. polgármester mondott szivbemar- kóló felköszöntök a pozsonyiak részéről pedig Fizély Imre és Schubert István szólaltak fel mély hatást keltve. Délután négy órakor hatalmas tömeg gyűlt egybe a Pannónia előtt, hogy elbúcsúzzék a pozsonyiaktól, akik felszálltak az autóbuszok­ra és viharos éljenzés és kendőlobogta tás köz­ben hagyták el nagysikerű szereplésük szín­helyét A soproniak Thurner polgármester vezetésével több autón az országhatárig kí­sérték el vendégeiket, ahol a két férfikar is­mét elénekelte jeligéjét, mád Thurner pol­gármester búcsúzott a pozsonyiaktól, akiknek nevében Aíxmger László dr. mondott köszöne­tét a felejthetetlen szép órákért. Időközben felszáradtak az utak és igy az autóbuszok menetrendszerű pontossággal ér­keztek meg Bergre, ahonnét villamoson foly­tatták útjukat a dolosok Pozsonyba. Fáradsá­gos volt ez a huszonnégy óra, de senki sem érezte ezt a fáradtságot, mert mindenki tuda­tában volt annak, hogy a Toldy-Kör dalosai és elsősorban kitűnő karnagyuk, Németh István László, megérdemelten újabb értékes babér- koszorút szereztek az eddigiek mellé. SaRiiáz-KöiTyv-KaKHiRa,. A pozsonyi magyar dalosok diadalmas szereplése Sopronban Pozsony, december 10. A Toldy-Kör férfi­karának hetven tagja és több kisérő szomba­ton délután utazott Sopronba. A magyar hatá­ron a soproni magyar férfi dalkör küldött­sége várta és üdvözölte a pozsonyiakat. Amint a pozsonyiakat hozó három autóbusz elérte Sopron határát, az útvonalon felállított rend­őrök síp jelzéssel tudatták, hogy itt vannak a pozsonyiak, akiket a városháza előtt hatalmas tömeg vált. Viharos éljenzés közben szálltak ki a dalosok az autóbuszokból és vonultak a városháza elé, ahol már előző eg a soproni magyar férfidalkőr tagjai lampionokkal álltak föl, miután időközben beesteledett. A fogadtatás A Toldy-Kör férfikara Németh István László karnagy vezetésével felsorakozott a városháza előtt mire a soproni dalosok elénekelték je­ligéjüket. Ezután Thurner Mihály dr. Sopron polgármestere a városháza egyik ablakából /ulmináus beszédet intézett a pozsonyiakhoz és üdvözölt-* őket Sopron város, valamint a Frankenburg irodalmi kör nevében. Thurner vázolta azokat az ősrégi kapcsolatokat, ame­lyek a két város között fennállottak, szólott arról, hogy versengés csak egy téren volt köz­tük: a közművelődés terén, de ez a versen­gés nemes verseny volt. — Szeretnélek f nkint a keblemre öl en: — nundotta végű — hadd mondaná el vem dobogása mindazt, amit szóval kifejez­ni nem tudok. A polgármester naLlmas beszédére Aixin ger Latz.ó dr., a Toldy-Kör aíelnöke v-Pa.-ro.lt Megemlítette, hogy a pozsonyiak úgy érzik gadta cást és kéri a soproniakat, hogy ha majd •elcsendúmi hallják a pozsonyi magyar Taro­sok magyar dalát, érezzék meg abból a rendületlen magyar lélek törhetetlen élni­akarásai. Lelkes éljenzés hangzott fel e beszéd, vala­mint a Toldy-Kör dalosainak jeligéje után is. A hangverseny Este fél kilenc órára volt hirdetve a pozso­nyi magyar dalosok hangversenyének kez­dete, de már nyolc órakor zsufoásig megtelt a kaszinó kitűnő akusztikájú nagyterme és mindenki feszült izgalommal várta a pozso­nyiak megjelenését. A közönség sorában meg- je’entek vitéz Simon Elemér főispánnal élü­kön Sopronnak és a megyének uotabilitásai, diszes hölgykiözönség, sokan magyar ruhában, nagyszámban az ifjúság, akadémikusok, stb. , Ott volt Hermami Miksa volt miniszter, Sop­ron képviselője, Pinezics felsőházi tag, Stampf törvényszéki elqök, Thurner Mihály dr. pol­gármester, Góvcty-Wolff Lajos alispán, stb. Miután Komjáthy I^ajos megkapó lendü­lettel elszavalta Drosnyák János alkalmi pró- logusát, megnyílt a terem egyik oldalajtaja és azon át katonás rendben a dobogóra vonultak a Toldy-Kör dalosai. Már az első dalos meg­jelenésekor föl viharzott a taps, amely egyre fokozódott és tetőpontját érte el, mikor Németh István László karnagy daliás alakja megjelent a közönség előtt. Nagynehezen ült el a lelkes ováció, mire felment a dobogóra vitéz Simon Elemér főispán és a Dunántúli Dalos szövetség nevében a szív melegétől áthatott szavak kíséretében ba­bérkoszorút nyújtott át a pozso-ny laknak. Szavaira a férfikar, valamint a Szlovenszkói Magyar Dalosszövetség nevében, utóbbinak ügyvezető aíelnöke, Bicsovszky Kázmér dr. válaszolt, akinek beszédét több Ízben is meg­szakította az éljenzés, amikor hangsúlyozta, hogy a pozsonyi magyarok utolsó leheletükig kitartanak a magyar kultúra mellett. Ezután a Soproni Férfi Dalkör és a Toldy- Kör kicserélték zászlószallagjaikaL Néhány perc és mint a műsor bevezetője felhangzott a Toldy-Kör férfikarának jeligéje, majd a mű­sor többi száma. A hatás rendkívüli nagy volt és amikor a műsor lebonyolódott, a sopro­niak szűnni nem akaró tapsaira Németh Ist­ván László karnagy több ráadást is énekelte­tett a diadalmasan hóditó férfikarral. Csak nehezen oszladozott a közönség és mindenki elragadtatással nyilatkozott a po­zsonyi magyar dalosok művészetének magas fokáról. A kaszinóból a pozsonyiak vendég­látóik kíséretében a Pannonia-szállóba vo­nultak, amelynek tágas termel alig bírták be­fogadni a sok száz vendéget. A soproniak ma­guk megállapították, hogy ilyen érdeklődés és lelkesedés valamely rendezés iránt már évek hosszú sora óta nem fordult elő Sopronban, amelynek közönsége éppúgy, akár a pozso­HALTENBERGER Gyártelepek: Budapest - KoSice PieSfany fest tisztit mos Központi özem elmei Haltenberger Festögydr, Koáiee 2 jj (*) Farkas Márta hangversenye a budapesti stu- i dióba?!. Budapestről jelentik: Farkas Márta, Hubay i Jenő kitűnő tanítványa csütörtökön este háromne- | gyed hatkor játszik és pedig ezúttal már hetedszer | a budaipesti stúdióban. Hangversenyét Földessyné ! Hermann Lillával együtt rendezi és Farkas Mártát ' unokafivére, Farkas Ferenc zeneszerző kiséri zon­gorán. A szlovenszkói hegecUimüvésznfl Veraccini, Dugnánk Csajkovszkij Cui, Rimsky-Korsakov szer­zeményeit játssza. (*) Kisfaludy-emlékünnepély Alsós zelln. Tudó­sítónk írja: Az itteni Ev. Kultúrkör idei első k ült ür­es tjét december 7-én Kisfaludy Károly emléke­zetének szentelte. Az ünnepély a község Lakossá­gának osztatlan részvétele mellett folyt le. A beve­zető beszédet Szalontay Oszkár lelkész, a kultúr­kör elnöke mondotta, hangsúlyozva Kisfaludy Ká­roly jelentőségét a magyar irodalmi és társadalmi életben. Egyes müveinek tanulságát a mai életre vonatkoztatta és párhuzamot vont az akkori és mostani idők viszonyai között. Utána Szalai Fe­renc kultúrkör! tag eiszavalta Kisfaiudynak „Rá* kosi szántó a török alatt" című költeményét, majd Balogh Géza tanító tartalmas felolvasása követke­zett Kisfaludy Károly hányt-vetett életéről és működéséről. Ezután Ivemenczky Aranka tanítónő szavalta. Kisfaludy: A bánkódó férj cinül humoros költeményét és Borosé Erzsi Vöröemartynak „Szép asszony" című versét-, mely Vörösmarty „költői vetélkedése" Kisfaludy hasonló tárgyú köl­teményével. Végül Boross Béla tani tó Kisfaludy népdalait ismertette és felolvasta Mátyás deák c. egyfelvonásos vigjátékát- A kultúrkörben decem­ber 14-é-n Stark Sándor kántortanító „Kuruc tör­ténetek" címen olvas fel, december 21-én pedig a szegény iskolásgyermekek karácsonyi ünnepélyét rendezik meg. (*) Alexy és Bazovsky képkiállitása Turócszent- mártonban. Tu r ó esze ntmártonbó 1 jelentik: A két. Szlovenszkón jól ismert festő 150 képet Aliit ki ezúttal, mint félévi szlovenszkói barangolásuk ara­tását, Sok itt a nagyra törő vágy, s emellett mind­kettőjük tehetséges piktor. Alexy a vonal, Ba­zovsky a szin mestere. Milos Bazovsky nagyará­nyú kompozíciókkal is szerepel, melyekben főként a szín van hangsúlyozva. Képei lírikus, lágy han­gulatokkal telt álmok, melyekben kitörő erővel visszhangzik Szlovenszkó élete, erdők, völgyek töpörödött embereinek munkaizzadsága, nehéz, ól- raoe felhők, mindenütt, s igy a szegénység megfes­tett költeményei ezek a képek. Bazovsky ma már ,befutott* fe6tő, színskálája, vonalvezetése egyénien karakterisztikus és minden képében ott rezeg az igazi művész finomult érzékvilága. Alexy Jankó ezúttal csupa tanulmányképet állít ki. Sok bennük a művészi kultúra, sok benük az érzés és mindé* nütt ott van a kompozíció, amely Alexy munkái­ban mindenütt a főgerinc. Rajzai festőién hatnak ott is, ahol csak némi mozd u la tk ifejezéeről van szó és minden munkája költői felfogású. Emeltet kétségkívül látható, hogy komoly, nagyratörő, az Igazi művészi értéket kereső festőről van szó, aki predesztinálva van nagyarányú kompozíciók meg festésére. Mostan kiállított tanulmányai is eriől tanúskodnak. A kiállításnak nagy anyagi és er­kölcsi sikere volt az aiánylag kis és anyagi gon­dokkal küzdő városban. (*) Vildrac-bemutató a Comédie Francalseben. A Comédie Francaié© most mutatta be Charles Vildracnak, a „Kitartás" szerzőjének uj színmüvét, melynek L/a Brouille a címe. Két, jóbarát, a,z egyik megalkuvó, a másik tántoríthatatlan, összeka-p egy csirkefogó miatt, akit a megalkuvó barát üzleti érdekből meghívott a házához. Az ártatla.n öesze­magokat, mint akii testverek közé jönne*, de ; őr ükbe a faida on és. megilletődéa érzése i - vegyül M ély hálával köszöni a gyönyörű fo­k óceán ásnak súlyos következményei lesznek. A párisi kritika fentartás nélkül dicséri a darab első felvonását, míg a másik kettőről igen langyosan nyilatkozik. (•) Knlturélet az órsekujvári katolikus egyesü­letekben. Éreekujvárról jelentik: Az érsekujvári katolikus egyesületek mozgalmas életéi az elmúlt hetekben az egyre intézivebbé váló kulturmunka jellemzi. Legelsősorban az Egyházi Énekkar nagy­szabású Szent CeciMö-ünnepségéről kell be.-; zára öl­nünk, amelynek a plébániatemplom volt a szín­helye. Nemcsak a templom telt, meg zsúfolásig, de még a templom előtt is a hívek egész tömege hallgatta a kiszűrődő akkordokat. Az egyházi vegyes kar Schubert miséjét adta elő művészi tökéletességgel. Ezt megelőzőleg P. Grácián fe- renorendi zárdafőnök magas szárnyalásu szent- beszédben az egyházi zene felemelő, lelket tisztító hatásait méltatta. A magas nívójú zenei ünnepség rendezése körül legfőbb érdeme Szendrev István karnagynak van, aki fáradhatatlan munkásságával az alig háromnegyed éves múltra visszatekintő egyházi énekkart a fejlődés igen magas fokára emelte. — Ugyancsak most kezdte meg a női Mária-kongregáció kifelé irányuló kulíumimikáját szépén elkerült Adventi-estjével, amelyet a ka®&- színé zsúfolt nagytermében rendezett. P. Janzső Dömötör prémesnek, méíyhatásu beszéde után Renkó Károly szavalt, majd No&zlmy Ödön őr. gimnáziumi tanár tartott ériékes előadást a vak lásos&ágról é6 a családról. U'.ána Sohibema Uus nagysikerű énekszáma következett Nagy Irma zongoraik'ieérete mellett. Az utolsó szám egy kará­csonyi vigjáték volt, amelyben különösen Mujzon Uus, Ozjuczot Bözsi. Győri K., Verbizs K. , Janícs B., Marj©rcsik B., Kőváraik M. és Makk B. aratott nagy sikert. — A Katolikus Kör ifjúsági gárdája is tovább folytatja kul tűrést — sorozatát- A mosteni estélyen Szabó Sándor nagyhaláét ért ed Győry Dezső Magyar miatyánk című versének előadásával. Zórád A és Jámbor A. sikerült tánc- számai után Haizl Kálmán plébános tartott érté­kes, magas niivőju előadási; Érsekújvár történeté­ről, majd Soos Eta, Kaderábek Janka, Krüm-mer F., Farkas F., Krajceir I. és ölveczky I. jeleske­dett két vígjáték előadásával. Az est fénypontja volt a Városi Dal-egylet szereplése, amely freneti­kus siker mellett magyar nótákat adott elő. A Katolikus Kör ifjúsága estélyein a program róni sorban szerepelteti a város énekkarait, anri- vel a zene- és énéi:kultúra terén valóságos misz- sziót teljesít. (—y.) (*) Beöthy Zsolt: A magyar irodalom kis tükre. A legnagyobb magyar irodalomtörténésznek pá­ratlan népszerüségü könyve most. uj díszes kiadás­ban jelent meg. Az immár nemzeti szimbólummá vált volgai lovasnak Beöthy Zsolt teremtette mesz- s-zetekintő alakja ma is megdobogtatja szivünket. — ma is nélkülözhetetlen breviáriuma ez a klas­szikus műremek minden magyar kulturembernek. Irodalomtörténetünk Beöthy Zsolt munkásságában válik a leiróból oknyomozóvá erőket és kapcsolat tokát kutatóvá. Nemcsak a szerző, hanem az egész magyar irodalomtörténet ebben a könyvben éri el a legmagasabb nívót — irodalmunk fejlődését bölcseleti megvilágításba, helyezi, életét nagy kapcsolatokba állitja be s a jelenségeit okokkal magyarázza-. Az irodalom-bölcselő mélyreható in* tuiciójával a költő ihlete társul e könyvben; a tu­dós munkáját a művész formálta kerek tömör, élő kompozícióvá, Beöthy Zsolt könyvéhez a legnehe­zebb időben 8 szerzőjének halála után is hű maradt a magyar olvasóközönség. A mo6t megjelent hete-, dik kiadást Kéky Lajos kiváló esztétikusunk és irodalomtörténészünk rendezte sajtó alá és nagy- értékű bevezetéssel, továbbá az egész magyar iro­dalmat felölelő r&pertor iámmal látta el. Illusztrá­ciók is elsőizben diszitik e müvet s ezek úgy vannak kiválogatva, hogy tárgyi vagy hangulati kapcsolatban legyenek az egyes fejezetekkel. A díszes kiállítású, nagyon szép kézikönyv az Atbe- naeurn. kiadásában jelent meg, s kapható a Prágai Magyar Hírlap könyvosztályánái, Prága II., Pan- ská 12, III. em. (*) Az Athenaeum Almanachja 1931-re, A régi finom almanachok bájára és ötletére emlékeztet az Athenaeum ezidei almanachja. A nagy magyar könyvkiadó immár harmadik esztendeje ad alma­nachot a magyar könyv barátainak, az irodalom híveinek és a nemes szépségek kedvelőinek. Az esztendő 12 hónapját tizenkét író írásában illusz­trálja az almanach: Zilahy Lajos, Karinthy Fri­gyes, Lengyel Menyhért, Krúdy Gyula, Laczkó Gé= za, Móricz Zsigmond, Földi Mihály. Szabó Lőrinc, Bibó Lajos, Szomory Dezső, Babits Mihály és Hol­tai Jenő hangulatos 6orai itt jelennek meg elő­ször. A mélynyomásu illusztrációkkal díszített tat- taLinae kötet derékanyagát a hazai és külföldi írók legújabb regényeiből mutatóul közölt részletek te­szik ki, Móricz Zsigmond megható Írása Mikes Lajosról és még sok érdekes más közlemény teszi változatossá a pompás évkönyvet, amelyet Erényi András szerkesztett. Az Athenaeum büszke lehet az almanachja: a magyar olvasóközönség legszebb karácsonyi ajándéka ez a nemes tartalmú és díszes kiállítású könyvecske. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Cs. és k. tábornagy. (VI Burlan.) 7. hét. AVION: Titokzatos jel az ajtón. (Rod la Ropue.) KOTVA: Nyugati front 1918. (2. bét.) LUCERNA: Fékevesztett szenvedély. (2. hét.) MACESKA: Leányom nevelője. (Harry Liedtke.) METRÓ: A hermeline* hölgy. (Filmoperelt.) PASSAGE: A kék angyal. (M. Dietrich.) 4. hét ROXY: Hai-Tang. (Anna May-Wong.) SVÉTOZOR: A hermelines hölgy. (Vivienné Sogol.) A POZSONYI MOZIK MŰSORA: ÁTLÓN: Gigolo, Beszélő és hangosfilm 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom