Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-02 / 275. (2496.) szám

^RAXkAÍ-i v tAGYARHlRLAP 1980 december 2, kedd. 4 Németországban a nemzeti szocialisták egyre föltartóztathatatlanabbul erősödnek A brémai és a bielfeldi választások szenzációs eredménye — Hitler pártja szeptember 14-e óta megkettőzte ereiét — általános kommunista visszaesés Berlin, december 1. Brémában tegnap tartották meg a községi választásokat, amelyek meglepő módon bebizonyították, hogy a nemzeti szocialista mozgalom a szeptember 14-iki parlamenti választáso­kon nem érte el tetőpontját, hanem föl­tartóztathatatlanul fejlődik és rávilágít Németország belpolitikai irányára. Két héttel ezelőtt a badeni tartomány gyűlési választásokon a nemzeti szocialista párt csaknem ötven százalékkal több szavaza­tot kapott, mint a szeptember 14-iki vá­lasztásokon, most pedig Bremenben meg­kétszerezte az akkori eredményeket. Szeptember 14-én Eremen szabad város területén a nemzeti szocialista párt 22 ezer szavazatot kapott, most 45.000-et. Valamennyi más párt gyöngült, még a kommunista párt is, amely eddig épp úgy érezte előnyét a radikális hullámnak, mint a jobboldali szélsőséges párt. A szo­ciáldemokrata blokk kilencezer szavaza­tot vesztett és 35.000 szavazattal elvesz­tette első helyét a brémai városházán, ahová mint legerősebb párt most a nem­zeti szocialista párt vonult be. A polgári pártokat kivétel nélkül súlyosan érintette a nemzeti szocialisták előretörése. A leg­jobban a német néppárt zsugorodott ösz- sze, amely szeptember 14-ike óta ismét tl.000 szavazatot vesztett, azaz 33 000-rül j 22.0Ö9-re esett vissza. Amióta >8trésé- j mami 1929 októberében meghalt, pártja, a német néppárt, választásról választásra jobban összezsugorodik s ezzel is illusz­trálja. mily óriási csapás volt számára és az egész polgári centrum számára a ki­magasló vezéregyéniség elvesztése. A né­met állanipárt, a volt demokrata párt, szeptember 14-ike óta szavazatainak csak- j nem felét elvesztette és 11.500 szavazat- j ról 6700-ra ment vissza. A polgárság bal szárnyát jelentő párt alig politikai erő többé s legtöbb bive a szociáldemokraták­hoz csatlakozik. A jobboldali választók Hugenberg radikális jelszavaival sem elé­gedtek meg és a még radikálisabb Hitler­hez csatlakoztak. A német nemzeti párt Ugyanúgy összezsugorodott, mint a többi polgári párt. Egyedül a centrum tartja magát. A kommunisták a brémai városi választásokon elvesztették azt, amit szep­tember 14-én nyertek, 23.000 szavazatról 20.000-re estek vissza. A brémai választá­sok mindenesetre bebizonyították, hogy a radikaüzálódás szeptember 14-ike óta nem szűnt meg, de a különbség az, hogy mig előbb mind a két szélsőséges párt egyformán előretört, most az elégedetlen elemek végleg a nemzeti szocialisták pártjához szegődtek és a kommunisták is gyöngülnek. Vasárnap Bi elel éld b en , Nyugatnéinetor- szág egyik legnagyobb városában is köz­ségi választásokat tartottak s itt is bebizo­nyosodott, hogy Németország politikai fej­lődésének tendenciája mindenütt egyforma és a nemzeti szocialisták brémai előretö­rése nem tekinthető elszigetelt jelenség­nek. Bielefeldben a nemzeti szocialisták Pozsony, december 1. ('Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjele-ntése.) Ma délelőtt tíz órakor ült össze a régi Vármegyeháza nagytermében a szlovensakój országos ipartaaáös, amelynek tör­vény® zerinti hivatása az, hogy tanácsadó és kezdeményező .szervként működjék, a törvény- előkészítés munkájában részt vegyen,' a keres­kedelmi és iparkamaráknak, továbbá az orszá­gos képviselőtestüietueik, illetve választmány­nak információkat adjon és, inieiativákkal -szol­gáljon. A törvény értelmében ennek elnöke Szlovemszkó országos elnöke, 69 tagja van, amelyből húszat az országos képviselőtestület delegált. ,i Két magyar tagja is van az országos ipar­tanácsnak, még pedig Helyey Gyula Kassá­ról és Oosztal Jakab Komáromból. ugyan nem kétszerezték meg szavazatszá­mukat, mind Brémában, de szeptember 14-ével szemben itt ig jelentősen megerő­södtek, holott szeptember 14-én már kinm- gasló rekordteljesitmónyt értek el. Vala­mennyi más párt vesztett, igy elsősorban a kommunista párt, amely több ezer szava­zatot adott le a nemzeti szocialisták javá­ra. A badeni, a keletporoszországi, a bré­mai, a bielefeldi és a thüringiai községi választások bebizonyították, hogy a nem­zeti szocialista párt az ország minden ré­szén egyformán előre tör s ha a legújabb községi választások eredményeit veszik figyelembe, akkor egy ma megtartott álta­lános választáson nem 107, hanem legalább 200—250 mandátumot szerezhetne. Berlin, december 1. A német néppárt központi vezetősége tegnap Dingeldey ügy­védet elnökévé választotta. Scholtz dr.-t, a visszalépő elnököt a párt tiszteletbeli ve­zérévé nevezték ki. Kora 11 an yfután acsos műkődik. A mai alakuló ülésen az összes szlovenszkói kereskedelmi és ipari testületek képviselőin, kí­vül több prágai és brünni kiküldött is részt vett, azonkívül megjelent Matoy.sek kereskedelmi minisz­ter is, Országh József szloveaszkói országos alelnök nyitotta meg az ülőét. Utalt arra, hogy az ipar- tanáesnak óriása fontossága van. Csehország­ban már évtizedek óta működik az országos ipartanács ée eredményes működést fejt ki Re- méii? hogy Szlovenszkóu is eredményekkel fog járni az ipartanáé® működése. Matousek kereskedelmi miniszter szintén ama reményének adott kifejezést, hogy i szlovenszkói ipartanács megtartotta alakuló ülését Pozsonyban Az ülésen résztvett Matousek kereskedelmi miniszter is Az ipartanáén szak referenseként Bernovszky í^céh^kedéi? 7PC2/yyt Jl YvxeqoUtfL. MijxZon wwyUnjJc A vnáfyiA -ewyh.e,— jzoct 'oedet 'M&űL sl\ Minden dobozban van 20 bonbon és az ára csak 10 Ke. az ipartanács működése minden tekintetben be fogja váltani a hozz# izött várakozásokat. Majd kitért az ipari krízisre, amely főként a középosztály és az iparososztály krízise. Az országos ipartanács föladata lesz, hogy a ba­jokon segítsen. A szlovák népben különösen iparművészeti talentumot lát és azt hiszi, hogy ezt fokozott mértékben kell támogatni. Erre a célra szolgál különben a turócszent- mártoni iparfejlesztési intézet is. A szlovák ipar támogatására mindent meg fog tenni, ami csak tőle telik. Úgy. látszik, hogy a cipészápar, valamint, a .ke­rékgyár tó ipar fölöslegessé vált, pedig ez nem egészen igy van. Az ipartanács azon lesz, hogy ezen iparágaknak inieiativákkal szolgáljon, hogy nyomorba V jussanak és tönkre ne men­jenek. Ezután Lamplotta Róbert, a cseh országi ipar- tanács elnöke és Pastierik iparospárti szenátor szólalt föl, míg az országos képviselőtestület nevében Cvinceek cseh néppárti üdvözölte az ipar-tanácsot. Végül Stodola Kornél, a fTozsorlyi kereskedelmi és iparkamara elnöke, beszélt. Ezután megejtették a választásokat. Úgy a kereskedelmi, mint az ipari szakcso­port választmányt és különböző bizottságo­kat alakított. I Az elnök és a három alelnök képezi az elnöki tanácsot. Az országos ipartanács évente kétszer tart közgyűlést,' közben pedig az egyes bizott­ságok működnek. — A prágai Magyar Akadémikusok Kőre december 4-én, csütörtökön d. u. 3 órai kezdet­tel ankétet rendez uj egyesületi helyiségében (Fenix-palota II. em.). Az ankét tárgya a ma­gyar egyetemi hallgatóság szemináriumainak, a kérdése. Ugyanaznap este 8 órakor az uj egye­sületi helyiség ünnepié* megnyitása kéz. A megnyitás kultaresttel lesz kapcsolatos, mely­nek műsorán Szakmáry Magda operaénekesnő. Margóosy Ibolya, Vécőey Zoltán dr-, Savaiké Pál dr. ée Győry Deieő szerepei. Az ankét ée a kuitureet zártkörű leez s csak az egyesület tag­jai és a vezetőség által meghívottak vehetnek részt IDEGEN EMBEREK RE GÉN P IRTA: JVlARflI SANDOR Cop$r igát b? Pan/fieon (76) — Látod — mondom —, hogy mégis talál­koztam veled. A kirakatot nézi, lehajtott fejjel: — Igen — mondja csendesen. — A puderdobozt is ottfelejtetted. A gra­mofont ig, a lemezeket — mondom. — Egy ruhád maradt még a szekrényben s a haris­nyáid. A fürdőtrikód is ott maradt. — Majd írok — mondja. — Utánam kül­dik, ha megkérem. — Nem maradhatunk itt. — mondja aztán. — Eengein itt mindenki ismer... — Én egy tengerészotthonban lakom — mondom. — De uem szabad képzelned sem­mit, nem nagyon tiszta. — Igen, a tengerészotthonok — feleli. Megindulunk, s engedelmesen és szótlanul megy mellettem, karjait lógatja járás köz­ben, kámaszosan és egykedvűen. Mikor a tengerészotthon bejáratához érünk, körülnéz, s elsőnek ő lép be az ajtón. A korcsmáké- Iylség most üres. — Jobb lesz — mondom és megérintem a karját —, ha nem jösz fel a szobába. Po­loskák Í3 vannak. Az ablak egy udvarra nyí­lik, ahol halak rohadnak. Itt is leülhetünk, a sarokban. — De igen — feleli hangosan. —■ Fel aka­rok menni a szobába. S fel megyünk a csigalépcsőn. A szobát vál­tozatlanul abban az állapotban találom, ahogy néhány óra előtt elhagytam. Nem merem az ablakot kinyitni. Gyufát keresek s meg­gy-ajtóm a gyertyacsonkot. — itt lakói — mondja szomorúan és körül­néz. Leül az egyetlen rozzant lábú székre, ölében összeteszi kezét s oldalt hajtott fejjél néz rám. — Vedd le a sapkádat — mondom, és az ajtónak támaszkodom. — Ezt nem ismertem, ezt a sapkát. — Ez egy ajándék — mondja, s leveszi a sapkát és az asztalra dobja. Minden mozdulata olyan uj és ismerős. A ruhát sem ismerem, s a cipőjét sem, ezt a magassark-u, fehér szandált. A gyertya fényé­be bámul, összehúzott szemekkel, kissé rö- vidlátóan, s keresztbeveti a lábait. — Elhoztam a ohampoou-t és a kölnivizet mondom. — Oda fogom adui neked. A tenniszütőt is elhoztam. — Te nagyon jó vagy — mondja gépiesen. — Egyáltalán nem vagyok jó — mondom és zseb revágott kézzel állok, az ajtónak dűl­ve. A gyertya fényében mind a ketteo sá­padtak lehetünk. — Nem tudom, mit akarsz mindig azzal, hogy én jó vagyok. Egy kutyá­nak szokták azt mondani, hogy jó kutya. Azért, hogy nem vertelek meg, mint egyesek, még nem vagyok jó. — Ó, de igen, dehogy nem — ismétli ma­kacsul. — Hát jó. Most pedig mondd el — mon­dom csendesebben.-- Nincs mit elmondaná — feleli és figyel­mesen szemléli a gyertyacsonk lángját. — Nagy hiba, hogy idejöttél. Én ezt olyan szé­pen képzeltem el. Azt hittem, hogy megér­ted. Hazajösz Morlaixból és nem találsz ott­hon. Ennyi élég. — Ennyi elég^ — mondom. Hát mát képzelsz te? Te azt hiszed, ezt csak lehet? Ha két ember együtt él, akkor egy napon' be lehet ülni egy autóba, s odébbirienni, s nem hagyni ott mást,'csak a puderdobozt és a gramofont és a lemezeket? — Ö, ha ezért jöttél... — mondja szemre­hányó hangon. És egyszerűen teszi hozzá: — Hogyne, ezt lehet. — Semmiért nem jöttéim — Csendesebben beszélek. — Ez m ind ostobaság. Hal 1 .gáss ide. Este visszautazunk Parisba. Onnan haza me­gyünk. Hozzám, haza Magyarországra. Ne­kem doktori diplomám van, a tanári vizs­gát leteszem egy félév alatt. A. követségen es­küszünk, együtt utánunk haza. Ez csak ter­mészetes. Nekünk van. háziunk odahaza. Na­gyon hamar megszokod majd. Nekem is van apám, meg öcsém. Szőlőnk is van s a házak­ban villanyosság és vízvezeték. Mindez nem fontos. Ha akarod, elmegyek veled most ha­za s megbeszélünk a családoddal mindent, amit kell. Nekem van rendes, otthoni nevem, nem vagyok én sem az uccáról. — Nem ez az — mondja. — De igen — mondom szigorúan. — Éjjel gondolkoztam, ezt kell csinálná. Meglátod, nem is lesz rossz. Rájöttem, hogy ezt kell csinálni. Dieutegarde valami együgyüséget beszélt, hogy a dadogóval mentél el autón. Ez persze ostobaság. Te megkérted őt, s el­hozott ide autón. Ez nagyon kedves tőle, meg fogom köszönni neki. — Mi össze fogunk esküdni — mondja és lesüti a szemlét. — No látod — mondom megkönnyebbülten. — Nem érted — folytatja és felpillant. — Mi össze fogunk esküdni, Roger és én. Neki tisztességes szándékai vannak. Már bemutat­tam otthon, ő a vőlegényem. — Kicsoda? — kérdem hangtalanul. — Roger — mondja makacson. — ő mű­vész. Az édesapja borkereskedő Bnestben. Nagyon tisztelt, család a vidéken. Hangosan kezdek nevetni, meg kell tá­maszkodnom az ajtónak. — Mindebből egy szó sem igaz — mon­dom.— Roger? Ki az? A dadogó? Akinek vállára hull a haja, mint a fiatal férfiaknak a ienaissanee képeken. Hiszen nem i* isme­red. Hallgat. — Egyetlenegyszer beszéltél vele — mon­dom. Azt se tudhattad, kicsoda? Egyszer be­széltél vele, azon az éjjel, .mikor a máglyák égtek a tengerparton. S akkor is te beszéltél, ő csak dadogott. Különben mindig együtt voltunk, minden nap. minden éjjel. Alkalmad se volt beszélni vele. Az ember nem jegyzi el magát valakivel, akit uem ismer. — Ó, te tévedsz — mondja szerényen. — Sokszor beszéltem vele. Annikor csak lehe­tett. Ha te a faluba mentél, ö látott téged a hotel ablakából, * rögtön lejött hozzám. Nem igaz, hogy dadog. Azt gyógyítani lehet Csák nehezen fejezi ki magái, mert művész. Kü­lönben sem előkelő vonás tőled, hogy kicsú­folás egy testi hibát — Nem — mondom és gondolkozom. — Iga­zad van, ez nem előkelő tőlem. Ami a mű­vészetet illeti, nem lehet éppen jellemző vo­násnak tartani, ha egy művész nehezen feje­zi ki magát... Éppen ez a dolga... De iga­zad van, ez gyógyítható. Szóval beszéltéi vele? Többször is? Ha kitettem a lábam a telepről, meglesett és szaladt hozzád? Meg­áll! csak, ez gyönyörű... Valamit mégsem értek— Gondolkoznom kell... Szóval köz­ben hazudtál, minden nap... De hát akkor az egész... Mire volt az egész? ... Miért jöt­tem ed veled Páriából? S Dieutegardeék, a szoba, a tenger, a hosszú napok, ezek a he­tek... s minden, amit beszéltünk s amiről nem beszéltünk... Nem értem. Csakugyan nem értem. S hallom a hango­mat, mintha egy idegen beszélne. Oly fino­man ül itt előttem, udvariasan, barátságo­san. Olyan zavar fog el, mintha először be­szélnék vele életemben. Ebben a pillanat­ban idegen és titokzatos. — Én szeretem őt — mondja, s oldalt hajt­ja a fejét, mint aki mindenre válaszolt. — Rendben van, szereted őt — mondom. — Lehet, hogy neked van igazad, én nem 'értem a ti szavaitokat. Nem tudom, mit értsz az alatt, hogy szeretsz valakit — A nyakán — mondja —, az ádámcsut­kája oly ismerős volt, mikor beszélt. Először ez. tűnt fel rajta, t; Ezt inkább magának mondja, ábrándozva. — Az ádámcsutkája? — kérdem. Igen — mondja szégyenkezve., ~~ Szóval az ádámcsutkája — folytatom s bámulok rá. — Ez egyre szebb lesz. A kezem ismerős volt, erre eljöttél velem. Emilének ismerősek a fülei. Rogernak az ádámcsut­kája ... Te fejlődsz, kicsikém. S ezt komo­lyán mondod, éppen nekem. — Áh, mit tudsz t,é -- mondja haragosan. — Nem tudsz semmit. Egy nő nem falál meg egyszerre egy férfit. Az egyiken ez ismerős, a másikon az*

Next

/
Oldalképek
Tartalom