Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-02 / 250. (2471.) szám
8 ^mcsi-7V\\g^ar-hirmi» 1M0 aarearibcr 1, vaa&raap. szélgotés közben öt nyelven idézget, óriási műveltsége van. Csendesen, szomorkás humorral beszél. Az ember szeretne a nyaikába borulni. oSvaiy Váciam gömöri harcosa: a matróz A sorstallózás közben eszembe jut az a gömöri gyerek is, akinek egy táborozás után a kofferét, amivel kilökődött a szülei házból, magam is cipeltem. Vad, összeszoritott ajkú, mokány fiú volt. Az apja iparos és a műhelyben akarta tartani. A fiú tanulni akart. Jél tette-e, nem-e, tanulni és tanulni. Minden okom meg van rá, hogy azt higyjem, hogy nem is a műhelyt, de a rossztermészetü, iszákos apa bánásmódját állította szembe a reális érvekkel, amik a műhely mellett szóltak. Kilökték. Egy jószivű gömöri ur adott neki utravalót és segítséget Két éve. Az ilyen megvert sorsok azonban a legnehezebben állják a gyeplőt. A gyerek eltűnt szem elől. Nyáron maltert kevert egy házépítésnél, aztán kubikus munkás lett. Félrerakott koronáiból beiratkozott. Közben elmulasztott egy segélyalkalmat, mert különös mellékfoglalkozása megakadályozta: ekkoriban vették föl filmre „Svaty Václav“ históriáját S a statiszták közt, a félmeztelen, lándzsás és paizsos szláv héroszok közt egyszer csak feltűnt a gömöri fiunk fekete mokány arca is. Félmeztelen és bőrökbe bujtatva hetekig forgatta a szemét és a lándzsát, napi 25 koronáért Az „Qstrov dinamitu" híres nevűben tűnt fel aztán a jogászgyerek. Társai é* kollégái a matrózcsoport megjelenésekor jobban odanéztek, s tényleg, a fin ott hadonászott az evező lapáttal a rivalda és a reflektorfényben. Minden este, bárom hónapig. Esténként 20 koronáért A jogászok a karzaton, a mi jogászunk a statiszták közt Nem tudja senki, hol lakik. Ez ősszel letette az államvizsgát. Olyan eredménnyel, hogy két hétre rá a szigorlaton is túl van. Néha hetekig nem látja senki. Két érve én is cipeltem a knfferét. A iea-ehéd A társaság egyik hölgytagja, diáklány, búcsúzik. — Holnap ott lesz a menzán? — kérdem. — Nem, — mondja — majd ceak szombaton megyek le, ebédre. — Mért caak szombaton? — Az ünnep. — ? Már kezet nyújt, a kis kolléganőjíóvel el- menőbon vannak. Mialatt a kabátja után nyúlnak, véletlenül meghallom, amint társnőjének egy különös, leánhaíatlannl szomorú bájjal oda súgja: •— Ugy-e, ünnep s akkor ebédelünk .. .- Aztán még ennyit hallok akaratlanul, de ellele j theteí lenül: —... addig megint jó lesz a tea is, kenyérrel ... Ez kedden volt. Szerda, csütörtök, péntek ... e»béd ... tea és kenyér — s tán valami rá — két magyar diáklány szomorú, szép bájjal a szájuk körül ilyen titkokat súgnak egymásnak a Moldva- parton, 1930 októberében. Félhangon, kedvesen, rejtélyesen. Nem való a fiuknak. Igazuk van. Tehetetlen, féktelein fájás nyilai a szivembe. Tegnap megkérdeztem egy diáklányt: — Mondja, lehetséges ez... rendszeresen ...? Rám nézett. Csak ennyit mondott: — Hát oszt'? Moholy-Nagy László Irta: Brogyányi Kálmán A pozsonyi Uránia Tudományos Egyesülőt meghívás ára Moholy-Nagy László előadást tartói* Pozsonyban u „Uj lá- tás“ címen. A háború utáni időszakban nagy változás következett be a képzőművészetek világában. Az uj korszakok születését megelőzően fut végig ily remegés a művészeteken. A pikburában ez a válság még az oeztálytársadakni válságok előtt jelentkezett. Az univerzális jelleg mellett, a pik- tura van a legjobban egybekapcsolódva a vezető oeztálytánsadalommaL Egy séta a nagy nyugati valamelyikében, szemünk elé tárja az uralkodó társadalmi réteg mentalitása és a festészet közötti kapcsolatot. A középkor végén, az erősen bizánci merevségű Cixnabue, majd Giotto épp úgy kifejezője, sőt pikturális igazolója az uralmon levő egyházi szellemnek, mint a reneszánsz első fázisának naiv, remegő vallásosságát tolmácsolja Fra AngeÚco vagy Ghirian- dajo. A reneszánsz virágzásának hideg, hatalmi pompáját pontról-pontra nyomon követjük Raffael, Michel Angelo alkotásaiban, mimtaho- gyan Van Eyck-ék németalföldi piküurája a megkötöttségekkel teli, korabeli polgári szellem visszaverő felülete. A piktura minden időben az uralkodó társadalmi osztály szemléletének volt & kifejezője. Abban a mértékben, ahogy kifejezte érzéseit é« szemléleteit, vagy ahogyan a vezető társadalmi osztály formáit előre megérezte és kifejezte, szoros összefüggésben állott a mindenkori vezető osztállyal. Mikor a háború kitörésével a polgári társadalom biztos é« nyugodt felületén repedések kezdtek mutatkozni, e változást a piktura előre jelezte. A piktura irányitója a látás. A látáson pedig a személyes műveltség, az asszociatív gazdaság és a környezeti determinációk összessége. Kezdett megváltozni a látás. A dolgok belsejébe hatolt és képszerüségét elemeire boncolta, A szin, a forma, a vonal, a fény, mint képalkotó elemek prohlémafcikát jelentenek immár önmagukban. Már az impresszionizmus világítás és szín forradalma az első tudatos eltávolodás a polgári szüzsé ábrázolásától. A sík és a két dimenzió függetlenségét hirdették a plasztikus látással szemben, öncélúvá tették a pik túrát, a szabad világi táa&al megbontották az eddigi tónusokat és uj címérték eléseikkel teljesen áteze- relték a természetmásolás nyugalmas színeit. A faturizmus a tárgybomlasztó aktivitást, a mozgást tette kifejezési céljául. A formákból kiinduló és síkokból alakító kubizmustól egészen az önkényesen látás asszociatív expresszié niz- mosig, mély repedés futott végig az egyszerű polgári szemlélet és a piktura között. A művészet „éthetetlennéu kezett válni. A polgár nem ismer bennük önmagára és környezetére. A piktura mintha megszűnt volna az ő szemlélete lenni, mikor belső ellentmondásainak paradox voltát vetítette. A valóság két dimenzió, tehát síkbeli szemlélete közben, a piktura is megoldatlan ellentmondásokat hordozott. Az ellentmondás a két dimenziós objektív-szubjektív szemlélet között, önmagától adódott környezeti determinációból.. E kérdés bővebb tárgyalása kívül esik e cikk keretein. A piktura tehát problémává tette önmaga számára a korszerű létezést. Kandinsky abszolút pikturája, mely a naturáktól teljesen függetleníti anyagát, az uj orosz szuprematizmus, Malevics mozgás kompozíciói fehér kockákkal fekete alapon, Picasso anyagot, formát boncoló művészete berek esztett utak. A XX. század technikai tempója és a velejáró és egymást kiegészítő szociális és gazdasági válságok komplexuma megfelelést követelnek a művészetben. Ez a művészet korszerűsége. A korszerűséggel igazolta önmagát a piktora, A korszerűségi követelmények kiteljesítését, tehát a kor igazolását és közvetve, formálását vette művészi aktivitása alapjául Moholy-Nagy László. Standardnak nevezte el a kor művészeti követelményeit. A század technikai kifejezései, melyek úgy a társadalmi, mint a művészeti formákat megváltoztatták, témául és anyagul léptek, föl a kép művészete elé. Ex az anyag kettős megoldást tartalmaz: egy praktikust és egy képszerűt. A praktikus megoldást kutatták Németországban, Dessauban Moholy-Nagyék a Bauhausschule-ban, melynek egyik előadó professzora volt. A legelemibb környezeti fonnának, a háznak olyan kifejező formaés anyagbeli megoldása volt a cél, mely kiteljesiti a standard követelményeit, ugyanakkor az építészetet, dekorációt, mint művészetet szerve« egységbe hozza az éleitek Az anyag formálása közben, az előző pikturális eredmények segítségével, eljutottak magához az anyaghoz. Technizált anyag- szerüség: ez a Bauhaus architek túrái is eredménye. Az anyag, minden forma tradíciótól mentesen alakul a saját szerveeségéből, a fizikai törvények hatása alatt, a rendeltetés kívánalmai szerint. Az architekturális, plasztikai és képbeli kifejezések orgánikus egynovezőre kerülnek anyagszerOségük által. Moholy-Nagy László vizsgálni kezdte a pik- tuxát a maga aayagszerüségében. A kor standard megfelelőjének a mozgás képszerű kifejezését vette. A kép technikai kifejezője a fo to. A mozgás képszerű technikai kifejezője a film. A pik tora berek esz tett utam túl, egyetlen korkifejező művészeti lehetőségeként kereszt- utak sorakoznak: a kép, az eddigi kulturális eredmények alapján, a foto és a film. A kor standard kép értékelése a mozgás. Ezt a művésze* szemléleti utat tette meg Moholy- Nagy László. Eredményeit a Bauhaue-törekvé- sek tisztázása, a foto anyagéiért tése és mű vészeti teljesítőképességének kitágítása ma még föl nem mérhető nagyra, a piktura uj korszerű fejlődési lehetőségének előkészítése a film mü vészi kifejezésének fölfogása a mai impresszió- szerüen konstruktív einsteini és pudowkku fűmen le tuL Ezek egységesítéseként: a piktura eddigi pigment anyaga helyett a fény bekapcsolása mint kép alakitó eszköz. A mozgás két di menzionális kifejezése fénnyel. Moholy-Nagy László művészete és kutatásai világjelentősógüek. Tizennógyéves koráig várost nem látva élt pusztán, a természetet, az őszinteségét, a mozgás tisztaságát itt fogadta magába. Ma harmimcötéve6, Berlinben él ée tíz év óta most először ment haza, az Emszt-mu- zeumba előadni. Első napok a kaszárnyában Hát oszt... hát aztán ... Igen, igen... ón is voltam mezőgazdasági munkás ... eitteun lopott tar ló répát... álltam sorba automufabüffében a koronás szendvicsekért, amiken a maradék és gyakran büdös hús izét savanyú szósszal öntik el... paca Hevest is ettem kimérésben, hidegben, egy korona és öt kenyeret lehet megenni hozzá... igen, igen, de hogy most is, hogy ennyien, még mindig? Akkor háború volt, háború irtán volt, forradalom volt. De most? A. béke tizenkettedik évében? Ezek a gyerekek is? Ezek a gyerekek az eeti uxra koronás virsli-rikkancsai előtt Mennyi betyke optimizmus a kislány feleletében. Hát oszt'? Ne nyúljunk koros kétségekkel ■ a hithez, még ha hihetetlen is. — Tanulmány sorok egy regényhez — Irta: SZOMBATÉT VIKTOR Az őrtálló fárák vigyorgott, utánapillantott a szekereknek, amiken fekete ládák tolakodtak s amik mögött álmatlan, csendes és riadt legények meneteltek, szabálytalanul és bizonytalanul. Aztán becsukta utánuk a nagykaput, a faköpenyeg falához állott szorosan, hogy senki ne lássa, ha tiszt arra jön s egy nyálas ceruzával felirta a kaszárnyában használatos kétnemzeti nyelven, verébfej betűkkel: „Itt vannak a lemének, sá pár 187! A lemén magyarul a szegény, szomorú bun- dás-ujoncot jelenti, a za pár 187 meg azt, hegy pár nap múlva, azaz pontosan 187 nap múlva felől thetik az öreg katonák a eibilt, ad digra beletörvén a lemónokat a eviesitőlésbe az egzecirplaccon. Mayer Autón, Aussúgból, órára is kiszámította a 187 napot, Ágh István, Csallóköziből, percre. Erről azonban most sem Nagy János, sem August Reich, sem Václav Hódinka nem tud, azonkívül egyik sem a szegény, szomorú le- mónok közül, akik busán ballagnak a szekerek után. Mennek azok, keresztül a kapun, el az istállók mellett, az ágyuk fészerei előtt, a szénapadilások alatt s az ablakok mellett s amerre mennek, mindenütt viigyori, víg pofák, harsány biztatások röpködnek a levegőben, az öreg tüzérek szélesen könyökölnek az ablakokban, vagy megáll kezükben a vödör, a lópucoló kefe és szakértő szemmel bámulják a leváltó anyagot, hátha még akadna köztük falubeli, rokon'vagy ismerős. Pogrányi István, ni, máris felfedezésben van, rövidlátó szemeivel kihunyorog a kantinablakon és meg- ellenzi a homlokát. — Berci, te-e! — harsan végig az örvende te? kiáltás, Berci odanéz a sorból és boldog pír önti el az arcát, végre valaki ismerős e csodás* rengetegében lovaknak, kapuknak, puskáknak és ablakoknak s hálás mosollyal pillantana Istvánra, már-már kurjantana is neld, szokás szerint, de, im, a káplár, alki a sort s a szomorú lemónságot vezeti, kurjant valamit a a következő pillanatban dobálják is már a szekerekről a ládákat, gyorsan, kapja Iki-M a magáét, már vetik is vállra s egy újabb kurja ntásra nyomják a ládát embere? tül egy ménkű helyiség belsejébe, amelyben délelőtt még lovakat ugrasztgatott egy ostoros őrmester, délután pedig megkezdődik benne szegény bundások szemügyrevevése, akik már ülnek is a fürészporra lerakott ládáikon s egyre fogyadozóbb birodalommal néznek jővén dő sorsuk elé! Ülnek, ütegek szerint elosztva, irás a jobbkézben, hazai kenyér a balban, sző alig hangzik, csendesség van, az egyik barnaszemü jövendő harcos cigarettára akar gyújtani, no, ugrik i? egy kétezüstgombos katona ur utána s úgy üli ki képéből a barnaszemünek a zó- ra-cigáról tát, hogy szegénynek sóhajtani is alig van ideje. Mond is valamit a kétgombos, egyelőre azonban nem értődik s erre az ösz- szes legény megilletődve néz maga elé. Széliugatják már a legénységet névszerint, egy Péter, egy Václav, egy Alfréd. Van János is, Elemér is, Martin is, Auguszt is. Le a fehérneművel s már forgatja is mindegyiket körül vállánál fogva egy pápaszemes tiszt ur, a többi tiszt urak meg csak ülnek egy asztal-, KÖRNYEZ ELEK: HALOTTAK NAPJA Nékem is na halottam ma, sírjára fehér krizantémokkal emlékesem. Kriaantémom: régi «®ék a mvtfbél, krisantémom: egy swnapár nésése, mit aséta is Iátok, krisantémom: csöndes beszélgetés este, kriaantémom: egy ntolsé késfogás, krisantémom: apám halottas arca. 5síi kertben, életemben ma össsegyüjtöm a krizantémokat és halottak napján, ha esékot adok. tudom: fehér krizantém virágzik csékombél, mert meghalunk, te is, én fa, sulL- 6. Nékem is van halottam ma, sírjára fehér krizantémokkal emlékesem. Kinek lessek halottja én egykor síromra fehér krizantémokkal ki emlékesik? nál s az uj anyagot nézik. Péter szó Lan i akar, hogy neki baja van, kiesik őrá bán Leesett a fáiéi s azóta karja fáj, egyik tiszt ur tud magyarul, tolmácsol ugyan, de nem hiszik Péter ivek az esetet, som Vác- lavaak, akinek egyszerre a szíve fájdul meg ebben a nagy fürészporban, sem Martinnak, de senkinek. — Maga intelligens? — kérdi a doktor egy illetőtől, akinek minden ruházata egy pápaszem s egy karköiőóra, ennélfogva úgy fest nyári napon pirult bőrével, mint valami néger törzsfő s ezen a tisztek elmosolyodnak. — JawohL, — mondja németül s magyarul folytatja — mérnök vagyok. Ezt az egészet viszont újból szolgálati nyelvre is lefordítják s igy kész a BábeL Egy öreg ezredes int. Mehet. Sorra jönnek a legények. Két cigány is, Nyitrából, nem jó szagunk, bizony, dekát nem lehet minden ember rezedái!latu. Küldik is őket mosakodni rögvest, két öreg katona boldogan ragadja karon a nyitrai zsenész társa dalom e két kitűnő megbízottját s már húzzák is nyakukra a vizet a kutnál a lékeiével dörzsölik őket. Riadtan üvölt a két cigány. Lassan kiürül a lovarda. Káplárok és őrmesterek jönnek, tolmácsok s Írnokok szaladgálnak fontoskodva, Pétwrt^Václavot Augusztát, a cigányt, a mérnököt, mind viszik Ládádtól, lépcsőkön, folyosókon korCírztüL Feketekávé szaga leng, az öreg katonák csajkáikat verve mulatoznak a konyhák előtt s mocskos szakácsok lőkdősik ki őket az ajtón, mert már rzemtelenek az öregek mától fogva, hogy a leniónok bejöttek. Mennek a lemónok, föl-le, ide-oda. Képek, sima falak, puskák állványokon, szuronyok, ábrázolatok, amely ábrázolatok a katonát ábrázolják elől-hátul, oldalt és szalutálva, aztán a lovat ábrázolják, szintén elől-hátul s még sok minden van e folyosókon. S e pillanatban kicsapódik egy vastag ajtó s az első lemón riadtan bepillant. Beles, belép s megtorpan. Ablakok nyitva e szobában, vaságyak és különösen rendbehajtogalott pokrócok, puskák és egy széles asztal, festékszag, petroleumszag, lárma, csörgés ... Megáll János; Václav, Auguszt e szoba küszöbén, leveszi kalapját 9 bátortalanul lép be. Nézik a különös szobát s nézik egymást. Szólni neon mernek. A dozorcsi dosátnik, a naposkáplár egyhangúan üvöltöz. Alkonyodik. Az ablakokon keresztül egy idegen város tornyai látszanak s egy folyó csillog szélesen. Autók fényei szökdösnek az utakon s egy gyár dudál. Különös hegyek, furcsa dombok s egy kilátótorony. Fü, fa, erdő, mező. Egy vonat ballag. Az alanti szobákból harmonika szava cseng. Az álló óra alatt trombitás fuj pihenőt, etetést. Egy ló vágtat a köveken. Ajtót csapnak s feketekávé illata szálL Balog János megáll az ágy szélénél. Sokáig néz maga elé. Tűnődik. Isten tudja, mi megy végbe benne* Aztán, egypzencsak, minden kiáltás, jajwő, bánat nélkül, ugv, ahogy van, végigrágja magát a padlón, elterül. Szeme kifordul, arca fehér lesz, megmerevedik. Ott fekszik a földön. Rohan a desátnik, riadtan állja körül a lemónság s nézik az ismeretlent, akinek ládájára csak ez van Írva: Balog János. Hátul két öregkatona dugja be a tejét és röhög. — Elájult! — állapítja meg egyik. — Vagy szimulál a marha! — bit a másik. Nagy csend a szobában. Ott fekszik Balog János, újonc, teje a láda oldalénál, kezében virág s mellén egy darab hazai kenyér... Köhögés, katarrhns, szamárköhögés ellen ^ Kapható aiajturténtím ót tfrepártákhas.
