Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-08 / 255. (2476.) szám
2 TRS<^MAGtoR-HIRIiAP 1930 noreariber 8, 8gombai Matousek kereskedelmi miniszter: „ü mai helyzetből az egyetlen kiút — az árak leszállítása** A Németországai való IierisketEelmi mérleg egyre passzívabb — Sötét beifzetkip az egyre fojtóbb külkereskedelmi Sconkurrenciáről Prága, november 7. A képviselőház költség- v: vetési bizottsága tegnap este befejezte a köz- munkaügyi és a kereskedelmi tárcák vitáját, • amelynek során mindkét reszort minisztere hosszabb beszédet mondott. Dosztalek közmunkaügyi miniszter elsősorban a középitkezések kérdésével foglalkozott, s kiemelte, hogy Szlovenszkón és Ru- sziiiszkón gyorsabb tempóban folytatják az állami elemi és polgári iskolák épületeinek építkezéseit, valamint a cseh kisebbségi iskolák építkezéseit a történelmi országokban. 1931-ben befejezik a prágai állami egészség- ügyi intézet épülettömbjének munkálatait. A közmunkaügyi minisztérium a vízgazdálkodási alapról szóló törvényjavaslatot benyújtotta ; ezzel gyorsítani akarják a folyók szabályozásának munkálatait, elsősorban a Duna, Vág és a Tisza folyókét. A Vág folyón különösen na- gyobbszabásu szabályozást fognak a jövő esztendőben keresztülvinni. Ezenkívül a folyami kikötők építkezéseit szorgalmazni fogják, különösen a Dunán, ahol a kereskedelmi hajóforgalom egyre növekszik. Az elmúlt esztendőben a Dunán a külföldi áruforgalom 1.1 millió tonnát tett ki. Kassán megalapították a keletsslorenszkói villanymüveket, Ungvárott pedig a ruszinszkói villánymüveket, s ezzel megadták az alapját annak, hogy ezeket a vidékeket is bekapcsolják az általános villanyositási akcióba. Az útépítésről szólva kijelenti, hogy a jövő évben az állami utak karbantartására 85 millió korona van előirányozva, tehát kevesebb, mint ezidén. Az állami utak építkezéseinek programján úgyszólván kizárólag csak Szlovenszkó és Ruszinszkó utal szerepelnek^ ahol fokozatosan felcserélik a régi fahidakat uj modern hidakkal A jövő évben uj légi forgalmi vonalat létesítenek, amely Pozsonyt, Pöstyént, Prágát és Karlsbadot fogja összekötni. Ezenkívül életbeléptetik az éjjeli légiforgalmat is Prága, Briinn és Pozsony között. A miniszter ezután részletesen foglalkozott a szénkérdéssel is és megállapította, hogy 1923 óta a szén nagykereskedelmi ára nem változott, sőt még igy is a hivatalosan megállapított irányárak alatt van. A minisztérium minden eszközzel meg fogja akadályozni a szénárak emelését. A breznóbányai állami vasmüveknek még annyi tarifakedvezményük sincsen, mint a vele konkurráló magánbányaüzemeknek. A sóbányák mind Szlatinán, mind pedig Eperjesen kitünően prosperálnak s különösen nagy érdeklődés mutatkozik mindenfelé az eperjesi Masaryk-sóbánya finom sója iránt. A gazdasági világdepresszió Csehszlovákiát sokkal enyhébben érintette — úgymond — mint sok más nagy és gazdagabb államokat, A legtöbb ország kivitele csökkent, így többek között Jugoszláviáé 4 százalékkal, Lengyelországé és Svédországé 8, Németországé 9, Hollandiáé 10, Csehszlovákiáé 11. Franciaországé 12, Ausztriáé 14. Olaszországé 16, Nagybritanniáé 19. az Egyesült'Államoké 23 és Japáné 31 százalékkal. Augusztusban a hatóságoknál jelentkezett munkanélküliek száma 88.000 volt, de ez a szám szeptember végén 104.000-re emelkedett. Az ipar terén mutatkozó stagnáción csak úgy lehet segíteni, ha a belföldi fogyasztásnál az árak kérdését rendezik. A mai helyzetből az egyetlen kiút az árak leszállítása. A <tervbevett törvényjavaslatok közül kiemeli az ipari kémkedés elleni óvintézkedésekről szóló javaslatot, A kamarák kérdésének rendezését is elsőrendű fontosságúnak tartja. Az általános elv az — úgymond —, hogy a kamarai választásokat a kötött jelölőlisták alapján ejtsék meg. ő azonban azon a véleményen van, hogy ezekhez a teljesen politikamentes gazdasági szervezetekhez nem illő ez a politikai színezet s most a minisztérium illetéke* faktorai uj módozatokat keresnek, amelyek helyettesíthetnék a választásoknál a kötött jelöltlistákat. A kereskedelempolitikáról szólva, elsősorban a Németországgal való kereskedelmi kapcsolatokról állapítja meg, hogy azok 1927 óta egyre rosszabbodnak. A Németországba való kivitel fokozatosan csökken, amivel szemben a Németországból való behozatal folyton emelkedik. Amig ugyanis 1927-ben a külkereskedelem Németországgal 100 millió korona aktivét mutatott, addig ez ma passzívumot mutat és a jövőben csak a helyzet rosszabbodása várható, mert Németország magas vámokat vezetett be. A német piacon a konkurrencia különösen Olaszország részéről óriási. Ausztriával is revízió alá kell venni a kereskedelmi szerződést. Az osztrák delegáció a szerződésnek 42 százalékos revízióját követeli, ami éppen a csehszlovák kivitel hetvenegy százalékát érinti károsan. Ami a magyarországi kereskedelmi kapcsolatokat illeti, megemlíti a miniszter, hogy júniusban Csehszlovákia egy törvényt fogadott el, amelynek célja az volt, hogy a belföldi mezőgazdasági válságot nagyobb vámvédelemmel enyhítse. Ennek a törvénynek praktikus értéke eddig nem volt, mivel főként olyan árukra vonatkozik, amelyek a jelenleg érvényben lévő magyar kereskedelmi szerződésben foglaltatnak. Ezért határozta el a kormány a magyar kereskedelmi szerződés felmondását ez év december 15-éire. Csehszlovákia a revíziónál arra törekszik, hogy érvényetdtse a mezőgazdaság érdekében törvénybe iktatott vámintézkedéseket. Jelenleg még vaunak bizonyos elén tétek a két állam kereskedelmi delegációi között, azonban .mindkét részről az a meggyőződés uralkodik, hogy mindkét állam érdeke a gazdasági kapcsolatoknak szerződéses utón való mihamarabbi rendezése. A csehszlovák kormány már több Ízben nlutatótt hajlándó^ ságét az uj törvények alapján 9. tárgyalások folytatására. Jugoszláviával ie újabb tárgyalások folynak, mert A^ixígMtMegfuyt! Caeb**lovákiának} amely eddig a jugoszláv piacon első helyen ezerepeit, újabban erős versenytárs* Ausztria, Olaszország és Románia. Úgyszintén sor kerül valószínűleg a Lengyelországgal való kereskedelmi szerződés revíziójára ie az uj lengyel vámtarifa elfogadása után. Részletesen ismertette még a Franciaországgal, Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal való kereskedelmi viszonyt, Oroszországgal, úgymond, nagy elővigyázat- tal kell eljárni, mert az onnét való behozatal egyre növekszik, viszont a kivitel az utóbbi években szinte nem változott. Gázsi-forradalom a ruszinszkói országos választmány ülésén Ungvár, november 7. (Ruszinszkói szerkesztőségünk tőL) A m- szinszkói országos választmány szerdán délutáni ülésén különös vihar keletkezett. Jech dr. elnök ugyanié ismertette a minisztérium leiratát, melyben megsemmisíti az országba képviselőtestületnek azt a határozatát, hogy az országos választmány tagjai havi 2000 korona illetményt élvezzenek. A választmány tagjai óriási felháborodással vették a minisztérium megse mm isi tő határozatát és valósággal obstrukciót rendeztek. Ebben aztán egyek voltak a választmány kormánypárti és ellenzéki tagjai, mert már biztosra vették, hogy a rendes polgári megélhetést biztosító javadalmazást a minisztérium jóváhagyja, pláne, amikor a csehországi választmányi tagok négyezer koronát élveznek. Elkeseredésükben aztán nekitámadtak as országos hiva talnak, kérd őre vonván Jech elnököt, hogy máért nem terjesztette fel Rozsy- pal országos elnök pártolólag a határozatot? A nagy lármában szemére hányták úgy Ro- zsypalnak, mint Jeohnek magas fizetésüket és órákra megakadályozták a gyűlés folytatását. Jech Leó dr. elnök végül is megsokalta «* obstrukciót és az ülést felfüggesztette. Csak félóra múlva sikerült az elnöknek a* ülést ismét megnyitnia, de az idő ekkorra annyira előrehaladott, hogy semmi érdemlegeset le nem tárgyalhattak. így a gyűlés folytatását szerda délelőttre halasztották. IDEGEN Ft E G IRTA: MARFŰ SÁNDOR Copyright by Pan/fieon (56) — Haza. Az orosz hallgat. Csupa szakszerűség. — Vissza se jön? — kérdi. — Nem. Borostás állal dörzsöli, vállat von és oroszul mormog. Mégegyszer a brioche-kosár felé pillant, aztán megembereli magát. — Mit lehet itt tenni? — kérdi csendesen, alázatosan. Adok neki egy cigarettát. Kimegyünk az uccura. A pincér utánunk néz, közönyös undorral. Jóét idegen csavargó, lassan megyünk az Avenue du Maine-n. A Gare Montparnas- se uj töltéseivel itt füstölög előttünk. Az orosz lomyjosan, lustán kacsázik, s váratlanul ezt mondja : — Nálunk otthon, Kazánban, reggel egész hasábfiákat raktak a tűzre. — Igen — felelem. Ezt jól megértein. Én is gondolok néha ilyesmit. — Régebben az volt a szokás, ha egy hölgy elutazott, — mondja Vaszilieff — hogy az ember virágokat vásárolt s kiment a pályaudvarra. — Igen — mondom engedelmesen. Vaszilieff kihúzza magát. Most egészen nagyvilági. A gondolat, hogy ilyen lársadal- mi élményben lehet része, visszaadja viselkedése méltóságát. A pályaudvar bejárata előtt tolószekéren virágokat árulnak. Vaszilieff személyesen állítja össze a csokrot. Szeme ragyog, reszkető kezekkel választ ki négy szál fehér és négy szál piros rózsát, s arany szalagot követel. A csokrot félkézzel eltartja - gyönyörködik benne. De a virágárusnő nem ad arany szalagot a csokorhoz, mert nincs neki. Be kell érnünk azzal, hogy lecsavarja a bouquet-t egy tegnapi Mát in-be. Vaszilieff áhitatosan tartja kezében a csokrot, ragyogó arckifejezéssel s elkalandozó tekintettel, igy lépdel fel a lépcsőkön, melyek a pályatesthez vezetnek, nagyon ünnepélyesein. Morlaix-ba vegyesvonat indul a nyolcadik pályatestről. Sokan utaznak. Hónap eleje van. Egy ember egyik karjában gyereket tart, másik kezével fekvőszéket cipel. A rácsnál eláll ja az uta t, a gyereket le teszi a földre, hogy előkaparhassa mellényzsebóből a jegyet, de a fekvőszéket görcsösen őrzi. Vaszilieff türelmetlen s fontoskodó arckifejezéssel áll mögötte, kezében a csokorral, nagyon fölényesen, mint akit sürgős társadalmi kötelezettségek hívnak, s banális dolgokkal tartják fel. Céltudatosan, meglepően biztos lépésekkel megy előre, a vegyesvonat emberfejekkel megrakott ablakait vizsgálja, s meglesem, hogy félkézzel sweaterét köröskörül lehuzogatja s öt ujjal végigszánt a haján. Várnunk kell, a pályaudvar reggeli nyugtalansággal vijjog, miniatűr poggyászvonat csörtet csöngetve a perronon előre, megint ez a vonatszag, oly erős, oly izgalmas, hogy behunyom a szemem, s megállók egy pillanatra. Vaszilieff már Boudinnel beszélget, mikor utolérem, s közben szüntelenül hajlong és integet az ablak felé. De a csokrot nem adja ki kezéből. A harmadik osztályú kocsi ablakában áll a lány. Fekete fii okai apót visel és sötétkék esőkabátot, s ebben az öltözetben elmondhatatlan ismerős. Az ablaknak könyököl, egyik kezéről lehúzta a kesztyűt s feltámasztja álját. Ezzel a kézzel int üdvözlést, nagyon komolyan, s aztán a vagonajtóhoz jön. Félkörben állunk hárman a kocsi lépcsője előtt, középen Emilé, balra Vaszilieff, aki féltékenyen szorongatja a Matin-be csomagolt csokrot. A lány az ajtóban áll. egy kissé felettünk, s lenéz ránk. • Milyen zsúfolt a vonal — mondja Emilé, ó — feleli rekedten félhalra ott vagyok. S mikor sípolnak, Emilé azt mondja, amit e pillanatban mondani lehet: — írjál majd. ' Ezt gépiesen mondja s a lány bólint. Még nem beszéltem vele. Csapkodják az ajtókat. Emilé egy lépést tesz a kupé felé: — Adieu, Emilé — mondja a lány hangosan. S lenynjtja a kezét. Az ember a fekvőszékkel s a gyerekkel most ér ide, félretolja Emilét, s feltörekszik a lépcsőkön. Valaki sikolt, a vonat már megmozdult, az ember félretolja a lányt is, s elégedetten áll a vagon ajtajában, a fekvőszékkel kezében. A sikoltozó nő utánanyujtja a gyermeket. Szinte mozdulatlanul állunk. A vonat nagyon lassan megindult, s mi valamennyien utána egy lépést. Most én állok a lépcső előtt. — Adieu, Mademoiselle — kiáltom, mert nagy a lárma. Kihajol az ajtón, félkézzel ,a sárgaréz rudba fogódzik, egész felsőtestével kihajol s igy kiáltja Vaszilieff felé: — Adieu, Monsieur. S felém nyújtja a kezét. így megyünk két lépést, a mozduló vonat mellett, egymás kezét fogjuk, a kéz ismerősen és melegen fogja az enyémet. — írjál majd.,. —- hallom Emilét. Gyorsabban megyek, még mindig kihajol, a kéz szőrit és kapcsol, s egyszerre húzni kezd. Felhúz az első lépcsőre, s azt a szédülést érzem, mint a múltkor, mikor a vizen feküdtem, s egyszerre fölém hajolt a partról. Még le lehelne ugrani. Egy lépést hát rálépett a perronon, a kéz nem enged el, magasat lépek’, az ajtó becsukódik mögöttem. A vonat már a perron vége felé gurul. A nagy zajból Vaszilieff hangját hallom ki, s homályosan látom, ködösen, amint lebegő hajzattal, futva kacsázik a vonat után. Az ablakon berepül valami. Egymás mellett állunk, mozdulatlanul, ezt a vonatszagol érzem most nagyon erősen, fájdalmasam, elájul ni valóan. Fejemet a W. C. ajtajának dti- töni. Később egy ember jön, az, aki félretolta Emilét és a lányt az ajtóból, a íckvös/.ékkel s a gyerekkel, s egy csokrot nyújt üt, Vaszilieff csokrát, kissé ziláltam, a Matiü-be gön- ‘gyölit virágcsokrot. — Azt hiszem, ezt az ön számára dobták be, Madame, — mondja kiváncsion. Gépiesen veszi át a csokrot, s a hangja nyugodt és rekedt. — Nagyon köszönöm — mondja. — Ó, nincs miért — feleli s áll egy piHa- notig. — Kis szívesség. Magától értetődik. S mikor nem kap választ, vissza-vissza- nézve odébb Kirakodik. 15. Moriaixban úgy állunk a pályaudvar előtt, mint a rokonok. Esik az eső. Neki nem árt, mert esőkabátját viseli, de én átázom lassan s ez nyugtalanít, mert nem tudom, mi les* egyetlen ruhámmal, ha átázik a szövet? Mindkét kezemben koffereket szorongatok. Autóbusz indul a falu felé, ahová tartunk, az utasok már kászálódnak fel a szürke járműre. Megkérdezzük az utazás árát, a kofferekkel együtt húsz frankot kér kettőnkért. A lány drágálja. Azt mondja, ha a vicinálissal megyünk, az első osztály is csak a felébe kerül. Ahogy tetszik, mondja a soffőr. megkur- blizza a motort, s az autóbusz, mely valamikor teherautó volt, lecsúszik a síkos aszfalton a város felé. A viadukton, fenn a magasban, most megy át a vonat, mellyel érkeztünk. Brest felé megy, s az ablakból tengerészeti integetnek, közös kupéban utaztunk velük idáig. Gyalog megyünk le a város felé. A nagy koffer sokkal nehezebb, mint a kézitáska, féloldalra dűlve cammogok. Lejtős uccán megyünk, egy tér közepén már füstölög a kávédaráló, s három apró vagon ázik az esőben, kosaras, fehérfőkötős asszonyok tolakodnak a vagonok körül. Szűk uccán megyünk át, mindennek sós, éles kanálisszaga van. A lány megáll egy rozzant, törött ablaka vagon előtt, Leülünk egymással szemközt, a törölt ablak mellé. Az eső becsorog az ablakon. Ruhámból vastagon száll fel a nedves gőz. Ide akarja nekem adni ösöküpenyét. De aztán beéri, hogy levetem a kabátom, felakasztom száradni a fogasra. (Folytatjuk^
