Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-06 / 253. (2474.) szám
2 ^i«<mMa<Aarhirlae> íXSÁiát ■iuétcséáqUr (VKÁSv&di tÁ/b xtÓÁÉcwUi) CÜC^CL ‘ Ö66?C£$ÜCfficr teórtÜAwt, mit datcupn yy^xürJjzt. Jt ^XhOX^Ó/A. ÁX^ATi .©VlA^tg, ext vedd. Se, ha SeM reM^bi). Á'd^r&d. M iUtUztiAly, /ize^ir&xetjzci Minden dobozban van 20 bonbon és az ára csak 10 Ke. tilalom ellen van, óriási fölénnyel győzött Missis Cormick fölött, aki természetesen köz- társasági jelöit volt és száraz. Ohio ugyancsak áttért a demokrata táborba. Az uj angol államokban az eredmény még nem világos, de több köztársasági képviselő máris elveszte í/b mandátumát. A demokraták legnagyobb győzelmüket Newyork államban könyvelhetik el, ahol az eddigi demokrata kormányzót, Rooseveltet, nyolcvanezer szavazatnyi többséggel újra megválasztották Tuttle államügyésszel szemben. Mint ismere- tes, Smith exkormányzó, a newyorkiak kedvence legragyogóbb diadala idején is C9ak 400.000 szavazattal tadta verni a köztársasági ellenjelöltet. Az ismertebb köztársaságiak közül eddig mindössze Morrow nagykövet, Borah szenátor és Copper tartotta magát. A prohibició népszavazásánál a szárazok mindenütt vesztettek és a nedvesek a legtöbb helyen kétszer-háromszor annyi szavazatot értek el, mint az alkoholtilalom hívei. A reggeli jeelntések szerint a demokraták 188, a köztársaságiak 180, a szocialisták pedig 1 mandátumot kaptak a reprezentációs házban, 66 mandátum sorsáról egyelőre nem érkezett jelentés, de a demokraták 23 mandátumot ezekből is biztosítani tudtak, úgyhogy többségük valószínű. A szenátusi vá- ' lasztásoknál a demokraták eddig négy győzelmet arattak, öt államból egyelőre nem érkezett jelentés a szenátusi választásokról, de • az ismertté vált statisztikák szerint háromban valószínűleg a demokrata szenátorjelölt fog győzni. Ha ez bekövetkezik, a demokraták -v . a szenátusban 46 mandátum fölött rendelkez- mének, ami praktikusan azt jelentené, hogy a helyzet urai. A szocialisták nem kaptak szenátusi mandátumot, de az eredménnyel meg lehetnek elégedve, mert szavazatszámukat az 1920-as eredménnyel szemben megkétszerezték. 1930 november 6. csütörtök. Besskid: A ruszin nép megérett az autonómiára Beszkid kormányzó fontos tárgyalásai Prágában Ruszinszkő autonómiája érdekében Prága, november 5. A cseh nemzeti szocialista párt, úgy látszik, Benes intésére memorandummal fordult a kormányhoz, amelyben rámutatott a ruszinszkói közjogi helyzet tarthatatlanságára s Patejdl legionárus képviselő is sürgette a költségvetési vitában Ru- szinszkó autonómiájának megadását, nehogy a köztársaság a halogatás következtében a nép- szövetség részéről egyszer kellemetlen meglepetésben részesüljön. Az utóbbi hetekben Rozsypal országos elnök járt Prágában, néhány nap óta pedig Beszkid Antal dr. kormányzó is tárgyal a kormánnyá!. A Prager Tagblatt munkatársa előtt Beszkid az aktuális kérdésekről a következőket mondta: — Elérkezettnek látom a pillanatot, amikor Ruszinokénak az alkotmánytörvényben és a saint-germaini szerződésben biztosított autonómiája megvalósulhat. Az autonómia előfeltételei száz százalékban beteljesedtek. Kétes azonban, hogy vájjon magát az autonómiát is száz százalékosan végre lehet-e már hajtani. Ez inkább evolúció dolga. A politikai viszonyok az utóbbi években lényegesen konszolidálódtak, ami nem utolsó sorban a kommunista szavazatoknak a legutolsó választásoknál ötven százalékos visszaesésében is kifejezésre jutott. Az ország kulturális tekintetben nagy fejlődésnek indult. Az analfabetizmust kulturális haladás váltotta föl, úgyhogy ma az ország több mint. 350 népkönyvtárral rendelkezik. A ruszin nép érett az autonómiára, s én most Prágában az autonómiának a közeljövőben való megvalósulásáról kívánok tárgyalni. Az autonómia kettős biztosítása a saintgermaini szerződésben é« az alkotmányban kettős alapot nyújt ezen tárgyalások számára. Egyrészt tárgyalni kell a külügyminiszterrel, másrészt a miniszterelnökkel és belügyminiszterrel. Miután az autonómia kérdésében nagy szerepet játszanak az egyházi kérdések is, Dérer iskolád gyi miniszterrel is szüksége* tár■ gyalni* ... — Nem kételkedem abban, — fejezte be nyilatkozatát Beszkid kormányzó — hogy ezek a tárgyalások a minden helyen tapasztalt készség mellett kedvező eredményre fognak vezetni s jelenlegi prágai tartózkodásom Ruszinszkónak meg fogja hozni az autonómiát. Az agrárpártiak és szocialisták féltékenység! harca Riiszinszké körül Prága, november 5. Az utóbbi időben ismét kiéleződött a viszony a cseh agrárpárt és Benes között. A cseh agrárpárt sajtójának vezetői Vrany szenátorral az élükön már évek óta elkeseredett harcot vívnak Benes ellen. A Vrany szárny erősen sovén s igen gyakran a szintén sovén Stribrny-csoporttal is kacérkodik, titokban összejátszik Stribrny- ékkal s helyteleníti a koalíciós rezsimet, melyben két német párt is szerephez jut. Legutóbb az agrárpárti Vecerben éles támadás jelent meg Benes ellen. A cikk egyenesen sértő hangnemben ír Benesről, ami az érzékeny külügyminisztert arra késztette, hogy panaszt emeljen az agrárius Udrzsal miniszterelnöknél s elégtételt kérjen az őt ért támadásokért. Udrzsal állítólag ezt meg is ígérte, sőt állítólag olyan Ígéretet tett, hogy Vranvt eltávolítja a prágai agrársajtó éléről. Ezt a hirt természetesen csak nagy fentar- tással lehet fogadni, mert UdrzBalnak a saját pártjában sincsen olyan olyan nagy befolyása, hogy elhallgattathassa a Hradzsin-ellenes politika szószólói!. Hirt adtunk arról, hogy Benes legutóbbi expozéja miatt váratlanul nyugdíjaztatták a csehszlovák távirati iroda igazgatóját. Utódjának Tvarusek agrárius újságírót, a miniszterelnökségi sajtóosztály főnökének helyettesét nevezték ki. Ez a váratlan kinevezés nyugtalanságot és elégedetlenséget szült a baloldali körökben, mert szerintük Tvarusek is az agrárpárt fentemlitett jobb szárnyához tartozik. Úgy látszik, hogy a kulisszák mögött elkeseredett harc folyik a szocialista blokk ée az agrárpárt között, ami mér abból i« kitűnik, hogy úgy a cseh nemzeti szocialista párt, mint a cseh szociáldemokrata párt már hónapok óta nagy agitációt fejt ki a ruszinszkói agrárrezsim ellen. A szocialista pártok miniszterei, vezető politikusai sorra Látogatják Ruszinszkót, memorandumokat nyújtanak át a kormánynak s azokban tarthatatla- noknak jellemzik a ruszinszkói viszonyokat, amelyeket éppen az agrárpárt rezsimje idézett elő. Az agrársajtő viszont azért támadja most Benest, mert ő volt az első, aki még a választási kampány idejében bejelentette Ruszinszkő autonómiájának megvalósítását. Most, hogy- ez a kérdés aktuálissá vált. átlói félnek az agráriusok, hogy a szocialisták az autonómia jelszavával tért fognak hódítani az agráriusok rovására Ruszinszkóban és egv, bár látszatautonómia is egyszer s mindenkorra véget vethet az agrár egyeduralomnak Ruszinszkóban. Magától értetődő, hogy a szocialisták is csak kortespolitikát tíznek Ru- szinszkóval s egyáltalán nem gondolják komolyan az autonómiát. Az egész csak hatalmi harc a két legerősebb kormánypárt között. Diplomáciai tárgyalás indul a magyar és jugoszláv kormányok között a Jugoszláviából kiutasított magyarok sorsáról Szeged, november 5. A Jugoszláviából kiutasított magyarok ügyében tegnap Szegedre érkezett. Németh Nándor népjóléti minisztériumi osztálytanácsos, aki megkezdte a kiutasított családfők kihallgatását és lajstromozását. A sajtónak adott interjúban Németh kijelentette, hogy kiküldésének célja informálódás és adatgyűjtés. Számosán vannak olyanok a kiutasítottak között, akik nem op- táltak, sőt katonai kötelezettségüknek is eleget tettek. Nem tudok egyebet feltételezni — mondotta — minthogy a tömeges kiutasítás bosszú müve, mert másképp elképzelhetetlen, hogy ily erőszakos eszközökkel és brutális gyorsasággal más indokból átadtak volna a határon, ennyi magyar emberi. A Pesti Hírlap ez üggyel kapcsolatban úgy értesül, hogy a népjóléti minisztérium vizsgálata után a magyar és jugoszláv kormányok közt diplomáciai tárgyalás indul meg a 190 kiutasított magyar sorsára vonatkozólag. jak? S akkor gondoltam, hogy eljövök önhöz és megkérem, hogy beszéljen vele. — Én? — kérdem. Nem értem. Bámulunk egymásra. Emilé alázatos, nagyon csendesen beszél, álig értem, át kell hajolnom az asztalon. — De hiszen nem is ismerem... — mondom. — Ön egy idegen •— mondja Emilé. — Nagyon röstelem, hagy az éjjel zavartam. Nem, általában nem szoktam sírni. Szánalmas is lenne. Igaz, hogy most meglehetősen közönyös nekem, szánalmas figurát mutatok-e, vagy sem ? Nem törődhetem a fellépéssel. Tudnia kell, hogy az ilyen dolog lassan hal meg. Hónapokon át tart. Mit tud egy nő? Este komolyan beszélt még, társaságban, á forradalomról volt szó, vagy egy uj könyvről, aztán hazamegy, talál egy szalagot valamelyik fiókban és örül neki és mindent elfelejt. Valami különös udvariassággal kezdődik. Odafigyel, ha mondok valamit. Mi a Borsi ur 'kiállításán találkozunk, két év előtt, mikor kiállította azokat az ijesztő kúpokat. Én nagyon szegény vagyok. Nem tudtam sokat nyújtani neki, Néha a vasárnap azzal telt el, hogy sétáltunk a Boisbao és leültünk egy padra. Tudnia kell, hogy mindig üyájas volt. Sok komolyság van benne, valami különös érzéke van, hogy mindig csak azt csinálja, amiről abban a pillanatban szó van. Ha nem volt pénzünk, otthon maradtunk, a gyerekkoráról mesélt, a városról, ahol felnőtt, St. Maloról. Családja most is ott él, apja valahol a Crédit Lyonnais fiókjánál' volt pénzbeszedő, egy napon örököllek negyvenezer frankot, akkor letette a kauciót a banknál s azóta pénztáros. Azt hiszem, egészen kis emberek. Holnap reggel hatkor utazik haza. A család hívja. Azt mondja, hogy otthon akar élni, a tenger mellett. Neki elég volt Páriából. Ezt nem hiszem el. Belőlem volt elég. Ha alszik, csikorgatja a fogát, ez egy rossz szokás. A Gare Montparnasse-ról utazik, előbb Mor- laix-he megy, egy barátnőjéhez. Most este elmehet ií ónk még hozzá. Már becsomagolt. — De miért én, Boudiu ur?... — mondana JBággajWfc *«* mm mggok nyugodt. Ezt sértődötten kérdem, kiesé felháborodottan, s rögtön kinyújtja a kezét és bocsánat- kérőén megérinti a karomat. — Miért én? S ami azt illeti... Nagyon megértem önt, persze, ez nagyon szomorú, ön ragaszkodik a kisasszonyhoz. Mársészről... Annyi minden vau a világon. Emilé szinte ijedten néz rám. v — A világon? — mondja. — Ilyesmit mondanak, ha valakit rábeszélnek arra, hogy szokjon le a cigarettáról. Elárulok önnek egy nagy titkot. A világon nincsen semmi. Csak én vagyok a világon, számomra, e pillanatban. — ön nem kollektív ember — mondom szemrehányóan. — Nem — feleli élénken. — Én nem vagyok kollektív ember. Majd meglátja, Franciaországban egyáltalán kevés a kollektív ember. De most nem erről van szó... Délután egy kávéházban ültem, sok mindent átgondoltam, s aztán eljöttem önhöz. Hogy miért éppen ön? Ezt nagyon nehéz megmondani. Ha az ember nagy bajban van, nem ir levelet és folyamodványt, hanem ahhoz fordul, aki ott van a közelben, ön itt van a köziéiben. A különös az, hogy ön közelebb van, e pillanatban, mint akárki más, akit ismerek. Ez~uem vallomás. A kávóházban jöttem reá. Hogy őszinte legyek, talán már régebben is rájöttem. Mi egyszer találkoztunk, aztán nagyon sokáig nem láttuk egymást, a aztán egyszerre ott állott ön a Metró kijáratában, az Etoilenál, és kezet nyújtott. Akkor még nem tudtam, hogy együtt maradunk-e. De mikor el akart búcsúzni, hogy odébb menjen, megkértem, hogy jöjjön velünk. Ez nemcsak rokon szén v ... Most elárulok önnek , valamit. Talán nem is előkelő dolog, hogy erről beszélek. Nem vagyok abban helyzetben, hogy előkelőén viselkedhessek. Azt akarom mondani, hogy egyszer beszéltünk önről. Később, az első találkozás után. Erre elég jól emlékszem. Egy moziban ültünk s a szünetben azt mondta: — Nem ő az? s egy emberre mutatott, aki oldalt ült, profilban felénk, nyolc sorral előbb. — Nem — feleltem gyorsan. Piádig ón sofllL A tkijáratná.1 láttam, bőgj ön, de az igazság az volt, hogy én már első pillanatban felismertem önt, s rögtön letagadtam. Később, éjszaka, beszéltünk erről. Mert eszünkbe jutott, hogy nem tudunk semmit önröl, egyszer láttuk, s ő mégis igy kérdezte: — Nem ő az? — magyarázat nélkül, mintha nekem tudni kellene, kiről van szó, s én Tögtön megértettem és igy is feleltem, mintha egy társalgást folytatnánk régen, melynek ön a hőse. Ezt meg kellett beszélni, összekerestünk, amit tudunk önről. Doktor, mondtam. Doktor, de nem orvos, se nem tudós, — felelte ő, — s ez nem ugyanaz odalenn. Ezt ismételte. Aztán, váratlanul, ezt mondta: —- Ismerős a keze. — Hogyan? — kérdeztem. — Csak ismerős... — mondta. — Idegen ember, külföldi, de a keze ismerősnek tűnt fel. Mint ha már láttam volna valahol. — Ezt mondta... — kérdeztem. Észreveszem, hogy a hangom rekedt. Eldobom a cigarettát. A Louvre felé bámulok, a lámpákat nézem a parton. Emilé csodálkozva pillant fel. — Tessék? Igen, — folytatja. — ön is meglepi? Nők mondanak ilyesmit. Néha egy idegen férfi kezét találják ismerősnek, néha a fülét, vagy cipőjét. Nincs jelentősége. Mikor engem megismert, azt mondta, hogy füleim emlékeztetnek az öccse füleire. Később egyszer megismertem az öccsét, aki néhány napra Párisba jött látogatóba, s csakugyan, neki is ilyen hegyes füle volt. Szóval a keze. Ebben csak az volt a fontos, hogy ön létezik. Soha nem beszéltünk önről, annyi ember jön és megy, s egy napon messziről meglátjuk önt, s nem kell külön magyarázni, ön létezik. Ez a rokon szén v, gondoltam. Aztán hónapokon át nem láttuk megint. 8 abban a pillanatban, mikor újra találkoztunk, már elintézett dolog volt, hogy ő hazautazik. Erről nem kellett külön beszélni. Az ember jár, néz, alszik, felkel, s közben mintha kihűlne körülötte a levegő. Ez az, mikor meghal egy szerelem. Az élet egy ideje. Valami, anvi nem lesz többé. Néha azt hiszem, ez vo.ll az ifjúság.. Ragaszkodom hozzá. , ^Folytatjuk! i f ( IDEGEN . EMBEREK REGÉNY IRTA: MARflI SANDOR Copyright by Panifieon (54) — Hogyne — mondom udvariasan. — Bocsásson meg — feleli szemérmesen és kérőén. — Bizonyára zavartam. Az nagyon tapintatlan dolog, ha az ember a sírásával zavar egy szomszédot. — Nem tesz semmit, kondin ur — mondom. — De ha megenged egy kérdést: gyakran szokott sírni? Mert azt általában nem szeretik a nők, ha egy férfi sor. Nekem nincsen sok tapasztalatom, hogy Párisban mit kell tenni, ha az ember vissza akar tartani egy nőt, de félek, hogy a sírás csak kevéssé alkalmas eszköz erre a célra. Nagyon ostobának érzem, amit mondtam s Emilé csodálkozva bámul rám. Gondolkozik. Mélyen lélegzik, mint aki valami fontosat akar mondani, de aztán félúton elhallgat, mikor már teleszivta levegővel a tüdejét s lemondóan legyint egyet. Megkinzottan néz maga elé. Beszélni akart velem, figyelmeztettem egy idő múlva. — Arra akartam megkérni — mondja egyszerűen —, hogy jöjjön velem. Ezt délután . találtam ki. Délután a Louvre mögött ültem egy kávébázban s ezt találtam ki... Hogy ön jöjjön velem, s beszéljen vele, kérje meg, hogy ne utazzon még el, maradjon még itt, egy félévet, vagy egy hónapot. Reggel azt mondta: „Már megvettem a jegyet/1 Ma nem mentem be a gyárba se. Ez a dolog már régen haldokolt, tudnia kell, de amíg nem halt meg valami, addig él. Én nem vágyók/csábító. Én nem vagyok nőcsábász. holnap elutazik, rendben van, de mi lesz o^to, mi lesz holnapután. Ha jókedvű, én im jókedvű vagyok. ÁItalában nem vagyok jókedvű, Mák mivMr
