Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-05 / 252. (2473.) szám
4 t>ra:gaiA\a'cAar-H! rlap 1030 aoreaniber 5, szerda. Nincs állampolgársági bizonylat: hét évről vissza kell fizetni a drágasági pótlékot Kétszázhetven beletszlovenszkói és ruszinszkói vasutascsalád tragédiája — Hokky Károly interpellációval a képviselőház elé vitte a sérelmes rendelet ügyét Kassa, november 4. A kassai vasul igazgatóság közvetlenül az áRaim fordulat után az 541-22. rendelet alapján felszólította valamennyi vasúti alkalmazottait, hogy szerezzék meg és nyújtsák be illetőségi bizonyítványaikat, mert csak ennek alapján kaphatják meg a drágaság! és a családi pótlékot. Az Illetőségi bizonyítványokat valamennyien benyújtották. 1926-ban azonban kiadtak egy újabb (226. sz.) rendeletet, amely szerint minden alkalmazott még az állampolgársági bizonylatot is köteles benyújtani. Az alkalmazottak többsége az előirt határidőn belül megszerezte ezt a bizonylatot, de azért vannak számosán, akik edd'g különböző okok miatt, nagyobbrészt a bürokratikus eljárás nehézkességei miatt az állampolgársági bizonylatot beszerezni nem tudták. A kassai igazgatóságnál körülbelül 270 alkalmazott van ilyen helyzetben. A pénzügyminisztérium és a vasutügyi minisztérium egyetértve nemrégen egy újabb rendeletét adott ki, hogy ezek az alkalmazó ti ak az 1923-tól kezdve kapott családi és drágasági pótlékokat fizessék vissza az állampénztárba. Körülbelül 3,600.006 korona összegről van szó. A vasutasszervezet kassai osztálya tegnap nagygyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy küldöttséget .meneszt Prágába azzal a kérelemmel, hogy ezeket az összegekéi egyelőre ne vonják le a rendes fizetésekből, mert ezáltal számos családnak az exiszten- ciáját veszélyeztetik. Teljesen érthetetlen a mai .nehéz gazdasági viszonyok .mellett a mini sztérumnak ezen eljárása, mert most visszafizetni hét évre visszamenőleg a drágaság! pótlékokat és a családi pótlékokat is annyit jelent, hogy ez a 270 vasutas, aki minden bizonnyal saját hibáján kívül neon tudja megszerezni az állampolgársági bizonylatot, ezen összeg havi 'levonása következtébe© a legnagyobb nyomornak néz elébe, Hokky Károly interpelláciőla Prága, november 4. Ugyanebben az ügyben Hokky Károly, a ruszinszkói magyarság orsz. keresztényszocialista párti nemzetgyűlési képviselője és társai ma a következő interpellációt nyújtották be a vasutügyi és pé n zügyi m i nisz terekhez: Miniszter Urak! Az utóbbi időben általános megdöbbenést kelteit mindenütt a vasutügyi és pénzügyminisztériumoknak az a rendelkezése, mely- Jyel az aktív és nyugdíjas vasutasoknak, amennyiben állampolgárságukat igazolni nem tudják, drágasági és családi pótlékaikat nemcsak a jelen időre, hanem a múltra is megvonták s így többgyermekes családapákat nélkülözésbe taszítanak. Annál igazságtalanabb ez, mert annak ideijén, amikor 1921-ben lejárt az optálás határideje, sem azelőtt, sem azután nem szólították fel őket, hogy szerezzék meg állampolgárságukat. Sőt kezdettől fogva megkapták az obcanská legitimációjukat, majd később illetőségi bizonyitványt kértek tőlük s neon elégedtek meg a község által kiállított illetőségi bizonyítványokkal, hanem azokat a járási hivataloknak és zsupanátusoknak a logalizációjával kellett ellátni. Az illetőségi bizonyítványok kiállításának hitelességéhez ilyen módon kétség nem férhet. Ez az uzus akitoriban annyira általános volt, hogy a belügyminisztérium akkori vezetőjének a figyelmét sem kerülhette ki, sőt csakis az 5 tudtával és beleegyezésével történhetett. Ha az akkor kiállított okmány érvényes ▼olt, akkor annak alapján ma is ki kell adni az állampolgársági tanmitrányt Ha nem volt érvényes, akkor az összes akkord tisztviselőket, akik ez okmányokat kiállítva aláírásukkal látták el, fegyelmi alá kell vonni e az Így okozott összes kárt azoknak kell megtéríteni. De n legfelső közigazgatási bíróság döntése szerint is jóhiszeműen felvett illetményeket vi*Hza!izet’tetni nem lelhet Itt az egyéiii bosszúnak oly tág tere nyílnék, amely a sírig kisérné az igy megtámadott tisztviselőt. Fentiek alapján tisztelettel kérjük a Miniszter Urakat: 1. Hajlandók-e a fenti kérdést szigorúan megvizsgálni? 2. Haijlandók-e a már levont visszamenőleges, de jóhiszeműen, nem az illetők hibájából felvett illetményeiket a fent említett vasutasoknak visszafizetni? 3. Hajlandók-e mindazoknak, akik annak idején obéanská legitimációt, majd a járási hivatal és zsupanátus által legalizált domov- sky üstét kaptak, — illetményeit továbbra is folyósítani? 4. Hajlandük-e azoknak, akik a fenti kategóriákhoz nem tartoznak, az okmányok nehézkes beszerezhetésére való tekintettel állampolgárságuk igazolására egy félévi határidőt adni és illetményeiket addig is folyósítani ? A nyomor enyhítésére nagyszabású akció indult Érsekújvárod Összeírják a munkanélkülieket, megindítják a szükség- munkákat — Megalakult a népjóléti nagybizottság Érsekújvár, november 4. (Saját tudósitónk- tól.) Érsekújvár járása és városa Sándor István járási főnök és Hol óta János dr. képviselő, polgármester vezetésével nagyszabású akciót indított meg a téli nyomor enyhítésére. Péntek este .ariottak lekezleíet ebben a kérdésben. amelyen a hatóság képviselőin kívül az összes vállalatok, pénzintézetek, társadalmi egyesületek, ) > i un k ás szer v e sete h kepv is eltelté k m a gukat. Sándor István járási főnök nyitotta meg az értekezletet, majd felkérte Holota dr. polgármestert, hogy tegye meg előterjesztéseit az inségakció megindítására. Holota dr. rendkívül részletes s alapos expozéjában pontos pi'ogratnot dolgozott ki, amelyet az értekezlet többek hozzászólása után egyhangúlag elfogadott. MegaloMtot- ték a népjóléti nagybizobtságol, melynek elnökei Sándor István és Holota János dr. lesznek, mig referense Saskó Gyula városi titkár. Megalakították az albizottságokat is. A nyilvántartó bizottság elnöke Saskó Gyula városi titkár, referense Hanák Rudolf h. rend- őrkomiszárius. A pénzügyi bizottságnak elnöke Holota dr., referense Saskó Gyula lett. Ennek az albizottságnak lesz a feladata az akcióhoz szükséges pénz előteremtése, a népkonyha megszervezése s a hatósági husszék felállításának szorgalmazása. Végül a segélykiosztó bizottság elnöke Oká- nik János városi tanácsos, refernse Dónay Győző városgazda lesz. A rendkívül nagyarányúnak Ígérkező gyűjtés már a közeli napokban megkezdődik s minden remény megvan arra, hogy a humánus elgondolás valóra fog válni. gától mondja: — Minek nekem a bál? Ha táncolni akarok, mert szeretek táncolni, az igaz, ott a gramofon, összejövünk, fiuk, leányok, jó pajtások és táncolunk. Erre van alkalom elég télen-nyáron. Néha elmegyünk a Gellértibe is táncolni, ha már nyilvános helyre kívánkozunk. Ez egyszerűbb, olcsóbb, fesztelenebb. Megalázónak találom, ahogy a fiuk a bál dolgában viselkednek. Úgy tesznek, mintha kivételes nagy kegy volna tőlük, hogy ott vannak és táncolnak az emberrel. Szinte adminisztrálni kell őket, hogy meg ne szökjenek. A bál ma már elavult forma... Nem mondom, egyszer mégis szeretném megpróbálni. De koszton, cseléden lespórolni, — erre mégse szánom rá magamat. A mama közbeszól: — A mai leányok reálisabbak és önérzetesebbek, mint mi voltunk. Józanabbak is, nem szeretnek ábrándozni. Juditka azt feleli: — Ez igaz. De mi hivatalba járunk, dolgozunk és ez megkomolyitja az embert. Most vesszük csak észre, hogy a nagymama is beleszól a kérdésbe. Nem szavakkal. A zongoránál ül és elábrándozott mosollyal, halkan játsza a Dunári-valcert. Áll a bál, vagy nem áll a bál? Irta: Schöpflin Aladár Budapest, október vége. Arról van szó, kedves hölgyeim, ha nem unják olvasni az elmélkedéseimet, hogy legyenek-e a közelgő farsangon hivatalos bálok, vagy ne legyenek. A főiskolai ifjúság báljai nem lesznek meg, mert az egyetemi tanács úgy rendelkezett, hogy ne legyenek. Nem lesz tehát jogászbál, technikus bál, medikus bál. Nékám professzor, az egyetem rektora, erről igy okoskodik: — Ma illetlenség volna luxusos hálóikat tartani. Mindenütt általános a siránkozás, hogy a nyomorúság nagyobb, mint valaha, a munkanélküliség nőttön nő, sok ezer család néz éhezve- fázva a tél elébe, állam, főváros rendkívüli intézkedéseket tesznek a nyomor enyhítésére, a szociális nyugtalanság napról-napra jobban hullámzik. Nem tenue jót szociális szempontból, ha az ifjúságnak az a különben is elenyészően kis része, amelynek módjában van bálozni, sok pénzbe kerülő, elegáns bálokat rendezzen és szemet szúrjon azoknak, akiknek betevő falatjuk sincs. Neon szabad ilyen időkben kihangsúlyozni a szociális ellentéteket. Különben is a társadalomnak az a rétege, a középosztály, amely az ilyen bálokon részt szokott venni, szintén nagyon szorult helyzetben van, kénytelen garasokkal is takarékoskodni, nem szabad most kitenni azoknak az aránylag mégis csak nagy költségeknek, melyekkel a bálok járnak. (Itt a leányos apák dolgát viseli szivén a rektor ur.) Az a veszedelem is fenyeget, hogy éppen a nehéz viszonyokra való tekintettel, csak kevesen tudják magukat elszánni, hogy elmenjenek a bálba, tehat kevés lesz a bevétel, sok a deficit, az ifjúsági segélyegyleteknek ahelyett, hogy jövedelműk volna, még rá kell fizetni. Nem lesz tehát sem jogászbál, som medikus- bál, punktum. Nékám professzor úrral váratlanul polémiába kezdett a Széchenyi-bál rendezősége, amely a fővárosban élő gentry- és a tisztviselői osztály előkelő, elegáns rétegének a bálrendező szerve. Ezok az elegáns urak a roktor úrral szemben igy okoskodnak: —• A Széchenyi-bált megtartjuk. Akármilyenek a gazdasági viszonyok, a farsang mégis csak farsang. NlncB abban semmi rossz, ha egyszer egy évbe© mulatunk egyet kivilágos kivirrad tig/ A nyomorgókat vigasztalhatja az, hogy a bálunk jövedelmét az ő fölsegélyezésükre fordítjuk. Egy farsang bál nélkül olyan, mintha valami nagy országos gyász volna, inkább rontaná a közhangulatot, ha bálok sem lenné nek, az emberek úgyis hajlandók sötétebben látni a dolgokat, mint ahogy vannak. Egyszeregyszer csak módot kell adni az egy társaságba tartozóknak, hogy nyilvánosan mulathassanak. A bál-kérdésben régesrég nem vagyok érdekelt fél. Leányom sincs, aki báli ruháért szeki- rozzon. A fiamnak nincs kedve bálba járni. Szóval személyileg nem érdekel a dolog. Az a vita azonban, amely ebben a kérdésben most folyik, mégis szeget ütött a fejembe. Elhatároztam tehát, hogy kör-interjut csinálok olyanokkal, akik az ügyben érdekeltek, — talán igy megtudom, hogy áll a bál. A leányos apa ezt mondta: —■ Kérlek, ez a kérdés engem nem érdekel. A leányom kereskedelmit végzett, már majd egy éve szaladgálunk állás után a számára és nincs semmi. Ez a fontos neki, nem a bál. Hogy én ráköltsek néhány száz pengőt egy éjszakáért, az nekem, ne vedd rossz néven, de én pesti ember vagyok, az nekem Simon. Akinek van pénze, az menjen bálba, nem irigylem tőle, de nekem hagyjanak békét, én most azon töröm a fejemet, hogy a lakásnak csak két szobáját fogjuk fűteni. A lady patronesse ezt mondja: —• Ha eljönnek hozzám fölkérni a bálanyai tisztre, nem mondhatok nemet. Elvégre az embernek reprezentálni kell a társadalmi állását. De a hozzájárulás a költségekhez, a ruha, meg minden egyéb, bizony nokem is nagy gond. Mondja, ha aznap náthám találna lenni és nem mehetnék el? Nagy sottise volna? Mégis, az ember spórolna vele valamit... A leányos mama ezt mondja: — Istenem, bálba menni! Az ón leánykorom- iban ez volt a mennyország. Fölöltözni rózsaszín, vagy világoskék ruhába, fi okkerben oda- robogni, jólfósült fiatalemberek karján fölmenni a terembe... a második négyes, az ember körül tolongó táncosok, a szupé, egy kis pezsgő-spicc, egész kicsike, pár kézezoritás, mámor, siker, utolsónak maradni a bálban... Mintha mindennapi életünkből kiröppentünk volna egy tündérországba egy éjszakára... A mai fiatalok ezt nem értik, nem érzik. A fiukat úgy kell toborozni, hogy jöjjenek táncosokul, már hetekkel előbb hívogatni, uzsonnázhatni, vacsoráztatni őket, összetartani a bandát, ha az ember azt akarja, hogy a leányának legyen táncosa. A költségeket lespórolnám a koszton, nem bánom, akár cselédet sem tartanék pár hónapig. De érdemes? Azt se tudhatom, jól mulatna-e a leány. Férjbezmonni? Ki vesz el ma leányt, bálból? Egyáltalán, ki vesz ma el leányt? De maguk a leányok som akarnak. Kérdezze csak meg Juditkát. Juditka meg se várja, hogy kérdezzem, maIJres karácsonyit! Eperjes, november 4. Véletlenül került a terem egyik sarkába, Valami kevésbé jó kinézésű öreg vaskályhát kellett elfednie. S szimbólum lett. Október 26-áu még üresen zöldéit, decemberre meg fog telni a fa. Két megye intelligens közönségének áldozatkész szeretető aggatja ágacskáit minden széppel,. jóval tele. Mert nem igaz, hogy komoly dolgokra nem kapható ez a mi közönségünk. Nem igaz, hogy csak léha muzsika, tartalom nélküli csillogás, komolytalan zene, tarka komédia, idejét múlt sznobbizmus vonz, kápráztat, hoz össze zsúfolt házakat, — igénytelen próza, egyszerű versek, klasszikus zene Is, — ha céljuk nemes, tartalmuk mély, — bírnak vonzóerővel, válogatják, gyűjtik messziről, közelről össze a mély érzésüek kiváltságos kasztját, a szív, a lélek arisztrokratáit. A terein szögletébe bujt szerény karácsonyfa íme szimbólummá vált. Szerény gyermekek karácsonyi felruházása javára rendezett októberi ünnep szerény igénytelenül indult, s estére ajándékokkal télt meg a zöldedé fa. A zsúfolásig megtelt terem közönsége parádés vizsgát tett Magáévá tette, élvezni tudta, tetszésével jutalmazta egy komoly esi komoly műsorát Közönségünk legjava, Eperjes és Kassa i környékének szellemi elitje adott egymásnak okit 26-án az eperjesi Katolikus Kör fenyőillattal a valami szokatlan várakozással telített levegőjű nagytermében taÜ&LkOiBÓte Hódolattal a mély tisztelettel hajolva meg* jelent főpapjaink: Gojdics Péter Pál püspök, Zaborovszky Béla prelátus, Szmandray Simon nagyprépost s a többi egyháza kiválóság s a grandiózus szemináriumi kórus előtt, a vendégszeretet ősi jogán, kellemes szivünknek a szomszéd Kassa városából érkezetteket külön is megemlítenünk s üdvözölnünk. Kassa város szellemi életének vezető reprezentánsai Pfeiffer Miklós dr. kanonok vezetésével: Grosschmid Gézáné, Balassa József - né, Guzanann Károlyné ezredes neje, Nauman Józsefné, Hadzsy Olga, a szociális testvérek főnöknője, Schalkház Sári, írónő, a testvérváros szeretőiét s üdvözletét hozták magukkal, s avatták kétszeres ünneppé a ködös október nedves ködjén át is felragyogó szép vasárnapunkat. De megjelent vallás és nemzetiségi különbség nélkül városunk s a környék szine-java is s akiket talán gazdasági gond, egyéb gyász, s előre nem látott körülmények gátoltak a megjelenésben, távolmaradásuk fölötti sajnálatuk kifejezése mellett a legszebb jótékonyság, az elhagyatott gyermekek javára áldozott obulusaikkal vették ki az ünnepből részüket. S igy van ez jól. Legyen a szeretet széles alapja a plattform, mely fölött céltalan gyűlölködés, idejét múlt előítélet mint könnyű szappanbuborék pattannak szerteszét, s az egyetlen jogos páneurópaizmus, az európai kultúra, páncharitás jegyében egyesüljön, s induljon az uj Európa megnyitó ünnepére mindenki. Hogy mikor nyílik meg oz a várva-várt, nagy-nagy közös ünnep, a legelőkelőbb, s a legrégibb família, öreg Európának nevezett nagy kulturcaalád össztagjainak belátásától, észbekapásától, legsürgősebbé vált összefogásától függ. Az október 26-iki eperjesi jótékony célú őst a nagy családfa csak egy picinyke ágacskája volt, 8 rajta picinyke gyertyaszál a uemes- lelkü eperjesi uriaesaonyok szivéből kilob- bant láng. Sok kis lángból azonban hatalmas fáklya lesz, az üres karácsonyfa minden ágacskája gazdagon megtelik fénnyel, s december 24-én ragyogni fog tőle a város, — egyetlen szegény se marad ajándékozatlan, egyetlen gyermek se sírjon, maradjon a szentneetén elhagyatott, szomorú, árva. ♦ Most pedig: — a mór igyekezett megtenni emberi kötelességét, — a mór mehet. Csomagoljunk, — Florence adieu! Párls, — London, — Nagy Nyugat várnak. Hungáriát* Viatar,
