Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-30 / 274. (2495.) szám

hírlap 1P80 november 10, rasámafr. 2 íz Actioü Francaíse hívei a revízió ellen Paris, november 29. Ai emberi jogok francia ligája tegnap este nagy vitagyülést akart tartani „Németország és a békeszer­ződések reriziója“ cimen. Szónokul Cot és Grambach képviselők jelentkeztek. A ter­met két órával az előadás megkezdése előtt az Action Francaáse és a hazafias ifjúság harcos csoportjai szállották meg. Amikor Victor Baseli, a liga elnöke megnyitotta az ülést, a hazafias liga tagjai megtámadták a tribünt és elverték Baseli elnököt. A bé­kés hallgatókat a tüntetők kiszorították a teremből, miközben az erkélyről ismeretlen tettesek több büzbombát dobtak a mélybe. Végre megérkezett a rendőrség és tizenöt egyént letartóztatott. A gyűlést természe­tesen nem lehetett megtartani. Megoperálták Ernszt Sándor magyar népjóléti minisztert Budapest, november 29. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ernszt Sán­dor dr. népjóléti minisztert sérvbántalmak miatt ma délben a Ferenc József kórházban Bartha professzor megoperálta. A műtét si­keresen ment végbe. A miniszter állapota a legkedvezőbb. Anglia uj szénsztrájk előtt? London, november 29. Az angol bánya- iparban a helyzet ismét veszedelmessé vált s a kormány tegnap kénytelen volt távira­tot intézni a bányatulajdonosok szövetsé­géhez g a bányamunkások szakszervezet­hez, amelyekben arra kéri őket, hogy kös­senek ideiglenes szerződést g ezzel akadá­lyozzák meg a hétfőre tervezett sztrájkot. Ha nem sikerül megegyezni, a bányamun­kások legnagyobb része hétfőn beszünteti a munkát. A bányászszakszervezet vezető­sége a kerületi organizációkhoz táviratokat intézett, amelyben utasítja őket, hogy a hét és félórás munkaidő alapján ideiglenes szerződéseket kössenek a bányatulajdono­sokkal. Carol a külföldre száműzi Helénát? London, november 29. A Daily Express bécsi tudósítója Carol román király közvet­len környezetéből azt az értesülést szerezte, hogy a király a királynőt külföldre akarja küldeni és újra meg akar nősülni. A király és a királynő közötti viszony ax utóbbi időkben végleg elmérgesedett és a válás visszavonásáról szó sem lehet. Felűlimilh&iallan marad a „SZARVAS" JEGYŰ SCHICHT-SZAPPAN! Mert semmi e világon nem tud rávenni bennünket arra, hogy szappanunk minő­ségét csak egy parányival is csökkentsük. Bizonyára tudja, hogy a silányabb minőségű szappan cgycsapásra több kárt okozhat mint amennyit egy éven ét megtakarít az árán! Miért nem engedélyezte az országos hivatal a magyarság pártjainak népszámlálási plakátjait és röplapjait? Pozsony, november 29. (Pozsonyi Bseskem- tőeógünk telefon jelentése.) Jelentettük, hogy az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt a népszámlálással kap­csolatban két röpcédula terjesztésére és pla- katirozására kért engedélyt a pozsonyi orszá­gos hivataltól. Az egyik röpcédulán a ma­gyarság „népszámlálási tízparancsolata" volt, amely magyar lapokban már számos esetben megjelent s amelyet a cenzúra soha sem kifo­gásolt. A másik röpcédula elme pedig a kö­vetkező volt: „Hogyan kell viselkedni a ma­gyarnak a népszámlálás alkalmával?" Ennek a második röpcédulának szövege megjelent a népszámlálásról a szövetkezett ellenzéki pár­tok közös parlamenti klubja, illetőleg nép­számlálási bizottsága által kiadott füzetében, amelynek ezt a részét a cenzúra egy szóval sem kifogásolta. Ma kézbesítették Alxinger László dr.-nak, az országos keresztény szo­cialista párt országos főtitkárának az orszá­gos hivatal véleményét, amelyben megtagadja a két röpcédula terjesztését és plakatirozását A végzés szerint: Az első röplap hangneme bizalmatlanságot kelt az olvasóban a nép­számlálási szervek pártatlansága Iránt. Ezek a szavak: „Légy magyar mindhalálig és ve­led lesz az Isten" ellenszenvet kelthet az ol­vasóban a más nemzetiségűvel szemben. A másik röpiratot pedig azért nem engedélyezi az országos hivatal, mert azt a benyomást keltheti, mint hogyha magánnépszámlálásról volna szó, ami büntetendő cselekmény, to­vábbá kifogásolja a főiskolásokhoz intézett azt a tanácsot, hogy intézzék úgy dolgaikat, hogy karácsonyi vakációjuk már november 29-én megkezdődjék. Kifogásolja végül az országos hivatal a röpcédula azon kijelenté­sét, hogy „magyarnak lenni nagy és dicső dolog44, mert ez szintén ellenszenvet kelthet az olvasóban a más nemzetiségűek iránt. Az országos hivatal mindkét röpcédulával ve­szélyeztetve látja a közrendet és ezért utasi­tatta el az engedély iránt beadott kérelmet Az elutasítás ellen tizenöt nap alatt felleb­bezni lehet a belügyminiszterhez, ami termé­szetesen már azért sem vezethet célra, mert az esetleg kedvező elintézés csak a népszám­lálás befejezése után történhetne meg. Egye­lőre nem füzünk kommentárt az országos hi­vatal e döntéséhez. — Magyar protestáns istentisztelet Prágá­ban. Tóül Imre ref. s. lelkész november 30-án, vasárnap fél 9 órakor istentiszteletet tart (I, Ubelny tríh), amire szeretettel fel­hívja a református és evangélikus testvé­rek figyelmét. Bukarest, november 29. Mironescu román miniszterelnök a sajtó képviselői előtt nyilat­kozott a külpolitika kérdéseiről. Többek között a revízió kérdéséről a következőket mon­dotta: — Az európai politika sarkalatos pontja egyre jobban a revízió kérdése lesz. Két államcsoport alakul, amelyek egyike a re­víziót sürgeti, a másik pedig a békeszer­ződések épségben tartása mellett foglal ál­lást. Minden attól függ, milyen álláspontra helyezkedik majd Szovjetoroszország. Az orosz kormány eddig nem nyilatkozott, de ha a döntés megtörténik, fontos változások­kal kell számolni. Mironescu ezután a lengyel-román viszony­ról bezélt és kijelentette, hogy a két állam között kötött katonai szerződés a jövő év március végén lejár, ezért rövidesen uj tárgya­lások kezdődnek. Minden remény megvan ar­ra, hogy a szerződés lényege, & kölcsönös ka­tonai segítség, változatlanul megmarad. Az uj szerződést is bemutatják a Népszövetségnek. IDEGEN• EMBEREK regén? IRTA: MARÁI SANDOR Copyright by Pantóeon (75) A bankot még nem nyitották ki. Fédkilene. A lehúzott vasredőnyök előtt járok fel és alá, elolvasom az alaptőke és a tartalékok arany- betűs számjegyeit, ötszázmillió, gondolom, mennyi az? Éppen olyan felfoghatatlan, mintha azt mondanám: Japán. A gázlámpá­nak dűlök, egy házmesterszerü ember több­ször kiibámul a kapun, odébbmegyek. Kilenc előtt néhány perccel egymásután érkeznek emberek, kikről feltételezem, hogy hivatal­nokok, s eltűnnek a kapu alatt. Három leány is bemegy a kapu alá, egyik sem jön vissza, ezek itt dolgozhatnak a bankban. Kevéssel rá egy szolga tűnik fel, sötétkék egyenruhá­ban, a kabát kihajtóján „C. L.“ monogram­mal, s felhúzza a reudőnyöket. A kirakatot az üveg mögött vékony vas­rács védi, a hosszúkás helyiségben, ameny- uyiire az ablakon át látom, lámpák égnek. Az első kliens, aki az üvegajtón beléip, sza­kállas, kövér ember, aktatáskával hóna alatt. Aztán egy bankszolga érkezik, egyenruhá­ban és szalmakalapban. Tíz percig nem jön senki, majd sűrűn következnek bankszolgák, lánccá] a nyakukban és táskával az oldalu­kon, egy levélhordó, közben felnyílik a ki­rakat belső ablaka s egy hivatalnok kiakaszt­ja a rózsaszín papirra litografált tőzsdekur­zusokat. Ezt sokáig nézem, egy délamerikai olajpapír árfolyama tegnap délután jelenté­kenyen emelkedett. Tökéletesen közömbös, gondolom. Még elolvasok egy figyelmeztetést, mely az orosz államkötvények tulajdonosait óvja bizonyos szállongó hírekkel szemben, aztán összeszedem magam és belépek. A hosszú pult mögött a hivatalnokok reggeli kézdörzsöléssel álldogálnak és fecsegnek. F/gyelőre nem. törődik velem senki. Az ajtó mellett egy telegráfkészülék kopog s lassan hengeredé papírtekercsen tünteti fel a kül­földi börzék eseményeit. A hosszú terem vé­gében egy rácsos ketrec a pénztár. Száz frankot szeretnék felváltani apróra. A hivatalnok egy pillantással mér végig s a pénztárhoz utasít. A rácsos ketrecben ala­csony ember áll, háttal felém, nyitottajtaju pénztárszekrény előtt és papirkötegeket he­lyez el egy páncélfiókban. Világoskék kabá­tot visel, nadrágja hátul fényes, tükörszerü. Széles háta és fejformája nem Ígérnek semmi jót. Nyakán, a füle mögött tenyérnyi májfolt. Aztán megfordul, végigmér, átveszi a bankjegyet s szótlanul elém tesz kilenc da­rab tizes bankót. — Aprót is akar? kérdi. — Igen, aprót is. Persze, sző sincs arról, hogy szőke lenne s a szemei sem világosszürkék, hanem sávo­sai nüek. Ez jut eszembe: ,ysavószinüek“, s rögtön arra kell gondolnom, hogy még soha nem láttam savót. Haját oldalt választja s egy fürtöt elől pomádével hátrafésült és megragasztotta, A parádéskocsisok fésüiköd- nek igy, vasárnap. Tömpe orra halványan pi- roslik és az orrlyukai nagyok, A száj és orr között dereng valami ismerős vonás, torz és groteszk idegen séggel. s nagy orrlyukain át asztmatikusán szippantja a levegőt. Minde­nestől éppen úgy lehetne Dáeutegarde apja, mint a lányé, S mégis eltéveszthetetlenüi ő az, az a kis, alkoholista paraszt savószinü szemeivel és a nagy orrlyukakkal, ő az apja a nőnek, aki miatt átmenetileg St. Maiéban tartózkodom. Mikor átléptem a francia határt, nem gondoltam, hogy egyszer St. Maiéban a Credit Lyonnais pénztárosának orrlyukait vizsgálom ilyen érdeklődéssel. Micsoda ösz- szefüggósek, gondolom és körülnézek. Tiz frankot számol elém apróban, aztán leengedi a rácsot. Kilenc óra mült néhány perccel. Hivatalos órák kilenctől kettőig, öt óra időm van, fél- kettőkor ideáilok a kapu elé, megvárom és észrevétlenül hazakisérem. Ha a címüket tu­dom, felizenhetek. Öt óra időm van még, egy bástya mellett megyek el, gummikerekü egy- fogatuban öregur karikázik a strandon, szal- makalaposan, fehér ka máslis lábait keresztbe­vetve ül a kocsiban, s a Manchester Guar- dían-t olvassa. Végigmegyek a strandon, az uszodát keresem, kezem és nyakam sajog a poloskacsipésektől, egy drogériában szap­pant veszek és kölnivizet, a pl aká {oszlopok előtt megállók és olvasom a városi híreket. Nagy nyugalom fog el, most már hamarosan rendbejön minden. A valóság megzavart, de az arc emléke már több hasonlatosságot mu­tat a leány arcával, a keze, a fül formája, s a mód, ahogy oldalt hajtotta a fejét, mindez élté vesztbe tétlenül brutális, nyers rokonság­ra mutat. A kaszinó épülete előtt megyek el, a kifeszitett, vörös-fehér csikós ponyva alatt reggeliző fürdő vendégek ülnék és zene szól. Mikor átmegyek az úttesten s lekanyarodom a strand felé, az egyik plakátoszlop mögül szembelép velem. Megállunk, nincsen egyedül, egy fiatal lánnyal összekarolva jön, valamelyik plaká­tot olvashatták, nevetnek, a barátnő alacso­nyabb nála valamivel s mind a kelten hal­ványzöld selyem jambo-sapkát viselnek. Megemelem a sapkámat: — Jónapot — mondom. — Jónapot — mondja és odébb megy. De néhány lépést teszt csak, megáll, elbú­csúzik és visszafordul. — Te vagy az? —- mondja, miikor odaérek. Egyideig nézzük egymást, nagyon sápadt, s mintha a szeplői is kiütköztek volna az orra körül. Ez elégedettséggel tölt el. —. Tovább kell mennünk — mondja fojtott hangon. — Nem állhatunk itt. Visszamegyünk a sétányon, el a bástya mellett, szűk uccán kanyarodunk be, megáll egy üzletkirakat előtt, ahol játékszereket árulnak: — Mikor jöttél? — kérdi. — Tegnap este — mondom. — Láttam az apádat. Útközben jutott eszembe, hogy a ne­vedet se tudom. Emilé mondta egyszer, hogy az apád pénztáros a Credit Lyonnais-nál. Ar elébb ott voltam és láttam őt. — Kit? — kérdi tágranyitott szemekkel. — Apádat — mondom zavartan. Hosszan bámul ieám, aztán tanácstalanul rázza a fejét. — Ki tudja, kit láttál? — mondja. — Apám már három éve nyugalomban van. Most rajtam a sor, hogy elveszítsem önbi­zalma ni. A zseniális következtetés, minden, amit a nagy orrlyukakra és a savószinü sze­mekre s az ismerős vonásra a száj és orr kö­rül feléipitettem, nem ér semmit. 'Folytatjuk.) A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi Keterflvli, Az igmándi keseriivíz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. Mironescu is az európai politika sarkalatos pontjának tekinti a revízió kérdését

Next

/
Oldalképek
Tartalom