Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-27 / 271. (2492.) szám

1980 november 27, csütörtök. ^iw^AW^arhtrlsp A lengyel szenátusi választás kilengései miatt ni feniiltség támadt Német- és Lengyelország között Közvetlen német Intervenció a népszövetségnél — Uj precedens a kisebbségi sérelmek elintézési módjára? Berlin, nóvember 26. Jelentettük; hogy a va- [ eárna-pi lengyel szenátusi választásokon á. len- j gyei hatóságok Felsősziléziában rendkívül bru­tálisan bántak a német szavazókkal, több ösz- szekoccanásTa került a sor és a kisebbség ellen drákói szigorúsági! rendszabályokat foganatosí­tottak. Á választási terror Németországom óriási fölháborodást keltett és a legnagyobb la­pok napok óta cikkeznek a tervbevett represz- száliákról. Von Grünati felsősziléziái német fő­konzul hivatalos jelentést tett a német külügyi hivatalban az eseményekről és az autentikus értesülés után a birodalmi kormány elhatározta, hogy a német—lengyel szerződés 72. paragra­fusa és a kisebbségi szerződés 12. paragrafusa alapján haladéktalanul lépéseket tesz a népszö­vetségnél. Abban a paragrafusban, amelyre a német kormány támaszkodik. Lengyelország nyomatékosan elismeri, hogy Németországnak joga van a népszövetséghez fordulni, ha a szer­ződést Lengyelország megszegi. Ha a német kormány tényleg lépéseket tesz Genfben, ez lesz az első eset, hogy egy i kisebbségi sérelem ügyében nem a petíciók ; rendes eljárását tartják be, hanem egy másik j kormány közvetlen intervenciót határoz el. j A következmények beláthatatlanok és lehet, j hogy a kisebbségi kérdés a német kezdemé­nyezés következtében uj precedens-esetet kap, amelynek alapján később más kisebbségi sérelmeket is közvetlen módon — mint a szuverén államok között fölmerülő vitás ügyet — sikerül a népszövetségnél elintéz- tetni. Varsó, november 26. A lengyel belügy­miniszter hosszabb hivatalos nyilatkozatban felel a német lapok fölháborodására és iga­zolni igyekszik a lengyel helyi hatóságok el­járását. A választási harcokban egyetlen em­ber halt meg s az is lengyel rendőr vólt, akit1 a németek meggyilkoltak. Harflinger német { lelkipásztor ráuszította nemzettársait a len-; gyelekre s igy keletkezett az összetűzés. A I berlini sajtó azt állítja, hogy németek is halá­lukat lelték a tüntetésekben, holott ez nem felel meg a valóságnak. Kisebb-nagyobb ki­hágásokra ugyan sor került, s néhány német nemzetiségű lengyel állampolgárt tényleg el­vertek, de a lengyel hatóságok nyomban in­tézkedtek a tettesek kézrekeritéséről és meg­büntetéséről. A lengyel hatóságok vizsgála­tot indítottak a verekedések és az ablakbetö­rések ügyében s mindenkit, akit felelőség terhel, meg fognak büntetni. Azonkívül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a lengyel hatóságokat rendkívül fölbőszitette a határ- revizióra irányuló német kampány és az a kegyetlen sors, amelyben a németországi len­gyel kisebbségnek része van s igy nem cso­dálható, ha a választások előtt kisebb-na­gyobb összeütközésekre került sor. Ugyanakkor a lengyelek hivatalosan köz­ük, hogy bejelentették tiltakozásukat a felső- sziléziai vegyes bizottságnál llgen konzul né­met bizottsági tág magatartása ellen, mert a konzul önhatalmúlag vizsgálatot rendelt el a kihágások ügyében, holott erre nem volt joga. Harflinger lelkipásztor,' akiről a lengye­lek azt állítják, hogy ő szervezte a* ellenál­lást és megszökött, önként jelentkezett a len­gyel hatóságoknál, mert ártatlannak érzi ma­gát. November, november 26. A New York Times mai vezércikkében foglalkozik a né­met-lengyel viszonnyal és megállapítja, hogy a vasárnapi szenátusi választások után a helyzet végleg elmérgesedett. A háború befejezése óta Németország és Len­gyelország nem tekintett egymásra annyi ellenségeskedéssel, mint most, amikor a keletporoszországi revíziós kampány meg­indult és a német kisebbség súlyos elnyo­matásban szenved Lengyelországban. A lap szerint a feszültség csak akkor enyhül­het, ha a lengj elek fokozott mértékben tiszteletben tartják a kisebbségi szerződé­seket, máskülönben könnyen katasztrofális elmérgesedés keletkezhet. A népszövetség feladata, hogy a kisebbségi jogok betartá­sára vigyázzon, mert ez épp ngy a béke- szerződések egy része, mint a lefegyver­zés vagy a jóvátétel. Lengyel-román katonai tárgyalások Varsó, november 26. Páskor lengyel vezér­kari főnök több magusrangu katonatiszt tár­saságában Bukarestbe utazott, ahol a román vezérkarnál tárgyal. Mint ismeretes, a tárgya­lásokat 1930 elején kezdték meg Varsóban és most Bukarestben folytatják. trwwirnMnw.i'iw ».m»M>WM,!U4la>»eMnHrimmHmmnMn IABLONKZKY: A köztársaság érdekében állna a békeszerződések snepáltozhatáságának gondalatá- val foglalkozni és erre alapítani az elhatározásokat A képviseicíház költségvetési vitáiéban labloniaky János találóan matatott rá a kormány külpolitikájának végzetesen súlyos gazdasági következményeire Prága, november 26. A költségvetés általános vitája során tegnap az országos keresztényszo- 'cialista párt nevében Jabloniczky János dr. nemzet gyűlési képviselő szólalt föl. Nagyszabá­sú beszédében többek között a következőket mondotta: Tisztelt Jelenlévők! Aki egyezer a csehszlo­vák parlament történetét fogja megírni, azt kí­nos kétségek fogják gyötörni. Nem fogja tudni könnyen elhatározni, hogy a parlamentet hova sorozza. Külsőleg a nyugati demokráciák par­lamentjeihez hasonlít, bensőleg azonban egész más arcot mutat, egész biztosan nem alkotmá­nyosat.. Ez a parlament olyasvalami, amit a csehek abból a célból létesítették, hogy egy színiéit alkotmányos élet üres formáinak betar­tásával uralmukat minden körülmények között biztosítsák. Ebből a parlamentből hiányzik az alkotmá­nyos lélek, de az uralkodó nemzetnek nem is az a célja, hogy legyen. Az alkotmányos látszat meg van óva, a fölületesség megállapítja az alkotmányos formát, a szellem- és léleknélküli szavazógép pontosan szállítja azokat a törvényeket, ame­lyekre a cseh vezetőknek cselekményeik igazo­lására szükségük van és ez nekik elég. A büro­krácia és a hadsereg e rendszer mellett egész biztosan megkapja a fejlődéséihez szűk.séges anyagi, eszközöket, a polgárok akarata, yagy érdeke nem fontos, fontos legföljebb a népes­ség azon részének érdeke, amelyből a cseh ve­zetők rekrutálódnak. Ezen okok folytán a parlamentnek csak na­gyon csekély tekintélye van és érthetővé válik az érdeklődésnek azon teljes hiánya, amelyet több képviselő is a parlamenttel özemben mu­tat. Meggyőződés, tudás, érvek nem jönnek fi­gyelőmbe. Miért is fáradni, hiszen úgyis mind­egy és a partáment üres marad még a költségvetési vila alkalmával is. Alkotmányosan működő parlamentekben a költségvetési viták a nyilvános élet ünnepei, amelyeken az állampolgárok széles réteged nagy érdeklődéssel vesznek részt, ellenben nálunk üresen ásít a tárgyalóterem a szónokokra. A költségvetési vitát itt, az állam vezetői kikerül­hetetlen formalitásnak tekintik, amely az egyes szónokok részére engedélyezett öt-tízperces be­szédidő révén komédiává süllyed. Ilyen körül­mények'. között az ellenzék részére is a költség­vetési vitának csak annyi értelme van, hogy tehetővé válik az államiban uralkodó állapoto­kat általános vita tárgyává tenni. A legtanul­ságosabb kritika az, amely a múltból merit és ezáltal jut a jelenhez. Az államberendezkedés gazdasági hibái 1918 október 28-iika van. Az osztrák-magyar monarchia össze van tör­ve. A csehek diadalt ülnek. Az uj állam aján­dékba kap 13 millió lakost és kincsekben és iparban gazdag területeket. A hosszantartó há­ború dacára a korábbi jólét a volt uralkodó rendszer kíméletes adókezelése folytán úgyszól­ván érintetlen. Nemsokára azonban másképp lesz. Akik érdemeket Szereztek az uj állam körül, azok lesik a jutalmat és ehhez sok pénz kell. Saját embereiket figyelmeztetik az elkövetke­zendőkre a cseh vezetőik, hogy kárt ne szen­vedjenek, vagy legalább is ne nagy kárt, és azután egymásután életbeléptetik a pénzlebé- lyegzést, a vagyondézsmát, a földreformot és el ériék te leni tik a hadikölcsönöket. Keletkezik egy óriási bürokrácia és egy tul- arányozott hadsereg. A következmény az, hogy tönkremegy számos exisztencia, amely mind a nemzeti kisebbségekhez tartozott. De az uj berendezések dimenziói még további anyagi eszközöket követelnek és igy jobban kéll meghúzni az adócsavart és pedig idővel a te Ijete-itőképesség százs z ázalékáig. Ez azonban nem fáj nekik. A cseh géniusz büszkén dülleszti ki hazafias .mellét, mert a re- publi,kából gazdasági, oázist csinált. Minden tönkremegy a köztársaság körül, Németorszá­got, Ausztriát, Magyarországot az infláció láza sorvasztja, Lengyelország, Románia inognak, de szikláézilárdan áll a köztársaságnak gazda­sága. A. valuta stabilizálva van, sót az arany- valuta bevezetését ie elhatározzák. A világ te­kintete a köztársaságra, mint gazdasági csodá­ra legyen irányozva, arra a gazdasági csodára, amelyet a csehek alkottak ée maradjon is min­dig a világ tekintete ezen a csodán! A cseh új­ságok örömmámort hangoztatnak. Messze hir­detik a belső konszolidációt, a külső tekintélyt, a növekvő hatalmat; mint a külügyminiszter, ők ie beleavatkoznak a legyőzött államok belső ügyeibe, csörgetik a kardot, meri mindennek úgy kell maradnia, mint van, és jaj annak, aki illáé nézetet mer vallani, mint amelyet a .min­denható külügyminiszter előír. Maga a külügy­miniszter pedig hirdeti bent és kint, hogy a nemzeti kisebbségek teljesen ka vannak elégít­ve, sőt többet kaptak, mint amennyi nékik járt, és a demokratikus konszolidáció abban éri el politikai tetőfokát, hogy a német nemzeti ki­sebbségnek egy része minden nemzeti föltétel nélkül a cseh kormányba lép be. És az a mentalitás, amely a csehek összes po­litikai álmait valóra váltotta és amely hizeleg magának, hogy ha köröskörül minden tönkre is megy, a saját gazdasági oázisát akadálytalan továbbfejlődésre viszi, — nem veszi észre, hogy gazdasági számítása hibát kezd elkövetni. A szociális biztosítás bevezetése és az adó­alanyoknak teljesítőképességük határáig való igénybevétele, lassan versenyképtelenné kezdi tenni az ipart. De az állam tízéves fönnállása ünnepének öröme elűzi az itt-ott fölbukkanó aggodalmakat és a jubileum mámorában nem — Dugulás és aranyeréé bántalmak, gyomor- ée bélzavarok, máj- éí lépduzzadás, hát- ée de­rékfájás ellen a természetadta „Ferenc József* kés erű víz, naponként többször bevéve, hathatós s égi te éget nyújt. Tudományos megfigyelések beigazolták, hogy a Ferenc József-viz alihaíi megbetegedések eseteiben gyorsan és mindig enyhén hat. A Ferenc József keserűviz gyógy­szertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. ■szabad, mással, mint rózsás hazafias, gondola­té kka.l foglalkozni. Mégis, amikor a jubileum mámora elmúlt, észtre kellett venni, hogy a gazdasági oázis kezd üres forgásba átmenni. A válság tragikummá fejlődik Az a módszer: mindig csak .kivenni a gazda­ságból, száz peroentig kivenni belőle, mintha egy visszaesés nem volna lehetséges!, egymagá­ban ia számos polgárnak gazdasági erejét meg- gyöngitette, és amidőn a gazdasági válság a köztársaságba is behatolt, amit minden gon­dolkodó közgazdásznak előre kellett látnia, az országban alig voltak gazdasági tartalékok és a gazdasági oázis egyszerre oda lett. Homokos Szahara temette el úgyszólván már egészen a szegényebb Szlovenszköt és u tér­5 méketlen homok a történelmi országokban is oapről-napra terjed, hogy betemesse itt is a gazdasági jólétet. Mintha gutaütés érte volna, a vörös-zöld te feketén csíkozott koalíció egyelőre semmit Sem tett a fenyegető veszedelem ellen. Lenyü gözve attól a gondolattól, hogy a gazdasági oázis örökké fog tartani, nem akart a helyzet komolyságában hinni és inkább egy égi csodára várt. Azonban a csoda helyett a válság tragi­kummá fejlődik. Már beismernek háromszázezer munkanélkü­lit, de ez a statisztika hamis, mert ebben nin­csenek belefoglalva a nem organizált.mc'őgaz- dasági munkások, továbbá a rendelők nélküli, iparosok és kereskedők — mindent üss/Avéve további háromszázezer családfő — és ajtónk, előtt áll a keménységében még ismeretlen Ul. A fejlődés előre látható. Ha vagy a gazdasági válság nem enyhül, vagy nem történik gondoskodás a nem támo­gatott munkások éhségének megszüntetésére, a télen át erkölcsi debakle fog bekövetkezni, amely nem fékezhető lopásokban és rablások­ban fog kiutat keresni, minden egyéb lehető következményről nem is szólva. Ami eddig a munkanélküliség további megakadályozására történt, az még a közmondásszerü csepp a ten­gerben fogalmat sem meríti ki és itt is meg keli' jegyezni, hogy ennek a cseppnek nagy része a történelmi országokban esett le, ellenben a Mor­vától keletre, ahol a nyomor még sokkal na- gvobb, ebből a cseppből alig érezhető valami. A kormány felelőssége Pedig a kétségbeesés ott ül a műnk át. lan ok lelkében, hogy a meg nem érdemelt, igazságta­lan sorsét elvesse magától. S ha igaz is, hogy a gazdasági krízisért nem egyedül a kormány tehető felelősé, de hogy a viszonyok ennyire kifejlődhettek, ezért a teljes felelőség a kormányt terheli. Az ellenzék évek óta mutatott rá a köve­tett kormányzati módszerek helytelenségére. Helyesen követelte az ellenzék: 1. a gazdasági politikának megváltoztatását, 2. a kíméletes adópolitikát, 3. a takarékossá­got a hadügynél és a közigazgatásban, 4. a kisebbségek kezelésének megváltoztatását és 5. a külpolitikai irányváltozást. Mindez szintén nem akadályozta volna meg a gazdasági válságnak a kitörését, de minden­esetre az ország azt .könnyebben viselhette vol­na ed. Mit használ az, hogy a köztársaság messze elfekvő, közgazdaságilag alig figyelembe vehető országokkal kereskedelmi szerződéseket kötött?] Ahol alig állanak fenn kölcsönös vonatkozások, valóban ott nem művészet kereskedelmi és há-’ boruellenes szerződéseket kötni, de Németor­szággal, Ausztriával, Magyarországgal, sőt még Jugoszláviával is máig sincsenek a köztársaság­nak kereskedelmi szerződései és Romániával is csak a legutóbb sikerült a kereskedelmi szer­ződést megkötni. Itt is egy szállítási hiba rejlik és ez az, hogy a szomszédok gazdasági összeomlására számí­tottak, sőt mindent megtettek, hogy ez az össze­omlás bekövetkezhessék, hogy azután annál könnyebben halászhassanak a zavarban. Olyan hosszú ideig ravaszkodtak, amig az eszköz megölte a célt és a gazdasági bázis eltűnt. Mindig ugv szokott az lenni, ha valaki tulokos akar lenni. Benes politikájának hamis utjai Benes külügyminisztert elvakitották 1920. évi sikerei és azt hitte, hogy túl fogja ravaszkodni a legyőzött szomszédok közgazdaságát is, de a kereskedelmi szerződések megkötésénél egyenrangú felek álltak egymással szemben, nem mint a békeszerződéseknél és igy a becsa­pás kísérlete nem sikerült. Benes miniszter ugyanis nem tudta, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár! Ha magyarul megtanult volna, akkor ezt tudta, volna és nem spekulált volna egy másik ilyen vásárra. Ami a közgazdaságot illeti, ebben az irányban az eddig követett külügyi politika tehát ha­mis volt, mert politikai mellékcélokkal volt inficiálva és igy rosszul kellett végződnie, emellett éppen a gazdasági krízis idejére hoz­ta szerződés nélküli állapotba az országot a szomszédokkal. De egyébként, is hamis irányban mozog a kül­ügyi politika. A szerződések keletkezésétől kezdve Benes azok mégváltoztathatatlanságát hirdeti. Úgy látszik, az utolsó éveket átaludta, mert elvesztette az utat a valósághoz. Úgy lát­szik, az örökkévalóság illúziójában élt, mert különben éézre kellett volna vennie, hogy a. kö­rülötte levő világ kezd megváltozni. Benes nem vészi észre, hogy már minden, aminek súlya van, még Franciaország is, — Poincarét kivé­ve, — a békeszerződések revíziójára készül: nem veszi észre, hogy éppen a békeszerződé- feek olyan helyzetet érleltek még, amelyet min­denütt elviselhetetlennek éreznek és amelyet, megjavítani akarnak. Vagyis, mag szóval, a békeszerződések lassan megérnek a reví­zióra. Ha azonban a külügyminiszter ezt a végbemenő változást nem akarja látni, akkor fokoza-toenfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom