Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-26 / 270. (2491.) szám

4 ________________________towm-Mag^'Ar.-htrLíSp_________________________________________ ________1930 november 86, trónig.

me

ly országot járta. Később azonban — az ipari. fejlődés során . — nem házi-árut adtak el, hanem Morvaországból érkezett gyári árut.

amelyet kocsijukon szállítottak ide, úgyhogy a textilkereskedő'k fölléptek ellenük. Erre aztán mindegyikük egv-egy vég házi vásznat vitt magával s szükség esetén ezt mutatta fel. 1911—12-ben

szövetkezetét is alapítottak,

amely még ma is létezik, van vagy 150.000 korona vagyona. A társulat ma is fennáll, de nem működik.

Odakünn már havas förgeteg dűl, amikor visszaindulunk ALsók rubinba, hogy lerójjuk

szives tiszteletiünket Hviezdoslav özvegyénél. f 1 * *

DZUBANYI LÁSZLÓ.

Budapesti beszélgetés

Schöpflin Aladárral pozsonyi emlékeiről

Budapest, november közepén. (Kiküldött munkatársunktól.) Szerdán Pozsonyban tart előadást Schöpflin Aladár, a legtekintélyesebb magyar kritikusok s esztétikusok egyike. Ebből az alkalomból érdekesnek tartottuk őt felkeresni s megszólaltatni saját magáról.

Schöpflin Aladárnak már a. Prágai Magyar Hírlap megindulása óta hétről hétre jelennek meg írásai a szlovenszkói magyar olvasó számára. Koniolyhangu esztétikai írások, mindegyiket valami kiegyensúlyozott biztonság jellemez, amit csak a nagyon biztos s nagyon fölényes tudásu emberek írásán lehet érezni. Bo cs nyugalom árad írásaiból.

A lényéből is.

Itt ülünk egy kicsiny, szűk agyon zsúfolt kabinetben, a Frank in-társulat öreg házában. A ' régi módú Íróasztalon könyvek, Írások, kéziratok. kefelenyomatok összevisszasága, a fá-' radt téli nap éppen rásüt az íróasztalra, asztalra helyezett keskeny kezének bőrét is átvilágítja kicsit ez a fény, valami végtelen nyugalom, bölcsesség s majdnem naiv jovialifás ! arad belőle, o.yau ember, akihez az első pii- i tanaiban bizalmat érez az ember, mert egysze- j rü, nyílt és közve ti eu.

Érdekes így bemutatni egy embert, akiről az í olvasó különböző fogalmáidat alkothatott ma-! gának az Írásai alapján.

„N y U rámegy ében születtem*./*

Már a beszélgetés elején kiderül, hogy kicsit földiek vagyunk. A mai Szlovenszkó területéről származott el, Nyitramegyébői:

— Igen, Nyitramegyében, Manigán születtem. Tiszta szlovák község, egészen a po- zsouymegyei határon, apám gazdatiszt volt, a Zichy-grófok gazdatisztje s bizony rajtunk, a plébánoson, a tanítón kivül nem igen beszélt valaki magyarul. Én magam is jól beszélhettem a népi szlovák nyelvet, bár 9 éves voltam, hogy • elkerültem Manigáról, s bizony azóta egyszer sem voltam ott. Nem palástolom, sajnálom, hogy elhagytam veszni a szlovák nyelvismeretemet, bár a nyelv struktúrája ma'is bennem van, csak szavakat felejtettem sokat, ha azért bármilyen szláv nyelvet hallok, kicsit ismerősen csendülnek számomra ezek a szavak.

— Manigáról Pozsonyba kerültünk. S hogy mit jelent emlékeim közötl Pozsony, elég ha azt inon dóm, hogy 22 éves koromig ott éltem. Legszebb gyermekéveimet, legfogékonyabb legénykedéseimet ott elitem le. Persze, hogy szívesen emlékszem vissza rá és persze, hogy most is boldogan megyek, újra szívni azt a levegőt, ami ma is bizonyosan a legszebb fiatal évek hangulatát fogja bennem föl ébreszteni.

A kezdő újságíró pozsonyi évei

— Pozsonyban végeztem az evangélikus ly- ceumot, majd az evangélikus teológiát s nem csekély jelentősége van számomra annak is,

hogy

Pozsonyban a Híradó, akkor még Nyugat- magyarországi Híradó redukciójában koptattam 20 éves koromtól újságírói gyerekcipőiméi.

Ke'derülök, ha rágondolok. V ut'kovits Sándor volt a főszerkesztő s — mint annakidején vidéki lapoknál lenni szokott — én voltam az egyetlen munkatársa, amolyan szerkesztőségi mindenese, aki a vezércikktől kezdve a hirdetésekig minden beleártottam magam. Emlékszem, akkoriban folytak a nagy egyházpolitikai harcok. Ma sók humorral emlékszem visz- sza azokra a szigorú vezércikkekre, amelyekben 20 éves öntudatommal utasítottam rendre a politikusokat e kioktattam őket a „magasabb politika" elveire. Meg kell mondanom, hogy ilyen cikkeim egyikénok-másikának volt bizonyos visszhangja s főleg persze a liberális érzelmű olvasóknak tetszettek nagyon.- összehasonlítva a pozsonyi, újságírás mai nívójával, bizony roppant primitív ujságmun- ka volt, amit akkor csináltunk. Pár rendőri hír, egykét városházi dolog, vezércikk s főleg olló . . . Elsősorban a pesti lapok bői éltünk. Igaz, megtörtént nem egyszer az is, hogy az én vezércikkem is megjárta az egész vidéki sajtót, sőt

legkedvesebb emlékeim egyike, amikor Vutkovits Sándor egy aradi lapból ollózta vissza egy vezércikkemet, amelyet eredetileg nyilván úgy adott, le, hogy el sem olvasta,

— A pozsonyi diákéveim is igen kedvesek voltak. Nagyon híres iskola volt a pozsonyi lyceum- Az én időmben az ország minden részéből jöttek oda tanulni, svábok, szerbek, oláhok is. Akkor még nem volt diákinterná- tus, a diákok kettesével-há.rmasával magán helyeken laktak s sokan bizony meglehetősen szabados életet éltek. Emlékszem, volt egy igen respektált, idős osztálytársunk, aki mikor beiratkozott a hatodik osztályba, már — kiszolgált katona volt .. . Csallóközi fiú volt s különösen azért imponált, nekünk, pubertás-korban levő hatodikosoknak, mert a barátunk vadházasságban élt egy szoba1 lánnyal.

4. szlovenszkói irodalom értékelése

— Ha Pozsonyba kerülök, bizonyosan újra tömegesen jelentkezni fognak ezek a régi emlékek. De örülök ennek az útnak, mert alkalmam lesz közvetlen közelről megismerni a szlovenszkói magyar irodalom egyes munkásait, akiknek a munkássága sok okból már régóta érdekel. írtam is többször róluk s nem ismeretlen az a véleményem, amelyet abban foglalhatok össze, hogy a magyar irodalom szempontjából nem tartom veszedelmesnek, hogy a mai históriai ' helyzetben ugyanolyan regionális irodalmak keletkezzenek, mint ahogy a német irodalom felosztható svájci, osztrák és birodalmi német

irodalomra. Természetes azonban, hogy az egységes magyar irodalom szempontjait nem szabad teljesen szem elől téveszteni.

— Ami a szlovenszkói Írók értékelését illeti, látok néhány tehetséges embert, akik az általános magyar irodalom értékelésével Ítélve is megállják a helyüket, aminthogy néhány szlovenszkói író az egyébként tartózkodóan ítélő budapesti irodalmi világban is. jól csengő nevet szerzett magának.

Nem független a kritika

A kritika helyzetéről beszélgetve, ScMpí- lim a következőképpen nyilatkozott:

— A kritika helyzete ma Magyarországon éppoly sanyarú, vagy még sanyarúbb, mint általában az irodalom helyzete. A napilapoknál az irodalmi kritika az a rész, amelynek a legkevesebb jelentőséget tulajdonítanak. A kritika függetlensége a legnagyobb mértékben korlátozva van, hiszen a legtöbb napilap összeköttetésiben van egy-egy könyvkiadó vállalattal s természetesnek találják, hogy a lap arra való, hogy a hozzájuk tartozó kiadó érdekeit képviselje s irodalmi rovata propaganda célokat szolgáljon. Ezért a független s őszinteségre törekvő kritika jóformán teljesen a revükbe menekült s ezek a revük igyekeznek tőlük telhető módon a kritikából megmenteni azt, ami menthető.

Nincsen nagy kritikus

— A másik baja a kritikának, hogy nem tudott nálunk kifejlődni egy erős kritikai egyéniség. Ebben a tekintetben a régebbi állapothoz képest jelentős visszaesést kell megállapítani, mert a mi korunk nem tud felmutatni olyan jelentős kritikusokat, amilyen Gyulay Pál,, vagy Péteríy Jenő volt. Épp ezért nincsen meg a közönség előtt a kritikának az a tekintélye, ami valaha volt s nincsen az az irányitó Itatása sem a közvéleményre. Sok érdekes és jó kritikai cikket lehet olvasni, anélkül, hogy meglátnék bennük a nagy kritikust.

Néhány szó az „Uj Munkáról4*

— Tudom, hogy a szlovenszkói irodalom-1 naJk is igen nagy szüksége volna, egy függert-1

len revüre. Nagy érdeklődéssel hallok az Uj Munka készülődéseiről. Kiváncsi vagyok rá, mit tudnak produkálni Amennyiben sikerül nemcsak megindítani, hanem fenntartani ifi, úgy nagy fontossága lesz. Nemcsak abban, hogy tehetséges íróknak ád- a kifejlődésre lehetőséget, hanem alkalmas lehet arra is, hogy az olvasó és .az irodalom közötti kapcsolatot szilárdabbá tegye. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak anyagi, hanem — mint ilyenkor lenni szokott — egyéb nehézségek is jelentkeznek. Sok kitartás kell hozzá.

Az Ady-hérdés

— S hogy magamról, a terveimről beszéljek? . . . Színdarabon dolgozom, egy regény- téma foglalkoztat s legjobban szeretném azt a régi, kedves tervemet megvalósítanom, hogy az Ady-kérdéssel kapcsolatosan egy történelmi távlatú könyvet Írjak. Nyugodt és objektív kritika szempontból megvilágítani a kérdést. Ideje volna, hogy az Ady-kritifca a romantikus korból felnőj jön a reális és tiszta kritika emelkedettségére. Ez azonban óriási

feladat, ez a könyv., kényes téma s nagy elmélyülést, koncentrációt igényel.

Egy közbevetett kérdés:

— ön is túlhajtóttnak tartja az Ady-kuJ- tuszt, túlbecsültnek Ady értékelését?

Egy kis szünet. Megsontoltan hullanaik * szavak:

Túlbecsülésről alig lehet szó. Azonban eddig valahogy csak két hangja volt az Ady- komnientároknak. A feltétlen és szent imádat, ez volt az egyik, a másik pedig a feltétlen elutasítás. Mind a kettő alkalmas arra, hogy deformálja Ady igazi képét. Ezt az igazi képet kellene helyreállítani, eltávolítani belőle a zavaró momentumokat, emberré egyszerűsíteni a túl idealizált költőt, aki sokkal nagyobb annál, semhogy dicséretekre legyen szüksége.

Mosolyogva szorítja a kezemet, amikor az ajtóhoz kísér:

— A viszontlátásig is üdvözölje nevemben a

pozsonyiakat, akikhez most úgy fogok leplezetlen elfogódottsággal visszatérni, mint aki hazamegy — a. saját régmúlt, kedves múltjába .. . Sándor Dezső.

Ma kezdődik Moszkvában

a „világ legnagyobb pőre”

Moszkva, november 25. Ma délután három órakor Szovjetoroszország fővárosában megkezdődik a tanárok és mérnökök ellen indított óriási pör, amelynek tárgyalásai alatt valószínűleg sok érdekes adat kerül napfényre. Mint ismeretes, a szovjet vádja szerint a mérnökök és a professzorok egyik csoportja, az úgynevezett ipari párt, a francia liadvezetöség megbízásából szabotálta az orosz közgazdasági életet, hogy ezzel zavarokat okozzon és előidézze a szovjetrendszer bukását. A pör az úgynevezett „orosz látványosság- pörök" közé tartozik, azaz elrettentő például mindenki végignézheti és mem a legfelső bíróságon folyik le, hanem a szakszervezeti házban. A munkások között látogató csoportokat szerveznek, melyek jegyeket kapnak és egymást fölváltva hallgathatják a tárgyalást. A port a lehető legnagyobb stílusban játszatják le. A vádirat nyilvánosságra hozatala óta a pör alkotja a szovjet politikájának központi eseményét és tizennégy nap óta az ország érdeklődése kizárólag feléje irányul. Politikai szempontból főleg az érdekli a közvéleményt, vájjon a pör alatt megállapitják-e, hogy Franciaország tényleg intervenciót akart. Ha igy van, akkor a szovjetkormány fölhasználja az alkalmat és uj propagandát fejt ki a nép között az orosz hadsereg létszámának emelésére, mert bebizonyitottnak látja, hogy a hadsereg erejének növelésére szükség van.

Benes: Németország tartja kezében a mai Európa helyzetének kulcsát

A külügyminiszter a London General Press sajtóügynökség lapjaiban cikket irt Németországról és az államok gazdasági tömörüléséről

Prága, november 24. Benes Ede csehszlovák külügyminiszter, a. London General Pretsben „Uj gazdasági egységek felé“ címen cikket irt, amelyben feltűnően hangsúlyozza Németország gazdaságpolitikai súlyát Európában.

— Németország tartja kezében a mai Európa helyzetének kulcsát. Ami ott néhány hónapon belül történni fog, az fogja eldönteni a további évekre az európai politika irányait. Németország földrajzilag a kontinens közepéin van és igy politikailag és gazdaságilag is Európa súlypontja. Ebben az országban kétmillió polgár nemrég egy olyan mozgalom mellett szavazott, amely azt ígérte, hogy megsemmisíti a békeszerződéseket, amelyek a mai európai rend bázisai és a népszövetség alapépítményei. Könnyű volna túlozni a helyzet komolyságát. De hát ezek végeredményben beliigyek és önmagukban véve nem volnának túlságosan aggasztók. Jelentőségük .abban van, hogy bizonyos fokig kifejezik Európa általános nyugtalanságát. Európa csaknem valamennnyi országában megerősítette az elégedetlen elemeket és nehéz helyzetbe hozta, a kormányokat a gazdasági válság.

1930-ban egyetlen ország sem tud egymagában megélni

és ezért minden kormánynak arra kell gondolnia, hogy politikája milyen hatást válthat ki a szomszédos államoknál. Ha az államférfiak ezt nem tévesztik szem elől, akkor sokkal könnyebb lesz problémáink megoldása. Sok biztató jelet látok.

Semmi sem akadályozhatja meg, hogy a legközelebbi tizennyolc hónapon belül meg ne tartsák a leszerelési világkonferenciát.

Mennél hamarabb kerül sor erre a konferenciára, annál jobb, mert Európa mai helyzete parancsolóan megköveteli, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Tudom, hogy a probléma rendkívül nehéz és kényes és az ellentétes tendenciák hevesen össze fognak csapni. Azzal is tisztában vagyok, hogy a konferencia fiaskója végtelen veszedelemmel járna. Végül pedig még annak is tudatában vagyok, hogy egyáltalában nem biztos, hogy a konferencia teljes sikerrel fog járni, do

mindeneseire bízom egy részleges sikerben.

D© egyéb okaim is vannak az optimizmusra.

I A nagy gazdasági depresszió, amely bizonyos mértékig talán megbénította a népszövetség munkáját, kétségtelenné tette, hogy milyen nagy értéke van annak az együttműködésnek, amelyet a népszövetség már eddig is elért a tagjai között. A válságnak egyik legfontosabb hatása az, hogy a közös ipari vagy gazdasági szükségletekkel telitett országban felébresztette a tömörülés és összefogás vágyát. A kényszerűség ereje leküzdötte a politikai és nemzeti akadályokat. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és Lengyelország éveken át szoros kapcsolatban álltak, mert politikai szükségleteik hasonlóak voltak. Most Ausztria és Magyarország olyan tendenciát mutatnak, hogy szeretnének ezekkel az államokkal uj regionális gazdasági megegyezést keresni. Ha ezeknek az országoknak sikerül olyan megegyezést találniok. amely megfelel valamennyiük gazdasági érdekeinek, akkor sok politikai probléma megoldása válik könnyűvé, sok más probléma pedig teljesen ki fog kapcsolódni.

Persze más ilyen csoportok fe alakulnak majd Európában, — például a skandináv államok csoportja, vagy szoros együttműködés Francia- ország és Németország közötti Miért no? Ennek' a két nagy országnak az ipari érdekei közösek. Európának nem lesz oka panaszra, ha ez a kooperáció létrejön.

Azt hiszem, ezekben a tömörülésekben nem fognak érdekellentétek szerepet, játszani. Lehet, hogy nem következik bo mindgyárt. a. vámok csökkentése, de mindenesetre Európa mai rengeteg különálló gazdasági egysége helyett sokkal kevesebb és sokkal nagyobb gazdasági egységek fognak kialakulni.

Természetesen mindegyik a népszövetség tere tón belül. Ezek a csoportok majd szükségképpen fokozzák egymással való különböző kapcsolataikat.

Lépcsőfokok lesznek Brland Egyesült Európája felé.

Az uj állami tömörüléseket szorosabb, szálak fogják majd összetűzni, mint a politikai szövet sóg vagy a. dinasztikus kapcsolatok. A bizton eág ós a döntőbíráskodás kérdései le fognak egyszerűsödni és a lefegyverzés hamarabb fog el következni, mintsem várjuk.