Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-25 / 269. (2490.) szám

% 2 TPA<^A\AGtARHlRLAI> 1930 november 23. kedd. Varsó, november 24. A lengyel szenátu­si választások tegnap aránylag gyenge részvétel mellett folytak le. Felsöszilézia kivételével incidensekre sehol sem került sor. Pilsudski győzelme biztos. Mivel a szenátus és a szejm együtt a lengyel nem­zetgyűlést alkotja, amelynek ezidén az uj lengyel köztársasági elnököt is meg kell választania, egészen bizonyos, hogy az el­nökválasztáson Pilsudski akarata érvé­nyesül és az államfő a jövőben az lesz, akit a marsall akar. Varsó, november 24. Az eddig beérke­zett jelentések szerint a lengyel szenátusi választásokon a kormányblokk döntő győ­zelmet aratott és fölénye nagyobb volt, mint a szejmválasztásokon. A Pilsudski- blokk aj uj szenátusban hetven mandá­tum fölött rendelkezik az eddigi 46 he­lyett. A baloldali blokk 15 (25), a nemzeti demokraták 13 (9), a keresztény demo­kraták 2 (6), az ukránok 7 (13v a néme­tek 2 (5) és a zsidók 2(6) ma8, átummal vonulnak be az uj szenátusba. A kormány tehát abszolút többségben van a szenátus­ban is. A kormánypárti szavazók a leg­több kerületben most is nyíltan szavaztak és nyilt színvallásra kényszcritették az el­lenzéki szavazókat. Az ismert kormánypolitikusok közül újra megválasztották Zaleski külügymi­nisztert és Lubomirski herceget, aki, mint ismeretes, a német megszállás alatt a lengyel régenstanács tagja volt. Az ellen­zéki jelöltek közül újból a szenátusba ke­rült Kluszynski asszony, a híres lengyel szocialista női vezér, s a németek közül Busse dr., a poseni német parasztok veze­tője. Pomeránia németsége és a volt osz­trák részek németsége nem kapott szená­tusi mandátumot. Breslau, november 24. A lengyel vá­lasztások második vasárnapja még az első vasárnapnál is viharosabb volt. A kisebb­ségek elnyomatása ezen a vasárnapon tombolt a legjobban. Felsőszi’éziában Ka- londer. a vegyes bizottság elnöke, szom­baton meglátogatta a kerület vajdáját és bejelentette tiltakozását a Kattowitzban lejátszódott események miatt. Kattowitz­ban ugyanis szombaton este a kormány- párti választók nagy tüntető felvonulást rendeztek, amelyen egy akasztófán függő porosz egyenruhába öltöztetett bábut hur­coltak magukkal s a bábu alá a következő föliratot helyezték el: „így járnak mind­azok, akik a németekre szavaznak.'4 A bábut a felvonulás végén általános lelke­sedés mellett elégették. A választások menetét a felkelők mindenütt megzavar­ták. A német bizalmiférfiakat nem enged­ték be a választási helyiségekbe s igy a választások német szempontból való el­lenőrzése lehetetlenné vált. A nyilt szava­zás propagandáját Pilsudski hívei min­denütt megerősítették. Az uocákon plaká­tok lógtak a következő németnyelvű fel­írással: „Jaj azoknak, akik a német listá­ra szavaznak!" ffl felsftailézfai tartsaiányi világítások Varsó, november 24. A szenátusi válasz­tásokkal egyidejűleg Felsősziléziában meg­tartották a nagyjelentőségű tartományi szejmválasztásokat is. A lakosságnak 90 százaléka leszavazott, ami Lengyelország­ban ritkaságszámba megy. A lengyel listák a szavazatoknak mintegy nyolcvan százalé­kát, a német listák húsz százalékát kapták. Hivatalos jelentések egyelőre nem érkeztek a választásról,' de annyi bizonyosnak látszik, hogy az rendkívül véres volt. Golassowitz- ban állítólag szabályos harc dúlt a lengyel felkelők (Korfanty pártja) és a némeiek között, mely alkalommal a lengyel rendőr- parancsnok halálát lelte. A lakosság egy ré­sze elmenekült a faluból, mert fél a lengye­lek bosszújától. Ennek a vidéknek telefon- és táviróvonalait az uccai harcok alatt telje­sen tönkretették, úgy hogy autentikus hírek nem érkeztek. Berlin, november 24. A lengyel felső- sziléziai választásokról a Wolff-iroda a kö­vetkezőket közli: Golas^owitzban az úgy­nevezett lengyel felkelők szövetségének tagjai szombaton délután megostromolták a német iskolát é$ a tanítót meg a diáko­kat meggátolták abban, hogy elhagyják az épületet, öt óra tájban Korfanty emberei Pártjaink közös parlamenti klubja tiltakozott „Az 1930. évi népszámlálás" című fel világosító füzet elkobzása ellen Prága, november 24. Törköly József dr., a magyar nemzeti párt országos elnöke, a közös parlamenti klub megbízásából táviratilag tilta­kozott az 1930. évi népszámlálásra vonatkozó ismertető füzet elkobzása ellen a belügyminisz­ternél. Törköly dr. tiltakozó távirata többek között igy hangzik: „A klubunk álfal kiadott, az 1930. évi nép­számlálásra vonatkozó ismertető füzetet a pozsonyi államügyészség rendeletére az or­szágos elnöki hivatal, illetve az államrendőr­ség az „1921. évi népszámlálás és a magyar­ság" címet viselő III. fejezet miatt elkoboz­ta. Az elkobzás jogtalan, törvénytelen és ez ellen megtesszük a jogorvoslat szempontjá­ból megkívánt lépéseket. Az elkobzott feje­zetben inkriminált részek, szóról-szóra benne vannak Rádl Emánuei dr. cseh egyetemi ta­nár „A csehek és németek harca" cimü el nem kobzott könyvében és a költségvetési bizottságban 1930 október 22-én elhangzott beszédemben. Ezt a parlament elnöke nem tartotta cenzurázandónak s igy annak publi­kációja törvényesen meg nem akadályozható. Kérek sürgős reparáclót az elkobzott példá­nyok visszaadására. A legrosszabb esetben kérem utasítani az elkobzást végző összes rendőri hatóságokat, hogy az elkobzott pél­dányokat az államügyészség által inkriminált 11., 12., 13. és 14. lapnak a kivételével adják prompt oda vissza, ahonnan elkobozták." IDEGEN EMBEREK REGÉNY IRTA: MÜRAI SÁNDOR . Copyrigát bs Pantúton (70) Nagy, lusta svéd nők a.rcát látom, hallom a "lármát, az édes, zűrzavaros zsibajgást, idegen nyelvek, indulatszavak keveredését. Éme­lyegni kezdek, didergők, egyedül vagyok. A Hotel Limbourg előtt állok, felgyürt ka­bátgallérral, kalap nélkül, csak homályosan •látom az angol munkanélkülit az ablak mö­gött, sietve átmegyek az üres kerten s be­nyitok. A veranda átmenet kaszinó s bárféle ká­véházi helyiség között, billiárdasztal áll a középen, a fal mellett kis asztalok fonott kertiszékekkel, s a háttérben egy bárpult. Gőzfűtés száraz melegét érzem, az asztalok felett egykaru villanylángok égnek, a sarok­ban bubifrizurás, őszhajn hölgy olvassa a „Punch"-ot, köszönök, senki nem felel, a pin­cémé grogot tesz elém, a falon újságok lóg­nak keretben, leakasztom a tegnapi „Matin“-t, rágyújtok, városiasság atmoszférája vesz kö­rül, s ezt a szagot, ezt a meleget, ezt a vilá­gosságot mélyen beszivom, a villanykörtét is megbámulom, keresztbevetett lábakkal, hát­radőlve a karosszékben, ütök itt, mint egy moziban, s nézem a tengert, mint egy ter- • mé3zeti felvételt. Hosszú és viszontagságos séta után hazatérni a szabadból a fűtött, tem­perált városi szobába: olyasfélének érzem -most ezt a pillanatot, s a hónapokat mö­götte... Az angol munkanélküli, aki fehér sweaterben, spleenjét érezhetően sugározva ki, mint valami száraz elem a vakéi fényt, a Szomszéd asztalnál ül, közönyösen és bánat, vagy öröm kifejezése nélkül, a munkanél­külieknek abba a csoportjába tartozik, akik mem szednek munkanélküli-segélyt.: Édeskés illatú angol cigarettát szív, ez a szag is is­merős, városi, távoli. Két darab „Gold flake"- et rendelek a bár kisasszonynál, a vékony dohányrudacskát tenyeremre fektetem, hasz­on simítom, pörkölt, édeskés dohány szagát hosszan beszivom, s körülményesen rágyúj­tok. Sötétedik. A veranda ablaka alatt a sötét­ben tovább zajlik ez a különös dráma, sza­kadozottan csattognak a tenger kétségbóesett hangjai, — ezt hallgatom, s nem lehet félre­érteni, valami értelme van ennek a dühnek, nekikeseredett csapkodásnak, beláthatatlan oka lehet annak, hogy a tenger igy nekádü- hödik s a partnak ront és nem bir magával. Rejtetten és biztosan ülök itt, páholyból né­zem és hallgatom az előadást, vonatkozás nél­kül, érdeklődve. A leány jut eszembe, most a konyhában ül talán a tűznél, fázósan, keskeny, szőke és fehér fejét megvilágítják a lángok, vastag rék- liben ül egy zsámolyon; magasan felhúzott térdekkel könyököl és a fénybe bámul. Ma­dame Dieutegarde olajat olvaszt egy lábas­ban, az olaj sistereg, ez az egyetlen hang a szobában. Mikor hazamegyek^ ez az olajpára csap felém, s a szoba fülledt, levegőtlen em­ber- és ételszaga. A tűz előtt ül, s rövid mon­datokban gondolkozik. Három- és négyszavas mondatokban gondolkozik, melyeket különö­sen kapcsol össze, átmenet nélkül, minden mondat önmagáért áll helyt, s egyik sem kö­vetkezik feltétlenül a másikból. Ül a tűz előtt, guggolva, árnyéka hosszan lobog a falon, s ilyeneket gondol: — Két nap múlva vége a nagy dagálynak. A homard nem volt egészen friss. Pénteken bemegyek a faluba és veszek sárga cérnát. A barátom most sétál a ködben. Szeptemberben már nem lehet fürödni. Az árnyék olyan most a. falon, mint a csizmás kandúr. Nyilai a fogam. Élesen látom, hallom a hangját. Most elő­ször látom igy, hónapok óta először, szinte kívülről, ez jut eszembe s nem találok ponto­sabb kifejezést: kivülről látom, mint egy ki­rakatban egy fotográfiát, szeretném félkéz­zel messzebb eltartani s hunyorított szemmel vizsgálni. Orra körül apró kis szeplők ütöttek ki. Ez télen el fog múlni, gondolom. Két nap­ja fájlalja a fogát, be kell majd mennünk Morlaix-ba a fogorvoshoz, Hangját hallom, kissé leped ékes, nagyon rokonszenves hang­ját, mintha reggel nem köhögte volna ki ma­gát. Emilének igaza volt, ha alszik s mélyen álmodik, halkam és elkeseredetten csikor­gatja fogait. Most olyan, mint egy látomás, emlékszerü és idegen. Nézése jut eszembe, Most úgy emlékszem, ha reám nézett, mintha mindig kíváncsiság tükröződött voLna a pillantásában. Ezt sokszor észrevettem, de nem akartam tudomásul ven­ni. Ilyen kíváncsian nézett, ha kést vagy vil- kozó, érdeklődő piliantánt. így nézett, ha egy könyvet felütöttem, ha megnéztem egy tár­gyat. Ilyenkor elfordítottam fejem, iparkod­tam nem venni észre ezt a kiváncsi, csodál­tát vettem a kezembe, étkezés közben, ha egy ruhadarabot vettem kézbe, igy, ha mosakod­tam. Beásva a kredencágyba, mint a kutya a vackában, védetten, ahol nem közelítheti meg senki, onnan csillogott félém a szeme, érdeklődéssel, nézte, aho'jy mosakodom, ahogy a fogamat mosom. Azt hiszem, éppen úgy mosom a fogamat, mint a legtöbb, ember, — talán valamivel alaposabban, mint általában itt a környező lakosság, de ez még nem ok arra, hogy ilyen figyelmesen megbámuljon. El tudta nézni, szinte áhítattal, ha megkefél­tem a hajamat, vagy a körmeimet igazítottam. Egyideig, ha beszéd közben hibát csinál­tam, elnézően megrótt és helyreigazított. Atzán észrevettem, hogy nem javítja többé mondataimat, szándékosan követtem el hibá­kat, melyeket érdeklődéssel s szótlanul hall­gatott meg. Általában az volt az érzésem, de erre nem mertem gondolni se, hogy megfi­gyel. A világosszürke szempár nyitottan, kis­sé ámultán pihent rajtam, s ez mindig távol­ságot jelentett közöttünk, ez az állhatatos, ki­váncsi pillantás. Csak ha behunyta a szemét, akkor jött közelebb. Most jut eszembe, hogy nincs is neve. Ez nagyon meglep, a cigarettát eldobom, s mint aki fontos felfedezést tesz, halkan füty- tyentek s fólignyitott szájjal bámulok magam elé. Az angol munkanélküli, s a Pun9ch-ot ol­vasó bubifrizurás ősz hölgy csodálkozva pil­lantanak felém, összeszedem magam, meg­iszom a grogot. Az ablak felé fordulok. A problémát rendkivülinek érzem, s amellett, nagyon egyszerű. Nincs neve: se annak, hogy itt vagyunk, se annak, hogy együtt vagyunk. Nincs neve ennek az együttlétnek, se belső, se külső neve. Nem „nyaralás" ez, és nem „kaland". Soha nem esett szó arról, hogy ez lenne a „szerelem". Fejem csóválom. Nincs semmilyen meghatározható tartalma e hetek­nek, se annak, ami történt. Soha nem beszél­tünk erről, nem neveztük meg, nem ígértünk egymásnak semmit, nem terveztünk. Nem tu­dom, mit akar. Azt se tudom, hová megyünk. Az egész dolog éa. és föld között lóg. név‘>V-' nül, Szédülök. Nézek magam kőrilL Nem tu­dom, hol vagyok. Nem tudom, mennyire va­gyok, odébb lehet-e menni holnap, vagy pe­dig meg vagyunk-e kötözve, menthetetlenül. Nem tudom, íáj-e, vagy jólesik-e, ha hozzá­nyúlok, szétbontom, utánanézek. Nem tudom, végzetes-e, ami történt, vagy a levegőnél is könnyebb, illanóbb. Nem tudom, mi van ax alján, talán egy nagy fájdalom, talán valami pozitiv, amire építeni lehet, amiből ki lehet alakítani az életet. Talán csak könnyű emlékű Souvenir de Tregastel, emléktárgy egy fürdő­helyről. Ebben a pillanatban azt is tudom, hogy most, rögtön, meg kell találni a nevét, meg kell tudni, mi van mögötte, ki ő, ki vagyok én, mi közünk egymáshoz, milyen mértékben fejlődött már ki, lehet-e még segiteni rajta, kelle egyáltalán segiteni rajta — mint aki sokáig titkolta önmaga előtt a betegséget, a egyszerre az uccán mentében megáll, felro­han az orvoshoz, mindenre elszántan tudni akarja, hányadán van, minden áron, végre tudni akarja. Ha kell, tessék felnyitni a hasat, a mellüreget, utánanézni, mennyire fejlődött a betegség. Tudni, látni. A ködben futva megyek haza. Esik az eső. A ház ablakai világosak. Most rögtön beme­gyek a szobába, még vacsora előtt beszélni akarok vele. De vacsora előtt már nem beszélhetek vele. Feltört kabát gallérral állok az ajtóban, mint aki eltévedt.. A nagy szobában, a fal' mellett a padokon, s valószínűleg kölcsönzött ülőal­kalmatosságokon, vendégek szoronganak. Le­hetnek talán buszán, de többnek tűnnék. Megismertem Évát, aki két öregasszony és Madame Dieutegarde társaságában a tűzhely mellett áll és lábasokat kavar. A férfiak ne­hézkesen ülnek az asztal körül, melynek kö­zepén a mi petróleumlámpánk füstöl, a pet­róleum enyhén vegyül el a pipaíüsliel. a ned­ves ruhák párolgásának maró bűzével, s a szagokkal átitatott levegő sűrűn ragad, mint. az enyv. Pislogva állok, az alacsony ajtót be­csapja a szél. A hajómodell, mintha útra kel­ne, himbálva lóg a levegőben. Egy öszeshaju. magas paraszt kalappal fején áll az asztal mellett, pohárral a kezében s hangosán mond­ja: — Jó ember volt. Csak az a szerencsétlen természeté volt néki. '■^oivtntjuk.y A lengyel szenátusi választáson is Pilsudski győzött Terror Felsöszíléziában — Véres választási harcok Goiassowitzban Pilsudski 70 szenátusi mandátumot kapott ^ székmenélf rendezésére Minden dobozban van 20 bonbon és az ára csak 10 Ke. elvonultak, de este újra megjelentek. A város német lakossága erőszakoskodástól tartott s ezért lölsorakozott, hogy véde­kezzék. Amikor a felkelők az egybegyült németeket meglátták, harci vonalba fej­lődtek és megtámadták a németeket. A két párt között a szó szoros értelmében vett szabályos ütközet kezdődött. Egy len­gyel rendőrtiszt, aki polgári ruhában a felkelők oldalán harcolt, halálát lelte. Kattowitz, november 24. Leagyel-Felsö- sziléziában 454.392 választó közül 409.435 leszavazott. A 360.589 érvényes szavazat közül Korfanty listája 136.791, a kormány listája 135.229, a német közös lista 68.586, a szocialista lista 15.704 és a kommunista lista 4.279 szavazatot kapott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom