Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-23 / 268. (2489.) szám

ftz óceánrepülő és a gyémántkirálynő Irta: NEUBBUER PÖL Ez aztán már minden modem szempontból egyaránt kielégítő h/nszadik századbeli mese. Egy kellék sem hiányzik, gyorsan gördül, fondorlatos, tartalmas, tanulságos és pompás befejezése van. Levine nr, aJkiről csak annyit tudnak, hogy galiciaáasan homályos származású és neon ért a repüléshez, Levine, aki Lindbergh sikerén fellelkesülve, pénzzé tette a szenzációt és lyukas garast nem érő életét a vabank serpenyőjébe dobva, 1927- ben Chamberlain pilótáival átrepülte aiz óceánt, három évvel később, 1930-ban, a 'ke­délyes Becsben a francia frank éreanraodell- jót rendelte meg egy vésnöknél. A vésnök nem volt vállalkozó szellem, megjelent a rendőrségen, leadta a becsületes ember ijedt dumáját, ámde a rendőrség megállapította, hogy a gyanús rendelő Charles Levine sze­mélyével azonos. Charles Levinét letartóztat­ták. Pont akkor, amikor barátnőjével, a té­kozló és őrdöngieu szép Mabei Bollal, az ame- ri'kai gyémántkirá 1 ynővel Velencébe akart utazni. Amiióta Levine Európában megjelent, bot­rányok és kincs dolgok szegélyezték az útját. Baj volt a repülés körül, összeveszett Cham­berlainnel, leszerelt gépét, amelyet kielégí­tetlen hitelezők szorongattak, éjszaka felsze­reltette és bár alig értett a repüléshez, egyes- egyedül átrepült Londonba. Járt Prágáiban, Budapesten, Berlinben — mindenhol ünne­pelték. Nem pilóta, nem csinált semmit, egy­szerű amerikai monnymaker, de hősként ün­nepelték. Különös, de igy van. Korunk hőse: Carlylenek öröme telne benne. Ilyen HeMenverehrung-ról nem álmo­dott. Adva van a Levine személyes hősiessé­ge? Kinek mi köze hozzá, hogy a szenzáció­val egybekötött pénzkeresést többre tartja éleiénél? Nem értett a repüléshez, Chamber­lain vezette a gépet. Chamberlain teljesít­ménye volt az óceánfeletti repülés. Levine elterpeszkedett a gondolában és leköpte a kontinenseket, meg a tengert. Vailószinü, hogy félt, nagyon izzadt és szidta, ami szid­ható, hogy erre az útra vállalkozott. Valószí­nű, hogy többször rosszul lett, mindenféle más egyéb is valószínű, aminek pontosabb leirata az esztétikával kerülne összeütközés­be. Valószínű, hogy az egész repülési tartam alatt átkozta a hősiességét és igy izzadva, át- kozódva, hősiességtől és technikai fejlődéstől, szóval korunk lindberghi hero izmusát ól un­dorodva érkezett meg Párisba. Jól számított: szakadatlan ünneplésben volt része. Londonban, Párásban, Prágában, Ber­linben é? Budapesten fényes banketteket ren­deztek a tiszteletére. Az ünnepi szónokok ezt meg azt mondták el Levineről. Ünnepi szóno­kokat azonban jó a gyanakvás szemüvegén át nézni. Először, mert szónokok, másodszor, mert ünnepi szónokok. Hírnév és diadal feltartóztathatatlan volt. óvatosan kikerülve a galíciai szülőfalu szép (határát, Levine visszavi tori ázott Amerikába és Európának három évig békét hagyott. Lindlbergh ezredes lett és derék családapa, Levine .sem ezredes, sem családapa nem lett, hanem alighanem rosszul gazdálkodott. Olyan rosszul, hogy megint eljött Európába, erre az ostoba és naiv földrészre, ahol meg lehet ab­ból élni, hogy az ember egyszer megengedte egy pilótának, hogy vonszolja át félholtan az óceán sivataga felett. Ezúttal rosszul számított az öreg légi tal- mudista. Európa azóta számtalan más szenzá­cióban éli ki magát és Levine belátta, hogy közben itt még Hitler is megelőzte. Nincs szerencsém Levinet személyesen ismerni, de ötven napilapban láttam a fényképét. Hatá­rozottan igen csúnya ember, ravaszul pislogó, kis, jelentéktelen szemekkel. Másrészt pedig Mabei Roll gyémántkirálynő fényképeit is lát­tam és meg kell róla állapítani, hogy igen nagyon szép asszony. Ezt a szép és dúsgazdag asszonyt főzte meg Levine, akinek excentri­kus óoeánrepiilése még mindig hat. Hiába, hires ember. Nem fontos, milyen a híre: hí­res. Mabei pedig gazdag, egyben hires arról, hogy az 6 birtokában vannak a legszebb gyé­mántok ér brilliánsok. Az óceánkirály tehát összeállt a gyémánt- királynővel és a Semmeringen idilltanyát ütöttek. Szerelmesen duruzsolva kieszelték (azaz, hogy „üzlet“ után néző Levine eszeibe ki), hogy jó lenne Franciaországban nagyará­nyú játékkaszinót alapítani. Levine legalább is ezzel védekezik rnoet, hogy „pénzhamisítás kísérlete1' óimén nyakoncsipték és elszakítot­ták a gyönyörű Mabeltől. A többi a rendőr­ség ér a bíróság dolga. Tevimenek eddig mindig kedvezett a szerencse. Talán most is ki fog derülni, hogy ártatlan. Ártatlan minden ezen az emberen: a hí­ressé lett repülése, az ünmepeltetése. Nem ő felel azért, hogy a különböző kormányok ki­tüntetésekkel halmozták el. Sőt érdeme ta­gadba lattan, mert Chamberlain repülőkirér- letét ő finanszírozta és a „Columbia" az ő fvénzén épült, viszont az, hogy Berlinben és Páriában nagy és különböző adósságot csinált és csak akkor fizetett részben, amikor a „Co­lumbiát" akarták árverezni, nem von le semmit a technikai teljeaitméax órtékíból, amelynek ő volt a kezdeményezője. Még aat is ide kell iktatni a rend kedvéért, hogy nem hétköznapi ember és két nagy sikere volt: az óceán átnepülése Lindbergh után mégis csak az ő nevéhez fűződik; és Mabei Boti meghó­dítása. Viszont azt, hogy talán úgy mellesleg kifogyott a pénze és egy kicsit a pénzhamisí­tás terén is meg akart próbálkozni, nem akar­juk tulkomolyan venni, hiszen igen könnyen lehet, hogy tisztázni fogja magát, annál ie inkább, meri őt magát amerikai milliomos bankárnak mondták, Műbél Bellt pedig gyé- mántkiráiynőnek. (Csak az zavaró momen­tum, hogy ha igaz a hamidtási vád, akkor egyiküknek sem volt pénze: két szegény ame­rikai miliioanos). ... A váróéba este érkeztem. Mindössze egy napot tölthetek itt, útközben, pihenőül, — egy napom van a városra, mielőtt továbbutazóm, egy másik váróéba, ahol nyomozni akarok szen­zációs és vérfagyasztó riportom érdekében, — ez lesz a világsajtó iegszenzációsabb riportja, hajmeresztő és páratlan s már harminc esztendő óta utón vagyok az anyagért Hála a lapvállalat bőkezűségének, repülőgépen, autón, biciklin, tengeralattjárón, gyalog és villamoson, tevéken és mozdonyokon járhatok szenzációs riportom után, szabadjegyem van a Simplon-alagutra és a Zeppelinre. Odahaza, a székházban, harminc­négy gyors- és gépírón# áll szüntelenül rendel­kezésemre, hegyezett ceruzával ég kattogó író­gépekkel, négy titkár, kik egyebet sem intéz­nek, mint. rezerválják számomra a kabin- és hálókocsi-helyeket, e egy külön pénztár, ahon­nan csak én vehetek fel előleget. Harminc éve dolgozom e szenzációs riporton, s még nem ju­tottam el odáig, hogy egyetlen sort is leírjak belőle. A fantasztikus titok, melynek okát kere­sem, szálait bogozom, minden nappal, minden utazással homályosabban kuszálódik. Jártam Tibetben, Weimarban és Nisnij-Novgorodban. Riportomnak csak a cime kész, ezt noteszemben felírva hordom magammal: „Miért élnek az em­berek?" Alcím: „S ka már élnek, miért nem boldogok ?“ A választ e két kérdésre buzgón ku­tatom, beszéltem kikötőmunkásokkal, királyok­kal, zongoraművészekkel, bélmosókkal, megin­terjúvoltam a Dalai Lámát, Jackie Coogant, Pa- derewskit és Zeileis-t. Közben sok titoknak nyomára jötténk — megtudtam azt, hogy egy óriási konspiráció tart már régtől, egy összees­küvés, melynek szálai átágaznak az aequatoron és vissza s mindenki bele van keverve, — óriási botrány lesz, ha egyszer kisül. A városokba többnyire éjjel érkezem meg s bizonytalan ideig maradok. Podgyászom egy töltőtoll és egy ceekkönyv, mely a világ minden bankjára szói, sőt a szövetkezetekre ég a spóregyletekre is. Ugyanabban a kockás skót kabátban utazom harminc éve. Néha találkozom útközben kollé­gáimmal, Albert Londres-al, vagy Artlhur Ho- litscher-rel, Stanley-t személyesen ismertem és Sir Percival Fhilippsnek órákat adtam. Beval­lom, mindent erre az egy télre tettem föl, •— a lap még tizesztendei határidőt adott, hogy a titkot kiderítsem és riportomat megírjam, ami­nek következménye lesz, hogy a példányszám egymilliárd hatszázmillióra emelkedik majd, be­leértve a mellékleteket. Ha a hátralékos tiz esz­tendő alatt sem sikerül a titkot “Kinyomoznom, hathónapi végkielégítést kapok és kirúgnak. Riporterihez méltóan idegen helyeken óvato­san e nagy tartózkodással járok el: ötletsze­rűen szállók le pályaudvarokon, behunyom sze­memet, hogy ne lássam a város nevét, spontán szólítok meg ismeretlen embereket, mert el aka­rom kerülni, hogy bármi is befolyásoljon. Azt, hogy Pekingbem is jártam, csak félesztendővel később tudtam meg, egy utánam küldött levél bélyegzőjéről, — annakidején úgy gyanítottam, hogy Nank.in.gban vagyok. Elfogulatlan akarok maradni. Naplómnak bevallhatom, hogy nem is­merem a helyesírást. Ezt a várost még nem láttam soha. A vonat sokáig állt, unatkozva kiszálltam. Gyalog men­tem végig egy hosszú uccán, mely sivár volt, a házak ablaka fekete. A háztetőkön itt is, mint Urgában, Mongollá fővárosában, villanyreklá­mok ragyogtak. Itt is vilLamosköcsik jártak az úttest közepén, mint 'Bangkokban. Sokáig be­hunyt szemekkel mentem, óvatosan, tapogatóz­Köhögés, hurut, sxamérköhögés Á. Kaphat* gyógjMsrtérakban él drogériákban. így fest egy hős és egy királynő ma. A hős- úgy jutott hozzá, hogy maga sem tudja. A ki­rálynő pedig a gyémántjai révén, összetalál­koztak, örszjeillettek. Igen szép volt ez, mo­dem mese arról, hogy a hősiesség még ma is, ebben az anyagias honban szép dolog és — kifizeti magát. De korunk nem lenne korunk, nem ez a huszadik század, ha az „óceánrepülő és gyémántkiiálynő" meséje nem nyerne más befejezést, mint amilyet a miulf század bár­mely kitűnő mesemondója készített volna. Mert hol van az életen kívül az a mesemon­dó, akiinek a hős hős, a királynő királynő, mindketten milliomosok és mégis — nem haippyend. Nem alkalmas filmre. A közönség csalódna. Csalódtunk mi is, Lévámé és Mabei becsaptak. De csalódott bennük az a világ, amely hősnek nézte Levinet ée királynőnek Maibeit. Az elsőt, mert finanszírozott egy szen­zációt, a másikat, mert gyémántjai voltak. Ünnepeltünk — csalódtunk. Ez vagyunk mi, ez a mi korunk. Levinenek volt igaza: Jól is­merte a maga korát, ő nem csalódott, ő csak elbukott. De ma ez is hírnév. va, mint a vak, megszokott szisztémám szerint, ] először orrommal kémlelve ki a várost, felszip- j pantva a szagokat, melyek megbízhatóbbak e ; idegen helyen többet árulnak el, mint a színek. j vonalak és a hangok. A vasú táblákból össze le­het téveszteni egy másodpercre Berlint vagy Párist; de behunyt szemmel és nyitott orrlyu­kakkal a jó riporter eltalál Tokióba is. A jó ri­porter szimatol. Szimatom néha világtörténelmi: a Zeppelin kabinjából, világköruti utamon, öt­ezer méter magasságból, behunyt szemmel meg­szimatoltam Ázsiát, Afrikát és Amerikát. Pár nappal később, ebéd után, sieszta közben, köny- nyii elmulásszagot éreztem, Jickyvel és dohhal keverve. Akkor tudtam, hogy hazaérkeztünk s Európa fölött vagyunk. Amerikát könnyű volt felismerni, mert az égig büzlött, s különben is erős pálinkaszaga volt. A hotelben megmutattam csekkönyvemet, mire emeleteket nyitottak fel, de beértem az­zal az appartement-al, ahol két, hónappal előt­tem a londoni Rothsohild lakott. Frakkot hozat­tam és lementem az uecára. A városnak szomo­rú szaga volt. Egy férfi hozzám lépett-, kezet csókolt és idegen nyelven szólt valamit. Mele­gen és meghatva megráztam kezét, elkábulva e váratlan és különös gyengédségtől s odébb siet­tem. A férfi, különös, kemény nyelven, pattogó indulatszavakat, valószinüleg áldást kiabált utá­nam. Végigmentem a városon, szokásom szerint, mert szisztémám van a szisztémátlanságbau, öt­letszerűen kanyarodtam be mellékuccákra, be­hunytam szemem és mélyen szimatoltam. Az életet szagoltam, az életet. Idegen városban, az első séta alkalmával, mindig berúgok a szagok­tól. Tudtam, hogy valahol Európában vagyok. Egy könyvkereskedésben érthetetlen nyelven nyomtatott címlapok hevertek a kirakatban, de mellettük Stefan Zweig, André Gide és Sinclair Lewis is, utóbbi átkötve a Nobel-dij reklámsza­lagjával. Egy szinbáz előtt mentem el, ahol Sha- kespearet játszották, mint a szinlapon olvas­tam, egy másik színház hirdetőtábláján Molnár nevét láttam, majd Sommerset Maughamét. Egy automatabüffébe ültem be, később egy elegáns vendéglőbe. Mindkét helyen megbámultak. A pincér ételt hozott, különös fűszerekkel elké­szítve, az étel emlékeztetett annak a pouJard­nak izére, melyet Addig el Ábeljában ettem a császárnál. A zenekar bánatos melódiákat ját­szott. Hirtelen szomorú lettem. Az emberek sze­mét néztem. A szemükben boldogtalanság fény­lett, eszelős gond, a bánat fénye volt ez. Beszél­ni akartam velük, de nem értettem nyelvüket. Ezért csak néztünk egymásra. Később egy nő ült asztalomhoz. Kézbe vettem kezét és alapo­san megnéztem. Úgy tettem, mint aki a jövő, a sors titkát kutatja keze vonalaiban, de a való­ságban csak keze melegét akartam érezni, egy emberi kéz melegét. A levegőben tragédiát sza­goltam, végtelen bánatot. Az emberek éppen úgy öltözködtek itt, g szem mell áthatóan azonos életformák között éltek, mint Stockholmban vagy Treptowban. A rádió angol sporteredmé­nyeket hirdetett.. Riporttémám motoszkált fe­jemben, boldogtalanságot éreztem köröskörül, az élet zűrzavaros titkát, a konspiráció egyes jeleit. Pillantásukon láttam, hogy kérdésemre itt se kaphatok választ: aktuális feleletet adnak majd, speciális méltánytalanságokra és sérel­mekre hivatkoznak, melyek őket, éppen őket sújtották, s az egész világegyetem összefogott ellenük. Mindenütt igy van. Ezt hallottam Boli- viában is. Ezért, kérdés nélkül, hazamentem. A hotel már aludt. Lakosztályom mellett halkan nyílt egy ajtó, s egy nagyon finom női kéz ezüstös női cipőt helyezett óvatosan é« zajtalanul egy pár gyüfött férfi Lakkcipő mellé. A két pár ci­pőt hosszan néztem. A halálra gondoltam, a szerelemre, a pénzre s a betegségre, mindenre, ami az embereket elválasztja egymástól s bol­dogtalanná teszi Őket. Szobámba érvo felnyi­tottam az ablakot és hosszan bámultam az éj­szakába. Egy folyót láttam, egy kastélyt, egy dombot, megvilágított uocasorokat. Ember n«m járt $ehol. Különös szomorúság fogott ©L ügy éreztem, hogy mehetek odébb, riportom adatai­hoz itt is csak a* ismerőé válaszokat kapha­tom. Elszívtam egy cigarettát, aztán felöltöttem kockás skót kabátomat, egy csekket helyeztem az éjjeli szekrényre * feltűnés nélkül kisétáltam a pályaudvarra. Sehol egy lelket nem. láttam. A1 pályaudvar előtt a pádon egy mezítlábas ember aludt. Ezt felköltöttem. — Te ki vagy?... —-1 kérdeztem. Ijedten felült, szemét dörzsölte, alá­zatosan nézett reám. Két szót mondott, hadar­va. A nevét, vagy a nemzetiségét nem tudom. Úgy hangzott, mint egy panasz. Néztem a sze­mébe, mely végtelenül ismerős volt, mint min­den ember szeme. Szerettem volna meginterjú­volni, de már sípolt az orient expressz, mellyel tovább kellett utaznom. Csak másnap dél felé jutott eszembe,, hogy elfeledtem megkérdezni az idegen város nevét. Valahol Keleten volt, úgy emlékszem, nem messze Bécetől, Konstan­tinápoly felé. ... ,«jr ■. ..aeaE ~l 'i '-in " 'jiiinr i i i iM n >li iillii íj min i lm Erdőházi Hugót ÉLET?!* Nem a harag ragyogása pezsgés éjszakáidnak, 6 nem a lányaid, a szépek és bódult részegek; a csábítók, nem a lármád, búzás, boros, trágyás vásáraid, a pénzed, az aranyad a varázslóm, csak a hangtalan hitem a holnapiban, a táguló lélegzetem a halálsaavu őszben, a szerelmem: szavam a hajnalban, szóval értgd meg: hogy élhetek henned élet: ez az én nagy (Tincsem, féltett tulajdonom, miután esuszva-mászra, rimánkodón futnék, ha te néma Szörny, ó hulla Halál elrabolnád. Nem kell a tenger, nem kell az aszony húsa, vére. palota-barrikádok. idegen gyönyörűsége, mit törődöm én aranygulák rabszolgáival, barbár népségével esztelen aranyának, meztelen és célok nélkül, üres egymagám parányiságával én élni akarok, bevallom és nincs mit tagadnom, füst a cél cs minden, egy a tagadhatatlan: a ragaszkodás a holnaphoz, a ti tagadástokban magamat állítom tanúnak: a cáfolata vagyok szónokló életeteknek: Elet, alázatos könyörgésem, hogy részesed lehessek: csak mint a leveli béka, vagy mint az ibolyácska ... * A Iköltő sajtó alá kerülő másodiik könyvéből. Végre megoldódik a útépítés nyolcéves tengeri kígyója Nagymegyer, november 22. A Csiiizköi, melyet a Csallóköztől a Csiiizpatak választ el, hét magyar községet zár el a világtól s ezeket ilyenkor, ősz szakán niár alig lehet megközelíteni. Október óla kétszáz milliméternél több volt a csapadék, szer* dán éjjel, csütörtök virradóra ismét hétrailliméto- rc« eső esett. A Csilizk őzben a. vetésterületnek ma is bevetetlen még a fele, mert az esők és a belvi­zek miatt ez egyszerűen lehetetlen. A gazdák el is vannak keseredve, mert érzik, hogy megismétlődik velük az 1926. évi katasztrófa, amikor térden felül erő vízben arattak ... A nagyimegyeri községházán csütörtökön meg­jelentek az országos hivatal kiküldöttei, a techni­kai főosztály egyik osztályfőnöke, Imre Géza mű­szaki főtanácsos, a dunaszerdahelyi és a komáromi járási hivatalok képviselői, a-z összes érdekelt községek birái és jegyzői és az érdekeltségnek több tagja. Résztvett a tanácskozáson Alapv Gyula dr. országos választmányi tag, a műszaki főosztály helyettes referense is, aki az útépítés ügyét már két év óta lankadatlan eréllyel szor­galmazza. Az érdekelt községek vezető jegyzőinek ta­nácskozása előzte meg az értekezletet, amelyen Imre Géza műszaki főtanácsos ismertette a kompli­kált számítási műveletek alapján elért tehervise­lési arányszámokat, amely a népesség 'száma, a termőföld területének nagysága, a járómüvek szá­ma, az elfuvarozott teher súlya és más figyelem be­veendő koefficiensek számítási eredményeiből jött elő. A nagy körültekintéssel kiszámított teher­viselési kulcs objektivitása mellett bizonyít az. hogy azt az egész érdekeltség magáévá, tette. A diószegi cukorgyár, mint nagybérlő képviselőivel folytatott tanácskozás után. az egész érdekeltség együttes értekezletet tartott. Ez az értekezlet lesz alapja annak az épilési munkának, amely már a jövő évben elkezdődbe* tik, mivel minden község magáévá tette az orszá­gos hivatal küldött képviselőinek felosztási arány- számait. Eveket a községek külön is letárgyalják és a határozatok jogerőre emelkedése után a két járás érdekeltségének közös útügyi bizottsága el­kezdheti munkáját. Ez az ut nemcsak gazdasági jelentőségű, de az ár védelem munkáját is meg­könnyíti. DURAX a tüzíltó, AtlAtsző, ffl*ö é» Üveg. A líilöböl áttöltéi nélkül szervirozbaló. I rppttogAv kizárva. A legpraktikusabb njAndék. Mindenütt kapható. Petroleum, g-Azkályhák é» (jAztámpnk nnjy választékban. Gyári lerakat G. DUSCHINSKY, Rratlilara, KlitáriuifUr 11. K4ij«a inOáalatat. AZ IDEGEN VÁROS (Egy riporter naplójából) Irtat Miárai Sándor 8 ____________________________tBRZ^jV^ilSkHnai^_________________________________ lta0^iorremb©r_^_ra^ároap^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom