Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-23 / 268. (2489.) szám
^MG>jyV\AG%ARHl RLAP 1930 november 23, vasárnap. Nyakkendő-újdonságok, fehérnemű mérték után Balek & Teaárnál, Pozsony-Bra- tislava, Zemská Banka-palota. és más színtiszta magyar vidékeken, ahol alig van magyarul beszélő számlálóbiztos. Föltűnő, hogy teljesen magyar községekben, például Badallo községben két cseh fináncot neveztek ki. Tiszacsomáu is olyan számlálóbiztosokat neveztek ki, akik a magyar nyelvet nem értik és igy a népszámlálás objektív célját semmiképpen sem szolgálhatják. Hogy lehet olyan egyént kinevezni, aki a kisebbség nyelvét abszolúte nem beszéli? És mi hiába fordulunk a belügyminiszter úrhoz intervenciók utján, nyíltan, saját rendeletére hivatkozva, nem jön a rektifikáció és igy el van árulva az a tendencia, hogy a népszámlálás végrehajtása politikai és nem adminisztratív kérdés. Ai elitek tanításai Hát kérem, nekünk nagy tanítónk, a köztársaság államfője mondotta, hogy nekünk szükségünk van a parlamenti fórumra, hogy ott a mi igazságunkat, a mi sebeinket, a minket érő elnyomást szabadon feltárhassuk és elmondhassuk, hogy azt tudja meg az egész külföld. Hát éti megfogadom az ö tanítását és nyíltan állítom, hogy itt tendenciózus visszaélések vaunak. A jogi látszatot meg akarják őrizni, ellenben a jogi álarc alatt engedik, hogy7 belesurran ja- nak jogtipró és a nemzeti kisebbségi szerződésekben biztosított szabadságot leigáző törekvések. Kérdem a belügyminiszter urat, nincs-e valami titkos rendelet, aminek alapján járnak el a járási főnökök, amikor kinevezik a számláló biztosokat, mert képtelenségnek tetszik, hogy a járási főnök a belügyminiszter ur rendeletét ennyire millifikálja. Tamás Lajos: ÜNNEP A szanálási javaslatok itt most négy törvényjavaslat körül forog a vita, mindegyik megérdemelné, hogy mindegyikkel külön-külön foglalkozzék a törvényhozás, de időnk — érthetetlen okokból — szűkre van saabva és a képviselőház sok hónapos szünetelés után most percnyi pontossággal kénytelen szállítani a szenátusnak a határozatokat. Ezért kell az ilyen jelentős jaja vasiatokat egy kalap alatt, rövidített, közös, összevont vitával elintézni. Ez az eljárás súlyosan sérti a törvényhozási munka komolyságát. Nem valami nagyon erkölcsös felfogás ax sem, hogy közigazgatási szolgálatokért illetékeket szednek akkor, amikor annak & sok bajnak és sok nehézségnek éppen a kormánypolitika az oka és emiatt kell igénybe venni a közigazgatási szolgálatokat. Elszedik a szere ne séflen tol a hivatalos munka honorálását, amit semmiféle más állam nem tesz meg és pedig úgy, ahbgy az eljáró közigazgatási szervnek tetszik, mert hiszen az illető állapítja meg, hogy mennyit vegyen ezért vagy azért a közigazgatási szolgálatért. Ez egy immorális adó és ennek meghosszabbítását megszavazni semmiféle kép- pen sem lehet. Véget vetnek a község anyagi függetlenségének Az önkormányzatok szanálását nem lehet helyesen úgy megcsinálni, hogy az az önkormányzat lakosainak erős megterhelését jelentse. A javaslat pedig ezt eredményezi. Elismerem, hogy javit azon a régi fejezetem, hogy az a község, a mély állami segélyt vesz igénybe, elveszti budgetjogát, de erre a javításra is azt mondom, hogy timeo Damaos et dona f erem te s. A járási főnökök eddig beiktathattak egy álA forró, nyári napsugár dőzsölt a gránit-kockán. , A dómban félhomály guggolt, mint lesben az oroszlán. Két ellentét és köztük fal cementből, mészböl, köböl. Merengve szállt a siinü füst az arany füstölőből. A pap kitárta két karját, imát mormolt a csendben. Szírtől szívig egyre járt a láthatatlan szellem. A festett ablakokon át fény kandikált a dómba S az oszlopok közt visszhangzott, amint ütött az óra. A tömeg lassan megmozdult s a kapuba kiérve Még utoljára meghajolt. Ünnep volt, dél és béike. NEM ÉREK RÁ Eredeti felfedezésem, mely szerint rövid az élet Irta: Karinthy Frigyes ItiegbaloknáJ Kérje a csizi jód-bróm ivó- és fűrdőkurák használati utasítását. Csízfürdő. lamsegélyt élvező község költségvetésébe téleleket és ki is törölhettek tételeket. Most inár csak kifogást emelhetnek a költségvetés egyes tételed ellen, de ennek a kifogásnak törlés a következménye, vagyis igy is, úgy is véget vetnek a község anyagi függetlenségének. Ehhez az akcióhoz mi, magyar nemzeti életünk szabadságát kívánó emberek nem adhatjuk hozzájárulásunkat, mert hiszen ez azt jelentené, hogy szavazatunkkal nem zeti életünknek magunk akarunk hóhérai lenni. Erre pedig magyar ember nem kapható és ezérl a törvényjavaslat ellen fogok szavazni. El kellett volna olvasnom? Meg kelleti volna néznem? At kellett vohia tanulmányoznom, hogy megértsem? Oda kéllett volna figyelnem, hogy szépségét felfogjam? Át kellett volua élnem, hogy ítéletet mondhassak? Tapasztalnom kellett volna, saját bőrömön, hogy vizsgázzak belőle? Hát igen. Magam is vallom. Szerettem volna, akartam, térvbevettem, kiváncsi voltam. Tettem is, csináltam is, olvastam is, éltem is, legalábbis hozzáfogtam, nekifeküdtem. Kezdtem, abbahagytam. Hogy miért? Nem értem rá. Nem értőm rá. Nem értél rá! Ostoba beszéd. Áltatod, mentegeted magad. Kapkodó vagy, hebehurgya, Állhatatlan, gyenge akarat, szétszóródó figyelem, szórakozott gyerek. Miért neon értél rá? Mert mindig másfelé sandítottál. S te falán nem? Valóban, másfelé sauditottam De csak mert volt mire sandítani, nemi gondolod? Nem az>ért hagytam abba a dolgot, mert untatott — hanem azért, mert az a másik még jobban érdekelt. Nem untam én semmit, ee- kföezöm neked, legfeljebb elálmosodtam néha, de axt is úgy csináltam, becsapva renyhe testem, hogy öntudatlanba átmentett figyelmem álmot varázsoljon elém s folytathassam ott bent, amit odaküut abbahagytam. így aludtam én, szemhéjam lecsuklott' redőnye mögött is nyitott szemekkel. * Aliba tatlanság, felületesség? Hazudsz. Abba kellett hagynom, éppen mert nagyon is, mert túlságosan mélyen és részletesen érdekelt, amivel foglalkoztam. Elnéztem a hangyák sürgetését, mindenről megfeledkezve, s arra riadtam fel, hogy most vagyok a kezdet kezdetén — hogy sürgősen abba kell hagynom, mert veszély fenyeget, hogy busz évig egyébbel se törődöm, csak a hangyával, mint Fabre, aki köteteket irt róluk — aztán megöregedett s nem lévén szakértője egy balett-táncosnő lelkivilágának, nem tudott hirt vinni az élet értelméről. Igaza volt? Igaza volt, mert ahhoz, hogy egy sok millió év alatt kialakult valamit akárcsak felületesen felfogjunk, liuszévi odafigyelés any- nyi, mint amikor hirteleu bekapjuk harminc szakács egész délelőtti fáradságának munkáját, ínyünk éppen csak megsejti a százféle nemes iz zamatját, hogy értékelni tudja. Mindezt pedig egyetlen szakács lcészitette, akit Heine így szólaltat meg: „Ioh habé selbst dreitausend Jahre Tagtaoglich darüber naohgedadhJt, Wie mán den grossen Doktores Juris Und gar die kleinen Flölhe maoht.“ Könnyű volt neki, egy örökkévalóság állott rendelkezésére. * Nem értem rá. Nem érek rá. Neki könnyű volt, mert alkotó kedvének végtelen erejét a végtelenségen próbálhatta ki. És könnyű neked is, aki vállat vonsz türelmetlenségemen, nem azért, mert elégnek tartod az ember életéi az élet mégis méréséhez, hanem azért, mert soknak is tartod, mivel az egész egyszerűen nem érdekel. Ülsz a datolyafa alatt s a hosszú pillanatban, magadba mélyed ve, hallgatva szívverésed, élvezni véled a végtelenség szá-uycs3- pását, a magad zavaros buddhizmusában. De én már tudom, hogy szükségből csinálsz erényt — telkedben nem az Igazság lakozik, csak a legyilkolt életkedv holt- teteme. * És te se akarsz megérteni, okoskodó, aki — divatban lévén a relativitás, most mindent erre a kaptafára huzol. Hosszú és rövid idő, ezek viszonylagos dolgok (igy le- gyintész fölényesen) s idézed Madách-ot a „.azáznapos gyik s egynapos rovar". Ax élet mértéke felfogóképességem gyorsasága lévén, gondolatkísérletet ajánlasz, a la Ein atedn (lásd Wells: The time aecelerator), próbáljak egy perc alatt annyit látná, észrevenni, érezni és cselekedni, mint normális körülmények közt egy óra alatt: * máris meghatvansxoroztam életeim, nyolcvan helyett negyvennyolcezer évet élek. Szemfényvesztő sátán, 'be akarsz csapni! Ha sikerülne is, mefisztófeleszi büvita- lódtól, ez a kísérlet, mit érek vele? Azt kellene látnom, hogy megállót! körülöttem a világ: mint Csipkerózsa várában dermed- ten nyújtja ki karját, kezében tenisziütővel, a bajnok — a labda áll a levegőben — a Gretehén, akit szeretek, akiért' még akartam fiatalodni, aki miatt örökké szeretnék élni', kőszobor módjára fekszik egy helyben, szemén a pilla se rezdül, mert az én észre- vevésem sebességéhez képest halálos nyugalom az ő legélénkebb mozdulata. Az egész világot hozzá kellene hangolnod az én szememhez és fülemhez (s akkor olt tartanánk, ahol most, büvi'talod nélkül) ahhoz, hogy ne csak lássam, részt is vehessek mozgalmában. * Mert mit érek vele, ha nézem csak s részt, nem veszek benne? Látni csak azt láthatom igazán, amiben részt veszek. A darab valódi értelmét csak szereplő színésze foghatja fel — a távcső tulnagyot, a mikroszkóp tulkicsit mutat. Nem isteni, emberi szívvel szeretnék ember lenni a világon — de mit tegyek? ' Nem érek rá, nem érek rá. y Nem érek rá, sietnem, kapkodnom'' kell, tuLgazdag az élet —■ s mert megérdemelné, minden részletében, hogy többet foglalkozzam, még kevesebbet foglalkozom vele, mint szokás. G re tehén, hűtlen voltam hozzád? Lehet, hogy hűtlen voltam, de nem azért, mert kevésbé — azért, mert százszor jobban szerettelek, mint ahogy te szerettél. Le kellett mondanom rólad, százszor nagyobb fájdalommal, mint amekkorát neked okoztam, mert enyémmé tenni, úgy ahogy akartalak, összeforrni, eggyé lenni veled: ehez rövid lett volna egy emberélet — enélkül pedig mit ért a szerelmünk? Az urad majd kitart melletted „egy életteli át“ s mellét verve szónokol neked a bü> ségről, hitről, kitartásról, jellemről, a meggyőződés rendíthetetlen sziklaváriról. Holott a legszilárdabb hitü ember is legfeljebb hatvan-hetven évig tart ki meggyőződése mellett. Aztán elfelejti az egészet s egyetlen ambíciója, hogy elemeire bomolva százféle vélemény, szándék, akarat forgószelére bízza szállongó porát. Egy haragosomnak Írtam minap: „... amk kor tehát rövid időre elbúcsúzom tőled../* ügy értettem, hogy nem akarom látni többé, az életben. * Hanem tréfán kívül, nagyon rövid az élet. Nem viszonylagosan rövid, nem egyéb dolgokhoz képest. Az ember életéről beszélek s azt állítom, hogy az ember élete aí emberhez képest rövid, ahhoz képest rövid, amire, természeténél fogva, az ember születik; amire való, amire képes volna, ami dolga lenne, aminek reményében és szándékában ember lett és nem cserebogár — ahhoz képest rövid, ami az embert emberré teszi, illetve tenné, ha ráérne, hogy kifussa formáját. Hogy hasonlattal éljek, képzeljenek el egy remekbekéözült, bonyolult gépezetet, ami szerkezetében tökéletesen alkalmas rá, hogy, mondjuk, felrepüljön a Holdba, vagy egy bizonyos remekművet produkáljon. Mármost minden rendiben van, de az egészből nem lesz semmi, mert ax alkatrészek közül ax egyik, épipen a legfontosabb, acél helyett viaszból van, félúton elolvad és megáll az egész. Fosszak az anyagok, nincsenek hozzáméretezve a feladathoz. És egymáshoz se. A csontvázunk többezer évre készült, tartós , anyagból van például és ebbe a szolid, pompás, időálló anyagból készült szekrénybe (mellkas) tesznek egy szivet, ami hefc- ven-nyolcvan év alatt tönkremegy. Mit szólnánk olyan óráshoz, aki a nemes, rubintlengelyü, platinakerekü kronométerbe nádszálrugót helyezne el? Ezen segítsen a természettudomány. Ha legalább ezer évig tartana, Mm szólnék egy szót ©e. Ax ember eMntéahetné a legsürgősebb dolgait. Hallom ax uj moralista feddö n&vafett ósdi, önző individualista beszéd ez. Ax emberi fajtának semmi szüksége a te „privát" életedre, akár hosszú, akár rövid — a fejlődés útja ax egészen át vezet, együtt dolgozunk, átadjuk egymásnak tapasztalatainkat Te is, jobb lenne, ha a társadalom égető kérdéseit boncolnád, helyett, hegy egyéni bánatodon nyavalyogsz, magaddal foglalkozol. De mi a csodával foglalkozzak, ilyen rövid idő alatt? Még a szónok is, mielőtt a pódiumra lép, legyőzi egyéni kis lámpalázát, elvégzi magánügyeit, hogy aztán a közé lehessen. Hiszen ennyi idő, amig élünk, arra se elég, hogy az önmagunkat önmagunkban felismerés lámpalázán tullegvünk. Elhiszem, hogy van okosabb dolog a világon. De kár belekezdeni, hiszen rögtön vége az egésznek. Ha ezer évig élnék, talán egy percig se foglalkoznék magammal. így nem érdemes egyébbel is foglalkozni. Legalább erről az egyről megtudok valami keveset. Nincs igazam? Nem érek rá megtudni, rájönni, bizonyosságra tenni szert — ha mégis, véletlenül megtudtam, nem érek rá bebizonyítani, közölni, közhírré tenni, elfogadtatni, hogy igazam van. Bocsássanak meg, hogy ilyen terjengős vagyok. Hogy is mondta Ciceró? „Nem értem rá, röviden írni." Turandet Bar Prága I., $Ia Mústku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és külföldi borok. 6 Magyar nemzetiségűek! Magyar anyanyelvűek! W Ha a nyelvhasználati jogot biztosítani akarjátok, WMKf a népszámláláson magyarnak vallatok magatokat!
