Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-23 / 268. (2489.) szám

2 tu^kot-Mag^ar-hirlap­1990 november 28, r«inu|, IDEGEN EMBEREK R e e É n y IRTÜ: MARA! SÁNDOR Copyrifőt by Paníótom (60) Nehéz lenn© komoly ellenvetéssel élni, én ugyan jobb szeretném a Dieutegarde-házias- pár társaságában tölteni az estét, akik már délután gyermekesen örültek az ünnepély­nek, s díszes ruháikat öltötték fel, de a mű­vész társasága ellen sem szólhatok, végre is fürdőhelyen vagyaink s a megismerkedés for­máit sem lehet kifogásolni Különben is, a formák 1 gondolom, s nyájas közönnyel haj­bókolok. Hosszú, nagyon hosszú ember a mű­vész, túlzott végtagokkal, s a nagyon hosszú emberek kissé bocsánatkérő, meghajlott test­tartásával áll előttünk, várakozó, komoly és, úgy tetszik, együgyű tekintettel, melyben van valami intenzív és szomorú, öreg juhok néznek igy. Minden jel szerint fiatal ember, s túlzott végtagjait járás és mozdulás köz­ben úgy lóbálja, oly soványan és súly nélkül, egészen csontszerüen, mintha egy csontváz mozdulna meg váratlanul. Távol a hangos morlaix-i társaság tói a keritée mellett ülünk le egy asztalhoz, melyet homályosan világit csak meg egy vörös lampion. A félóra, melyet igy hármasban töltünk, az este mérlegén, a legunalmasabb félórának számit, mint később megállapítjuk — kide­rül, hogy a művész szűkszavú ember, amire minden oka megvan, mert ha megszólal, kí­nosan dadog, LegMtünőbb rajta, renaissan- cedürtjeitől eltekintve, hosszú gunárnyakán az ádámcsutka. Ez a nervózus csontdarabka kinos ugrásokba kezd, ha a művész kinyitja száját, valóságos látványosság az ádámcsutka szökellő vándorlása, s azon veszem észre magam, hogy illetlenül bámoilom e testi kü­lönösséget. Csak annyit tudunk meg tőle, hogy a tengert festi és ismerős a parton. Em­lítést tesz Rrestről is, hogy ott született, vagy ott él, már nem tudom. Dadogása oly kimos, hogy segítségére sietünk, különösen Éva, aki élénkem ad elő, 'Morla ix-ró], a páti Imáméról, a tengerfenék csodáiról, a primo]i időjárás-bak- terról, aki a Frou-Frou régi évfolyamait ol­vassa ’ és pletykál a tengerre, — oly jóked­lános revíziója természetesen korainak tűnik föl, mert nem javítana a helyzeten, sőt ösx- szekuszálná a mai állapotokat. Elsősorban Európa gazdasági megszervezése szükséges. A revíziót csak akkor szabad megengedni, ha a szükség parancsolja és ha Európa általános érdeke megköveteli. A Republique-val egyidejűleg Caillaux volt miniszterelnök az Éré Nouvelle-ben ir nagy cikket a revízió kérdéséről. Caillaux több íz­ben kijelentette, hogy azok a szerződések, amelyek véget vetettek a világháborúnak, ugyanolyan tökéletlenek, mint a háboruelőttl szerződések voltak. A szerződések revíziója különben már régen megkezdo'dött és a jóvá­tételek reviziója precedens a további kor­rektúrákhoz, Természetesen veszedelmes vol­na, ha a revíziót Európa mai nehéz helyzeté­ben kezdeményeznék. Várni kell, amíg az ál­lapotok megnyugodnak. Ezenkívül naiv azt hinni, hogy ha Lengyelországtól, Romániától és Csehszlovákiától néhány négyzetkilomé­ternyi földet elvesznek és Középeurópát újból felosztják, minden igazságtalanság megszű­nik és nem keletkezik újabb igazságtalanság és gyűlölet A revízió előfeltétele a nemzet­közi kapcsolatok teljes reformja és az euró­pai gazdasági élet megszervezése. A diplomá­cia régi eszközével Versaillesben is, másutt Is sok igazságtalanságot teremtettek. Az uj európai közösségnek azonban az általános szolidaritásra kell törekednie, s nem a diplo­mácia eszközével kierőszakolni a döntést. Franciaország kötelessége, hogy a béke nj po­litikájában magához ragadja a vezető szere­pet i ....... ■ „C sak puccsal fadfcian megakadályozni Japtilávia széthullását" Sándor király nyilatkozata Belgrád, november 22. Henri Baxbnsse a Pravdában beszélgetést közöl Sándor jugoszláv I királlyal, amely a belgrádi szoborle leple zé'S al­kalmával folyt le. A király hosszú ideig habo­zott, amig a január 6-i-ki államcsínyre határoz­ta el magát, azonban semmi más mód nem volt Jugoszlávia széthullásának megakadályozásá­ra. A király azután utalt arra, hogy Jugoszlá­via hét országgal határos és ezért úgy Közép- európában, mint a Balkánou legnagyobb figye­lemmel kell tekintenie minden mozgalomra. A király . elismerte Jugoszlávia fegyverkezését, azonban, fölhozta megokolásul azt a szükséges­séget, amely a békeszerződések által teremtett állapotok megőrzésének vágyából ered. Tungsram System, Standard Electric Praha II. Václavské nám. 33 Küldjön ingyenes prospektust, árajánlatot és részletfizetési feltételeket. Pontos cím----------------------------------------------------------------- ---------­za k levezetésére. „Ha a franciák ki akar­ják kerülni a háborút, akkor számolniok kell a revízió lehetőségével.“ A szerződé­sek nem örökkévalók, ötven év múlva bizonyára megváltoztatják az 1918. évi hirtelen keletkezett intézkedéseket, s mi­ért várni, ha a bajon már most segíteni lehet A kérdés egyedül az, vájjon a re­víziót egy nj háborúval hajtják-e végre, vagy békés eszközökkel. „Ha tehát a revíziót követelik tőlünk, nem szabad mereven elutasítanunk az elnyomott. népek kívánságait, hanem ki kell jelentenünk, hogy elismerjük a népszövetségi paktum 19. j cikkelyét és aki revíziót kivan, forduljon a népszövetséghez. “ Franciaország kötelessége, hogy a revíziós pörben, mint a szerződések védője szerepeljen, de a lehető legrosszabb védekezési eszköz, ha a párisi kormány a port egyszerűen meg akarja gátolni. Még ve­szedelmesebb a revíziót kategórikusan meg­tiltani, mert Franciaország könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy önmaga kiván bizo­nyos korrektúrákat a békeszerződésen. A Republique szerint a béke a helyzet állandó uj fölülvizsgálásából áll. A szerződések álta­vüen a annyi élénkséggel, a könnyű beszéd­nek olyan őrömével, ahogy már régen nem hjailofcbam a szavát. Hetek Óta szűkszavúan lézengett mellettem- Nem képzelhetem el, hogy a renaissance-fürtü, ápolatlan és szo­morú művész társalgási képességei villanyoz- ták igy fel, — s ahogy hallgatom, ez jut eszembe, mint valami elképesztő felfedezés: franciául beszél!... Mintha hosszú idő óta most beszélne először igazán franciául, úgy szive szerint, mikor, hosszú idő után, most megint egyszer franciához beszél, — s félre nem érthetően ez izgatja fel, berúg a szavak­tól, kissé lepedékes hangon, sebesen pergeti az rr-eket, gyorsan, nagyon gyorsan beszél, sokat és mindent, ami a nyelvére tolul, mint­ha meg kellene győződnie róla, hogy beszéd­képességének még teljes birtokában van, s felszabadultan élvezi azt, hogy anyanyelvűn beszélhet valakihez, akinek francia az anya­nyelve. A művész, kinek sajátos, hosszú, ijedt és szomorú lényéből könnyű elutasítás árad, mint egy természetellenes jelenségből, mint egy betegből, vagy torzszülöttből, — persze, művész! gondolom s egy pillanatra féltőin l- nak ennek a problémának régi asszociációi, a maga dadogó módján élénkíti a konverzá- ciót, s egy pillanatra, amint észre veszem, szinte kirekesztettnek érzem magam abból, amit ők kelten részben dadognak, részben sebesen megvitatnak... S hirtelen eszembe jut, hogy velem mindig másképen beszél, sokkal lassabban, hangsúlyozottabban, mint aki fél, hogy nem értik meg... Ennyi az egész. Francia Óra. A máglyák kialszanak, a jazz-band riká­csolását távoli dudaszó s dünnyögő ének­hangok váltják fel. A moriaix-i társaság visz- szavonul a Hotel de la Poste kissé sivár szo­báiba, hogy erőt gyűjtsön a regattára, s a szép asszony, vörös rózsával fürtjei között és csip- kekendővel vállán, fellépdel a három lépcső­fokon, melyek a hotel bejáratához vezetnek, félig visszafordul s hamvas vállán át az érett szépségek személytelen, mindenkire érvé­nyes kacér pillantását küldi búcsúzóul a kert felé. A patikus lehorgasztott fejjel követi, s arra kell gondolnom, hogy a bolhapor, me­lyet eladott, nem sokat ér. Egyedül mara­dunk a kertben. A művész a parázsló máglya­helyek között lekisér a tengerpartig, s da­dogva és félszegen vesz búcsút. Később, na­pok múlva találkozom még egyszer vele, mikor a faluba készülök valamiért, zavartan hajol meg, s elmenőben néhány szót dadog. Nem emlékszem, hogy később még egyszer az utamba akadna. De akkor este még beszélünk néhány szót felőle. Egyedül maradunk s végigmegyünk a tengerparton. A víz hangos ezen az estén, mert változik a hold, ezek a nagy dagály első órái. — A tengert festi — mondja, s mint egy homályos és ideges lény, előttem megy a sö­tétben, cipője alatt csikorog a kavics. — És franciául dadog ■— mondom­A sötétben felnéz, egy fordulattal*.' — Dadog? Alig venni észre — mondja csendesen. — De franciául beszél, ez igaz. Erre nem érdemes felelni. Különben is hi­degen, elutasítóan mondta ezt, mintha lein­tene egy problémát, melyhez nem értek, — azzal a lassú hangsúlyozásával a szavaiknak, ahogy kpz^ettől beszélt velem, mintha egy gyerekhez, vagy idegenhez intézné a szót, s mint nki nem biztos benne, hogy maradék nélkül megértik. • ... ' * Az ablak mellett olvasok, de a petróleum­lámpa, melyet St. Jean du Doigt-ban vásárol­tam, nem sokat segít, délután négy órára már vasiágon betapasztotta az ablakot a köd, s a lámpa körül is ködfoszlányok gomolyog­nak. Három napja ordít a tenger, az ablak nyílásait eltömtük rongyokkal és kóccal, egy- egy házmagas hullám végigfröccsöl a házfa­lon, az ablakon. Dideregve ülök, Éva plaid- jébe csavarva fekszik a kredencben, mozdu­latlanul, dermedten, mint. egy finom állat, mely téli álmára készül. A két szobában vándorlunk, az étkezések órái között lassan telik az idő, szinte anyagszerüen kell elfo­gyasztani az órákat, percről-percre. Éva a ‘gramofont nyávogtatja, vagy cigarettázik, s mozdulatlanul fekszik a kredenc-ágybau, mint egy vad macska tél i odvábán, ahová visz- szahuzódott minden probléma és viszontag­ság elől. Ez a ,, gr au de marée". Estefelé kabátot hú­zok s végigmegyek a parton. Vizi rengés ez, mely dúl a ködben, a mólón átcsap az ára­dás, az országutat végigsöpri a hullám, a víz robbanásszerűen esik minden félpercben a partnak, a ködön át nem látni ezt a háboro­dott szörnyeteget, csak hangját hallani, hör­gő és si költő csattanásait. A telep üres A ven­dégek elhagyták Tregastelt is, a Hotel Lim- bourg verandáján az üveg mögött egy magá­nyos angol munkanélküli ül, pipával szájá­ban, pohár párolgó grog az asztalon, s közö­nyösen bámulja a felfordulást. Fázom és a magány iszonya tör ki rajtam, emberek közé vágyom, a városba, egy kávéházba, ahol lám­pák égnek, franciák, japánok, svédek és ma­gyarok jönnek szünetlenül a forgóajtón át, arcok és szemek úsznak a párás, lámpafényes levegőben, mint egy akváriumban, egy em­ber fehér kabátban jár az asztalok között s papagái ymódra kiáltja: „eacahouette", — a Vitatkozni lehet s hallgatná, elveszni százezer hasonló ember között, lemenni egy ínetron, hotelt változtatni, másnapi kenyérgondokon törni a fejem... „Do,me"-ho!ivágyam van. — (Folytatjuk.), A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő , Napfény Fürdő é-Mé leeícrüviia* Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drógueriában és jobb füszerüzletben.... • urát , nem lehetetlen, hogy a francia revi­zionisták, akik feltétlenül a nép többségét jelentik, hamarosan uralomra jutnak. Eb­ben az esetben az Európa-szerte megin­dult revíziós kampány, amely egy táborba hozza Németországot, Angliát és Olaszor­szágot is. Franciaország támogatására is számíthat, ami körülbelül azt jelenti, hogy a népszövetség kénytelen lesz a revízió gondolatával komolyan foglalkozni kezdeni. A francia baloldali lapok abból indul­nak ki, hogy Európa jelenlegi nyomorát, nyugtalanságát és sztészaggatottságát a versaillesi békeszerződés szerencsétlen határozatai okozták. Véleményük szerint a revízió végrehajtása Franciaország biz­tonságát növelné, mert a legyőzött közép- európai államok elkeseredése és az elke­seredésből született katasztrófapolitika megszűnne. A végrehajtott revízió után semmi sem állna Páneurópa megalakítá­sának útjában s a gazdasági kiegyen- sulyosódás szinte automatikusan bekövet­kezne. Ilyen körülmények között elsősor­ban Franciaország érdeke, hogy a revi­zionista tábor élére álljon és ne szere­peljen Európa népei előtt úgy, mint most szerepel: mint az áUig fölfegyverzett mi­litarista állam, az elnyomó nemzet. Fran­ciaország önmaga tradíciójának tartozik azzal, hogy a béklyót és gazdasági nyo­mort jelentő lehetetlen és téves haragbó! született drákói szigorú rendelkezéseket leépítse. A francia bal- és középpártok egyetlen pillanatot sem mulasztanak el, hogy támogassák a revizionistákat és ab­ban a pillanatban, amint hatalomra ke­rülnek, megteszik a szükséges intézkedé­seket a népszövetségnél a békés revíziós tárgyalások megkezdésére. E* az egyet­len ut, amely a békéhez vezet és amely elhessegeti Európa felől az örökké fenye­gető vihariéi!egeket. Lefegyverezni csak a revízió keresztülvitele után lehet, a biz­tonságot csak a népek ellentéteinek ki­egyenlítése hozhatja meg, lefegyverzés és biztonság nélkül pedig sohasem lesz Európában béke. A République mai számában Get radi­kális képviselő nagyjelentőségű nyilatko­zatot közöl a revízióról. Kijelenti, hogy a népszövetségi paktum 19. cikkelye a leg­biztosabb szelep az Európában felgyülem­lett és robbanással fenyegető mérges gá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom