Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-22 / 267. (2488.) szám

^mgmA\\cíVarhiklap 1930 november 22, izomba! LEVINE, A KÉTES Irta: MAKAI SÁNDOR Tíz idegességről Ha van betegség, amelynek a sorsa elsősorban magától a betegtől függ, az a mindennapi életiben idegességnek nevetett állapot, amely gyűjtőfoga­lom alá sok különböző bánta lom tartozik. Az idegrendszer működésbe]! elváltozásainak külön­böző fokozatai vannak, as apróbb, de neon kevés- óé kínzó kelleanetlenségektől kezdve egészen a zárt intézeti kezelést igénylő bán la Imákig. A gyógyulás nagyon sokban a betegtől függ, de Ivóim au. tudja, mit kell tenni, hogy éljen, Íriszen nem toló Urat ja ki magától, ösztönösen? A mindennapi panaszok között leggyakoriabbak a neur aszténiás panaszok, a nyughataitlanság, ingerlékenység, megnevezhetetlen és megokolatlan íélelemérzések és ezek gyakori és kínzó kisórőtüne- te, az álmatlanság. Első és legfontosabb teendőnk, hogy az okot kutassuk, ami. nem mindig könnyű feladat. Nagyon sok neuraszténiának a kiváltója a há­ború és a háborús izgalmak voltak. Ma, az úgyne­vezett békeviszonyok között nehezebb a nyomára akadni annak, vagy még gyakrabban azoknak a kiválló momentumoknak, amelyeket ha el tu­dunk távolítani a beteg életéből, már szinte el is értűk a gyógyulást. A leggyakrabban felmerülő okok: uz állandó gond, a túlfeszített munka, kellő pihenés hiánya, a szeszesitalokkal, dohányzással való visszaélés, túlságos bő táplálkozás, kevés testmozgás sib. 11a az orvos az emberi sorsok irányítója lehet­ne, akikor a felismerés után könnyűszerrel hárít­hatná el az útból ezeket a gátakat, a rendes idegműködés folytonos akadályozóit. Sajnos, ezt nem teheti, bármilyen világosan álljon is előtte a tennivaló. Csak tanácsot adhat, azt is a körül­ményekhez képest alkalmazva. Vannak dolgok, egészen jelentéktelen aprósá­goknak látszó dolgok, amelyek mégis segíteni szoktak. Ez már a beteg gyógyulni atka rásálól függ. hogy él-e a segítségükkel. Nevezhetnénk karosszék kúrának is, mert a lényege egy kis magunkra erő'tetett pihenés azokban az esetekben, amikor, mint leggyakrabban, túlfeszített munka a baj oka. Jó az egyes étkezések után egy kis pihenés. In­kább korábban keljünk fei tíz peredét, de köitsük el a reggelit nyugodtan ás utána ne ro­hanjunk azonnal a munkánk után. Ugyanez áll az ebéddel is, csak az ebéd után, mivel nálunk ez szokott a legkiadósabb étkezés lenni, kissé hosz- szabb pihenő szükséges. -Tó, ha valakinek van valami privát passziója, amelyben feloldódva meg tud feledkezni az egész napi robotról. Bélyeg- gyűjtéstől a lomibfürész munkáig bármi lehet, a cél a figyelem tökéletes eltörditása. Az sem fel­tétlenül szükségéé, Irngy minden estére program­ja legyen az embernek, társaságból, színháziból, táncból, moziból és kóvéházból is megárt a sok, mindenesetre pihentetflbb, he esténként legalább félórát nyugodtan otthon ülünk, kényelmes karos- székben, árnyékolt lámpa mellett, akár felrakott lábakkal is és vagy egy kedves 'könyvet olvasunk, vagy csak ülünk ott, behunyt szemmel, minél kevesebbre gondolva. Egy kis gyakorlattal kelle­mes emlékeket eleveníthetünk fel az eanlékeze- l iinkben és ezek közben bizonyára arra a belátás­ra fogunk jutni, hogy az életben mégis vannak kellemes dolgok, hogy sokkal rosszabbul is me­hetne minden, hogy sokan vannak, akiknek még annyijuk sincs, mint nekünk és hogy sok min­denért há'-áeak lehelünk a sorsunknak. Igen, ez nem más, mint egy kis önszuggeszoió, de hathatós. Kifáradt és agyonhajszolt idegeknek a legmeg- b i zh atóbb rnegn yugt at őj a. Vannak, sajnos, sokkal súlyosabb bániaknál is az idegrendszer működésének, mint például a gyakran é6 tartósakban jelentkező lehangoltságok, a tömegbe kerüléstől, a zárt helyektől, magasság­tól, géperejű jármüvektől való megindokolatlan félelmek, a súlyos migrének, az ideges beszéd­hibák. dadogások, az emlékezet gyengülése, végül a figyelem összpontosítására való képtelenség. Kínos és szomorú ilyen jelenségek megnyilvánu­lásánál tanúként is jelen lenni, hát még milyen rettenetes lehet annak, aki maga éli át és tudatá­ban van bajának! Mert rendszerint tudatában van. Ezeket a bajokat csak szakemberek gyógyíthat­ják, fontos, hogy minél hamarább kezelés alá kerüljön az ilyen beteg. Téves az a felfogás, hogy ha a családban előfordul ilyesmi akkor mi­nél tovább takargatják, minél tovább húzzák, tol­ják ki az időpontot, amikor végül mégi6 csaík idegorvoshoz kell fordulni. A beteg érdeke kí­vánja elsősorban, hogy miinél előbb kezelés alá kerüljön. Nem szabad mindent az átöröklésre fognunk. Nagyon nagy a környezet befolyása életünkre és ismerünk oiyan környezetet, amelyben a tökéle­tesen egészséges idegrendszer is kemény próbára lenne téve. Ha ilyen helyre jut a lelkileg érzé­kenyebb, labilisabb egyén, könnyen összeroppan- hat a talán úgy is nehezen fenntartott egyensúlya. Ezeket a rendestől eltérő idegrendszereket akarta közelebb hozni és megértetni velünk egy amerikai könyv, Chifford Be ere: Egv lélek, aki megtalálta önmagát című munkája, amely ki- Indu’ópontja volt Amerikában e ma már izmos „lelki higiéné" mozgalomnak. Régebben a nem testi, hanem lelki okokból való intézeti kezelés bizonyos stigmát nyomott az emberre és a mozgalom azt tűzte M első céljául, Az Isién tudja, hogy van az, de vannak ilyen emberele, akik körül minden gyanús. Egyáltalán nem biztos még, hogy Levine, akit a bécsi rendőrség lefogott most a Sem­mer ingen, pénzt akart hamisítani. De a han­gulat világszerte ellene van, ahogy ellene volt első pillanattól, mikor nevét kidobták a világba. Zsidó az óceán felett, mondták. Majd, sértődötten: pénzt akar csinálni a re­pülésből, üzletet csinál Chamberlain hőstet­téből. Persze, hogy üzletet akart* csinálni. Nekem éppen az tetszett ebben a kopasz emberben, hogy megmaradt üzletembernek, ő nem kért szobrot, ő nem óhajtott hérosz lenni, ő a kor fogható, igazi elismerését kér­te, készpénzt kért. Ilyen a természete neki. Mindenesetre őszintébb, mint repülőtársai, akik az emberi haladásra hivatkoznak szem­forgatva s ugyanakkor semmi egyében nem jár az eszük, mini a baksison, melyet az emberiség a haladásért ad. majd nekik. Ez a világ olyan tökéleteseii van berendezve, hogy pénzért még hősök is 'tudnak lenni az emberek. Levine-t lenézték Franciaország­ban, sőt odahaza is, mert alig hogy földre szállott Németországban, rögtön tartani kezdte a markát. Ez nem előkelő gesztus, de legalább őszinte. Nungesser és Coli, kik oly szerencsét lenül jártak, talán soha nem indulnak tragikus útjukra az óceán felett, ha nincs sürgős, nagyon sürgős szükségük pénzre. Más választása Nungessernek nem is volt, mint az indulás; kínos adósságok szorongatták s. fel volt. adva a feladat, hogy vagy repül s akkor sok pénzt kap és rend- beboz mindent vagy bajba jut. Repült, sze­gény bős lett, szobrot kapott. .. Levine, aki végre is nem csak a pénzért repült, kétes ideálokkal telített életének harminchat órá­jában éppen úgy ,,hős“ volt, mint mindenki előtte s utána, aki hasonló bravúrra vállal­kozott: hős volt, legalább abban az értelem­ben. ahogy az emberiség a maga képére megalkotja a hősök maszkját. Abban a har­minchat órában, melyet Levine az óceán fe­lett töltött, éppen úgy vásárra vitte bőrét az emberi haladás érdekében, mint Lindbergh vagy Amandáén. De, 6, képletes magyar nyelv, Levine, mikor vásárra vitte a bőrét, csakugyan vásárra is vitte és pénzt akart érette — mindenféle formában keresni kez­dett, mihelyt földet ért s ez az, amit nem tudnak megbocsátani neki kollégái, kik szemrforgatva pénzért, éppen úgy pénzért repültek és repülnek, mint ő. Hogy ugv mondjam, nem maradt meg amatőrnek. Igaz, Lindbergh, Amundsen megmarad­tak. Azt hiszem, nem annyira jellem, mint inkább ízlés és szemérem kérdése ez. Levi­tte! első pillanattól ellenszenvesen állították be, minden kétes és gyanús volt körülötte. Ein Jud soll Kalaber spielen, mondták a zsidók, fejcsóválva, vagy kiabálni kezdtek: „zsidó az óceán fölött!" Az antiszemiták is ezt mondták, de más hangsúllyal. Levine járkált Európában és inkasszált. Később összeveszett Chamberlainnel, a gépet, mely végre is az övé voilt, elszöktette a Le Bour- get-i hangárból, s egyedül röpdősött Anglia és Belgium között, ami sokkal nagyobb hő­siesség volt, mint mikor átrepülte Chamber­lainnel az óceánt: nem tudott repülni, telje­sen dilettáns volt a levegőben. De neon, ő repült. Kopasz, ravasz, vigyori pillán tás u fejét odatolta mindenhová, ahol a hősiessé­get fel lehetett váltani egy kis készpénzre. S abban az Amerikában, ahol A1 Caponef mint self made man-it tisztelik, lenézték Lö­vi net, aki nem akart a dicsőségével szobor­nak merevedni, nem óhajtott ezredes lenni, hogy ezt a stigmát eltávolítsa, a gyógyulíakat az életben megfelelő helyen elhelyezve, azokból is­mét liasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A megelőzésnek igen nagy tere vám az úgy­nevezett határesetekben, ahol nean lehet szó az el­mebeli állapot és működés hiányáról, csupán más- féleségéről, akiieméi egy-egy sokk vagy kimerülés már végzetes kilengésekre vezethet. Az ideggyógy- limtézeteikl, az idegrendelösek mind ezeknek a védelmiét szolgálják. A hisztériásak, a nouraszté- niáeaJk, a pezihasffltániásak és a psziihooeurotiku- saik mindaddig megmaradhatnak a mindennapi hanem készpénzt akart, .minél többet. Orru­kat fiuitiorgatva írtak róla. Az antiszemita Amerika éppen olyan kevéssé volt hajlandó héroszt csinálni belőle, minit az európai an­tiszemitizmus. Levine állta a fity.múlást. Csendesen eltűnt, nem ként virágkorzót, nem kért becsületrendet, keresett egy kis pénzt, ahogy tudott, s (talán ő is belátta, hogy nem érdemes és okosabb kalábert ját­szani. Gyanuis ember, mondták. S most, mikor bécsi dolga, mely lehet igaz is, lehet nagy félreértés is, kipattant, Berlin, november 21. (A P. M. H. berlini munka­iá reá lói.) Berlin külső képén még a legélesebb szem sem pillantja meg a viszonyok változását. Az üzletekben a legfinomabb áruk, a lokálok zsúfolva, ragyogó kivilágítás, roppant forgalom. De mindez csak külsőség. Ha kissé a dolgok mélyére tekin­tünk, és nemcsak az ismert adatokat, a munkanél­küliek számát, a kőnysizeregyezségéket és hiába bérlőre váró lakásokat, üzlethelyiségeket vesszük figyelembe, hanem összegyűjtünk néhány ismeret­lenebb számot is, már egészen másképp boatako-T zik ki, min! amit Berlin lüktető élete a látogató j elé tár. Az autókereskedelem forgalmának 33 szá­zalékos csökkenését talán még meg lehet speciális okokkal magyarázni. De az elszegényedés valódi mértéke — para­doxul hangzik ugyan — elsősorban a 1 (^gazda­gabbaknál szemlélhető. Egy most megjelent statisztika — a birodalmi kül­ügyminisztérium adta ki — a nőmet milliomosok számát közli. Négyezer ember van Németországban, akiknek vagyona az egymillió márkát meghaladja. Tekintélyes szám. irigyléereméltóam hangtrik. De egyszerre más benyomást kapunk- ha öeszehaeon- litjuik a legújabb számadat odrát a háborúé lőtti sta­tisztikával. 1914-ben Németországban tízezernél több millio­mos volt. Egyedül Poroszországban kétezer annyi milliomos élt, minit ma a birodalom egész területén. A háború vége óta a milliók tulajdonosainak száma szinte hónapról-hónapra ősökként. Az utolsó három érv­ben a csökkenés rohamos lett így ma Berlin egész területén már csak 325 adófizető rendelkezik egymilliót meghaladó vagyonnal. A Berlin után következő leggazdagabb város, Ham­burg 150 milliomossal büszkélkedik. Frankfurt, a gazdag pénzemberek városa, 88 milliomosával a harmadik, de a két előbb említettnél nagyobb la­kosságú München 79 milliomossal kénytelen meg­elégedni. Más. Még néhány hónappal ezelőtt tüneményes sikerrel jártak a Berlinben rendezett aukciók. A szovjetkincsek elárverezése, a Figdor-aukció jó­val túllépte a milliós határt, a kikiáltási árat sok­szorosan túllicitálták, az eredmény felülmúlt min­den várakozást. Tegnap az egyik legnagyobb mü-. kereskedő cég közölte, hogy következő aukcióinak már kinyomtatott katalógusai érvénytelenek, illet­ve az abban foglalt árak 50 százaléka az uj kikiál­tási ár. Hogy mennyire jogos volt ez a pár hónap­pal ezelőtt miég elképzelhetetlen művelet, azt bi­zonyítja a Cassircr-cég legutóbbi árverése, melyen az aukcióba bocsátott képek fele nem érte el a li­mitet, pedig olyan nevek szerepeitek a képek alkotói sorában, mint Feuerbach, Liebermann, Hodler, Menzel és Corlnth. Csak Feuerbach és Liebermann értek el tisztessé­ges árakat, persze korántsem olyan összegeket, életben, amíg magatartásuk szociális szempontból elfogadható. Amíg ítélőképességük elég erős arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a környezetük­höz és meg tudjanak felelni az élet velük szem­ben állított követelményeinek. Kellő gondozás és előrelátó vigyázat mellett nem szükségszerű, hogy ezeknek az egyéneiknek az állapota romoljon. Ha nem állítunk túlzott követeléseiket fel velük szemben, akkor megmaradhatnak, kellő ellenőrzés mellett, életük végéig a társadalom hasznos tag­ja inain VI mindenki elégedetten mondja: hát lehet ezt csodálni? Lelhet hős az ilyen ember?! Való a levegőbe egy ilyen? Ceemesegő elé­gedettséggel könyvelik el, hogy mégis csir­kefogó Levine, — nem, nem, ő nem az * szép, szabályos hős, aki az emberiség hala­dását szolgálja, nem is leihet az sóba. ő az, aki körül minden kétes. Ha zsetont, rendel, az is. Ha repül, az iis. Minden rossz, gyanús, harmadrangú, amit csinál. Még egyáltalán nem biztos, hogy Levine mást is akart a bé­csi vésnöktől, mint zsetonokat, de az egész amerikai sajtó dörzsöli már a kezét, hogy végre, végre lefogták Levinet, aki nem a dicsőséget szereti, hanem a pénzt, s ál'lilő- lag annyira szereti, hogy csinálja iis. Mosit végre, megint egyszer, kiderül'... Ugyan micsoda? Amit Levine már régen sejt: hogy okosabb kalábert játszani. mint amilyenek még pár hónappal ezelőtt magától értetődőek lettek volna. Viszont még a mai viszo­nyok között k meglepő, hogy például Hodler né­hány ismertebb képe alig 4000 márkáért cserélt gazdát. Még a németek egyik kedvenc festőjéért, Menzaiért sem akadt áldozatkész vevő, úgyhogy végül k 9800 márkáért kelt el egyik legszebb táj­képe. Ludwig Thoma egyik ragyogóan szép fest­ményének kikiáltási ára 8500 márka volt. Miután az árajánlatok meg sem közelítették ezt a határt, ez a festmény is épp úgy visszamaradt, mint ötven más. az árverésen szereplő 93 kép közül. Berlin még egy esztendővel ezelőtt az amerikai óriási gázsikkal konkurráló páratlan szinészjö- vedehnek városa volt Egy—kétezer márkás fellépési dijak nem tartoz­tak a ritkaságok közé. A sztárok mereven ragasz­kodtak horribilis fizetéseikhez, de a szín igazgatók nem bírták tovább a tempót. Ai operaháB&k kezdték meg a leépítést és minapi határozatukkal 650 márkával maximálták a fel­lépési dijakat A próaaszínházak következnek soron, és a színigaz­gatók mostani tanácskozásai a viszonyok kénysze­rítő hatásé alatt még ennél is alacsonyabb határt fognak megállapítani. He mindehhez még hozzávesszük, hogy a német olimpiai bizottság tegnap tartott ülésén leszögezte, hogy a los angelesi olimpiásaon való részvétel az eddigi körülmények között majdnem kiviheteílen és még hatalmas állami segítség mellett sem tud­ják előteremteni azt a 3000 márkát, amely egy-egy sportember kiküldéséhez szükséges, mér talán lát­juk, hogy miképpen vonul végig a gazdasági válság Német­ország égési társadalmi és kulturális életén. Három és félmillió munkanélküli bizonyára szo­morúbb adat, mint a milliomosok négyezerre csök­kent száma. De ez a két véglet mégis együvé tar­tozik. Ráskay László. Megkezdik Romániában a veit magyar postatakarékpénztári betétek visszafizetését? Bukarest, november 21. A postaügyi vezér- igazgatóság az alábbi felhívást bocsátotta ki: A posta vezérigazgatósága közli az érdekei­tekkel, hogy november elsejém életbelépett az az egyezmény, amely Románia és Magyar- ország között jött. létre 1922. november 7-én, a volt magyar postatakarékpénztári betétek likvidálására vonatkozólag. — Azok a román állampolgárok, akiknek a. volt magyar postakar ék pénztárnál betétjeik voltaik és a követelések még fennálltának, je­lentkezzenek a lakóhelyükön levő, vagy lakó­helyükhöz legközelebb eső postahivatalnál és olt mutassák be követeléseikre vonatkozó ok­mányaikat, valamint illetőségi, vagy román ál­lampolgárságukat igazoló iratukat. Az érdekel­tek minden erre vonatkozó bővebb felvilágosí­tást ugyancsak a postahivataloknál szerezhet­nek. A vezérigazgatóság felhívásában nem közli, hogy csak újabb összeírásról van-e szó, vagy pedig megkezdik' a betétek visszafizetését, amelyre olyan régen várnak az érdekeltek. igawiwawiawaMiiinwnxiiwwi(iiuiwrrjqiai«wp^^:.x^ Szaporodnak a munkanélküliek s fogynak a milliomosok Németországban A gazdasági válság nyomán megváltozik a birodalom társadalmi és kulturális életének arca is Magyar nemzetiségűek! Magyar anyanyelvűek! ww, ,/ii>iiiiiTriiwiwiia«wi'winwnuniiwwüiiili mw MBwnainwnHmnmmwnwnmawnnnönnnanwmwnwnwiwiiiwiiiniwiiniiii imiiw ■wni»manmuwnnwnwm»wnmnmmi^mwwnmnmmnnmwynnmnmamnnMmmMmnmanmnnnamMiwii i ■ w n mnr www—iwwwi * népszámláláson nemzetiségeteket anyanyeSveteket kérdik H| Nemzetiség annyi mint anyanyelv Nemzetiségetek, anyanyelvetek magyar ^ i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom