Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-20 / 265. (2486.) szám

1930 november 20, csütörtök. —Bwng.TWBawxif—mim jhi—iroaaaa 'PRXCM-MaO^ARHIRLA]? HOGYAN ÉL ÉS KÜZKÖD1K SZLOVENSZKÓA SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN „LIPTO VEZET A NYOMORÚSÁGBAN** A föIdnillvesMép kénytelen elkótyavetyélni terményeit — A remény­telen kivándorlás egyre folyik - A sorvadó Liptószentmiklós, amely csak helyzete rosszabbodását várhatja Liptószentmiklós, november közepe. Liptószentmiklóst a szlovákság Betlehem­iének szeretik nevezgetm, inért 1918 május lián a rnunkásgyülés ismeretes határozatá­val a szlovákság itt adott először hangot ön­állóságra törekvésének. A betlehemi fé­nyesség régen lovaszálU s amit a közelmúlt­ban, de évek óta is Liptószentmiklós felől hallunk, azok inkább jeriköi sirámokkal ro­kon hangok. Élesen ki-kiütköző panaszok, nagy-gyűléseken felihangzó tiltakozások és követelések kisérik a sajtóban Liptószeut- miklós mai életét. Az újságíró agyában úgy él ez a liptói város, mint a szlovák és vele a szlovensakói probléma egyik fájdalmas gó­ca. Közvetlen közelről, az élét valóságában kívántuk megösmerni ezt a panaszos várost és vele az egész liptói életet, amely valaha Turéccal és Árvával együtt gerincét jelen­tette az öntudatosan lélegző szlovák testnek. A völgyben haragosan zug a Vág, ame­lyet sokhelyütt szinte tengerré duzzasztott az őszi áradás, és hullámai iit-ott fölcsapnak az országúira i:s. Mintha a liptói élet arté­riája azon haragudnék, hogy megkevesbe- deít hátán a tutaj, a gerendaszál a kát ke­nyérre föl váltogató tutaj s a hajdan arany- napokat éli bőrgyárak légiója ma már csak : kevés vizét veszi. A komor alkonyulásban, amit a zimankós leheletü liptói völgyben rezignáltan néz el a szem, néhány markáns, értékes férfifej emelkedik föl: szlovák nagyiparosok profil­jai, a fajtának talán legkülünb értékei, vi­láglátott és távoli horizontokig ellátó friss nemzedék, amely ott áll a íimár-müihelyek- ből modern nagy gyárakká nőtt üzemek gé­pei és cserzokorongjai 'között, sziszifuszi munkában és örökös birkózásban a bizony­talan holnappal. Értékes, kitűnő fajta, a munka számtalan kvalitásával s csak egy a gyengeségük, hogy nincs bennük elegendő elszánt akarat és harci készség a jobb jövő ki küzdésére, amely pedig egy nagy s ikra­szál láis nélkül számukra éppen úgy nem fog e]következni, . mint ahogyan az egész szlo- j rákság és egész Szloyenszkó számára nem követkézbe tik el. De mielőtt rátérnénk Liptószentmiklós■ és j egész Fel'ső-Liptó problémájára. adjunk előbb az egész liptói életről általános hely­zetképet Laucik Miios dr. ügyvéd szives és átfogó föl világosi tás nyomán. Marffisdfél mázsa tarnáci káposzta a mérlegen — Elmondhatóm, hogy- a nyomorúságban Liptó vezet.' Hogy milyen a földmű véss ég helyzete,, arra elegendő a következő) -esetet elmondani: Feleségemhez két héttel ezelőtt beállított egy tárnod asszony ée hanmadfél métermáz.sa káposztát kínált hannim* koronáért. A káposztát aztán be is fuvarozta hoznám. Kérdem, mit fizettem meg a harminc koronával? A káposztát? Vagy a fuvart? Ha az ember Tarnócou fuvart keres Liptő­szentmik'Jósra, harminc 'koronáért nem kap­ja, meg. Azután elmondotta. Laucik dr., hogy az itteni nép megélhetésének főbázisa az állat- tenyésztés. De most ez is rettenetesen ha­nyatlott. A fogyasztó közönség még nem érzi ennek a következményét, mert a szarvasmarha ára mélyén zuhant ugyan, de a írás ára távolról sem áll ezzel arányban. A lakosság zöme félig ( házközösségben ól, szülők, gyermekek, ezek házastársai együtt. Az egyik fiú a gazdaságban marad, a többi szétszéled. Ki bányába, ki kőművesnek, vagy másnak. így volt ez régebben, de most elestek ettől. Legnagyobb részük Magyarországra járt, egyideig még a háború után Is, amíg Magyarország szert nem tett ■saját képzett bányászokra. — Volt egy kliensem, aki havonta Hét- j ezer koronát küldött haj*, Salgótarjánból 1 Most mindettől elestek. Amerikába nem le­het kivándorolni, Francia-országban sanyarú a helyzet és Németországban is. Újabban Ausztráliába mennek ki és szép pénzt küld­tek már haza. De pénzt nem szabad onnan hazaküldeui, s ha az ausztráliai vállalkozó erről tudo­mást szerez, elbocsátja a munkását. így . tehát a célt nem érte el a kivándorlás. — A nép maga igen békés, nagyon sze­rény természetű és tűr. K sipar van ugyan, de már kiveszőiéiben. A csizmadiák Bafa miatt, a szabók a rendszeresen ideérkező csehországi szabók miatt pusztulnak, akik 300 —400 koronával olcsóbban készítenek el egy öltözék ruhát. A helyzet szomorú. Hogy példát mondjak: egy nap beállít hozzám négy paraszt. ..Doktor ur — kezdik — mi nagyon res- teliiik, hogy tartozunk önnek. Nem tudjuk megfizetni az adósságot, de adjon nekünk valami munkát, ledolgozzuk.*1 Ez nagyon szomorú kép: valaki dolgozni akar és nincsen munkája. fts legendája Azután a híres üveges-falvakra. Hátira és Bőrövére fordul a sző. — Valahogy még el vannak. Az üvegesek Morva- és Csehországba he­lyezték át működésüket, 1 némelyik ott boltot is nyitott s társai nála vásárolják az üveget. Itt Miklóson is ketten nyitottak üzletet. Azelőtt jobb dolguk volt. Azelőtt ebben a két, kilométernyi hosszú­ságra épült goraMaluban asszonyon és gyermeken kívül csak öregembert lehetett látni. A férfiak járták a világot. A földeken csak zab termett és burgonya s mivel egy- egy faluban alig lehetett íaláln csak két pár lovat is, az asszonyok a hámkon hord­ták ki a földekre a trágyát, ők művelték is a földet, mert a férfiak állandóan utón vol­tak. Gsak karácsonyra és husvétra jöttek haza, leit akkor dinom-dánom, majd, ha ez is elmúlt, a férfiak nyakukba vették hitele­zőiket, kifizették a „restanciák4 -at a keres­kedőnél, az ügyvédnél, azután pedig ismét utrakeltek. A faluban csak az asszonyuk maradt és a pénzük. — A bányászfalvak helyzete már rosz- szabb. Bányászaink most Német- és Franciaország­ban vannak. De Amerikában is már csak két-három napot dolgoznak hetenkint. Majd az ügyvédség helyzetéről faggatjuk Laucik dr.-t. E tekintetben i-s sanyarú a helyzet. Sok a zugirász, a perrenden kívüli ügyeket a zugirászok és a politikai pártok titkárai intézik el, azonkívül erősen bele- kontárkodnak az „inkasszáló" társaságok is. — A fiam jogász, de ha lehet, nem adom ügyvédnek, nem akarom, hogy ilyen kis helyen iyuk- prókátor legyen. Politika Laucik dr. azután a nép politikai hangu­latáról beszél. Fölemlíti, hogy a nép határo­zott javulást lát, különösen a talaj javításban és különböző szabályozásokban, az ezzel fog­lalkozó tisztviselők lelkiismeretesen végzik munkájukat. Ami a politikai pártmegoszlást illeti, a lakosság katolikus része néppárti, az evangélikus részben agrárius, részben szlovák nemzeti párti. Itt Miklóson a nem­zeti párt a legerősebb. A vidéken pedig: minden a paptól függ. Megemlíti még infor­mátorunk, hogy az agrárpárt intenziven és eredményesen foglalkozik a nép dolgaival. — A szocialisták alig mozgolódnak. A kommunisták is alig láthatók, csak a vá­lasztásokon bukkannak elő. Más pártok választások alkalmával azt hi­szik, elegendő, ha egy-egy faluban egy-egy népgyülést rendeznek, de a kommunisták, akik a környékből kerülnek ki, ilyenkor bázról-házra járnak s így fejtenek ki pro­pagandát. A többi pártban hiányzik a köz­vetlen kontaktus a néppel, ami a kommunis­táknál megvan, És végül: .4 Marad: Beményfalva —- Miklósnak szomorú a sorsa Megye­székhely volt, irodalmi és kereskedelmi központ. Ma már nem az, hanyatlás észlel­hető minden téren. És nincs remény, hogy javuljon a helyzet. Csak rosszabbodhatik.. Egyetlen reménység: a liptói turisztika fellendülése és még inkább a demény- falvi eseppköbarlang. Az idegenforgalom emelkedőben vau, ez né­mileg kárpótol az elveszettekért. Hogy mi veszett el és mi van veszendő­ben s mi módon, arról holnapi cikkünkben szólaltatjuk meg a miklósi bőriparosok re* prezentánsail DZURANY1 LÁSZLÓl Ruszinszkó autonómiája a ruszinszkói tartománygyűlés előtt S ménfalvy követeli, hogy a kormány az önkormányzat kérdésében hallgassa meg a tartó­mánygyíiiés véleményét — Demko reklamálja a Latorka 50 milliós vagyondézsmájának lerovását Un g vár. november 19. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ked­den délelőtt kezdődött Jech Leó dr. kor mányfőtanácsos, az országos elnök ideigle­nes helyettesének elnökletével a mszinsz- kói országos képviselőtestület ülése. Napirend előtt elsőnek Demkó Mihály Kurtyák-párti képviselő szólalt fel és pa­nasz tárgyává tette, hogy a Laíorica r.-t. tu­domása szerint elmulasztotta a törvényesen előírt vagyon növekedési adó befizetését, holott annak az érdekelt községek pénztá­rába régen he kelleti volna folynia. A kérdéses összeg 50 millió koronát tess ki. Demkó feltette a kérdést: Miért nem gon­doskodott eddig az országos hivatal arról, hogy ezt a horribilis összegei a Latorioa r.4. a törvényes határidőn belül befizesse, holott ebből az összegből legalább 1Ü0 iskolát le­hetne 'építeni, vagy valamilyen más kultú­ráik cél elérését előmozdítani? Jech elnök azonnal válaszolt a kérdésre és kijelentette, hogy az ügyet hivatalos vizs­gálat tárgyává teszi. A kérdéshez még Révay szoe.-dem. képvi­selőtestületi tag is hozzászólott és ismertette a Latoricánál uralkodó rendellenes állapo­tokat. Rámutatott arra, hogy a részvénytár­saság újabban is negyven embert bocsátott el a szolgálatból, mellyel a munkanélküliek számát növelte. A szónok nagyobb összegű munkanélküli segély felvételét javasolta. Óriási szenzációt kelteit Siménfalvy Ár­pád dr.-nak, a magyar pártok tartomány- gyűlési képviselőjének napirend előtti fel­szólalása, melyben rámutatott arra, hogy az országos képviselőtestület alapjában véve törvénytelenül működik. Rámutatott a szőnyegen lévő autonómia kérdésére és kifogásolta, hogy ilyen életbevágó ügyben az országos kor­mányzat az országos igazgatás kérdései­ben nem kiváncsi még az országos kép­viselőtestület véleményére sem. Az önkormányzat általános kritikájában ki-' tért a páriabszoluí izmus rendszerére, mely nem ad módot a képviselőtestületi üléseken az eredményes munka produkálására, sőt a kisebbségi magyar nyelvi jogok figyelembe nem vételével gyakran még a formális tár­gyalás lehetőségét is megakadályozza, — Nem a népakarat és a nyilvánosság, de a bürokrácia és titkosság itt a rendszer — mondotta Siménfalvy. — Meg kellett szoknunk, hogy rólunk és nélkülünk határoz az országos hivatal, de abba belenyugodnunk mégsem lehet, hogy törvényes autonómiánk kérdéseiben, az önkormányzat előkészítésében a legalább részben az itteni nemzetek választottaibó! alakult országos képviseli testületet mel­lőzzék. Ezután kifejtette az autonómiához való jo­gok lényegét, majd utalva egy év előtt be­adott hasonló indítványára, kérte annak tárgyalását Egy másik indítványában a máramarosi vonalon sinautóbuszok bevezetését kérte. Indítványát az elnökség magáévá tette. A gyűlést délután folytatták. HHnka oroszbarát ruszmellenes riadó, ostahosbíokh és magyarellenes inlerpeUáció egy íélekzetvételre a Slovákban Prága, november 19. Hlinka András képvi­selő interjút adott egy emigráns orosz újság­írónak s érdekesen nyilatkozott az oroszok és szlovákok viszonyáról — Az orosz forradalom — mondotta többek közt —• igazán katasztrófa volt a szlávságra. Olyan csapás, melyet minden szlovák érez, mert ez a csapás nemcsak Oroszországot, de a mi abban való reményünket is sújtotta, hogy Nagyoroszország segít rajtunk és meg­valósítja reményeirukiet Mi szlovákok soha nem ismerjük el a szov­jetkormányt és sohasem békülünk meg a szovjet létezésével Következetesen ragaszkodunk ahhoz a tézis­hez, hogy a bolsevizmus gyilkosa a® egész szlávságnak. Valószínűleg nem érdektelen az a körülmény, hogy a szlovák kommunisták között úgyszólván nincs egyetlenegy in tellek- tuel. Ma szellemileg nyugat felé orientáló­dunk, mert az orosz kelet nem létezik s ne­künk szükségünk van barátokra. A csehszlo­vák államegység erős és szétszakithatatlan kötelék, de ^szükségünk van arra is, hogy Európa támogassa. T"e ha a bolsevizmus elbukna és újra je- kntkefne m erő* orosz befolyási! akitor — nem kételkedem benne — keletre orientá­lódunk át, ami azonban nem jelenti azt, hogy a nyugat ellen fordulnánk. Németország állandó ve­szélyt jelent számunkra. Már a szlovákság nemzeti jellege is kezesség arra nézve, hogy mindig közelebb fogunk álland az oroszokhoz, mint a magyarokhoz vagy németekhez. Úgy vélem, hogy indokolatlanul hibáztatják Be- nest túlzott nyugati orientációjáért, — de a körülmények erre kényszerítik. Oroszok mellett* ruszinok étién A Slovákban, mely Hlinka ruszofil nyilat­kozatát közli, Prágai levél ciánén egy. politi­kai eimeuttatári is olvashatunk. A cikkíró többek között ezeket írja: — Mi nyilvánosam beszélünk a revízióról és a határok lehetséges korrektúrájáról. Fő- embereink megengedik a lehetőségét annak, hogy Szlovénszkó egy darabja levágható Ma­gyarország javára. A ruszinok Zemplénre, Abaujra, Szepesre és Sárosra fenik fogaikat Minden gőrögkatolikust ruszinnak nyilvánita* nak. S mivel a sárosi és szepesi (lombokon és hegyvidé­ken vannak rasznyák (sic!) szigetek, Rusakiszkó határát egész a Poprádig szere* s

Next

/
Oldalképek
Tartalom