Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-19 / 264. (2485.) szám

2 URASAI •A^aíAaR- HIRLAP 1930 november 19, szerda. j A nátha 1 nem mindig kerülheti él, de ; mindig sikeresen leküzdhető Formánnál- •elbocsátásra ítélt huszonnégy városi rendőr ■ ügye, ami a közelmúltban már foglalkoztatta a közvéleményt. A belügyminiszter ugyanis- néhány héttel ezelőtt átiratban értesítette a • | várost, hogy a jelenleg szolgálatot teljesítő városi rendőrök megválasztására vonatkozó határozatot megsemmisítette s egyúttal uta­sítást adott a városnak, hogy a rendőri állá­sokra uj pályázatot írjon ki. A város a hu­szonnégy városi rendőrt még 1927-ben alkal­mazta, akkor azonban a zsupanátus nem hagyta jóvá a választást, a belügyminiszter pedig a légion isták fellebbezése folytán a vá­lasztást most megsemmisítette. A városi ta­nács két héttel ezelőtt foglalkozott a nagy port felvert üggyel és kérvényt intézett a belügyminiszterhez, akitől kérte, hogy má­sítsa meg rendeletét tekintettel arra, hogy huszonnégy családos emberről van szó, akik elbocsátásuk után a legnagyobb nyomornak lennének kitéve. A belügyminisztérium a I városi tanács kérelmének csak annyiban tett i eleget, hogy ! • a városi rendőrök elbocsátását kitolta hat hónapra az uj városi szervezeti szabályren­delet jóváhagyásáig. Ha ez a jóváhagyás nem érkezik le hat ho­lnap alatt, akkor a belügyminiszter újabb fél ! évi haladékot helyezett kilátásba. ; A képviselőtestület tudomásul vette a belügyminiszter válaszát, egyúttal utasította ; a városi rendőrséget, hogy a huszonnégy vá- i r-osi rendőr érdekében a jövőben is tegyen meg - m I nden leihe tőt. Ezután a városi alkalmazottak karácsonyi pótlékát tárgyalta a közgyűlés. A képviselő- testület ugyanis annakidején elvben hozzá­járult ahhoz, hogy a város alkalmazottainak javadalmazását az állami illetmények kul­csa szerint fogják megszabni, ezért a váro­si tanács javaslatot tett arra, hogy a 144- 1930. számú törvény, amely a közalkalma­zottak tizenharmadik havi fizetéséről szél, . Kassa, november 18. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Kassa város képviselő­testülete Muttnyánszky polgármester einök- -íetével hétfőn délután öt órakor tartotta- ren­des havi közgyűlését. Az ülésterein karzatá­ra ezúttal is nagyszámú kommunista munka- nélküli vonult föl meglehetősen izzó hangu­latban, úgyhogy ismét zajos lefolyású ülésre volt kilátás. Ez csakhamar be is következett, amikor a képviselőtestület több kisebb je­lentőségű ügy letárgyalása után a szociális Mz építkezésének ügyét kezdte tárgyalni. A tanács határozatának ismertetése után Kosdk [kommunista képviselőtestületi tag jelentke­zet szólásra és a tárgytól eltérően a munka­nélküliségről kezdett beszélni. A polgármester többször figyelmeztette a szónokot hogy a napirenden lévő kérdés­ről beszéljen, majd megvonta tőle a szót. Ekkor már fülsiketítő zaj volt a teremben, amit a munkanélküliek éles közbeszólásai csak növeltek, úgyhogy a polgármester kénytelen volt az ülést fölfüggeszteni és a \ -rendőrség igénybevételével kiiirittetni az ülésterem karzatát. A munkanélküliek az internaeionálé éneklése közben hagyták el a termet. A közgyűlés újból való megnyitása után Cfressehmid Géza ilr. országos keresztény-: szocialista párti szenátor, kép viselők cíiileii | tag élesen elitélte a kommunisták terror-1 '■ jáb í- 1 mely nem fölemlíti meg a képviselőtestület i tagjait, akik minden tekintetben teljesíteni fogják kötelességüket. Ezután szavazásra került az ügy és a képviselőtestület egyhangúan megszavaz­ta a szociális ház építkezési költségei hát­ralevő részének fedezésére szolgáló 1,700.000 koronás kölcsön fölvételét, ame­lyet az általános nyugdijintezetíő! 5.75 szá­zalék kamat mellett vesznek föl. A következő fontosabb napirendi pont volt az terjessze ki a városi alkalmazottakra is. Több hozzászólás után a képviselőtestület elvben hozzájárult ah­hoz, hogy a költségvetésben is megtakarí­tásként szereplő 427.000 korona összegből karácsonyi pótlékot juttassanak a városi alkalmazottaknak. Nagyobb vitát váltott ki a városi járvány- kórház kiadásainak fedezésére szóló pót hitel kérdése. Súlyos vádak hangzottak el ennél a napirendi pontnál a városi tiszti or­vosok ellen, akik Rácz Gyula képviselőtestü­leti tag szerint csak azért utalnak annyi be­teget a járványkórházba, hogy a betegek vizsgálata után járó negyven korona vizsgá lati dijat felvehessék. Ez a külön díjazás a város terhére történik annál is inkább, mert az állam hallani sem akar a különdija- zások elismeréséről és megtérít őséről Az erre vonatkozó elszámolások különben Vu- kovich dr. referens szerint is már tizenkét esztendeje elintézetlenek. Több felszólalás után Oes-enásek dr. kórházi főorvos szólal föl s erélyesen védelmére kel az orvosok­nak. Blanár Béla dr. magyar nemzeti párti vá­rosatya felvilágosítást kért az elhangzott súlyos vádakra vonatkozólag. Gtrosschmid Géza dr. szenátor viszont arra vonatkozó­lag tett fel kérdést, vájjon a vita tárgyát képező póf.hitel dologi kiadásokra szüksé- ges-e vagy pedig e kiilöndijazások fedezé­sére, amely esetben pártja nem szavaz­hatná meg a pótf.ítélt. Muttnyánszky pol­gármester szerint a póthitel dologi kiadá­sok fedezésére szükséges. Az elhangzott vád altat túlzottaknak minősí­ti, de ennek ellenére is vizsgálatot helyezett kilátásba. Ezután a vitát berekesztették és a póthitel feletti szavazást a péntek délután­ra kitűzött folytatólagos közgyűlésre halaszr tolták. Vaugoin utóda Sebőim lesz? Paris, november 18. A francia lapok úgy tudják, hogy Vaugoin a közeli napokban le­mond és helyét újra Schober volt kancellár veszi át. Az Excelsior munkatársa máris kérdést intézett Schoberhez, hogy mik a tervei és szándékai. Schober óvatosan feleit s kijelentette, hogy nem táplál túlzott re­ményeket és egyelőre várakozó -álláspontot foglal el. A többi párt indítványától függ, hogy mit hoz a jövő, s csak az indít vány ök elhangzása után állítja föl Schober feltéte­leit. Schober a nyilatkozatban kifejti, hogy nem hisz a monarchia restaurációjában vagy az államcsínyben. A Habsburgok visz- szatérése föltétlenül fegyveres ellentállásra találna és Ausztria gazdasági csődjét jelen­tené, A kis köztársaság legelső feladata, hogy a gazdasági krizis és a munkanélküli­ség ellen küzdjön. Ehhez tiszta belpolitikai helyzet kell és stabil kormány. Scholtz dr., a német birodalmi néppárt vezére lemondott Berlin, november 18. Scholtz dr., a nemet néppárt elnöke a pártvezetöséghez levelet intézett, amelyben bejelenti lemondását a német néppárt elnökségéről, A pártvezető­ség kezdetben nem fogadta el Scholtz le­mondását, de amikor Scholtz egészségi ál­lapotára hivatkozott, a pártvezetöség bele­egyezett abba, hogy megválik vezérétől. Scholtz utódjának Dingeldey dr.-t, a párt eddigi alelnökét ajánlotta. A veietőség mai ülésén fog foglalkozni a kényes kérdéssel — A Csehszlovák Jog legújabb, 46. számi­ban Tariska Lajos a törvénytelen gyermek kér­déséhez érdekes legfelső birósági ítéletet fejte­get. Pallós Albert dr. Uhlig Leó dr.-oak a lak­bérleti kérdésről ifott vitacikkéhez közöl érté­kes hozzászólást. A kífiönösen gazdag joggya­korlati réex nyolc közérdekű, elvi Jelentőségű birósági döntést tartalmaz. A lap kiadóhivatala Kassa, Szepsé-kőrtit 29. R E G ! É H " F mm: MfiRfli sAndor Copy. r ig fit b$ Pantbeon (65) A viz, a föld és a nap között fekszik, mez­telenül, mint aki otthon van, s ebéd után la­kása magányában átadja magát a kényelem­nek. Szinte pongyolában fekszik itt, az el­rejtő Us égnek, biztonságnak otthonias mozdu­latával. Furcsa, hogy Éva a neve, gondolom. De ezt patétikusnak érzem, s igyekszem más­ra gondolni. Néha kihozzuk a gramofont s angol lemeze­ket játszunk, melyek gyöngén s elmosódot­tan dünnyögnek-nyávognak a nagy levegő­ben, s a tenger egyetlen morajlással elfojtja a zenét, mintha a nyávogás bosszantaná. Ezek­kel az angol song-okkal persze baj van az ilyen nagy, koncertteremben, s egészen közel kell feküdni a masina mellé, ha az ember jól akarja hallani a dallamot. Négerek éne­kelnek a fekete korongokon, szentimentális dalokat arról, hogy a kicsike elment a ten­geren, s már nem is egyéb, mint just a me- mory. S egy másik lemez a Volgadalt nyö- szörgi angolul, két néger kiséri egymást s a felsőhang kíséri az alsót s igy nyávognak egy russian lullabyt. A műsor nem nagy, de minden lemezhez emlékek fűződnek, s meg­tudom, hogy az öreg urak külön fülkébe ké­retik Pattiénál az elárusilőkisasszonyt, s bi­zonyos lemezeket játszatnak maguknak, mint­egy szeparéban kezdetben elérzékenyiilnek és később szemtelenek lesznek s végül azt mondják, hogy nem tetszik nekik a lemez. így grarnofonozunk a tenger mellett s közben csendesen beszélünk, nagyon távol­eső dolgokról, mindenről, ami nem vonatko­zik reá, vagy rám, vagy arra, hogy mi lesz holnap A nap minden perccel langyosabb, már s/éi jár a tenger felöl, s közben elment iaösan megint a víz tnőhánpzáz méternyire a parttól, észrevétlenül, szinte spleeneden, mintha őgyelegne itt, s a sziklák között újra dögledeznek a tengerfenék csodái. A gramo­fon elcsalta a tehenet, borjával együtt, de nem bírják a zenét és panaszosan bőgnek. Néha egy kis, szürke kutya is megjelenik, egyik lábára sánta, egy kis távolságban leül j és félrehajtott pofával, komolyan hallgatja j az orosz lullabyt. : Az idill teljes. Sok egyéb tennivaló nem is akad már, mint a sánta kutyára bízni a gramofont, s lassan elsétálni a tenger után, a víz most a legmelegebb, s már nyugtalan és mozgalmas is. Empirikus tény, mondom tempózás köz­ben, s kiköpöm a vizet, hogy a hold válto­zása hatással van a tenger mozgására. Most puha a viz, langyos, szinte porhanyós. Tánto­rogva megyünk haza, nem is fáradtság ez, sokkal bonyolultabb és izgalmasabb kime­rültség. Dieutegarde almabort hoz és kenye­ret, s néha együtt megyünk el Primel felé, már persze csak a dombra fel, mely elvá­lasztja Príméitől a telepet, mert Dieutegarde nem szívesen jár idegenben, távoli földrésze­ken. Búcsút veszünk tőle, s a búzatáblák kö­zött lassan felmászunk az őrházhoz, ahonnan táviratozni is lehet. Innen messzire látni el, egészen Roscoffig. A nagy veranda mögött egy ember tűnik fel néha, műszerek között, a ház előtt magas rúdon időjelző zászló lóg, s a bejárat előtt viaszkosvászonnal letakart viharágyu. Az ember itt a tengerre vigyáz, a tájra, láthatatlan erők összeütközésére, szinte váltókat állit a tenger útvonalain, sorompó­kat nyit és zár. Barátságos ember, aki minden arrajárót meginvitál, egyedül ól, asszony nél­kül, juhokat tart, a Petit Parisien-t járatja s pikáns kaszárnya-vicclapot, a Frou-Frou~t. Évfolyamokat gyűjtött már össze a Frou- Frou-ból, s ha éppen, nem figyel a felhőkre és a szél járására, húsz év eíőtti pikáns vic­ceket olvas. Azt mondja, hogy sokkal jobbak, mint a maiak. Búcsút veszünk tőle, miután megbámultuk műszereit és meghallgattuk pletykáit, mert vau benne valami papos és vénasszonyszerü, jmaflAajoe emberek Jfec6e|g^e^m|uwá^Vjal adja elő történeteit, s nemcsak az emberek­ről pletykál, hanem a tájról is, a tengerről is, mint egy rossz személyről. Hajók ritkán jár­nak erre, meséli, de tavaly erre sodort a vi­har egy holland steamert, s a nagy gőzös megfeneklett a sziklákon. Akkoriban éppen a „nagy dagály" dühöngött, a híres fínisté- rei „grande maréo" s két napon át nem le­hetett megközelíteni a hajót, ott feküdt se­besülten egy sziklán s bőgette a ködben szi­rénáit, a nyaralók átjöttek autón St. Maló­ból és bámulták a hajó haldoklását, s min­denki ott állt a parton tehetetlenül, aki a te­lepen él. Különben hallottuk-e, Morlaix-ban a patikust megcsalja a felesége? Már hallottuk, s megyünk az utunkra. A patikust ismerjük, kövér és szomorú ember, vásároltunk nála bolhaport. A búza csak most érik itt, a táblák embermagasak, kőből ra­kott tanyai házak mellett megyünk el, a nyi­tott konyhaajtón át látni a régi, faragott bú­torokat, rokkát, pohárszéket, fiókos ágyat, a meslergerendáról a lámpa mellett minde­nütt hajómodell lóg, s a kandalló felett szép rendben, fényesre sikálva sorakoznak a ne­héz cinn és vörösréz edények. A házak neve „Kér Jean", „Kér Antoine", ez olyasmi lesz, mint nálunk a Vilma-lak. Mikor az erdőhöz érünk, lenn a parton már végigpermetezett a köd a telep felett, de idefenn még tiszta a levegő, s a homályos és ultalan erdőben most adja ki a föld a gyantaszagu meleget, melyet nappal magába szívott. Ezt az erdőt nem őrzi kerülő, s ha nem is lehet hasonlí­tani a Tátrához, idő múltával én is megbe­csülöm s elismeréssel beszélek róla, mint „az" erdőről, ahogy mindenki mondja itt a vidéken. De ha kiérünk az erdőből, s a köd kimossa orrunkból a meleg gyantaszagot, s nem hall­juk lépteink alatt azt a száraz, puha zizegést, a száradt tülevelek zízzenósét, akkor körül­belül vége is már a napnak $ felhabzsoltunk., mindent, amit a táj nyújtani tud. Még elme­gyünk az előkelő Limbourg előtt, ahol szól a jazz-band, az étteremben terítenek s az an­golok künn ülnek a terraszon és aperitifet tank* Nem éjjgeai előkelő angolok; akik idíh járnak, s azt is hallottuk, hogy az angol mun­kanélküliek járnak ide nyaralni s itt költik el a munkanélküli segélyt. De minket ez nem háborít fel, mert szociálisan gondolkozunk, a csak őrülni tudunk annak, ha az angol mun­kanélküliek jazz-band mellett költhetik el a mi Bretagneunkban a munkanélküli segélyt. Mikor a mólóhoz érünk, már ég a piros­üveges olajlámpa, s a széles csónakok mé­lyéből a halászok kapaszkodnak elő s viszik a zsákokat a nagy hizlaló beton medencéje felé. Most már nem is lehet egyebet csinálni, mint hazamenni s megbeszélni Dieutegarde* al, amennyire az ő különös nyelvén és szűk­szavú módján beszélgetésről szó lehet, a nap eseményeit. Pillanatok alatt lesz este; s a dohos szoba megtelik szitáló, meleg köddel. * Igen, ez a nyár. Tudjuk, hogy ez a nyár. lassan, szinte ünnepélyesen járunk benne, mint egy nagy ünnepen, mintha lampionok lógnának mindenfelé, mozdulatlanul és szí­nesen a szélcsendes tikkadásban. Ez a nyár, ez a nagy csend, ezek a szagok, melyek az apró kertekből áradnak el, s pillanatokra erősebbek, mint az olaj* a heringek, erőseb­bek, mint a tenger szaga. A kertekben az almaíák nagy termést ígérnek, s mindenki bí­zik az almaszüretben és készül rá. Ez a nyár, ez a hosszú pillanat. Nem beszélünk róla, de tudjuk, hogy ez a nyár nagy pillanata, a táj teljés fényben ragyog, vakitön és túlozva. Sietünk a tengerhez és sietünk az erdőbe, minden percet; ki kell-használni, ilyen teljes, ilyen tömött, ennyire fényes és szagos talán nem lesz már sokáig ez a nyár.. És egy délután leég az erdő. A sziklákon fekszünk s a sánta kutya fél­rehajtja pofáját s teljesen átadja magát a né­ger bántanak, mely a zenedobozjból árad s időnként keserves, elnyújtott vonítással ad kifejezést a maga részéről egy rokon bánat­nak, oly kétségbeesetten, mintha á holdat, vagy- valami más rém Au v lelep ségét a világ­nak vonítaná meg'. j (Folytatjuk.* , Kassa város közgyűlésén a kommunista úgyhogy rendőrök ürítették ki a karzatot A belügyminiszter hat hónappal kitolta a huszonnégy városi rendőr elbocsátásának határidejét - I közgyűlésen súlyos vádak hangzottak el a város tisztiorvosai ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom