Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-18 / 263. (2484.) szám

2 T>RAGAI •/AaG'VAR- HIULAP ________ — ■______1930 hot ember 18, kedd.

■■

■tWWWWWHlWWBmWWWW^Jl.W.im.WlllllfWWWWMWB——■!!> III HMWMMMMBWWWWMWWMMMBlWWMi ■■■■■■■■■■■ MWIWWMMIMMMMWMWB——————■■———^11——

iwaíiaö; Milán vitála

Síiül# Sásával

Prága, Dtov&mfe&r 17. CeaJmean valamennyi cseh és szlovák lap foglalkozik Szsüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselőnek, az országos keresztényszocialista párt elnökének legutóbbi kassai beszédével. így a Slovensky Den- nik, a Národní Politika, a Vénkor és számos más lap. A Národní Dennikben Ivánka Milán dr. nemzeti demokrata képviselő vezető helyen hosszú háromhafábos cikkben száll vitába Szül lő Gézáival.

— Szrül'lő Géza, inání a régi Magyarország orezág- gyüiléei képviselője és u nemaelisógi kérdés jó lem erője — írja többek között Ivánka — ugyancsak megszavazta Apponyi hírhedt tanügyi törvényét vagy

Andrássy populáris választójogát.. •(?!)

Mért nem harcolt akkor Sziovenezkó autonómiájáért, ha ez igazságos megoldása a nemzet!) poiiibi- feának? Föltehetőlieg megmenthette volna vele Magyarországot a széteséstől. Vagy pedig azon a véleményen volt, hogy a uenizeM önkormányzatok rrévén Magyaroisziág még ha.marább esett volna szét? De ekkor mért ajánlja most ezt ats orvosságot s Csehszlovák köztársaságnak? SzüHö Gézának eredeti jogi elméletei vannak nemcsak akkor, amikor azt. bizonygatja, hogy a ini magyarországi szlovák líásebbségünknek nincs joga a szabad nemzeti fejlődésre, ellenben a csoliszlovákiia’i magyaroknak igenis megvan, mert az anyaállamról szakilottók le őket — de eredeti az a jogi emelete .is, hogy a békeszerződések nem szerződések, hanem .csak diktátumok, mert állítólag neon a szerződők szabad akaratából! jöttek létre, hanem az egyik M'ölre rá vannak kényszerítve és éppen azért — akár erkölcsileg, akár anyagilag — nem kötelezők. kSztll'iö rosszul oktatja pártbiveőt: mások a jogéi vek a magánjogban és. mások a nemzetközi jogban és az állam jogban. Elég ráírni'aitni arra, hogy hiszen a magár oknak nem kellett elfogadniuk a békeszerződéseket és választhatták volna, azokat a következményeket is, amelyek a szerződések el nem fogadásából folytak volna, tehát esetleg a további háborúskodást. A magyarok azonban belátták, hogy a további háború rájuk nézve, káros, rossz, hátrányos lenne, tehát a jobbikat választot- - tákr a békét. Hogy a szerződésekben sok rossz, sok súlyos feltétel és kötelem van.

az igazságos és természetes következménye annak, hogy a háboruokoita károkat -annak kell megfizetnie, aki könnyelműen belebocsátkozott a háborúba és a háborút elvesztette.

A magyaroknak azért sincs joguk panaszkodni * békeszerződésekre, mert az osztrák-magyar monarchia két . kormánya volt az. amely e»t, a háborút provokálta, '-amikor olyan ultimátumot intézett Szerbiához, hogy azt Szerbia el ne fogadhassa... Minek bocsátkoztak a háborúba tiszteit Uraim, SziiMö, Apponyi, Tisza? Tudták azt, hogy ez a játék nem

megy babra. A magyar Somáét mért. nem tiltakozott akkor ugyanily szavakkal, hogy e békeszerződések diktátumok és a in agyarokra esetleg rosszul üthetnek ki? SzüMő azt is elfelejtette, hogy a háborút főleg a (magyar feudális nagybirtokosok idézték elő, akiiik már a háború előtt jő tizenöt esztendőn át igyekeztek koldussá tenni és megfojtani Szerbiát miindenféle szá'ltliitási és vámzak- lotáesail.

Nem a német, sem az osztrák, hanem éppen és

kizárólag a magyar feudáüi politikusok voltak

a világháború egyedüli előidézői. (?!)

Provokálták a háborút, éppen vetünk szflávofcikal szemben embertelein kegyetlenséggel hadakoztak, elvesztették a háborúit és most kiabálnak, hogy „Nem gitt!"

Mese egy réntmeséröl

Még arról a bizonyos autonómiáról néhány szót. Egy magyar újságíró, aki az államfő rdula-t után néhány esztendeig muoikalánsa voíit a budapesti irredeotista lapoknak és szerveseteknek, a következőkép fejtette ki előtt'em Wolflf Károly,. Huszár Károly, Rafiav Sándor, Iierczeg Ferenc, Gratz Gusztáv, Lukács György, Ekhardt Tibor, báró Herényi Zsigmond, Csáeaáirik püspök, A-jtay József, Unnánczy Nándor, Apponyi Albert sbb. véleményét Sziovenezkó és Ruszinszkő autonómiájáról egészen Pechány Adolf ás Pazu-rik szlovák nemzettársunkig bezáró’-ag: „A csehszlovák köztársaság ellen — idézi Ivánka az állítólagos újságíró véleményét — Rusziinszkóbain kell az operációt elkezdeni. Ruszinszkónak a békeszerződések autonómiát biztosítottak. Ez a önkormányzat rövidesen megválóéul. A ruszinszkói nép nemzeti tekintetben még nem öntudatos, sőt magyarbarát érzelmű. A magyarofiíllzmusi erősen támogatja az erős magyar kisebbség és a zsidók. Itt kell tehát elsőnek kiharcolni az autonómiát, a többi aztán magától jön. Itt Magyarország érintkezési pontot talál a magyarbarát Lengyelországgal, tmegezaíkiad a csehek összeköttetése kelet felé. A kisanitamt gyűrűjén ejtett eme rés kényelmesen kiterjeszthető .vztán Keietöziovenezkóra, mivel Podkairpatszká Rusz nyugati, határai még nincsenek megál’apátva, & mivel Ke letszlovensík ó lakossága inkább az autonóm Ruszinezk'öhcxz haj landó csatlak ónná, mónit- tjeni hogy a c-en-'railifela' Szlovenszkóhoz tartoznék. A kelcL-zbvenszkói szlovák nép is gyönge nemzeti öntudatn, magyarosit s a magyar és zsidó -intelligencia vezetése alatt áll. Azonkívül sok ott a görögkatöükus ruszin, aki ruszinezkói testvéreihez vágyódik. Nem kisüli tehát semmi más, mint kiharcolni az antonőmiiáí. Rusainsokó. szánjára .ée akkor .a csehszlovák köz'ársaeág szétesése föltartóz- tátihatlan mozgásba jön.'"- A' tóöűátant' gyttrÜje — mondja tovább informátorom — mér megtört nyugaton Ausztriának az imperialista olasz szférába tartozó „Közópeurópai blokkhoz14 valló hozzá

osatlakozásávall. A Magyarország elleni blokéd megbukott. Magyarországinak szabad az útja egész Berliniig, délre Rómáig és Szófiáig, sőt lassan- lassan a török Ankaráig, mert hiszen Olaszországnak sí keiül t megszerveznie a legyőzőitek blokkját, akik készséggel állottak Olaszország védelme és vezetése alá!"

*

így ir Ivánka s mindezt azért írja, hogy végül Leszögezhesse, hogy Szül lő autonomis- ta blokk alakítását célzó programja szintén ideoóloz, vagyis az autonómiáért való harc egyértelmű az „irrodentizmiLs“-8al. Ezt nőm is vesszük nagyon roasznóven Ivánkától, mivel egész megnyilatkozását nem vehetjük nagyon komolyan. Világos, hogy a, centralizmus szlovenszkói harsonája diszkr-editálai igyekszik az autonornista mozgalmat. A diszkreditálásnak viszont a legolcsóbb eszköze, ha az autonomizmust az irredentizmussal azonosítja. Ez a régi, ismert, megszokott recept: a mumussal való érvelés.

Rémmeséket mondani a mumusról és ijesztgetni vele. De szerencsére nagyon ki óráit az egészből a tendencia és önmagát leplezi le Ivánka felelőtlen . állításaival. Lehetséges-e felelőtlenebb és igaztalanabb állítás, mint az, hogy Sztillő megszavazta An-drássy plurális választójogát? Hiszen Andrássy választójogi tervezete s oh sem lett törvény, de még a parlament elé sem került! Szüllő.nagyon is érthetően kifejezte a maga álláspontját a választójog kiterjesztése kérdésében egy magyarországi lap hasábjain s ebből látható volt, hogy ég és föld választja el őt Andrássy regi tervétől. Micsoda nevetséges anakronizmus Szüllő tői azt kérdezni, miért nem küzdött már a magyar rezsim alatt is Szlovenszkó autonómiájáért, ha a nemzeti politika olyan igazságos megoldásának találja? Megkérdezhetnék Ivánkától, hát ö küzdött akkoriban a mai centralizmusért, amíg a világháború kimenetelével végül is ölébe nem esett a prágai aranyalma? Ellenben azt még Ivánka sem tagadhatja, hogy Szüllő a magyar parlamentben mint az akkori néppárt képviselője mindig megértéssé! Tölt A szlovákság igényei iránt, szlovák, választókerülete és szlovák politikusok tanúskodhatnak akkori nemzetiségi toleranciája és ■segitőkészsége-mellett, Szüllő politikai múltja egy csöppet sincs diszharmóniában mai keresztény-liberalizmusával, mely őt arra predesztinálja, hogy a szlovákságot, magyarságot él németséget egybe- fogó ősiakospolitikának c hangózfatója legyen. Ilyen nemlétező diszharmónia föltételezésével Ivánkának igazán nem sikerül diszkreditálni SzüHőt, sőt a maga felelőtlenMfmámhdi

J&tyycL Sojfxl !

iq&rik véqy 4 nunci tö(& yondoett A^oj>dm/n Xjc^cim, ewt^Ae, ezt védetik, ha. ídkb f&mke,! Minden dobozban van 20 bonbon és az ára csak 10 Ke.

ségéről tesz tanúbizonyságot s magát disz- kredi tálja.

Nem jár jobban Ivánka azokkal az érveivel sem, melyeket Szül lőnek a bák-eszerződések diktálumjellegét hangsúlyozó szavaival állít szembe. „Eredeti Szül lőnek az az elmélete is — Írja Szellőről — hogy a béke szerződések nem szerződések, hanem diktátumok, mert nem a szerződő felek szabad akaratából jöttek létre, hanem az egyik Lv kényszerűét te rá őket a másikra é» ezért — akár erkölcsileg, akár anyagilag — nem kötelezők., Szüllő rosszul oktatja partin veit: mások az elvek a magánjogban s mások a nemzetközi jogban és az államjogban" — vonja le következtetését Ivánka « megfeledkezik arról, hogy más az elv és más a való- ság. Vég jóik elő a vensa illési békeszerződés német-francia relációit s mindjárt kitűnik, hogy ami Versaillestől Locarnóig történt, az nem más, mint Ivánka ortodoxiájának csattanód cáfolata. A versaillesi szerződést egész Locarnóig egyoldalú diktátumnak tekintették és csak Locarnóban vált Elzász- Lotharingiára nézve Németország szempontjából kétoldalú szerződéssé. Ha erkölcs ileg-anyagilag egyaránt egyenlő erejű lett volna, mért kellett akkor ünnepélyesen és még egyszer lemondania örök időkre Németországnak a rajnai tartományokról? Tisztán csak azért, mert a franciák érezték, hogy addig csak materialiter vették birtokba Elzászt és Lotharlngiát, érezték, hogy a* egyoldalú versaillesi szerződés a németek részéről szabad elhatározásból eredő, önkéntes megerősítésre szorul, hogy ne csak anyagilag, dé erkölcsileg iis kőtelező váljék a németekre. Csak a locarnői szerződés adta-meg a francia kormánynak és közvéleménynek azt a biztonsági érzést, hogy Versailles nemcsak hatalmilag kötelező kétoldalú kötés, hanem erkölcsileg is kétoldalú szerződés. Ha e* nem így lenne, akkor miért törekedett Lengyelország Is minden áron arra, hogy a keleti határok biztosítása

IDEGEN

EMBEREK

R E ez íz N F

IRTA: MARÁISÁNDOR

Copyright b$ Panlfieon

(64)

Egy levelet találok az iratok .között, apám a címzett, a borítékon az én kézírásom. A levelet egy könyv lapjai közé rejtem, s a könyvet visszateszem a koffer legaljára.

A holmi érkezése, a megtalált levél szinte eseménynek számítanak. A csend nagy, néha ijesztő. Olyan csendesen élünk, mintha vigyázni kellene arra is, hogy egy hangosabb szó ne essen, mintha aludna valaki s egy hangos mozdulat elóg és felébred. Néha úgy érzem, hogy szinte lélegzetvisszavfojlva élünk, mintha valami egészen kis fényre kellene vigyáznunk, hogy egy erősebb lélegzet- vétellel el ne oltsuk.

Ezért nem merünk beszélni se.

Mind a ketten tudjuk, hogy nem elfogódottság az, ami visszatart a beszédtől. Egyszerűen félünk, hogyha szavakkal nyúlunk hozzá, rögtön vége lesz, a szobának, a tengernek, a bolhás matrácnak, Dieutegarde dünnyögő szólamainak, a nappaloknak éa az éjszakáknak.

Olyan az egész, mintha üveg alatt élnénk. A nap melegen átsüt az üvegen, s benn az üveg alján lassan fejlődik ez a tenyészet. Néha tisztán látom az egészet, óvatosan járunk, halkan beszélünk.

Azt se tudom pontosan, hány óra, mikor felkelek. A világosság kelt fel, magamra húzom ruháimat a kimegyek a konyhába. A tűzhelyen fő a feketekávé, a pohárszéken kendővel lotakartan hever a kenyér, vágok egy karajat, a bögrébe kávét öntők s az ajtóba állok és megiszom. Madame Dieutegarde ilyenkor a kertben foglalkozik, vagy mos a faluban. A sziklák között lemegyek az öbölhöz. Legtöbbször korai még az-idő, egy-két órával az agáljr utAn. Ai óból ligánkét mkáhat kiszáradna, fél kilométerre el lehet menni száraz lábbal, messze csillog a viz, mely éjszaka az ablaküvegeit spriccelte, a kövek között vastag fürtökben csigák döglenek, apró rákok, s friss, nedves tengeri moszat. Az iszapból édeskés, fanyar Szag Ömlik fel, dohosán, nedvesen. Ledobom a ruhámat, úszónadrágot öltök, fölösleges fmnyáskodás ez és túlzott szemérem, mert itt a sziklás öbölben naphosszat nem jár ember. Besétálok a nedves iszapon, a viz itt felejtett mindent, amit éjszaka idesodort, minden reggel más rajzot mutat az elhagyott tengerfenék, a dagály Ismerős, nagy köveket söpör el száz méterrel a a nagy tócsákban megreked a viz s a tócsák szélén szárazrateít nyulékony puhány és nyálkás állatok dideregnek s elpukkadnak, ha beléjük szúr a nap. És tengeri pókok kalimpálnak a kövek között, puffadtan, hátukon dögledeznek és a levegőt kaparják. Minden reggel óriási katasztrófákat hagy maga mögött a tenger, ezer ób ezer vízi állal dögűede- zik a napfényben, a szárazon s tátognak a viz után, mely ittfelejtette s átadta a bes zár adás tragédiájának valamennyiiiket.

Ez az apály.

Ilyen szavakat, mint „apály“ és „dagály" oly magátólértetődéssel használok, mintha egyébhez a© értenék. A valóság az, hogy nem érzem a tengerrel izemben idegennek magam. Ismerős a hangja s a szaga i*. Az életnek valami régi emléke lehet ez, Ismerősök a tenger szokásai, mintha valami elfelejtettre eszmélnék rá. Ismerős az is, hogy az apály ilyen messzire elkergeti a tengert, s eszembe jut a földrajztanárom, aki torkát köszörülve mondta: „empirikus tény, hogy a hold változása hatással van a tenger mozgására". Empirikus tény, gondolom, s lassan gázolok, meztelen lábbal a nedves, puha fövenyen a tenger felé.

Mikor elérem, rögtön úszni kell, mert a fenék Itt már tele van szakadékokkal. De a víz az apály órájában csendek e« súlyos, s már langyos is Itt a part közelében. Sokáig úszom, háton, a partot alig látom innen, csak a két nagy sziklát, melyek az öböl bejáratát Ónak, • KkóhA «gy Immi moadulftttol biálii*1

tóm magam a part felé, A víz visz, mint egy hullát. Halak úsznak ©1 mellettem. A csend

halálos.

Ez a reggeli óra a vízben oly magányos, a viz szaga oly ismerős, néha egy sirály surran el némán, s nagyritkán, messze megvillan egy rozsdaszinü vitorla, de ez asz tán minden. Soha nem tudtam, hogy a tenger” ilyen kevéssé félelmetes. .Talán, gondolom, az egészen nagyszem dolgok soha nem félelmetesek, s egy torokfájástól jobban szenved az ember, mint a haláltól, ilyen mélyeket gondolok, s lassan visszagázolok a partra, közben megszedem magam pókokkal és csigákkal, messziről látom Éva színes papirnaper- nyőjét, a sziklabarlang egyik napos kövén fekszik és várja a zsákmányt.

. ö a „tengerfenék csodájának" nevezi, amit reggel az apály után igy össze lehet szedni, s gondosan kikeressük az ehető moule-okat s a hízott pókokat s a zsákmányt levelek közé rejtjük egy szikla mögé, ahol délig hűvösön maradnak. Én is egy napos követ keresek 8 hasrafekszem és száradni kezdek,

A ftt itt tele van tömve lila lóherével és ka- kukfüvel. A sziklák között fekszünk, amíg dél lesz, a köveket forrón átsüti a nap, s a dagály lassan visszahozza a tengert.

Most egészen más a viz, pezsgő, szénsavas. Tudjuk, hogy ez a dél, megtanultuk, hogy mire az első bullám elér, s befröcsköl egy bizonyos kupformáju barna követ, mely hasonlít Borsi szobraira, akkor harangoznak delet Tregastelben. Ez a pillanat, amikor Éva elszánja magát, őb bemegy a vízbe. Különösen gyáván jár a vizben, 8 mindig a közelében kell lennem, hiába nőtt fel Itt a parton, uszni úgy se tud, mint én, aki csak uszodában tanultam. Fürdés után már nincsen Időnk megszáradni, nedvesen cuppogunk vissza a telep felé, trikóban és szandálban.

Csak néha jön szembe a hosszuhaju francia festő, aki a nap minden órájában baszk- sapkát visel s nyakán kihajtott sötétkék Inget, vászonnal, és festőállvánnyal hóna alatt kerülgeti, a part .szépségeit, valahol Príméiben lakik és művészétét akar csinálni. D# ő*

se talál semmi megjegyezni valót, elmenőben kiveszi a pipát Májéból • barátságosan bólint

Ebéd után visszamegyünk a sziklák közé s meztelenül fekszünk a köveken. Három felé, a szieszta órájában, felballag egy tehén a telepről, borjával érkezik, itt legelésznek a dombon, két szikla között megállnak ó* üdvözlést bőgnek. Éva feje fölé teríti a napernyőt. Nem borit piáidét a földre, meztelenül fekszik a füvön, néha egy tunya mozdulattal lesöpör mellérdi vagy hasáról egy kalandozó hangyát. Ezekben az órákban lust* és komoly, egészen átadja magát a napnak, a levegőnek, szinte komoran és ünnepélyesen.

Felkönyőköiök és nézem. Bőre fehér marad, az a fajta fehér bőr ez, melyet a nap nem tud lekapni, a nagy pörkölés után csak halványan lesz rózsaszínű, mint a malacok bőre, de reggelre ez is elmúlik. Én már fekete vagyok, de neki csak arcán ütött ki néhány szeplő, az orra körül, ennyire jut vele a nap. Szétvelett lábakkal fekszik, boldogan és szemérmetlenül, szétvetett karokkal, egyik keze a földet markolja, » mintha szédülne valami láthatatlan forgásban, belefogózik egy sárgöröngybe.

A tengert nézem, csak egy negyedfordu- lattal kell elfordítani a fejem, a könyökléseo sem kell változtatni, a nagy, szürkésekét© tengert a színes sziklákkal, ezt a kissé vad- regényes és deklamáló természetet, s mindig ugyanarra kell gondolnom ebben a délutáni órában, mikor a sziklákon fekszüuk s a nap a legmagasabban jár. Nem vagyok szerencsétlen s nem vagyok jókedvű, különös közönyt érzek, szinte csodálkozást és elképedést. Néha egy cigarettát, sodrok, körülményesen füstölök bele a levegőbe, mely beütve van forró, sós párával, mint egy gőzfürdőben. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehetne, ami nyugtalanítani tudna, egy vágy, egy ötlet, ambíciók, kíváncsiság, semmi n m tűnik elég erősnek ahhoz, hogy kimozduljak ebből a könyöklő állapotból, semmi nem látszik elég értelmesnek ahhoz, hogy -vállóriássá k ezen az értelmetlen helyzeten.'

iFoi^tatjuk.^