Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-13 / 259. (2480.) szám
4 TIW<ÍAI-.Ma.GÍ£ARH1RLAI> 1930 november 13, csütörtök. Á gerlachfaivi hegyivasut s obszervatórium grandiózus terve a megvalósulás utján (Copyrighí by Prágái Magyar Hírlap.) Az emberi te-rméÉKjetiben rejlik, hegy lehetetlennek látszó feladatok megoldására törekszik. Metánéi nagyobbak az akadályok, auná. inkább feszül a tetterő és addig nem is nyugszik, inig célját diadalmasan el nem éri. A technika rohamos fej- lődése megadja az eszközöket és a lehetőségeket a tegleh életlenebbeknek látszó feladatok megoldására is. Egyiptom faráéi p!raanisofcat emeltek. Asszíria királyai óriási csatornákkal kötötték össze Mezopotámia földjét a tengerrel és amióta a gép az emberiség szolgálatába állott, egy re-másra sikerülnek a legvakmerőbb technikai bravúrok. Az utolsó évtizedek csodálatos eredményei ma már olyan lelki hangulatot teremtettek az emberiségben, hogy j semmiféle technikai feladat megoldását nemi tartjuk lehetetlennek. A hegyóriások tövében régebben visszarettenve j vert gyökeret az emberi, láb. Livius Anna lesei a legnagyobb bámulat és elismerés hangján számolnak be Róma legnagyobb ellenségének. HaniuátrJl- nak átkeléséről az A Veséken. Lassan haladt elére a világ legnagyobb hegységeinek turisztikai és kartográfiái felderi'ése s éppen a Prágai Magyar Hírlap néhány hónappa-l ezelőtt cikksorozatéba.n ismertette azokat a heroikus erőfesz?téseket. aane- lyeket az utolsó tiz esztendő folyamán vakmerő exoediciék bnjtottoik végre, hogy a föM legmagasabb pontjait, a Mount Everest és a Kaözsenjunga csúcsát rnegihőd'tsák. A késmárki Georg Buchholfz t664d)en elsőnek mászott meg egy tátrai csúcsot, a szál oki csúcsot, amit akkor hihetetlen bravúrnak tartottak és az akkori időben az is vo’it, ma azonban a könnyebb hegymáozé‘urák sorába tartozik. Amint a turisztika mind nagyobb és nagyobb területeken, ni híd nagyobb és nagyobb magasságokban veszi birtokba a magas .hegységek i régióit, úgy nyomulnak felfelé a technika pionírjai. a mén házak is, amelyek ma már a hegycsúcsok közvetlen tövéhez lapulnak és amelyeknek megközelítése nagyobb megerőltetést sok esetben nem is kíván. Erőfeszálésre. hegymászó ügyességre tulajdonképpen csak a végső szakaszon, a meu- ház és a csúcs közö'ti utón van már a legtöbb helyen szükség. Sokaik e’ől örökre elzárva is marad az a nagyszerű lehetőség, hogy egy” magas csúcsra feljusson és onnan kilométerek százáig tekintse át mindazt a pompát, amit a természet a magas hegységben és annak környékén ö^szehalmozott. Sok embernek gyenge ehhez a testi konsti- tuoiója. a fárasztó túrát nem bírja el a szive és az idegrendszeré és igy ezrek elől mindörökre elzáródik a turisztika igazi lényege, a magas hegycsncsok elérése. A Tátra-láiogat óknak alig öt-tiz százaléka tartozik azok közé, akik turisztikai képességeik révén nregmászhatják a hegység legmagasabb csúcsait. De a természet rajongó híveinek most segítségül siet a technika és hegyi vas utaknak épitésével lehetővé teszi, hogy mindenki eljusson a magas csúcsokra, amelyekre kívánkozik. Az utóbbi évtizedekben különösen az amerikai KordiHerák és az And esek hegy rendszerében, azután az európai A’pesekben egyre-másra készülnek a hegyi vasutak, amelyek tömegével szállítják a hegyek látogatóit a magas csúcsokra. A külföldi hegyi vasutak eredményei s az a körülmény, hogy ezeknek a vasútoknak baleset-, szerencsétlenség- statisztikája elenyésző, igazolja a hegyi vasutak féfcjogcsuHságái. így' természetesnek kell tartanunk. hogy a Tátra barátainak elméjében is megszületett az a gondo'at, hosry Középeuró^ a eme legmagasabb hegyrendszerében, amely turisztikai tekintetben a legnagyobb gyönyörűséget nyújtja, szintén hegyi vasutat létesítsenek a legmagasabb csúcsra, a tenger színe felett 2663 méter magasságban hivalkodó gerlachfaivi csúcsra. A hegy! vasút tervével ka sotaliban egy másik gondolat is felvetődött, amelynek nem anyára a turisztika, mint inkább a tudományos kutatás i szempontjából van óriási jelentősége. Ez az eszme a gerlachfaivi csúcson létesítendő meteorológiai obszervatórium terve, amely talán a magaslati csillagvizsgáló tervével is kibővülhet, mielőtt a megvalósításra kerül a sor. A magaslati meteorológiai állomások létesítésének jelentőségét a meteorológia már régen felismerte. Bár manapság már a meteorológiai állomások sűrű hálózata borítja a föld tömböt, azonban ezek az állomások többnyire 500 méter tengersziu feletti magasságig helyezkednek el. Azok a meteorológiai, jelenségek, amelyeknek alapján a meteorológiai szolgálat tapasztalatai, megadják a légkör tüneményeinek törvényeit, nemcsak a közvetlenül felettünk elterülő levegőrét egekben játszódnak le, hanem egy 14 kilométer magasságú övben, amelynek meteorológiai átkutatása tehát szükségszerű következmény. Az egyes meteorológiai állomások naponként piléiaballonoikaf bocsátanak fel. amelyek automatikusam működő mtisze i rekkel vannak felszerelve és ezek azután jelentéseket hoznak a légikör magasabb rétegeinek viszonyairól. Nagyobb állomásokon ma már na- ponként pilóták is szál'urnáik fel megfigyelő repülőgépekkel. hogy n légkör viszonyait tanulmányozzák. A repülés egyre általánosabb elterjedésével, a légi közlekedés vonalainak kiterjesztésével kap- cso’atban azonban nélkülözhetetlenné válik annak a szüksége, hogy azokat a rétegeket is teljesen átkutassa a meteorológia, amelyek 1000 3000 méter magasságban vaunak, i mert hiszen a gépek útja a legtöbbször ilyen magasságban vis-z és a gépeknek gyakran kell átszelniük a magas hegységeket, amelyek felett uralkodó légviszonyokat tökéletesen nem ismerjük és ezeknek felderítésére magaslati obszervató r iuanok szükségesek. A magaslati obszervatóriumok létesítése szempontjából elsősorban azt kelt figyeleimbe venni, vájjon hol szükséges egy ilyen állomás felállítása? Ha erre a kérdésre köaépeurópai viszonylatban akarunk feleletet adui. akkor a választásnak elsősorban a Magas Tátrára és a gerlachfaivi csúcsra kell esnie. Guhr Mihály dr., Tátraszóplak tudós főorvosa, aki a magaslati obszervatórium és a hegyi vasút eszméjének leglelkesebb propagálóra, helyesen mutat rá arra, hogy a gerlachfaivi csúcs Középeurópáuak legmagasabb és legimpozánsabb kiemelkedése, kontinentális fekvésű, 500—1000 kilométer távolságban fekszik az Európát szegélyező tengerektől, geográfiai helye ott van, ahol tőle keletre az óriási szarmata-tábla helyezkedik el, nyugatra pedig Középeurónának és Nyugateurópának hegyvomilatokkal borított régiója. Tudvalevő, hogy azon a szélességen, amelyben Középeurópának legnagyobb része éterül, az éghajlat kialakulását két tényező befolyásolja: az Atlanti óceán és az óriási szarmata-síkság. A szarmata síkság klímája kontinentális jellegű, az Atlanti Óceán pedig a maga légáramlásaival befolyásolja Nyugateurópa éghajlatát és ez a hatás mélyen benvu'ík Európa szivébe is. Már most a Magas Tátra ott fekszik az őzdai kontinentáhs légnyomási centrumok és az Atlanti Óceánnak még kevéssé megfigyelt ciklonjai és anticiklonjai között, ezek a különböző klimatikus területek érintkeznek a Tátra lába körül, úgy hogy a meteorológia szempontjából a magaslati Tátra-obszervatórium felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat végezhet. A gerlachfaivi csúcson építendő obszervatórium kikutatja majd a 2000- 3000 méteres levegőréte- gek klimatológiai sajátságait ée ezeknek ismeretében a Nyugateur óráiból Keleten répába irányuló aviatikád forgalom biztos tájékozódást nyerhet A magaslati obszervatórium munkájának azonban nemcsak az aviatika, hanem — amint ugyancsak Guhr Mihály dr. találóan fejti kd — az orvos- tudomány is mérhetetlen hasznát veszi. Berlinben nemrégiben létesítettek egy eugárviasgáló intéze tét, mert az orvostudomány ma már felismerte a, nap sugárzásában, különösen az ultraviolett sugarakban rejlő gyógyító erőt, amelyek vegyi átalakítás utján a szervezetben a vitaminokat produkálják. Éppen az ultravio’ett sugárzás intenzitásában rejlik a Tátra fürdőhelyeinek, mint magaslati gyógyhelyeknek jelentősége. A tenger szitne felett nem nagy magasságban fekszenek, többnyire 0—400 méter között helyezkednek el a nagyobb városi települések, amelyek az emberek százezreit egyesítik magukban. A váró sok felett a levegő nem tiszta, s ez a süni légréteg elnyeli a gyógyító erejű ultraviolett sugarakat. Az orvosi műtermek kvarclámpái ugyan bejuttatják a gyógyító sugarakat a bete°’ szervezetbe, de nem pótolják a magaslati gyógyhelyek fenyő erdőit, ózonos levegőjét. Az ultraviolett sugárzáson kívül egyéb kozmikus sugarak is lejutnák a magas hegységek légkörébe, ezeknek a sugaraknak te- mészetéről és gyógyító erejéről azonban éppen elegendő magaslati megfigyelőhely hiányában a tudománynak még nincs elég ismerete. A gerlachfaivi csúcson létesítendő obszervatórium egyik főfetedaita lenne éppen a sugárzásnak a tanulmányozása. A Mount Wh'tney-i obszervatórium, amely Kaliforniában 4420 méter magasságban fekszik, a fizika tudományának klasszikus helyévé vált, ahol kimerítő tanulmányokat folytatnak a napsugárzás intenzitásáról ée az atmoszférának a sugárzással szemben tanusitott viselkedésére vonatkozóig. Egészen bizonyos, hogy a gerlachfaivi obezervató- rium mimikája is világraszóló jelentőségre fog emelkedni. A levegő tisztasága és a közvetlen megfigyelés lehetősége teszi indokolttá az obszervatóriumban a csillagászati műszerek elhelyezését Is. A Mount Wilscrn és a .Tungír&ujooh obszervatóriumának csillagászati munkája nagyszerű eredményekre vezetett és e modem csillagászat legjelentősebb tényét, a kilencedik bolygónak felfedezését. amelyről újabban annyit irtuk a lapok, éppen magaslati obszervatórium hajthatta végre. Nagyszerű perspektívákat nyújt tehát úgy tudományos, mint idegenforgalmi szempontból a gerlachfaivi csúcson létesítendő obszervatóriumhoz vezető függővasut. Nem csoda, ha a Tátra lelkes vezető embereit már évek óta hevíti ez a terv. amely ma már olyan stádiumban van. hogy a közelii megvalósulásról beszélhetünk. 1922 októberében Tátraszéptakon volt az első. a Karpathenverein által rendezett tudományos ankét, amely megállapította az obszervatórium és hegyi vasút létesítésének lehetőségét és rentabilitását. Mivel ekkoriban a két intézményt az állami feladatok körébe tartozónak minősítették, a Zubnr Oszkár késmárki mérnök által készített, nagyszabású tervek a nemzetvédelmi minisztériumba jutottak, ahonnan Roseuauer Ottó pozsonyi közigazgatást főtanácsosinak, a terv lelkes barátjának sürgetésére a pozsonyi országos hivatal ba tették át.. A K arpatlhen.véréin tovább tanul- mányozta a kérdést és sikerült úgy angol, mim német konzorciumok érdeklődését felkelteni, amelyek az elmúlt években több ízben foglalkoztak a riiggővasut megépítésével. Ezek a konzorciumok néhány évtizedre szóló kon. oesszió és 10—12 százalékos állami hozzájárulás fejében hajlandóak a 26—30 millió korona építési költséggel járó függő vasutat létesíteni, az obszervatórium építésével pedig az egcszégüigyi miimiez- tériurn foglalkozik. A gyakori kormányváHozás a terv keresztülviteléi mindeddig lehetetlenné tette, azonban a Karpatlienverein prágai és pozsonyi illetékes köröknél történt informálódás után ismét napirendre hozta a kérdést, amel}- rövidesen egy nagyszabású ankét tanácskozási tárgya. Ie9z. A Karpatibenverein egyik ülésének határozatából folyólag érintkezésbe lépett a külföldi konzorciumokkal és értesülésünk szerint a kormányban megvan « hajlandóság e konzorciumok feltételeinek telj esi fcésére. Zuber Oszkár mérnök há~ m változatban dolgozta ki a függővasut építésének tervét. Az első változat Tátraszéplakról egyenes vonalban vezet a sziléziai ház mellett a Kanliger—Hübel-re és onnan 1100 méter hosszú ívben a csúcsra. A Szépiáktól a Hiibel-ig terjedő hat kitométeres rész különösebb technikai nehézséget nem okoz, miig innen a csúcsig 500 méter magaslati különbség van 45 foikos légion. Ezen a szava zon a függővasut mintegy 300 méter magasságban lebegne a Hosszú tó felett és bár technikailag ez a rész a legnehezebb, egyúttal azonban a legszebb is és éppen ezért idegen- forga'mi jelentősége igen nagy, mivel ilyen hosszú fiiggővasut-ivet még sehol se létesítettek, Ez az első változat a három között a leghosszabb vonalú, de meg valóó'Hasa a legjövedelmezőbb is lenne, mivel a sziléziai házhoz, a Hübel-bez és a lengyel nyereghez irányuló forgalmat is lebonyolíthatná és télen négy és fé’ kilométer hosszúságban a ród'Mik szállítását is lehetővé tenné. Ez a téli sport óriási fejlődését idézné elő. A második változat iránya Tátrascaéplak-sziilé- ziai ház - ördögnyereg - virágoskerti torony - kis gerlachfaivi csúcs s onnan a nagy csúcsra. Ez a vonal egyenesen, vezetne a gerlachfaivi csúcs keleti nyergére, nagyobbszabáeu áthidalásra nincs szükség, mert a nyergen megfelelő támaszpontok vannak. lavimaveszed etem nem fen veget és az utasok a nyereg romantikus, két oldalra meredeken zuhanó falai között csodaszép kilátást élveznének. Ez a változat azonban a sziléziai ház és a lengyel nyereg felé irányuto forgalmat kizárná. Ennek a vonalnak a hosszúsága csaknem hét k!iik>m>éter. A harmadik változat légegyenes irányban tör e csúcsra s Tátra-szépiáikon túl a Stósz patsaik hidfá- tól indulna ki s igy közvetlen csatlakozása lenne a tátrai villamos vasúthoz. Szintén a kis gerlacb- falvi csúcson át vinne a nagy csúcsra. Ez a vonal 5.4 kilométer hosszú, tehát a legrövidebb és legolcsóbb, azonban semmiféle egyéb turistacélponthoz nem volna csatlakozása és így jövedelmezősége is a legkisebb lenne. A függővasutat erős, feszesen kihúzott vezetékek alkotnák, amelyek az egyes támpontokon hatalmas vas-, vagy vasbetoakoiietrukcáóju oszlopokon nyugodnának. A sodronyon fiiggenének görgő szerkezettel az utasok szállítására szánt kabinok, amelyeket a gépállomásokról külön vonalhuzalok utján tartanának mozgásban. A függővasut erőszükséglete 100 lóerőt tenne ki, amelyet a tátrai villamos vasút elektromos központja minden különösebb ujaibb befektetés nélkül könnyen szolgáltathatna. Amikor a függővasut elkészül, akkor megkezdődhet az obszervatórium . építése. Az obszervatórium eddigi terve talán még ki is bővül. A jelenlegi terv szerint a 2663 méter magasságban, az időjárás viszontagságainak erősen kitett ponton felállítandó épület egyrészt a tudományos kutatás célját szolgálná, másrészt turistaszállóval bővülne ki. Éppeu ezért hideg, nedvesség és villámcsapás ellen keli biztosítani. A magaslati obszervatórium tervét már 1907-ben elkészítette Gabrinyi Sámuel építész. Az obszervatórium helyéül legalkalmasabb a csúcs nyugati lejtője. Itt 8—-10 méterre! a tetőpont alatt, a batizfalvi völgy felé fekvő sziklatorok felső végén 75 négyzetméter terjedelmű térséget volt robbantani a szikla gránitjában. Építési anyagot a kirobbantóit szildák adnának. Belülről a falakat két centiméter vastag izoláló aszfaltréteggel és 5—6 centiméter vastag parafa- kőlemezekkel kell befedni s ez az izolálás védelmet nyújtana a nedvesség és hideg ellen. Az épület kétemeletes lenne, földszinten volnának az étkezőtermek, az első emeleten az obszervatórium állandó lakóinak lakása, a második emeleten pedig turistaszobák. ' A tudományos műszereket az épület tornyában helyeznék el. A toronyban terraszt is terveznék, amelyet a második emelet feletti forrasszal aoélfolyosó kapcsolna egybe. Az egyes emeleteket vasbeton- tetőzet választaná el egymástól, amelyet szintén paraiakőlemezek izolálnának. A villám elleni védekezés céljából az épület sarkain és a toronyban öt, villáim vezetőt kapcsolnak majd egybe villámhárító hálóvá s a földi vezeték 1200 méteres kábel'el a Hosszu-tóig nyúlna. Az obszervatóriumot természetesen telefon kapcsolná egybe a tátrai fürdőikkel és igy a nagyvilággal. Olyan technikai terv lehetőségei előtt állunk tehát, amely nemcsak a Magas Tátrára lenne nagyjelentőségű, amelynek forgalmát óriási arányokban fejlesztené, hanem az egyetemes tudományos élet szem,pontjából is felmérhetetlen becsű volna. Annyi bizonyos, hogy a terv megvalósítása nem csupán a középeurópai idegenforgatom., turisztika, hanem a meteorológia és csillagászat centrumává 'is fejlesztené a Magas Tátrát, ahol egymást követnék a tudományos kongresszusok e ahová a világ összes meteorológiai állomásai fel- figyelnének, ahonnan a« aviatika is tájékozódást és uj fejlődési lehetőségeket nyerne. Hisszük, hogy az uj évtizedben a megvalóeu’és lehetősége elő került terv néhány éven belül tetté is válik e nemsokára mindnyájan elláthatunk napos időben Középeurópe tetejéről le egészen a magyar síkság szivébe, el a távoli Vág völgyébe, a ruszin- szkói havasokra é 6 a Visztula szélesen hömpölygő medrére. 0 HANGOS HÍRADÓ irta: KARINTHY FRIGYES Jó közönség vagyok. Jó olvasó is. Az újságokat minden reggel elolvasom. A képes lapokat is, külföldieket, mindent. A tudományt- népszeriisitő mindenféle könyveket is szeretem, megteszem a , ,Je sais tout“-t és a „Wissenscbaft“-ot, szeretek a jour lenni, tudni, mi történik a világban, mivel foglalkoznak éppen az irók, tudósok, politikusok, fel falók, sportférfiak, betörők, kéjgyilkosok, mozi- szinészek. Nekem találtak ki mindent, ami a hírszerzés és hirterjesztés technikájában újítás, fejlődés, én mindennek bedülök és mindenkiért lelkesedem. A reklámoknak is hiszek és ha nekem azt mondják plakáton, önnek ezt meg kell nézni, akkor én elmegyek ée megnézem. Az eleven újságot, a mozihiradókat már akkor is imádtam, mikor még némák voltak, hát még most, ezekkel a mindenféle zörejekkel, berregésekkel és kukorékolásokkal spé- kelve. Világért nem késném le az előadást, ott vagyok az elején, hogy el ne mulasszam a Hangos Híradót. Ezt előre kellett bocsátanom, nehogy a műfaj ellen való elfogultságnak tessék, ha szerényen megjegyzem, hogy ezen a héten nagyon nem tetszett valami. Valami, ami nagyon akart tetszeni. Amit a tulbuzgalom, a közönséget mindenáron és minden eszközzel kiszolgálni akaró tulbuzgalom főzött ki, abban a feltevésben, hogy a közönség kedvéért semmi se' drága — a kibicnek, Az aacheni bányakatasztrófáról szóló mozijelentésről van szó. Hangos híradó. Az összeomlott tárnabejára- lot látni, füstölgő romokat, recsegd hangit járkáló menőket. Aztán kétszáz koporsót, amint a pap beszenteli őket. Eddig rendben van, katasztrófa történt, szó- j moru esetj de ha már megtörtént, a nyilvános-1 Ságnak joga van látni a részleteket — a modern hírszolgálat. De aztán jön egy kis felvétel, aféle „epizód“, amit valami német rendező zsenialitása eszelt ki a helyszínen: Három megmenekült bányászt látunk és hallunk. Beszélgetnek a szerencsétlenségről. Milyen borzasztó volt a detonáció. És a sok halott bajtárs. Az egyiknek a sógora odaveszett. „Dér Sckwager“ mondja a bányász és eltakarja az arcát, könnyezve ölelik meg egymást, Egészen természetink. Bár ne volna az. Mert e „természetbüség" mögött, tekintve, hogy nem regényről, hanem véres valóságról van szó, valami utálatos, szégyenletes mesterkéltség bűzlik és hozza kellemetlen zavarba a nézőt, akinek (ezt elfelejtette a rendező ur) képzelete is van és nagyon jól látja lelki szemeivel, hogy ezt a jelentet nem lehetett, „vé- letlenül“ ellesni az életből, itt nehéz, berregő fény- és hangfelvevő gépek dolgoztak, amiket fel kellett állítani, szemben a három bánvász- szal és a három bányász nem kerülhetett véletlenül oda. Ezeket odaállitották, ezekkel „megjátszat- ták“ a valóságot: ezeknek „egyszerű, durva bányászhangoiT* el kellett mondani a Borzalmat ée Poklot néhány szóban és a rendező utasítása szerint könnyezve egymásra kellett borulni a „Schwager" említésénél és akkor rájuk kiabáltak, most elég. Itt a hirszo'gáló készség tiillött a célon. Én erre nem vagyok kiváncsi, én errö: le mondok és nem akarom látni ezt a közvetlenséget. Ez nekem nem tetszik. És biztosíthatom a derék újságírót, filmrendezőt, aki csinálta, a közönségnek se tetszett. Nem tudta maga se miért, de nem tetszett. Hogy is mondja Goethe? „Mán merkt den Absicht, und wird ver- stiinmU“ SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR
