Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-13 / 259. (2480.) szám

Megtették a népszámlálásra mmlkm intézkeiSéseiiet Pozsonyban

SC nevezik a 250 népszámlálási biztost

Pozsony, november 12. (Pozsonyi szerkesztőségiünk telefonjelentése.) A város íőjegyzői- hivatala ma fogja a városban kifüggeszteni a december 2-án kezdődő népszámlálásról szóló háromnyelvű plakátokat. Egyúttal Pozsony város területére 250 népszámlálási biztost fognak kinevezni, azonkívül 38 népszámlá- Alási ellenőrt.

— A városházán ma- elterjedt annak a Ilire, hogy a főjegyzői hivatal nem alkalmaz magyar népszámlálási i' biztosokat és több nyugdíjas városi tiszt- £ viselőt, aki népszámlálási biztosul jelent- kezett, a főjegyzői hivatal állítólag azzal utasított el, hogy a nyugdíjas városi tisztviselők megbízhatatlanok.

Pozsonyi munkatársunk érdeklődött az állami ^ főjegyzői hivatalban Sommer főjegyzőnél e lrir valódisága iránt, aki kijelentette, hogy a 225 népszámlálási biztosból mintegy száz tud magyarul is,

“ mert a törvény megkívánja, hogy _a népszámlálási biztosok legalább két nyelvet tudjanak,

vagyis a csehszlovákon kívül a németet, vagy a magyart. A népszámlálási biztosokul főként állami tisztviselőket és tanítókat alkalmaztak.

A népszám1 álással kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni, hogy az 1921-es nép- számlálás alkalmával Pozsony város lakossá

gának. száma 93.180 volt, amiből 37.038 csehszlovák nemzetiségűnek, 25.837 németnek, 20.731 magyarnak, 3758 zsidónak és 357 egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Azóta.a, város lakosságának száma jelentékenyen . növekedett, a városházi adatok szerint mintegy 110.000 lakosa lehet Pozsonynak, a rendőrség statisztikája azonban 135.000 főre teszi Pozsony város lakosságát, amiben benne vannak a rendőrségnél be nein jelentett szemé- .yek is. Pozsonyban jelenleg 6237 ház és 531 ideiglenes ház van 28.845 lakással, a fi ép számlálási biztosoknak tehát jelentékeny munkát fog adni ezeknek a házaknak bejárása és a lakók összeírása.

i taakönyvrevizió

is a üiifir kulturhalarzárak feloldása: i szellemi együttműködés párisi intézetének

programián

Antiszemita tüntetés

a bécsi egy etemen

Becs,' november 12- Aa.:-. egyetemen ma dél- j^T. előtt, ismét verekedés volt. A vdiágkereskedobni főiskola aulájában nacionalista diákok megtámadták zsidó társaikat s ebből nagy verekedés 'í-iámadt, mikor pedig Oberfahrleitner rektor közbelépett, hogy rendet teremtsen, a nacionalista diákok kifütyülték őt és tovább ütlegelték a zsidó diákokat. Csak a rendőrség tudott véget vetni a verekedésnek.

A Magyar Külügyi Társaság tudományos szakosztálya, Berzeviczy Albert eilnökléfiével, a társaság parlamenti tanácstormébefn népes üiléet tartott, amelynek első pontja a szakosztály tisztikarának három évre történő újbóli meg választása volt. Egyhangú lelkesedéssel elnökké ismét Berzeviczy Albert dr. ny. minisztert, helyettesévé Lukács György dr. v. míniiisatert választotta mégy Ez után következett Göllner Aladár dr., a páráéi '.értélmi; j.együktmüiködéai s, 'injtéZét • ;e*jt^*i.bkáreága magyar tagjának előadása: „A együttműködés párisi Nemzetközi intézete és "Magyar- ország" címmel. Berzeviczy Albert elnök, az előadás előtt bevezetőül utalt a Központi Intézek eddigi munkásságára és a magyar vonatkozásokra. Azt fejtegette, hogy a nemzetközi szerv munkája adoiiinisz1 rációé tevékenységben merül (km, pedig magyar részről sokat vártaik a saedlenvi együütóíáikö(iés nemzetlíözi intézetétől, különösen abból a szempontból, hogy azok a kulturális válaszfalak, amelyeket a politikai határok jelenleg egy nemzet fiai közé vonnak, mihamarabb megszűnjenek. Bár a vezetőség jóhiszeműségét és... jóindulatát nem akarja kétségbe vonni, sajnálattal! kell megállapítania, hogy

a Központi Intézet mindezideig ezeknek a problémáknak a megoldásánál tehetetlennek bizonyult, - '■'-'••v.íftj'..>-* r-.: ->i. ■ ■

aminek főképpen az a magyarázata,'hogy aa dntA* ze'taxeik podiibikaá - jellege van ée a hozzá fűzött reményeinket nem válhatna be. Mindamellett nem mond le arról & reményről, hogy a központi Intézet vezetősége, belátva a magyar kívánságok jogosságát, jótékony közbenjárásával segítségére lesz az anomáliák kiküszöbölésére.

Nagy taps követte az elnök szavait, amelyek

titán Göllner Aladár dr. megkezdte érdekes' előadását. Mindenekelőtt ismertette, hogy miben áll a Népszövetség által 1922-ben kezdett népszövetségi szellemi ’ - együttműködési akció. Ezután a. Népszövetség ama szerveiről beszélt, amelyek az értelmi • együttműködés gyakorlati megvalósítása érdekében alakultak és ezek: a Szellemi . Együtt- működési Állandó Bizottság és a Párisi Szellemi Együttműködési Intézet. Kitért egyúttal az előadó a párisi intézet különböző osztályai működésének, valamint ama kérdéseknek ismertetésére, amelyek ezeket az osztályokat foglalkoztatják. Hangsúlyozta, hogy egész sereg olyan kérdés van ezek között, amelyek különösen magyar szempontból bírnak jelentőséggel. Ezek

a középiskolai tankönyvek revíziója a háborús uszító szellem szempontjából, a népművészetek nemzetközi 'kiállítása, a különböző kultuszmiinÍ6ztóriumok egyetemi ügyosztályai vezetőinek, nemzetközi értekez.ete, a .megcsookd- tott emlékművek jegyzékének összeálliitásá, végül pedig

á magyar szaksajtónak ' tudományos, valamint ■ ‘ szépirodalmi munkáknak az utódállamok területére való bebocsátása.

Rámutatott ezzel kapcsolatban az előadó a módozatokra, amelyek segítségével .a magyar tudományos testületek és intézmények rés®'.vehetnek a Népszövetség munkájában, kifejtette, hogy melyek az okok és várható előnyök, amelyek indokolttá teszik a magyar szellemi élet részvételét a Nép- szövetség szellemi együttműködési akciójában.

Megegyezéssel végződött a belgrádi gazdasági konferencia

' Bélgrád, november 12. A gazdasági konferencia résztvevői tegnap folytatták tanácskozásukat a mezőgazdasági termékek értékesítéséről. Valamennyi kérdéskén megegyezés jött létre és azt hiszik, -hórj ennek alapján nincs kizárva a tonrábui együttműködés lehetősége.

IDEGEN

EMBEREK

R£ e É n

IRTA: MÁRKI SÁNDOR

Cop$r igfit b$ Panl/ieon

(60)

A főkeféhez egy pohár édes likőrt iszunk, már nagy a hőség, s a likőr is megteszi hatását, elhallgat, álmos mosollyal néz maga élé.

— Milyen furcsa — mondja.

S egy mozdulattal maga köré int. A mozdulat velem szemben áll meg a levegőben, engem még bekapcsol a körbe és lehull. Lassan, bágyadtan, naptól és italtól könnyű ittassággal mondja:

— Meg kell mondani ezt neked... — s fel- könyököl az asztalon, ültében nyújtózik, keze az asztalon morzsákat sper. — Én egy idegen emberrel mentem el innen, hazulról. Nem is ismertem nagyon. Egy angol volt, aki fürdőket vett St. Malóban. Szőke volt, s mindig hang nélkül nevetett. Egy hotelben laktunk Párában. Három hónapig laktunk együtt. -- Nem tudtunk sokat beszélni. Egy napon nem jött este. Aztán nem jött többé. Sokáig vártam. A ruháit is otthagyta. Egyideig azt hittem, hogy megölték. De most már tudom, hogy nem ölték meg, csak elment, mert idegen volt. Egy napon nem tudtunk már mit beszélni. Aztán jött Emilé, de vele meg beszélni tudtam, mintha más nem is lett volna. S aztán jöttél te. S te is idegen vagy 8 veled hazajöttem ide, ahonnan elmentem egy idegennel. Ez egy kör, ami most bezárult.

...Az átfült kupéban álmosan és gyermekesen ül, kissé ittasan, a hazai szagoktól, a naptól, az édes likőrtől, s attól, hogy a kör bezárult. A csomagot térdeimen tartom. Szótlanul h nagyon elégedetten utazunk haza, minden kitűnő, amit vásároltunk, « a . hét végére már itt lesz a holmim is.

*

Az öböl mellett lakunk, keskeny és hosszú kerten át vezet az ut a házba, a kerítésen rozsdabarna hálók száradnak, kátrányos hordó áll a kút melleit, mert a halász üres napszakokban a szomszédok csónakjait javítja. A kátrány csipős, fojtogató szaggal lepi be a kertet, s ez a szag elfojtja a szegényes virágok lehelletét s a ház is eltelik vele és a szobák is kátrányszaguak. A csónakja vitás nem hoz sokat, a halászat se hoz sokat, a halász alkalmazottja a nagy társaságnak, mely az öbölben a halászatot bérli s nagy kosarakban és be t on t a r tál y ok bán hizlalja a tengeri rákokat, fixfizetést kap a halász, hét frankot egy napra, vasárnap kivételével. Három almafa és három szilvafa állong a kertben, s a veteményes ágyak éppen csak azt termák, ami a családnak kell, néha baromfit visz az asszony a városba, s amit a zughalászaton fákban és halban megkeresnek, ebből élnek. S azt hiszem, mi két te n sem jelenthetünk különösebb jövedelmet a családnak, mert kosztra és kvártélyra Éva alkudott meg velük s hosz- szan beszéltek egy délutánon át azon az ismeretlen nyelven, melyen itt az emberek általában kifejezik magukat, s én csak ültem az asztalnál és hallgattam. Estefelé megtudtam, hogy háromszász frankot fizetünk kettőn összesen a lakásért és ellátásért egy hónapra, de ebben a mosás is benne van. Ezt nem tudom túlzottnak tartani, egyszerre valószi- nütlenül gazdagok vagyunk, de a háziak szemlátomást elégedettek s a tisztelet é* a barátság jeleivel halmoznak el.

Elmegyünk a hotelbe és elhozzuk holminkat, mert estére az uj lakásban alszunk, s ezzel a fáradsággal a vacsorái s aZ éjszakai hotelszámlát takarítjuk meg. A parton megyünk, aztán egy dombon vándortunk át, sziklák között, s lenn a domb aljában terül el Tregas- tel, s a szemközti domb tetején őrködik a tenger a a táj fölött a távirda s a meteorológiai megfigyelő egy épületben, melynek neve Point du PrimeJ. Néhány perces ut, de egy órába is beletelik, amig a bőröndökkel megrakva megmásztuk a sziklás dombot. A halász nem jöhetett segítségünkre, mert aliko- nyodiik, * ebben az órában a tengeren van

dolga. De az asszony elénk jön a domb aljáig és átveszi a teher egy részét.

A ház omladozó, gerendák tartják, melyeket vastagon és vörösen befutott a vadszőlő, s a tető egy része palából készült, de a nagyobbik felét náddal bontották. Háromszobája van, a házaspár a kert felé lakik egy kamrában, s a belépő hatszögletes, homályos konyhába érkezik először, melynek középső falát a tűzhely s egy vörös téglából rakott kandalló foglalják el, a kandalló körül a falon fényesre sikált cinn- és rézedények lógnak, s a tűzhely párkányán mázas eserépkancsók állanak, mint mifelénk a falusi házakban, tarka tálak és köcsögök. Egy pohárszék is ál 1 még a konyhában, megrakva tarka ibrikekkel, faragott láda a fal mellett, s egy kecske- lábú asztal, két oldalán padokkal. Ennél az asztalnál eszünk. A mestergerendáról remek- befa rágott hajómodell lóg le, amilyet vásárokon árulnak, s egy lámpa, sárga ernyővel, olajpapírból, mely erősen füstös már s a fény, melyet terjeszt, csak arra elég, hogy az ember a villával a szájába találjon.

A szoba, melyet bérbevettiiuk, ebből a konyhából nyílik. Két ablaka van, s mindkettő a tengerre néz, a kis, négyszögletes ablakból az öböl nyílásán át a nagy tengert látni, partot sehol. Az ajtó mellett faragott bre- tageni ágy áll, melyet nein ismerek fel rögtön, mert olyan, mint egy kredenc, melynek a közepét kivájták, ráccsal és sok fiókkal. Az Agy nagyon régi lehet, s ha valaki bemászik ebbe a kredencbe, ami nem is olyan egyszerű, úgy fekszik benne, mint egy koporsóban, vörösesikos dunyhák alatt, s nem lát a külvilágból semmit. Én két egymásra vetett matracon alszom, az ablakok között, a matracokat tengeri füvei tömték meg és sok bennük a bolha, mint ezt kevéssel azután,' hogy ágyhelyemre először leültein, észrevettem. Fiókos szekrény áll még a szobában, fekete az időtől s oly szuotte, hogy félek megmozgatni ajtaját ,a két ablak között MáriaJtép lóg a falon, h alatta vörös üvegben örökmécses, mely hosszú sávot füstölt már végig a kép közerőn 0 fel a falon, a mennyezetig. Az egyik

ablak előtt egy asztal áll és hosszú támlás, keskeny faragott szék.

Éva berakja a szekrénybe holmiját s kimegyek a kertbe és körüljárom a házat. Kétméteres, kavicsos töltés választja el a házat a tengertől, s most estefelé, dagály idején, a felgyülemlő víz már a ház falát spiicceli, az ablakokra is jut néhány csepp habos tajték. A ház minden oldalról körül van támogatva, gerendákkal, s oly erősen megsüppedt, úgy ösz- szeállt minden alkalrésze az időben, hogy biztosabbnak és erősebbnek tűnik, mintha kőből rakták volna. Egyik oldalát a házfalnak nagy terméskövekkel tűzdelték meg, hogy jobban állja észak felől a vihart.

Lemegyek a partra s végigmegyek a kavicsokon a mólóig. A móló szélső peremén, magas radon petróleumlámpa ég, vörös fénnyel, egy ember most mászik fel létrán a lámpához és meggyujtja. A lámpa magányosan lobog a viz felett, csak arra jó az egész, hogy jelt adjon a telep halászainak, ha éjszakára künn maradnak a tengeren. Erős szél jár. A tenger fekete. Délben „beöltöztem''- a kék swealert viselem, amilyent mindenki hord itt, a lámpagyujtogató is és a házigazda- A sweatér durva szőttes, de meleg, nekidülök a lámpaoszlopnak, nézem a tengert, a? öbölt, a házakat. Egy cigarettát sodrok, de a szél kikapja a kezemből. Most látom először közelről a tengert.

Sötétfekete, s mikor megtörik a mólón, van benne valami anyagszerü, mintha nagyon vastag üveget törnének széjjel apró szilánkokra, s a kristály szilán költ csörömpölve hullanak vissza. A világítótorony már ködben áll, a köd lassan úszik a móló felé, úgy Játszik, estére itt. mindig ködben ülünk. 'Hatalmas, vörös sziklák merednek fel a.fekete tengerben, s a halászbárkák vitorlája is rozsdavörös. Csónakok hevernek a parton, s a mólóhoz most. érkezik egv vitorlás, ilggyel- bajjal kiköt, házigazdámat ismerem fél, aki hosszú, tömött zsákkal a vállán elömás/.ik a vitorlásból. Együtt megyünk vissza a házba.

(Folytatjuk.)

2 ________ Á>I«:<MMA!GikARHlRIjAP 1930 november 13, csütörtök,

■■

■■■■■mtMMMgwwrgrTrTr^BMimTBWiTBnnwH^ii^itt irniiTOTiiwwM^raiirínf iiiiifcMMw 11 m i, iiirTörrrTMiwii'WifiiriM iiÉftiíiiiii^ rp—wiih i mn—w——iwriinwnBn—mraniai iiipn raTiifrargwMiiiriiMfiiMrí íiwnMrnMBTM——