Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-22 / 242. (2463.) szám
2 1930 október 22, Mierfla. ^ra<^iMa<AarhiriiAP lálás napján a cseh lakosságot a messzi távéiról összegyűjt sók. •Rergmann cseh nemzeti szocialista ugyancsak javasolta az állampolgársági kérvények liberális elintézését, de csakis olyanoknál, akik az állammal szemben lojálisán viselkednek és ne ismerjék el azon polgár oknak állampolgárságát, akik kétes jellenvüek. (?) A következő szónok Törköly József dr. magyar nemzeti párti képviselő, országos pártelnök volt, aki Slavik belügyminiszter és Böbék osztályfőnök jelenlétében több mint egyórás hatalmas beszédet mondott a diszkrecionális jog kezeléséről s a népszámlálásnak nemzeti életünkben sorsdöntő fontosságú problémájáról. Beszédének a nép- számlálásra vonatkozó részét teljes terjedelmében mai számunkban közöljük, mig a másik rész részletes ismertetésének holnap- utáni, pénteki számunkban ejtjük sorát. Törköly József beszéde _ A belügyi költségvetés tételeit mi magyarok — mondotta Törköly József dr. — nem fogadhatjuk el, meri a belügyi közigazgatás főképp a kigondoló ja és végrehajtója annak a kormányzati politikának, amely a csehszlovák köztársaságban uralkodik. Ez a kormányzat szeretné a csehszlovák nemzeti állam fikcióját valóra váltani, az erőszakos elnemzetlenités tilalmát kijátszani, s az asz- szimilációt minden eszközzel diadalra juttatni. Ez az a kormány, amely a maga terrorisz- fikus fegyvereivel teljes és rendszeres elsol- \ásatását végzi a népakaratnak és az. önkormányzatnak. Ez az a minisztérium, amely úgy intézi a dolgokat, hogy Szlovenszkó autonómiája még a mai nvegcsufoll formájában, mint gazdasági autonómia sem érvényesülhet. Ásni c sekély szabadság van még a ma- magyarság részére az alkotmányban biztosítva, az mind a belügyi kormányzat kezén szikkad el. A vezéreszme itt nem a nemzetiségi béke, de a nemzeti kisebbségek gyűlölete. Ennek a belügyi kormányzatnak a főbűne, hogy a csehszlovák köztársaság egy teljesen kifejlett rendőrállam. Lelkiismereti felelősség terheli ezt a kormányt az ál Iáin polgársági kérdés szenvedéseiért és szenvedéseinek folytonos meghosszabbításáért. . Ez a belügyi kormány abszolutisztikusán jár el ebben a kérdésben is, neki a törvény- hozás, a törvény parancsa semmi. A két ház rezoluciója által nem érzi magát kötelezve, a lex Dérer rendelkezésein tulteszi magát és oly feltételeket is előír önkényesen, amelyek a törvényben nincsenek. Lajárat ez a belügyi kormány mindent, a törvényekben és az igazságban való hitet, de még az adott szó -szentségét is. Ha egy köz- igazgatási tisztviselő ellen erőszakos és jogtalan eljárása miatt fegyelmi feljelentést teszek, arra még két év múlva sem kapok választ, a vitézkedő, erőszakos tisztviselő pedig urbi et orbi hirdeti, hogy neki csak használt a feljelentés, meri ennek következtében előlép. Helybenhagynak olyan erőszakos intézkedéseké t, amely egy 6 méter magasban lévő kettes számot a választásikor -levételeit azért, mert az igavonó állatok megijednek este tőle és mindezt, az igazság hevében teszi. Szóval -itt -a jog'uralma teljesen száműzne van. Természetes tehát, hogy az ilyen kormányzatnak nem vagyunk hajlandók költségvetést adni szavazatunkkal. Ezen általános indokok részletekben valló alátámasztásával most nem kívánok foglalkozni. Hiszen ezt nagyrészt elvégeztük már a múltban is és el fogjuk végezni a plémum előtt a költségvetés általános vitájában. Most csak két részletkérdéssel kívánok foglalkozni, amelyekkel különösen 'is indokolni kívánom, bogy miért ie nem akarjuk a belügyi kormányzás részére a hatalmi eszközöket megadni. Az egyik kérdés a népszámlálás kérdése mert proximus ardet Ucalegon. A másik kérdés a belügyi kormányzat részére adva lévő diskrecionál'is jog mai állapota, ennek a jognak a mai kezelése és az a tény, hogy a szükséges javítás elöl a belügyi kormány mereven elzárkózik. A két első népszámlálás kritikája A népszámlálás tételével kénytelen vagyok hosszabb ideig foglalkozni. A népszámlálás kérdésének rendkívüli jelentősége van! Még pedig — amint Lukavszky dr. irta — nagy jelentősége van úgy, ahogy ő nevezi, az államalkotó nemzetre és a nemzeti kisebbségre egyaránt, mert. ez mind a két oldalra nézve politikum. Elfogadjuk ezt a beállítást itt a köztársaságban, mert itt az eddigi népszámlálások tényleg a politikát szolgálták és a politikát szolgálják ma is. Az eddigi népszámlálások a nemzeti állam fikcióját. ennek érdekében a köztársaságban a cseh. illetve a fíktiv csehszlovák nemzet abszolút többségének meglétét és ezen a eimen is a többi nemzetek fölötti szupremáciájának jogosságát kívánták -igazolni. A nemzeti kisebbségek pedig a nemzeti önvédelmet, a nyelvhasználati jogra és a nemzeti élet. érvényesülését jelentő jogokra vonatkozó igényüket kívánták a népszámlálás eredményében biztosítva látni. Tényekkel és bizonyítékokkal tudjuk igazolni, hogy úgy az 1919. és az 1921. évi népszámlálásnál a csehszlovák hatalmi politika minden eszközzel arra törekedett, hogy a hatalom érvényesüljön a jog fölött s nem vonakodott a tények hamis beállításával, uccák kihagyásával, a mcgszámlálandók akarat-kijelentéseinek megváltoztatásával a valóságot elhomályosítani. Az 1919-iki népszámlálás a statárium, illetve rendkívüli hatalom jegyében folyt le. Itt tehát igazságot, statisztikai becsületességet a metodikában és eljárásban keresni igazán hiábavaló. Itt nem arról volt szó, hogy a népszámlálásnál mily elvek érvényesüljenek, itt csak a hatalmi cél volt a jó. És mégis érdeke*, hogy ennél a jogi erőszak, az illegitim befolyás kevésbé érvényesül, mint az 1921-es népszámlálásnál, amikor is a nemzeti kisebbség számát még mélyebbre szorították. Ezen állítás bizonyítékai megvannak a legfelső közigazgatási bíróság döntéseiben. Rád! dr. csehszlovák egyetemi tanárnak könyvében, abban a tényben, hogy Bo- hács dr., az állami statisztikai hivatal miniszteri tanácsos osztályfőnöke, a Rádlnak adott válaszában a Rád! dr. konkrét állításait meg sem kísérelte cáfolni. De megvan abban Is, hogy a csehszlovák: és a magyar statisztikai hivatal adatai azt igazolják, hogy a mai Szloven- tszkón és Ruszinszkó területén az őslakosság 1921 -dki össz-száhia úgyszólván pontosan megegyezik az 1910-beli lakosság számával, tehát, hogy a magyar és a szlovák összesen se lehet több 1921-ben, mint volt 1910-ben. Ellenben az össz-számon belül való eltolódást statisztikailag elfogadhatóan indokolni nem lehet. Az 1921. évi népszámlálásról a statisztikai tudomány fegyverével kétségtelenül bébi■■Ml 111 ■ ■■!■■ ■ — III—unni . ................. ID EGEN EMBEREK v R t 6 É N F IRTA: MÁRÁI SÁNDOR Copfriqtit b$ Panífieon (43) Elrendezte a haját s most felém fordul és világosszürke szemekkel, barátságosan néz ráim, .Még szájam körül érzem a nevetést, mint nedvességet, mintha mosakodás után elfelejtettem volna szárazra törülni arcomat. Közel ülünk egymáshoz, keskeny székeken, ügy látszik, ezek a jó helyek, mert mindenki a nagy teremnek ezen az oldalán szorong. Össze font karokkal ülök és pöfékelek. — Arra gondoltam, hogy veszek egyszer egy doboz egyiptomi cigarettát. A válasz hülye. Most valószínűleg elfordul és csodálkozik, hogy kivel akadt össze. Már bánom, hogy velük jöttéim, dacosan nézek rá, szinte farkasszemet nézünk egy pillanatig. Eszembe jut, hogy egyszer már néztünk igy farkasszemet. Ha most elfordul vagy gúnyosan felel valamit, felállók és elmegyek. Most látom először kalap nélkül. Sokkal kk-T)b az arca, mint emlékemben maradit s a baja bosszú, kontyba fel tűzve hordja. Eszembe jutnak fogai. Lassan eszembe jut az egész arc. Komolyan néz re ám, alulról fölfelé, mert igy ültünkben is ő az alacsonyabb. A fogai nem egészségesek, nagyon aprók és zománcuk töredezett fényű. A szemöldöke után azt hittem, hogy világosszőlke, olyan fehórszőke, mint a svédek. Va-szitieff egyszer azt mondta róla: „Ez egy nagy, fehér fajta.“ Á haja bu- zaszőke, matt és sárga. A szempil'lált festi. Arcát is festi, szürke szeme alatt, a nagyon fehér bőrön szürkén hat az árnyékolás. Oldalt hajtja a fejét és elnéz felettem: — Hogyne — mondja —, néha én is gondolok ilyesmire. Mull. hónapban vettem egy üveg parfümöt kétszáz frankért. Ennyi pénzből ón két bélig élek. A tálkáját felnyitja, orrom elé tartja a zsebkendőjét: — Tempók. A szag émelyítő és idegesítő. Valami ilyen ■neve van, mint „Kék pillanat44 vagy „Talán44. Gyámoltalanul bólintok. Már tudom, hogy nem állok fel és nem megyek el. Emillé megkérdi. hogy ismerem-e a szerzőt. A kérdést nem értem, tanácstalanul bámulok reá, a leány kisegít. Egy írónő a vádlott ma este, aki könyvet irt a polygámiáról. — Miről? — kérdem. — A többnejű®égről — feleli csodálkozva Emilé. — Vagy a többférj őségről. Ahogy tetszik. Még mindig nem értem, de nem mereik tovább kérdezni. Körülnézek. A kellékeik s a nagy látogatottság után ítélve, lehetne box- mecos is, ami itt készül. Valamit hallottam, jhogy a Sallé Wagramban boxmeccseket rendeznek. A fal mellett, szemben a nézőtérrel, magas pódium és plakátok, ilyen feliratai: „Ha nincs mondanivalója, hallgasson.44 „Beszédidő öt perc44. „Közhelyeket is szabad szellemesen elmondani44. A kancsó viz, pohár. A publikum jórésze nő, francia (kispolgárság s a Quartier intellekueljei. Egy nő, akinek nevét rögtön elfelejtem, regényt irt a polygámiáról. Ő a vádlott. Mindenki dohányzik. Kezdem megérteni, hogy valamilyen szellemi boxmeccsre készülnek itt, •stopperórával, bíróval. Mindenfelé franciáik, jaiviaré- isze idősebb évjárat, vacsora után, szivarozva ülnek itt, sokan Madame-al és a leányukkal. Úgy látszik, érdekes lesz, mert egyre érkeznek még, a széksorok megteltek mögöttünk. A várakozóik dobognak a padlón. Kezét nézem, melyet az öllében nyugitat, nyárias ruha van rajta, a .kesztyűt összehajtogatja és a táskába helyezi. Oly Ismerős ez a kéz, most visszatér az ismerő-ssége. Egyszerre nyugodt leszek. Hallgatunk. Arca ás rokonszenves, kisebb, mint emlékeztem reá, el mosódét láb b, a száj nyers és nagyon erő* rúzst használ, ez nem tesz jót a szájnak. Nyugodtan néz maga elé, azzal az igénytelen, szerény várakozással, ahogy csak franciák tudnak várni valamire, egy étkezésre, egy ma- jomszinház-élőadásra, égy villámaira, egy nagy szórakozásra, ahogy csak Ők tudják adagolni az életet. Ezt megtanultam tőlük. Ezek egy sétának is tudnák örülni. A hölgy, aJki regényt irt ií polygámiáról, elfoglalja helyét a pódiumon, kövér fiatalember karján vonul fel és megtapsolják. A kövér fiatalember, umnt a leánytól megtudom. a Club de Faurbourg managere, tulajdonosa, a mérkőzések vezetője és bírája, ő itt minden. Ezt a legpárisibb dolgot ő eszelte ki, ő vezeti, sokezer ember látogatja a meccseket. A felolvasást vita követi, mindenki felszólalhat s a publikum tódul ide, hogy beszélhessen és hallgasson. A fiatalember apja még magyar volt, mondja Emilé. A fiú már megtanult párisiül, ami más, mint franciául tudni. Ezt a szelid vágást közönyösen fogadom most. Kaptam már különbeket, mióta nem találkoztunk. A kövér fiatalember bemutatja a hölgyet, aki századvégi nagy estélyi ruhában, fonnyadt idomait négyszögletes kivágásban mutogatva, zöld .sleppjét felfogva, soványan és rizsporo- san foglal helyet, a lorgnout szeméhez illeszti és sebesen, eífulladtan olvasni kezd. Regénye egyik jelenetét olvassa fel, bevezetés nélkül abban a feltevésben, hogy a regényt úgyis olvasta mindenki. A kövér fiatalember mellette ül a pódiumon, ujjaival malmoz, nyájas és gyámoltalan mosolyokat küldöz széjjel a teremben. Meghallom, hogy Pierre egy napon felkereste Alfrédét s félajánlotta neki, hogy költözzön hozzájuk s éljenek együtt, hármasban, Alfréd, Pierre és a felesége. Ez a jószívűség meghatja Alfredot, aki a maga részéről kifejezést ad kételyének, hogy gyakorlatban lehetséges-e az ilyen hármas me- nage? A következő tiz pere párbeszéddel telik él, melyet a felöl vasónő drániaiiasan hangsúlyoz. A szerző nyitva hagyja a kérdést s a kövér fiatalember karján, sleppjét felfogva s úgy bólogatva ma^aefrizurás fejével, mint egy temetési ló, elhagyja a pódiumot. Mindezt elmoudhatatlanul bárgyúnak találom, lábaimat felraktam a szék karimájára, mely előttem áll, cigarettázók és figyelek. A: (kövér fiatalember .harsány szavakat intéz a közönséghez, nagyon energikusan, de mindig mosolyogva, s ez a mosoly mindenkinek jólesik a teremben, ebből látszik, hogy a kövér Fiatalember maga sem veszi túlságosan komolyan a dolgot, s mintegy felhívás ez, hogy akármi történik is, nii se vegyük különösen a szivünkre. A lány érdeklődve fészkelődik, keresztberakja lábát, kél ujjal feltámaszt ja átlát, megkérdi, mit szólok a problémáihoz? A/.l félelem, hogy éhes vagyok és vacsorázni szeretnék, Arra is• sor kerül, feleli figyelmesen, de most már tartsak ki, a probléma mindig unalmas, a vita annál érdekesebb. zonyiiható, hogy adatai nőin megbízhatók, illetve adatai a valósággal ellenkeznek. Ugyanis 1910-ben a magyar statisztika kimutatása szerint Szlovenszkó és Ruszinszkó lakossága összszámban 3,523.886 volt. A csehszlovák statisztika szerint 1921-ben 3.607.483. Eszerint a szaporulat 83,552. Ez azonban nem a természetes szaporulat eredménye, hanem a cseheknék Szlovenszkóba és Ruszinszkóba való beköltözéséből eredt, mivel itt 1910-ben 7757 cseh volt, 1921-ben pedig 82.418 cseh számiáltatott meg. A cseh beköltözés tehát minimum 74.661 emelkedést jelenteit. Az 1921-iki csehszlovák népszámlálás ugyan nem tüntette fel Szlovénszkóban és Ruszinszkóban külön a cseh és külön a szlovák lakosságot, hanem csehszlovák név alatt 1,962.800 lelket tüntetett fel. Azonban a uépszámláló Ívnek volt egy lakóhely rovata és egy rovata, amely a lakóhelyre való beköltözés időpontját tüntette fel és ebből a két. rovatból’ maga a csehszlovák hivatalos statisztikai közlöny megállapította, hogy az 1,982.800 csehszlováknak nevezett lakosból 82.418 volt a cseh. Ez a szám megfejti az 1921. évnek szlovénszkói és ru- szinszkói iakosságlöbblétének az eredményéi. Ha most már ezt a beköltözködés folytán előállott többletet figyelmen kívül hagyjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy Szloveuszkó és Ruszinszkó őslakosságának az összezárna 1910 és 1921 között voltaképp nem változóit, mert 1910-bén 3,52-3.886 volt és az 1918. és 1921. között beköltözött cseheket mint nem őslakókat figyelmen kívül hagyva 1921-ben 3 millió 532.777 volt, tehát az őslakosság nem szaporodott. mert a differenciaként mutatkozó 8891 saám 10 évre való jelentős természetes szaporulatnak nem tekinthető. És a természetes szaporulat hiánya okadatolva is van a világháború pusztításában különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy hivatalé? statisztika adatai szerint a magyar és szlovák nép vesztett a legtöbbet. Ily eredmény alapján a kritikus 10 év őslakos constans számát tekintve megoldandó probléma az, hogy az állandó összszá- mon belül miként jött létre a nagymérvű nemzetiségi eltolódás? 1910-ben volt 1,077.530 magyar. 1921-ben kitüntettek 754.774 magyart, tehát a veszteség a magyarság cégsére 32*2.756, vagyis 29.8 százalék. Német volt 1910-ben 260.614 1921-ben 166.636, vagyis a veszVállait vonok. Rosszallóan rázza a fejét: — Tessék érdeklődni — mondja szigorúan. Emit© noteszét húzta elő és jegyzeteket csinál. Micsoda smokk! A teremben, mely időközben egészen megtelt, már nem is tudom, hány ezren lehetünk, az ajtók előtt is állanak, most nagy a fészkelődéi. Mindenki dohányzik, a pipaifiüst vastag rétegekben ül meg a széksorok fölött. Hogy a boxmeccs illúziója teljes legyen, a fiatalember felhúzza és kipróbálja a stopper-órát. Az óra jól működik, élesen csenget, megtapsolják. A hallgatóság, mely a századvégi Írónőt, ki ilyen merész témát vetett fel, türelmesen és áhitatosan hallgatta meg, most hangosan vitatkozik. A kövér fiatalember tapsol, karjaival úszik a levegőben, mint egy karmester, nagynehezen csendet teremt és bejelenti az első harcost. Fütyülnek és tapsolnak. Kis, kövérkés, borotvált francia. Kabát- gombjából világfiasan monokli fityeg le, fehér mellényt visel. Haját, mely őszül már, pomádézza. Nem értettem a nevét, halkan kezdi. Ő maga is irő, mondja, s Évától megtudom, hogy csakugyan az, emlékszem vizenyős regényeire, melyek a női lélek korszerű titkait tárgyalják. Jól beszél. Hölgyeim, uraim! — mondja s széttárja karjait, mint egy varázsló, aki visszahúzza ka bál ujját a csuklókon, megmutatni, hogy nincs a dologban semmi boszorkányság. A probléma nem a közönséges háromszög, hanem annak tudatosítása. Élhet-e két egynemű s egy másnemű ember közös fedél alatt, közös háztartásban? Lehetséges-© ez praktikusan? Tekintsünk körül, mondja s nem fii '.i rögtön hozzá, hol? Körültekint a nagy teremben, mintha példát keresne, s a szug gesztié hatása alatt valamennyien körűitek intünk, főbb nő lehajtja a fejét. Tekintsünk körül az állatvilágban, egészíti ki. Az állatok általában véve nem monogámok. Vagy Ind valaki mono- gám állatot?,.. A szardínia! ... - süvölti egy éles hang. (Folytatjuk.) *5 -2 fco a 3 3 s — M - CD Ifi G> ^ « o, « m o I » So-jS a g § a -fcsj . £ fj ■ -* g J iiK-dl
