Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-14 / 235. (2456.) szám

1930 október 14, kedd. ^RXGal-MAfi^AR-HTRI>ag s A bolgár király az olasz királyi családnál Pisa, október 13. Vasárnap este nyolc órakor Luccaból jövet Boris bolgár király vo­naton megérkezett Pisába és innen autón San Rosoreba, az olasz királyi család nyaralóhe­lyére ment. Viktor Emánuel király családjá­nak tagjaival és magas méltóságú előkelősé­gekkel fogadta a királyi vendéget. A sűrű eső ellenére hatalmas embertömeg gyűlt ösz- sze, amely lelkesen ünnepelte a bolgár ural­kodót. r> Csalódtam... — Diákkritika a diákmunkáról — Prága, október 13. A szombati diákgyülé- sen, mikor a hat szeminárium diákvezetői meg­tartották a múlt évi munkabeszámolót (néha a humor mögé bujtatva a maguk által is kévéséit munkát), a közgyűlésekhez szokott öregebb diá­kok hátradőlt nyugalmát és szürkeségét egy fiatal száj és egy fiatalos hang vágta föl. Moz­gás támadt, a kényelmes ülésből fölegyenesed­tek a tagok s néma csöndben nézték, mi az, ki az. Egy fiatal, másodszemeszteres barna diák­gyerek volt, a Kisalföldről. A szeme égett, a hangja fojtottan, belső izga­lomtól vibrált. Kissé félénk gesztusai lassan föl­melegedtek s amiket mondott, az vallomás volt, az uj liuszévesek tiszta, hittel telt vallomása — és csalódása. „Csalódtam — monda —, igen, csalódtam és azt itt akarom bevallani a nálunknál idősebb egyetemi ifjúság színe előtt. Mikor egy-két éve a középiskolák padjaiban égő szemmel és ha­tártalan hittel figyeltük az egyetemi ifjúság munkáját, mikor az önképzőkör korszerű meg­reformálásán dolgoztunk, mikor a magyar ki­sebbségi fiatalság jövőjéről álmodtunk, elsősor­ban a szemináriumok nagyszerű programja és a róla szóló beszámolók fogtak meg bennünket, középiskolásokat. A szeminárium zseniális gon­dolatában, melyet Brogyányi Kálmánnak tulaj­donítunk, látjuk a jövőt, az utat, amely kiemel a tudatlanság, az elmaradottság, a mai iskolai rendszer gyatra útvesztőiből és íölvisz a tudás, a műveltség, a haladás magaslataira. Mikor francia gyárban dolgoztam, ez a hit adott a számba lelkes szavakat a kisebbségi magyar if­júság dicséretére azok előtt a francia publicis­ták előtt, akik nem akarták elhinni, hogy ebben a köztársaságban magyar fiatalság él és jövőt akar... A beszámolók, amiket a szemináriumok idősebb szemeszteres vezetői most megtartot­tak, engem megingattak ebben a hitemben. Be­vallom, csalódtam és sajnálom azt a nagy gyer­mekes hitet, amivel a szemináriumi munkát ak­kora magasban, akkora jelentőségűnek láttam és képzeltem. Ez, amiről itt hallottunk, nem az, amit mi, volt középiskolások, magunk elé raj­zoltunk a sajtóhírek és beszámolók alapján. S ha a diákságban a munkafegyelem, a diszciplí­na, a generációs öntudat és a haladó tudásvány meg nem erősödik, ki nem fejlődik, akkor mi teljesen kiábrándulunk ebből az egyetemi ifjú­ságból.^ Ilyenféleképp tört ki ez a barna, lelkes, fiatal fin. Itt-ott egy pár nyegle mosoly kisérte sza­vait, de váratlanul erős és komoly volt a sikere: a tiszta hit, a komoly kritika és az őszinte szó­kimondás, úgy látszik, nagyon imponál a diák­ság többségének. Magam körül friss tavaszi szél szagát érez­tem, mikor ez a szimpatikus, hirtelen kirobba­nás megmozgatta a termet és dacára annak, hogy logikájában, mint a diákelnök is meg­mondta, sok kifogásolni való van, az őszintesé­gében, a hevében, abban a bátorságban, amivel szinte lírai nyerseséggel keseregte el bánatát, abban nem lehet csak dicséretre méltót találni. Mikor ezt örömmel állapítom meg, csak any- nyit a megkeseredett fiú felé, hogy ne essen kétségbe, se ő, se egész fiatal gólyatársai: nem a szeminárium gondolata a rossz. Az ugyan­olyan életrevaló és nagyszerű, csak a keresztül­vitelben: a diákokban lehet a hiba, ha van hiba. És ha sok ilyen lelkes, komoly, tanulni vágyó szív akad, akkor a szemináriumi vezetőknek nem fog kelleniök arról referálni, hogy vannak diákok, akik el akarják szabotálni az egyes szakszemináriumokat, a kisebbségi magyar főis­kolások egyetlen önnevelő és önmüvelő intéz­ményét s lehetőségéi. (gy. d.) Hitlerék és a szociáldemokrácia harcának jegyében nyílt meg hétfőn délután a német birodalmi gyűlés Nagy rendőrkésziiltség az esetleges zavargások megakadályozására loebe a vasárnapi szoc. dem. demonstráción erősen támadta a „náci“-kat - Harcias hangok § demonstráció alatt Berlin, október 13. A birodalmi gyűlés épülete előtt, amelyben az újonnan választott képviselöház dél­után három érakor először ült össze, a tér ünnepi díszt öltött. A rendőrség kielé­gítő intézkedéseket tett, hogy minden rend­zavarási kísérletet csirájában elnyomjon. Az uccán szolgálatot teljesítő rendőrökön kívül a közeli épületekben tartalékokat helyeztek el, hogy szükség esetén idejében közbelép­hessenek. Berlin, október 13. A berlini szociáldemo­kraták vasárnap délután a Lustgartenben nagy demonstrációs gyűlést rendeztek, ame lyen a diktatúra és a fasizmus ellen, a de­mokrácia és a munkásjogok mellett foglal­tak állást. A széles térre tízezrek vonultak fel vörös zászlók alatt. A gyűlés főszónoka Loebe Pál, a volt biro­dalmi gyűlés elnöke. A berlini szociáldemokrácia — mondja Loe­be — a Reichstag összejövetele előtt sereg­szemlét tart, hogy megmutassa, hogy a dik­tatúra és fasizmus ellen folytatott harcában a politikailag iskolázott munkások millióira támaszkodhatik.. Fenyegetésekkel és Ígére­tekkel csábították a diktatúra hívei a német választók tekintélyes számát maguk mögé, de ha fenyegetéseiket be akarják váltani, a német, munkások nem maradnak adósok. Hitler fenyegetésére, hogy a nemzeti szo­cialisták uralma alatt fejeik fognak lehul­lani, Loebe megnevez több nevet, akiket a nemzeti szocialisták listájukra tettek. Ezek között nemcsak szociáldemokraták vannak, hanem ott van a centrum vezére, Bell, Groener tábornok s mindazok, akik a Dawes- és Young-terv aláírásáért fele­lősek. Hitler még neon szüntette meg a hadisarco­kat, nem szüntette meg a lengyel korridort, nem hárította el aa útból a felsősziléziai igazságtalanságot és még Elzász-Lotlharin giát sem szerezte vissza. Az ő eredménye csak az, hogy Németország iránt Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és Franciaor­szágban újbóli kiújult a gyülölség. A nacio­nalizmus csak rombol és nem épít Előhala- dása a nagyüzemektől a kézművességig ve­szélyezteti a gazdasági életet. Egy menükártya wmi -g-pirm "ff- 11 raj icij'Gs chAtefuj ^ 0 g&v g* n n .pn sekt nélkül fpjft K fflkP Íj a Lobkowicz G, féle II || ÉL^-, jlLjfc j| 1S|| || H szőlőgazdaságból, ff élűik­Ezután Künstler képviselő mondott be­szédet, aki kijelentette, hogy a szociálde­mokráciának és a köztársaságiaknak türel­me véget ért. Ha az erőszakot akarják életbeléptetni a szellemi fegyverekkel való küzdelem he­lyett, a szociáldemokraták épp úgy készek a nyers és erőszakos ellenséggel szemben öklüket használni, amit 1918 november 9-én elmulasztottak. Berlin, október 13. A berlini rendőr­igazgató Seupel rendőrkapitányt felfüggesz­tette állásától. Seupel a tiszti kaszinóban a köztársaságot é« vezetőit gyalázó Szavakkal illette. A tiszti kaszinóban tivornyát rendezett s közben a Hakenkreuzlerek dalát énekelte. Az alkotmányihoz hü rendőrtisztek jelentet­ték fel, amire a rendőrigazgató Seupelt azonnal felfüggesztette. Zajos a megnyitás i-9 ’G 3 . 3 .0 ^ , a> o 3 O Sf3 <D 32 % ;g ’Z? C ^ ta Q a j í & ■“ JR Ö j? S 2 S 5lJ3? >, ■*•*. ctí Gr* sp 'z 3Í a sa g $ < a 9 6 & A közönség tolongása a birodalmi gyűlés épülete előtt óriási. A kivonult rendőrség­nek minduntalan kordont kell vonnia, hogy a tömeget visszaszorítsa. Számos embert elő kellet vezetni a rendőrségen. Lassan/kint meg­jelennek a nemzeti szocialisták is. Képáviselőik kivétel nélkül a kávébarna Hit- ler-egyenruhában vannak, karjukon vörös szalag, amelyen fehér körben a fekete ho­rogkereszt látható. Nóhányukon a barna ing gallérján arany és ezüst vezetői jelzés díszeleg. A képviselők, mikor az uccán vannaík, kabátokkal takarják el az uniformist. A birodalmi gyűlésen azon­ban ezek az egyenruhák élénkítik a szürke uecai ruhák megszokott képét. Minél inkább köze igett a birodalmi gyűlés megnyitásának órája, annál nagyobb lett a tömeg, amely a parlament környékét megszállta. Mindunta­lan tömegek alakultaik, amelyek nem akartak szétoszlani a rendőrség felszólítása ellenére sem. A rendőrség ezért újabb és újabb letar­tóztatásokat eszközölt. Zörgiebel rendőrfőnök személyesen irányí­totta közegei munkáját. Délben a lakosság nagy részvétele mellett istentiszteletet tartottak a dómban, a biro­dalmi gyűlés megnyitása alkalmából. Ponto­san tizenkét órakor megjelent, a dómban Hiu- denburg elnök Meísner dr. államtitkár kisé- j rétében. Az istentiszteleten rajtuk kívül részt í vett számos miniszter s képviselő is. Jóval az ülés megnyitása előtt valamennyi karzat zsú­folásig megtelt. A baloldal a nemzeti szocialista képiselő- ket hangos halló-kiáltásokkal üdvözölte. A nemzeti szocialisták az egyik folyosón gyűl­tek össze és zárt sorokban meneteltek be a terembe. Frick dr. egész elől foglalt helyet és szom­szédját, Herdt német, nemzeti pártit kézszorí- tással üdvözölte. Mögötte Goebbels dr. helye szabadon maradt. Herold centrumpárti képvi­selő korelnök elfoglalja az elnöki széket, mi­közben a kommunisták felkiáltanak: „Előbb megszüntetni az ostromállapotot a birodalmi gyűlés épülete előtt! Kint gvmi- botolckál verik a munkásokat/“ Ezután Herold képviselő megállapítja, hogy nyolcvankét éves és kérdi van-e képviselő, aki nála öregebb. Pick kommunista felkiált: „Nem, erre a nácik nem gondoltak!" (De­rültség.) A korelnök ezután megnyitja a biro­dalmi gyűlés első ülését. Amikor Höring né­met nezeti szoeH’kta elfoglalja a jegyzői szé­ket a kommunisták ironikus Heil !-ktá’ íásókkal fogadják. Höring a nemzeti szocialisták felé integet, akik hangos Heil-kiáltásokkal üd- vözlik. Sorra szólítják elő a képviselőket s mikor Hpines nemzeti szocialista nevét kiáltják, a kommunisták oridtani kezdenek: „A f eme gyilkos!" A nemzeti szocialisták erre Heil-kiáltásokkal intenek Heines felé. Arensee asszony valamit kiált, mire a nemzeti szocialisták kikerikit kiáltanak feléje. Moldenhauer felé ezt kiabálják: „Harminezer márka!" Nagy hallózással fogadják Hilfer- ding dr. előszólitá " is, míg a szociáldemok­raták Münchmayer nemzeti szocialistát fiijuk­ká fogadják. Mikor Madalena kommunistát szólítja az elnök, a kommunisták hangos zaj­ba törnek ki: „A fogházban ült, nem fáj a gyomra, mint Goebbelsnek!“ Lapzártakor a birodalmi gyűlés első ülése folyik. AzősiieipfiÉa iinapifis tetei közöli tartották ifiéi i balkáni konferencia ütonsiairtinájíoteiían lesz a második £(Ml«?liÍe&<£& Ballián konferencia Athén, október 13. Tegnap délután tartot­ták meg Delphi ókori színházában a balkáni konferencia ünnepélyes záróülését. Az uj közös balkáni lobogó a résztvevőknek ujjon gó örömkiáltásai és tetszése közben repült az árbocra. A kongresszus tagjai olajágakat ültettek el az árboc körül. Ezután Delphi polgármestere bejelentette, hogy a híres ősi város a balkáni konferencia valamennyi tagját tiszteletbeli tagjává nevezte ki. A nagygyűlés a konferencia határozatait tet­széssel egyhangúan elfogadta. Ezután elfogadták azt a török ajánlatot is, hogy a második balkáni konferenciát Konstanti­nápolyban tartsák meg. Különös lelkesedéssel fogadták el végül a Papanastassiu által a balkáni államok kor­mányaihoz és népeihez címzett nyílt szóza­tot, amely ezeket mondja: — Testvérek vagyunk s a közöttünk fel­merült vitákat a testvériesség szellemében tudjuk megoldani. Csupán a Balkán-Unió hivatott arra, hogy sorsunkat jobbra változtassa. Ebben a szellemben nyújtjuk egymásnak kezünket, ebben a szellemben kérjük a Bal­kán minden lakóját, kövesse példánkat, hogy ezzel a Balkán nemzetközi tekintélye növekedjék. Quidde német professzor, a nemzetközi békeiroda aJelnöke, kiemelte Papanastassiu érdemeit, ámeneket a konferencia eredmé­nyessége körül szerzett A bolgár Naikov és a román Pela professzor a Delphi ben meg­tartott ünnepélyes záróülést kedvező au9pr- ciumnak minősítette a végső eredmény szempontjából. A török Esre előadta himnu­szát, amelyet az antik és a mai Görögország dicséretére irt s a záróülés magasztos han­gulatban ért véget. — A régi Tornám 3gye székházát eladták. Po­zsonyból jelentik: Az országos választmány leg­utóbbi ülésében foglalkozott. Torna község ajánla­tával, melyet a yégi Tornamegye székhazának meg­vásárlására tett. Tornamegyél, tudvalevőleg 1876. évben Abaujvármegyéhez csatolták és így a régi megyeházára már neon igen volt. szükség. Most * község 150.000 korona összeget ajánlott az ingat­lanért és az országos válaszlnrány ezt az.ajánlatot elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom