Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-10 / 232. (2453.) szám
I Varrni és autó súlyos karambolja Oimiiiz mellett Egy halott, hét sebesült Olmütz, október 9. Tegnap este kilenc óra tájban Hodolany mellett egy tolató vonat elkapott a vasúti átjárónál egy személyautót, amelyben a soflfőrön kiviül két leány ült. A karambol következtében a két leány kirepült a kocsiból s egyikük holtam terült el a földön, mig a másik csak könnyebben sérült meg. A sotfíőr súlyos belső sérüléseket és többszöri bordatörést szenvedett. A kocsi a prágai Böhm-cég tulajdona volt s Polansky soffőr vezette. A soffőr Olmütaben megismerkedett két lánnyal s kirándulásra hívta meg őket, de a kirándulás végzetesnek bizonyult. A kocsi teljesen tönkrement. Újabb sztrájk Bombaybaa London, október 9. Bombayban tegnap a laboréi összeesküvők perében hozott ítélet miatt tiltakozó sztrájk kzdődiött, amely a város gazdasági életének egész területére kiterjedt. Megnyílik a vasúti forgalom Barabás-Mezőkászony és Kemence-lpalyság között Budapest, október 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Barabás- Mezőkászony és a Kemence-Ipolyság közti vonalon november elsején megnyílik a vasúti forgalom Magyarország és Csehszlovákia között. Ezen a vasútvonalon a trianoni békeszerződés óta szünetel a forgalom. Egy karnagy bttcsuzása Köbölkút, október eleje. E lap szept. 24-iki számában „A Komáromi Városi Dalárda uj karnagya1' dm alatti közleményben olvastam, hogy a dalárda karnagyot cserélt. Molecz Tivadar országos karnagy helyét (akinek neve e lap olvasói előtt, még'a laikusok előtt, sem lehet ismeretlen) egy fiatal tehetséges v° zeneszerző, Schmidt Viktor városi tanító foglalta el. Mindez rendjén van, hogy az öreg fáradt erőt uj, fiatal erő váltsa fel. Rendjén van az is, hogy a felkelő Nap felé reménnyel tekintsünk s bizalmunkat előlegezzük, hogy annál inkább tündököljön felettünk. Rendjén van az is, hogy az ifjú karnagy tehetségét, sikereit e díszes, tiszteletbeli állás elfoglalásakor méltatják és papírra vetik. Legyen, kell is, hogy a leáldozó napok helyét uj és még ragyogóbb Napok váltsák fel, mert hiszen valóban vigasztalan volna bármily téren a helyzetünk, ha a távozó nagyságok helyére méltó utód nem akadna. De nem volna rendjén az. hogy a távozó nagyságról megfeledkeznénk és nem volna egyetlen szavunk, mellyel érdemeit el , ismernénk. Nem feledkezhetünk meg arról, aki az ének- és zeneirodalom terén annyi érdemet szerzett, hogy azt egy kis hasáb keretében nem lehet leírni. Nem feledkezhetünk meg arról, aki 41 év óta minden tehetségével, de főként dalárdájával, amelyet ő dajkált és nevelt naggyá, nemcsak magának és dalárdájának, hanem Komárom városának is elévülhetetlen dicsőséget szerzett. Avagy mondhatnék-e annál többet, hogy Budapest, Győr, Tata, Nagykanizsa, Miume Kassa, Veszprém, Szombathely, Keszthely és még számos hely megannyi állomása volt dicsőséges pályafutásának. Diadalról-diadalra vitte művészi szinten álló dalárdáját. Elismerő díszoklevelek, ezüstkoszoruk, karnagyi pálcák, ezüst billikomok megannyi hangos hirdetői voltak hervadhatatlan (s mégis elfelejtett) dicsőségének, a melyek homlokát övezik. De ha már régebbi érdemeit a múlt homálya fedi, akkor legalább újabb időbeli érdemei nyerjenek bucsuzásakor egy-két szóbeli méltánylást. így a zenei köröknek bizonyára még élénk emlékezetében vannak azon sikerei, amelyeket dalárdájának 50 éves jubileumán ért el, amidőn a város is méltányolva törekvései, iránta való nagy tisztelete jeléül a nagyoknak kijáró módon arcképét a kultúrpalota dísztermében nagy ünnepéllyel leplezték le. S ugyanakkor a város őt érdemeinek kézzelfogható jutalmául a többi nyugdíjjogosult városi tisztviselő sorába vette föl. Hogy Molecz Tivadar országos karnagy mit je'eritett Komárom város életében,sohasem feleitiük el. Bktmpajt János. TÍZ NAP SZEGÉNYORSZÁGBAN Kortesföld és szétszóródó család, a munka sebesültjei, szegények bírája és egy orvos, aki fütyörész Beszámoló a sarlósok ruszinszkói vándorlásáról írja: BALOGH EDGÁH Nagydoíbrony színes nagy falu. Erdőkön legelőkön keresztül közelítjük meg. Útközben társaimnak három év előtti benyomásaimat idéztem. Tarka népviselet. A faluban díszes ivókürtöt és szaruból faragott főtartót rajzoltunk le, még a mosdótál is fáiból volt és cifra volt. Éjjel kilestem az ablakon és az ut közepén gubás alakok jártak lámpással. Kőrös Pista s Kardos Feri, két lelkes regősdiákom, az iskolaudvar fái ala/tt a „Féltek-e a tatártól?" — játékot tanította egy egész gyerek- hadnak s az ünneplőbe ölözött kislányok minket leptek meg különös dalos gyermekjátékukkal. Szép volt. Egyszerre csak sietős lányok tűnnek fel Kék, piros, zöld, fehér színek, fodrok, szőke haj és mosoly. Éppen csak, hogy köszönünk egymásnak, de húsz lépés távolságra mögöttünk megállunk, ők is megállnak és visszafordulnak. „Hót maguk mi járatban vannak — kiabálja felénk az egyik, a legidősebb. — „Magukat akarjuk lefényképezni, mikvr jönnek vissza?“ — „Jaj, hamar, várjanak ám meg. De a menyasszonyi ruhámat is felhúzom!“ Szabad-e egyszer, néhány pillanatra, negyedórára gondtalanoknak lennünk? Színek, hangulatok, szép menyasszony, mosoly is van Szegén yországiban. Bizakodó szegények és a kidőit kisiiu A lányos egy nyitott udvarra vezettek. Egyik oldalon is lakóház, másik oldalon is, a két ház mögött az udvarban megint hosszú, alacsony lakóházak, és a házakban mennyi ember! Gyorsan az ünneplőket! Az anyák hozzák a gyermekeket, mindenki örül. A menyasszony bent átöitözködik. Egy kisfiú elrohan a vőlegényért, de az visszaüzen, hogy nem jön, mert még nincs megcsináltatva a foga. Végül mégis előjön. Közben a sok kisfiú, kisiláy táncra perdül, a tarka gyermeksereg énekel. A fal melett sorakoznak az anyák, a boldog anyák. Egypár kép elkészül elől az udvarban, azután a szérüskerbben levesszük a fehér díszbe öltözött menyasszonyt és a vőlegényt. Két kislány külön táncol a gép előtt. Komoly férfiak vesznek körül. RMerelődik a szó, hogy miért jöttünk. Mert már megbeszélték maguk között, hogy másról van szó, mint lányokról és fényképezésről. Ki tudja, honnan sejtik. „Már bocsássanak meg az urak, ha csak óvatosan beszélünk, mert nem tudhassuk, nem-e spiónok. De annyit megmondunk: nagy baj van erre mifelénk“ — kezdődik a vallomás. Felesbe, harmadába dolgozó törpebirtokoso-k. Az egyik átlőtt tenyerét mutatja. Olaszországban történt. Nem volt érdemes, most szegényebbek, mint valaha. így jár a szegényember. A másik beszélni kezd arról, hogy van itt egy tag, abban még bízni lehet. A Hodzsatag. Ügy hívják a szegénynek, reméli mindenki, hogy neki jut belőle. „Tetszik tudni, hiszékeny az olyan ember, akinek nincs elég földje. Bizik a Kor- iesföl-dben.“ Beszéltek az ügyről, beszéltek, de azt egyik se mondta meg, hogy neki mi köze ahhoz a földhöz. Pedig mi láttuk, éreztük már a keserű öugunyt. Nem kérdezősködtünk tovább. Megnyugtatásul azért .megmondottuk, hogy nem vagyunk spiónok, sőt még csak nem is politizálunk. Kutatjuk a bajokat s visszajövünk majd egyszer, ha igazán segíteni tudunk. „Bizony tudomány kell ahhoz, hogy itt más élet legyen, ezt mi is belátjuk" — hagyják helybe s hogy titokban maradjon a beszélgetés, minket is megnyugtatnak: ha majd érdeklődik valaki, micsoda küldetésben jártunk, azt felelik: „Fényképeztek kérem!“ A zsibongás elmúlt, hazaszéleditek a kislányok, el-elbúcsúznak az öregek is. A kazal tövében subába burkolva egy kisfiú hever. Tizenkét éves lehet, nagyok, feketék a szemei. Beteg. Csak most vesszük észre. Rémület van az arcán, a selymes bőr most tüzes, lázas. „Dinnyét adjon, édesanyám!“ — suttogja, amikor megsAmogatom. Erős, dolgos gyerek, délelőtt még ötven kilós zsákokat emelt, dicsekszik az anyja. Egyszerre kidől, szédül, ha felkel, se lát, se hall, enni se tud és fél rábeszél. A munka sebesültje, gyermek rokkant. Szegényország szimbóluma. Emberek, orvoshoz kéne vinni! Főjüket csóválják, most még nem. Olyan orvos van itt, hogy még a halottnál is fütyörész. Majd beborogatják, őiket nem bántja úgy a gyerek baja. Mi beszélni sem tudtunk hazamenet. Nem lehetünk soha többé gondtalanok. Prágában, Budaipesten, akárhol leszünk, a mi gondunkra van bízva a sok munkásgyerek. Családi kör Győry Dezső diófája jutott az eszembe. Hogy küzködik ez a család is. A kurátóráknál ülünk, égő tűzhely és kiis petróleumlámpa világánál. Az egyik fiú most jött csak haza a mezőről, egész napi munka után fáradtan hallgat és vacsorázik. Szép fiatal felesége mellette ül, hamvas arcán boldog mosoly, valami, amit nem lehet elfelejteni. Ez a fiú kapja a kis földet, azon is gazdálkodik már. Van nála idősebb fiú is a házban, de azt örökbe fogadta egy gyermektelen gazdacsalád. A harmadik fiú itt van: gimnáziumot végzett, most tanító Kisdobronybpn. A negyedik fiú faipari iskolát végez Ungvárott. Nemsokára egy csehországi bútorgyárba kerül. Cseh tanárai különösen szeretik, derék legény a talpán. És itt van az ötödik fiú is, lányos arcú, finom gyerek, jövőre ő is a faipari iskolába megy. Beszámol a munkájáról: ifjúsági önképzőkört vezetett a népiskolában, ahol színdarabbal, énekkel, mesével, tánccal szórakoztak. Amikor az önképzőkör zászlaját tvatták, még a járási főnök is magyarul üdvözölte az ifjúságot. Mennyi ösztönös intelligencia sugárzik ebből a gyerekből. Mennyi életöröm. Bizonyára ő is egy csehországi bútorgyárba kerül, ha megnő. Most még együtt van a családi kör és szeretet sugárzik szét a konyhában. Kint esik az eső. Egy munkás magyar itt marad, robotol majd tovább a kicsi földön, a többi szétszóródik, az unokáik talán majd már szégyenük is, hogy Szegényországból, ebből a meleg, ősi fészekből, kurátor uram házából származtak el. Végzet teljesedik itt, széjjelszóródás. Vagy pedig kidőlnek a munkában! Rettenetes gondolni arra, hogy valamelyik házban dinnyét kér és félrebeszél most egy fekete, nagysze- mü, ártatlan, beteg gyerek. A munka sebesültjei! A szénapadon háltunk. Kora reggel Bertók Jankó a templomba ment Lőrincz Gyuszival, még a munka megkezdése előtt megesküdött egy fiatal pár. Azt mondták, érdekes lesz, ilyenkor egészen különös a nagydoibronyi népviselet. A legénynek hiányzott az egyik karja. Az erdei munkában vesztette el. Fatörzs roncsolta szét, Munkácson levágták. A menyasszony nem engedte, hogy a képre kerüljön a csonka kar. Szerelmesen ráboruilt és elfedte. Ahol nincs osztályeUentét Nagydobrony.ban csekély része a lakosságnak a 15—20 holdas gazda. A többség itt is vagy törpebirtokos, vagy nincstelen. Az egyes rétegek között nincs válaszfal. „Tehetségéhez képest értékelik nálmík az emberi<( — hallom. Szokott dolog, hogy különböző vagyonnal rendelkező szülők gyermekei, igy gazdák és napszámosok gyermekei összeházasodnak. Gabonát csak azok tudnak eladni,, akiknek 20 holdon felül van a birtokuk. A törpebirtokosok jószágot tenyésztenek, ez különben a fő- jövedelemforrása a nagydobronyiaknak. Minden vásáriban fiatal állatot szereznek, felnevelik és eladják. Tizennégy tenyészbikája van a községnek. A törpebirtokosok is, de főként a föAdtelenek a távoli sző Hőkbe járnak, vagy favágóik, erdei munkások. Azelőtt sok munka voílrt a Csinbom-erdőkben (Schöri,barn-er- dőkben), de mióta igen irtják azokat, csök- fcet a munka. Itt nincs maradékbirtok. Itt felosztották a földet. A Lányay-féile grófi uradalomba jártak azelőtt felesbe dolgozni a nagydobro- nyiak. Az álilamfordulat után hat évre bérbe kapták ezeket a felesbe müveit földeket. Egyszerre híre járt, hogy nem lehet többet vetni oda, másoké lesz a föld. A nagydobronyiak mégis bevetették a földet. Vétek pusztán hagyni a szántót. Küldöttség ment Prágába, hagyják meg a nagydobronyiakat a bérletben, még csak három év járt le. Prágában minden rendibe jött., nem kell félni. „Mégis ránk ütköztek a leghonisták. Meglepték a földet 8 ráépitkeztek a vetésre“ — mondja egykedvűen a nagydobronyi ember, Hozzászoktak az elemi csapásokhoz, viharhoz, tűzhöz, erdei halálhoz, nem tartják különbnek az ilyesmit sem. A nagy szegénységben kommunista lett a falu. A. bíró kommunista, az erdőbiró, a mezei biró, a főesküdt is az. Akik még bíznak h Kortesföldiben, azok agrárpártiak. Nincs itt osztályellentét, a baj közel hozott egymáshoz mindenkit. A kommunista biró józan kálomista ember. Panaszkodik ugyan, hogy Nagy- dobronyban nem érnek fel az elvekig az emberek, de a lakosság annál jobban szereti őt. Fejleszti a községet, pártolja a szegényeket, szerez nekik fát és füvet. Ha árverés van, segíteni igyekszik. Leszorította ügyes községi politikával a legelőbért évi öt koronára egy jószág után, s ezzel kárpótolta a légionárius kolonizáció és erdőirtás következtében munkáját vesztett szegénységet. A naplónkba nyomatékosan újból beírtuk, hogy a szegénység kiélesiti az emberek .eszét. Intelligensek a szegény emberek. Ha nem segít rajtuk a tanult ember, megélnek ők nélkülük is, termelnek maguknak közgaszdá- szokat, politikusokat, népvezéreket. A ttagyecsedi Rákóczi-emlék , leleplezése Budapest, október 9. Nagy ünnepségek keretében leplezték le kedden II. Rákóczi Ferenc nagyecsed: emlékművét, amelyet országos gyűjtésből állítottak a magyarországi Szaímár, Ugocsa és Bereg vármegyék törvényhatóságai II. Rákóczi Ferenc ősi birtokán. Az ünnepségen megjelent Horthy Miklós kormányzó is feleségével együtt.. A kormányzó vonatának érkezésére a nagyecsedi állomáson ott vártak: Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Puky Endre, a képviselőház alelnöke, Ambrózy Gyula gróf koronaőr, Péchy László főispán és még számosán az ország és a vármegye előkelőségei közül. A pályaudvari fogadtatás után a református templomba indultak a diszmagyarruhás urak. A templom déli oldalán két millennáris tölgyfa között helyezték el az emlékművet. A négy méter magas., magyarországi kőből faragott oszlopon márványtábla van a következő felírással: • „II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, a nagy- ecsedi vár és uradalom feledhetetlen urának, a magyar szabadság önfeláldozó hősének, aki 1705-ben Nagyecseden tartózkodóit, emlékére országos adakozásból emelte Szatmár, Ugocsa,és Bereg közigazgatásilag egyesitett vármegyéik kegyelete." Péchy László főispán, a szoborbizottság elnöke, üdvözölte a kormányzót és feleségét, majd engedélyt kért az emlékmű leleplezésére. Lehullt a lepel az emlékműről, amely mellett Zsitvay Tibor mondotta el ünnepi beszédét. Mély hatású beszédében II. Rákóczi Ferenc önfeláldozó önzetlenségét jellemezte s a kuruc szabadságharcok nagy nemzeti jelentőségének méltatása során találóan mutatott rá, hogy Rákóczi táborában ott volt minden fele-kezet, minden nemzetiség, minden rend és osztály. Jobbágyok voltak első önkéntesed — mondotta a szónok''— a legelsők éppen Beregből, Ugocsából, Szatmáriból, s ezek között a jobbágyok között is kitűnt rendíthetetlen hűségével a legszegényebb fajta, a kisorosz nép. Lelkes taps fogadta az igazsőgügymiuisz- ter beszédét, majd St.reicher Andor dr. alispán a törvényhatóság nevében beszéd kíséretében átadta az emlékművet a nagy- ecsedi református egyháznak. i Haydn: „Az évszakok** cdimü nagy oratóriuma kedden, október 14-én este fél 8 érakor kerül a pozsonyi Vigadó nagytermében előadásra. Közreműködnek: Csemoobné. Toesfons Jómra, Fúrok Ferenc ,és John Elemér, az egyházi zeneegyesület megerősített vegyeskara és a pozsonyi rziimfónikus zenekar. A hangversenyt az egyházi zenoegvesület kiváló karnagya, Albrecht Sándor tanár vezényli. Jegyek elővételben Wölfel A. divatáru cégnél, Nyer- gee-uoca 2. szám ailatbt kaphatók. 0
