Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-10 / 232. (2453.) szám

4 rg^<^tAfaftte*R-MlRLAP- ■ ~ Tr--' t ^^^^r^ra»»awTMrwsggyiBmHarww««ria^ 1930 október 10, péntek. —■aaMTOBaB—B—— THOMSON és a RESSZORT Irta: MÁRAl SÁNDOR A beauvais-i katasztrófa felismer hetet le­nül ebzenesedetl áldozatai között ott keve­redik r léghajó legénységének csontjaival lord Thomson angol légügyi miniszter csont­váza is. Most pedig húzzuk ki magunkat és íisz 'elégjünk. Lóid Tihomsou az a ritka miniszter, aki vállalta a rés szórt kockázatát és belepusz­tult. E jelenség nem unindennapos ugyan, de, sajnos, nem is egyedülálló. így pusztult el, a resszort Iránt érzett kötelesség és felelős­ség parancsára, Bokanovski, a francia ke­reskedelemügyi miniszter. Boka.iovskinak. aki sohasem volt repülő, sem katona, tulaj­don k©pkpe-n nem is volt igazi reszortja a francia repülésügy. A francia kormány ab­ban az időben megszüntette a légügyi állam­titkári tárcát, melyet Laureut Eynac töltött be addig, aki e pillanatban megint a francia légügyi iárca minisztere, s a repülés dolgát egyszerűség okából raábizták a kereskede­lemügyi miniszterre. Bokanovski soha nem ü.lt repülőgépen, eltekintve attól az egy al­kalomtól, mikor felült reá és elégett. Nem szerette a repülést., s abban az időben külö­nös balszerencse üldözte a francia katonai és polgári légiflottát, egyik gép a másik után zuhant le, a közvélemény vizsgálatot kért, nyugtalankodott. Éppen, hogy a közvé­leményt megnyugtassa, a légügyi tárca vi­telével megbízott kereskedelmi miniszter kötelességének érezte, hogy felüljön egy re­pülőgépre s jó példával járjon elől. Fel is ült, le is zuhant, szénné égett. Az H 101-nek születése pillanatától rossz volt a Ilire. Az angol sajtó egyhangúan tá­madta a légi Titanicot, szakemberek nem tartották alkalmasnak a kolosszust rendsze­res légi szolgálatra a szigetország s legna­gyobb domíniuma, India között Konstruk­ciós hibáról 'beszéltek, emlékezhetünk, hogy a legelőkelőbb angol lapok heteken át sora­koztatták fel elsőrangú szakértők ellenvéle­ményéit, a gép túl nehéz, mondották, a nyersolajmotorok felesleges megterhelést jelentenek, az angol légíbnjógyártó iipar még nem rendelkezik azzal a,z évtizedes gyakor­lattal, mint a német, « bizonyára akadnak itt is konstrukciós titkok, melyekhez csak a tapasztalás juttatja a tervezőket. Az R 101 gyanús gép volt. Az angol publikum, mely presztizsokokiból oly nagyra volt a kolosz- szussal, tudta, hogy a gép nem sikerült töké­letesen, Angliában nyílt titoknak számított az R 101 tökéletlensége, s elképzelhetjük, hogy ezt a titkot ismerte az angol légügyi miniszter is, lord Thomson. Ismerte, s természetesen kötelességének érezte, hogy kiáll jón a resszort hibájáért — ha a léghajót nem is a munkáskormány, ha­nem a régebbi Baldwin-kabinet megrende­lésére építették — az ,R 101 mindenképpen az angol légi flotta dísze volt, s a légügyi miniszter kötelességének tartotta, hogy személyesen végjén részt a léghajó indiai utján, jelenlétével nyugtassa meg a kételke­dőket, másszóval, sokkal egyszerűbben, a miniszternek éppen olt a helye, ahol resz- szortjában valami fontos történik, s e fontos eseménynek uejn is egészen biztos a kime­netele. Még nem ismerjük e pillanatban a katasztrófa igazi okát, de elképzelhetjük, hogy milyen gondossággal teljesítették a tisztek s a legénység szolgálatukat azon a hajón, melynek utasai közöli tudták a leg­főbb chefet, a légügyi minisztert. Az se na­gyon valószínű, hogy a világ legnagyobb léghajóját a vihar csapta földhöz a francia part fölött; tudjuk, hogy a Zeppelin ameri­kai utjain, s legutóbb az R 101 ikertestvére, a kisebb R 100 milyen viharokkal birkózott meg kanadai útja közben, s bár törött kor­mánnyal, mégis oálhoz éri: a Zeppelin álta­lában viharálló gép, s ha néhány órával az elindulás után, néhány kilométerrel a csa­torna átrepülése után mégis földhöz vágja a vihar, valószínűnek tűnik, hogy valamilyen végzetes konstrukciós hiba okozta a kata­sztrófát. s híre jár. hogy a magasságmérő felmondta a szolgálatot... Nehéz elképzelni, hogv lord Thomson, az angol légügyi mi­niszter, ne ismerte volna rizikód egy uta­zásnak az R 101 el. Ismerte, s tudta azt is, hogy a veszély nem föltétlen, a gép végre is átment az el­lenőrző hatóságok koufrollján, próbarepülé- f-ein nem mulatott különöse no b'bákat, nyu­godni u reá lehetett bízni 50 s egynéhány omb^r életét... a az a minimális rizikó, az elterjedt rossz hírek, az ellen szakértők kri­tikája nem tarthatta vissza az angol légügyi minisztert, hogy meg ne kockáztassa az utat. Mehetett volna hajón is. Southamptonból elsőrangú luxusba jók indulnak Indiába, tánccal és jazzbanddel. Mehetett volna hadi­hajón is. A gyakorlati tapasztalás eddig leg­alább azt bizonyítja, hogy egy hajó gyakrab­ban s biztosabban jut el Angolországból In­diába, mint egy léghajó. Mindenesetre ke­vesebb a valószínűsége egy hajótörésnek valamelyik 40.000 tonnás luxusgőzösön, mint a fantasztikus légi Titanic-oq. Lehet-e cso­dálkozni, hogy az angol légügyi miniszter­nek eszébe sem jutott másféle utazási lehe­tőség, mint. az R 101? Ez volt a resszort ja. Ahogy Boka novak i- nak is. Thomson a disznóságért, ha történt ilyesmi, éppen oly kevéssé volt közvetlenül, személyében felelős, mint francia kollégája. ö csak átvette, amit elődei reáhagytak. Át­vette és vállalta a resszort felelősségét. Lord Thomson példája magasztos és von­zó minden resszort miniszter számára. Nem hallottunk még hadügyminiszterrői, aki az általa vezeteti, háborúban esett volna el, az első csatasorban, kezében kivo-nt karddal, az általa hadbaszólitott katonák Berlin, október 9. (A P. M. H- berlini munka­társától.) Pápai diplomaták legendás simasá­gára, ügyességére, rezerválteágára emlékeztet minden szava, minden mozdulata. A hangja halk és kellemes, pátosz sohasem ragadja el, a legkényesebb kérdések taglalásánál is udva­rias, előzékeny mosoly játszik ajkai szögleté­ben, pregnáns, de hajlékony mondatokat for­mál. csak annyit mond. amennyit akar és a legnagyobb ügyességgel sem lehet őszinte val­lomásra kényszerítőin. A visszautasítása bók­ként hat, a válasz, vagy nyilatkozat megtaga­dása elvész az ösezebüvészkedett előzékeny szava mögött. Állandóan sötét ruhája, teljesen borotvált arca és szómodulációjának kenetes zengése valahogy papos benyomást is kelt. Nem csoda, ha a karikaturisták állandóan pre- látusként, vagy kanonokként vetik papírra Brüning doktort, a német birodalom kancellár­ját, a centrumpárt vezérét. A fiafal államférfi Aránylag fiatal ember, alig négy évtized nyomja vállát, a politika még nem használta el, ruganyos, koncentrált, jól beidegzett. Sokat szerepel a nyilvánosság ólőtt, nem tartozik a nagy hallgatók közé, de elhatározását senki sem ismeri. Nincsenek beavatottjai, nincsen ud­vara, nincsenek házi publicistái. Mesélik, hogy Hindenburg, a kemény protestáns, rendkí­vüli rokonszenvvel kiséri a katolikus vezér lépéseit, és hogy senki sem tud annyira hatni az öreg katonára, mint ez a fiatal államférfi, aki maga is négy esztendőt töltött a fronton és ha fe­kete gérokkján kitüntetéseket hordana, a leg­nagyobb német kitüntetések sorában mellére tűzhetné az első- és másodosztályú német vas- keresztet is. A választások után, midőn külföldi és né­met tőzsdéken végigsüvöltött a pánik, Fran­ciaországban és Lengyelországban megcsörren­tek a fegyverek, az amerikai kapitalisták riad­tan vonták vissza tőkéjüket Németországból, voltunk együtt egy sajtóteán a kancellárral. A nemzetközi izgalom az egybegyiilt, inter- nacionális ujságirótársada 1 om arcán is vissza­tükröződött. Aggresszivebbek, élesebbek vol­tak a kérdések, mint máskor. A világ közvéle­ménye színvallásra akarta kényszeríteni Brü­ning doktort. És Brüning doktor udvariasan jobbra, vagy balra, hajlította a fejét, amint, éppen a kérdések hangzottak, mosolygott, végtelen nyugalma le­csillapította a kedélyeket. Ez a nyugalom töb­bet mondott, mint a válaszok, tneiyek alig tar­talmaztak többet, mint a már ismert tényeket és amikor egy vagy másfélórás eg-y(ittlét után a kancellárt távozásra, ösztökélték munkatár­sai, vettük csak észre, hogy bár mindenre fe­leletet kaptunk, valóban csak egy udvarias ak­tus. maradt, ez a találkozás és egyetlen mara­dandó emlékként, csak a német politika veze­tőjének megingathatatlan nyugalmát vihetjük magunkkal. Azóta kiderült, hogy ez a kényes és vesze­delmes szituációkon való fölülöm ni kedés Brü­ning doktor politikájának alapját képezi. A közvélemény egy része lemondásra biztatta és próbálta kényszeríteni a választásoknál elbu- | kott koalíció vezérét, a jobboldal szirénában- I gon egy uj jobboldali orientáció irányába sze- i rét te volna terelni a, Briining vezetése alatt álló centrumot, a, baloldal cgy. a baloldali pártok fundamentumán épülő koalícióra lelkesített- Az alvezérok, a, pártelnökök szónokoltak é<s nyi­élén. Nem hallottunk még diplomatáról, sem külügymdnisztárról, aki hősi halált halt ,vol­na az általa font, közvetítőit, vagy egyszerű­en csak megakadályozni nem tudott hábo­rúban. Tisza István volt a központi s az an­tanthatalmak egyetlen felelős állam férfi a, aki életveszélyes pozícióban, egyszerű sor­katona módjára vett részt a háborúban, s kereste a veszélyt, — ezt minden történet­írója elismeri róla. Emil Ludwig is. N&m hallottunk soha arról, hogy pénzügyminisz­terek anyagi s erkölcsi felelősséget vállal­tak volna bukott pénzügyi rezsi maiikért. Nem hallottuk, hogy miniszterelnökök ön­ként s jószán lukból bíróság elé mentek vol­na, mert az általuk képviselt politikai re­zsim katasztrófába döntötte az országot. Nem hallottuk, hogy a miniszter bármikor is hajlandó lelt volna az élet és exisztencia minden személyes rizikójával beleülni a resszort léghajójába, vállalva személyesen is a felelősséget, éppen a resszortért, melynek minden ténykedését nevével fedezte eddig. Bokanovski és Thomson, a resszort hősi halottjai. Az emberiség meghatottan tiszte­leg emlékük előtt. Mj lenne, ha e példákon okulva a közvéle­mény követelni kezdené, hogy minden fele­lős miniszter legalább olyan közvetlenül vállalja resszort ja felelősségét, mint Thom­son lord, aki beszállt a rosszbirü léghajóba? S szénné égett, szó és nyugdí jigény nélkül. latkoztak, lekötötték magukat jobbra és balra — Brüning hallgatott. Az újságokban karikatúrák jelentek meg, me­lyek struccként ábrázolták, amely homokba húzott fejjel tér napirendre a választások ered­ménye fölött és valóban úgy látszott, mintha Brüning egyszerűen nem venné tudomásul, hogy szeptember 14-én a német nép elkesere­désében egv, a szélsőségeknek képzelhetetleo erőt adó elementáris kitörésben élte ki demo­kratikus jogát. A nagy program Közben a tőzsdék megnyugodtak, horog­keresztesek és a kommunisták színvallásai megérlelték a meggyőződést, hogy a naciomál- szocializmus és a kommunizmus Németország számára nem romboló veszedelem; a pártok, melyekre az állami élet nyugalmának é« foly­tonosságának megőrzése hárult, nem mertek kilépni a porondra. Vártak. Az utóbbi évek politikai vezérei hasonló ké­nyes helyzetekben a paktálások, az alkudozá­sok, a kompromisszum-előkészítések egyre job­ban berozsdásodó fegyvereihez nyúltak. Brü­ning mindezt nem tartotta szükségesnek. A vá­lasztások óta lefolyt heteket munkára hasz­nálta föl. és a vele egyetértő minisztertársak segítségével elkészítette Németország gazdasági szanálá­sának programját. Fölismerte, hogy ma minden politikum a. gaz­dasági problémákban leli kiindulópontját és végcélját. Á szélsőségek erős gyarapodását az üres gyomor és az üres zseb idézi elő. A pártpolitikai kérdéseket el lehet majd dönteni akkor, amikor a német államháztartás rende­zettebb. amikor végtelen takarékossággal ki­egyensúlyozzák a folyton előbukkanó mínuszt, amikor a kormányzat és a népképviselet saját áldozatai révén hajlamossá teszi a német nép millióit az áldozatokra. Az eddigi pénzügyi programok azon buktak el. hogy pártpolitikai meggondolásokból szü­lettek. egyes rétegek, egyes osztályok érde­keit támadták, vagy védték. Brüning nem hiá­ba zárkózott el a pártpolitikusokkal való pak- tálástól. Nagy programjából, melyet a 13-án összeülő parlament elé fog terjeszteni, kikap­csolta az ilyen momentumokat. Természetes, hogy a tervezett kemény rendszabályok nem tahi ínak osztatlan tetszésre. Azok. akiket súj­tani fognak a Brüning-kormány programpont­jai, nem titkolják elkeseredettségüket. De az ellenzéki hangulat kirobbanásának útját állja a gazdasági program igazságossága. Nem lehet frázisokat a realitásokkal szembehelyezni, nem lehet tagadni, hogy Brüning tervei minden osz­tály és minden réteget egyaránt érintenek. A közállapotok lázmérője, a gazdasági élet. a gyógyíthatatlannak látszó krízis könnyebbülé­sé t jelzi. Ma még nem lehet pontosan látni, hogy mi­lyen eszközöket kell igénybe vennie a hallgató kancellárnak programja végrehajtására. De eb­ben a pillanatban ez szinte mellékes is. Min­denki tudja es érzi, hogy a terveket tettek fog­ják követni. A német uép tudatára ébredt an­nak. hogy hosszú idő után ismét egy erős akarat irá­nyítja útját. Es hízni kezd. Az önbizalom másokban is bizal­mat. teremt. A külföld i* uyugodtabban, re­ményié Ijescbben néz Németország felé. Ráskav László. Téli szezonja is lesz a jövőben Csizlürdöneh Csizfürdő, október eleje. Ceizfürdő ... Valamikor kiváltság kellett ahhoz, hogy ide juthasson az ember... Valamikor, per­sze még a háború előtti években, főleg a magyar arisztokrácia kedvelt üdülőhelye volt ez a csön­des, tiszta, magyar falu. Akkoriban nem annyira a gyógykezelés, mint inkább szórakozás céljából keresték fel az egészséges, szélcsendes gyönyörű gömöri fürdőhelyet, ahol hatalmas kártyacsaták folytak, vagyonok cseréltek gazdát s nagy mula­tozásokat rendeztek ... De hol vannak ma már ezek a régi, jó idők, hol vanak ezek a jókedvű, gondtalanul élő emberek?... Változtak az idők. változtak az emberek s meg­változott Csizfürdő is, amely szintén „demokrati­zálódott1', speciális gyógyhellyé változott,, ahová ma szórakozni, s üdülni is, de inkább gyógykeze­lés céljából jönnek a vendégek. A több, mint ötven éve fennálló közkedvelt fürdőhely rendkívüli gyógyerejü jód-bróm vizét, mely a szervezet, a vér é6 az idegek minden be­tegségénél meglepően használ, Európa-szerte is­merik és állandóan olyan zsúfolt, hogy főezezón- ban nagyon nehéz itt szobát kapni. A Csizfürdő vizének megvan az az előnye is, hogy elő- és utó- kurát otthon lehet folytatni, sőt rendes kúrát is. Bár az otthoni kúra hatása nem olyan nagy, mint a csizi, ami érthető is, hiszen otthon nem igen élhet a beteg olyan nyugodtan és kényelmesen, mint Csízen, de azért az otthoni kúrák is nagyon eredményesek. A csizi víz szinte csodát miivel az emberrel, aki fáradtan, kimerültén érkezik ide, de már a 2—3 napon valami különös átalakuláson megy keresz­tül. Frissé, rugalmassá, erőteljessé válik, az ..idegesség" Rt ismeretlen fogalom, álmatlanság, fejfájás és sok egyéb úgynevezett „városi11 beteg­séget még álmában sem ismer itt s olyan hatal­mas, „farkasétvágya" van az embernek, hogy a napi négyszeri bőséges étkezés kevésnek bizo­nyul. Ami azonban érthető, mert a kitűnő levegő és víz hatása mellett fokozza az étvágyat az is, hogy a vendéglőt Bucskó István Ipolysági vendég- lötulajdonos és egy bájos, szintén „ennivaló" fia­tal asszony, a tulajdonos felesége vezeti, akik el­sőrendű ,a legkényesebb igényeket is kielégítő kosztról gondoskodnak úgy, hogy panaszról szó sem lehet. Hozzájárul ehhez még a kifogástalan Ízléses kiszolgálás is, mely Hraban Imre lévai fő­pincér kiváló szakértelmét dicséri. Csizfürdő hatalmas fejlődését a tulajdonosok áldozatkészségén kívül Erdődy igazgatónak és Szentpétery ügyvezető titkárnak köszönheti, akik fáradhatatlanul dolgoztak és dolgoznak annak ér­dekében, hogy a vendégek kellemesen érezzék ma­gukat. Csizfürdő ma már szűknek bizonyult a mind többen jelentkező vendégek befogadására, ezért a tavasszal nagyszabású építkezésekhez fog­nak hozzá, többek között végre kiépítik a már régen aktuális strandfürdőt, továbbá a gyermek- szantóriumot is kibővítik, ezenkívül foglalkoz­nak azzal a gondolattal is, hogy a fürdőt nemcsak nyáron, hanem télen is nyitva tartsák, ami való­ságos megváltás lenne sok-sok olyan betegnek, akiknek valamely oknál fogva nincs módjukban felkeresni nyáron a fürdőt. Nagyon üdvös volna a téli nyitvatartás és bizonyára számos vendége lenne ekkor is Csizfürdőnek. ^ (G. A.) A hanem apa agyonlőne a leányává! brutálisan bánó német vejét Paris, október 8. A normandiai Pont-Aude- mer városkában tegnap tragikus családi drá­ma nyert befejezést egy revolverlövéssel, amellyel egy ottani franpia iparos, Ducliesne oltotta ki vejének életét. A drámába valószí­nül eg belejátszanak a nemzeti antagon izmus szempontjai is, amelyek éket vertek a fran­cia apa és német nemzetiségű veje közé. Stei- ner Ferenc épitészmérnök 1911-ben került el Norman diába és a háború alatt a francia idegenlégióban szolgált, majd a békekötés után visszatért Franciaországba és Pont-Audemer városká­ban telepedett meg. Ott .megismerkedett Du- ehesne jómódú városi polgár leányával, akit röviddel azután feleségül vett. A házastársak élete nem volt boldog, ami­nek magyarázatát csak részben adja meg a férfi eszeveszett féltékenysége, inig má­sik részben a nemzetiségi különbözőségét kell figyelembe venni. Tény az, hogy a férfi állandóan féltékenységével gyötörte feleségét, aki megunta az örökös szekatú­rát és a napokban visszaköltözött szüleihez. Apját mélységesen felháborította az a bánás­mód, amelyben leányát az épitészmérnök ré­szesítette. Elsii indulatában revolvert vett magához, vejének lakására sietett, rátörte az ajtót az alvó emberre és két revolverlövést küldött koponyájába. A mérnököt álmában érte a két lövés, ame­lyek végeztek vele. A gyilkost letartóztatták. ÜBCTMMO A hallgató kancellár... Mi a titka Brüning sikerének? — Megnyugodtak a német tőzs­dék, elhallgatott az agitáclá s visszatért a bizalom a német közvéleménybe Brüning kancellár új nagy programja nyomán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom