Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-08 / 230. (2451.) szám
L VÜAtiAlU * lAUtAR Mi közöl, amelyet Schober dr.-ral folytatott. — Scshober dr. arra a ^érdesre, rakjon Starheinberg beliigyininisztersége alatt is megmarad Becs reiidőrigazgatójá- nak, a következő jellemző mondattal válaszolt: ..Két hónapi szabadságot kértem.“ Sohober ebben az interjúban is hangsúlyozza, hogy csak nevét adja oda a polgári közép egyesítése céljából. Ami a Strafelki-esetet illeti, sajnálatának adott kifejezést, hogy a bírói Ítéletei nem veszik tekintetbe. Becs, október 7. A bécsi Heumvehr két pártra oszlott, mivel eddigi parancsnoka Fev őrnagy, a kere sálé n yszo-c i a 1 is Iá k tó 1 három mandátumot kért a maga és szőkébb barátai részére, miközben a Heimwehr-csapatok nagy sze m reb á n yá sok kai illették. ——a—HWBBWW— A Kémet Birodalmi Bank aranya! exnnrtál Páris, október 7. A Journé Indnstriellp szerint a legközelebbi napokban Londonban és Parisban a Német Birodalmi Bank újabb arany- szállítmányait várják. A tőkének Németországból való menekülése éppen a legutóbbi napokban mindnagyobb méreteket öltött, azonban a márka tényleges meneküléséről beszélni nem lehet. Míg azonban a parlamenti választások utáni első hetekben csak a nagybankok állottak elő nagy devizakereslettel, most már a kistőkések nagy száma is föltűnt a piacon. Ennek tudható be, hogy a kereslet különösen dollárbankjegyek iránt erősen emelkedett. M*ry-eremet vegyen, hogy arca szép, tiszta és üde }■ legyen!... Vegyen csak telje6 garnitúrát. Mindenütt kapható. Készítője Dr. Pótlék László gyógyszerész. Piesíacy. * i ,A kisantant dunai Locarnoját lehetetlennek tartom" Apponyi nyilatkozata genfi tapasztalatairól, az általános leszerelés ügyéről s a magyar királykérdésről Szombathely, aktóber 7. A Géniből visszaérkezel!. Apponyi Albert gróf nyilatkozott a lapokban genfi munkásságának eredményéről. Apponyi, aki teljes frissességben érkezett vissza a megfeszített munka után birtokára, kijelentette többek között, hogy a székelyek panasza nem került a plénuim elé és azzal a népszövetség tanácsa foglalkozik. Annál nagyobb fontosságú azonban az, ami a leszerelés kérdésében történt. nek tartom. Mint ahogy nekünk nem áll módunkban pozitív eredményeket kicsikar ni a hatalmak akarata ellenére, épp ii gy ia kksan tan tállam oknak sincs módjukban bennünket ilyen alakulásba kénymeri teni, mert cinnek meggátlására már van elegendő hátvédünk. Habsburg-kérdés nincs — folytatta Apponyi Spfrfntabletták utolérhetetlen fájdalomcsillapítók. OrrosiUg ajánlva! "■ az interjút — csak jogfolytonosság van. A magyar trón kérdésével egyébként most senki sem foglalkozik Geufben. A kisantant ugyan megmaradt mereven elutasító álláspontja íme llett, de megállapítható, hogy e kérdésben ma már a kisantant sem egységes. Általában minden tekintettben észlelhető bizonyos javulás és bízóim benne, hogy a hangulat fokozatosan enyhülni fog — fejezte be a beszélgetést Apponyi. Kender som nyilatkozata lesújtó kritika a leszerelés ügyében eddig tapasztalt luiza-voma felett. Anglia ezt inam engedi tovább é<s ebben támogatja Olaszország is, igy tehát a vonakodó Franciaországgal összecsapás készül és ezzel a leszerelés ügye uj stádiumba jutott. Sem Míchalace, sem Jmtiait nem hallandó megalakítani az uj román kormányt Goga: „A helyzet olyan mint egy vesztett háború után" A revízió kérdésében — mondotta ezután Apponyi — ugyancsak megváltozott a népszövetség hangulata. Konkrét indítvány ez ügyben még nem merült fel, azonban a bizottságokban alkalom volt eszmecserére e kérdésben, amikor is kifejezésre juttatta Magyarország álláspontját. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy eddig óriási felháborodás kisérte ez ügyiben felszólalásainkat, nagy haladás tehát, hegy most már nyugodtan beszélhetünk róla. — Otttyk Györgynek az ellenőrző bizottság tagjává választása igen megnyugtató, mert ezután már magyar befolyás is érvényesül a népszövetségben. Kétségtelen, hogy a német választások következtében megváltozott a francia-német viszony. A választások eredménye Briand külpolitikáját érzékenyen érintette. Schober kancellár lemondásának is megvoltak Géniben a nyomai. Mindenki sajnálta távozását. Páneurópa kérdésében a vélemények a népszövetségben nagyon megoszlanak, kudarcról azonban nem lelhet be«zélni. A kistntanítanak azon tendenciáját, hogy dunai Lucámét hozzon létre, lehetetlenBukarest, október 7. Maniu lemondott miniszterelnök tegnap este érkezett haza Szina- jából Bukarestbe. A pályaudvaron hívei óriási ovációban részesítették. Maniu a késő éjszakai órákig tárgyalt Vajdával és Miehalaceval. Az utóbbival közölte, hogy őt ajánlotta utódjául és kérte, hogy vállalja el a megbízatást. A Curentul értesülése szerint Michalace hajlandónak mutatkozott a kormányalakítás elvállalására, amennyiben az uralkodótól erre megbízást kap, azonban aggályait fejezte ki a király feltételei miatt. Politikai körökben úgy vélik, hogy a király még több kormánypárti politikust meghallgat,, mielőtt Michalacenak megbízást adna a kor- mányalakitásra. Goga Octavian, az Avaresou- párt tagja az egyik bukaresti ellenzéki lap- bn nyilatkozik a helyzetről és kijelenti, hogy a helyzet olyan, mint egy vesztett háború után. A forradalom előtti időkhöz hasonlítanak az állapotok, amikor csak erős kéz kormányozhat, amely azonban a jellegi parlamenttel nem dolgozhat, ezért a palámén let sürgősen fel kell oszlatni. A LuptaSzerint Manoilescu magatartásán kívül Vajda személye is oka volt Maniu bukásának, aki a király előtt nem volt persona grata, de Maniu kormányát nélküle elképzelni nem lehetett. Egy másik ok volt Pan Chalippa közmunkaügyi miniszter személye, akitől Maniu megválni nem akart, bár őt még a kormánypártok is alkalmatlannak találták tisztének betöltésére. Bukarest, október 7. A nemzeti parasztpárt vezetői tegnap késő estig tanácskoztak s a megbeszélésen azt a benyomást lehetett nyerni .hogy sem Michalace földművelésügyi, sem pedig Junian igazságügyminiszter nem hajlandó az uj kormányt megalakítani. Kérdés, vájjon a királynak sikerül-e a két prezumptiv miniszterelnök egyikét megnyerni a kabinet megalakítására. Ellenkező esetben a helyzetet igen komolynak kell megítélni. 0 Bukarest, október 7. A félhivatalos román sajtóiroda cáfolja egyes budapesti lapok azon jelentéseit, hogy Károly román király fontolóra vette a békeszerződésekben megszabott határok revíziójának lehetőségét. A félhivatalos cáfolat szerint a határr&virió kérdése soha sem képezte tárgyát vezető román személyiségek megbeszéléseinek. IDEGEM EMBEREK £ l (7 £ A F irta: mArm sAndor Copyright by Pa n fáé on (31) Nem lehetett semmi panasza, estére a hőmérő, ez a szellemes, civilizált találmány, meglepő számjegyekkel szórakoztatta, a higanyoszlop magasan az üvegtokocska felső peremén mászkált, s é jjel fél rebeszél t. Homályosan emlékezett arra, hogy déltájban látogatója volt, Moliére ur, feltört ingujjakkal, lapáttal és seprővel a kezében, s harsány „Tiens!"-ekkel és „Bi.gre!“-ekkel adott kifejezést méltatlankodásának afölött, hogy valaki ilyen szép időben beteg is lehet. S amíg gyakorlott, de felületes és mellékes mozdulattal takarításhoz látott a szobában, megnyugtatva a beteget, hogy ez alkalommal csak .,petit menage‘'-t csinál, mely valóban nem állott egyébből, mint liogv két könyvet felcserélt az asztalon s a port besöpörte az ágy alá. általános tanácsokat adott az idegennek, s felsorolta a betegségek legbiztosabb gyógymódjait. Sok limonádét kell inni, mondotta, s nem szabad fürödni. Általában a helytelen és túlzott fürdőzéstől származik a legtöbb nyavalya, mint azt hosszú hotelest pályája során alkalma nyílt külföldi vendégein megfigyelni. Minél kevesebbet fürödni, sok limonádét inni. s ha már semmi sem használ, ismer a közelben egy orvosi, aki liizes tűvel megszurkálja a bőrt, s a beteg rögtön meggyógyul, Egy angol hölgyei, aki ilt lakott, siilyos tuberkulózisból gyógyított ki a nagyszerű orvos, egyszerűen csak a tüzes tűvel. Nagyon jók a piócák is, s Madame, a felesége, majd felküldi néhányat, mert állandóan tartanak piócái odahaza a -páj/.hnn. házi használatra, hoíőílös üvegben. A mus- táro.s papír is jó. Mikor mindezt elmondta, az a jtóh oz men 1. I;V ii •; * €. [ , n 11 sót* ge i Fel csavarta és eloltotta a villanyt, mintegy meggyőződve róla, hogy a rendkívüli találmány, mely a Helel Mellére egyik vonzereje és specialitása, hibátlanul működik, s magára hagyta a beteget. A francia szabadkőművesség történetével nemi' ismerkedett meg ezen a napon, s a cigarettákhoz sem nyúlt, mozdulatlanul feküdt estig, s a háztetők lassan megindultak, szemközt, mint óriási hajótestek, s himbálva útra keltek- Félrebeszélt, s közbem tudott erről, halkan beszélt a sötétben maga elé, s nem kellett félnie, hogy megérti valaki, mert szomszédja kellemesen gargalizált ugyan, s kitünően beszélt franciául, de magyarul például már egészen biztosan nem értett. A szoba érdekes méreteket öltött, csak -most fedezte föl, hogy a mennyezet rombusz-alaku, s innen már csak egy negyedmozdulat hiányzott a csonkakuphoz s a gömbökhöz, melyek óriási tereken állanak, s a tömegben, a földalatti vasút lejáratánál, egy fiatalember állott, kalap nélkül, s szégyenlősen ezt mondta: „De én Renoirt i* szeretem.“ Később, éjfél felé, nagy csábítást érzett, hogy végre rendet csináljon ruhái között, melyek a falon lógtak, s átkutassa a zsebeket, s amennyiben feljegyzéseket és Iratokat talál, például egy megírt, de el nem küldött levelet, azt most utóiratokkal lássa el s csengessen Moliere urnák, aki bizonyára isimer a, közelben egy megfelelő levélszekrényt. De a vállalkozás csak elképzelés maradt, mert e pillán atban nem tudott Feltétlen szabadon mozogni és cselekedni.. Aztán itt volt Vaszilieff ur. s egészen gyermekesen viselkedett, kezeit tördelve állott aiz ablak- előtt; és telejajöngita a szobát. Sokat vitatkoztak, ezen az első napon, mikor a láz útra kelt vele, s a következő három napon, a inig az utazás tartott, rendkívül nyugtalan tengeren, dacára Moliere ur piócáinak, melyek az asztalon nyüzsögtek a befőües üvegben, s a főzeiékleveseknek, melyeket Madame felküldött a derék emberrel, aki ezekben a napokban seprőjével s lapátjával Igazán csak „petit menage“-ra szorítkozol! a szobában, s ezf a munkát búr felületes és mellékes, másrészről azonban oly gyakorlott mozdulatokkal végezte, hogy kételkedni lehetett benne, csinál-e valaha is és egyáltalán „grand menage“-t? Máskülönben nem volt semmi balja, csaJk a láz nem akart elmúlná, s az a fejfájás, szédülés és hideglelés, melynek a láz csak kísérő tünete, — egészen jól érezte magát, annyira jól, hogy sikerült Moliere urat lebeszélni az orvosról, aki tüzes tüszurásokkal minden betegséget meggyógyít, a legmakacsabb tuberkulózist is, s akivel a hoteles minden délután hatkor aperitifet iszik lenn a sarkon. Három nap múlva tüzes tüszurások és piócák nélkül is jobban lett. De néhány napig még csendesen maradt az ágyban, s úgy érezte magát, mint egy tivornya után, ki kellett aludni a lázat, s igazán nem tudta, miféle sürgősebb dolga lehetne most. Életéiben először volt idegenben beteg. E három nap alatt sokat tanult. Megismerkedett a hotel neszeivel, szabályos időben visszatérő aijtónyitogatásokkal, egyéni' léptekkel, uj hangokat hallott, egy férfi s egy női hang minden éjjel kettő felé egészen ismeretlen nyelven kezdtek hozzá egy félreértés megtárgyalásához, mely, az indu- 1 a tsza vakból ítélve, meglehetősen súlyos lehetett s valószínűleg nem vonatkozott egyébre, mint kettejük életére, általában és részletesen, — s a szomszéd szobában éjjel és reggel felbugyiborékolt a szelíd, csökönyös gargalizálás, melyre Durand urnák hangja érdekében olyan szüksége volt, s melyről megérkezése első órájában megállapította, hogy ez a civilizáció, s háromszáz évvel, ezelőtt nem hallhatott ilyen zörejt a szomszéd szobából az utas. Most utólag alkalma nvitt elcsodálkozni azon, hogy a civilizációnak ezt a szerény zörejét éppen egy néger közölte vele, — de csodálkozni való annyi akadt itt, hogy napirendre tért e különösség fölött. Túlzás lett volna azt állítani, hogy a Madame levesei s limonádéi és Monsieur petit menage-i pótolták a szanatórium; kényelmet, • de miikor a heves, nyári láz ellobbant, kellemes napok következtek, s állapota mindenképpen alkalmas volt arra, hogy a széles ágyban niozdntatt'inul feküdjön, alaposan szemügyre vehette a háztetőket, s tisztába jöjjön vele. mit akar? Soka! nem akart. Ami a háztetőket illeti, a/obat. alaposan ismerte már. * csodálkozására meg is szerette, — a régi negyed magas háztetőit a hosszú kéményekkel, melyek állandóan jelieket adtak, ha még oly szerényeket is, de az élet jeleit, s ebben a nagy magányban ez is jólesett. Aztán itt volt „a jövő". Felült az ágyban, nehézkesen, mert a három lázas nap erőszakosan legyengítette, keresztbefómba kairját, fejét a nem egészen tiszta, vörös-sárga csikós tapétának támasztotta és azt mondta: most nézzünk szembe a jövővel. Ha az ember a jövőt akarja szemügyre venni, ami filozófiai szempontból hiú vállalkozás, jól teszi, ha előbb alaposan visz- szanéz a multiba. Most úgy tűnt föl neki, hogy már hetek óta lázasan járt Párásban, talán a reggel óta, mikor a rue de Bac sarkán, egy esőcsatornának dőlve, elhatározta, hogy az életet „élőiről ke<zdi“, — utólag mosolygott e naiv elhatározáson, mint aki tudja, hogy az életet csak folytatni lehet, e ezt a gyanúját egy levélben meg is irta már, — de elhatározás volt mindenesetre ez ás, csak ki kellett tartani mellette. Családja már két hónapja nem hallott felőle, s ha gyöngédte- lenségnek tűnt is, hogy azt a néhány embert, akikhez vér és emlékék szerint odatartozott, aggodalomnak és nyugtalanságnak teszi kii, megnyugtatta magát azzal, hogy egy újszülöttnek előjogai vannak, s neki most sürgősebb kötelessége azzal a nagy családdal ismerkedni meg, amelybe családtagnak jelentkezett. Hogy a „nagy család" alatt kiket értett, azt nem tudta pontosabban megmondani — talán Parist, talán a franciákat, talán az egyetemes emberiségét, s ez volt persze a legkönnyebb, bár emlékeztetett kissé a szobrász vtrlágpolgárias túlzásaira, s néha, a kétely pillanataiban, röstelkedve és ijedten gondolt arra is, hogy a „nagy család" talán a Dóimé népe — s ezen, ha ráért az ember, el lehetett tűnődni- Hasonlatokat keresett, melyek állapotát kariUvitágítják, s erre határozott hajlama is volt, mert a családban, apai ágon, akadtak prédikátorok, — lelkészek és tárni lók, hasonlatokra hajlamos emberek. Válogatott a hasonlatokban, melyek bibliai bőséggel kínálkoztak e lázas napokban, aztán visszatéri a valósághoz, mely soha nem hasonlít semmire, fejéi a sárga- vörös csikós lapétának hajította és „szembenézett vele". (Folytatjuk.)
