Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-07 / 229. (2450.) szám
2 iftikJ október 7, kedd. érte az „L 1“ német léghajót, amely Helgo- land szigete mellett egy flott agakor la tón zátonyhoz ütődött és tizennégy főnyi legénységével elpusztult. Amerika szintén nem maradt ki a katasztrófák sorából. 1925-ben pusztult el a She- nandoah léghajó, amelyet az amerikaiak a Zeppelinek mintájára építettek. A legén yPáris, október 6. Az „R 101“ angol léghajó, amely tegnap a London melletti Cardington repülőteréről Kairón keresztül Keletin diába való repülésre készült, vasárnap hajnali két árakor a franciaországi Beauvais mellett lezuhant, felrobbant és teljesen elégett. A léghajón a legénység és utasok száma Ötvennyolcat tett ki. Csupán nyolc utast sikerült megmentem, mig a többiek szörny iiséges hálált szenvedtek. A szerencsétlenüljártak között van Anglia légügyi minisztere, lord Thomson is, akinek a felismerhetetlenségig szétroncsolt és megszenesedett holttestét a romok közül húzták ki. Az angol léghajózás nagy hatottja Az elmúlt vasárnap az angol léghajözásnak és az angol légi flottának örökké emlékezetes gyásznapja lesz. A Beauvais mellett bekövetkezett katasztrófánál életét vesztette az angol vezérkar egyik legképzettebb tagja, az 56 éves lord Thomson, légügyi miniszter és bri gadóros-generál i s. Thomson már a háboruelöttí időben is kitűnt az angol vezérkarban nemcsak nagyszerű nyelvismerete következtében, ameny- nyiben tizenkét nyelvet folyékonyan beszélt, hanem mint a Balkánnak s Kisázsiá- nak legjobb ismerője. Mielőtt Bulgária és Románia a világháborúba beavatkozott volna, a balkáni német politiPKAliAli * lAlk1gAR*HÍÍ*liAg IIHIII wmbmbw————— ségből csupán egyetlen tiszt menekült meg. A legsúlyosabb veszteség, amely az olasz légügyet érte, Nobile léghajójának, az Itáliának elpusztulása volt, amely eddig még teljesen fel nem derített okok következtében jégtáblához ütődött. Ez a katasztrófa hasonlít leginkább a külső körülmények alapján az „R 101“ pusztulásához. [kának legveszélyesebb diplomáciai ellenjá- ! tékosa Thomson őrnagy katonai attasé volt. 11916-ban az egyiptomi hadszíntéren vezetett egy augol brigádot, azután Palesztinába került és ő vezette be az első angol csapatokat 1918-ban a Törökországtól elvett Jeruzsálembe. Mint sok más angol tiszttársa, lond Thomson is a pacifista és demokratikus eszmékkel szemben elkövetett árulásnak tekintette a versailJesi szerződést. Ezért kilépett a hadseregből és azon nyomban átlépett a Labour Partyba. Barátjával, Morel-lel 1919-től kezdve a pórt legjobb katonai szakértője volt s különösen a Foreign Affaires című folyóiratban tárgyalta behatóan a leszerelés kérdését. Igen élesen foglalt állást az ellen, hogy Franciaország afrikai ezredeket állit fel. Miután a légügyeknek is szakértőjévé vált, MacDonald első kormányában, 1925-ben a légügyi tárcát vette út. Mivel a munkáspártnak a felsőházban igen gyenge a képviselete, és Thomson külső fellépésében még mindig a régi vezértisztre emlékezteti, speaker-miniszter lett. Curzou és Balfour halála után Thomson lépett mint tökéletes szónok az örökükbe. Legutolsó diadalait akkor aratta, amikor a londoni saj- tóegyezméuy megkötése alkalmával az alsó- házban és a felsőházban MacDonaldnál gokkal ügyesebben és eredményesebben szállt síkra a nemesi admirálisok frontijával szemben. Utolsó szavai az elindulás előtt ezek voltak: —- Megígértem a premiernek, hogy legkésőbb október 20-ig a léghajóval visszatérek Londonba. Most Franciaország halálos ellensége,, .akinek egyetlen gondja az a nagy probléma volt, hogy Londont a francia légitámadásokkal szemben kielégítően megvédelmezze, a fölismerhetetlen- ségíg ossz erőn c-solt holttestként, mint névtelen katona fekszik francia földön. Thomson legügyesebb segítőtársa; az angol polgári légügyi közlekedés főnöke, Sir Sefton Brancker államtitkár, szintén alig múlt ötveo éves. Brancker is követte főnökét a halálba. Kezdetben tüzérségi tiszt volt és mint üyen vé- gigküzdötte a búr háborút. 1910-től a repülőkhöz ment át és a háború kitörése óta a hadsereg légiflottájának volt a vezetője. A háborúban rendkívüli szervezői képességével megalkotta az angol légiflottának egész építési programját. A békekötés után a polgári és kereskedelmi íéghajózás kötelékébe lépett, mert már katona- korában is azt az elvet képviselte, hogy a polgári léghajózásnak kell alkotnia a légiflotta hátvédét és gerincét, ő alapította meg az állam által szubvencionál Imperial Arway-társaságot, ő szervezte meg Sir Alán Comham és de Grave repülését, akiknek Kapstaxltból, Ausztráliából vezető légi vonalakat kellett kifürkészniük. Az „R 101“ katasztrófáján rajtuk kívül az angol légiflottának hat kiváló szakértője pusztult el és elvesztette életét a léghajó konstuktőre, Scott őrnagy is, aki 1919-ben léghajón elsőnek repülte át az Atlanti óceánt. A hat nagyszerű légügyi szakértő között az ausztráliai légiflotta parancsnoka, Palestra, a légügyi háborúnak legkiválóbb szakértője volt. Az ötezer kilométeres ut, amelynek első 500 kilométer rén elpusztult a léghajó London, október 6. A vasárnapra virradó hajnalon a borzalmas körülmények között elpusztult léghajó útját a konstruktőr tervező asztalától egészen a lángsirig a szerencsétlenségek hosszú sora kíséri. Az építés sokkal hosszabb ideig tartott, mint az ,3 100“ testvérhájó építése. Már az építés alatt is állandóan változtatási terveket vettek elő. Amikor a léghajó végre ennek az évnek kora tavaszán élkészült és az első próbautakra indult, kiderült, hogy hajtóereje nem elegendő arra, hogy a rendkívül nehéz gépalapozást fölemelje anélkül, hogy a lineális szilárdságot ne veszélyeztesse. Hogy a léghajó betörését megakadályozzák., át kellett építeni és jelentékenyen meg kellett nagyítani, hogy ilyen módon a súlynak egészen máéképp való megoszlását idézzék elő. Amint most utólag bevallják, a gyujtóanyagkészletet ennél az átépítésnél jelentékenyen csökkentették. Mivel a parlamentben a nagy léghajók rendszerének ellenségei az „R 101“ fölépítésének ék- húzódása miatt igen kritikus hangulatban voltak és nagyon türelmetlenkedtek, a kormány ismételten kérte a légügyi minisztert, gondoskodjék arról, hogy a parlamentnek; október Az első jelentések IDEGEN EMBEÍtEK REGÉNY IRTH: MARüI SÁNDOR Copyright b$ Paníúeon (30) Mikor a Szajnáihoz értek, az orosz megtorpant. Két rendőr ment előttük, a szürkületben, 8 emberi testet húztak maguk után, vergődő és ficánkoló emberi testet, mely hörgött s tompán ordított — a rendőrök kényelmesen, szinte hanyagon húzták a hánykolódó testet, mindegyik egy lábat markolt, s az áldozat felsőteste s koponyája az uocakö- veken bukdácsolt utánuk. A fejet, amint igy húzták maguk után a kövezeten, már elborította a vér. Egyideig hörgött még a test, aztán a rendőrök bekanyarodtak az ucca szögletén, s a hörgés csak a távolból vinnyogott még, s nemsokára elhalt. Mozdulatlanul álltak. Álomban fordította a fejét. A Louvret látta, a Pavillon de 1‘Horloge homlokzatát, egy hidat, a Szajna fölött fehér köd szállt. Az orosz szájára illesztette egyik ujját, s elhanyagolt hajviseleté fejét előrehajtva, az elhaló hörgésre figyelt. — Európa! — mondta halkan s felemelte az ujját. Felment a hidra, s menekülésszerüen követte. Az orosz a hid közepéig futott, ott váratlanul megálljt, körülnézett, az eget vizsgálta, a víz fölé hajolt, áthajolt a korláton, a partok felé kémlelt s titokzatosan mondta: — Hallotta? Ez egy ember volt. 8 átmenet nélkül a balpart. egyik háza felé mutatott: — Ott lakik Cecil Soréi. Aztán oroszul mormogott. Részeg volt. Tekintete zavarosan úszott a folyó felett, széttárta karjait s nagyon hangosan mondta: — Pár!s nagy. S kiabálni kezdett: Jaj, jaj, jaj! -• mondta hangosan, s mint egy keleti próféta, szemközt fordult a nappal. — Jaj, jaj! - mondta csendesebben. — Jaj, emberek. Mindig és mindenütt csak emberek. Vér és vér. Szenvedély, butaság, halhatatlan lélek és ostoba halál. Mi vau bennünk? Hová megyünk? Jaj, jaj. Halkan jajongott, eszelős tekintettel, dadogva, kivetkőzve abból a tani tómee téri és öreguras galantériából, mely eddig aláfestette beszédét. Egy hid közepén sápadtan s megdöbbenve hallgatta a jajongó embert, akit nem egészen huszonnégy órája ismert. Az orosz letörölte könnyeit. Egészen összetört. Nem mert ránézni. A levelet be kell dobnom, gondolta most, mint egy fogadalmat. Hol vagyok? A Louvret látta, a Szajnát, az ősrégi klasszikus Párisi, ahogy arról szavahihető utazók s egy kiterjedt irodalom meséltek, s az idős embereket a Bastille mögött, amint egymás kezét fogják, s a véresen kitüremlő száj azt mondja: — Durand. Nem zavarja, ha torkom öblögetem? — a fehérkabátos ember papagájkiáltását hallotta, Kolumbus Kristóf zöld szemei úsztak a Szajna fölött, s dideregni kezdett. A halkan jajongó embert nézte, s hirtelen megijedt az életnek ettől a sűrűségétől, s Páris közepén a Szajna fölött, valami fantasztikus filmben érezte magát, olcsó drámák között, mint valaki, aki csak véletlenül tévedt rá a képre. 8 a zűrzavarból csak a levél Ígért kiutat, melyet még a zsebében hordott, s ha nem dobja be azonnal, akkor eltéved a sűrű és zűrzavaros cselekményben, szereplő lesz maga is, aki idetartozik sorsával, itt él és bal és bukdácsol, ebben a képben, ahol szemközt Cecil Soréi lakik, akiről azt se tudta, kicsoda, s háta mögött egy jóhirü épületben a művészettörténet leghíresebb kép rém ekei lógnak a falakon, de a rendőrök úgy húzzák maguk után az áldozatot, hogy lábait markolják s a kövezeten vonszolják fejét, s öreg emberek láncolnak egymással, s egy lüszterka- bátos ember lehajol s mégsimogat égy macskát, — ha nem dobja be azonnal á levelet, talán haza se megy többé innen, ahol végeredményben semmi keresnivalója nincsen, mert Gyarmaton van a helye, ahol magyar nyelvre s irodalomra oktathat gyermekeket, kiknek eredete talán nem is olyan vitait!at- lan, mint odahaza sokan hiszik. Lassan indullak cl, a hídon át, a ruo de Bac sarkán megállt, egy eeőcsa tornának támaszkodott. Egy „tabac“ kirakata aljában megpillantotta a kétes lyukaik egyikét, ahová Párisban a leveleket kell dobni. Felemelte kezét, hogy zsebéből előhúzza a levelet. Az élet egyik lassú pillanata volt ez, nagyon lassan emelte a kezét, le is pillantott rá, s ebben a pillanatban már tudta, hogy nem fogja bedobni a levelet, nem adja meg a címét, zuhan, mint a kő a vízben, család, név, györkér, odatartozó® nélkül, ebben az ismeretlen hőfokú örvényben, s lehet az is, hogy egy budapesti bérház poloskairtószerre emlékeztető szagokkal megtömött szobájában egészen hiába foglalkozott a gótika elemeivel, mert a jövőben s talán egész életében mással foglalkozik majd, esetleg autót vezet, vagy harisnyákat ad el, vagy könyveket ir, ami, e pillanatban úgy tetszett neki, teljesen egyre megy. Kezét nézte, mely a levél után nyúlt, s tudta, hogy nem dobja már be a levelet, s egyremegy, mit csinál majd ezzel a kézzel, tollat vezet, vagy prémeket varr össze, s egyszerre lázas és édes izgalom ömlött át rajta, mintha most születne mégegyszer a világra, a rue de Bac sarkán, huszonnyoleóvesen, név és eredet nélkül, ebben a pillanatban. Már világos volt és autók szaladtak, s az orosz türelmesen és alázatosan állt előtte, miután kijajongta magát, sűrűket pislogva, mint aki kinyilatkoztatásra vár, kissé oldalt hajtott fejjel, alulról felfelé nézett rá. Kezét nézte, s eszébe jutott az ismerős kéz, az a nagyon testi, csontos kéz, amint lassan levetkőzik meztelenre, — s a látomás oly éles volt, látta a kezet, föléje hajolt, mint egy spiritiszta szeánszon, a kéz lebegve rászállt kezére, a kísértetiesen ismerős kéz, a hang ezt kérdezte: — ön a doktor? — S mélységesen elcsodálkozott. — Hogy' is hívták? — kérdezte az oroszt. S a szép művészetek és görög ny elv egykori tanára Kazánban, végigsimitva elhanyagolt hajviseletü fejét, sűrűket pislogva s kissé oldalt hajtott fejjel, alulról felfelé bámulva rá, oly természetesen felelte, annyi magá- tólértetődéssel, mintha egyébről sem esett volna szó közöttük éjszaka: — Éva. — Persze — mondta. Már emlékszem. Éva. Az orosz pislogott: I — Mint az első nőt — mondta magyarázó hangon. — Pátiét ikus név. De talán neon tehet róla. Ez egy nagy, fehér fajtából van, uram. Látta az én kicsikémet, este? Az fekete volt. Az ember szerény lesz. Most elhagyom önt. Nem várt választ, s kacsázó léptekkel, döcögő ügetéssel ment odébb. Utána nézett: Az éles világításban, ahogy megthajlottan ődön- gött a fal mellett, volt benne valami egy nagyon magas termetű, lompoe és szőrös kutyából. 8. Szeptember el ején megbetegedett. Egy pár napig járkált a városban a betegséggel, s nem tartotta k ülönös szerencsétlen ségnek, hogy láza van. Már hetek óta úgy érezte, hogy láza van, s mikor ezt a lázas állapotot végié a test is igazolta, megnyugodott. Akinek láza van, az nem tartozik felelősséggel senkinek, s nem kötelessége az sem, hogy a jövőn törje a fejét. Augusztus végén a város is lázas volt, üres és kiégett, az uccán tuas- fekete árnyékot vonszolt maga után, a kövek éjszaka is ontották a forró levegőt. Akinek lázia van, az leíekhet az ágyba, s nem kell tekintettel lennie arra sem, hogy Párisban van s nemsokára elfogy a pénze. Egy reggel, mikor felkelt, szédülni kezdett, tántorogva motozott a szobában, kiállt az erkélyre, ólmos mozdulatokkal megitatta a macskát, örvendezve, hogy van valami dolga és kötelessége, kihajolt a rácson és nézte a háztetőket. Teljes napban állt és kilelte a hideg. Előkereste a hőmérőt, bizonyos elégedettséggel, mert olyan vidékről jött, ahol a lakosság hőmérőt dug a hóna alá, ha lázas, megái lapította, hogy a higanyoszlop magasan jár a harminchét fok fölött, s kissé szédülten és bizonytalan mozdulatokkal, de szive mélyén örvendezve s megnyugodva ment az ágyhoz és visszafeküdt. Előltevaló délután egy izgalmasnak Ígérkező könyvet vásárolt a Quai Voltairen. a francia szabadkőművesség történetét, az odakészitefte az ágy szélére, s egy csomag sárga cigarettát is odaké- szitett s elégedetten nézett körül, mint aki utazásra indul, s végre leült a kupéban, kényelmesen elhelyezkedik s várja a? indulást. xr 5 cs 1S2- s ^ ^ zz a Jd S o. O C3 « 2*-* .a 2-a ° ü 3 o *<5 $ d <5 -6 | a I jjl 1 Jj r— ^ IS "5 13 * « H:a-í£ * JffÍ 1 Í2 ö <r> flí cs
