Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-05 / 228. (2449.) szám

ttW jjtfegr S, vasárnap.

'imXCAlMAGteRHlTÖiíSP

7

PETHŐ SÁNDOR:

Á magyar nemzet a maga történelmi misszióját a dunai népekkel való gazdasági és politikai együttműködés koncepciójában akarja szolgálni

Beszélgetés a kiváló történetíróval és publicistával Görgeyről, a magyar létekről, Szlovenszkórót, a szlovenszhói magyarságról, a szlovákokról és Andrássy Gyuláról

Budapest, október 4. |

(Budapesti Bzefcreeztőségünktől). Pethő Sándor egyike azoknak a különös magyar karaktereknek, akiket sehová sem tud eiskatu.'yázni a mai szűklátókörű szemlélet. A legtragikusabb magyar koroknak, a szabadságharcoknak és a közelmúltnak kiváló történetírója Pethő Sándor, akiiben nem tudni mit becsüljünk inkább: nagy politikai és történeti tudását, vagy azt, hogy az ifjúságnak is egyik állandó útmutatója. A mai lesüllyedt, jampecgeneráció érdek- lődésnólküli sivársága közepette, mindig humanizmust és reneszánsz ragyogást vetít be a lelkűkbe.

Rendkívül termékeny iró és publicista Pethő Sándor. Pompás, szinmagyar stílusa, túlfűtött mondatai sohase esnek a gondolat rovására, mindig egy-egy szorosain összefüggő dialektikai sor is, amit leír. Könyvei, a Politikai arcképek, A szabadságharc eszméi és tanulságai, Magyar- ország és az antant hatalmak 1848—49-ben, Világostól Trianonig, Viharos emberöltő, mind arról a kivételes szerepről tanúskodnak, amelyet Pethő Sándor a magyar politikai irodalomban és a történetírásban elfoglal. Senki jobban meg nem érezteti a Világostól Trianonig terjedő idő nagy tragikumát, mint ő ebben a könyvében. A Viharos emberöltő politikai arcképei, a széleshorizontu tudós-történetiró, de egyúttal a szabad európai szellem, finom analízisévé1, hozzák közelebb hozzánk megrajzolt alakjait; legutóbbi nagytörténeti munkája pedig — Görgey Arthur élet- és lélek rajza — nemcsak nagy feltűnést, de nagy sikert is arattak. De Pethő Sándor emellett a történetírói munkásság mellett a közelmúlt politikai mozgalmaiban is kivette részét é6 ismeri a magyar glóbusznak minden pontját, minden, problémáját. Fölkerestük Pethő Sándort, hogy világítson rá ezekre a súlyos problémákra, amelyek elsősorban érdeklik a kisebbségi magyarságot.

Első kérésünk is mindjárt a Görgey-könyvről szól.

— Gürgey-könyvemmek —-válaszolja Petihő Sándor — nem az a jelentősége, htfgy eldőmr tötte a vitát, vájjon hazaáruió volt-e, vagy sem, mert ezt a történetírás már régebben elintézte és évtizedek óta inkább politikai pártok dulakodtak fölötte. Az én életrajzi munkámnak fontossága az, hogy Görgei lélektani fejlődésének rajzával mintegy pszichológiai bizonyítékait is megadtam annak, hogy elfoglalja helyét a magyar társadalom kultuszában. Politikai hangsúlya a könyvnek csak ennyi: bizonyítottam azt, hogy 1848-ban és 49-ben a magyarság egymagára hagyva nem csak az ellene mesterségesen felingerelt nemzetiségi koalíciót robbantotta szót, hanem visszaverte az osztrák császári hatalom nagy hadseregét és ezzel megmutatta, hogy a középső Duna völgyében a vezetés a magyar nemzetet illeti meg. És ezt a dokumentációt. Görgei hadvezéri zsenijének köszönhetjük.

A magyarság egyik legégetőbb problémájáról, a négyfelé szakadt lélekről, kezdünk beszélgetni. Pethő Sándor itt is nemcsak mint politikus, de elsősorban a tudós történetíró finom anaiizisóvea vág bele a kérdés velejébe.

— Ennek a kérdésnek gyökere tulajdonképpen ez: van-e beszólalási jogunk a kisebbségi magyarság politikai szervezkedésébe? Nézetem szerint a magyarországi társadalom nem parancsolhat rá semmiféle politikai irányt a kisebbségi magyar társadalmakra, annál az egyszerű oknál fogva, mert képtelen többet, mint erkölcsi segítséget nyújtani, másrészt azért, mert nem miránk tartozik annak a védekezési formának megválasztása, amellyel legsikerültebben szállhat szembe a denacionalizálásra irányuló törekvésekkel. Nekünk a szellemi és erkölcsi együvéíarto- zandóság feltételeit kell megteremtenünk. Ezek közé tartozik mindenekfelett az, hogy biztosítani tudjuk a kulturális kapcsolatok folytonosságát, hogy a magyar szellem produktumai átjussanak azokon a spirituális vámhatárokon, amelyeket az uj államhatalmak vontak a magyar szellem természetes kiáradásai elé. Az is szükséges, hogy idehaza állandóan olyan politikai, közművelődési, erkölcsi és szociális viszonyaink legyenek, amelyek a kisebbségi magyarság küzdelmeit közvetve erősítik.

— Nem tagadható, hogy azokban a törekvésekben, amely az utódállamokban a kisebbségi magyarság számára bizonyos autonóm.

tációt termeltek é6 termelnek ki, nem csak az opportunizmus kényszerűségében lelik magyarázatukat, hanem történelmi indokoltságuk is van. Erdélynek évszázadokon át megvolt a maga önkormányzati, sőt állami élete. Most fel kellett, hogy fedezzék ezeknek a tradícióknak eleven erejét és benne azt a természetes védekezési formát, hogy magyarságukban megmaradhassanak. Hóman Bálintnak a napokban megjelent történelmi müve az Árpádok második korszakáról és az Anjouk idejéről, rávilágított az úgynevezett keleti és nyugati magyarság kettészakadásának előzményeire. Arra, hogy a tatárjárás után kipusztult magyarság helyére telepitett kunok annyira átszinezték és sok tekintetben átformálták az alföldi és erdélyi magyarság erkölcsi és szellemi arculatát, hogy lehetetlen fel nem ismerni azt a különbséget, amely például a dunántúli magyar lélek és a. keleti magyarság pszichológiai ábrázata között van, anélkül természetesen, hogy a magyarság nemzeti létének és történelmi hivatásának felfogásában lényegesebb eltérések alakultak volna ki. Szlovenszkói vonatkozásban a múltban ilyen történelmi adottságok nem igen akadnak, hacsak nem számítjuk ide azt, hogy a kuruc felkelések súlypontja az északi vármegyékre esett és hogy egyidőben ennek a területnek a törököktől megkímélt részére koncentrálódott a magyarság történelmi gondolatának munkálása.

És Szlovenszkó ezerepe — kéTem?

— Kétségtelen előttem, hogy a szlovenszkói lélek, amely a múltban egy Rákóczit, Kossuth Lajost, Madáchot, Jókait, Mikszáthot, egy Andrássy Gyulát adott nekünk, valójában egészen más, mint a magyar léleknek az a tájképi elváltozása, amely a Dunántúlt vagy az Alföldet megkülönbözteti. Ennek oka az, hogy a szlovákság és magyarság között a nemzeti és gazdasági különbség ellenére kifejlődött az egymásrautaltság és együttlakás szakadatlanságából egy olyan típus, amely például a nemzeti politikában sokkal toderánsabb és emelkedettebb irányt képviselt, mint a magyarságnak az a része, amely ennek az együttműködésnek hatásait nem érezhette. Ha a szlovenszkói magyarság ezeket a tradíciókat ápolja, akkor történelmileg is helyes és igazolt utón jár. A politikai szükségesség ezt az orientációt egyenesen parancsoló érdekké teszi kettejük számára és kell, hogy kulturális téren ez a magyarság közvetítsen a szlovákság és a központi magyarság között. Ennek a régi uj, inkább ösztönökből, semmint politikai megfontolásból eredő iránynak legigazibb képviselője Mécs László, akinek irodalmi egyéniségében és jelentőségében látjuk dokumentálódni ennek a szerencsés szellemi vérkeveredésnek eredményeit.

Ezután Pethő Sándorhoz, a külpolitikushoz

fordulok és megkérem, mondja el, hogyan látja Magyarország jövő útjait

— A jóvátételi kérdés likvidálása után a legsürgősebb a kisebbségi védelem jogrendszerének kiépítése. Nyilvánvaló, hogy Magyarország számára nincs életbevágóbb kötelesség, minthogy vérei számára kiküzdje azt, ami a békeszerződésekben is bennfoglalta- tik. Ennek a feladatnak munkálásánál egy emberként áll a magyar kormány mögött az egész magyar társadalom. A magyar külpolitika legközeelbbi menetrendjébe illik az is, hogy amikor a népszövetségi rendszer helyét újra az egyensúlyi rendszer foglalja el, megkeresse azokat az crőténvezőket, amelyek a Magyarország és szomszédai közötti kérdések békés megoldásán fáradoznak.

— Valószínűnek tartom, hogy ez a folyamat a Dunavölgy átrendezése problémájának megoldását késziti elő. A magyar társadalom a maga részéről teljesen szakított a régi nemzetiségi politika rendszerevei. Nemcsak azért, mert az nem volt kielégítő, hanem azért, mert a maga történelmi misszióját a dunai népekkel való gazdasági és politikai együttműködés koncepciójában akarja szolgálni. Nem tartom kizártnak, hogy idővel a középeurópai népek között is kialakul egy Monroe-elv féle közvélemény, amely azt mondja, hogy a Dunavölgy a dunai népeké! Minél előbb jutnak az utódállamok ennek a problémának helyes felismerésére, annál hamarább sikerül tisztázni azokat a zavaros gazdasági és politikai kérdéseket, amelyeknek súlya alatt valamennyien szenvedünk. Miként vélekedik erről az egyik legiMetékesebb tényező: az ifjúság és mát gondol a szlovenszkóiakról? — kérdezzük Pethőtő’, akit egyik szellemi vezérének és mentorának ismer el a magyar fiatalság.

— Az itthoni magyar fiatalság szellemi elitje, levonva a közelmúlt tanulságait, rálépett erre az előbb vázolt útra. Anélkül természetesen, hogy lemondott volna a magyarság nagy történelmi missziójának szolgálatáról. Kapcsolatokat keres tehát az utódállamok magyar fiatalságával és rajta keresztül azzal a szlovák ifjúsággal is, amely a szlovenszkói őslakosság autonómiáját épp úgy a szivén kell viselje, mint a maga nemzeti gondolatát. Erre a szlovenszkói magyar fiatalságra hárul a szlovákság és magyarság közti relációk közvetítése. Ennek a kötelességnek megkerülése volna, ha egyik hányban az opportunizmus kényszerűségéből odáig menne el, ahová mi nem követhetnénk és amely a szlovenszkói magyarságra nézve is a nemzeti öntudat biztos agóniájával járna. Fiatal Ságunk nem látja itthon többé külön elemeknek a magyarság szociális és nemzeti gondolatát, hanem egyiket a másikkal táplálva iparkodik megkeresni azokat a kereteket, amelyek közé beleféT a Dunavölgy gazdasági és nemzetiségi problémáinak legmegnyugtatóbb megoldása is. Csalc sajnálni lehet, hogy ennek a gondolatnak szellemi produktumai nem léphetik át a határt és igy a szlovenszkói magyar ifjúság olyan egyoldalú és ártalmas hatásoknak van kitéve, amelyek őt a szociális eszme nevében denacionalizálui akarják és a szociális interaacionálé nevében halálra akarnak Ítélni minden történelmi tradíciót és nemzeti elemet a dunavölgyi kérdés rendezésénél.

így terelődik a szó ifj. Andrássy Gyula gróf- *

Prága, október 4. Megdöbbentő veszteség érte az érsekujvári magyarságot: Ozorai József dr. ügyvéd, az érsekujvári magyarság köztiszteletben álló ősz vezére, szombaton délben tizenkét órakor elköltözött az élők sorából.

Ozorai József dr. két hét óta betegeskedett. Hülésből származó tüdőgyulladást kapott, amelyből kigyógyult. Ezután nikotinmérgezésből eredő bélinfekció támadta meg szervezetét Már-már úgy látszott, hogy ezt a bajt is kiheveri. Tegnap reggel fölkelt betegágyából és aránylag jól érezte magát. Délben váratlanul rosszul lett. Kezelőorvosa nyomban megvizsgálta és megállapította, hogy állapota reménytelen. Ozorai József dr. 24 óráig tartó agónia után szombaton délben 12 órakor meghalt. Halálának híre hamarosan elterjedt Érsekujvárott és nagy megdöbbenést kelteti, mert Ozorai József dr. a városnak egyik legnagyrabecsültebb és legjelentősebb egyénisége volt.

Ozorai József dr. 1855 október 3-án született és éppen tegnap töltötte be 75-ik életévét. Egyszerű kisgazdacsalád'ból származott, emellett igen gondos nevelésben részesült. A négy alsó gimnáziumi osztályt az érsekujvári algimnáziumban végezte. Ezután Esztergomba került é-i ott érettségizett le. Az érettségi után a budapesti egyetem filozófiai fakultására, iratkozott be és tanár akart Lenni. Egyetemi évei alatt szolgálta le az önkéntesi évet. Katonai szolgálata alatt egy szerencsétlenség folytán egyik lábára megbénult. Egyetemi tanulmányai után Esztergomba került, ahol a hercegprimási levéltárban működött, mint levéltáros, majd Ne- deczky Flóris dr. primási főügyész irodájában dolgozott. Nedeczky fölismerte a fiatalember kiváló képességeit és rábeszélte, hogy lépjen az ügyvédi pályára. Ozorai József dr. meg is szerezte az ügyvédi diplomát, Érsekujvárott telepedett le és néhány év alatt a város legvirágzóbb ügyvédi irodája az övé volt. Több, mint ötven évig nagy szerepet játszott Érsekújvár közéletében, a város képviselőtestületének több, mint negyven esztendő óta tagja és harminc esztendeje elnökq a pénzügyi bizottságnak.

Rendkívül nagyjelentőségű szerepe volt a

ra, aki sok tekintetben előre látta az elkövetke- z ette két. Pethő Sándor egyik legbizalmasabb híve volt a nagy államférfinek. Megkérjük, mondjon róla egyet-mást.

— Azok között, akik a közelmúltból a mába nyúló időkig szellemi és politikai hagyar. ték tekintetében kiváló értéket jelentenek, első helyen áll ifj. Andrássy Gyuia gróf tragikus alakja. Sajnos, jelentősége inkább kitűzött céljaiban van, mint elért eredményeiben. A magyarság mérhetetlen kárára ez a nagy államférfin sohasem jutott a megfelelő időben hatalomra. A régi Magyarországon a történelmi osztályból pedig ő ismerte fel legelsőnek a jogkiterjesztésben érvényesülő szociális haladás gondolatát. Mintán azonban nemzeti politikája miatt antádinasztikue hírbe keveredett, a Habsburgok csak akkor hívták meg tanácsadóul, amikor már minden elveszett. A magyar ifjúság sokat fog tanulni Aiw drássy Gyulának most kiadásra kerülő naplóiból, politikai beszédeiből és publicisztikai munkásságából. Meg fog ismerni belőle egy méltatlanul elrágalmazott és mesterségesen félreismert államférfiut, a magyar Gironde legnagyobb alakját, aki írásban és beszédben először kötötte össze a magyar állam szociális kimélyitésének feladatát a nemzeti gondolattal. Arra is rá kell mutatná, hogy ő volt az első, aki nyíltan szakított a régi nemzetiségi politika elgondolásával és őszintén rálépett — a magyarság érdekében is, —i arra az uj kurzusra, amely a nemzet! autonómiák rendszerével akartja helyettesíteni a nemzeti állam koncepcióját. Éppen most van alakulóban egy gróf Andrássy Gyula emlékbizottság, melynek feladata, hogy előkészítse ennek a nagy államférfimnak politikai rehabilitációját és kultuszát a magyar társadalomban. ö maga is szlovenszkói ember volt és mint ilyen egészen más szemlélettel bírt a szlovákság és magyarság viszonyáról, mint bárki más kor társai közül.

önmagáról keveset beszél Pethő Sándor, e hogy min dolgozik most, azt is igen csöndesen említi. Pedig ha elkészül, egyike lesz a legszenzációsabb magyar történeti munkáknak.

— Andrássy napló jegyzeteit rendezem sajtó alá és megírom életrajzát. Azonkívül a legutolsó negyven év korrajzát készítem. Annak az erőfeszítésnek a tragikumát fogom megmutatni, amely arra irányul, hogy Magyarország likvidálja még idejében azt a sok tekintetben szerencsétlen politikát, amely nagyrészt Trianonhoz vezetett! régi Nyitra-vár megye megyei életében, ő volt I az ellenzék vezére és néhány politikai sikeré- j ről még a későbbi utódok is sokat beszéltek. Elsőrangú szénok volt, aki beszédével hallgatóit valósággal lenyűgözte.

Többizben főispán! állást ajánlottak lel neki, amit azonban mindig visszautasított,

mert közéleti működését abszolút önzetlenség vezette.

Az államíordjulat utáni időiben is vezető szerepet töltött be a magyarság politikai életében. 1920-ban

az országos magyar kisgazda, földműves és kisiparos párt szenátor! mandátumot ajánlott fel neki, amit azonban szintén nem fogadott el. Igen jelentős szerepe volt a szío- venszkói magyarság politikai életében nagy fontossággal bíró 1923-as érsekujvári egyezmény megalkotásánál, amikor a két nagy párt őt kérte fel a tanácskozás alkalmával az elnöklésre.

A katolikus hitélet terén is évtizedek óta vezér szerepet töltött be és ő volt az érsekujvári katolikus iskolaszék világi elnöke.

Ozorai József dr. igen értékes publicisztika! működést is fejtett ki. Évtizedekkel ezelőtt az Újvári Lapok főszerkesztője volt. Az utóbbi időben pedig az Érsekújvár és Vidéke című lapban jelentek meg politikai cikkei. Az elmúlt évben adta ki „Kuruc ősök" címmel kétkötetes történelmi regényét, amelyben az érsekujvári kuruc időket irta meg. Könyve, amely az izzó fajszeretet ragyogó hitvallása volt, igen nagy feltűnést keltett. Ozorai József dr. rendkívül nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendett. Húsz év óta Érsekujvárott mindig ezzel a rendkívül kitüntető jelzővel illették: „a magyarság ősz vezére". A községi képviselőválasztások után minden alkalommal korelnöke volt a képviselőtestületnek és doyenje az érsekujvári ügyvédi karnak. Az elhunytat két leánya, dr. Csipkay Andoraó, szül. Ozorai Teréz, a jónevü dalköltő és dr. Krantz Dezsőné, szül. Ozorai Mária, valamint unokái és kiterjedt rokonsága gyászolja. Temetése hétfőn délután 3 érakor le®* az érsekujvári gyászházbél.

A temetésen előreláthatólag Szlovenszkó minden részéből nagy számban fognak megjelenni az elhunyt ősz magyar vezér tisztelői.

Budapesttől független irányú szellemi orienrragaw.Tvr.

Bőd tánciskola

New-York, lonclom, PsSris fiamitia

vSSássvárosi ®É3Eaasa>an és a 8egslt#siiniireS»l» smaftécSussal

Meghalt Ozorai József drM

az érsekujvári magyarság ész vezére