Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-31 / 249. (2470.) szám
6 «m^GSlMAOtoRH!KIiaP 1960 október 31, péntek. SZEPESSEGI KIS TÜKÖR 7áfraszépíaki villájában ^ ‘hCT" HW,W ma is csodálatos képeket lest Boraik Andor, a nagy akadémiai festő Aki évek óta Krisztusi keres Tátrszéplak telepén, a fürdőn kívül, a tátrai villamos sínpárjától balra, magasba szökő fenyőfák tövében két csinos villa áll egymás mellett, az egyikben Boruth A-ndor festőművész él s ebben a villában ván a műterme is, melynek tágas ablakai a keleti oldalra nyílnak, ngy, hogy a korai nap sugárkévével árasztja el a. műterem masszív bútorait, a festőállványokat és a falakon függő szépséges képeket. A nap ragyogásával a mesteri ecset alól kikerült müvek valami csodálatos fényben csillognak e ez a színpompa egyszerre betölti varázsával a belépő lelkét. Húsz éve él itt a tátrai csúcsok tövében Bo- ruth mester, az európai márkájú festőművész, aki igazán kinőtt a ezlovenszói keretekből és művészetével dokumentálja annak a mondásnak az igazságát, hogy művész hazája széles e világ. Három festménye, az emausi vacsoráról alkotott kis kompozíciója, egy szepesi szlovák falusi biró realisztikus portréja és a művész édesanyjáról nagy szeretettel megfestett arcképe a Műcsarnok legutóbbi tárlatán nagy sikert aratott és a pesti kritika általános elösme- .résével találkozott. A mostanában végétért velencei nemzetközi képkiállitás is elfogadta egy müvét, Semsev Andorról, a nagy mecénásról megfestett tanulmányfőjét: az alvó öreg embert. Boruth Andor ma is szorgalmasan fest, ecsetje alól egyne-másra kerülnek ki a mü- vészibbnél-müvészibb alkotások s különösen portréfestészete emelkedett olyan nívóra, hogy a hozzáértő' kritika László Fülöp művészetével helyezi egy sorba. Ezek a festmények, amelyek mostanában készülnek, sorban a műterem falára kerülnek. Ahogy cigaretta- füst mellett szemben ülünk, szolid rezignáció- val. nem i? panaszképpen, nem is azért, hogy nyilvánosságra kerüljön, megállapítja a művész, hogy a képzőművészetnek, a festőmiivészetnek nincs most konjunktúrája Szlovenszkón. Nincs konjunktúrája egyebütt se. — Gazdasági válság, — vetjük közbe. — Talán nem is annyira az. A gazdasági válságot a szegény emberek érzik fokozottabb mértékben, ezek pedig régebben sem vásárolhattak festményeket. Sokan vannak abban a helyzetben, hogg képeket- vásárolhatnának, de nem vesznek. Nincs érzékük hozzá. Megtudjuk, hogy a Szép ességben sűrűn vannak igazán művészi értékű tárlatok, de a közönség vásárló kedve csak nem akar feléledni. Pedig a művész számára nemcsak anyagi szempontokból fontos, hogy képeit vegyék. megrendeléseket kapjon, hanem ő is. mint az iró. revelálni akarja, tehetségét. Boruth Andor magasba ívelő művészi pályája abban az időben kezdődött, amikor a régi Magyarországon Benczúr iránya fénykorát élte, a nagy mester egyénisége az egész magyar festő-művészetre rányomta bélyegét. Boruth 1873-ban született. Münchenben Hollósv Simon mellett tanult, majd Párába költözött át, ahol a Julienne-akadémián hat esztendőn keresztül fejlesztette mvüészi képességeit, majd önálló műtermet is nyitott Párában e nyolc esztendeig szívta magába a francia főváros kifinomult művészi ízlését. Művészetének fejlődésére a legnagyobb hatást a francia impresszionisták, különösen a Ba.rbissoni-iskola mesterei gyakorolták. Spanyolországi tanulmányutján azután magába szívta Velasquez, Goya és Greco tradícióit. Hosszú külföldi tartózkodása után Magyarországba tért vissza, ahol a Benczúr-mes- teriskolának volt négy évig tagja, majd a ke- lenhegyi utón levő müteremházban tartott fenn ateliert. Innen került — ahogy ő mondja — tisztán véletlen folytán a Tátra tövébe, ahol véglegesen meg is telepedett. Innen küldi ragyogó müveit pesti és nemzetközi tárlatokra. Sok-sok elismerés, kitüntetés, nagy díj az állomásai fejlődésének. 1896-ban a gróf Károlyi Tibor-íéle 1000 forintos jutalmat kapta meg Este a műteremben cimtt pikturá- jáért. 1897-ben övé az 1000 forintos Bükk Szi- lárd-féle jutalom Toreador-jáért. 1902-ben Fekete ruíháis nő kutyával című festményét a Páti) György-féle 600 koronás díjjal tüntetik: ki. A legnagyobb sikert 1905. évben a 4000 koronás társulati dij odaítélése jelenti Jézus születése című nagy festményéért, amely most a magyar főváros tulajdonában van. 1909-ben az Ipolyi Arnold-féle 2000 koronás dijat nyeri Krisztus sírba tétele nevű festménye, amely most a Szépművészeti Muzeum tulajdona. Nemzetközi sikert Münchenben ér el 1909-ben, amikor a nemzetközi kiállításon Férfi kutyával nevű képét aranyéremmel jutalmazzák. A tátrai tájképiestészctre tereljük a beszélgetést és látva, a műterem falát boritó szebbnél- ,-xobb figurális kompozíciókat, önkéntelenül vetjük M a kérdési, vájjon * Tátra, a témámét ragyogó szépségei, amelyek ezen a hegyvidéken fel vannak halmozva ég amelyek között busz esztendőin át él, nem ihlették-e alkotásokra? — A Tátráról csak apró skicceket készítet-, tem, mondja Boruth mester. (Van is a műterem falán néhány remek tátrai miniatűr. Nagyobb tátrai kompozíciót azonban nem látunk.) Tájakban a lankáé vidékét szeretem, ezek pedig itt magasba szökő hegyóriások. így csupán néhány impressziómat vetettem vászonra. Kő- ezeghy-Winkler Elemér barátom az a művész, akit most a Szepességen a legjobban ihlet meg a Tátra s az alpin kiállításon igen szép sikere volt. Egy nagy vászon áll velünk szemben a festőállványon. Négy hatalmas figurális alak rajta, Jézus az emausi asztalnál ül, az asztal homlokán Péter apostol, szemben a Mesterrel — háttal a nézőnek — egy másik apostol s egy negyedik alak, aki jelentéktelenebb figura a hatalmas méretű vásznon, felszolgál a Mester jobbján. A még be nem fejezett festmény szépsége betölti a néző lelkét. Erről készült az a kis kompozíció is, amely a Műcsarnok kiállításán szerepelt. Megállapítható a mester tárgyaiból, hogy a jellegzetes arcok mellett főkép a biblikus tárgyú dolgok termékenyítik meg fantáziáját és késztetik művészi alkotásra. Ezek a biblikus képek lenyűgöző változatosságot hoznak a pompásan sikerült portrék közé.-— Mint arcképfestő kerültem ide az erdőbe, ahol bizony kutatni kell az arcokat. Tulajdonképpen nagyvárosban kellett volna élnem, de ezt a nehéz viszonyok számomra nem tették lehetővé, Majd újabb kérdésünkre: — A portrék nagyrésze megrendelésre készült, ezeket el is helyeztem, sokat csináltam saját gyönyörűségemre, ambíciómból is. Ezek borítják most legnagyobbrészt a műterem falát. Köztük azonnal szembeötlik egy nagy szeretettel megfestett gyermekportré, egy'kék ruhás, aranyszőke hajú fiú, Boruth Misi, a művész fia, aki a festmény létrejötte óta hat évesből 13 éves nyurga gyerekké serdült. Misi maga is tehetségesen rajzol s igen szép jövővel biztat Boruthéknak pesti intézetben tanuló leányuk, akinek vázlatait csodálkozva szemlélem. Újra a nagy vászonra tereljük a beszédet. A mester talán nem is veszi észre, hogy most interjú-alany, őszintén tárja fel a művészi alkotás lényegét és sok kedves, érdekes epizódot mond el. — A nagy mű, amelyet évek óta készítek és állandóan dolgozom rajta. Nagyon szeretem. Mégse tudom befejezni. Hiányoznak a modellek. Nézze csak meg Pétert. (Krisztus be nem fejezett figurája mellett Péter apostol alakja első pillanatban megfog és teljesen előtérbe nyomul a festményen.) Erre akadt modellem, egy fürdővendég, szakállas, öreg ur, volt oly szives ülni néhányszor hozzá. Ez valahogy elkészült. De a legnagyobb baj, hogy nincs Krisztus-modellem. Nem sablonos Krisztust akarok festeni, nem a mindennapi, szelidképü Krisztus az eszményem, Egyre szebbek és fiatalabbak leszünk Lassúdé öregség, továbbtartó ifjúság, megujhodó organizmus a ma emberének sajátossága Evőd-ve szoktunk effélét mondogatni. Pedig nem is fenékig tréfa, amennyire annak véljük. A huszadik század embere sietve, — bátran mondhatni — vágtában él. Azt lehetne hinni, hogy a telefon, villany, gáz, benzin, repülőgép, kormányozható léghajó és autó századában gyorsabban is éli le az életét, mint még csak száz évvel ezelőtt a dilizsánsz korában. Ám, ha azt hisszük, hogy rövidebb ideig is él, akkor alaposan tévedünk. Sőt azoknak az embereknek a száma, akik elérik a száz évet, az úgynevezett Matuzsálem-kort, egyre szaporodik. Tizenöt évvel tovább élünk, mint a régiek Az átlag-nyárspolgár hozzávetően tizenöt esztendővel nagyobb kort ér meg, mint a tizenegyedik század francia királya, vagy akár egy néhai római császár. S vájjon minek köszönheti ezt a ma embere? Azt mondják, hogy részben a gyermekhalandóság csökkenésének, részben annak, hogy megváltoztak és pedig alaposan megváltoztak a kulturviszo- nyok, végül pedig a modern higiénának. Ezeket a momentumokat valamennyire már eddig is tudtuk, sőt hittünk is bennük. Ám uj dolog, amikor arról kerül szó, hogy később öregszünk, helyesebben lassabban öregszünk, mint őseink. Nemcsak fiatalító műtétek segítségével fiatalodunk, hanem bárminő szurrogátum nélkül is valóban tovább maradunk és tovább vagyunk fiatalok. Később kezdünk aggastyánok lenni, mint ahogy az eddig volt divatban. Mindezt mi nem állítjuk, hanem egy tudós német professzor, aki az „Emberi élet kilátá- sai“-ról könyvet irt. A legérdekesebb a dologban, hogy Bernstein göttingaii professzornak ezek a megállapításai a göttingai szemklinikán tett megfigyelésekből sarjadzanak, ahol kerek nyolcszáz férfit és nőt figyeltek meg 25 esztendős perióduson belül. És ennek a megfigyelésnek a legforradalmibb fölfedezése, hogy az életkornak már említett növekedését mint árnyék kiséri ,a szem, helyesen a látás romlásának, a kitolódása is. Ha szemedbe nézek, megmondom meddig élsz? Nemcsak arról van tehát szó, hogy a halált előidéző természetes okok csökkenésével az emberek átlagos életkora növekszik, amiben — ugylátszik — nagy része van annak, hogy az egyén szervezete husz-buszonöt óven belül formálisan kicserélődik, felfrissül, hanem arról is, hogy az emberi szemből a specialista bizonyos fokiig ki tudja olvasni az emberi fizikum jövőjét, vagyis azt, hogy az individium még hány; eentandót neróéBwi as éfetttiL Az átlagoson innen levő közellátásból, helyesebben szemgyengülésből nagyobb életkorra, a korábban, helyesebben gyorsabban romló szemből rövidebb életkorra lehet következtetni. Ez a felfedezés az életbiztosító társaságok és a balesetbiztosítás matematikusait mindenesetre váratlan és uj feladatok elé fogja ál Litani, mert hiszen öregedni öregszünk ugyan ezentúl is, — ezt Bernstein professzor sem tagadja (és ha tagadná?) — de mindenesetre lassúbb iramban öregszünk. Nos és ha csakugyan igy van, akkor törjék ezen a fejüket a növekvő munkanélküliség problémájának fejtörői. Bajuszt és hossza hajat jósol a szépségápolók kongresszusa Ám vannak jó üzletemberek, aMk már megelőzték őket a fejtörésben: a kozmetikusok. Amerika szópitőintézetednek (és vájjon van-e még valahol a föld kerekén annyi szép- ségápoló intézet, mint Amerikában?), a minap annak rendje és módja szerint való kongresszust tartottak Newyorkban. Nyilván azért, mert az egyre hosszabbodó emberi, akarom mondani hölgy! életkor, nyilván uj problémák elé állítja a szépitőszerkószitők illusztris társaságát. Ezen a kongresszuson valósággal tudományos alapon foglalkoztak a szépítés kérdéseivel és egész halmaz statisztikai anyag, valamint égető divatkérdések kerültek a zöld asztalra. Az emberiségnek ma nyilván nincsenek sürgősebb problémái. Ezekből a statisztikai adatokból nem legutolsó sorban érdemel figyelmet, hogy az amerikai asszonyok évente kerek hétszázmillió dollárt dobnak — azaz pardon — adnak ki s zépségápolásra. Ám azok a hölgyek, akik a szépségápolóintézeteket rendszeresen látogatják és fejenként átlag százötven dollárt költenek szépi- tési célokra, az Egyesült Államok hölgy-lélek- számának csak harminc százalékát teszik ki, számolni kell tehát azzal, hogy a szépségápolók évi bevétele csakhamar növekedni fbg. Ez annál bizonyosabb, mert a nevezetes kongresszus egyúttal azt is megállapította, hogy a szépségápolószerek és a szépségápoló sza- lónok forgalma az Unióban észlelhető gazdasági depresszió ellenére sem mutat csökkenő tendenciát. A hölgyek még mindig kurtára vágatják a hajukat, legalább hatvan százalékuk nem csökkenő kitartással használja az ajikpirositót és hetven százalékuk készítteti ki a szemöldökét, Csupán a napsütött barnára festett teint lesz egyre ritkább. Mindenek felett áll azonban az a prófécia, hogy az amerikai férfiak — nem telik bele tiz esztendő — újból bajosat és szakáin és pedig pofasrcvrkálH, hanem az a Krisztus, amelyik művészi fantáziámban él és amelyre még modellt nem sikerült találnom. A mostani alak rajta? A telepesgazdát választottam ki, rábírtam, hogy növessze meg a ezaikállát és ő ült nekem hosszabb ideig. Ezzel sem vagyok megelégedve. Nagyon rusz- tikue Krisztus. Éveken keresztül dolgoztam már ezen a kompozíción, Krisztust mindig megfestettem, azután mindig lekapartam, mert nem voltam megelégedve vele. Kőszeghy Elemér barátom is ült már modellt Krisztusomhoz. — Fantáziából nem tudná megfesteni? Szinte szégyenkezünk a laikus kérdésen, de a rftester most a művészi alkotásról beszél: — Megszületik-az idea. Az eszme olyan intenziven kezd dolgozni bennem, hogy nyomban ecsethez kapok. Ha fantáziámból festem is az alakokat ilyenkor, ez — értsék meg jól ■— nem hasból van, hanem abban a hevületben, amit az esztétikusok ihletnek neveznek, egyszerre megszületnek a művészi dolgok s az ebben a hévben vászonra vet^t alakokban benne van a realizmus, ezért meggyőzően is hatnak. De kell egy alak, kell egy figura, aki a fantáziát megindítsa és igy a művészi alkotást lehetővé tegye. ’ Egy másik nagy vászon szintén befejezetlen kompozíció, rozsét hordó embert ábrázol. Erről is megtudjuk, hogy miért maradt befejezetlenül. Amikor javában dolgozott rajta a mester, más művészi elfoglaltsága akadt, Semsey Andorról kellett több portrét elkészítenie. Amikor ezzel a megbízásával készen volt, elszállt az impresszió, a hangulat, amely a rozsét hordó embert alkotására hevitette. Pedig ebben ben- , ne kell lenni, ahogy Boruth Andor mondja, azon melegiben meg kell csinálni a müvet, különben nem desz belőle semmi. Még rövid seregszemlét tartunk a műterem képein, mielőtt távoznánk. Ott látjuk Gubr Mihálynak két sikerült portréját, Zathureczky Edének, a mester ifjú művészbarátjának két képét, azután látjuk azokat a nagyszerű szepesi német és szlovák paraszttipusokat, amelyeknek — bizony — nem a műteremben, hanem a szlovenszkói múzeumokban és a ezlovenszkói müértők házában volna helye. sőt tole-szakállt fognak viselni, míg a hölgyek bűnbánóan térnek vissza Pompádéin* hossza fürtjeihez, a loknikhoz. Szépségdlktátor után kiált Amerika , De a kozmetikusokat nem lehet afféle „be- törés“-sel lehengerelni. Előrelátó, kemény legények ők. És nehogy a céhbeláeket meglepetés érje, kongresszusuk megállapodott azokban az eszközökben és módokban, melyekkel a divatot irányítani és hirtelen változását fékezni fogja. Ehhez azonban „diktátorra" van szükség (lám a politika hatása a divatra!), szépségdiktátorra, aki ért a tömeglélektanhoz és aki majd hamarosan el fogja dönteni az elébe terjesztendő tudományos anyag alapján, hogy a szépségdivat intézői milyen férfi és női divatot hajlandók a tömegnek egyelőre engedélyezni, illetve előírni. A kongresszus álláspontja valóban cseppet sem meglepő, mert hiszen a divat tudvalévőén csakugyan tömegjelenség. Most már csak az a kérdés, nean kell-e majd az államnak is foglalkozni e kérdéssel, nem kell-e a szépségápolásnak is uj minisztériumot kreálni, amelynek munkakörére nagyszerű fejlődés várhat, ha az emberi életkor csakugyan abban az arányban növekszik, ahogyan azt Bernstein, az emberszerető professzor meggyőződéssel hirdeti. Tamás Lajos: Déli heverőu Két nuinka közt aranyfonál... a kőműves feltette a kanalat, A fűszeres bezárta a boltot, a hivatalnok Hazamegy hizlaló falatot enni. Éjjel fáradtan aludtam, nem futott időmből A hízelgő álmokkal barátságot kötni. Reggel szinte égette szájam a gyorsan nyelt [kávé. Hiába, pontosság, nyolc óra, késni nem lehet. f Most végre nyújtózom a déli beverőn s eszembe [jutnak az ősök, Akikről azt olvastam, hogy nyert csata után Félredobva a véres buzogányt, leütitek Győzelmi tort ülni. \ .©• Eső voíí A felhők leköszöntek, alázatosan meghajolt A szél előtt az ákác s két siheder A házak mentén szemére vágta rossz kalapját: Eső lesz. Jó a házaknak, mert fedelük van, [fölé, Jó a gazdagnak, mert esernyőt szegezhet feje Jó a barmoknak is, mert meleg ólban nyugosz- De ez a két siheder bőrig fog ázni, [nak. Nem lesz láng. ahol me^száritsa ruháját. S kész a tragédia: betegség, kórház, .temető... Pedig semmi, semmi se történt, Csak az április megfordította arcát: B86 volt
