Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-31 / 249. (2470.) szám
Á T>Rfl:OAIivVA.<jltARHlRLAP 1930 október 31, péntek. A Slovák elmélete az önrendelkezési Jogról a mártani deklaráció évfordulója alkalmából Prága, október 30. A Slovák a turócszent-1 mártoni deklaráció évfordulója alkalmából | érdekes tartalmú vezércikkben foglalkozik 1918 október 30-ának jelentőségével. — A mai jogrend tudósainak és interpre- tátorainak — inja a lap — nagy nehézségeket okoz annak a magyarázata, miképp keletkezett a csehszlovák állaim. Egyszerűen átsiklanak a probléma fölött azzal, hogy egyhangúan azt hirdetik, hogy az állam forradalmi utón, a nemzeti tanácsnak 1918 október 28-án kiadott nyilatkozatában jött lét* re, mely kihirdette a csehszlovák köztársaság megalakulását. A nemzeti tanácsnak ezt fi nyilatkozatát, melyet a pártok képviselői, Svehla, Rasin, Stribrny, Soukup és Srobár irt alá, államalapító aktusnak, a mostan fönnálló egész jogrend alapjának és forrásának minősitik. Kérdés, milyen része volt Szlovénokénak ebben az atkotmányadő nyilatkozatban, mert hiszen Srobár nem volt sem képviselő, sem megbízatást nem kapott a szlovákok részéről. A szlovákság arra vonatkozó akaratát, hogy a csehekkel közös államot akar létesíteni, mint ismeretes, 1918 október 30-án juttatta kifejezésre. _A szlovák nemzet, szószólója, a furóaszení- márton.i nemzeti tanács utján az úgynevezett deklarációban ünnepélyesen kijelentette, hogy elszakad Magyarországtól és a népek önrendelkezési joga alapján a cseh nemzethez csatlakozik s vele közös államot alapit. Akár a csehek és szlovákok köztársaságának. akár csehszlovák köztársaságnak ..nevezzük is ezt az államot, az állama lapító aktus bírálatánál mérlegre keli lenni mindkét nemzet akaratnyilvánítását. A szlovák nemzet akkor még nem fejezte j ki elhatározását, amikor Srobár aláírta a \ cseh jogászok által a csehszlovák nemzeti j tanácsnak államalapító és alkotmányadó! aktusnak tekintett nyilatkozatát. Akár- | hogy is álljon a dolog, a szlovák nemzet élt a békeszerződéseik által biztosított, önrendelkezési jogával és kifejezésre juttatta akaratát. A szlovák nemzet tisztában volt azzal, hogy a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló wilsoui elvet a magyar parlamentben is kihirdették és a politikai helyzet nyomása alatt október 17-én maga Andrássy külügyminiszter is elfogadta ezt az elvet. A szlovák nemzet tehát szabadon, senkitől sem kényszerítve döntött sorsa felől. A szlovák nemzet eme nyilatkozata integráns részét képezi az államot alapitó alkotmány adó aktusnak. A néhánynapi időkülönbözet nemi bír jelentőséggel. Épp ezért a csehszlovák köztársaság — a népek önrendelkezési joga szerint — csak az államalapító aktus 1918 október 30-án történt integráns részének bekapcsolódása után alakult meg defini- tive, Ez elten a magyarázat ellen nem lehet ellenvetés sem politikai, sem nemzeti tekintetben, mert ez csak puszta megáll api táea a tényeknek és dátumoknak. Elvébe a szlovák nemzet önrendelkezési jogát senki nem vonhatja kétségbe, A cikkíró ezután összehasonlítja az október 30-iki deklarációt azon előbbi szerződésekkel, melyeket a szlovákság képviselői előzőleg a cseh forradalom vezetőiivei Moszkvában, Clevelandiban és Pittsburgban kötöttek, s hangsúlyozza, hogy .míg az említeti szerződések fölt ©telesek voltak és a jövőre vonatkoztak, addig a mártoni deklaráció fői [eleiek tői mentes, határozott cselekedet volt. Majd a következőképp folytatja: — 1920-ban vita ioiyt afelől, hegy a mártoni deklarációnak vau-é titkos klauzulája, mely szerint a szlovákok tiz esztendő leforgása után véglegesen Rendezik viszonyaikat a csehszlovák (köztársaság keretén bellii. Logikus mérlegelés szerint fölösleges minden pör ilyen klauzula létezése és ében. Ha a szlovák nemzetnek joga volf a népek önrendelkezési joga alapján létrehozni a mártoni deklarációt, világos, hogy ugyanez a joga ezután is megvan. A nemzeti akifratnyibránitások kihirdetése elvégre nincs kötve a szerzőIDEGEN EMBEREK RE 6 N ? IRTH: MARflI SÁNDOR Copgrigát b$ Paáifteon (50) Nem vágyóik jó üsző, a viz lassan sodor a köpi Mérek felé, erőlködnöm keli, hogy feljussak megin t. Egy darabot fel üszőm, aztán bálra fekszem s engedem) hogy sodorjon vtfaz- szaíelé. Most én is csukott szemeikkel fekszem a víznek itt örvénye vau, szinte egyhelyben forgat az örvény a folyó közepén, nagyon lassan. Mozdulatlanul fekszem, a víz szagát érzem, ha felnézek, csak a felhőket látom. — Eszembe jut, hogy a Szajnában úszom Így, s ebben is van valami valószínükben, mintha egy képzelt fogalom megelevenedne és testi formákat öltene, mintha egy vers-sorban úsznék, vagy egy frázisban. Ez a szédülés tant, amíg az örvény forgat. Nem tudom, pillanatok-e ezek, vagy Hosszai percek. A viz langyos, sötétzöld. Elmerülök, s- aztán felbukom, egyensúlyt keresek, sodortatom magam tovább. Soha ilyen messze nem voltam még magamtól, mindemtől, amit valaha megéltem, 'szándéktól, származástól, kételyektől, jövőtől. Nem akarok semmit. — Nem vágyom semmire. Ebben a pillán atban rendben találom azt, hogy itt vagyok, a Szajha közepén, égy idegen ember úszónadrágjában, a parlon hevernek a ruháim, a kabát- zsebemben egy tárca néhány f rímei a bankjeggyel, egy carte rJTdeiltlté dán Vaelav névre, s egy biztosilótüvel összetűzött zsebkendőben bátszezhaitvan francia frank, a vagyo- nom. Az fa közömbös, hogy valaha kijutok-e ebből a vízből. Az is, hja kijutok, mi lesz velem, holnap, egy év múlva. S egy pillanatra elengedem magam, most, már Igazán a vízre bíztam az egyensúlyt., s azt se érezném leheted! Miliők és különös RZRroncsé: leh Kégliéit, ha porn jönnék elő többé ebből a folyóból, vagy oerüfaortói, ebből * wedvee 6* jóságos eferaJbői, ebből a biztos langyosságból, melynek [Szajna a neve. Ebben a pillanatban sok mindenre gondolok igen gyors egymásutánban. A forradalom jut eszembe, mikor egy uecán ©őrtüzet adtak ! ránk a rendőrök, s guggolva futottunk a go- ! lyózáporban egy budapesti uccá®, akkor [ húszéves voltam, Egy ember felbukott mellettem, nóbányan megálltunk, fejénél, lábánál felemeltük a sebesültet, egy metllékticcá- ba cipeltük, a kapu alatt félgömb öltük kabátját és nadrágját, az embernek haslüvése volt, •s abban a pillanatban, mikor hasát kitakartuk az öltözékből, belei ki tekergőztek a seb- ny Máson, mint a kígyók. öcsémet Látom, aki a kukorica szárított szakállóból csavar cigarettát s nem ad belőle nekem. Rossz érzéssel gondolok rá. Nagyapámat látom, füle mögött tollszárnál, a pulpitus előtt áll, kabátszárnyábót hátul vöröe zsebkendő lóg ki, felhúzott szemöldökkel, rosszaié arckifejezéssel fordul felénk, éppen a „Lélek haLhatat 1 anságáu‘‘ dolgozik. Az egyik arab fejét; látom, akivel együtt nyúztam a bőrt a télen, lázas, tuberioulotikus fénnyel égő. szemelt, ronggyal becsavart nyakát. Sorok jutnak eszembe könyvekből. Ari a sűrűséget érzem, mint nagyon régen, egy pillanatra, mikor Yaszilieff jajongva állt reggel a bidoo, a folyó fölött, mely Így forgat most. Teljesen beleegyeztem mindenbe, ami volt és ami van. Behunyom a szemem, s valami ilyesmit gondolok: — Nem kell szájon át venni a vizet, orron át fa lehet. Haramgszót hallok. A hang közelről jön, itt úszik felettem, a víz felett, úgy érzem, hogy ki kell nyújtani kezem a vízből s tapinthatom a h avar i gazét, mint egy légáramlatot. A nevemet hallom. Nem akaróin hallani, de a kiáltás elkeveredik a harangszéval, a lány kiáltja hibás kiejtéssé! a nevemet hangowah, kiesé leped'ékes hangon, mintha reggel nem köhögte volna alaposat! ki magát. La«#an tempózni kezdek a hang irányába, csodálkozva veszem őszre, hogy karjaim csak kel'leUenül engedelmeskednek. Felütöm a vá*bőj a fejOBig ® wwaoi vuRorik déskötés magánjogi szabályaival. A már- toni deklaráció egyoldalú aktus volt e azon kívül a nemzetek önrendelkezési jogán alapult. Erre az aktusra ráhúzni a magánjogi kötések szabályait: a fogalmak durva összezavarását jelentené. Ezt jól tudták azok is, akik annakidején fölöslegesen inszoenálták a H u sek-K o za -fél e port és ennek a pörnek a kimenetelétől tették függővé a titkos klauzula létezését. Ez mégis tisztán napfényre derült 1924-ben a prágai parlamentben is, ahol a népklub (lu- dovy klub) képviselőije az összes képviselők és a közvélemény képviselői előtt kihirdette a népklub deklarációját, mely többek között ezeket a szavakat tartalmazta: „A cseh és a szlovák nemzet, nemkülönben az egész világ tudja, hogy Turócszeitt- mártonban elhatároztuk, hogy a szlovák nemzet tíz esztendő múlva az önrendelkezési jog alapján vagy a csehszlovák egység, vagy az autonómia, avagy az Önállóság mellett fog dönteni." (Lásd az 1921. november elsején közzétett parlamenti naplót.) Logikus dolog — folytatja tovább a cikkíró — hogy ha volt joga a szlovák nemzetnek 1918 október 30-án rendelkezni a saját sorsa felöl, ezt a jogát nem vesztette el azzal, hogy a csehekkel közös állam álapitá- sára határozta el magát. És ha nem vesztette el ezt a jogát, magától értetődő, hogy sorsa felöl tiz év elmúltává] és bármikor is dönthet. Ilyesformán tehát a titkos klauzula körüli pör fölösleges volt. A mártoni deklaráció szövegéből tisztán kilátszik, hogy a nemzet ,,a népeknek az egész világ által elismert önrendelkezési joga alapján" elöntött. A nemzeti tanács annak teljes tudatában, hogy a szlovák nemzetet képviseli, október 30-án élt ezzel a jógiival s ma nem lehet vitatkozni afelől, hogy a szlovák nemzet, ép úgy, mint akár mely más nemzet, ezt a jogát nem vesztette el s bármikor clhet vele és érvényesítheti. Aki ennek ellenkezőjét akarja állítani, mindenekelőtt meg kellene cáfolnia a népek önrendelkezési jogának alapját s ezzel fölborítania a békeszerződéseket is. A mártoni deklaráció, amely megörökíti azt, hogy a szlovák nemzet ólt önrendelkezési jogával é€ ennek örök dokumentuma- marad, integráns részévé vált a csehszlovák köztársaságot létesítő alkotmányadó és államalapító aktusnak 8 ezzel kihirdetésének napja, október BO-a nemzetünk ünnepévé válik. homályosan látom a három alakot a perion, Emilét, egy férfit vadászfegyverrel vállán. S a part szélén áll a lány, fehér ruhában s egy nagy kalappal integet felém. Prüszkölöm a vizet. Aztán, mintha az életem függne tőle, minden igyekezettel úszni kezdek feléje. A viz fölé hajol, kinyújtja mind a ké»t kezét felém, felémhajMk, a partra segít. A puskás émber Emile-el vitatkozik. — Magánterület 1 — mondja s az erdő felé int, a tisztás felé, a folyóra, az egész horizontot magánterületnek jelenti ki egyetlen mozjdjulattai. Mikor felöltöztem, két lépéssel mögöttünk megy, vállán a fegyverrel, s Idkisér a komphoz. A kép olyan lehet, mint a száműzetés a Paradicsomból. A ruhában nedvesen járok, nem értem rá megtörül közinii, az ingem lucskos. Az őr a parton marad s néz utánunk, amint szótlanul ülünk a kompon s uszunk a falu fe3é, A harangszó most elhallgat. Dél van. Éva, egy kiűzött Éva, visszanéz a® erdőre, aztán lehorgasztja a fejét. Csak estefelé tudjuk meg, hogy a hotelben, „Ali vtieux Donjon" nincsen üres szoba. — Autósok érkeztek PArfafcó!, s a hotel négy ■szobája foglalt. A liegyről jövünk le, koresz- tüliínegyünk a falun, a nagy kastély árnyékot vet a kerek 'térre, melynek közepén láncos és kerekes, középkori kút áll. A vendéglő előtt bensaülöttek ülnek. A szomszédban kovács palikéi egy lovat. Az autóbusz már elment. Régi, egyemeletes házak állanak a téren körül, a nyitott asalus ablakok mögött petróleumlámpa ég, egy kertiben énekelnek. A szálloda tulajdonosa felajánlja, hogy al- vóhéJyet szerez, öreg ember, aki fehér kötényt visel és puha kari ni anélküli poszlósap- kát. kopasz fején. Átmegyünk a térén, egy ifces- kenyhomtofkzatu ház kapuján az öreg meghúzza a csengőt, várni kell, a tér már tele van homállyal. Az öreg fecseg, a lány kézitáskáját tartom kezemben. Emilé csendesen áll s az ajtónak dől. A falusit alkony a Ibim kissé idillik osan állunk, s mindemnek a tetejébe a lán^ óriási vwágesakrot tarf a fejesében., (Iáiba ellen Formánt ajánl az orvos. Formán azonnal megkönnyebbülést idéz elő; a túlságos nyálkaváladék megszűnik, a fejfájás és a tompa bágyadtság azonnal eltűnik. Formánt minden gyógyszertárban és drogériában kap. Ne kérjen „egy szert nátha ellen", hanem kérjen világosan és határozottan „Formánt" egy dobozt Ke. 5.— ért. Misztériumot; Bálám körül London, október 30. Jelentettük, hogy a konzervatív párt alsóházi tagjainak egy része kedd este határozatot fogadott el, amelyben Baldwin ellen íoglajt állást. Min! most utótag kitűnt, a határozat ügye rejtélyes. Sok olyan politikus, aki az aláírók között szerepel, ma kijelentette, hogy' misztifikáció történt, a dokumentumot nem irta alá, sőt az ülésen sem vett részt. A konzervatív pártiroda kijelenti, hogy a határozati javaslat közönséges hamisítvány. Ennek ellenére megállapítást nyert, hogy a konzervatív párttagok az ülést tényleg megtartották, de a megbeszélésnek teljesen bizalmas jellege volt és nem a nyilvánosság elé szánták. Az incidens következtében a konzervatív parlamenti tagok ina elhatározták, hogy a Baidwin elleni akció tárgyalásánál nem karfelemeléssel, hanem szavazócédutákkal szavaznak, hogy ezzel is szolidabb bázisra helyezzék az akciót. A DoX. november 2~án siarioí Amsterdam, október 30. A Do X óriás-repülőgép november 2-án kezdi meg légi túráját, amelynek első állomása Amsterdam lesz. A repülőgép & Rajna folyásának irányában teszi majd meg az útját és csak néhol fog eltérni a Rajnától, hogy az 5—6 órára tervezett utazási időt esetleg még megrövidítse. Az angliai útra Domier dr. magával viszi feleségét is, Amerikába pedig a Heairst-sajtó képviselőjét, Lady Drummond Hayt és Mr. Wie- gsandot veszi fel xrtasfülkéjébe. A terv ezerint a Do X Lissabouból november 12-én száll fel, hogy az Aaori szigetek kányában átrepülje au óceánt mezei virágokat, mint egy szelíden Ízléstelen empire-metszeten. A virágokat a dombon szedte, mig Emilé és én a falut néztük hasalva, a Szajnát, melyet hosszú kanyarokban látni innen, világoszöld partjaival, füzeseivel, s leön a falut a kastéllyal, a magastetős házakat a kuttal a tér közepén, s megvitattuk a háborút, a békét, s Európa jövőjét. A délelőtti hallgatást Emilénél délután szenvedélyes beszédékség váltotta fel, egész délután ő beszélt, s most utólag, ebben a pillanatban, úgy érzem, hogy támadott, s én hanyagon védekeztem. Lehet, hogy győzött is. A kézitáskával kezemben állok a lány mellett és nem igen érzem elviselhetetlen csapásnak, hogy Emilé diadalmaskodott. Tele vagyunk még nappal, ruháinkban és bőrünkben megtapad a nap, a föld és a viz szaga. A ház, hol bebocsátásra várunk, keskeny és magas, az ajtót sárga olajjal meszelték, végre megnyílik, fiatal lány fogad, akit az öreg fecsegő élloncaip, félkarral átöleli, s szobát kér nekünk. Nem értek minden szót, amit beszélnek. Sötét folyosón megyünk végig, gyümölcs- és kenyérszag csap felénk, a lány lámpát emel, felmegyünk a falépcsőn és nyugtalan árnyékot dobálunk mindenfelé. Az emeleten két. üres szoba van, mindkettő kétágyas, egymás mellett két szoba, de az egyiket majd olcsóbban számítják. Az öreg jókedvű, elveszi a leány kezéből a lámpást, vé- gíigvilágit a szobán, az ablakhoz megy, behozza a zsalukat, invitáló mozdulattal mutatja a szobát, a tornyos ágyakat, a lámpát az asztalira helyezi. Az ajtóban állunk mind, Emilé egy féllépéssel még a folyosón, az öreg int a lánynak és nekem, hogy tépjünk közelebb, s rendelkező hangon mondja: y Madame és az ur jól meglesznek itt. A másik ur is teljes kén veimet talál majd a szomszéd szobában. Ezt nem lehet, félreérteni, s zavaromban belépek a szobába s a kézitáskáit egv székre teszem az ágy mellé. Az öreg barátságosan megy el n vet tett cm. Emilé felé tart. hogy megmutassa neki a hajlékot. A lány novotaa kexd,
