Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-26 / 246. (2467.) szám

1<30 pIrtott) bt 256, vasárnap. aamaaaammmwmm RLA3? ;iygw3i3ü^w^tawBEia)^«aaT.^!v-?;r3»iBBtea 15 Salvendy Frida tprágaihépkmIUtása Prága, október 25. Salvedy Frida, a vág- ujthelyi születésű. festőnő faként Becsben ta­núit, ahol már évtizedek óta él. Az ottani Ha- genbund tagja lett, évről-évre fejlődve több nagyvárosban ée többször állított ki rendkívüli ©ikerrel, igy például a berlini Gurlitt szalónban is. Bécsben annakidején a prágai Capek Jó­zseffel együtt rendezett kiállítást, amely ese­ményszámba ment. A művésznő az óv legna gyobb részét kóborlással tölti el és abol meg­tetszik neki egy táj, hónapokig egy helyen ma­rad és húszszor is megfesti. Imádja a tengert, szereti az olasz és a jugoszláv partvidékeket, a különös architektúrájú háztömböket, ame­lyeknek egymásradüledezése olyan furcsa el­lentétben áll a sima tenger végtelenjével. Sze­reti a nyugalmat, a csendet és az ezzel kontra- punktikus és benne megnyilatkozó mozgást. Ez az első impresszió, ha az ember belép Salvendy Fridának a prágai Rubes-szalónban rendezett kiállítótér nőébe: fenséges nyugal­mú tenger mozdulatlansága, mint mozgás meg­örökítve. Harminc-negyven akvarell lóg a fa­lakon: harminc-négy ven kisebb-nagyobb re­mekmű. A festmények analízise nem okoz sok fejtörést, mart bár teljesen egyéni minden vo­natkozásban, akaratos és öntudatos, önmagát adó és egyszerű, mégis tetszetős. Tetszetős annyiban, hogy első pillanatra megragadja az embert. Élénk, mégis letompitott szinek, im­presszionizmusba belehajtó naturalizmus, mégis mindkét irányon messze tulnövően, ide­ges vonalvezetés, mégis nyugalom, kitárult tájak, mégis összefogó, erőteljesen egységesí­tett kompozíció. A tájképfestészet magyar vi­szonylatban Uitz Béláig jutott 'ed s ezen a pon­ton megállást parancsolt neki maga a táj. Úgy látszott, nincs tovább és valamint a zenében az atonaHtáá lezajlása után Mozartot kiáltot­tak, úgy a festészetben is erős rohamot intéz tek vissza az impresszionizmusig. Salvedy Fri­len mozgások színtelen küzdelméről, a válto­zásról lehet csak szó. Szükség volt arra, hogy a tájképen keresztül egy eszme nyilvánuljon meg, amely fölötte áld a relatív tájképfesté­szeti világszemléletnek. Salvendy Frida azon kevesekhez tartozik, akik ezt a feladatot megoldották. Nem akarok arról beszámolni, ami az ő tájképei mögött rejtőzik és élénken tör elő a szemléletnél. Tiszta művészetet ad, nem kópiát, nem fény­képet. De nem is az impresszionizmus pilla­natfelvételét, amely a pillanattal él és hal. Többet ennél, azt, amit csak a művészet a ma­ga legsajátosabb eszközeivel tud kifejezésre juttatni. Ezt a nehéz feladatot lászólagos könnyűséggel oldja meg. Néhány nem kompli­kált színnel, amelyek élnek és ragyognak, de nála szürkén vannak belefestve a szürkébe és még csak arra sem tartanak számot, hogy mint szinek foszforeszkáló hatásokat érjenek el. Virtuóz tudásu művésznő, amellett azon­ban a virtuozitást magát ólérte tődőleg s oly ter­mészetesen alkalmazza, ahogy ezt az ihlet tőle megkívánja. Akvarelljein sehol sincsen egy rés, nincs egy üres felület, sehol sem festi azt, amit fölösleges elmondani. Minden részlet egyaránt fontos és tartalmas. Ez a főerőseége. Faerőssége az önfegyelem. Csak azt festi, ami­re feltétlenül szükség van és ezt is a legegy­szerűbb eszközökkel. Bátran egymás mellé rakja a tenger nagy kékjét az erősen virító sárga mellé s épp oly bátran árnyképes sejtte- téssel a tengerpartra, állit néhány állatot. Sem­mi sincsen „kidolgozva", mert belelát a ter­mészetbe, amikor festi és tudja, hogy a ter­mészetben nincsen kidolgozottság,. Bátor és őszinte ez a vonalritmus amely tudja, hogy a fényképezőgép egészen másképpen rögzit meg részleteket, de tudja azt is, hogy őneki más a feladata. így azután fák és cserjék imbolygó árnyaikká változnak, feltörő életté, amely pil­da akvarelljei újra megtanítanak arra, hogy van egy fejlődési lehetőség, van egy Tovább és pedig a Viaszában. Visszanyúlt ez a mű­vésznő és igy előre jutott, előbbre vitte a táj- képfeetészet ügyét, lehetővé tett uj tartalmait és a.z uj tartalommal relációban álló uj meg­oldásokat Az uj megoldások nemcsak a tech­nikára vonatkoznak, nemcsak arra, ahogyan megold, hanem főiként arra, hogy mit tud egy tájképben kifejezésre juttatni. A naturalizmus azért mondott csődöt, mert végeláthatatlan volt azoknak a „művészeknek‘‘ a sora, akik pom­pásan meg tudtak festeni egy-egy tájat Drasz­tikusan szólva unalmas volt ez a festészet a természet reprodukciója, amely oly hátrány­ban volt a természettel szemben, mint a szín­ház a mozival. Ebből az impresszionizmus sem tudta kiragadni a festészetet, kellett valami más. Kellett az, hogy a megfestett tájkép a szemlélés minden pillanatában uj életre kell­jen. Szükség volt uj leegyszerűsítésre, a ter­mészeti hűség szinte teljes elhanyagolására, a részletes sallangok teljes mellőzésére. Szük­ség volt egy művészi egyéniségre,, amely egy fókuszba fogja össze a széteső részleteket és energikusan egységet teremt ott, ahol a végte­A Toldy Kör műkedvelőinek ufahb sikere Pozsony, október 25. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A műked­velők ma kulturális és nemzeti hivatást telje­sítenek. A Toldy-köri műkedvelők mindig ko­molyan é»s a magasztos érteleimben fogták fel szerepüket a kisebbségi magyarság kulturális életében. Csütörtökön ismét hatalmas sikerű volt. Modern amerikai tárgyú darabot adtak elő. A feladat nem volt könnyű, ám a szerep­lők kitünően feleltek meg az előttük eddig is­meretlen követelményeknek. Maizen Ernőné kiváló rendezői jártasságá­nak és fáradhatatlanságának köszönhető a szereplők pompás össz játéka, a cselekmény gyors pengése és a változatosság, mely sok kedves meglepőiért adott a hallgatóságnak. Mint színésznő is remek alakítást nyújtott a tudatosan naiv amerikai diáklány megszemé­lyesítése révén. Sok szint, apró jellemző vo­násokat és az elültetés erejét sugározta a szín­padról, minduntalan bizonyságot téve vérbeli tehetségéről. Méltó szereptársa volt Vári).al­mai Károly, a másik főszereplő. Férfias, ha­tározott föllépése és kidolgozott komoly ala­kítása megerősítette azt a véleményt, hogy ő a gárda egyik legkiválóbb erőssége. Finoman, kedves melegséggel játszotta szerepét Gál Elía s rendikivül megnyerő jelenség volt a Otthoni-Jódkuráis Kérje az otthoni csizi ivó és fűrdölcurák használati utasítását. Csízfürdő lanatról-pillanatra más és más. A vonalak se­hol sem zavarják egymást, sőt mindenütt, min­den részletben egymást támogatva a belső egység és a kompozíció zártságának az érzetét keltik. A táj és vele a tájképfestészet ily mó­don uj értelmet kap és amire az expresszionis­ták azért törekedtek hiába, mert a természetet száz százalékosan elhanyagolták, azt megoldja ez a pompás kvalitású festőnő, akinek ugyan nagy a re&pektusa a természettel szemben, de aki számára a természet csak átmenet és egy magasabbanendü valami kifejezőjének az anyagszeriisége. Ez az egész filozófiai elgon­dolás ott található a festett sorok közöt, ame­lyekből elégedetten azt lehet kiolvasni, hogy van ujjra tájképfestészet és hogy érdemes a tájképfestészettel újra behatóan foglalkozni. Éppen csak egy kis művészet kellett hozzá, amely megszüntette az ecset, olaj, akvarell és papir anyagszerüségét. Salvendy Frida kiállításának rendkívüli sike­re igazolja, hogy az erős egyéniségű művész még ma is, amikor minden második ember fest, szobrásztod ik és ir, keresztül töri a kö­zöny gátját. < Neuibmier Pál ár. színpadon. A Mias Guríts szerepében rejlő ko­mikumot kitünően érvényesítette Zollerné Ja- rtiosek Anna és sokszor szívből jövő derűt fa­kasztott. Az amerikai diáklányok kedvessé­gét, ceacska bőbeszédűségét határozott rutin­nal vitte színpadra Wowy Manci. Társnői a rakoncátlanságból hamar a szentirnentaliz- rnusba átcsapó diáklányok: Schügerl Erzsi, Sárossy Rózsi, Liilley Sári, Lukát? Anna Má­ria és Pfeiffer Nóri kivétel nélkül elismerést arattak. A férfiak közül a kedvelt Sárai Pali­nak jutott alkalom, hogy erősvonalu komikus tehetségét és alakító készségét érvényesít­hesse. Ugyancsak nagyon jó volt partnere, Székely László is. Olgyay József alakításában elmélyült és a legapróbb részletekig híven tükrözte vissza az elegáns és vagyonos ame­rikai ügyvéd egyéniségét. Tomika Lajos játé­ka értékes színvonalú volt, mert jellemző erőt tudott vinni alakításába. Váradi Alfréd temperamentumos megjelenése és ügyes dik- ciójá elsőrangúan illeszkedett bele az együt­tesbe. A göriök Suchovszky Otti, Zimmer Gréti, Lukáis Anna Mária, Szomor Magdi, Schügerl Erzsi ée Jandó Böbe művészi tánca viharos tetszést aratott és a közönség kíván­ságára meg kellett ismételni számukat. A zon- goraikiséretet Hofer Ega látta el finom hozzá­értéssel. Kedves és felejthetetlen este volt. Az elis­merés a darab végéig egyre fokozódott párhu­zamosan a szereplők játékával, akik egyre nagyobb fesztelenséget és lelkesedést tanúsí­tottak. A gárda sikere a pozsonyi magyarság­nak is igaz öröme, amely kezdettől fogva föl­karolta a Tolőy-Kör műkedvelőinek hasznos és nemes tevékenységét. A közönség soraiban megjelent Bartók László dr. magyar ldr. konzul és Pozsony tár­sadalmi életének számos kitűnősége közök ott láttuk a kör vezetőségét is élén Janit ovic; Marcell dr. elnökkel. balettkarát tanítja be. Broniszlava Niasiinszka a háború előtt egyike volt ez orosz cári balett leg­kiválóbb művésznőinek. Most interjút adott, amelyben elmondja, hogyan került a cári balettől a Stauteoper baléit mesteri) öi állásába. — Első hazám a cári Oroszország volt, amely azonban ma máT árny ékszerben él ez emlékeze­temben. Szüleim Lengyelországból származnék. Ők is betett-táncosok voltak Szentpétervárott és igy én szintén nagyon korám kerültem a cári ba­letthez. Kilencéves voltam, amikor először táncoltam színpadom. Nem mar adtam sokáig a hát­só sorokban. A lehető leggyorsabb karriert csinál­tam a cári balettnél és rövidesen már sikereim is voltak. A cári balettnek abban az időben sok kiváló művésze volt, de az én mintaképem Nizsinszkij volt, fiatal bátyám, oki akkoriban már nagyon jelentős sikereiket aratott. — Korán otthagytam a cári balettet és Gyagilev- hez csatlakoztam, akii akkor lét eshet társulatával európai turnéra indult. A társulattól első szabad­ságomat 1914 nyarán kaptam, ekkor Szentpéter­várra utaztam, ahol szüleimnek beszámoltam az európai turné nagy sikeréről. Szabadságidőm le­telte után már nem mehettem vissza Párásba, mert kitöri a háború. így tehát ismét visezaszer- ződteom a cári baletthez, ahol ezután már nagyon komoly siíkeraiim voltaik. Hamarosan azonban el­határoztam, hogy Gyagiilev példájára társulatot szervezek, kiképezem a táncosokat és az együttes­sel bejárom egész Oroszországot. A turné meg­kezdődött, a háború befejeződött és kitőrt a for­radalom. Éhezve és fagycstkiodva dolgoztunk to­vább. Fü te Hon termekben táncoltunk. A helyzet pillanatról pillanatra rosszabbodott. MáT arra sem volt pénz sehol, hogy a termek betört abla­kait ismét beüvegezzék. Újságpapírral ragasztot­tuk be az ablakokat, úgy táncoltunk és bizony, gyakran megtörtént, hogy amiig próbáltunk a teremben, kinn, az ablakok alatt gyilkolták az embereket és nagyon sokszor előfordult a® is, hogy az ujságipaplnoseail beragasztott ablakokon keresztül belőttek a forradalmárok. Mii azonban dolgoztunk tovább. Az orosz nép szerette a hetet - bet és életveszélyek árán is eáMtogatott esti elő­adásainkra. — Akkoriban kaptuk kerülő utón a hírt, hogy bátyám Európáiban meghalt. Azután kiderült, hogy a halálhír hamás volt, de igaz, hogy Nözsinszkdj olyan súlyosan megbetegedett, hogy szanatórium­ba kellett szállítani. Szűteim és én elhatároztuk, hogy. történjék bánmi Jb, átszökümk Európába, a beteg bátyámhoz. El is induilbuMk. A határig nem vottt semmi különös baj, de ott egy folyón kellett átgázolni. .Anyánk és apánk vetem együtt indultak el éjszaka, hogy átjussanak a foíyón. Nyakig érő jeges vízben gázoltunk és már majdnem elértük a túlsó partot, amikor egy bolsevik! őrjárat el­fogott bennünket ée visszaviitt az orosz partra. Azt hittük, agyonlőnek bennünket, de nem az történt. Ed szedték a pénzünket és ismét beleker­gettek: a jeges vízbe. Valahogyan átvergődtünk és megéikéztünk Lengyelországba, ahol meleg ru­hát és menedéket kaptunk. Kincs küzdelmek után érkeztünk Béosbe, találkoztunk a bátyámmal, akit szamtóriumba vittünk és én hosszabb vendég- szereplésre átutaztam Gyagi levőkkel Amerikába. Most a bécsi Staateoperhe* * szerződtem. (*) Varsányi Irén és Makay Margit pozsonyi vendégszereplése. Pozsonyi szerkesztőségünk jeleníti: Földes Dezső nyugatszlovenszkóá sziniórsulaita Pozsonyban szerdán a munkás- akadémia javára ToÜstoj „Élő halott“-ait adta elő — vendég nélkül. Protaszov Fjedor mar­káns alakját Földes Dezső alakította. Élmény volt ez az alakítás. Partnerei közül László Ili, Novak István, Kemény Erzsi, Tanka Dóra, R. Mihályi Viiosi, Tendly Mária, Kovács Ár­pád, Simái Ede, Pajor István érdemelnek em­lítést. A rendezés ügyes volt. — Varsányi Irén és Makay Margit voltak a csütörtök esti elő­adás szenzációi. Már a száninü maga, W. So mecset Maugiham „A szent láng" című darabja is oly érdekfeszitő, hogy mindvégig leköti az ember figyelmét, hát még ha a ma­gyar színjátszásnak két ilyen kimagasló rep­rezentánsa játssza a főszerepeket. Varsányi Irén az anya szerepéi olyan mély érzéssel és fenséggel játszotta meg, hogy a hallgató­ság vele sirt. Makpy Margit a tőle megszo­kott művészettel látta el a meggyanúsított fe­leség hálás szerepét. Méltó partnere volt Ko­vács Árpád a nyomorék férj szerepében. Tanlka Dóra meglepetést hozott. A szerep is jól feküdt az egyéniségének, ezenkívül nagy­szerű drámai erővel alakította az ápolónő szerepét és nagy tetszést aratott. Simái Ede doktora. Novak István nyugalmazott őrnagya •egészítették ki a nagyszerű együttest. Egye­dül Pajor István küzdött a szerepével. Saj­nos, Földes igazgató kénytelen volt a rendes hétfő—kedd helyett szerdán és csütörtökön játszani, de azért szépen megtelt a színház. Ebből Földes levonhatja a konzolt véne iát, hogy ha ilyen előadásokait produkál, minit a csütörtöki volt, a magyarság a legmesszebb­menő áldozatokra Is képes. Podébradyfürdőben a legnagyobb komfort mérsékelt áron kapható! Az emberek a legnagyobb gazdasági válság; idején is betegek. Podébrady fürdő, mely a szívbajok és a vérkerin­gési szervek betegségeire (arterioszkle- rozis), valamint az anyagcsere bajaira (cukorba} és lcöszvény) specializálódott, igyekszik a gazdaságilag gyöngébbek részére is lehetővé tenni a gyógyulást és ezért az utóidényben 25 %-tg terjedő kedvezményt ad a minden kényelemmel berendezett Gyógyszálló, a parkban épült Gyógyház és a Téli Fürdő lakóinak, Podébrady jelaxave: Betegnek gyógyulás és eny­hülés, egészségesnek minden szó­rakozás. (•) A pozsonyi Toldy Kör Páffiy-féle pályásat*. Pozsonyból jelenítik: Páttfy János (gróf) 1000 ko­ronás adományából, a Toldy Kör irodalmi pálya - dijat ir űri, olyan teltételül értékes, eddig meg nem jelent műre, melynek tárgya a mai Szloven- ezkó területén játszódó kuiruokorabeli történetei elbeszélés.' A pályázó keze egyébként sem terje­delem, sem cselekmény tekintetében megkötve nincs. Előadásának könnyenfolyóinak és mogy«roe- mk kell lenni. A pálya beküldésének határideje 1931 pünkösd vasárnapjának déli 12 órája, vagyis erre az időre a papi röplap egyik oldalára géppel írott pályaműinek Bicaovezky Kázmér dr. főjegyző elmére (Bratdekva — Pozsony, Köztáneaségitér 14. IV.) feltétlenül be kiéli érkeznie, küllőéiben a iké- sőn beérkezett müveik nem jönnek tekintetbe. A szerző nevét és pontos óimét a pályaműhöz csatolt és vele azonos jeligéjű zárt boríték odyteamén védje, hogy feltörés méffiküíl elolvasni egyáltalában ne lehessen. A beérkezett pályaműveket a kör iro­dalmi bizottsága áltól kiküldött baráté bizottság fogja megbírálni. Ennek tagjai a pályázaton részt nem vehetnek. A jutalmazott pályamű a kör kizárólagos tulajdona éa ha a kör jóinak látja, ki is adhatja, sőt bizonyos feltételek mellett ezt a szerzőnek ás megengedhet^ de mindkét esetben csak a következő jelaéseeíl: „A pozsonyi Toldy kör Pálffy-féte ezer koronás páTywdSjjai jötafhnezott pályamű. “ (*) Greta Garbó bukása a be szó lő ti lmon. Greta Garbónak, a válágháirü svéd űlmezinésznőnek, kar­rierjét megakasztotta a beszélő ülim. Az első próba- felvételeknél kiderült, hogy hangja nem atkalm m •beszélő filmre ée hiába szépsége, hiába tehet­sége, legalább is egyiidőre búcsút kellett mondaná a filmstúdiónak. Gröta Garbó esetéved kapcsolato­san nyilatkozik most nemcsak Greta Garbóról, hanem a nőd hang mSkrofónbeM szerepléséről a berlini állami szinésaképaő akadémia egyik kiváló tanára, Jón Koetsder-Mülter. — Amint a sajtó je­lentette, —- mondotta a professzor, — Greta Garbó is megbukott a beszélő fűimen. Általánosan az a vélemény, hogy Grefta G.irbo hangja — helyeseb­ben beszélő orgánuma — nem alkalmas a mikro­fon számára, ellentétben énekliamgjávaJ, amely igen kellemesen hangzik. Greta Garbó hangjáról természetesen nem nyilatkozhatom végérvényesen, amiig magam nem hatlottom. ÁJttaMban azonban a nők beszélő hangja rosszul hangzik a filmen. Ellentétben áll lényükkel, azzal a képpel, ame­lyet a Mm elénk vetáit Ugyanez vonatkozik a gyermekhangra is. Technikai gyakorlattal azon­ban el lehet érni, hogy a hang lágyobb lesz. Való­színűen Greta Garbó is technikailag próbálja hangját a mikrofon számára alkalmassá tenni s ha ez sikerül neki, akkor ismét megtalálja kö­zönségét. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Cs. és k. tábornagy. (Cseh beszéromtm, főszerepben Roda-Roda és VL Búr ián.) AVION: A hasai rögért! (Cseh hangosfilm.) FLÓRA: Andrea. (K. Horn, P. Wegeoer és Fr. Lederer.) KOTVA: Megváltás. (Tolstoj dráma.) — Laurel és Hardy, detektívek. LUCERNA: Hollywoodi revfl. (Prágai szereplők­kel.) MACESKA: Tarakanora. (Vajda L. hangosfilmje.) METRÓ: A cigány szerelem. (Lehár Mmoperett.) PASSAGE: Vadászat Indiában tigrisekre. (Han- gcefíte.) A KASSAI MAGYAR SZÍNHÁZ MÜ80RA: Vasárnap délelőtt: Ifjjii pásztor. délután: Csókos regiment, este: Obsitos. Hétfőn nincs előadás. Kedd délután: Csárdáskirálynő, este: Obsitos. A POLGÁR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA MUNKÁCSON: Vasárnap d. u.: Csúnya lány. este: Alvinci huszárok. Hétfő: Az élő holttest Kedd: Szünet. Szerda: Alvinci huszárok. Csütörtök: Grand Hotel. Péntek—Vasárnap: Ben-Hnr. A POZSONYI MOZIK MŰSORA: TLON: Hai-Tang. (Anna May Wong német be­szélőfilmje.) Nizsinszkif húgának és szüleinek hgaímas szökése egy jeges iofyón keresztül Oroszországból Bromiiszlava Nizsinszka, Nizsinszkij húga a bécsi Staatsoper uj bateMmesternője. A Svamdo, a dudás

Next

/
Oldalképek
Tartalom