Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-24 / 244. (2465.) szám

1980 október 24, péntek. "PRKCAI-MAC^AR-HlKLaP 7 Fontos országos és helyi SiénSéieNrö! tárgyalt a kassai kokszot. párlvezetőség Kassa, október 23. Az országos keresztény­szocialista párt kassai helyi pártvezetésébe népes ülést tartott, amelyen Grosschmid Géza dr. szenátor, a kassai pártszervezet elnöke el­nökölt. Megnyitó beszédében kegye le te s sza­vakkal emlékezett meg Ravasz István és Szarvassy László dr. haláláról. Mindketten értékes tagjai voltak a pártnak, amely szá­mára elmúlásuk pótolhatatlan veszteség. Majd részletesen beszámolt Grosschmid Géza dr. mindazokról a politikai, társadalmi és kultu­rális eseményekről, amelyek úgy a párt, mint az egész szlovenszkói magyarság szem­pontjából jelentőséggel birnak. Beszámolóját a párt vezetőségi tagok élénk helyeslése mel- ett a nehéz gazdasági helyzetben való kitar­tásra, takarékosságra és céljaink elérhetése végett a legszorosabb összetartásra és a gyako­ribb összejövetelekkel a pártélet élénkítésére való felhívással fejezte be. Utána Tost Barna prelátus-kanonok, helyet­tes polgármester rövid várospolitikai beszámo­lót tartott. Rámutatotf arra, hogy a párt a vá­ros gazdaságpolitikai munkájában mindig lelkiismeretesen helytállt és kötelességét min­denkor teljesítette. A párt városi képviselői mindig és mindenben a város érdekeit szolgál­ják ha nem is tudnak mindent száz százaléko­san úgy elintézni, mint azt szeretnék, tekin­tetbe kell venni azt, hogy munkájuknak sok­szor igen súlyos akadályai vannak, Majd részletesen beszámolt a város anyagi helyze­téről és a város kegyurasági kötelezettségeinek teljesítéséről. Ezután Fleischmann Gyula dr. tartomány- gyűlési képviselő a népszszámlálásról terjesz-1 tette elő gyakorlati érdekű és szakszerű je-j leütését. Különösen kiemelte a küszöbönálló népszámlálás nagy jelentőségét a nemzeti ki­sebbségek sze m pon t jából. Többek hozzászólása után Grosschmid Géza. dr szenátor bejelentette, hogy a párt novem­ber 9-én nagygyűlést tart Kassán, amelyen a párt országos f nőké, Szullő Géza dr. is részt fog venni. Ríhass y'sszaiüss’tla a pozsonyi «efs professzorok szlovikeüenes, demsralizéfó tanításait Prága, október 23. Martin Rázus, a szlovák nemzeti párt nemzetgyűlési képviselője a Ná- iodnk: Noviny vezető helyén vitába száll C-ha- lupecky pozsonyi egyetemi tanár azon állítá­sával, hogy a turócszentmártom deklarációnak! állam jogi tekintetben semmi értéke nem volt. — Milyen értéke van állam jogi szempontból a mávfoni deklarációnak? — írja Rázus. Eképp ‘“gyük fel a kérdést: vájjon a szövetsé­ges államok elhatározásával és a prágai októ­ber 28.-vai Szlovenszkó sorsa véglegesen el vo!f-e intézve? Szó sincs róla. Szlovenszkót il­letően még egész 1920-ig tényleg fennállt a jogi bizonytalanság. A magyarok a békekonfe­rencián népszavazást követeltek. Aki emlék­szik, azt tudja., hogy 1919-ben népszámlálás volt nálunk. S utána mindjárt 1920-ban is rendeztek újabb népszámlálást. Mi célt szol­gált tehát akkor az első? Ahogy én vagyok in­formálva, az illetékes vrlágfórumon a népsza­vazás helyébe ennek eredményeit fogadták el. Ez tehát azt je’enti, hogy Szlovenszkó ál­lamjogi helyzete még a rnártoni deklaráció után is tárgyi alátámasztásokat igényelt! De menjünk tovább: Keletszlovenszkón Dvorcsák a maga embereivel a csehszlovák állam elleni céllal akart létesite-ni szlovák köztársaságot. Nézzük meg a dolgokat egész közelről. Ha nem lett volna meg a rnártoni deklaráció, akkor a vi’soni pontok kihirdetése után Dvorcsák ék nyilatkozata lett volna a szlovákság egyetlen megnyilatkozása. Nos és? Menjek még to­vább? Megtehetném, nem akarom. Bizonyos azonban, hogy Szlovenszkó — bár szlovákok és a szlovák nemzet akarata ellenére, bármily sorsban is — de ma nem tartozna a köztársa­sághoz és a politizáló professzoroknak semmi­képp nem volna most módjuk a pozsonyi Ko- mensky egyetemen hirdetni bölcsességüket. Azt hiszem, ennyi elég. Ilyen megvilágításban hatalmasabban és kifejezőbben tűnik elő a köztársaság létrehívásának munkájában a rnártoni deklaráció jelentősége is. Csak olyan emberek, akik a papiros világában élnek, gon­dolhatják azt. hogy a köztársaság ügye már 1918. október 28-ának prágai eseményeivel rés finita volt. Igenis nem volt az . . . És • hozzáteszem — inja Martin Rázus — még ma is körültekintőbbnek kell lennünk s az ész po­litikáját. nem pedig az ösztönök politkáját kell űznünk, nehogy bennünket, akik nagyságunk álmaiban ringatózunk, valahogy olyan esemé­y Óriási rendőri asszisztenciával, páncélautón és páncélos motorcsónakon szállították a Hudson egyik szigetére Jack Diamondot, a handitavezért Diamond csak a rendőrfőnök hosszas hapacitátására egyezett bele elszállításába — Bombamerénylettől retteg a rendőrség Newyork, október 23. Jack Diamondnak, a hírhedt amerikai gangs temek, aki ellen az egyik ellenséges banda tagjai gyilkos merényletet követtek el, még a kórházi ágyon sincsen nyugta, A merénylet nem volt teljes sikerű, mert a banditatársainak go­lyói letemették ugyan a „sötét világfit”, de halálos seibet nem ütöttek testén. A bosszú­állók tehát nem érték el céljukat és Jack Diamond is jól tudhatta, hogy még nem rázta le magáról a ráuszított bérgyil­kosokat. Ezért hallgatott, amikor a rendőrség felvilá­gosítást kért tőle a merénylet egynémely részletére vonatkozólag. Tudta, hogy a rend­őrség nem képes kicsavarni ellenfelei kezei közül a bősszuállás fegyvereit és még a kór­házban sem érezheti magát biztonságban. De nemcsak ö volt evvel tisztában, hanem a rendőrség is. Naponta jöttek a fenyegető leveleik, ame­lyek százféle halálnemet helyeztek kilá­tásba Jack Diamond számára, nem utolsó sorban azt is, hogy az egész kórházat leve­gőbe röpítik. / Azóta állandóan rendőrök őrizték a kórház épületét, valamint Diamond szobáját és be­tegágyát. A rend közegeit azonban még ezek az óv- b.i!ézkédé-sek sem nyugtatták meg. Nem is annyira a banditavezér személyes biztonságát féltették, mint inkább a többi betegét és a kórház személyzetéét. Már pedig az egész poliklinikát mégsem akarták áldozatul vetni a banditák bosszú­jának. így érlelődött meg Mulrooneyben, a newyorki rendőrfőnökben az elhatározás, hogy a kellemetlen beteget eltávolíttatja a kór­házból és olyan helyre viteti, ahol leg­alább a mások életét neon fenyegeti a Diamond ellen tervezett bosszú. Ezt az elhatározását Mulrooney rendőrfő­nök tegnap tettre váltotta s azok a körülmé­nyek, melyek közt a bandita elszállítása meg­történt, újból Ízelítőt adnak az Újvilág viszo­nyaiból. Mulrooney tegnap reggel személyesen meg­jelent Jack Diadond betegágyánál, hogy megnyerje a banditavezér beleegyezését el- transzportálásához. Diamond először hallani sem akart semmiről, , csak akkor egyezett bele elszállíttatásába, amikor a rendőrfőnök megfenyegette, hogy rabkórházba helyezteti át. Mikor ilyen módon elnyerte a bandita „leg­felsőbb beleegyezését'', parancsot adott az előkészületek megtételére. Ez korántsem ment olyan egyszerűen, mintahogyan az öreg Európában bonyolítanak le hasonló aktuso­kat. A beteg internálás! helyéül a Hudson folyó egyik szigetecskéjét szemelték ki, egy- magányosan álló épületet, ahol legfel­jebb csak magát Diamondot röpítheti a leve­gőbe és a másvilágra az ellenséges bandák bombája. Odáig azonban biztosítaná kellett a transzport útját. Ez valódi amerikai mére­tekben 1 Írtén,t meg. A rendőrség délelőtt tiz órakor elzárta a kórházat környező városnegyed uceáit, ahol ebben az időpontban pezsgő élet szokott zajlani. A villamosforgalom megakadt, a kocsiforgalmat és a gyalogosok útját más­felé irányították. Amikor a rendőrség már az összes biztonsági intézkedéseket meg­tette, a rendőrfőnök személyes vezetésével egy rendőrosztag hozta le betegszobájából és helyezte a páncélos autóba a nagybeteg banditavezért. Azután megindult a menet a Hudson felé. Két oldalt negyven kerék­páros rendőr haladt, álig felfegyverkezve, a betegszállító kocsi mögött a rendőrfőnök autója haladt, rielyet rendörlegénységgel telt autók követtek és a sort motorkerék­páros rendőrök zárták be. A menet baj nél­kül eljutott a Hudson folyó partjához, ahol már várt reájuk egy páncélos motorcsónak. Ezen vitték Diamondot a szigetre, melyet már előzőleg nagyobb rendőri készültség szállt meg. A sebesült bandita vezér elhelyezése akadály nélkül végbement s miután a rendőrfőnök instruálta a sziget védőőrségét, a különös ak­tus befejeződött. Tovább folynak a rimaszombati házkutatások Házkutatást tartottak az országos keresztényszocialista párt hely* irodájában és a párt helyi elnökének lakásán Böhrn titkár feleségét nem tartóztatták le Rimaszombat, október 23. (Tudósítónk távirati jelentése.) A Miskolczy-üggyel kap­csolatban a rendőrség ma délelőtt és dél­után újabb házkutatásokat eszközölt ne­gyed- és ötödikben is. a mai nap folyamán házkutatást tartottak a keroszíényszocialis- ta pórt irodájában és Sipoes József bádogos- mester, a keresztényszocialista párt helyi elnökének lakásán. A pártirodából egy láda Írást szállítottak el a rendőrségre. A Siposs lakásán elrendelt házkutatás még folyik. A délelőtt folyamán Kassáról Rimaszom­batba érkezett Martinék vezetőügyész a kassai rendőrség egyik magasrangu tisztvi­selőjével, hogy érdeklődjenek a nyomozás menete iránt. Böhm keresztényszocialista párttitkár fe­leségét nem tartóztatták le, hanem a vizs­gálóbírónál történt kihallgatása után elbo­csátották, mivel semmi gyanuok nem me­rül föl ellene. Nagy részvét mellett temették el a pozsonyi robbanás áldozatait Pozsony, október 23. (Pozsonyi szerkesz­tő günk telefon jelentése.) Ma délután négy órakor folyt le a lloth-féle patrongyár hét halálos áldozatának beszentelése az Ország­úti bonotani intézet előtt. A bon.eta.ni intézettől a virágvölgyi teme­tőig terjedő egykilométernyi szakaszon mintegy tiz-tizenkét ezer főnyi tömeg ál­lót sorfalat. Délután fél négy órakor az összes pozsonyi üzemekben beszüntették a munkát, hogy a pozsonyi munkásság részt vehessen a temetésen. Délután négy órakor a leólmozott koporsó­kat föl rakták a. három gyászkocsira. Szivet- tépő jelenetekre került a sor, mikor a halot­nyek lepjenek meg, amilyenket még ál­munkban sem kívánunk mgunknak. Rázus ezután élesen elitéli a pozsonyi tu­dósok szlovákellenes tanításait és igy ir: — Nemcsak a rnártoni deklarációról hal­lunk ilyen diskurzust. Éppen ilyen lóhátról beszélnek itt is, ott is a múltúnkról, hogy nem történelmi múlt ... A kultúránkról, mely szerintük basztard kultúra ... A nyelvünk­ről, hogy bárdolatlan . . . Iparunkról, hogy életképtelen . . . Tan ügyünk ml, mintha csak 1918. óta kezdtek volna itt iskolákat építeni és igy tovább . . . Igaz lenne mindez? Nem igaz. Ez egyszerűen csak szélaprózási szán­dék és nemzeti öntudatunknak demoralizálá- sa bizonyos célzattal . * < V takat egyenként elhelyezték a gyászkocsin. Az elhunytak hozzátartozói autókon jöttek be Károlyíaluról, Lamacsról, Magyarbélről és Dévériyujifaluról. A három gyászkocsira rakták föl a mintegy ötven koszorút is. Ezr után a munkásdalárda elénekelte a „Miért oly borus“ kezdetű gyászdalt. Pozdech Já­nos virágvölgyi helyettes plébános két lel­kész segédletével beszentelte a koporsókat, majd megindult, az impozáns menet a közeli virágvölgyi temetőbe. A munkások vörös szegfűkkel vonultak fel s ezeket a szegfűket azután a temetkezési szertartás után a ko­porsókra dobálták. A virágvölgyi temetőbe csak a hozzátarto­zókat, az egyes szónokokat, a sajtó képvi­selőit és a patrongyár hétszáz főnyi mun­kásságát engedték be. A rendőrségnek ez az intézkedése meglehetős tumultusra adott alkalmat, mert a tömeg be akart jutni a temetőbe. A rendőrség erős kordonnal azonban ellenál­lott a tömeg ostromának. A temető halottas- házában katafajkra rakták föl a koporsókat. Az egyházi szertartás után a munkás dalárda gyászdalokat énekelt, majd elsőnek Waisz János, a patróngyári munkások nevében szlovák nyelven, majd K. pausz Ferenc helyet­tes polgármester a város nevében búcsúztat­ta a halottakat: Intő példa ez a katasztrófa arra, hogy a vá­ros erélyesen követelje az ipartelepektől, hogy a legszigorúbb óvintézkedéseket ve­zessenek be hasonló katasztrófák elkerülé­se céljából. Ezután az ország nevében Kormán Mihály tartó mán y gyűlési képviselő, a pozsonyi szak- szervezetek nevében Facinek párttdtkár, a magyar szociáldemokraták nevében Fehér Fe­renc, a német szociáldemokraták nevében pedig Kalmár Henrik városatya tartott bú­csúztatót. Hat órakor ért véget a temetési szertartás. 1 A holttesteket holnap autón az egyes köz­ségekbe szállítják el, Pozsonyban csak egy temetés lesz, Seger Antóniáé, akinek teme­tés© holnap délután fog végbemenni a Zuc- kermandli-i temetőben. Pozsony, október 23. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjeientése.) A törvényszék vád­tanácsa ma délben foglalkozott Valousok nyugalmazott törzskapitány, patrongyári üzemvezető feltolyamodásával, aki szabad­láb raheűyezését kérte. A vádtanács formai okokból az iratokat visszaküldte a vizsgáló- bárónak. Newyorkban is színre kerül Móricz Zsigmond „Légy jó mmdhalálig“~ja Budapest, október 23. Érdekes kábeltáviratot kapott Marton Sándor dr. Newyorkból. A táv­irat szűkszavúan számolt be arról, hogy az egyik előkelő színház próbálni kezdte Móricz Zeigmondnak Légy jó mindhalálig eimü rendki-, vül sikert aratott nagyszerű darabját. Az érdekes hírrel kapcsolatban Móricz Zsig­mond az egyik budapesti lap munkatársa előtt a következőket mondotta: — Marton ma délelőtt telefonált nekem és közölte, hogy Newyorkból kábelogramot ka­pott, amelyben az egyik színházi ügynökség közölte vele, hogy „Légy jó mindhalálig” cimti darabomat az egyik nagy newyorki színház már próbálni is kezdte. Hogy melyik, azt sajnos, nem tudom! A távirat csak annyit közölt, hogy a darab rendezését Rubeu Manóban, a legkitű­nőbb amerikai rendezők egyike vállalta el és már alaposan bele is feküdt a munkába. Dara­bom nem eredeti címén fog színre kerülni, ha­nem amerikai neve Adolescence; Serdülés .esz. A távirat ezenkívül még arra kéri Mártont, hogy sürgősen küldje el Newyorkba néhány fényképemet. Ezenkívül nem tudok még sem­mit. Levelet várok a közeli papokban, ez majd mindenről részletesen beszámol és remélem, akkor majd többet mondhatok. Munkatársunknak arra a kérdésére, vájjon résztvesz e darabjának amerikai bemutatóján, Móricz Zsigmond kjielentette, hogy egyelőre nem szándékozik Amerikába utazni, erre esetleg csak később kerülhet eoc,

Next

/
Oldalképek
Tartalom