Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-03 / 226. (2447.) szám

2

^I^GAlA\\ofc»JtHIRIiAR

1980 október 8, péntek.

Rttdiger Starhemberg herceg szóiaiet intézett Becs népéhez

Féislyásmenet a Heimwehr*vezér palotája slőtt fiz osztrák nemzeti munkásszővetség tiltakozik

Bécs, október 2. Starhemberg Rüdiger herceg, az uj osztrák belügyminiszter, tegnap wáhringerstrassei palotájának erkélyéről nagy beszédet intézett a tömeghez. A bécsi Heimwehrek íáklyásmenettel tisztelegtek vezérük előtt, majd amikor a nagy éljenzésre a herceg megjelent az erkélyen, percekig tartó üdvrivalgással fogadták. Starhemberg kijelentette, hogy a Heimwehr-párt az első párt az országban, amely nem parlamentáris formák között jut uralomra. A körülmények bebizonyították, hogy Ausztriában a Heimwehrek nélkül nem lehet uralkodni. Fölösleges az, hogy a Heimw'ehrek a parlament utján jussanak uralomra, mert a jobboldali alakulatok kitartanak a korneuburgi fogadalom

mellett és véget vetnek az ausztrobolsevisták szemtelenségeinek. Megmutatjuk — folytatta Starhemberg herceg —, hogy mit jelent az, ha Ausztriában Heimwebr-ember a belügyminiszter. Nem paktáltünk senkivel és kötöttségek nélkül vonultunk be a kormányba. Minden tekintetben megőriztük cselekvési szabadságunkat. Starhemberg belügyminiszter a fasiszta köszöntéssel búcsúzott el híveitől, akik még sokáig éltették őt és Hitlert.

ülíateis

Bécs, október 2. Az osztrák: nemzeti szak- szervezeti szövetség, amelynek több, mint nyolcvanezer munkástagja van, tegnap nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között a következőket mondja: „A legújabb események lerántották a leplet Ausztriában a mai párturalomról. Csak a pártegoista elvek brutális követése dönthette meg Sohober dr. pártok fölött álló kormányát. Azok a körök, amelyek a bukást okozták, bebizonyították, hogy a pártérdekeket mindennél fontosabbnak tartják. A két Heimwehr-vezér belépése a Vaugoin-kormányba nem jelenti a koalíciót és a klerikális jobboldali keresztényiszocialista szárny kiegészítését. Nemzetellenes és antiszociális kormány került uralomra Ausztriában, s vezetői a csatlakozás ellenségei. A becsületes állampolgároknak végre össze kell fogniok a korrupció, a párturalom és a jobbról, vagy balról jövő visszaélések ellen."

Gondok a londoni birodalmi konferencián

London, október 2. Az első benyomás, amelyet a kritikus megfigyelők az angol birodalmi konferencián szereztek, az volt, hogy sem az anyaország, sem a dominiomok nem érkeztek Londonba világosan kör vonatozott gazdasági programmal. A miniszterek szónoklataiból az tűnik ki, hogy a dominionok egy része hajlandó bármily gazdasági rendszert elfogadni, ha beleegyezésük fejében nagyobb koncessziókat kapnak az anyaországtól. A legfontosabb feladat most az imperialista ellenőrzés rendszerének utolsó maradványait ieépiteni.

Csendőrsortüz agyonlőtte az ukrán terroristák vezérét

Varsó, október 2. Lembergi lap jelentése szerint Kelet-Galioiában agyonlőtték Hollo- winszkit, az ukrán terrorista szervezet vezérét. HoHowimszkit a múlt héten őrizetbe vették és kedd délután helyszíni szemlére vitték ki az ukrán terroristát gyújtogatásainak szinlhelyére. Hollowinszki ezt az utat arra akarta felhasználni, hogy megszökjék a csendőrök kezei közűi. A szökési kísérlet nem sikerült, a csendőrök sortüzet adtak a szökevény után és Hollowinszkit halálos fej- lövés érte.

Mis alapokon ujra megindulnak ai olasz-francia tárgyalások

Paris, október 2. A Petit Párisién értesülése szerint a közel jövőben a francia—olasz tárgyalásokat uj alapokon ismét megkezdik. Az eddigi rendszer csődöt mondott és a függő kérdéseket ezentúl nem kiilön-külön fogják megvitatni. A két állam diplomatái megkísérlik, hogy általános megegyezést teremtsenek elsősorban gazdasági és pénzügyi kérdésekben. Franciaország ma pénzügyi segítségben részesíti Olaszországot és tőkéjével befejezi az olasz ipar racionalizálását. A gazdasági és a pénzügyi megállapodások a bizalom és a szívélyesség atmoszféráját teremtik meg, melyek lehetővé teszik majd, hogy a politikai problémákat is megoldják.

I iiip miniszteri nyilatkozatok ellenére az állampolgársági fronton a helyzet

egyre változatlan

Korláth Endre szenátor interpellációja a megadott állampolgársági határosatok késedelmes kézbesítése miatt

Prága, október 2. Az utóbbi hetekben több hangzatos nyilatkozatot is hallottunk arról, hogy az állampolgársági mizériák csaknem megszűntek és hogy az állampolgárság ügye többé már nem probléma. Ezzel szemben a tény az, hogy még mindig igen sok az indokolt panasz.

"JMi legjobb a Ji P1XA VONSbampoo

ügyekben, amelyekben a minisztérium illetékes ügyosztálya az állampolgárság elismerése és megadása mellett döntött,

e döntés vitám kiróják a fizetendő illetéket, erről kiértesítik a felei’ ki postai befizetési lapon feladja a pénzt, azután hetekigi sőt hónapokig várhat az oly sok utánjárással és pénzbeli Iciadással végre megszerezni vélt állampolgársági okirat kézhezvételére.

Kérdem Miniszter Urat: Hajlandó-e intézkedni és általános körrendeletét kiadni, hogy az állampolgársági tanúsítvány az illeték befizetése után záros határidőin belül kézbesit- tessék."

Az agrárok ismét követelik az állat- és jégkár- biztosítás bevezetését

Prága, október 2. A parlament folyosóján kínos feltűnést keltett a Lidové Noviny ama hire, hogy az agrárpárt isméi ragaszkodik az

1928-ban eltemetett ama kormányjavaslathoz, amely az állat és jégkár elleni kötelező biztosítást vezette volna be. A javaslat két óv előtt olyan ellenállással találkozott, hogy azt le kellett venni a napirendről. A Lidové No- viny szerint az agrárpárt ismét ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a biztosítást bevezessék. A javaslat egyébként a szilárd biztosítási dijak elvén alapul. Az állam közvetlen és közvetett támogatásban részesítené az intézetet. A közvetlen támogatás a biztosított dij fél százalékának megfelelő összeg volna, amely nem haladná meg a nyolc millió koronát, a közvetett segély pedig a bélyeg és az illeték- mentesség volna. A javaslattal az összes pártok részéről igen nagy ellenszenv nyilvánul meg és nem valószínű, hogy a tárcaközi tárgyalásokon tovább i® jutna a javaslat.

— A rimaszombati „Gömör“ jubileuma. A Rimaszombatban megjelenő „Gömör" hetilap tízéves jubileuma alkalmából október 4-re tervezett estély közbejött akadályok miatt 18-ára halasztódott. A tizennyoleadikai estélyt, melyen a „Gömör" munkatársain kívül a szlovenszkói írók és művészek közül is többen közreműködnek, a Rimaszombati Polgári Kör színháztermében tartják meg. Az estélyt bankett követi. A lap jubiláris száma ugyancsak tizennyolcadikán jelenik meg.

IDEGEN

EMBEEEK

R E 6 É N v

IRTH: MARA! SANDOR

Ccp? r igfit Panífieon

(28)

Mindannyian a mesterség kötelező uniformisába öltözve, munkaadók és munka vevők, egymást nyugalmas közönnyel s jóindulattal szemlélve s minden pillanatban készen arra, hogy egymásnak essenek, a rendőrök s a sport sapkás fiatalság szótlanul engedték el a látogatókat maguk mellett. Az egyik dan- cingba léptek be, — a szobrász fellépése és mozdulatai elárulták, hogy nem először jár itt, a fal mellett egy lócára ültek le. A szobrász otthon volt. Egy csaposlegény kérdezés nélkül vörösbort tett hosszú poharakban eléjük.

A hely, mintha a civilizáció minden gyári.as és banális csínját levakarták volna a falakról, céltudatos sivárságában inkább hasonlított egy tömegfogdára, vagy egy nyilvános orvosi néprendelő kórházi várószobájára, mint lánc- teremre. itt minden csak a célt. szolgálta, kertelés nélkül. Mintha azok, akik idejárnak, fölöslegesnek tartanák az élet kereteinek kendőzését, azt, hogy bizonyos csinosítással és diszmázzal vonják be a helyet, ahol az élet egyik elkerülhetetlen, nem fontos, inkább csak szomorú és közömbös vállalkozása lezajlik.

Volt benne valami, egy klinikából, persze, a legsivárabb értelemben: a falakat, föl a mennyezetig, szürke olajjal vonták be s az egyhangú síkot nem élénkítette kép, gu illand, semmiféle díszítés. A mennyezetről erős villanykörte lógott, csillár nélkül, magányosain. A terem végében ajtó nyílt, ezzel a körüli rásnélküli, minden civilizált udvariaskodást megvető felirattal: „Urinoire". A fal! mellett keskeny lócák álltak és gyalulatlan, kecskelábu asztalok, ez volt minden berende- »ófl. A padlót vastagon borította a fürészpor.

Egy harmonikás, egy szaxofonos és egy dobos kuporogtak az egyik sarokban, két összetolt asztal tetején. A vendégek a fal mellett ültek s eltekintve a nagy lármától, mellyel a zenekar etöltötte a hosszúkás, magas termet, a szünet pillanataiban feltűnő, szinte rosszkedvű és elfogódott csend uralkodott. Mindenki vörösbort ivott, bosszú poharakból, melyeket harminc centimesért szinültig töltöttek a savanyu folyadékkal s előre kellett fizetni. A táncot is, — minden kört — előre kellett megváltani s az egyetlen nő a helyiségben az a kövér és nagyon fürge, idősebb asszony volt, láthatóan az üzlet lelke, aki tánc előtt összeszedte a sóinkat, harsány, katonás vezényszavakkal fegyelmezett és intézkedett s akinek a férfiak — lehettek a vendégek talán kétszázan is — hangtalanul, ellentmondás nélkül engedelmeskedtek.

Külön,ben nagyon erkölcsösen, gyámoltalanul és szemérmesen történt minden, mint általában az olyan helyeken, ahol az emberek közvetlenül adják át magukat egy szenvedély kényszerének, a nyomorúság komolyságéival, mely nem ismer szégyenkezést, de nem ismeri a frivolitást sem. S az, ami történt, nagyon egyszerű volt s első pillanatás- ra semmiféle kifogás nem érhette. A küszöbön, fél Lábbal még az uccáu, itt is rendőrök álltak, tájékozott és közömbös pillantással, készen arra, hogy a rendezett társadalom tiltakozását érvényesítsék az első olyan pillanatban, mikor szemmelláíható sérelem esik a jó morál és a jó ízlés uralkodó érvényű törvényein. S bizonyos vállvonó mozdulattal is álltak a küszöbön, az ajtófélfának dűlve, mint akik láthatatlan erők alattomos és fegyelmezel I megnyilvánulása ellen nem tehetnek semmit. A lokál vendégeinek viselkedésén a legszigorúbb erkölcsbiró és rendőrőrmester sem találhatott kivetnivalót. A tánc, lassú fox-trott és érzelmes tangó, melyet a résztvevők lej- lettek. kissé gyakorlatlan, szemérmes és komoly taglejtésekkel zajlott le, mintha a láncolok tisztában lennének vele, hogy minden mozdulatuk elárulja a célzatot, nnjly összehozta itt őkel. S más nem is történt itt, liosz- ,szu órákon át, csak az egymásra következő

fox-trott és tangók változata s a szünetben halk beszélgetés a kecskelábu asztaloknál, a szorongás és feszélyezettség hangfogójával tompított beszélgetés, melyet a száj csak a szomszéd fülének szánt s a távolabb ülőknek már nem kellett meghallani.

Más nem történt, csak éppen az, hogy a sivár és klinikai hangulatú teremben az idősebb, kövér és nagyon fürge asszonyon kívül, aki a láncosoktól, mielőtt felálltak, összeszedte a soukat s egy kapcsos oldaltáskába süllyesztette el, nem akadt nőnemű élőlény,

— a felsorakozó párok között akadtak egyesek, kik különös hajviselettel, bizonyos lágysággal az arcvonásoknak, melyet púder s pirosító is hangsúlyoztak s legfőképpen mozdulataik lányos és engedékeny szelídségével nőiesen hatottak, de öltözékük minden kétséget kizáróan férfias volt. Sok matróz akadt közöttük s ezek között is feltűnt néhány egészen fiatal matrózinas, fehér szolgálati egyenruhában, kamaszok még, kik feltűnő jókedvűen viselkedtek s az egyik karperecét; hordott csuklóján s hosszú függőt füleiben, — de a vendégek javarésze élemedettebb korosztály volt, sok közöttük a szakállas s nagyon sok kopasz vágj' őszhaju. Ahogy ez a korhoz illik, csendesen s megfontoltan viselkedtek s általában nagyon keveset törődtek az idegenekkel, —- mintha ki kellene használni az időt, mindenki táncpartnerének szentelte magát.

Ezt a nagyon világos, józan, egyetlen erŐB- fényü villanykörte sugárkörében keringő látomást sokáig bámulta, míg végre megértette. A szobrász nem szolgált felvilágositással, 8 egyáltalán nem volt hajlandó eszmecserére,

— az asztál szélének könyökölt, s összehúzott szemekkel bámulta a táncot, ezt a különös, első látásra groteszk és érthetetlen nyári karnevált, s néni vette le tekintetét a fiatal matrózról. aki időnkint felemelte kezét s halkan megcsörgetve az aranylemezeket, visszacsusz tntta csuklóján karperecét... Az orosz is hallgatott, a maga részéről, keserű mosollyal nézett köriil és szomjasan ivott. .Tárt már Berlinben éjszakai helyeken, ahol erősen kifestett, női ruhába öltözött, raccsoló és selypítő ephebosok kellették magukat, — gyakran találkozott a jelenséggel s megrendülés nélkül tért napirendre fölötte. De amit itt látott, azt nem tudta tapaszalatokhoz odamérni: ez

nem a nagyváros parazitarétegének egyik tolerált, titkos örömtanyája volt, sokkal egyszerűbb, sivárabb s egyben bonyolultabb, — proletár dancing, nők nélkül, ahol a vendégek egymással táncoltak, áh itat osan és komolyan: vendégek, javarésze idősebb férfi, púder és smink nélkül, szakállas emberek, olajos munkazubbonyokban, ahogy a gyárból, a műhelyből jöttek, matrózok, kőművesek, foltos fehér köpenyben, egy papircsákós mázolólegény, egyenruhás sofőrök ... Feltűnően sok volt közöttük az élemedett korú férfi, — bütykös, feketekörmös kezek fogták egymást,'*^ ügyetlen és szégyenlős mozdulatokkal. Egy fehérhaju sofőr, átölelve a szakállas, kövér féu,ü, ki a gázgyári munkások kék zubbonyát viselte, csukott szemekkel táncolta a tangót, arcát a fény felé tartva, átszellemtilten s végzetes komolysággal. Az érintkezési formák utolsó felülete volt ez itt, s e felület alatt a szenvedély örvénylett, kiszámíthatatlan változatokkal. —■ a megviselt, rongyokba s munkaruhákba öltözött férfiak körtánca mögött az élet elszabadult erői háborogtak, erők, melyeket rendőrök, civilizáció, társadalom s erkölcsi megegyezések csak a felületen igáznak még le s tartanak valamennyire féken, de a felület alatt ott morajlik, sötéten, ismeretlenül, minden pillanatban hajlamosán a kitörésre.

Szárazokat nyelt. Mint előbb a taxiban, most is ez a fojtogató érzés jött fel a torkában. Az a zuhanásszerű érzés fogta el. mint az imént. Föláll a ni, táncolni menni, belevetni magát az élet ismeretlen hőfokú hullámverésébe, mely itt csapdosott szeme előtt, — megborzongott s ludbőrös lett a háta. Ez itt tiszta tenyészet volt, groteszk és lehetetlen, fájdalmas és valóságos, — yszfia tenyészet, s a maga szinte ártatlan, átlátszó kitakarlságában sokkal érthetetlenebb, mint minden, amit az emberek összetartozásáról, az emberi vonatkozások zűrzavaráról valaha is elképzelt,

Az egyik ilyen panaszt Korláth Endre dr. szét átornak alább következő, a belügyminiszterhez intézett interpellációja ismerteti:

,>Bel ügymin is zfcer Ur! Az állampolgársági kérdés kezelése miatt általános panaszok vannak a köztársa ságban, de a legsúlyosabb és legkirívóbb anomália az, hogy azokban az