Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-19 / 240. (2461.) szám
5 WSO október 19, vasárnap. ^^gM-MAGtaRHn^tag Csehszlovákiai magyar elemi iskolás tankönyv, amelyben 161 oldalon csekély 1761 sajtóhiba van Prága, október 18. (d. ].) Kisebbségi kultúránknak egyik legfájóbb betegsége az, hogy a gyermekeink kezébe kerülő tankönyvek nagy része vagy nem tárgyilagos a magyar kisebbség iránt, vagy gyönge. Nem tárgyilagos történelmi szempontból s gyönge azért, mert fogyatékos szaktudással és még fogyatékosabb magyarossággal íródik. Különösen az elemi iskolás olvasókönyveknél fordul ez elő. * Egy konkrét eset. Mostanában jelent meg egy elemi másodosztályos olvasókönyv „Kortfalu" címen Czabán Samu, állami tani- tó és Boldizsár Boldizsár altanfelügyelő szerkesztésében. Egy pozsonyi magyar lap megírta a könyvről, hogy tele van botrányos sajtóhibákkal s erélyesen követelte az iskola ügyi minisztériumtól a jóváhagyó rendelet visszavonását és a könyvnek az iskolából való kivonását. A bíráló leszögezte, hogy a könyv első 29 oldalán 19 súlyos sajtóhibát fedezett föl. Ez az erélyes bírálat ráterelte a figyelmemet a könyvre s arra késztetett rá, hogy tüzetesebben vegyem vizsgálat alá. Az eredmény megdöbbentő. * Másodosztályos kis elem isták részére van írva, tehát legislegfőbb kelléke az, hogy a kezdő olvasókat iráshibákkal és nyomdahibákkal ne hozza zavarba: helyesírási szempontból teljesen kifogástalannak, hibátlannak kell lennie. Czabán és Boldizsár tankönyve ellen éppen ebben a tekintetben esketik a legsúlyosabb kifogás. Páratlan az a helyesírási pontatlanság és nyomdatechnikai gondatlanság, amely ezt a könyvet híressé teszi. Sajtóhiba minden könyvben van. Egész nyugodtan számíthatjuk, hogy még a gondosan korrigált és revideált tankönyvekben is előlfordul oldalanként egy^egy lényegesebb sajtóhiba. A Czabán-Boldizsár-féLe Kertitahi 161 oldalán egész nyugodtan lehetne 161 sajtóhiba, senki nem róhatná föl De — Agy- és szárérelmeszesedesben szenvedő egyéneknek a természetes Ferenc József ke- serüvix megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József-viz számos féloldali büdösben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s így nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. az a baj, hogy itt a 161 oldalon — melyből különben a címlap és a tartalomjegyzék 8 oldalt foglal le s igy a szövegoldalak száma csak 153 — a megengedhető 161 hiba helyett 1761 olvasható meg, vagyis pont ezerhatszáz- zal több, mint amennyinek szabad volna lennie. A könyvben egyetlenegy oldal van hibátlan, az 51-ik, mely alig néhány sor, és — pardon — a második, mert — üres. A címlapon 7 hiba ékeskedik. Szép oldal még a 22-ik, itt csak egy gondolatjel hiányzik. Aránylag kevés hiba van a következő oldalakon: a 36. és 139-iken három, a 38. és 47- iken négy-négy, a 137-iken 5, ellenben re- kordoldial a 127-ik: 27, a 73-ík: 24, a 129-ik: 22 és a 42-ik: 21 hibával. Átlagban minden oldalra 10.9 hiba esik. Ilyen könyvet akar adni Czabán Samu állami tanító és Boldizsár Boldizsár altanfelügyelő az éppen- éppen olvasni tudó zsenge másodosztályos elemi iskolás kis magyarok kezébe. * Ennek az 1761 hibának csak kis része olyan sajtóhiba, ami a nyomdász és a korrektor lelkid smeretét terheli. A nagyobbik rész iráshiba s a szerzőik helyesírási pontatlanságából ered. Sőt föltételeznünk kell, hogy a szedés szerzői revízióját — mint általában minden szerző szokta — maguk a szerzők végezték el, igy a nyomdai hibákért is jórészt a két tanférfiu felelős. Tessék elképzelni, micsoda zűrzavart okoz majd a kis másod osztályos nebulók fejében, amikor ilyen szavakat siUabizálnak: élt (6. lap) va- rázssczizma (9), kenyérnek, érettlen (10), összefogodzva (11), Jónás, szobbában, szobb (szebb), ahkoz (ahoz, 12), engendte (14), akkur (ajkkor) nabad (szabad), mdnen (minden), teeteanen* (testemet, 16), anmenyire, feleji, szükségünk (19), ivásjelek (írásjelek 20), diófát (23), kalarábót, burgonyot (24), örörmet, vommással (25), októberi, jóformán, nagyob (26) vándórmadarak, szolt (27), fölöttük, körül, hulladákokkal (28), madárkáknak, pon (pont), okosságval (okosságával), iyen (ilyen), talátlák (találták, 29), beletfu- ladt, mikór (32), tahát (tehát, 33), Nagypó (Nagyapó, 41), időjárás, odaszolt, elzavárta, füszállakon (42), természetévé (45), unokáik (46), húzódott, kendermegot, maradta, élet- szükségleteink (55), kenyérm agyak, földből (57), karácsóny (58), 6zióbába (59), röm- nekö (őrömnek), dőlt (60), iskolba (62), bébit va (behívta, 65), finyások (66), szerencsét- lenlenség (67), mouja, magyom, titsztán, tarjuk (tartjuk), Józska, Jóskát (68), káramko- dás, ocsmany, erint.se (69), száladj (70), máskép (71), ruháinkat (72), magyon (72), elget (74), rőesitve (erősítve, 75), egy-kett'öre (76), betegedteke-meg (78), dézs a (80), Hálátoknál (82), udváran, állátok (állatok), nélkül (85), takánmányt, bivály (86), tojássá! (87), azomban (88), Erzigkéhez (Erzsikéhez, 88), oktalanságnak (89), mássalghangzók (90), leültető (91), É (Én, 92), akaszófára (93), Keretfaluban (Kertfaluban), legíüditöbbi tál (95), visszbujsz (97), medkedzte (98), megetetti, kerfalusiakra (99), határkövei, folhőktől (100), kérezte (kérdezte), hoszszabb (101), gyermekekt, magasaibbés, iifiuvá (102), oélhoz érték, beszélettek (103), dezember, csk (csak), Peithez (Petihez, 104), té (tél), megtüzesit sük (105), szíva (szilva, 115), hűségesen (116), katdc (Katica, 117), apója (ápolja, 118), méheseke, szelő (szellő, 119), tavasztól-késő őszig (121), ha lasszó (122) legszeb (125), momodotta (126), ésfák- ba (és fákba, 129), észreveszi (130), hamyat- homlok (131), szép (132), utólsó, soha sem (133), vi9szlért (135), pénzíbe, másalhangzó- kat, törölköző (136), nyavaját (138), elkísértek Nagyapót (141), lásátök (143), terenatőd- zött (144), fölt (145), Olvasmányból (146), uzson áztak (149), kitártó, feleddkeezeteik isten hozzádot (151), uláni (utáni, 156), mondatag, karácsóny (157), mondatog (15Ö), szersző (szerző, 161). Ezek a kirívóbbak. Egy kis jó indulattal nagyobbrészt a nyomdára lehet hárítani értük a felelősséget, de vannak gyanúsak is, melyek könnyen már a kéziratban is benne- lehettek, például: ólt, óltó, érettlen, belefu- ladt, fűszállakon, istrángját, főidből, finyások, azomban, hanyat-homlok, nyavaját. Az imént fölsorolt sajtóhibák azonban nem a legbotrányosabbak. A kis iskolás- gyermeket sokkal inkább zavarbahozza az a rettenetes zűrzavar, mely a gondolatjelek lelkiismeretlen kezelésében rejlik, összesen 230 helyem van baj a gondolatjellel. A legzavaróbbak azok az esetek, amikor gondolatjel helyett tévedésből kötőjel szerepel, miáltal a legképtelenebb szóösszetételek jönnek létre. Tessék néhány példa: járokfelelte (13), Peti-aki (14), van-szólt (15), előlem-ezólt, haragosan-ién, elsőség-feleit (17), másik-ha (18), ettem-imentegetődzött (23), daru-de (29), valamit mondották (33), ennyi velrfejezte, Nagyapó-hiszen (34), nagy- mén je-m agyarázta (37), mimket-ffelelte, vala- mit-ajánlotta (38), meg-sietett (39), kirá- lyom-rimánkodik, Nagyapó-nyöszörgött (40), tudod-if oly tatta (41), lépésben-parancsolta (49) és igy tovább, az egész könyvön végig, összesen 164 esetben.. A könyv ezeknek a kötőjeleknek gondolatjelekké való kijavítása nélkül egyenesen használhatatlan. * Ezek .voltak a sajtóhibák, most pedig lássuk a szerzők iráshibáit, a helyesírási hibákat. Mert ezek vannak többségben. A könyv legnagyobb hibája, hogy az iskolába, iskolai használatra s mindjárt a legalsó fokra a régi és már elavult nyomdai helyesírást akarja hevezetni. Sokszázra megy azoknak az eseteknek a száma, amikor a szerzők az -ít ige képzőt a nyomdai helyesírás szerint rövid hangzóval írják. A szóvégi -u -ti is többnyire rövid a könyvben, de a szerzők ebben következetlenek, mert néhol maguk is rátévednek a helyes írásmódra. Kínos következetlenséggel írják az egytagú szavakat, egyJ szer helyesen, hosszú hangzóval, másszor helytelenül a régi nyomdai helyesírás szerint. Mindem magyar tanító ismeri a gyermek első kibetűzött mondatát, azt, hogy: úr ír, csak Czabán Samui állami tanító és Boldizsár Boldizsár altanfelügyelő gondolja, hogy így kell írni: „ur ir“. Mindem magyar ember tudja, hogy ez a szó: „előtt" és „előbb", hoeezú ő-v»l Íródik s nem röviddel, csak ez a két tudós taukönyviró írja majdnem minden esetben röviden: „előtt", „előbb". Csak úgy hemzsegnek a könyvben az ilyen szavak: un, ir, iv, iz, hír, fuj, fül, fúr, cim, hiül, osür, hű, dús, tü, fai, víg, sir, hús, tűz, üz, igy, úgy, dől, csíz, bűm, húz, betű, kút, nőtt, máig, szív, főtt, izü, disz, víz, süni, tamilt, lassú, legfőbb, szomorú st'b., bár ugyanezek sokszor helyesem ie előfordulnak. Néha indokolatlanul hosszú hang van a rövid helyén, pl. ólt, Ambrus, gyöngyvirág, főidből, gyönggyé, rűgy, társoly, ütólsó, útdíjára, postája, gyümölcs, bölcső, őrdümgős. Föltétlenül a szerzők lelki is menetét terhelik az ilyen alakok: osszd (23), halasszd (122), keressd (133), feleddkezzetek (151), tojol (82), olvasgatol (97), galyakat (145), bugye- láris (111), cikkáz (133, 153), nálatokmál (82). Különben is igen hajlamosak provincializmusokra, pl pipiske (bubospacsirta), prüjosök (tücsök), edénnes kredenc, krumpli (burgonya), stigliinc (tengelice), domboldalok, semmijük stb. Másodosztályos tankönyvben me gén gedlhe tét lenek az ilyen hibás elválasztások, mint Na-gyapó (54), legé-nynek (135), krum-plit (98-99), min-degy (111), Nagyapóhoz (143). De külön szóban sem irhatok: soha sem (133), gyümölcs éréskor (89), krumpli kapálást (146), isten hozzádot (151), egyet mást (56), tamonc iskolába (74), semmi sem (66), viszont nem írható össze: ettudmád-e (mondani, 71). * A (könyv tartalmi részéről sokkal több jót lehet mondani Jó a Nagyapó alakja, ügyesek az ismeretterjesztő olvasmányok, csak a kertfaluei melíékaiukok, a gyermekek alakja halvány, elmosódó, dilletánc irásmü vészeire valló. Stílus tekintetében kifogástalanok Farkas Antal szövegei, ellenben annál mesterkélteb b hangunk komplikáltságra törekvő s pongyola a „szerző" írásai. Egy jegyzetből azt lehet sejteni, hogy ez a szerző Czabán Samu. Másod osztályos gyermekeknek, akik még nehézkesen olvasnak, nem szabad körmönfont hosszú mondatokban Írni Helyszűke miatt csak néhány magyartalanságra mutatok rá. Czabán a kettős érzékszervekről állandóan többesben beszél, piszéméi, kezeik, szemeinkkel, sőt ilyen szörnyűségek is előfordulnak a könyvben: mint „a többi mesteremberek", (73) „sok-sok emberek" (34)! A pongyolaság netovábbja, mikor szavak maradnak Ikii a szövegből: A mi munkánk, a gyermekeiké a tanulás (15). — Teljesen értelmetlen mondat. Vagy: A vasárnap ünnep, amikor kipihenjük a napok fáradságát (104). — Megtanítja őket arra, hogy bokorra, fára ne szánjanak, mert ott az ellenség hamarább észreveszi (t. d. őket, 130) — Egyéb pongyolaságok: Épp úgy járnak az iskolába (járnak iskolába), amint ti (mint ti, 10). — Azok a domboldalak (domb* oldalak), melyek úgy látszanak, mintha katonák állanának rajta (rajtuk) sorba, be vannak ültetve jó bort termő szőlőkkel (szőlővel, vagy sző lő tő veik kel, 10). — Kályha, amely a hidegben is meleget ád (a hidegben meleget ad; érdekes, hogy ad helyett midenütt ád szerepel, egy helyen még rímet is elront: ád rá — megugatná). — Nem piszkitoltam be se a ruhámat, se az arcomat (sem — sem, 15). — Ezt is maholnap letörik (ezt is letörik maholnap, 13). — Sok-sok apró bogarat nyel el, amiik (amelyek) a levegőben repkednek (28). — Leesett a magasból és úgy odavágta magát (odavágódott) egy tőkére, hogy sohasem Ívelt föl többé onnan (kelt föl többé, 29). — Nemzeti színű zászlócskákat csináltak szines papírból, meg láncokat, amellyel... (33). — Az uraság egy másik vadásszal két medvét lőtték. (!) (75). — Elmosolyogta magát, (elmosolyodott, 89). — A faodvában fészkelő mezed veréb is télire behúzódik ... (A fa odvábán fészkelő mezei ve- Téb is behúzódik téli.c>,89). — A lepi:ék, rovarok egy része azokba a levelekbe rejtették (rejtette) ősszel tojásokat... (98). — És engedhetők meg, mint: mese az igazság és hamisságról (91), mese a gyemnek és a szivárványról (148). Magyartalanabból nem lehet fűzni mondatot, mint amilyen például ez: A madárkák, hogy mily kitartással pusztítják a növények ellenségeit, arról már sokat hallottatok (115). S lehetne még ilyeneket idézni, de ennek csak a hivatalos t anköryvbirálatban lenne helye, nem egy hírlapi cikkben. Ez is elég És ezt a tankönyvet a minisztérium engedélyezte 69.496/28 sz. rendeletével. Megbírálta és engedélyezte. Az ember eliképpedve áll meg ez előtt a rejtély ©lőtt. Iibt valami nagy mulasztásnak kellett .történnie, mert mulasztás nélkül nem adhatták-meg ennek a könyvnek a miniszteri jóváhagyást. A minisztériumról föl kell tenni a jóhiszeműséget, föl kell tennünk azt, hogy a maii napig nem tudott ennek a könyvnek hibáiról és teljes alkalmatlanságáról, vagyis a hivatalos bírálat egyszerűen elmaradt, vagy pedig ha a hivatalos birálat megtörtént, a biráló szerv nem vette észre a hibákat. Akár ez, akár az történt, mindenképp súlyos mulasztás és bla- máas, amit sürgősen jóvá kell tenni. Ha a biráló szerv nem áll hivatása magaslatán s nem tudja észrevenni a legegyszerűbb helyesírási hibáikat és stílusbeli magyartalanságokat, el kell távolítani belőle a hozzá nem értő elemeket. Egyenesen kulturbotrány, hogy ilyen könyv szolgálhasson tankönyvül az elemi iskolákban. A „szerzők" azonban megkapták az engedélyt. Kicsit sejthető, mivel érdemelték ki. Azzal a kis történelem módosítással, amit a következő ékes magyar szavakkal adnak a derék Nagyapó szájába: — A haza is lehet börtön, — meséli ok- tőbr 28-án Nagyapó — sok-sok emberek (sic) börtöne, akik ebben a nagy rabságban lassan sorvadnak, szenvednek, pusztulnak. A mi apáink is rabságban sínylődtek sokáig, nagyon sokáik (sic!) és sokat szenvedtek. Egyszer aztán megelégelték a szenvedést. Elhatározták, hogy nem lesznek többé rabok. Szabadok akarnak lenni és szabadok lesznek. Ezt az elhatározásukat valóra is váltották 1918 október 28-án. így beszél Czabán Samu és Boldizsár Boldizsár Nagyapója. Sehol egy szó arról, hogy kik voltak és milyen nemzetiségűek voltak ezek a „mi apáink", csehszlovákok-©, vagy magyarok? Pedig ez értelemzavaró körülmény. Az első hiba abban van, hogy ezt Nagyapó mondja, már pedig a mai Nagyapók apái valamikor 1848- bam élhettek és nem 1918-ban. De tegyük föl, hogy a kis nebulók nem veszik észre ezt az elírást, hanem a saját magyar apáikra értik ezt a börtönből való szabadulást, akkor viszont megkérdem a tisztelt tankönyvi rőtól, az van-e az alkotmánytörvény legislegelső mondatában, hogy a magyarok határozták el a demokratikus csehszlovák nemzeti köztársaság megalkotását, vagy pedig az. hogy a csehszlovák nemzet képviselői határozták el ezt? Kérdem a tisztelt tank ön y váróktól, illő-e az iskolában másképp tanú tanú a történelmet, mint ahogy azt expressis verbis az alkot- mánylevél állítja és ahogy az a történelem tényeinek is valóban megfelel? Én magam is koncedálom, legyen a tankönyv lojális az állam iránt, de ugyanúgy legyen benne igazság is! A lojalitás ne sériis© és hamisítsa meg az igazságot! Tessék lojálisnak lenni, de ne tessék az alkotmány szellemével és betűjével ellentétes módon meghamisítani a történelmi tényállást. Legyen Czabán Samu lojális az államhoz, de a tankönyve a kisebbségi sorban levő magyarság iránt is ugyanolyan lojalitással tartozik. Ez a bizonyos kölcsönös lojalitás, amellyel kölcsönösen tartozunk egymásnak. Nem tudom, minek lehet nevezni a lojalitásnak azt a fokát, amikor a szolgálatkész tanférfiak a csehszlovák unionizimus kedvéért — horribil© dictu — még a csehszlovák átlamhimnusz szövegét is meghamisítják. Ezt a sort: „Zeme ceská, domov möj!" — igy' fordítják: Csehszlovák föld a hazám! Ezt a lojalitást próbálja valaki túllicitálni! Non plus ultra. Boldjhö&r, Bpldizpár! Czabán, Czabán! gy tovább. Ma már az ilyen stilisztikai ósdisógofe sem Olajos, piszkos, kormos kezeket és ruhákat játszva mossa ahhoz, hogy7 levonjuk a tanulságot: aki nem x Ifi Pocsátho Suhitol szappannal © • t Soffőröknek, gépészeknek, kéményseprőknek nélkülözhetetlen! g tud arabusul, az ne írjon arabusul. Pláne tankönyveit.
