Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-19 / 240. (2461.) szám
towm-Mag^ar-hiumj? 1930 október 19, vasárnap. T|-| | IIIM WIIIM II III IBITIITl Ml— KULCSRÉGENY Irta: Schöpflin Aladár Somerset Maugham, a híres angol író, akit nálunk inkább csak színdarabjairól ismernek, pedig a regényei az igazi jó munkái, mostanság adta ki uj regényét „Sütemény és sör“ (Calres and Ale) címmel. A regényt még nem ismerem, de a legkomolyabb angol fórumok egyike, a „Times“ irodalmi melléklete úgy ít róla, mint kitűnő kvalitású könyvről. Ma rengetegen olvassák, ez a szezon szenzációs könyve, — de nem egészen irodalmi kiválóságért. Botrány tört ki körülötte, amelyről hangos viták folynak az angol sajtóban és bizonyára a társaságokban is. Kiderítették, hogy Maugham könyve knlcsregény: a két év előtt meghalt nagy angol regényíró, Thomas Hardv életét s különösen családi életét írja meg, ahogy támadói mondják, teljes indiszkrécióval. Elmond benne olyan dolgokat, hogy a Griífith neéü főszereplőnek, akin Hardyt kell érteni s aki a regényben is nagy regényíró, két felesége volt, akik közül az első túlságosan jószívű nő volt, egy férfitől sem tudott egy bizonyos szívességet megtagadni, hogy az iró maga is laza életű, bohémes, alkoholdus ember volt fiatalabb korában s csak szigorú második felesége vette papucs alá s ügyes társadalmi manőverek segítségével csinált belőle nagy irodalmi tekintélyt. A regényben szereplő személyek egy része még él, tehát a botrány annaál nagyobb, nem is szólva arról, hogy Hardy emléke a nemzeti kegyelet oltalma alatt áll. Maugham persze kö- römszakadtig tagadja, hogy kulcsregényt irt, regénye teljesen képzelet müve, arról igazán nem tehet, ha egyes dolgok megegyeznek Hardy életének adataival. Soha meg nem szűnő vita marad az irodalomban: szabad-e az írónak embertársairól szerzett tudomásait úgy megírni, hogy mások is ráismerhessenek, más szóval, szabad-e kulcsregényt Írni. Az, aki ilyen módon belekerül a regénybe, mint alak, mindenesetre azt mondja: hogy jutok én hozzá, hogy egy iró nyilvánosan pellengérre állítson, közhírré tegye a rólam szóló pletykákat, legsajátabb családi és magánügyeimet, sőt — ez legtöbb esetben igy van — fóliám erhető vé tegyen bizonyos vonásokkal ás aztán imputáljon bizonyos csúnya, vagy kellemetlen dolgokat, amelyeket mások készpénznek vesznek, holott egészen ártatlan vagyok bennük? Semmi sem érthetőbb, mintha valaki tiltakozik az ilyen regényírói eljárás ellen. Az iró ellenben arra hivatkozik: honnan vegyem az alakjaimat, azok külső-belső vonásait, jellemüket, helyzetüket, a társadalomhoz és a világhoz való viszonyukat, ha tilos azokhoz a megfigye- . lésekhez nyúlnom, amelyeket kortáraaim között tettem? Nem irhatok merő képzelődésből^ mert én az életnek, a valóságnak a képét tartozom adni, amit láttam és átéltem. Nekem, bármennyire sajnálom, nem lehet törődnöm senki érzékenységével, mert nekem csak a magam művészete a fontos. Ez a vita modell és iró között sokkal gyakoribb, mint bárki gondolná. Nyilvánosságra rendszerint csak akkor kerül, ha közéleti szereplők vannak benne érdekelve, vagy ha a kulcsregény olyan botrányos, hogy rigalmazási pör kerekedik belőle. A modern idők leghíresebb ilyen regénye D’Annunzio „Tüz“ cimü regénye, mely tudvalevőleg a költőnek Duse 'Eleonóra iránti szerelmét leplezte le igazán kegyetlen médon s a nagy művésznőnek jogos érzékenységén mély sebet ejtett. Neon volt gavallér os, úri dolog az olasz poétától, de ezzel szerezte meg világhírét és hogy tudjon ellenállni a kísértésnek az iró, kivált ha úgy szereti a reklámot, mint D’Annunzio, akinek módjában van a világ legnagyobb színésznőjénél szerzett szerelmi tapasztalatait megírni? Nálunk is voltak hasonló esetek. Mikszáthnak is voltak Ízetlenségei egyik-másik regényalakja miatt. Igazi kulcsregényiró volt Tolnai Lajos, aki kartársai elleni keserűségeit irta meg fanyar ízű regényeiben, melyek miatt ma a realista regény úttörőjének tekintjük, de annak idején sok kellemetlensége volt miattuk. A kilencvenes években bünpör lett egy „Turris ebumea“ cimü regényből, amely egy akkor hires magyar operaénekesnő magándolgait szellőztette. Szendrey Júlia gyermekei és unokái fölháborodva tiltakoztak, mikor a nagy költő özvegyét Krúdy Gyula színpadra vitte „Zoltánka“ cimü színdarab jában. Molnár Ferenc első regénye, „Az éhes város” körül is volt lárma, egy sereg ki- sebb-nagyobb közéleti alak fölismerhető szerepeltetése miatt. Szabó Dezsőnek feleannyi ellensége se volna, ha nem vette volna be regényeibe a mai magyar nyilvánosság csaknem összes szereplőit. A legutóbbi ilyen eset azé a szloven- szkói íróé volt, akit ugyancsak megszorongattak regényéért, melyben fölismerni vélték néhány ismert embernek az alakját és viselt dolgait és azé a budapesti fiatal iróé, akinek regénye egyik alakjában önmagára ismert egy főispán és emiatt indexre tétette a tettest a kormánypárti lapnál, ahol dolgozott. Majd minden írónak van ilyen tapasztalata, ha nem is kerül nyilvánosságra, mint ahofjry szegény Kaffka Margit panaszolta, hogy „Színek és ének" regénye óta nem metr hazamenni szülővárosába, ahol mindenki ráismert alakjaira, vagy ahogy nemTég hallottam egy tehetséges rogényiró- nőnkről, hogy haragban van majdnem minden rokonával a regényei miatt. Senki sem szereti, ha megírják regényalaknak, abba persze műiden ki belenyugszik, hogy mást írjanak meg. Olyan esetet is tudok egy írónőről, aki maga is megírta ismerőseit, de mikor egyszer egy iró- társ őt irta meg, halálosan el volt keseredve. Egyik örök kontroverzia-forrás ez az élet és irodalom között. Soha se fog végképp eldön- tődni. Az iró eljárását csak akkor lehet elitéiül, ha nyilvánvalóan és bizonyithatólag pam- flettet ir, vagyis ha célja az, hogy valakiket pellengérre állítson és bemooskoljon, mint ahogy ez az eset forog fönn annál a most megjelent bécsi regénynél, amely Jeritza Máriát akarja kompromittálni. Ez annál csúnyább dolog, mert mindig nyilvánvaló benne az üzleti 1 spekuláció az emberek botrányszomjuságára. j Ez már erkölcs és erkölcstelenség kérdése, nem az Ízlésé. T _— wnmmmm mmmum cl K Íz. Z Neve Kádár Teréz, kora hanrnncnyolc, foglalkozása mindenes, vallása római katolikus, családi állapota elvált. ő a cseléd és én vágyóik az ur. Reggel, ha álmosan kijövök szobámból, Teréz már megsétáltatta a kutyát, kitakarította szobámat, megcsinálta a fürdőt és elkészítette a reggelit. Fejérmegyéből való, Tácról. Apja és testvérei nyolc saját holdon gazdálkodnak s bérelnek hozzá tizenkettőt. Nyolc váltás fehérneműje van, mint féLfüllel hallottam, három pár cipője és egy vízhatlan köpenye. Ha lekül döm cigarettáért, elébb felveszi kalapját. A világ rendje az, hogy vannak szolgák és vannak utak Ezt nem ón állítom, aki nem vagyok biztos benne, hanem ő, aki egészen biztos benne. Tapasztalásból tudja. Az előszobában alszik, egy üvegfal mögött, csinosan és kellemesen berendezett helyiségben, melynek nincs ugyan ablaka, de elfér benne egy szekrény, egy mosdó és egy összehajtható vaságy. Ágys mellett egy asztalkán, m;nt egyszer futó'ag láttam, régi újságokat tart, egy varrókosarat stoppolatlan harisnyákkal egy vekker órát. egy tükröt és egy régi pléh giamaclis dobozban öreg gombokat. A giamaciitokat én szívtam el, ő csak a dobozt tartotta meg magának, Irta: Márai Sándor Ha éjjel hazajövök, nem csavarom fel az előszobában a villanyt, hogy fel ne óbresz* szem. Ezt szociális kötelessógérzetból teszem, mert, mint Francib Jammestól tudom, a cselédek álma szent. Lakásával nagyon elégedett, többször mondta, hogy fogalmam sincsen arról, milyen helyeken altatják Pesten a cselédeket Valószínűleg sokkal rosszabb helyeken, mint a hideg előszobában, egy levegőtlen odúban, üvegfal mögött, — de ezt nem firtattam soha, beértem elismerő szavaival és biccentettem. Egész nap mellettem 61, lát félmeztelenül, hálőingbeír és papucsban, részegen és kétségbeesve, ő az, aki miatt nem lehetek nagy ember, ő sokkal tapintatosabb, nem láttam mőg pongyolában sem, soha nem volt részeg, nem láttam kétségbeesve, ő még lehet nagy ember az én szememben, én az övében már soha. Hangulatairól nem tudok. Szekszuális éLetónek titkait nem ismerem. Korán elvált s mint nyugodtan mondta, nem kell neki & férfi. Ezt úgy mondta, mint ahogy mi megjegyezzük: „El lehet élni motor-bicikli nélkül is. Nem olyanok az idők.44 Csclédkönyvét én őrzöm a fiókban, egy élet- biztosítási okmány és egy ebtartási nyilatkozat között. A könyv bevezetőjében olvastam, hogy hűséggel tartozik nekem. GYŐRY DEZSŐ: NÁDI HEGED Se vége, se hossza aljas: fedezékből hányt-vetett életnek embeorvadna lesni hol ide kéretnek, piszkosabb: Jest vetni hol oda kéretnek mint tisztán elesni hol gazdag gonoszság vakondszemnél kisebb hol keserves éhség máshoz mérni sorsot lyukas takaróm a annak megy csak rosszul csrlitgos sötétség ki töri a borsot ha kidőlök nébfe aki volt már harcban zsonihikra vetem meg unja a mülfcomát éjjeli szállását bárha tollas sisak meghajszolt fejemnek piszkálja az orrát jól betakarózom kj szenvedni tanult az őszi ködökkel az életbozótban s boldogan alszom el nem hisz az a könnynek a földi rögökkel ájtatos bohócban nádat váglak reggel pávára, pulykára ha lrinyujtózkodva nem száll sas vadászni nem mesem még éltem inkább százszor itten célokra, okokra. bújni, ázni, fázni, megfaragom szépen ^ad ambernádásbten üss zeiabrikálom verni föl a várod s beledudolom a amig egy érdk^nea barfcnotozó ákmom ellenfél nem tárnod szébb: a szeneimnél s ha a nádi hegedűm szereknetee ének senki nem is hallja szebb: az életnél, ha a jóságos Isten elmondják a vének jobban meghallgatja szebb: a diadalnál mint 0 fáziséin biztos hitem abban hirharang irataimat s^ebb: a nóta, mint az nem szereti ő a . .'Imiről daloltam hangos sokadalmát kik előtte élnek akárhol is élnek sooe kérkednek, de sohase is félnek harcos férfihitte] s győzelmes derűvel várnak, bíznak, szólnak értelmén a szónak nádi hegedűvel. Arról, hogy én mivel tartozom neki, nem olvastam semmit. Hatvan pengőt kap egy hónapra s az csz- szeg átvételékor ezt mondja: „Kezétcsókolom.“ Ilyenkor az felelem: „Csak hagyja.” Egyszer ténylegesen kezetesókolt, mikor elutaztam. Ezenfelül szállást kap, az említett értelemben és kosztot. A kosztol ő vásárolja be, ő főzi meg, ő tálalja be, ő mosogatja el és én eszem meg. Szárnyasból én eszem a combot és a mellet, ő a püspöki ala töt és a szárnyakat, reggelire, hidegen. Énekelni még nem hallottam. Színházba nem jár. Vasárnap délután fél ötkor elmegy hazulról és nyolcra hazajön. Ilyenkor leül a felmosott és reudbehozott sötét konyhába, a szemetesládára s egy darab kenyeret rág, vagy azt se, csak ül és hallgat. Feltétlenül hü, dolgos és becsületes. Ezenfelül, mint más ódáiról hallom, lop. A húst negyven fillérrel drágábban számítja néha, a fűszerestől percenteket kap, a szénből ad a vicémének. A kutyát határozott parancsszó ellenére hússal táplálja, egyszer nekiadta az egész csirkekoosonya-maradékot s kérdésemre azt felelte: „Megette a kutyu, Ízlett neki.” Ée a szemembe nézett. Lesütöttem a szemem. A kutyának igy beszél rólam: „Most nagy legény vagy, most ugatsz, megállj csak, majd kijön a nagyságos ur.” A nagyságos ur, az én vagyok s azért nevez igy, hogy a kutya jobba megértse. Végire is nem mondhatja, hogy „majd kijön a Sándor”, sem azt, hogy „csak ugass, jön már a Márai.” A kutya valószínűleg meg sem értené. Én vagyok a nagyságos ur, a kutya a kutya és ő Teréz. Évek óta élünk közös fedél alatt, míg én benn a szobában ülök és regényemen dolgozom, ő künn áll a konyhában és burgonyát hámoz. Az ebédet három ára hosszat főzi és én tíz pere alatt megeszem, igaz viszont, hogy én a regényeanet három évig főzöm s mások két nap alatt elolvassák. Ha elolvassák. Karácsonyra pénzt kap, ruhadarabokat, le1 hetőleg praktikusakat s a diós és mákosból egy-egy rudat. Természetesen külön melléke helyiségre jár, nem oda, ahova az urak, hanem valahová máshová, az Isten tudja, hová. Ahova a cselédek. N Nem bírunk perceknél hosszabb ideig együtt lenni a szobában, lesütjük a szemünket, vagy ő megy ki rögtön, néhány közönyös szó után, vagy én. Soha nem nézünk egymás szemébe. Nem ismerem a szemeszi- nét. Megnézhetném a cselédkönyvben, de ehhez nincs kedvem. Valaki, akinek beszéltem róla, legyintett ős ezt mondta: „Hagyd el, kérlek. Ezek mipd fizetett! ellenségek.” Munkabíró és tiszta. Fogai épek. Tavaly beoltottam vörheny ellen, hogy tovább tartson. Teréz, esküszöm az élő Istenre: én nem tehetek róla, én ártatlan vagyok. — A cxenstochacd vérengzés nyomozása során negyven szocialistát letartóztattak. Varsóból jelentik: A czenetochaui munkásbetogseg'élyző pénztár igazgatói irodájában, mint arról tegnap beszámoltunk, borzaltmos vérfürdőt rendezett egy munkás, aki agyonlőtte a pénztár kormánybiztosát, igazgató-orvosát és felügyelőjét, azután halálosan megsebesített egy pénztári beteget, végül pedig egy utolsó golyóval öngyilkosságot követett el. A rendőrség nem tudta az öngyilkossá lett tettes személyazonosságát megái lapítani, az volt azonban a gyanúja, hogy a merénylet kulisszái mögött a szocialista párt tényezői állanak. Tegnap egész napon át ebben az irányban folyt a kutatás, amelynek eredménye az lett, hogy a szocialista párt negyven tagját letartóztatták. A helybeli szocialista sajtóorgánum, a Robotná azt írja. hogy az ismeretlen munkás valószínűleg afeletti elke seredésé'ben követte el a tömeggyilkosságot, hogj pár nappal ezelőtt elbocsátották állásából, ke- nyerőt vesztette ée a szakmájában ném tudót'' volna elhelyezkedői. 4 ■fy - - iTVMfcMiaM— ■■■ ■ ——- ■ ....... ............ 1 "" ........ " Al apítva 1833. Telelőn \J S > 5 ra üveg, poroeüAa 'P > aagykereskedó&e. • KO Sí CE, Fő-ntca 19. Nagy választék. Jutányos árak.
