Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-19 / 240. (2461.) szám
2 t>i^gai-Mag^ar-htrla? 1930 október 19, vasárnap. hatólag lehangolólag hatott a csehszlovák delegátusokra. A hontalanok megváltása Élénk diszkusszió tárgya, volt a hontalanak kérdése. Ez a kérdés most már ép tiz éve foglalkoztatja a közvéleményt. Legutoljára Dicktinison lord, Gianiná olasz állam miniszter, Lánburg államtan áosos és Rauchberg egyetemi tan'ár dolgoztak ki javaslatot, amely szerint ez az albizottság javasolja azt, hogy az illetőség és állampolgárság megadására nézve nemzetközi bíróság áillifcassék fel, úgyhogy minden kisebbségi szerződés által kötelezett állam küldjön ki egy bírót és a bíróság elnöke legyen egy semleges országból kiküldött bíró. A tárgyalás legyen nyilvános és szóbeli. Minden jogi esetben három biró Ítélkezzen, akiknek Ítélete uneg nem fellebbezhető. Az eljárás legyen ingyenes és gyors. Ennek a javaslatnak a tárgyalásában részt vették a lengyelek, németek, csehszlovákok, belgák, osztrákok és magyarok. Csehszlovákia részéről a vitában részit vett Syrovy egyetemi tanár, Rauchberg egyetemi tanár é<s Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő. Szüllö Géza beszéde Szüllö Géza dr., a csehszlovák magyar kisebbség kiküldöttje beszédében kiemelte a Csehszlovákiában élő volt magyar állaim polgárok nehézségeit. Ezek egyrészt abban állnak, hogy a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi szerződés és a trianoni békeszerződés intézkedései nem egyezőek^ továbbá hogy a csehszlovák köztársaságban a történelmi országokban a régi osztrák közjog van érvényben, Szloven- szkón pedig a régi magyar közjog határozatai és ez a jogi helyzet sok félreértést teremt és sok igazságtalanságot okoz. Rámutatott arra a nehézségre, hogy a legfelső közigazgatási bíróság magyár vonatkozású ügyekben az osztrák törvények értelmében döntött, ami által a lakosságnak egész kategóriája hontalanná vált. Hangsúlyozta azt is, hogy a közigazgatási hatóságok intézkedéseit az egész világon politikai szempontok is befolyásolok és ezért kell ezt a kérdést nemzetközi utón rendezni. Beszédének végén sajnálattal állapítja meg, hogy már majdnem tiz esztendeje foglalkozik a nép- szövetségi ligák uniója különböző tervekkel, de ezekből még egyet sem tudott megoldáshoz juttatni. Az emberek iránti humanitás kötelessége az, hogy a delegátusok ne beszéljenek, hanem cselekedjenek és segítsék meg is oldani azt a kérdést, amely a „A közeljövőben nem igen várhatjuk még a moőus vmdi végrehajtását s a szlavenszkói érsekség kérdésének elintézését" A nagyszombati apostoli adminisztratura véleménye a szlovenszkói, elsősorban a Pozsonyt érdeklő, katolikus problémákról s ezek megoldási kilátásairól Pozsony, október 18. A P. M. H. munkatársa az elmúlt napokban Nagyszombatban járt az apostoli admi- nisztraturán s érdeklődött, hogy mily álláspontot foglal el Jantausoh Pál dr. püspök mindazon kérdésekben, melyek elsősorban Pozsony katolikus közönségét már régóta érdeklik. Munkatársunk kérdéseit a püspök ur nevében Körper Károly dr. püspöki kan- cellárhelyetttes vette át Munkatársunk a következő kérdéseket nyújtotta be: 1. Mi lösz a belvárosi plébánia betöltésével? Mi az egyház jogi ut? Miért kell Rómának dönteni? 2. Meddig marad meg & kinevezett kuratórium? Meddig, miért és hol késik a hitközség alapszabályzatának megerősítése, holott a püspökség és minisztérium kívánságainak megfelelően már rég meg vannak változtatva? Téglamezőn. Csak Ligetfalun 8000 ember van becsületes társadalmi rétegeknek ássa alá a létalapját. A bizottság hosszas diszkusszió után végül is egyhangú megállapodásra jutott és elvben a nemzetközi bíróság felállítása mellett döntött. A bíróság szabályait és quasi perrendjét az illető államokkal megtárgyalás céljából közölni fogják. A delegátusok vendéglátói A népszövetségi ligák uniójának ülése alkalmából a konferenciát vendégül látta a népszövetség danzigi helytartója, Gravima gróf olasz nagykövet, ebédet adott a tanácstagok részére Danzág szabad állam, estély és fogadás volit a lengyel állam főbiztosánál és Danzig szabad állam szenátusánál. A lengyel és danzigi kikötők bemutatása végett a Mkötőparainosnokság külön hajókon vitte el a delegátusokat. A bizottság ülései október 16-án fejeződtek be. lelkipásztor nélkül! Mi van a Saleziánus-rend letelepítésével? 4u A virágvölgyi plébánián meddig lesz adminisztrátor? Pozdech főt. ur meddig lesz még ott? 3. Kevés a papság, különösen Ligetlalun és a Nem fognak ott kinevezéssel veszélyes precedenst teremteni? 5. Általános a paphiány. Jelentkeznek-e elegen a szemináriumokból felszentelésre? 6. Mikor van remény arra, hogy az egyház ismét korlátlan birtokába jut lefoglalt javainak? A modus vivcndi alapján kiküldött bizottság munkája mennyire haladt előre? 7. Hogyan áll a szlovenszkói érsekség ügye? Hol lesz a székhely? Pozsonyban, Nagyszombaton, vagy Nyitrán? 8. A pozsonyi egyetem kiépülése során állita- nak-e fel itt teológiai fakultást, vagy sem? Ez ügy milyen stádiumban van? Az apostoli aciminisztratura válaszát írásban kapta meg munkatársunk. A válasz a következő: — Minden kérdésére felelni nem tudunk, mert például a pozsonyi egyetemi teológiai fakultás, a szlovenszkói érsekség, meg a moduis vi- vendi keresztülvitelének ügyét előttünk is sürü homály fedi. Mindenesetre a mai helyzet az, hogy ezen kérdések elintézését nem igen várhatjuk a közel jövőben. — A belvárosi plébánia betöltése rendes körülmények között úgy történik, hogy az ottani egyházközség választmánya egyet jelöl a pozsonyi kanonokok köziül erre az állásra, a püspök pedig az ajánlottat kinevezd. Minthogy érvényes alapszabályok hiján a püspök által kinevezett kuratórium tölti be a választmány helyét, a püspök ecet bízta ipeg a jelöléséé 1. A kuratórium a jelölést megtette. A „további lépés folyamatban14 van, — Az ottani r. kát. egyházközség uj statútumait az iskolai és nemzetművelód ési minisztériumhoz terjesztették fel tudomásvétel céljából, mihelyt a tudomásvétel megtörténik, a kuratórium gondoskodik a választásról és átadja a vezetést az újonnan megválasztott (részben püspöki Lég kinevezett) választmánynak. Reméljük, hogy a belvárosi plébánia betöltése után az uj plébánosnak sikerülni fog a tudomásvételt kieszközölni és az ottani egyházközség ügyeit szanálni. — Pozsonyban égető szükség van legalább két uj plébániára: Ligetfalun és Téglamezőn. A püspök elvileg már régebben elhatározta e két plébánia minél előbbi felállítását, a technikai keresztülvitel szintén az uj belvárosi plébános feladatai közé fog tartozni. A szaléziánusok kongregációja hajlandó az egyik plébániád ellátni, mindenesetre nehéz az első nehézségeket leküzdeni. Templomot és plébániát építeni manapság nem könnyű feladat. — Ami a virágvölgyi plébániát illeti, annak betöltése más utón történik, mint a belvárosi plébániáé. Ott t. i. a jelöltek nincsenek korlátozva, mint a belvárosi plébániánál, ahol a tényleges kanonokok a jelöltek, hanem pályázatot fog kelleni kiírni s az egyházközség választmánya, ül. patronátusá tanácsa fog ajánlani egyet az alkalmas pályázók köziül a püspöknek kinevezésére. — A nagyszombati szemináriumba most már igen szép számmal jelentkeznek, úgy hogy a teológusok száma jóval felülhaladja * százat. Ezek közül többen egyetemeket hallgatnak (Prága, Sfcrassburg, Innsbruck, Róma). Gimnazista kispap is van elegendő, akik közül a magyarok a komáromi kát. fiúinternátus- ban vannak elhelyezve. A paphiány ennek következtében nemsokára enyhülni fog, IDEGEN EMBEREK R E 8 É S IRTH: MARÜI SANDOR Copxri$fit b$ Pantűcon (41) Abban is gyakorlatom van már, hogy az aperitif válfajából következtessek valakinek egészségére, s egy kissé jellemére is. Túlzás nélkül. Akik általában sokat iisznak, előnyben részesítik étkezés előtt a „Suse- citron“-t nagyon kevés citromsziruppal és kevés vízzel, gyomruk már nem bir mást, mint ezt a különösen fanyar mérget. Ingerlékenyek, veszekedősek. A „Pernod“ barátai tunyák, álmosak, hamar elhíznak. Ettől a hígított absynth-pótlóktól álmos lesz az ember, ánizsis, édes iz ragad meg órákon át a szájban, nem lehet káöblögetni ezt a ragadós, émelyítő izt, s akii két pohárral megivott belőle, az elalszik. Az aperitif-ivóknak e két nagy válfaja mellé sorakoznak harmadsorban a vermuth-ivók általánosságban, s ezek is k'ét alcsoportra osztanak: olyanokra, akik öinzanót isznak, s másokra, akik málnaszörp nélkül isszák, az „export*‘-ot, mely valamivel fanyarabb. Mindezt ki kell tanulni. Munkaadók általában egy Byrrth nevű italt ásznak, vízzel, vagy cinzanót, — munkások exportot sok oassisal, vagy gnenadinet, Már (tudom, hogy Pernod-tól elalszom, a Suse-től berúgok és veszekedni kezdek, az „export** felel meg gyomromnak és jellememnek legjobban. Emilé és én „expo.rt“-ot iszunk, vízzel és jéggel, a nő „szárazon" issza, viz nélkül, egy kis pohárból. Ezt mellékesen gondolom át, egy pillanat alatt, mint aki megszámolja tapasztalatait, — mert a valóságban már régen nem ittam semmit. Már régen másról beszélünk, de én még mindig a válaszon töröm a fejem, válaszon a kérdésre, hogy „mit csináltam közben?**. A kérdés egyszerű és természetes, csak nekem tömik fel odytan végtelenül bonyolultnak M válasz. Csakugyan, „mit csináltam közben?" Párásban egy év nem nagy idő, mindenki túlságosan a maga életében éL, s magamon tapasztaltaim, hogy tudok társalgásokat folytatna felbukkanó ismerősökkel, kiket félesztendeje nem láttam. Amiig beszélgetünk s néha kérdéseket intéznek hozzám, állandóan képek tódultak fel, homályos hömpölygéssel, válaszok erre az egyszerű kérdésre. Valószínűleg nem látszik meg egy emberen, hogy „mit csinált közben". Különben is nyugodt vagyok, s az élettel szemben, azt mondhatnám, szakszerű. Ezt is meg kellett tanulni. Mikor Párisba jöttem, szentimentális voltam. Ahogy emlékszem, az is probléma volt nekem, hogy elfogyott a pénzem. Ma azt érzem természetes állapotnak, hogy ntapról- napra, óráról-órára élek, s az a megdöbbentő és kivételes, mikor van pénzem egyidőre, mint most is. Sok mindenre, ami elviselhetetlennek tűnt fel, miikor megesett velem, ma alig emlékszem már. Az arabokra kell gondolnom. Emilé az In- depandant-kiállitájáról beszél és szidja a képeket, de nekem az arabokra kell gondolnom, akikked a nagy élelmiszercsarnok vér- és bélszagiu pincéjében állunk egymás mellett, egy beton-pincében, melyet nem fűtőnek, hogy az állati tetemek ne rohadjanak, térdig gummicsizmákban, s őzekről és nyutakról nyúzzuk le a bőrt Tél van, a termet nem fíitiik, a dögök merevek, fogyottak, az alvadt vér alig csurran a tetemekből, a kéz gyorsan meggémberedik ebben a munkában, s ilyenkor jólesik a kezet bemártani az állat zsigerei közé, ahol még akad valami puha melegség. Aki reggel öttől délután ötig dögökről nyúzza a bőrt, az hamar szert tesz anatómiai gyakorlatra, mert nagyon fontos, hogy a kés csak a zsírréteget vágja át és ne sértse meg a húst. A levegő nagyon terhes, ezt bátran ki lehet mondani, talán több is, mint terhes, a belek egy hordóban gyűlnek fel, de a bélmosás már rém a mi dolgunk, azt mások végzik, öt után, ha mi elmentünk. Az arabok vidám fickók, ördögi jókedvük van, csak fáznak munkaközben s a foguk vacog. Kissé magányos vagyok közöttük, mert a beszédjüket nem értem, de gyakran énekelnek, s akkor én is velük tartok, ami nem nehéz, mert egy-két dünnyögő hangot nyögnek csak, de az üteme ennek a nyögésnek eleven, s mindjárt könnyebben megy a munka. Csak a szagot nem lehet megszokni, a dögszagot, mely beleveszi magát a bőrbe. Az első héten ostobaságokat csinálsz, néhányszor kifordulsz munkaközben a pincéből és visszaadod, amit reggeliztél vagy ebédeltél, s enni se nagyon tudsz ezekben a napokban, mindenen hús-, háj és dögszagot érzel, s a zsigerek penetráns szagát, s a kezedet sem mered az orrod felé emelni. Éjjel se múlik el orrodból a szag, hiába mosakodtál lefekvés előtt, hiába vásároltál kölni vizet, ami merőben kidobott pénz és nevetséges pazarlás, a szag marad, a szag már a bőröd alatt van, nem lehet kidörzsölui onnan. Az a cárok, vidám és tüdőbajos, kétméteres fickók, jóindulatnak és emberségesek, akik átvállalják munkád egy részét is, hiába tiltakozol, csak nevetnek rajtad és szag-prblémáidon, ők már ismerik ennek a krízisnek minden fokát. S csakugyan, nekik van igazuk, az ember megszokja. Ha néhányezer házinyulnak, vadnyulnak és őznek sajátkezüleg lenyúztad a bőrét, már könnyebben megy a munka, a szagot annyira megszoktad, hogy csodálkozol, ha a Metróban este félrehuzódnak mellőled az emberek. Nem érzed úgy, hogy megtaláltad végre azt a foglalkozást, melyre egész életedben készültél, nem tartod véglegesnek ezt a mesterséget, de az előzmények után meg tudod becsülni. Az előzmények nem éppen különösek. Már megtanultam, hogyha valakinek napjában öt franknál kisebb összegből kell megélnie, azt nem érik egyéni kellemetlenségek. A szerencsétlenség és a gondok elveszítenek minden egyéni jelleget. Egyszerűen osztod azoknak a gondját és szerencsétlenségéi, akik hasonló kis összegből kénytelenek megélni, vagy még kevesebből, vagy semmiből. Hogy mi történt közben? Édes Istenem, semmi. Nem hiszem, hogy érdekes. Az első napokban, hetekben az ember kapálódzik, ágál, minden szalmaszál után odakap. Először is megtudja, hogy értéktárgyak tömege felett rendelkezik. Egy ruhából egy hétig Miét élni. Egy vékony ezüst cdganetfaszelenoéből tíz napig. De könyvekből is lehet élni, ha nem is sokáig. Fehérneműből is lehet élni. Egy zsebóra három fényűző napot ad ki, szombat reggeltől hétfő estig, úgyszólván egy weeken- det , KFofatiatfakJ A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtót* gyógytényezőkkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi feeserllvlz. Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletbeo.
