Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-19 / 240. (2461.) szám

2 t>i^gai-Mag^ar-htrla? 1930 október 19, vasárnap. hatólag lehangolólag hatott a csehszlovák delegátusokra. A hontalanok megváltása Élénk diszkusszió tárgya, volt a hontalanak kérdése. Ez a kérdés most már ép tiz éve foglalkoztatja a közvéleményt. Legutoljára Dicktinison lord, Gianiná olasz állam miniszter, Lánburg államtan áosos és Rauchberg egyete­mi tan'ár dolgoztak ki javaslatot, amely sze­rint ez az albizottság javasolja azt, hogy az illetőség és állampolgárság megadására nézve nemzetközi bíróság áillifcassék fel, úgyhogy minden kisebbségi szerződés által kötelezett állam küldjön ki egy bírót és a bíróság elnöke legyen egy semleges or­szágból kiküldött bíró. A tárgyalás legyen nyilvános és szóbeli. Minden jogi esetben három biró Ítélkezzen, akiknek Ítélete uneg nem fellebbezhető. Az eljárás legyen ingye­nes és gyors. Ennek a javaslatnak a tárgyalásában részt vették a lengyelek, németek, csehszlovákok, belgák, osztrákok és magyarok. Csehszlová­kia részéről a vitában részit vett Syrovy egye­temi tanár, Rauchberg egyetemi tanár é<s Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő. Szüllö Géza beszéde Szüllö Géza dr., a csehszlovák magyar kisebbség kiküldöttje beszédében kiemel­te a Csehszlovákiában élő volt magyar ál­laim polgárok nehézségeit. Ezek egyrészt abban állnak, hogy a kisebbségek védel­méről szóló nemzetközi szerződés és a tri­anoni békeszerződés intézkedései nem egyezőek^ továbbá hogy a csehszlovák köz­társaságban a történelmi országokban a ré­gi osztrák közjog van érvényben, Szloven- szkón pedig a régi magyar közjog határo­zatai és ez a jogi helyzet sok félreértést te­remt és sok igazságtalanságot okoz. Rámu­tatott arra a nehézségre, hogy a legfelső közigazgatási bíróság magyár vonatkozású ügyekben az osztrák törvények értelmében döntött, ami által a lakosságnak egész ka­tegóriája hontalanná vált. Hangsúlyozta azt is, hogy a közigazgatási hatóságok intézke­déseit az egész világon politikai szempon­tok is befolyásolok és ezért kell ezt a kér­dést nemzetközi utón rendezni. Beszédének végén sajnálattal állapítja meg, hogy már majdnem tiz esztendeje foglalkozik a nép- szövetségi ligák uniója különböző tervek­kel, de ezekből még egyet sem tudott meg­oldáshoz juttatni. Az emberek iránti huma­nitás kötelessége az, hogy a delegátusok ne beszéljenek, hanem cselekedjenek és segít­sék meg is oldani azt a kérdést, amely a „A közeljövőben nem igen várhatjuk még a moőus vmdi végrehajtását s a szlavenszkói érsekség kérdésének elintézését" A nagyszombati apostoli adminisztratura véleménye a szlovenszkói, elsősorban a Pozsonyt érdeklő, katolikus problémákról s ezek megoldási kilátásairól Pozsony, október 18. A P. M. H. munkatársa az elmúlt napok­ban Nagyszombatban járt az apostoli admi- nisztraturán s érdeklődött, hogy mily állás­pontot foglal el Jantausoh Pál dr. püspök mindazon kérdésekben, melyek elsősorban Pozsony katolikus közönségét már régóta érdeklik. Munkatársunk kérdéseit a püspök ur nevében Körper Károly dr. püspöki kan- cellárhelyetttes vette át Munkatársunk a következő kérdéseket nyújtotta be: 1. Mi lösz a belvárosi plébánia betöltésével? Mi az egyház jogi ut? Miért kell Rómának dön­teni? 2. Meddig marad meg & kinevezett kuratórium? Meddig, miért és hol késik a hitközség alapsza­bályzatának megerősítése, holott a püspökség és minisztérium kívánságainak megfelelően már rég meg vannak változtatva? Téglamezőn. Csak Ligetfalun 8000 ember van becsületes társadalmi rétegeknek ássa alá a létalapját. A bizottság hosszas diszkusszió után vé­gül is egyhangú megállapodásra jutott és elvben a nemzetközi bíróság felállítása mel­lett döntött. A bíróság szabályait és quasi perrendjét az illető államokkal megtárgya­lás céljából közölni fogják. A delegátusok vendéglátói A népszövetségi ligák uniójának ülése al­kalmából a konferenciát vendégül látta a népszövetség danzigi helytartója, Gravima gróf olasz nagykövet, ebédet adott a tanács­tagok részére Danzág szabad állam, estély és fogadás volit a lengyel állam főbiztosánál és Danzig szabad állam szenátusánál. A len­gyel és danzigi kikötők bemutatása végett a Mkötőparainosnokság külön hajókon vitte el a delegátusokat. A bizottság ülései október 16-án fejeződtek be. lelkipásztor nélkül! Mi van a Saleziánus-rend le­telepítésével? 4u A virágvölgyi plébánián meddig lesz admi­nisztrátor? Pozdech főt. ur meddig lesz még ott? 3. Kevés a papság, különösen Ligetlalun és a Nem fognak ott kinevezéssel veszélyes precedenst teremteni? 5. Általános a paphiány. Jelentkeznek-e ele­gen a szemináriumokból felszentelésre? 6. Mikor van remény arra, hogy az egyház is­mét korlátlan birtokába jut lefoglalt javainak? A modus vivcndi alapján kiküldött bizottság mun­kája mennyire haladt előre? 7. Hogyan áll a szlovenszkói érsekség ügye? Hol lesz a székhely? Pozsonyban, Nagyszomba­ton, vagy Nyitrán? 8. A pozsonyi egyetem kiépülése során állita- nak-e fel itt teológiai fakultást, vagy sem? Ez ügy milyen stádiumban van? Az apostoli aciminisztratura válaszát írás­ban kapta meg munkatársunk. A válasz a következő: — Minden kérdésére felelni nem tudunk, mert például a pozsonyi egyetemi teológiai fakultás, a szlovenszkói érsekség, meg a moduis vi- vendi keresztülvitelének ügyét előttünk is sürü homály fedi. Mindenesetre a mai helyzet az, hogy ezen kérdések elintézé­sét nem igen várhatjuk a közel jövőben. — A belvárosi plébánia betöltése ren­des körülmények között úgy történik, hogy az ottani egyházközség választmánya egyet jelöl a pozsonyi kanonokok köziül erre az ál­lásra, a püspök pedig az ajánlottat kinevezd. Minthogy érvényes alapszabályok hiján a püspök által kinevezett kuratórium tölti be a választmány helyét, a püspök ecet bízta ipeg a jelöléséé 1. A kuratórium a jelölést megtette. A „to­vábbi lépés folyamatban14 van, — Az ottani r. kát. egyházközség uj sta­tútumait az iskolai és nemzetművelód ési minisztériumhoz terjesztették fel tudomás­vétel céljából, mihelyt a tudomásvétel meg­történik, a kuratórium gondoskodik a vá­lasztásról és átadja a vezetést az újonnan megválasztott (részben püspöki Lég kineve­zett) választmánynak. Reméljük, hogy a bel­városi plébánia betöltése után az uj plébánosnak sikerülni fog a tudo­másvételt kieszközölni és az ottani egy­házközség ügyeit szanálni. — Pozsonyban égető szükség van leg­alább két uj plébániára: Ligetfalun és Tég­lamezőn. A püspök elvileg már régebben elhatározta e két plébánia minél előbbi fel­állítását, a technikai keresztülvitel szintén az uj belvárosi plébános feladatai közé fog tartozni. A szaléziánusok kongregációja haj­landó az egyik plébániád ellátni, minden­esetre nehéz az első nehézségeket leküzde­ni. Templomot és plébániát építeni manap­ság nem könnyű feladat. — Ami a virágvölgyi plébániát illeti, an­nak betöltése más utón történik, mint a bel­városi plébániáé. Ott t. i. a jelöltek nincse­nek korlátozva, mint a belvárosi plébániá­nál, ahol a tényleges kanonokok a jelöltek, hanem pályázatot fog kelleni kiírni s az egy­házközség választmánya, ül. patronátusá ta­nácsa fog ajánlani egyet az alkalmas pályá­zók köziül a püspöknek kinevezésére. — A nagyszombati szemináriumba most már igen szép számmal jelentkeznek, úgy hogy a teológusok száma jóval felülhaladja * százat. Ezek közül többen egyetemeket hallgatnak (Prága, Sfcrassburg, Innsbruck, Róma). Gim­nazista kispap is van elegendő, akik közül a magyarok a komáromi kát. fiúinternátus- ban vannak elhelyezve. A paphiány ennek következtében nemsokára enyhülni fog, IDEGEN EMBEREK R E 8 É S IRTH: MARÜI SANDOR Copxri$fit b$ Pantűcon (41) Abban is gyakorlatom van már, hogy az aperitif válfajából következtessek valakinek egészségére, s egy kissé jellemére is. Túl­zás nélkül. Akik általában sokat iisznak, előnyben részesítik étkezés előtt a „Suse- citron“-t nagyon kevés citromsziruppal és kevés vízzel, gyomruk már nem bir mást, mint ezt a különösen fanyar mérget. Inger­lékenyek, veszekedősek. A „Pernod“ bará­tai tunyák, álmosak, hamar elhíznak. Ettől a hígított absynth-pótlóktól álmos lesz az em­ber, ánizsis, édes iz ragad meg órákon át a szájban, nem lehet káöblögetni ezt a raga­dós, émelyítő izt, s akii két pohárral meg­ivott belőle, az elalszik. Az aperitif-ivóknak e két nagy válfaja mellé sorakoznak harmad­sorban a vermuth-ivók általánosságban, s ezek is k'ét alcsoportra osztanak: olyanokra, akik öinzanót isznak, s másokra, akik málna­szörp nélkül isszák, az „export*‘-ot, mely va­lamivel fanyarabb. Mindezt ki kell tanulni. Munkaadók általában egy Byrrth nevű italt ásznak, vízzel, vagy cinzanót, — munkások exportot sok oassisal, vagy gnenadinet, Már (tudom, hogy Pernod-tól elalszom, a Suse-től berúgok és veszekedni kezdek, az „export** felel meg gyomromnak és jellememnek leg­jobban. Emilé és én „expo.rt“-ot iszunk, víz­zel és jéggel, a nő „szárazon" issza, viz nél­kül, egy kis pohárból. Ezt mellékesen gondolom át, egy pillanat alatt, mint aki megszámolja tapasztalatait, — mert a valóságban már régen nem ittam semmit. Már régen másról beszélünk, de én még mindig a válaszon töröm a fejem, válaszon a kérdésre, hogy „mit csináltam közben?**. A kérdés egyszerű és természetes, csak nekem tömik fel odytan végtelenül bonyolultnak M válasz. Csakugyan, „mit csináltam közben?" Párásban egy év nem nagy idő, mindenki túlságosan a maga életében éL, s magamon tapasztaltaim, hogy tudok társalgásokat foly­tatna felbukkanó ismerősökkel, kiket félesz­tendeje nem láttam. Amiig beszélgetünk s néha kérdéseket intéznek hozzám, állandóan képek tódultak fel, homályos hömpölygéssel, válaszok erre az egyszerű kérdésre. Valószí­nűleg nem látszik meg egy emberen, hogy „mit csinált közben". Különben is nyugodt vagyok, s az élettel szemben, azt mondhat­nám, szakszerű. Ezt is meg kellett tanulni. Mikor Párisba jöttem, szentimentális voltam. Ahogy emlékszem, az is probléma volt ne­kem, hogy elfogyott a pénzem. Ma azt ér­zem természetes állapotnak, hogy ntapról- napra, óráról-órára élek, s az a megdöbbentő és kivételes, mikor van pénzem egyidőre, mint most is. Sok mindenre, ami elviselhe­tetlennek tűnt fel, miikor megesett velem, ma alig emlékszem már. Az arabokra kell gondolnom. Emilé az In- depandant-kiállitájáról beszél és szidja a ké­peket, de nekem az arabokra kell gondol­nom, akikked a nagy élelmiszercsarnok vér- és bélszagiu pincéjében állunk egymás mel­lett, egy beton-pincében, melyet nem fűtő­nek, hogy az állati tetemek ne rohadjanak, térdig gummicsizmákban, s őzekről és nyu­takról nyúzzuk le a bőrt Tél van, a termet nem fíitiik, a dögök merevek, fogyottak, az al­vadt vér alig csurran a tetemekből, a kéz gyorsan meggémberedik ebben a munkában, s ilyenkor jólesik a kezet bemártani az ál­lat zsigerei közé, ahol még akad valami pu­ha melegség. Aki reggel öttől délután ötig dögökről nyúzza a bőrt, az hamar szert tesz anatómiai gyakorlatra, mert nagyon fontos, hogy a kés csak a zsírréteget vágja át és ne sértse meg a húst. A levegő nagyon terhes, ezt bátran ki lehet mondani, talán több is, mint terhes, a belek egy hordóban gyűlnek fel, de a bélmosás már rém a mi dolgunk, azt mások végzik, öt után, ha mi elmentünk. Az arabok vidám fickók, ördögi jókedvük van, csak fáznak munkaközben s a foguk vacog. Kissé magányos vagyok közöttük, mert a beszédjüket nem értem, de gyakran énekel­nek, s akkor én is velük tartok, ami nem ne­héz, mert egy-két dünnyögő hangot nyög­nek csak, de az üteme ennek a nyögésnek eleven, s mindjárt könnyebben megy a mun­ka. Csak a szagot nem lehet megszokni, a dögszagot, mely beleveszi magát a bőrbe. Az első héten ostobaságokat csinálsz, néhány­szor kifordulsz munkaközben a pincéből és visszaadod, amit reggeliztél vagy ebédeltél, s enni se nagyon tudsz ezekben a napokban, mindenen hús-, háj és dögszagot érzel, s a zsigerek penetráns szagát, s a kezedet sem mered az orrod felé emelni. Éjjel se múlik el orrodból a szag, hiába mosakodtál lefek­vés előtt, hiába vásároltál kölni vizet, ami merőben kidobott pénz és nevetséges pazar­lás, a szag marad, a szag már a bőröd alatt van, nem lehet kidörzsölui onnan. Az a cá­rok, vidám és tüdőbajos, kétméteres fickók, jóindulatnak és emberségesek, akik átvállal­ják munkád egy részét is, hiába tiltakozol, csak nevetnek rajtad és szag-prblémáidon, ők már ismerik ennek a krízisnek minden fokát. S csakugyan, nekik van igazuk, az em­ber megszokja. Ha néhányezer házinyulnak, vadnyulnak és őznek sajátkezüleg lenyúztad a bőrét, már könnyebben megy a munka, a szagot annyira megszoktad, hogy csodálkozol, ha a Metróban este félrehuzódnak mellőled az emberek. Nem érzed úgy, hogy megtaláltad végre azt a foglalkozást, melyre egész életedben készültél, nem tartod véglegesnek ezt a mes­terséget, de az előzmények után meg tudod becsülni. Az előzmények nem éppen külö­nösek. Már megtanultam, hogyha valakinek napjában öt franknál kisebb összegből kell megélnie, azt nem érik egyéni kellemetlen­ségek. A szerencsétlenség és a gondok elve­szítenek minden egyéni jelleget. Egyszerűen osztod azoknak a gondját és szerencsétlen­ségéi, akik hasonló kis összegből kénytele­nek megélni, vagy még kevesebből, vagy semmiből. Hogy mi történt közben? Édes Istenem, semmi. Nem hiszem, hogy érdekes. Az első na­pokban, hetekben az ember kapálódzik, ágál, minden szalmaszál után odakap. Először is megtudja, hogy értéktárgyak tömege felett rendelkezik. Egy ruhából egy hétig Miét él­ni. Egy vékony ezüst cdganetfaszelenoéből tíz napig. De könyvekből is lehet élni, ha nem is sokáig. Fehérneműből is lehet élni. Egy zsebóra három fényűző napot ad ki, szombat reggeltől hétfő estig, úgyszólván egy weeken- det , KFofatiatfakJ A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtót* gyógytényezőkkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi feeserllvlz. Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletbeo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom