Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-16 / 237. (2458.) szám

6 T>PA<aiiVy^AR.-HlRLAl? 1980 október 16, csütörtök Ml ÚJSÁG AZ ÚSZí DIVATBAN? Pájris, október eleje. A párisii nagy divatházaik bemutatói már le­zajlottak s így az uj őszi-téli divat képe már teljes határozottsággal kialakult. Boldogan állap kihatjuk meg, hogy hogy a ruhák sziluettje nagyjában nem tér el a tavalyitól. Az angolos, egyszerű nappali ruhák és a festői hatású, hosszú estélyi töltettek olyan sikert arattak tavaly a hölgyközönség köré­ben, hogy a vezető cégek szabás tekintetében nem is hoztak nagyoöbm érvü változást, ' inkább az anyagokban, a színekben, a részletekben muta/t- nak be sok meglepetést, sok újdonságot. Nagy szerep jut az őszi divatban a kosztümnek s itt elsősorban a háromnegyedes kabátnak. Nincs olyan divatház, amelynek modelljei közt ne lát­nánk ilyen szabású, elegáns kosztümöket. A há­romnegyedes kabátot egyébként délelőttre és estélyi alkalmaikra, mint önálló ruhadarabot Í6 nagyon viselik. Ezeket mindig dúsan p rém ezik, azonban a tweedből vagy a hasonló szövésű szö­vetből készült háromnegyedes kabátokat nem igen szokták szőrmével díszíteni, inkább csak egyszerű tűzéssel borítják a gallért, kézelőket. Szövetköpenyeket készítenek fényes, sima posztó­ból is. Ezek teljesen eltakarják a ruhát, hatalmas prómgallérjuk, manzsettájuk van 6 néha lent a köpeny szélét is prémcsik szegélyezi. Míg a nappali szövet- és selyemruhák egy­szerűek, angolosok, az estélyi ruháknál raífiuálit, komplikált, szabás juttatja érvényre az alak szép­ségét. Az újszerűén szabott gloknik, fodrok, a vizesésszerű részek, a huiJámo6 drapériák meg­lepően dekorativen hatnak az uj estélyi toalette­ken. Valamennyi földig érő, de az uszály, amellyel tavaly kísérleteztek, eltűnt az idei kollekciókból. Az öv, amely tavaly végre-valaha ra újra elfoglalta helyét ott, ahová a természet is szánta: a derék­ban egyes ruhákon még feljebb csúszik. A divat- tervezők az idén a múltból mentenek: az empire- etilusu ruhák mellett 6ok klasszikusan redőzött estélyi ruhát is látni. Az estélyi ruhák dekolltázsr hátul igen mély, néha csaknem az övvonaüg nyúlik. Anyaguk leg­inkább Iámé, bársony, brokát, csipke, tüli, crépe- szatin és georgette. Beavatottak szerint még egy szezonban sem dolgoztak fel annyi georgettet, mint mostanában. A ruhákhoz, sajnos, igen sok anyag kell, némelyikhez nyolc-liz méter anyagot is felhasználnak. A- estélyi ruháknak iáén is nélkülözhetetlen párja az estélyi kabát, melyei csípőig érő vagy háromnegyedes hosszúságban készítenek, fantasztikus színekben és szabásban, gazdag prémezéssel. Néhány kollekcióban az idén újdonságként hosszú estélyi köpenyek is szerepel­nek. Egészen leérnek a bokáig és az alakot úgy­szólván teljesen becsavarják. Az estélyi ruháknak a köpenyen kívül még sok elmaradhatatlan kiegészítője van. így: a legyező, a szines üvegkövékből, kristályokból fűzött nyak­láncok és karpercek, a hosszú kesztyű, a fejdisz és legújabban: a csuklóra kötött zsebkendő. Patou szerint ugyanis a modem nő nincs tisztában a szép gesztus varázsával. S hogy a szép gesztusra alkalma legyen, azt ajánlja, csuklóra kötve viselje zsebkendőjét, amely táncközben ritmikus lengede- zé6©el kíséri a hölgy tangóját. Eme finom, könnyű kendőket virágos vagy egyszínű muszlinból, geor- getteből készítik, sőt néha több színből kombinál­ják össze — némelyik olyan, mint egy lehellet- finorn virágszirom. A színek divatja az idén: csupa öröm, csupa boldogság! Alig van szín, amelyik ne volna diva­tos. Ezt látjuk elsősorban az estélyi ruháknál, ahol a divatkreátorok a színek egész skáláját vonultatták fel, hogy minden vágyat, minden igényt kielégíthessenek. Nem egyes bizonyos szí­nek lesznek divatosak, hanem minden színnek minden árnyalata. A rózsaszín, a kék, sárga, zöld, vörös, összes élénk és pasztellszínű nüanszai csili­9itSsoni>Jó(Skurdk Kérje az otthoni csizi ivó és iürdökurák használati utasítását. Csízfürdo lógni fognak az estélyeken, bálokon. Mindenki ki­választhatja azt a szint, amelyiket a legjobban szereti, amelyik a legjobban áll. Nyugodtan fel­használhatjuk akármilyen ezinü régi ruhánkat, az idén nincsen mellőzött és nincs kimondott divat- szin. Hogy a divatkreátorok e nagylelkű határo­zata milyen tetszést váltott M a hölgyközönség körében mindenütt, azt talán mondanunk eem kell. Mert hiszen a prononszirozott divatszinek — mint pl. 1926-ban a piros, 1927-ben a Patou-kék, tavaly a lila — mindennél világosabban mutatják a ruha születésének Idejét, már pedig a nők époly ke­véssé szívesen árulják el ruhájuk korát, akárcsak a saját korukat. Az őszi kalap divatban e" előre a sapkaszerü formák vezetnek. Bársonyból, zseniliából, filcből, selyemből készülnek, változatos formákban. Ren­desen úgy teszik fel, hogy a homlok szabadon marad, sőt néha éppen csali a fejtetőt takarja be. A „bérét basque“ nevű sapka, amelyben három évvel ezelőtt a welszi herceg sétált jókedvében a biarnittzi korzón s akkor a virágkorát élő „fiús divat" a nők részére is sürgősen átvette, egyre nagyobb helyet foglal el a divatban. Nemcsak sporthoz viselik, hanem a legkülönbözőbb alkal­makra. áruikor is bársony és selyorníipplikációikikal é« fátyollal teszik „nőiesebbé". De a bérét mellett mn idén féle formájú sapka népszerű. Az őse kalap- divat beköszöntője teljes sikerrel járt n vailó- szinülcg még télen is uralkodni fognak a fiatalos, változatos formájú sapkák. A siMÉIdemolcrata pártban elsikkadt — a proletariátus A Veier érdekes jellemzése a csehszlovák szociáldemokrata párt vezérkaráról - A lap szerint egyetlenegy munkás sincs ennek a „munkáspártnak" a vezetőségében Prága, október 15. A minap a csehszlovák szociáldemokrata párt kongresszusa kapcsán leszögeztük, hogy ez a párt részben prog­ramjának módosításával, de főleg tizenkét esztendő óta folytatott gyakorlati politikájá­val teljesen nacionalista vizekre evezett át és megtagadta a marxizmus tételeit. A marxista osztályharc helyett az együttműködés oppor­tunizmusát hirdeti, az államközi interna­cionalizmust elárulva az államon belüli kor­tesinternacionalizmus terén még az agrárok­kal szemben is hátrányba jutott, a katonai költségvetések mindenkori lelkendező stré­ber megszavazásával elárulta a pacifizmust, sőt a kisebbségek felé még a demokráciát is ■cserbenhagyta. Hozzá tettük még, hogy a párt uj vezéri garnitúrát kapott az'államfor­dulat után a nacionalista realistáik és hla- sisták táborából, akik a párt metamorfózisát odáig vezették, hogy ma már ennek a párt­nak semmi erkölcsi jogosultsága nincs arra, hogy tovább is bentüljön a második interna- cionáléban. Tiz napja annak, ahogy ezt meg­írtuk, de a csehszlovák szociáldemokrata párt sajtója egyetlen egy szóval, egyetlenegy érv­vel sem sietett megcáfolni megállapítá­sainkat. Elfogytak az érvei. A Vecer ugyancsak érdekes adalékokkal szolgál a csehszlovák szociáldemokrata párt vezéri garnitúrájáról. A lap egyik legutóbbi számában „A szociáldemokrata pártban el­sikkadt a — proletariátus" cimmel a követ­kezőleg jellemezte ezt a vezérkart: — Nézzük meg a párt elnökségét és tiszti­karát, kik ülnek benne és kik védik a mun­kás rétegek érdekeit? Érdekes — egyetlenegy munkás sem! Az a párt, amely állítólag a kisgazdák és a föld­műves munkások érdekeit is védi, vezető­ségében egyetlenegy földművest, vagy me­rőgazdasági munkást sem mutat föl. összetétele a következő: Elnök ismét Hampl képviselő, alelnökök Pik (Pilzen), Prokes (M. Ostrau), Nősek (Prága), Kindl (Kladno). A vezetőségbe az elnökségen kivül beletartozik Karpisková (Prága), Svoboda (Brünn), Dérer (Pozsony), Bechyne (Prága), Fára (Prága), Meissner (Prága), az ellenőrző bizottság ré­széről bentvan a pártvezetőségben Remes, a parlamenti klubok részéről Habrman és Tö­mések, aztán Dundr párttitkár, Stivin főszer­kesztő s végül a második internacionále de­legátusai Soukup dr. és Winter dr. Munká­sok, ime, kik beszélnek a nevetekben: ügyvédek és titkárok, aztán titkárok, ügy­védek és polgármesterek, majd a változa­tosság kedvéért polgármesterek, szerkesz­tők, ügyvédek és titkárok. Ügyvédek: Meissner dr., Winter dr., Dérer dr., Sou­kup dr., polgármesterek: Pik, Kindl, szer­kesztők Habrman, Stivin, Bechyne stb. A Vecer közlése jól kiegészíti az általunk adott jellemzést. * A bizonyítás kiegészítése céljából elnapolták a bécsi gyilkosság! por tárgyalását A bíróság helyt adott a vád és védelem indítványainak — A vizsgálóbíróhoz kerülnek vissza a büuper aktái — Bécs, október 15. Bauer Gusztáv gyilkosé ágú bünpexében, amelynek tárgyalását szokatlan mozzanatok tarkították, a bíróság tegnap hatá­rozatot hirdetett ki, amellyel a tárgyalást a bizonyítás kiegészítése céljá­ból elnapolta. A bírói döntés előzményét lapunk tegnapi szá­mában ismertettük. Úgy a. vádhatóság, mint a védelem több indítványt tett a bizonyítás ki­egészítésére és a bíróság az előterjesztett adatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az eddigi bizonyítási anyag hézmgos és kiegészítést kiván. E megfontolás alapján bizonytalan időre el­napolta a fő tárgyalást. Az iratokat visszaküldik a vizsgálóbíróhoz, akinek feladatává teszik kivizsgálni, hogy az áldozat holttestében talált lövedék olyan browningból származik-e, amilyen Bauer tu­lajdonában volt, vagy pedig egy más tipusu ismétlőfegyverből. A bízó nyitást ki kell terjeszteni arra a kér­désre is, volt-e Feillner Katalinnak revolvere? Az elnapolás harmadik indoka, hogy beszerezzék a trieszti tanuk vallomását, amellyel Fellner András alibijét igazolták. A bíróság elnapoló határozata megrendítő ha­tással volt a vádlottra. Szemei tizeikét kézség részvételével tartottak pártjaink nagysikert! népgyülést Szene, október 15. (Saját tudósítónktól.) Az elült vasárnap az országos kereszüényszocia.Lista párt és a magyar nemzeti párt hatalmas sikerű népgyülést tar­tott Szencen is, amely alkalommal Rété, Bol­dogfa, Németgurab, Hegysur, Pénteksur, Egy­házfa, Magyarbél, Zonc, Torony, Dunaujfalu, Dumaeáp községek gazdáiból és magáról Széné­ről több mint'1200 főnyi tömeg szorongott a piactéren és hitet tett a rendíthetetlen magyar­sága mellett. Poor Ferenc körzeti titkár megnyitó szavai után Böhm Rudolf országos keresztényszocia­lista párti szenátor emelkedett szólásra. Nagy­hatású beszédében megdöbbentő tárgyilagoB- sággad jellemezte a szdovenszkói magyar falvak nehéz, válságos gazdasági viszonyait, s élesen kritizálta azt a gazdasági politikát, amely nagyrészben oka ennek a vigasztalan helyzet­nek. Mig más országokban a kormányok min­den vonalom h takarékoskodás útjára léptek, minden állam vezetői számolnak az adó- és egyéb állami jövedelmek természetszerű csök­kenésével, addig nálunk a kormánytöbbség va­kon halad a régi magas költségvetési keretek között és még mindig úgy kalkulálja az adóbe­vételeket, mint mikor 250 korona volt a búza ára. Kimutatja, hogy a kormány tervei, amelyekkel a gazdasági krízisen ©nyhitani akar, nem megfelelőek. A vámemelés, a behozatali jegy rendszer váan- háborara vez.et a szomszéd államokkal és ezzel a válság móg jobban fokozódott. Ismertette ezután azokat a módozatokat, amelyekkel a gazdasági válságon valóban segí­teni lehet. Ezek először takarékosság egyrészt az állam részéről, másrészt takarékosság az egyesek részéről; másodszor a gazdasági szer­vezkedés, harmadszor pedig olcsó kölcsönnyúj­tás a mezőgazdaságnak. Bármily nehéz a hely­zetünk, nem szabad kétségbeesni, nem szabad tespedésbe süllyedni. Fel kell rágni a kábulta­kat, reményteleneket, összefogni, szervezkedni kell, mert igaz közmondás: Segits mag-adón, az Isten is megsegít. A lelkes éljenzéssel és a szónok ünneplésé­vel fogadott beszéd után Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor beszállt nagy hatást keltve. Különösen kiemelte a magyarság párt­jainak és a magyar gazdasági szervek együtt­működésének fontosságát, amelyek egyedül biz­tosítékai az itteni magyarság fönnmaradásá­nak. Ebben a nemaotmentő munkában nagy fel­adat és felelősség hárul a magyar nőkre, a magyar anyáikra. Nekik kell zsenge szivekbe beleplántálni a faj- szeretetet és megmenteni, a ferde nézetekkel ámitott fiatal nemzedéket, jövőnk zálogát a jobb jövő számára. Várady Béla kosuti plébános megragadó, sokszor humoros példákkal színezett beszédé­ben magvas gazdasági programot adott és megmutatta népünk számára az önsegély útját. Csaposa Géza. senkőci plébános már egész sötét este lépett utolsó szónoknak az.emelvény­re. A lélekbe-szivbe markoló beszédek azonban aranyira lebilincselték a tömeget, hogy az nem­hogy fogyott volna, hanem folyton szaporodott. Csaposé plébános tüzes szózata valósággal föl­villanyozta a hallgatóságot. Befejezésül Poor Ferenc előterjesztette az érsek újvári gazda- gyűlés határozati javaslatát, amelyet a nép- gyűlés egyhangúan elfogadott. Mint az olvasókönyvben Barátom hátraszól és kezével nagyot kanyarót a levegőbe: — Mint az olvsókönyben... — mondja. Valahogy úgy is van. A széles balogi völgy szét­tárui és ebben a halk, párás őszi délutánban régi iskolai emlékek tűnnek föl az idő távolából, mintha az idő megállt volna és természet, ember, fa, mező kimászott volna az iskolai olvasókönyvből erre a délutánra, olyan giccses, olyan iskolai-könyvszerü az egész. Gyermekkorunk iskoláiban a táblán, falakon rajzóit ilyen képeket egy elkeseredett német, vagy különböző tantervek rendeletére, a szemléltető oktatás dicső eredményeit javítottuk ilyen ábrázolatokkal, mint ez a balogi táj. Nem is lehet, hogy nem egy olvasókönyvbe tévedtünk bele s most a mese szárnyai visznek s Betüországban vagyunk. A kék hegyek halkan és némán állanak őrí, az égen vándor-varjak csatan­golnak és szürke felhőcskék ssomorkodnak. A rét, a mező, a föld különös módon sárgásbarna, nyúlik és szétterül, apró patak töri csak meg, egy gödrös országút, hidacskák és néhány bús fűzfa. Szinte restellem leírni, olyan sablon, olyan iskolai-könyből vágott, olyan egyszerű, amilyen egyszerű csak egy szomorú magyar táj lehet, szo­morú magyar táj, egy kép, egy giccs, íoléje írva: ősz, Balogvölgy, 1030. A földeken emberek, gazdák és színek. Csak olyan tompa, esőverte, széljárta, napkoptatta szi-, nek, itt-ott egy tarka szoknya, sárga folt, vagy pi­ros szin. Emberek hajladoznak, lovak álldogálnak türelemmel, krumpliszsákok terülnek el a földön, mint a részeg, akinek már minden mindegy. Tallórépa, burgundia, az ut szélén néhány almafa, kocsi, ló, őszi szántás, zöldre festett borona, a mezőgazdaságnak az a pár vívmánya, ami végre ide is eljutott. Mint az olvasókönyben. Festőművész, ha lefesti, szégyellli megmutatni s e giccsben falvak, csalá­dok, emberek és gyerekek harcolnak századok óta az anyafö'ddel. Nagy harc ez, újból s újból kezdik, miig ott künn Csikágc és Newyork, dum- ping és szovjet harcolnak késhegyre, addig itt és annyi más őszi tájon csak hajladoznak az emberek, nem törődve azzal, hogy giccs, hogy fájdalom s hiábavalóság talán, amit- csinálnak, hogy mire a földből kibújik a termés, a dumping egy újabb lökéssel dobja félrébb a gabonás-zsákot. Ők min­dezzel nem törődnek, mert vállalták a harcot s azt állják keményen . századok, óta, jött légyen török, tatár, Csikágó és duiroing. ökörnyál úszik a levegőben és lila őszi kikirics virágai nyiladoznak. A természetrajz-könyv megé­led, a falitáblák uralomra jutnak s eszembejut egy régi-régi olvasmány németről fordítottuk, de ma­gyarra is hasznos: „A z ő s z ... A nap elveszti melegét, a gazda learatott. Mit csinál a gazda? A gazda dolgozik, hogy legyen neki télirevaló, a gyermek iskolába jár, a földműves szánt, a gyár kéménye füstöl, a ló boldogan nyerit, mert malomba mehet, ahol izes szénát kap, mig a gazda megőrleti a termést. Édesanya lángost süt, a gyermek hazatér az isko­lából. Apa holnap vásárra megy, ahol eladja a ter­mést és az árából esizmát, ruhát vesz a jó gyerme­keknek. A szomszédék Palija gyárba jár és heten- kint kap fizetést, A fizetését takarékba teszi..." Minek untassam az olvasót. Mindenki járt isko­lába és mindenki tanult ilyen szemléltető olvas­mányokat ugyabár! ,,A gazda dúsan learat, a Pali a gyárban jól ke­res, Pista papája kereskedő, kereskedőnek lenni szép és jó dolog, Péter édesapja iparos, tiszteld az ipart!"... Mindnyájan tanultunk ilyeneket, az őszről, az iparról, a kereskedelemről s ha olvasó­könyveinknek hinni lehetett, csupa derék, szorgal­mas, jól kereső ember élt o világon. Ha voltak is rossz emberek, azok rendszerint a pálinka áldo­zatai voltak: Okos Pista nem ivott, lám mire vitte, Részeg Jancsi mindig iszik, nézd, milyen vörös az orra és a családja hogyan nyomorog! Mint az olvasókönyben, olyan ez a völgy s olyan minden őszi táj... A hegyek kékesszürkék, a föld barna, a lovak párát fújnak, a gazda szánt-vet- arat, az alma elhullott, a szüreten dalolnak és em­berek hajladoznak szorgalmasan a föld felé ... Hiszen a kép nem változott. A kép ugyanaz maradt, legfeljebb, hogy egyik ember keze béna, a másiknak a szemét vitte el & Dobordón egy golyó. A kép még nagyjából ugyanaz, csak a szö­veget kellene már módosítani valahogy, mert igy olyan az egész, mintha középkori lovagot ültetnénk a rádió mellé. — Mint az olvasókönyv, mint a barátom és ro- hanuk e képben mi is, felfröcsköl a keréken a sár. — Más szövegkönyvet az őszhöz, — súgom a fü­lébe és befordulunk az utón egy nj képkeret bel­sejébe, régi kép ez is. csak a szöveg nagyon uj- módi. A cinné: Magyar falu, 1930. SZOMBATHY VIKTOR. — Aquileia melleit kiásták az ókori rórniii kikötő maradványait. Rómából, jelentik: Az Aquileia környékén folyó ásatások értékes eredményt hoztak, amennyiben a.z ásatást irá­nyitó tudósok megtalálták az ókori római ki­kötő maradványait. Különösen a kikötő raktár­helyiségei állták csodálatraméltó szívóssággal az idő múlását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom