Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-16 / 237. (2458.) szám

4 1930 október 16, csütörtök Milyen intézkedésekkel akarják szanálni az Önkormányzati testületeket? A minisztertanács által elfogadott törvényjavaslatok ismertetése - A községek korlátolt felelősségű hitelintézeteknél is vehetnek föl kölcsönöket - A söradó emelése dacára nem szabad a sör fogyasztási árát emelni Prága, október 14. Jelentette a P. M. H., hogy a legutolsó minisztertanács elfogadta azt a törvényjavaslatkomplexumot, amely a köz­ségek pénzügyeinek szanálásával áll össze­függésben. A szanálási törvényjavaslatokról sikerült az alábbi részleteket megtudnunk: Az 1927 julius 15-ről kelt és az önkormány­zati testületek háztartásának rendezéséről szóló törvény számos változtatásokat eszkö­zölt és az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodását uj alapokra fektette. Most ezt a törvényt lényegesen módosítják, mivel az indokolás szerint „az eddigi tapasztalatok bebizonyították1' a módosítás szükségességét. A legfontosabb módosítás az, hogy a pótadók felső határát fölemelik. 1931-re és a következő évekre a községi pótadó ma­ximumát 250 százalékban állapítják meg. Ha azonban ez a maximum sem elegendő a rendes költségvetési kiadások fedezésére s a szabályszerűen kötött kölcsönök kamatoz­tatására és amortizálására, akkor a költség- vetési deficit fedezetére a községeknél 300 százalékig is emelkedhet a pótadó, a járá­soknál pedig 150 százalékig. Sőt abban az esetben is, ha ezek a feltételek nem volná­nak meg, lehet a pótadókat ebben a ma­gasságban kivetni, ha a községi vagy járási képviselőtestületek abszolút, kétharmad többséggel igy határozzák. Ha a költségvetési szükséglet fedezetére még ezek a maximális pótlékok sem elegendők és a kamatok, valamint amortizációs összegek e pótlékokból nem törleszthetők, úgy a községi pótadó maximálisán 350 százalé­kig emelhető. Ez az ideiglenes meghatalmazás azonban csak az önkormányzati testületek pénzügyi gazdál- kodálkodása végleges törvényben való rende­zéséig. legkésőbb 1934 végéig szól. A kor­mány azonban fölhatalmazást kap arra, hogy ezt a határidőt esetleg meg is hosszabbíthas­sa. Uj rendelkezés továbbá az is, hogy a 160 százalékos (eddig 100 százalékos) községi pótadó és az 50 százalékos járási és országos pótadó behajtásához a felebb- viteli hatóságoktól a külön engedély kiké­rése szükségtelen. Magasabb pótadókat és magasabb költségve tést engedélyez a kormány a tartományok­nak, a járásoknak és rendezett tanácsai váro­soknak az országos választmány, olyan közsé­geknek pedig, amelyek járási székhelyek, avagy amelyek a legutolsó népszámlálás ada­tai szerint több mint ötezer lakossal bírnak, az engedélyt 200 százalékig a járási választ­mány adja meg, azonfelül az országos választ­mány. A többi községnél, ha 150—200 száza­lékos pótadóról van szó, a járási választmány, magasabb pótadót pedig csakis az országos választmány engedélyezhet. Valamely községi képviselőtestületnek a költségvetésre vonat­kozó határozata ellen benyújtott fellebbezés­ről első fokon a járási választmány, másodfo­kon az országos választmány dönt, rendezett tanácsú városok és járások költségvetése ügyében az országos választmány. A tartomá­nyi költségvetés ellen fellebbezés nem nyújt­ható be. Az iskolai költségvetések rendezése Olyan községekben, amelyek már maguk, is az iskolai kerületet, vagy pedig önálló vá­rosi iskolakerületet képeznek, a községi kép­viselőtestületeknek jogukban áll az iskolai költségvetést annak a községi tanács által való előzetes megtárgyalása után megállapí­tani. A határozatot azonnal közölni kell az illetékes intézettel, amelynek jogában áll az értesítéstől számított tizenöt napon belül fel­lebbezését benyújtani. A tartományok adárészesedései A forgalmi és fényüzési adóból az egyes tartományokra eső részesedés összege ugyan­olyan magasságban állapítandó meg, amint ezt a kormány 1929-ben megállapította. Ezt megelőzően beszámitandók a tartományi al­kalmazottak és hozzátartozóik számára levo­nandó nyugdíj- és özvegyi, valamint árvajáru­lékok. Továbbá levonandók a csendőrség ál­landó elhelyezésével kapcsolatos kiadások is. E levonások után az egyes tartományok a kö­vetkező részesedést kapják: A forgalmi és fényüzési adó bevételéből Csehország 9,759.859, Morvaország és Szilézia 60,302.255, Szlovenszkó 16 millió és Ruszin- szkó 1,500.000 koronái. Az uj söradó bevéte­léből az 1929. évi eredmény alapján Csehor­szág kap 75,191.917 koronát, Morvaország és Szilézia 19,973.808 koronát, Szlovenszkó 7,963.823 koronát és Ruszinszkó 804.740 koro­nát. Az eddigi kiegyezési alapból az egyes tartományokra esnek a következő bevételek: az 1931. és utána következő évekre esedékes házbéradók, az egyenes adók rendki vüli, 1.5 százalékos pótléka a törvény 105. paragrafusa alapján, továbbá az általános é? rendkívüli kereseti adóban való rendes részesedés. A tartományok együttesen az uj söradó be­vételének 24.6 százalékát kapják, ebből Csehországra jut 45 százalék, Morvaország és Sziléziára 31 százalék, Szlevenszkóra és Ruszinszkóra 5 százalék. Az országos ön- kormányzat gyors kiépülésének céljaira azonkívül a söradó bevételéből kap még Szlovenszkó 1931-ben 1 milliót, 1932-ben 2 milliót, 1933-ban 3 milliót és 1934-ben 4 milliót, Ruszinszkó ugyanezen években 200.000, 400.000, 600.000 és 800.000 koronát s a következő években, az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásának vég­leges rendezéséig Szlovenszkó évi 5 millió és Ruszinszkó 1 millió koronát. Az uj törvényjavaslat megállapitja, hogy e pótlékokat az országos választmányok kezelik és a. tartományok ezekből a pénzügyileg gyöngén álló községeknek é? járásoknak, te­hát olyanoknak, amelyeknek költségvetési szükséglete a legmagasabb pőtadó fölhaszná­lása dacára sem elegendő — bizonyos össze­geket kiutalnak. A tartományok (kötelesek to­vábbá az alsóbbfoku önkormányzati testülete­ket rendkívüli feladatok teljesítésénél (isko­laépítés), közjótékonysági intézetek, csatorná­zás, villanyositás, vízvezeték, útépítés stb.) támogatni, különösen akkor, ha az alsófoku önkormányzati testületeket a törvény alapján vagy a felsőbb hatóságok intézkedése értel­mében ezen föladatok teljesítésére kötelezték és ezek teljesítése pénzügyi teherviselőképes­ségüket túlszárnyalja. A kormány rendeleti ufón megállapíthatja, hogy az országos vá­lasztmányok döntéseik előtt milyen föltéte­lek mellett adhatnak a kért Összegekre a köz­ségeknek járásoknak előlegeket. Az önormányzati testületek pénzügyi veze­tésére vonatkozó rendelkezések nagyjában a régiek maradnak. A hitelfedezeteknél a leg­nagyobb és legszigorúbb takarékosságot Írja elő az uj törvényjavaslat és a hitelfedezet alapján eszközlendő kiadások csakis a rendes költségvetés végleges engedélyezése után hajthatók végre. Oly községek és járások, amelyeknek évi szükséglete a kölcsönök kamatoztatására és amortizálására az alapvagyon bevételem kí­vül több mint ötven százalékát teszik ki a pótadóknak, uj kölcsönöket csak akkor vehet­nek föl, ha fontos kiadások fedezetének elő­teremtésére van szükség és pedig vis major által okozott esetekben, vagy ha a községet vagy járást a felsőbb hatóságok erre kötele­zik, vagy ha a község, illetve járás ezeket a rendkívüli kiadásokat csak előlegekkel fede­zi, vagy ha a községek vagy járások közszük­ségleti berendezéseiket növelik, végül a föld­hivatal által eszközölt erdőparoellázás eseté­ben. A községek kölcsönöket korlátolt felelős­ségű hitelintézeteknél is felvehetnek. Ezt az újítást azzal indokolja a kormány, hogy különösen a falvak hitelszövetkezeteknél könnyebben és olcsóbb hitelt szerezhetnek, mint más pénzintézeteknél. mint speciális sört kell megadóztatni. A kis sörfőzdék védelme érdekében, amelyek éven­te legfeljebb tízezer hektoliter sört főznek, a pénzügyminiszter fölhatalmazás alapján öt­millió koronás összeg erejéig megfelelő intéz kedéseket tehet. A kormányt fölhatalmazza a törvényjavaslat arra, hogy a söriparral szemben intézkedése­ket eszközöljön az árak szigorú betartása cél­jából. Az előirás az lesz, hogy a sörfőzdék és sör elárusító helyek a tör­vény életbeléptetése után sem kérhetnek magasabb árakat, mint amilyenek 1930 ok­tóber elsejéig érvényben voltak. A vendég­lősök és italmérők ugyancsak nem emelhe­tik fel a sör árát. Kivételt csakis a nyilvános gazdasági testüle­tek javaslata alapján a közélelmezési minisz­térium, a kereskedelmügyi és földművelés­ügyi minisztériumokkal egyetértőleg engedé­lyezhet. A sörfőzdék, elárusító helyek, ven­déglősök és ital mérők s egyáltalában mindem sörárusitó köteles a járási hivatalok kíván­ságára az általuk követelt sörárak bizonylati mellékleteit beterjeszteni. Aki e rendelkezések ellen vét, azt pénzbír­sággal sújtják. Ez az összeg sörfőzdéknél a 100.000 koronát meg nem haladhatja, a töb­bi eladóknál 5000 koronát. A büntetések kiszabása a közigazgatási járási hatóságok hatáskörébe tartozik. A kihágások megis­métlésénél szabadságvesztéssel is lehet az illetőket büntetni. A sörfőzdéket kötelezik arra, hogy minden li­ter sörért, amely söradó alá esik és amelyet 1930 julius elsejétől kezdve a törvény életbe­léptetéséig eladtak vagy más módon elhelyez­tek, vagy pedig saját használatukra igénybe vettek, kötelesek a csapolt sör után 14 fillért, a raktársor után 16 fillért és a speciális sör után 20 fillért utólagosan lefizetni. Az utólagos lerovások vagy a törvény élet- beléptetésekor azonnal, avagy pedig hat egyenlő havi részletben eszközlendők. A ki­sebb sörfőzdéknek, amelyeknek évi sörterme­lése nem haladja meg a tízezer hektolitert, a pénzügyminiszter az utólagos lerovásokat vagy egészben, vagy részben elengedheti, ha ezek gazdasági exisztenciájukat veszélyeztet­nék. Végzetes pásztorórák Irta: Neubauer Pál A fedezet: adóemelés A fedezeti intézkedésekre vonatkozólag a következő javaslatokat nyújtja be a kormány: Rendkívüli kereseti adók. Olyan vállalatok­nál, amelyek rendes könyvelési vezetnek és két üzletéven keresztül megszakítás nélkül valamely más belföldi vállalatok részvényei­nek, részesedéseinek vagy nyereségeinek 20 százalékát birtokukban tartják, amelyek a rendkívüli kereseti adónak alá vannak vetve, a nyereséget nem fogják az általános kere­seti adó alapjának számítani. Ha ezen vállala­tokat azonban nem a saját anyagi eszközeiből tartják üzemben, úgy-azt a részt, amely az idegen részesedést tartalmazza, levonják, be­leszámítva az erre eső kamatokat is. Ez a ked­vezmény azonban csak azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek gazdasági ténykedést fejtettek ki 1929-ben és 1930-ban. Ha a keres­kedelmi lajstromban a nyilvános tulajdon mellett még más nyilvános társak is müköd­nek, akik a lajstromon nincsenek fölvéve, de akiknek működését főkeresetnek kell tekin­teni, úgy ezekre is vonatkozik a rendkívüli ereseti adóelőírás. Az uj s&ratió Az uj söradót a következőképpen fogják behajtani: Csapolt sörnél literenként 16 fil­lér, raktársörnél 60 és speciális sörnél 80 fil­lér. A külföldről importált sörre ugyanezen adótételek vonatkoznak, amennyiben a szál­lító állam hivatalosan megerősíti, hogy a kül­földi sor erősség© megfelel a belföldi csapolt és raktársor erősséginek, ellenkező esetben Előbb egy esendőrfőhadnagy és kedves neje őnagysága vitte véghez Budapeisten a patenti- rozott pásztorórás, tőrbeesalásos gyilkosságot, most Leitmeritzben megismétlődött az eset. A gyilkos újra a csendőrállomány tagja, az áldo­zat. újra egy „gazdag" hentesmester, újra pász­toróra: a külső körülmények megrendítően stimmelnek. De ezerszeTte döbbenetesebb a pszihikai mo­mentumok sorsszerű azonossága. Egy dekla.sszi- rozott ember ráeszmél, hogy milyen rosszul él abból a nyomorult kis fizetésből, mikor pedig szép, fiatal felesége van, akire csak rá keíl huzni Wilde mondását: „Az asszony természet­től fogva abban a helyzetben van. hogy sokkal könnyebben tartja, el a férfit, mint fordítva" — és megszületik a gyilkos önmaga tettét igazoló és mentesítő pszikológiája, melynek tettéválása nem kell, hogy véresen végzetes legyen a való­ságban, de az az első gondolatfoszlánytól kezd­ve. A gyilkosság maga rendszerint elháríthatat­lan konzekvencia, mert hentesmesteTek és ser­tésnagykereskedők nagyjában nem egykönnyen válnak meg a pénzüktől. Tizenhatezer koroná­ról volt szó — ez volt a „gazdagság" bűne, ezért gyilkolt egy férj és dobta oda prédának fiatal, szép feleségét. Wilde dekadens romantikája és a földaraboit sertéskereskedők, hentesmesterek és egyéb „tő­kések" —, micsoda nevetséges tragikum! A magyar csendőrfőhadnagy mentalitása meg­egyezett a leitmeritzi csendőraltiszt lelkivilágá­val és a két mentalitás hírneves nemtője Wilde Oszkár. Gazdag sertéskereskedökre és csend­őrökre Wilde, Anglia kedvence, nem gondolt.- Gyilkosságra sem gondolt. Mégi$. micsoda pél­dája annak, hogy a dekadencia játékosan cini­kus megállapításai a valóságban a legundori- tóbb gyilkosságot termelik ki. A leitmeritzi csendőr sem ismerte Wildet, de mindkettő gon­dolata az agymassza ugyanazón pontjából tört elő. Különbséget köztük csak az tehet, aki még rabja az autoritásnak, a hírnévnek, az irodalom­nak. Nincsen természetesebb megállapítás annál, hogy az asszony sokkal könnyebben tarthatná el a férfit, mint fordítva. Ha nem lenne törvény, egy kis méreggel, revolvergolyóval, vagy akár csak ökölosapással könnyebben intézné el kiki a maga kisded ügyes-bajos dolgait az életben; és ha. nem lenne erkölcsi törvény, senki sem vonhatná kétségbe Wilde tételének igazát. Igaz uigyan az, ami a természeti tények egymásra- törésében fölülmarad (Darwin), igaza az erő­sebbnek van. És mégis az emberi nem volt az, amely ezzel a. föltétlenül és kegyetlenül való és ható igazsággal szembehelyezte az erkölcsi vi­lágrend igazságát. Lehet, mert az ököljog igaz­ságának a világában senkinek sem lehetett iga­za. mert mindig eljött az erősebb, aki a darwini szelekció értelmében „jogos" ököl-, vagy fejsze- csapással leütötte a másikat, az addig erőseb­bet. Ezen nem kell vitatkozni és ha a morális világrend törvényerőre emelése a „gyöngék" védelme, akkor is annyira jogos, mint rajta ki- vül semmi más. A Ne ölj! korlátja amugyie gyöngének bizo­nyult. Gyöngének a népek, gyöngének az egye­dek életében. Mennyi szellemre és akaraterőre sőt mennyi vérontásra volt szükség, hogy a pa­rancsot legalább töredékesen teljesítsék! Wilde, a szellem királya, rosszabb a deklasszirozott csendőrnél, ba. ezzel a. paranccsal játszik. A csendőr is úgy gondolkozott, mint Wilde. És mert. történetesen volt egy fiatal, szép és „ki­aknázatlan" felesége, rájött arra, hogy ha akar­ja. mindennek a fordítottja is igaz. A gondolat- falaim! fecsegő társadalomban ezt paradoxon­nak nevezték el. Paradox azért. mert. az endoxormal, a/, igazsággal ellentétes. De mégis igaz! Kiált föl a csendőr. Sőt igazabb az igaz­ságnál, mert nem igaz az igazság, amely sze­rint a női nem a gyönge nem és a férfi oltal­mára szorul. És ha. mégis igaz, hazugsággá kell. hogy változzon, mert havi 650 korona mellett egy szép és fiatal asszony amúgy sem tart so­kat. á férfi „oltalmáról". Viszont igaz, hogy egy gazdag hentesmester már elejétől fogva győ­zött. Nem az ököljog. de a pénzjog jogán. Olyan ökle pedig, mint mondjuk 16 ezer koronának a havi 650-nel való relációjában, még a legvadabb ősembernek sem volt. Ezzel az ököllel, mondja a. deklasszirozott férj Wilde nyomán, csak egy kis női ököl tud végezni: pénzzel a szeksznali- tás, a két egyenrangú fél. Amikor itt tart, villámszerű helyzetfölisme­réssel kapcsolódik be az ily módon értelmezett morálba a Ne ölj! parancsot fölrugó meghami­sítás: A csábitót. meg szabad büntetni. Az eset megismétlődött. Hátborzongató, mennyire adekvát történések. Végzetes pásztorórák ki­agyalt poklában szemtől szemben állunk a mo­rál vértezetével és a paradoxon halálfeje meg­telik a legkárörvendőbben, legtorzabban vigyor- gó, grimaszos élettel. MeTt akkor, amikor „igaz", hogy a férj 650 koronás havi fizetése mellett az asszony könnyebben tartja el őt, mint fordítva, és amikor „igaz", hogy 16 ezer korona egy darabban az ököljog világába süllyeszt vissza egy csendőr-hentes-asszony-triót, marad megoldásnak csak egyetlen, heroikus erőkifej­tés, az, amellyel ittléte óta az ember megpró­bálja az álattól való elszakadást, és a természet­tel diametrális ellentétben az erkölcs kategóriái közt keres menedéket. A földtől elszakadni nem tud — mégis ez az egyetlen és főföladata, hogy emberi mivoltában a bennrejlő istenit dokumen­tálja. Végzetes pásztorórákon földarabolt hen­tesmesterek csak kirobbanásai azoknak az ösz­tönöknek, amelyek nietzschei értelemben na­gyon is emberiek. Ezért a szellem és erkölcs legvégzetesebb pásztorórája a wildei megálla­pítás és mellette elenyészik a leitmeritzi csend­őr borzalmas tette. Ffandin francia kereskedelmi miniszter Bidapesírel Belgrádira utazott Budapest, október 15. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A magyar—fran­cia kereskedelmi kamara Flandin francia kereskedelmi miniszter tiszteletére kedden délután teát adott, amelyen megjelentek a politikai és diplomáciai élet reprezentánsai. Este fél 9 órakor Bethlen miniszterelnök va­csorát adott Flandin tiszteletére. Este 11 óra­kor Flandin feleségével együtt tovább utazót! Belgrádba. A francia óceánrepülők befejezték amerikai turnéjukat Páris, október 15. Costes és Bellonte fran­cia óceán repülők egy hónapot igénybevevő túrájukat, amelynek során bejárták a na­gyobb amerikai városokat s mintegy 30.000 kilo méternyi utat tettek meg, a napokban be­fejezték és már holnap visszaindulnak Euró­pába. A két francia pilóta repülőgépét, a „Kérdőjelt" alkatrészeire szedette és az óceánjáró gőzösön hozzák magukkal Európá­ba. A le havrei kikötőben ismét összeállittal- ják a repülőgépet, amelyen Parisba repül­nek. A francia fővárosban már meg is kezd­ték az előkészületeket a két pilóta -ünnepé­lyes fogadtatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom