Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-16 / 237. (2458.) szám

Mai számunk US ofdal I IX. évf. 237. (2458) szám . Csütörtök 1930 október 16 rAleaaRHiKMB ^j^jj^^j^MlWWMWMMa^iawiiMTOiauiu^ir ___11^^*]^.—*'‘"___~__~i^_~I____~_i____rrrynr-----nj———f———»—»—»>-»—‘—i~*i-----------—-■•— ..,-jmisss i^ S^GS^.'.'j'.' l3! Előfizetési ár. évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké; külföldre : évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. fl képes melléklettel havonként 2.50 Kfc-val több Egyes szám ár» 1.20 KŐ, vasárriap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős'szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség; Prága I1M Panská uiíce 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L Panská ultce <2. Ili emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP PRflHfl Depresszió Prága, október 15. (d. j.) Benes külügyminiszter mai expozéja műremek a maga nemében. A ködös sem- mitmondás műremeke. A külügyminiszter csupa elméleti általánosságokban mozgott, nem volt konkrét mondanivalója. Illetve, ami konkrét mondanivalója volt, az kellemetlen lett volna politikájára nézve, igyhát a kon­krét őszinteség elől jobbnak látta a régel- csépelt hamishangu tirádák szürke általános­ságai mögé rejtőzni. Amit csak megérintett, minden kérdésben reá nézve deprimáló mo­mentumok vannak, ettől a depressziótól me­nekült az általánosságokba. Hol a régi lendületes megemlékezés a kis­autón t ró 1? Deprimáltán kell megjegyeznie, hogy most. előbb a két másik kisantantállam lép gazdasági megegyezésre s csak aztán, va­lamikor tavasszal veszik föl a gazdasági tár­gyalásokat Csehszlovákiával! Tizenkét esz­tendei politikai szövetség után hol a gazda­sági szövetség, sőt hol a legegyszerűbb, leg­szerényebb kereskedelmi szerződés, Jugo­szláviával, a délszláv testvérrel? Nincs, de beszéljünk konkrétumokról. Benes valamikor nagyon rajongott Briand blöff je, a francia elképzelésű Páneurópa iránt. Néhány illatos frázissal most is azt a látszatot akarja kelteni, a prágai honatyák előtt, hbgy a bukott Briand bukott terve nem a lomtárba, hanem a tárgyaló asztalra ke­rült. Ha több szót kellene mondania róla annál a három frázisnál, azt kellene monda­nia, hogy a francia blöff-pofi eteg bizony szétrepedt. Jobb tehát többet nem szólni róla. Hol a régi szerelem a lefegyverzési konfe­renciákról szóló önbímmiszok iránt? Hamis hangon sikerről beszél a külügyminiszter és ez a siker abban áll. hogy talán egy, talán két. év múlva összeül a lefegyverzési konfe­rencia, melyet lázas semmittevéssel ő készít elő évek óta oly buzgón a népszövetségben. A lefegyverzésért bogy is lelkendezhetne őszintén és hamis mellékzöngék nélkül ép­pen az a Benes, akinek egész zsenialitása a katonai szövetkezés diplomáciai munkájában merült ki?! Az a Benes, akinek pacifizmusa évenként közel kétmilliárdos fegyverkezésre támaszkodik. Mert vagy a lefegyverzés őszin­te, vagy a fegyverkezés őszinte, a kettő együtt azonban nem. Csakis általánosságban meséljünk a lefegyverzés álmáról. Vagy itt van a népszövetség fokozottabb gazdasági tevékenységének dicsőítése. Be- nes nagy dicsérettel emlékszik meg a nép­szövetség lázas buzgalmáról, mellyel az ál­lamok közül el akarja távolítani az oktalan kereskedelmi korlátokat, a vámmegkötése- ket, a behozatali tilalmakat. De hamis a hang, itt is a mesebeli kecske lelkesedik a káposztavédelem problémájáért, mert hiszen ha a konkrétumokig lemegyünk, a genfi nagy vámbékét ki gáncsolta el? Jóváhagyta az összes nagyhatalom, elfogadta az összes középhatalom, ratifikálta mindegyik kis or­szág, csak Lengyelország és Csehszlovákia magatartásán bukott el az egész. Benes di­csőíti a népszövetség gazdasági munkáját, melyet sajátmaga buktatott el. A részietek­ről jobb nem beszólni. Lehetséges-e hamisabb hang, mint annak a két-három mondatnak a tenorja, mellyel Benes a kisebbségi kérdést „intézi el“. Géni­ben sikerült létrehoznia a kisebbségellenes szövetséget a 23 és fél milliónyi kisebbség­gel bíró öt állam kis-ebbségelJenes szent szö­vetségének ö volt a Metterniche. Metternich elégülten számolhat be a kisebbségei lenes front külső sikeréről, de itthon legalább is Benes: A külpolitikai depresszióból nem fenyeget közvetlenül nemzeti konfliktus A kBIflggiitinisifer expozéig a fcépvisetöltáz költségvetési MzottsóflitMü — SeraeaitiKondé általános ttaéieáéselt a bizonytalan nemzetközi helyzetről, a nápszlvetsásröi. a válságról és a kisebbségi kérdésről Prága, október 15. A képviselőház külügyi bizottsága, ma délelőtt Tomasek képviselő el­nökletével ülést tartott, amelynek napirend­jén a Romániával kötött kereskedelmi szer­ződés szerepelt. Hnidek előadó rámutatott arra, hogy ez a szerződés fontos haladást je­lent, mert szilárd alapon rendezi a gazdasági kapcsolatokat Romániával és prejudikál a többi agrárállammal kötendő kereskedelmi szerződéseknek. Jurán kommunista képviselő az európai államoknak a szovjet elleni háborús készü­lődésekről beszélt és élesen támadta Romá­niát, amiért Tomasek elnök rendien t ásított a. Ezután a bizottság elfogadta a szerződést. Benes expozéja Ezután Benes külügyminiszter elmondotta I múlt héten beharangozott külpolitikai expo­zéját, amely pusztán csak visszapillantást ] nyújt a legutóbbi nemzetközi fejleményekre, azonban úgyszólván semmiféle konkrétumot- nem tartc > a?v Beszéde elején a külügymi­niszter a háború következményeiről beszélt s azt mondta, hogy az utóbbi hónapokban bizonyos depresszió állott be a külpolitikai helyzetben, amely azonban közvetlenül veszedelmet nem rejt magában és konfliktusokat sem tartalmaz. A depresszióról elterjedt nézet egyrészt a Franciaország és Olaszország közötti nézet- eltérésekre, másrészt a belpolitikai változá­sokra támaszkodik, ügy Európában, mint Ázsiában, mint pedig Délamerikában növe­kedett az ipari és agrárválság. Ez a megíté­lés egészen helyt. áll. Miben rejlik az a de­presszió és mik az okai? Benes szerint a vi­lágháború komoly politikai forradalmat- je­lentett a világtörténelemben. Politikai, szo­ciális, gazdasági és erkölcsi forradalom volt, amely Európát olyan súlyosan érintette, mint talán a népvándorlás óta egyetlen történelmi esemény sem, beleszámítva a harmincéves háborút és a napóleoni háborúkat is. Meg­semmisített, vagy felforgatott négy hatalmat, életrekeltett uj államokat, Európa nagyobbik felén megváltoztatta a határokat, óriási belső fordulatokat idézett elő, megváltoztata a po­litikai, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és valutarendszert. Ehhez hozzájárult még az a tény, hogy a legyőzött nemzetek, amelyek a háború következtében súlyosan károsodtak és amelyeknek a legyőzetés fölötti elkesere­dés pszichológiailag teljesen érthető, ezen érzelmüket nem rejtegették, nem rejtegetik éf minden lehetőt elkövetnek, hogy a háború I következményeit akár igazi munkával és po­litikai kiegyezéssel, akár pedig tendenciózus ! propagandával és ellenségeskedésekkel elhá­rítsák magukról. A győztes államok több­sége arra törekszik, hogy a mai állapotot megszilárdítsák, a jövő számára bizte' > sák, a békét megőrizzék és lassan békés, barát­ságos atmoszférát teremtsenek. De erélyesen állást foglalnak az ellen, hogy a már egyszer elintézett kérdések állandóan felszínre ke­rülhessenek és az európai bizonytalanság to­vábbra is fennmaradjon. Innét erednek a belső és külső nehézségek is. Benes európai helyzetképe Benes ezután végigtekint az egyes euró­pai eseményeken. Kiemeli azt, hogy Oroszország máx tizenhárom éve perma­nens forradalomban cl; Olaszországban ta­núi vagyunk olyan fejleményeknek, ame­lyek még nem érték el tetőpontjukat; Spa­nyolország rezsimváltozás előtt áll; Német­ország az utolsó választás után egy uj bel­politikai válság periódusába jutott, amely kétségen felül befolyással lesz az 'egész európai helyzetre; Lengyelország már né­hány éve törekszik az alkotmányos kérdé­sek rendezésére; Ausztria a Sckober-kor- mány távozásával igen könnyen belpoliti­kai megrázkódtatásoknak lehet kitéve; Magyarország, amely a középeurópai álla­mok közül legkevésbé tudott úgy bensőleg, mint kifelé az uj európai helyzethez alkal­mazkodni, politikai és szociális nehézsé­gekkel küzd, s ezek annál súlyosabbak és veszedelmesebbek lehetnek ránézve, men­nél inkább behunyja szemét Európa tény­leges szükségletei előtt. Még a szilárd, meggondolt cs szolid Anglia fejlődése is komoly politikai, szociális és gazdasági pe­riódusba jutott. A domíniumok és a biro­dalom közötti viszony problémája uj fázis­ba került. Egészen uj politikai alapokra fekteti Anglia kapcsolatait Európához és Amerikához is. S mindezek a világháború­nak a következményei, amelyeknek forga­tagában élünk még ma is. Ezek a viszo­nyok magyarázták az államok súlyos nem­zetközi és belpolitikai helyzetét. S belpolitika felé fordul a főfigyelem? Benes ezután a háború likvidálását célzó ti­zenkét évi munkáról nyújt áttekintést. Felso­rolja a békeszerződésektől kezdve az összes konferenciákat, ismerteti a Dawes-tervet, a Young-tervet, a hágai konferenciát stb. Rá­mutat arra, hogy a békekonferencia óta há­ború volt a lengyelek és oroszok között, a gö­rögök és törökök között, politikai és pénz­ügyi belviszályok voltak Ausztriában, Ma­gyarországon és Bulgáriában. A miniszter vé­leménye szerint Európa a lefegyverzés kér­désén kivül valamennyi külpolitikai problé­mát megoldotta, amelyek közvetlenül a béke- szerződések révén, vagy pedig annak végre­hajtása alapján, avagy a genfi politika révén merültek föl. Valamennyi kérdés rendezve van, kivéve azokat, amelyek a mai viszonyok mellett nem rendezhetők. (!) Egyes politikai körök ugyan a problémák el- intézettségét nem akarják véglegesnek tekin­teni. A nemzetközi politikai élet nem áll meg és ezen kérdéseknek újból való fölvevése is­mét uj és nehéz harcokat idézne elő. Az elmúlt tizenkét év alatt a fölsorolt nagy és fontos nemzetközi események teljesen ural­ták Európa politikai életét és teljesen vissza­szorították az egyes államokban a belpolitikai események iránti érdeklődést. Most azonban előtérbe kerülnek a belpolitikai ügyek, ame­lyek mellett azonban fennáll a nemzetközi gazdasági krízis. A gazdasági krízis, amint az az egyes államokban különböző színekben vehető észre, csak egy része a világkrizisnek és azt csakis nemzetközileg lehet megoldani. Hogy belpolitikai válságot egyes államok uj politikai vagy gazdasági rendszerrel akarnak megoldani, ez nemcsak a háború utáni világ­ban történő jelenség, ma azonban a világ föl­figyel minden belpolitikai eseményre, mert különös, úgy beszél, mintha tizenkét év óta csak a kisebbségek kedvét kereste volna. Hamis a hang, amely végre már kölcsönös lojalitásról beszél, mert ő volt tizenkét év alatt az a főtényező, aki akadályozta a ki­sebbségi kérdés megoldását és a papircsjo- goknak gyakorlati érvényesítését. Keli né­hány konkrétum? Jobb átsiklani rajta. így siklik át Benes az el nem intézetlen nemzetközi problémákon is. Problémákról, amelyek nincsenek, említés se történjék, gondolja ő és kijelenti, hogy Csehszlovákiá­nak nincsenek elintézetlen nemzetközi prob­lémái. fia konkrété sorra venné ezeket a kérdéseket, rájönne, hogy van. Példáid Pod- karpatska Rusz autonómiájának megadása, •szejmjének megválasztatása és a szejm tör­vényhozói hatáskörének gyakorlati életbe­léptetése nemzetközileg garantált probléma. Még nincs elintézve. így repül át Benes min­den kellemetlen konkrétumon, egyszerűen non említ konkrétumokat. Ez a legkényel­mesebb. Mégis van egy nagyon is konkrét valami ebben a beszédben. A depresszió. A külpoli­tikai depresszió beismerése. Ez teszi az egész beszédet olyan elvont és deprimált el­mélkedéssé. A másik véres valóság, amiről Benes mégis szól: a válság. Benes ugyan vigasztal, de deprimáló vigasztalás az, ami­kor azt mondja, hogy a jövő esztendőkén a válság eléri tetőfokát, de nincs baj, vissza fog fejlődni. Hát még jövőre is igy lesz? Még egy esztendeig fokozódni fog? Vigasz ez? S lehet-e nyugodt Benes lelkiismerete? Mert a piactalanság által előidézett ipari válság egyik fő okozója a benesi külpolitika is volt. Az a piacrontó külpolitika, mely a szomszé­dok helyett a távoli Balkánon keres gazda­sági szövetségeseket s katonai és politikai szövetségekért föláldozza a gazdasági lehető­ségeket. Benes az általános világdepresszió számlájára ír mindent. A maga politikájának mulasztásait is. A konkrétumokról nem be- >szél. Mert a konkrétumokról jobb nem be­szélni. Ezzel azonban a depresszió ; . m vá­lik kisebbé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom