Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-15 / 236. (2457.) szám

avai ^ oldal ^íy«| % DL éri. 236. (2457) szám ■ Sxerda * 1930 október 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 190, negyed* évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki H képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok AteffiteMft polÜiktÚ napilapja DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága B, Pasaké uBce 12, B. emelet. — Telefon: 90311, — Kiadóhivatalt Prága L PanskA alléé 12. Dl. emelet. Telefoni 34184. 8ÚROÖRYCIM: HÍRLAP. PRAHA Masaryk pozsonyi magyar szavai Prága, október 14. (d. j.) Masaryk elnök magyar nyelvű po­zsonyi nyilatkozataiban volt egy mondat, melyet a kisebbségi magyarság hálával tart meg majd emlékezetében. Az elnök államfői szava súlyának tudatában ünnepélyesen ki­jelentette, bogy „a magyar kisebbség összes jogos és igazságos követelései ki lesznek elégítve." Ez az egy mondata megérdemli, hogy a magyar kisebbség, mint államfői Ígé­retet, hálával emlékkőbe véséssé. Olyan ígé­ret ez, amelyre a jövő nehéz megpróbáltatá­saiban nem egyszer hivatkozhatunk, olyan ígéret, amelynek teljesítéséért mindig küz­deni fogunk s jól esik tudnunk, hogy ezután az ígéret realizálásáért folyó harcunkban kétségkívül számíthatunk az igérettevő ál­lamfő erkölcsi támogatáséra. Masaryk elnök arany mondásának első konzekvenciája tehát a jövőre nézve jelent számunkra jelentős er­kölcsi erőgyarapodást. De jelent a múltra nézve is. Mórt ha jogos, igazságos követeléseink teljesítése a jövő föladatai közé tartozik, ebben a tételben lo­gikailag az is bennfoglaltatik, hogy ennek teljesítése a múltban nem történt meg. S ha meg nem történt, úgy az nem azért van, mert a magyar kisebbségnek a múltban egész a mai napig nem lettek volna ilyen jogos és igazságos követelései, hanem azért, mert az illetékes politikai tényezők és közegek a kö­vetelések teljesítését elmulasztották. Ez a rekrimináció kizárólag a kisebbség iránt rosszindulatú kormánypártoknak szól, mert meg vagyunk arról győződve, hogy ha a ki­sebbségi kérdés igazságos megoldása csak az államfőtől függene, az államfő a magyar ki­sebbség hivatott képviselőivel huszonnégy óra alatt tisztázni tudná, hogy követeléseink száz százalékban jogosak és igazságosak. Az eddigi kormánytöbbségeknek tizenkét esz­tendő állt a rendelkezésükre a Scotus Viator által is jogosaknak mondott magyar kisebb­ségi panaszok igazságos elintézésére és a kü­lönböző kormánykoalíciók mind mostanáig következetesen elmulasztották ezt az égetően sürgős igazságtevést. Masaryk arany mondá­sának másik konzekvenciája tehát súlyos kritika a kormánytöbbségek kisebbségi poli­tikájának eddigi múltja fölött. Masaryk elnök pozsonyi nyilatkozataiban refrénként tér vissza a lojalitás gondolata. „A kisebbségek vezetősége úgy az állam, mint a más nyelvű állampolgárok iránt min­demkor lojálisán viselkedjék." „Remélem, hogy a kormány a kisebbség hivatott képvi­selőivel való lojális megegyezésben összes jogos követeléseinek eleget fog tenni." Igazán nagy hálával kell fogadnunk az ál­lamfő részéről a lojalitás fogalmának eme kettős megvilágítását. Mert Masaryk félre nem érthető módon két értelemben használ­ja ezt a szót: egyrészt azt kívánja, hogy a kisebbségek hivatott vezetői lojálisak legye­nek az állam és a többi nemzetiségek iránt, másrészt azonban azt is reméli, hogy a kor­mány a kisebbség hivatott vezéreivel lojá­lisán megegyezik és összes jogos követelé­seinek eleget tesz. Eddig a csehszlovák po­litikai körök csak egyoldalúan a kisebbsé­gektől kívántak lojalitást, Masaryk elnök az első, aki kimondja, bogy a lojalitás kétol­dalú fogalom, mely a kormányra is épugy kötelező. Masaryk pozsonyi szavainak eme harmadik konzekvenciája is rendkívül érté­kes pozitívuma kisebbségi harcunk etikai ol­dalának. Mert eddig éppen ez a kormány részéről kívánatos lojalitás hiányzott, ahhoz, hogy a jnagganég jogos és igazságos követelései ZAVARGÁSOK UTÁN SZTRÁJK NYUGTALANÍTJA BERLINT A nemzeti szocialisták ezrei parázs tüntetéseket rendeztek Berlin uccáin a birodalmi gjrilás megnyitása napján Az wca elégedetlensége nagy arányú tüntetésben robbant ki — Hitlerék nem vállalnak közösséget a kirakatzuzó és kávéházakat attakirozó tüntetőkkel s kommunista provokatörök munkájának tulajdonítják a zavargásokat — London és Newyork hevesen reagált a berlini eseményekre 276 berlini fémipari üzemben WQezer munkás prokiamálta a sztrájkot Berlin, október 14. A német birodalmi gyűlés tegnapi megnyitása szenzációs ese­ménynek bizonyult, ha nem is a birodalmi gyűlés épületén belül történt ez a szenzá­ció, hanem Berlin uccáin. A birodalmi gyű­lés megnyitó ülése úgyszólván a megszokott lefolyású volt, csupán a nemzeti szocialis­ták és a munkáspártok között támadtak kiaebb-ipgyobb szóbeli esetepáték. Ezzel szemben a birodalmi gyűlés épülete előtt embertömegek gyűltek össze, amelyek minduntalan a rendőrség közbelépését pro­vokálták ki. A közeli Tiergartenben óráról- órára növekedett a tömeg és minden jel arra mutatott, hogy nem a megnyitásra ki váncsiak gyűlnek ott össze. Bizonyos rejtett jeladásokra száz-háromszáz tagú csoportok váltak ki időnként a tömegből és megindul­tak a város felé. Sorra attakiroztak kávéhá­zakat, üzleteket és áruházakat, a zsidó kül­sejű kávéházi vendégeket bántalmazták, az ablakokat és kirakatokat kövekkel bezúz­ták, sőt lövéseket is tettek az ostromlott áruházak üvegtábláiba. Mindez még a délutáni órákban játszódott le, úgy hogy a megrémült kereskedők nagy része lehúzta a redőnyt. Áruházról-áruházra jártak a tüntetők ? a rendőrségnek itt-ott sikerült őket szétszórnia. A város különböző pontjain gyűltek össze a demonstrálók, akik főképpen fiatalemberekből állottak. A város képe sokhelyütt táborhoz hasonlí­tott. Lovasrendőrég száguldozott fel-alá az uccákon, autók rohantak ide-oda, az egyes üzletek előtt sisakos rendőrök állottak őrt. A legkritikusabb volt a helyzet a Tiergarten­ben, ahol a fiatal legények ezred szakadatlan orditozás és fütyülés közepette állandóan fel- alá vonultak. A rendőrség itt is közbelépett, azonban sokáig sikertelenül. Eddig csak any- nyit sikerült megállapítani, hogy a rendőrség csupán a Platz dér Republik-on vette igénybe lőfegyverét, amidőn a tüntetők kőzáport zúdítottak rá. Azonban sebesülések nem történtek. Kevés­sel nyolc óra után a Potsdammer Platzon újabb ha tál ma s tömeg gyűlt össze és fenyegető magatartást tanúsított a kevés rendőrrel szemben. Bántalmazták a járókelőket és közben foly­tonosan Hitlert éltették. A rendőrség végül is gumibotokkal tisztította meg a teret. Betörték a Darmstadter Bank kirakatait is és a nagy Bek rend t -á ruha z ablakait is. A tün­tetések csupán este tiz óra tájban ültek el, amikor a rendőrségnek sikerült úrrá válnia a helyzet fölött. Berlin, október 14. A tegnapi zavargások arra késztették Zörgiebel rendőrigazgatót, hogy fokozottabb védelmet biztosítson a City­nek. A tegnapi tüntetések minden jel szerint a legaprólékosabb részletekig kidolgozott terv alapján játszódtak le. összesen mintegy hatvan kirakatot zúztak be. Az anyagi kár megközelíti a hatvanezer már­kát. Már a mai napon hozzáláttak a kiraka­tok üvegezéséhez, összesen száznyolc személyt vezettek elő a rendőr­ségre, köztük tiz középiskolai tanulót. A letartózta­tottak nagy részét még az éjszaka folyamán elbocsátották, azonban az eljárás ellenük megindult és még az éjjel gyors Ítélkezési eljárásban ítéletet hoztak fölöttük. Valameny- nyi letartóztatott beismerte a rendőrségen, hogy tagja a nemzeti szocialista pártnak. A letartóztatottak között volt egy férfi, aki Lose porosz tartománygyiilésd képviselő iga­zolványát mutatta elő. Az igazolványban levő fénykép azonban nem egyezett az illető sze- mélyleirásával. A letartóztatott férfi végül is beismerte, hogy nem azonos a képviselővel, Gutnak mondja magát, de megtagad minden felvilágosítást arra vonatkozólag, hogyan ke­rült az igazolvány birtokába. Hitlerék nem vállalják a tüntetéseket Berlin, október 14. A nemzeti szocialista párt berlini Gau-vezetősége a Lokalanzeiger szerint többek között igy nyilatkozik a tegnapi zavar­gásokról: „A tegnapi kilengésekhez a nemzeti szocia­lista német munkáspártnak épp oly kevéssé van köze, mint bármely más pártnak. A nem­zeti szocialista pártot épp úgy meglepték ezek a tüntetések, mint az egész nyilvános­ságot/* A nyilatkozat azt állítja, hogy a tömeget kom­munista provokatörök izgatták föl nemzeti szo­cialista harci kiáltások eürti fölröppentésével. Elfogatási parancs Goebbels elleni Berlin, október 4. Goebbels dr. nemzeti szo­cialista képviselőnek tegnap délelőtt meg kel­lett volna jelennie egy berlini bíróság előtt, hogy Grzesinski volt porosz belügyminiszter ellen elkövetett becsületsértésekért feleljen. Mivel a legutóbbi, ez ügyben kitűzött tárgya­lásra a képviselő nem jelent meg és távolmara­dását egészségi okokkal mentette ki, a bíróság elővezetési parancsot adott ki ellene. De sem a bírósági orvosok, akiknek meg kél­telje síi] jenek. A soviniszta kormánypártok a tőlünk követelt lojalitás tág fogalmával visz- szaélve, azt önkényesen és egyoldalúan in­terpretálva játszották ki a kisebbségi jo­gokat. Mert az alkotmánytörvényben benne van, hogy a kisebbségi jogok megadandók, de az nincs benne, hogy csak bizonyos föl­tételektől függően adandók meg. Az alkot­mánytörvény magától értetődőnek tartja azt, hogy a lojalitást külön ne kösse ki, mert a törvény szelleme szerint eo ipso lojális az az állampolgár, aki állampolgári kötelessége­inek hiánytalanul eleget tesz és az állam törvényeivel össze nem férő cselekedeteket nem követ el. A magyarság állampolgári kö- telessógteljesitése úgy az adózás, mint a ka­tonáskodás terén egyenesen példás volt mind­eddig s épp nemrég állapította meg a leg­tekintélyesebb cseh folyóirat, a Pritomnost, hogy az államellenes üzelmek összes kirívó esetei a Baeran-ügy óta. Masaryk elnök is ki­emelte a magyarság és szlovákság együtt­élésének lojális jellegét. De az a baj, hogy a csehszlovák kormánypártok az objektív el­lenzékiséget illojalitásnak, sőt egyes túlzók irredentizmusnak bélyegzilk csak azért, hogy az illojalitás fenforgásának ürügye alatt ki­bújhassanak a kisebbségek iránti saját köte­lességeik lojális teljesítése alól. Mindenesetre hálásan kell regisztrálnunk, hogy Masaryk elnök a lojalitás kérdésében az érem másik oldalára is rámutatott. A magyar kisebbség számtalanszor módot és alkalmat adott, hogy „a kormány a ki­sebbség hivatott képviselőivel való lojális megegyezésben összes jogos követeléseinek eleget tehessen". A kormány kellő tájékozta­tásával és saját lojalitásának tettekei való bizonyításával megjárta mind azokat az uta­kat, melyeket a magyar kisebbségi önérzet csak megjárhatott. Kizárólag a kormánypár­tok bűne, hogy a magyarság egyik erős párt­jának évekkel ezelőtti kezdeményezése nem hozta meg a kisebbségi kérdés kielégítő megoldását. Kulturális és gazdasági követeléseink jo­gosságát épp úgy biztosítja az alkotmánytör­vény, mint ahogy a békeszerződés az állam- polgárság legliberálisabb megoldását és az egyházak autonómiájának tiszteletben tartá­sát is garantálja, illetve hogy úgy a béke- szerződés, mint az alkotmánylevél egyaránt Ígéri Podkarpatszka Rusznak az önkormány­zatot a törvényhozó szejm létesítésével — de a kisebbségi jogok megadása is épp úgy csak a papiroson van meg, mint az állampolgár­ság Benes-igérte végleges megoldása, vagy a református egyház alkotmányának megígért elismerése, vagy a podkarpatszka ruszi szejm egybehivása. Ezek a jogok mind írott jogok, de az a baj, hogy még mindig csak írott jo­gok. A magyar kisebbség ellenzékisége ép­pen abban áll, hogy az írott jogoknak élő jogokká való átváltoztatásáért harcol. Kisebb­ségi pórijaink ma még egységesebben, még több határozottsággal állják ezt. a harcot, mert amíg a tizenkét esztendős nagy mulasz­tás mellett egyre nyilvánvalóbbá válik a kor­mánypártok hatalmi illojalitása, addig a ki­sebbségről egyre bizonyosabb lesz, hogy útja a jog és igazság útja a papi rosjogtól az élő- jog felé. Masaryk elnöknek, a jog és igazsá­gosság harcosának hálásak vagyunk azért, hogy mostani szavaival egy lépéssel előbbre juttatott ezen az utón.

Next

/
Oldalképek
Tartalom